Budapesti Hírlap, 1922. július (42. évfolyam, 147–172. szám)
1922-07-01 / 147. szám
|tz_______________________________________ adókra kell gondolnunk. A fogyasztási adókra nézve megjegyzi, hogy ezek az árakhoz viszonyítva ma nem súlyosabbak, mint a béke idején voltak, viszont kétségtelen, hogy ezek ma az államháztartás főpillérei. Az egyenes adókat fokozatosan és erőteljesen ki kell építeni az adórendszer. Ezt elérhetjük az adminisztráció megerősítésével és jobb pénzügyi közigazgatással, amire törekszik és amely tekintetben már bizonyos eredmény mutatható fel. Ennek az adórendszernek kiépítése a törvényhozás intézkedésére vár. Egész adórendszerünket át kell alakítani, hogy egyszerűbbé, könynyebbé és áttekinthetővé váljék. Biztosítani kell az egyforma megadóztatást. Fel kell emelni a hozadéki adókat minden vonatkozásban. A múltban ez nem történt meg. Itt elsősorban a földbirtokadóra gondol. Ez az utóbbi húsz év folyamán olyan alacsonyan állapíttatott meg, hogy ezt a megállapítást az idő már régen felülmúlta, különösen a koronának elértéktelenedése folytán úgy, hogy ez a régi viszonyoknak és a régi megterhelésnek nem felel meg. Más alapra kell helyezkednünk és ez csak a búzaalap lehet, amely biztosítja az adónak a piaci viszonyokhoz való igazodását, hogy ne legyen se túlságosan súlyos, se egyoldalú. Meg kell reformálni a többi hozadéki adókat is, noha ezek százalékosan vannak megállapítva és így követik a keresetek növekedését. Meg kell reformálni a társulati adókat is, amelyek ugyan szintén százalékosan és magasan vannak megállapítva, de az adóalapok nincsenek kidolgozva, úgyhogy a magas adókulcscsal tulajdonképpen semmit sem lehetett megfogni. Ezeknek a céloknak a megvalósítása azoknak a tárgyalásoknak lesz feladata, amelyek az általa benyújtandó törvényjavaslatok körül fognak a nemzetgyűlésen lefolyni. Ezekre a reformokra feltétlenül szükség van, az államháztartás rendezése céljából. Három-öt év alatt helyre kell állítanunk államháztartásunkat, különben lehetetlen helyzetbe kerülünk Két irányzat foglal állást bizonyos fokig e reformok megvalósítása ellen. Egyik azoknak a csoportja, akik jól érzik magukat a romló, leeső valuta mellett, akik azt hiszik, hogy megtarthatják a maguk nagyobb jövedelmét a jövőben is munka nélkül. Ez a sikerek és hasonló exisztenciák nagyobb csoportja. Ezekről nincs is igazulni. (Helyeslés az egész Házban.) Van azonban egy másik csoport is, amely csodálatosképpen éppen a kapitalizmus képviselőinek a csoportja, akik azt hiszik, ha nem is mutatnak áldozatkészséget, megőrizhetik pozíciójukat és nem fenyegeti őket a változás veszedelme. Ezt láttuk a földbirtokreform végrehajtásánál is. Ez az intenció másutt is megnyilvánul, de figyelmeztetni kell mindekit, hogy megfelelő áldozatkészség és az eszközök rendelkezésre bocsájtása nélkül feltétlenül visszafel megyünk, mert ha három esztendő alatt államháztartásunkat rendbe nem hozzuk, vagy a bolosevizmust érjük el, vagy legalább is az államcsődöt. (Általános zajos helyeslés.) Mindig valami különös cirkulus viciozusról beszélnek, amikor a gazdasági kibontakozásról van szó. Ilyen cirkulus viciozus nincsen. Első feltétel az államháztartás rendbehozása. Itt az idő, hogy erélyes kézzel, energiával hozzányúljunk ehhez a kérdéshez. A reparációk kérdése. A reparációk kérdésében adott álláspontja, hogy a magyar nemzet reparációt nem tud fizetni. Ennélfogva nem is lehet reparációt tőlünk követelni. A magyar nemzet a reparációkat már megfizette akkor, amikor a békeszerződés értelmében területcsonkításokat szenvedett. Ha csak a levált területen maradt magyar nemzeti vagyont vesszük, úgy a katonait, mint a többit, nem is számítva a román megszállás által okozott károkat és értékveszteségeket, milliárd aranykoronára rúg ez az összeg. Majdnem egy tizedrészét jelentiez az összeg a Németországtól követelt reparációnak. A magyar nemzeti vagyon pedig a békében sem volt egytizede Németország nemzetivagyonának. Amit belső rendezés szempontjából teszünk, aznem jelenti a nemzeti vagyon kisebbítését, de amit reparációként vesznek el a nemzeti vagyonból, egészen más jelentőséggel bír. Teljességgel lehetetlen, hogy az állam a háború előtti államadósságok terhét és a háború alatt felszaporodott hátralékokat is megfizesse. Nem adja fel a reményt, hogy most e hátralékokat is rendezik, illetve, hogy ezekről egyezményeket kötünk, hogy másképp fognak bennünket megítélni a reparáció dolgában is. Különben is a reparáció kérdése teljesen háborús mentalitásból keletkezett. Végül abban az esetben is, ha ez a belátás nem következne el, amire számítunk, még mindig kedvezőbb helyzetben vagyunk, ha belső rendet teremtünk. Reméli, hogy ez a belátás úrrá lesz Magyarországon is a telkeken. Reméli, hogy egyetértünk e cél elérésében és az idevezető utak különbözősége nem választja el a magyart egymástól. Megerősíti őt ebben a hitben a szociáldemokratáknak a nemzetgyűlésen felolvasott deklarációja. Leszögezi, hogy a szociáldemokraták is megtalálták Magyarországban ezeréves őseiket. A jövőre nézve nagy kihatása lesz annak, hogy szükségét érzik a szocialisták is, hogy kapcsolatot keressenek az ezeréves Magyarországgal. A magyar eszme diadalát látja ebben. (Zajos helyeslés jobbról és a középen.) Friestrich Estván felssogalása. Friedrich István: Szerette volna, ha a kormány kizáróan indemnitási javaslatot terjesztett volna elő, mert akkor inkább megszavazta volna, de minthogy a javaslat tele van politikával, a kormány ellen való bizalmatlanságból nem szavazhatja meg. Egyetért a miniszterelnökkel abban, hogy álljon végre helyre az országban a teljes béke, de figyelmezteti a miniszterelnököt, hogy a belső békét ma nem politikával, hanem csak a gazdasági probléma megvalósításával lehet elérni. A gazdasági harctéren kell a nemzetnek céljait elérnie és pedig integritásunkat, a konszolidációt és a társadalmi békét egyaránt. A gazdasági talpraállás mindennél fontosabb, még a főrendiházi reformnál is. Ma a kenyérkérdés a legnagyobb probléma. Az ő politikai feladatát a jövőben a gazdasági kérdések megoldásában, illetve elősegítésében látja. Nem azért, mintha békülni akarna a kormánynyal, amiképpen a sajtó egy része híreszteli, mert hiszen a kormánynak nincs szüksége az ő támogatására, de azért kívánja ezt, mert ezen az úton együtt haladhatunk, csak azt ellenzi, amit nem tart a nemzet érdekében levőnek. (Élénk tetszés.) Föl kell f ölelni gazdasági téren a Lemaradt szegény társadalmat (A szocialisták közbekiáltanak: Zalaegerszeg fenntartását kívánják!) Nem azonosítják magukat azokkal, akik erőszakkal és illegitim eszközökkel dolgoznak. A gazdasági élet protekciót nem bir el Akit csak úgy vesznek oda egy állásba, az könnyebb fajsúlyú ember, és a gazdasági élet mint luftballot veti ki magából. Pallavicini György őrgróf : Csak nem Erekyre gondol? Friedrich István tiltakozik az ellen, hogy bizonyos urakat nagy igazgatósági tagságokkal honorálnak, mert az ilyen protekcionizmus züllesz, hahással bír. A keresztényeknek sem szabad megvetniük a cvalupadot és a Duhtot. Téves beállítás az, hogy a szociáldemokrata párt az egész munkásságot képviselné, ők csak a szociáldemokrata munkásokat képviselik. Ha van Európában állam és nép, melynek fogában áll még egyszer lesújtani az öklével, az a magyar. Ezt a nemzetet senki le nem győzte, a nemzetet megcsalták és kirabolták. A hullarablók és orgazdák ma is közöttünk járnak és bárgyún még akapanyél után is kutatnak, hátha el találna sülni. (Tetszés.) Reparációt pedig valóban nem tudunk fizetni. Az internálásról azt mondhatja, hogy jogállamban ilyen intézmény föntartása lehetetlen, az internáltak legnagyobb része ártatlanul szenved. Aki az ország mai súlyos helyzeteiben gazdasági összeomlásunkat párt- vagy politikai célokra használja fel, hazaárulást követ el. A demagógiával szerzett és illegitim eszközök útján létrejött bemocskolt mandátumokat nem fogadhatják el. Ha a kormány ezt az erkölcsi alapot elfogadja, akkor közös erővel léphetnek föl. Neki nincsenek reakciós szándékai. A bankjegyinflációt ő is elítéli. Ezért sülyedtünk mi is oda, ahol vagyunk. Ő megszünteti a bankóprés működését. Amíg a bankóprés meg nem áll, az államháztartást nem lehet rendbehozni. A fölösleges tisztviselőket el kell bocsátani A tisztviselői fizetést igenis rendezni kell. A javaslatot nem fogadjai el. (Taps a balközépen.) Temesváry Imre: Az útépítés bajainak orvos Bbpap£ST: Hmm? (147. ). 1922 julius 1. isi, érdes és értékes könyvek. Szépirodalom Salntine: Három királyné. 2 kötet ........................ K 10.— Saudeau: Madeleine. Regény................. .K 10.— Saraon: Váljunk el. Vígjáték........................... K 16.— Soaivini: Kártyahősök. Regény ............... K 20.— Schiller: Teli Vilmos. Színmű ................................ K 20.— Serens: Héri János Iliásza és Odisszeája ......... K 86.— Silberstein A.: Im Stromp der Zeit. I—IV. Két kötetbe kötve............................................................ K 100.— Sirven: Két férj. Regény I—H................ K 20.— Sue Jenő: Lotomore gróf......................................... K 20.— Sutherland : Ponteira et lord. Regény................. K 10.— Szederkényi : Mária Annunziata............................ K 25.— Ssikfszay: Küzdelmek.................................................. K 20.— Szilágyi G: Meny, pokol, háború............................ K 30— Szomaházy: Milliomosok és kalandorok ..........K 12.— Ismeretterjesztő munkák. Sajós: Az újság. Az újságírás............................... K 20.— Dr. Schneiczer: Hogy óvjuk magányt a syphintikus ragályozástól........................................... K 40. — Sebes HL.: Vezérfonal a méhészetről.................... IC 16.— Shakespeare: Antonius és Cleopatra .................. IC 10.— — Coriolanus, ferditotta Petőfi Sándor .............. K 10.— — Lear király ................................................................ K 10.— || — Romeo és Júlia ......................................................... K 10.— Dr. Siklóssy: Műkincseink vándorútja Bécsbe... K 44.— Silberdhein: Dramaturgiai dolgozatok. Aristote-108. A költészetről. A természet bibliája ...... K 40.— Dr.Steinbecker: A regényélet betegségei.......... K 40.— Kaphatók utánvéltel vagy az összeg és könyvenként 4 korona porta beküldése ellenében a BUDAPESTI HÍRLAP könyvkereskedésében, Budapest, VIII. József-körut 5. sz. —■y— —— — — III 1UMMI1M llll—HIIIT ■! 11ITi lását és a gazdasági cselédügy rendezését kíván. Helyesli az őrlési adó leszállítását, de a lisztkivil rendszer eddigi módját helyteleníti, a fölösleg liszt kivitelére szabadságot kell adni. A cukor árnak a mérséklését kéri. A javaslatot elfogadja. Az elnök javaslatára holnap folytatják az idemnitás tárgyalását. Az ülés három óra után ért véget. A kolozsvári egyetem splnaris ünnepe szegeden. — A kormányzó avatta fel az első „sub au píciis Gubernatoris“ doktorokat. — Józsefi herceget, Bethlen István grófot, Bohnányi Érii és Somogyi Szilvesztert tiszteleti doktori avatták. A kormányzó Péter és Pál napján folytatta szerdán megkezdett körútját. Csütörtökön reggel érkezett Szegedre, melyre nevezetes nap virradt, mei falai között ugyancsak csütörtökön ünnepelte az alföldi magyar nagyvárosban új otthonra lelt kolozsvári Ferenc József-egyetem ötvenéves jubileumai Erre az ünnepre érkezett a kormányzó Szegedre De nemcsak a kormányzó, hanem kívüle József kis herceg, Bethlen István gróf miniszterelnök, valamint az ország valamennyi tudományos intézményének képvselői. A kormányzót az állomáson díszszázad várta és Aigner Károly főispán üdvözölte igen melegen. A kormányzó válaszában hangoztatja, hogy úgy jött Szegedre mintha hazajönne, majd nagy tömeg sorfala között a gyakorlótérre hajtatott, hol szemlét tartott a szegedi helyőrségen. Azután a Rókusz templomban tartott Te Deum-on vett részt, honnan az egyetemre ment, a jubiláns díszközgyűlésre. A kolozsvári egyetem diszközgyülése. Itt Menyhárt Gáspár dr., az egyetem rektora üdvözölte a kormányzót s fölkérte a díszközgyűlés megnyitására. A kormányzó így válaszolt: — A magyar kir. Ferenc József Tudományegyetem mai, félszázados évfordulóján büszkeséggel tekintünk vissza azokra az évtizedekre, amelyeken át az egyetem régi székhelyén oly kiváló eredményűvel végezte feladatát és nemzedékeket nevelt a magyar kultúrának. Kultúránk fenntartására és emelésére a mai nehéz időben fokozott mértékben van szükségünk. Meg vagyok győződve, hogy a ma*. gyár kir. Ferenc József Tudományegyetem, midőn Szegeden új hajlékra talált, itt, az Alföld metropolisában, ugyanazzal a lelkesedéssel és fáradhatatlan buzgalommalogva kultúrmisszióját teljesíteni, mint Erdély bércei között- Bizton remélem, hogy, ez az egyetem a magyar tudományok fejlesztése mellett, mint eddig, úgy a jövőben is, nemes versenyben többi főiskolánkkal, hagyományaihoz híven önzetlen hazafiságra és a tudományok szeretetére fogja nevelni hazánk ifjúságát és meg vagyok győződve, hogy az ifjúság, mely ez egyetem falai közül indul az élet útjára, az egyetem dicsőségére és a haza javára mindenkor elől fog járni a haza iránti kötelesség teljesítésében. A kormányzó nagy lelkesedéssel fogadott be 1eszéde után Menyhárt Gáspár dr. rektor megnyitóbeszédet mondott, amelyben visszapillantást vetett az egyetem ötvenesztendős működésére, majd Tóth Károly jogkari dékán mondta el ünnepi beszédét. — Mi itt — úgymond egyebek között — a nagy magyar Alföld kellős közepén álló tilalomra jajkiáltás vagyunk. Meg vagyunk győződve, hogy nincs földi erő, mely a Kárpátok gerincét elsodorja, nincs hatalom, mely a magyar Tiszát három felé vágja és mely húszmillió magyar lelkéből ki tudná ölni a hazaszeretetei. Sokan elfelejtik, hogy Tri*anionban csaknem minden elveszett de nem vehettek el hitünket, jövőnket, mert megmaradt egy, a mivel ezt a hitet a jövőnkbe vetett hitet megvalósíthat;juk, megmaradt a maga ideális lelkével a magyar , * . ••• i:;K - ***♦%'' ifjúság. Kovács Gábor az egyetemi ifjúság nevében tett fogadalmat a kitartó, céltudatos munkára, majd Csengery János, a bölcsészeti kar dékánja adta el 13 ódáját. Ezután Kószó Istvánállamtitkár a nemzetőgyűlés, Tóth Lajos államtitkár a kultuszminiszté- rium nevében üdvözölte a jubiláló egyetemet Majd a testvéregyetemek köszöntötték a Ferenc József Tudományegyetemet, Márki Sándor dr. egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy-Társaság, a Szent István Társulat és a Magyar Történelmi Társaság képviseletében mondott üdvözlő szavakat. Az üdvözlések elhangzása után az egyetem tanácsa József kir. herceget, Bethlen István gróf miniszterelnököt, Somogyi Szilveszter drt., Szeged város polgármesterét és Dohnányi Ernő zongoraművészt tiszteletbeli doktorrá, ifj. Boér Eleket, ifj. Diószeghy Istvánt és Dudits Ernőt pedig sub auspiciis Gubernatoris doktorrá avatta föl. A doktori gyűrű átadása alkalmával a kormányzó a sub auspiciis Gubernatoris avatottaknak egyebek között a következőket mondotta.