Budapesti Hírlap, 1922. május (42. évfolyam, 100–123. szám)
1922-05-03 / 100. szám
2 Budapesti Airup még 1922 május 3. egyenlőséggel bírjon a többi nemzetekkel szemben. (Éljenzés.) Mikor 1918-ban Európa térképét újból rendezték, az amerikai köztársaság elnöke, Wilson, prófétai szóval megrajzolta a jövő világképét, igazságot, egyenlőséget és jogot hirdetett a népek között. Ez a prófétai szó azonban csalóka fény, mely csak arra szolgál, hogy az éjjeli lepkéket magához csalja, hogy azok szárnyaikat a mécses lángjában megperzseljék. Mi voltunk azok az éjjeli lepkék, akik ebbe a tűzbe beleröpültünk. Megperzseltük szárnyainkat és most látjuk, hogy nincs igazság, nincs egyenlőség és nincs igazi jog az európai népek között, mert csak győzök vannak és legyőzőitek, (úgy van! úgy van!) . Azt látjuk, hogy ennek következtében egy beavatkozási politika nyert tért, amelynek segítségével beleavatkoznak belső ügyeinkbe. Látjuk, hogy ezt a nemzetet leszerelték, fegyverétől megfosztották; szomszédaink ellenben minden korlát nélkül fegyverkeznek és fenyegetnek bennünket. Irkába van papiroson egyenlő jog, ha a jog háta mögött nem áll egyenlő erő. (Élénk helyeslés.) Mi tehát külpolitikánkban arra törekszünk, hogy egyenlőségünket újból kivívjuk, arra törekszünk, hogy mi magunk le, lévén fegyverezve, szomszédainkat is fegyverezzék le. — Mit követel az egységes párt befelé. Követeljük többek közt a teljes egyenjogúságot, a polgári rendet, társadalmi téren követeljük a szociális és felekezeti békét, politikai téren a pártnézőpont háttérbe szorítását, erős parlamenti alappal bíró kormányzatnak megteremtését. (Éljenzés.) Nemzeti létet követelünk. A nemzeti lét az egyéni, családi, társadalmi lét felett álló lét. Ezért az egyénnek, a családnak, a társadalomnak áldozatot kell hoznia. De szemben állunk e felfogásunkkal minden nemzetköziséggel. Elég volt a nemzetközi frázisokból, arra van szükségünk, hogy nemzeti érzést, nemzeti felfogást vigyünk bele a nép széles rétegeibe, mert akkor, amikor szemtanúi vagyunk, hogy Európaszerte a nemzeti egoizmus dili, hogy a nemzeti egoizmus alapján rendezik be a viszonyokat, akkor mi nemzetközi frázisokkal semmiféle célt el nem érhetünk. — Tisztelt polgártársaim! Demokráciát követelünk, egyenlő részesedést mindenki számára a politikai hatalomból, egyenlő részesedést az ország sorsának irányításából. Ez nem jelent osztályuralmat, nem jelenti azt, hogy a legalsóbb németen uralkodjék, ez mindenkinek a részesedését jelenti a saját értéke, súlya, tudása és tapasztalata szerint. Ez a demokrácia nem jelent tömeguralmat, mert a tömeguralom a zsarnokság legrutabb fajtája. Zsarnoságnak mondom azért, mert nem egy ember gyakorolja, akit felelősségre lehetne vonni, hanem milliók gyakorolják és arra használják föl, hogy e hatalmukkal elnyomják az észnek és igazságnak szavát. Nekünk nem kell tömeguralom, nekünk demokrácia kell. (Éljenzés.) A demokrácia biztosítja mindenkinek egyformán a maga helyét a közéletben. Azt akarjuk, hogy ezt a demokráciát a keresztény irányzat vezesse. Csak az a demokrácia bír értékkel, amely a nemzetre nézve haladást, de nemcsak haladást, hanem anyagi és erkölcsi avarpodást is jelent. Ezért vagyunk ellenségei azoknak, akik a felekezeti békét megrontják. A felekezeti béke az utolsó érték, amelyet a nemzet a maga részére meg tudott tartani. Könnyelműség és vétek volna, hogyha az egyes politikai pártok a napi politikai előnyök kedvéért ezt a felekezeti békét veszélyeztetnék, vagy a felekezeti béke ellen tönnének. (Éljenzés.) Magyarország hercegprímása nemrég fényes beszédben rámutatott a Szent István Társulat, nagygyűlésén erre és kifejtette a felekezeti béke alapelveit. Rámutatott a keresztény felekezetek együttműködésének lehetőségére. Minden szavát aláírom, s annál nagyobb sajnálattal állapítom meg, hogy az ő Szavát nem mindenki követi. Eltekintve attól, hogy nekünk nem a fő felekezetet, hanem a vallástalanságot kell üldözni, hogy nekünk nem a zsidókat kell üldöznünk, hanem azokat a zsidókat, akik istentelenséget követtek el.(Ügy van! Ügy.van!) de ezeket énven úgy kell üldözni, mintha azt keresztények követték volna el. Mély sajnálattal álapítam meg, hogy egyes emberek, am mióta országszerte megindult a választási mozgalom, könnyelműen s vétkes gondatlansággal vagy rosszakarattal tudatosan a felekezeti béke ellen tesznek. Mert mit jelentene egyebet, amikor azt hiresztelik, hogy itt, egy Protestáns kormány uralkodik? Ez alatt vagy azt értik, hogy a kormányban többségben van a protestáns elemi és ezáltal a katolikusok féltékenységét akarják felkelteni, vagypedig azt jelenti, hogy a kormány nem kellő mértékkel mér az egyházakkal szemben. ___Ez ellen én a leghatározottabban tiltakozom, mert bár egyházam mellett becsülettel kitartok, a magyar kormány minden körülmények között minden felekezetnek egyforma mértékkel fog mérni a jövőben is. Mit jelent egyebet, mint felekezeti békétlenséget, amikor azt hirdetik, hogy mi protestáns királyt akarunk idehozni? Mi, protestánsok, tudjuk, hogy mivel tartozunk a nemzet katolikus többségének, de mit jelent egyebet, mint békétlenséget az, amikor azt mondják, hogy Szent István koronáját sárba rántunk. Mindenki tudja ebben az országban, hogy mi igenis a nemzetet mentettük meg és kötelességünk volt megmenteni, amikor választanunk kellett a nemzet és a király között és nem saját akaratunkból kellett választanunk, hanem erre a puccsisták kényszerítettek bennünket, nekünk a nemzet mellett, kellett dönteni. (Élénk éljenzés és taps.) Mi Szent István koronájának fényét nagyrabecsüljük. A mi törekvésünk is az, hogy ebből az országból királyság Icarján (Éljenzés), de csak akkor oldjuk meg ezt a kérdést, amikor egyenlőségünket a többi nemzettel szemben visszanyertük és amikor önszántunkból dönthetünk a kérdésben. Akik könnyelműen meg akarják dönteni a felekezeti békét, azok ellenségei ennek a nemzetnek, ellenségei a demokráciának és ellenségei saját felekezetüknek is. Ellenségei a nemzetnek, amelynek van e'" baja amúgy is. A felekezeti békétlenség a magyar néplelkében nincs meg, azt a külföldről hozták és oltották belé azért, hogy visszavonást szítsanak közöttünk egy harmadik javára. Ellenségei a demokráciának, mert visszavonást szítnak a társadalmi osztályok és az egyének között és újból osztályharcot készítenek elő. (ügy van! ügy van!) Ellenségei saját hitfelekezetüknek is, mert a hazugság előbb-utóbb kiderül, márpedig egészfölfogásuk merő hazugság, mely veszedelembe hozza azt a tekintélyt, mellyel saját hitifelekezetük előtt bírtak. Ne üljenek föl ilyen jelszavaknak. Mi kezet fogva, egységesen akarjuk ezt a nemzetet megmenteni. Kérem önöket tegyék ezt lehetővé az állal, hogy az Egységes Párt zászlaját diadalra viszik. (Élünk éljenzés és taps.) Ezután egri Nagy János, a kerület két nemzetgyűlési képviselője mondotta el programbeszédét, hangsúlyozva az egységes kormányzás szükségességét, mert a koalíciós kormányzás mindig megibaszulja magát. Nagy János után Gömbös Dvina, az egységes párt ügyvezető alelnöke beszélt. — Kötelességünk — mondotta — minden ellentétet kiküszöbölni magunk közül, így érhetjük csak el úgy bel-, mint külpolitikai céljainkat Csak harmonikus, egységes munkával tudunk célhoz jutni. A gyűlés után Bethlen István gróf miniszterelnök küldöttségeket fogadott a városházán, majd déli 1 órakor a Korona-szálló termében bankett volt, melyen Bobory György főspán a kormányzóra, Babcehay Sándor pártelnök Bethlen István grófra ürítette poharát. A miniszterelnök pohárköszöntője. A miniszterelnök válaszul a következőket mondotta: —Tisztelt Uraim! Az előttem szóló pártelnök ir Kolumbus Kristófra hivatkozott. Én Kolumbus Kristóf szülővárosából, Gémjéből jöttem, ahol igyekeztünk mindent megtenni a magyar nemzőért s a hol úgyszólván a meztelen lovag volt kénytelen felvenni a harcot a páncélos lovassal szemben és a magyar nemzetért helytállani. A biblia szerint Káin és Ábel áldozatokat mutattak be az Urnák, a mikor is Ábelnek a füstje az ég felé szállott, Káiné pedig a földön elterült. Ez a történet emékeztet engem arra a küzdelemre, melyet mi a magyar politikában folytatunk. Mi is áldozatokat mutatunk be, reméljük és várjuk, hogy azok a politikai elvek, melyeket hirdetünk, azok a szavak, melyek ajkainkat elagyják, megihletik a magyar népet és az áldozat füstje az ég felé száll. De vannak ellenfeleink, akik látva azt, hogy az ő füstjük a földön szétterül, élesztgetik ezt a tüzet és arra törekszünk, hogy az ő füstök is az ég felé szálljon, azt a tüzet pedig napról-napra újabb ideákkal élesztgetik. — A legújabb idea a génuai konferencia. A magyar kormány elment Génuába, de őszerintük teljes sikertelenséggel tért haza. Ezen a téren nem bocsátkozom vitába. Amit elértünk, arról becsülettel és őszintén számoltam be a nagy nyilvánossági előtt. Nem szépítettünk, de nem is titkoltunk semmit. A mi törekvésünk az volt, hogy mindent megtegyünk a magyar nép érdekében, ami megtehető. Szóvá tettük a kisebbségi kérdést, mely nemzetünknek egy problémája, mert nemcsak Csonka-Magyarországban élnek magyarok, hanem a régi Magyarországban is, akik velünk lélekben, hitben, vérben és a haza szeretetében egyek. Mi nem hagyhatjuk cserben testvéreinket, mert őket velünk ezeréves történelmi múltúnk szálai, a magyar kultúrának egysége fűzi egybe. És hogyha most nem foglalkozom ezekkel a kérdésekkel bővebben, ez nem jelenti azt, hogy mi tétlenül nézzük ellenfeleink munkáját. De igenis bűn volna hiú reményeket ébreszteni ebben a nemzetben és ezért csak igazságot hirdetünk. De visszahoztunk sok tapasztalatot is és ellenfeleinkkel szemben a hangsúlyt ezekre kívánom fektetni. Visszahoztuk a tapasztalatát annak, hogy milyen cselekvések és nyilatkozatok ártanak ennek az országnak. (Halljuk! Halljuk!) Mindenesetre súlyosan árt az országnak az a propaganda, amelyet Bécsben és a körülöttünk levő többi államokban kifejtenek. Továbbá igen súlyosan ártanak azok a bűntények, amelyeket ebben az országban elkövettek. Én ezeket elítélem és ellenük a törvény szigorával eljárok. Ezek ártanak, de még nagyobb mértékben ártanak az olyan kijelentések, mint fionyha a kormány ezekkel szemben nem akarna vagy nem merne eljárni, mert azt a benyomást kelti külföldön, mintha itt valóban olyan kormány volna, amely lehetetlen, fél és nem mer a hibákkal szembeszállani. De árt az ország tekintélyének az is, hogy akkor, amikor mi magyar férfiak Génuában mindent elkövettünk, hogy ezt a nemzetet méltóan képviseljük, idebenn az országban nyilatkozatokat tettek tisztán pártpolitikai célzattal és kortesfogásból (Úgy van! Ugy van!) olyan irányban, hogy olyan férfiak tekintélyét, akik a külföldön működnek, lerombolják. Épp igy ártalmára van a nemzetnek, ha az elkövetett éretlen csínyeket még ma is dicsőítik, amikor mindenki tudja a külföldön, hogy ezek a csínyek nem voltak egyébre, mint arra valók, hogy ezáltal a magyar,politika egységét megbontván, egyes férfiak hatalomhoz jussanak. — Bele kell kapcsolódnunk a nagyvilág problémájába. Génuában igenis egy új Európa kialakítása folyik. Még hosszú és nagy munkára lesz szükség, hogy ez az új. Európa kialakuljon, de nekünk magyaroknak arra van szükségünk, hogy azok a férfiak, akik odamennek, a nemzet által nyújtható legnagyobb tekintéllyel menjenek oda. Vagy részt veszünk Európa kialakításában, vagy hajónk felett a hullámok fognak összecsapni. Nem erőszakra van szükségünk, hanem kultúrára. A kultúra nemcsak a tudománynak kifejezője, hanem a lélek pallérozottságának. A kultúra jelenti az önfegyelmet, a magán- és a közéletben. A közéleti önfegyelmet sajnos nélkülözzük országunkban, pedig ez akadályozza meg a hiúság, az önzés és hasonló bűnök előtérbe nyomulását. Örömmel látom, hogy ebben a városban megvan az egység a szívekben és megvan a telkeknek az a pallérozottsága, amelyre a magyar jövő szempontjából szükségünk van. Éltetem ennek a városnak polgárságát, és elsősorban Szmrecsányi érsek őnagyméltóságát, aki e város kultúrájának élén áll. A miniszterelnök beszéde után Széky Péter földbirtokos röviden tiltakozott az ellen az állítás ellen, hogy az Egységes Pártnak nincs talaja. Isaák Gyula alispán pohárköszöntője után Bethlen István gróf egy másik asztalhoz ült, ahol szintén rövid beszédet mondott. Itt Csöprögi András kisgazda Bethlen István grófra, Gömbös Gyula a magyar faj örök életére, Nagy János képviselőjelölt pedig a magyar kisgazdákra ürítette poharát. Plósz István volt nemzetgyűlési képviselő felszólalása után a társasebéd véget ért. A lakoma után a miniszterelnök kíséretével a várost tekintette meg, majd résztvett a MOVE sportünnepén s az érseknél telt rövid látogatás után este 7 órakor visszautazott Budapestre. programbeszitek vasárnapja. Vasárnap, mint már előre jeleztük, jóformán valamenyi pártvezér leutazott a kerületekbe, vagy a fővárosban maradt, hogy programbeszédet mondjon, vagy pártjának jelöltjeit támogassa. Bethlen gróf egri beszédeiről lapunk más helyén emlékezünk meg. A többi beszédről az alábbiakban számolunk be: A belügyminiszter a tabálykérdés fölvetése ellen. ~ Klebelsberg Kunó gróf soproni beszéde a felekezeti kérdésről, a választójogról és a közigazgatásról. — Klebelsberg Kunó gróf belügyminiszter vasárnap délután mondotta el programbeszédet a soproni polgári kaszinó dísztermében. A belügyminisztert a városban mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták, s a kaszinót a társadalom minden rétegéből megjelent választók tömege zsúfolásig megtöltötte. Schwarz Karolyaiak, a soproni, egységes párt elnökének bevezető szavai után Klebelsberg gróf elmondotta beszédét. A miniszter beszéde elején kijelentette, hogy ma nem a legnagyobb gyönyörűség Magyarország belügyminiszterének lenni. A belügyminiszternek kell kiosztani a hivatalos jelöltségeket is, ami idén kellemetlen feladat, mert a jelölt sok, a kerület meg kevés. Ennek csak egy előnye van, az, hogy magának olyan kerületet választhat, amelyik szívéhez nőtt. — Tudom jól, — mondotta a belügyminiszter — hogy ellenjelöltem van, de úgy éreztem, hogy hűtlenséget követnék el, ha nem a soproni jelöltséget vállalnám. (Helyeslés.) Engem itt, mint Tisza István Gróf államtitkárát választottak meg képviselőnek s ezért nem térhetek ki a harc elöl. Beszédeimben mindig kerültem pártpolitikai fejtegetéseket,, mert most azt kell keresni, ami a magyart a magyarral összeköti, nem pedig azt, ami szétválasztja. Sgy látom, hogy a választási mozgalomban, mint vezérelvet beledobtak egy olyan kérdést, amely kettéválasztja a nemzetet, bár azt ma megoldani nem lehet. — Felemelem tiltakozó szavamat az ellen, homis királykérdést belevigyék a választási, mozgat: