Budapesti Hírlap, 1922. július (42. évfolyam, 147–172. szám)

1922-07-01 / 147. szám

|­tz_______________________________________ adókra kell gondolnunk. A fogyasztási adókra nézve megjegyzi, hogy ezek az árakhoz viszonyítva ma­­ nem súlyosabbak, mint a béke idején voltak, vi­szont kétségtelen, hogy ezek ma­ az államháztartás főpillérei. Az egyenes adókat fokozatosan és erőtel­jesen ki kell építeni az adórendszer. Ezt elérhetjük az adminisztráció megerősíté­sével és jobb pénzügyi közigazgatással, a­mire törek­szik és a­mely tekintetben már bizonyos eredmény mutatható fel. Ennek az adórendszernek kiépítése a törvényhozás intézkedésére vár. Egész adórendsze­rünket át kell alakítani, hogy egyszerűbbé, köny­­nyebbé és áttekinthetővé váljék. Biztosítani kell az egyform­a megadóztatást. Fel kell emelni a hozadéki adókat minden vonatkozásban. A múltban ez nem történt meg. Itt elsősorban a földbirtokadóra gondol. Ez az utóbbi húsz év folyamán olyan alacso­nyan állapíttatott meg, hogy ezt a megállapítást az idő már régen felülmúlta, különösen a koronának elértéktelenedése folytán úgy, hogy ez a régi viszo­nyoknak és a régi megterhelésnek nem felel meg. Más alapra kell helyezkednünk és ez csak a búza­­alap lehet, a­mely biztosítja az adónak a piaci vi­szonyokhoz való igazodását, hogy ne legyen se túl­ságosan súlyos, se egyoldalú. Meg kell reformálni a többi hozadéki adókat is, noha ezek százalékosan vannak megállapítva és így követik a keresetek növekedését. Meg kell refor­málni a társulati adókat is, a­melyek ugyan szintén­ százalékosan és magasan vannak megállapítva, de az adóalapok nincsenek kidolgozva, úgy­hogy a magas adókulcscsal tulajdonképpen semmit sem lehetett megfogni. Ezeknek a céloknak a megvalósítása azoknak a tárgyalásoknak lesz feladata, a­melyek az általa benyújtandó törvényjavaslatok körül fognak a nem­zetgyűlésen lefolyni. Ezekre a reformokra feltétle­nül szükség van, az államháztartás rendezése cél­jából. Három-öt év alatt helyre kell állítanunk állam­­háztartásunkat, különben lehetetlen helyzetbe ke­rülünk Két irányzat foglal állást bizonyos fokig e re­formok megvalósítása ellen. Egyik azoknak a cso­portja, a­kik jól érzik magukat a romló, leeső va­luta mellett, a­kik azt hiszik, hogy megtarthatják a maguk nagyobb jövedelmét a jövőben is munka nél­kül. Ez a sikerek és hasonló exisztenciák nagyobb csoportja. Ez­ekről nincs is i­gazulni. (Helyeslés az egész Házban.) Van azonban egy másik csoport is, a­mely csodálatosképpen éppen a kapitalizmus képviselői­nek a csoportja, a­kik azt hiszik, ha nem is mutat­nak áldozatkészséget, megőrizhetik pozíciójukat és nem fenyegeti őket a változás veszedelme. Ezt lát­tuk a földbirtokreform végrehajtásánál is. Ez az intenció másutt is megnyilvánul, de figyelmeztetni kell mindekit, hogy megfelelő áldozatkészség és az eszközök rendelkezésre bocsájtása nélkül feltétlenül visszafel megyünk, mert ha három esztendő alatt államháztartásunkat rendbe nem hozzuk, vagy a bolosevizmust érjük el, vagy legalább is az állam­csődöt. (Általános zajos helyeslés.) Mindig valami különös cirkulus viciozusról beszélnek, a­mikor a gazdasági kibontakozásról van szó. Ilyen cirkulus viciozus nincsen. Első feltétel az államháztartás rendbehozása. Itt az idő, hogy erélyes kézzel, energiával hozzá­nyúljunk ehhez a kérdéshez. A reparációk kérdése. A reparációk kérdésében adott álláspontja, hogy a magyar nemzet reparációt nem tud fizetni. Ennélfogva nem is lehet reparációt tőlünk köve­telni. A magyar nemzet a reparációkat már meg­fizette akkor, a­mikor a békeszerződés értelmében területcsonkításokat szenvedett. Ha csak a levált területen maradt magyar nemzeti vagyont vesszük, úgy a katonait, mint a többit, nem is számítva a román megszállás által okozott károkat és érték­­veszteségeket, milliárd aranykoronára rúg ez az összeg. Majdnem egy tizedrészét jelenti­­ez az­ összeg a Németországtól követelt reparációnak. A magyar nemzeti vagyon pedig a békében sem volt egytizede Németország nemzeti­­vagyonának. A­mit belső rendezés szempontjából teszünk, az­­nem jelenti a nemzeti vagyon kisebbítését, de a­mit reparációként vesznek el a nemzeti vagyonból, egészen más jelentőséggel bír. Teljességgel lehetet­len, hogy az állam a háború előtti államadósságok terhét és a háború alatt felszaporodott hátraléko­kat is megfizesse. Nem adja fel a reményt, hogy most e hátralékokat is rendezik, illetve, hogy ezek­ről egyezményeket kötünk, hogy másképp fognak bennünket megítélni a reparáció dolgában is. Kü­lönben is a reparáció kérdése teljesen háborús mentalitásból keletkezett. Végül abban az esetben is, ha ez a belátás nem következne el, a­mire szá­mítunk, még mindig kedvezőbb helyzetben vagyunk, ha belső rendet teremtünk. Reméli, hogy ez a belátás úrrá lesz Magyar­­országon is a telkeken. Reméli, hogy egyet­értünk e cél elérésében és az idevezető utak különbözősége nem választja el a magyart egymástól. Megerősíti őt ebben a hitben a szociáldemokratáknak a nem­zetgyűlésen felolvasott deklarációja. Leszögezi, hogy a szociáldemokraták is megtalálták Magyarország­ban ezeréves őseiket. A jövőre nézve nagy kihatása lesz annak, hogy szükségét érzik a szocialisták is, hogy kapcsolatot keressenek az ezeréves Magyar­­országgal. A magyar eszme diadalát látja ebben. (Zajos helyeslés jobbról és a középen.) Friestrich Estván felssogalása. Friedrich István: Szerette volna, ha a kormány kizáróan indemnitási javaslatot terjesztett volna elő, mert akkor inkább megszavazta volna, de minthogy a javaslat tele van politikával, a kormány ellen való bizalmatlanságból nem szavazhatja meg. Egyetért a miniszterelnökkel abban, hogy álljon végre helyre az országban a teljes béke, de figyelmezteti a minisz­terelnököt, hogy a belső békét ma nem politikával, hanem csak a gazdasági probléma megvalósításával lehet elérni. A gazdasági harctéren kell a nemzetnek céljait elérnie és pedig integritásunkat, a konszolidá­ciót és a társadalmi békét egyaránt. A gazdasági talpraállás mindennél fontosabb, még a főrendiházi reformnál is. Ma a kenyérkérdés a legnagyobb pro­bléma. Az ő politikai feladatát a jövőben a gazda­sági kérdések megoldásában, illetve elősegítésében látja. Nem azért, mintha békülni akarna a kormány­nyal, a­miképpen a sajtó egy része híreszteli, mert hiszen a kormánynak nincs szüksége az ő támoga­tására, de azért kívánja ezt, mert ezen az úton együtt haladhatunk,­­ csak azt ellenzi, a­mit nem tart a nemzet érdekében levőnek. (Élénk tetszés.) Föl kell f ölelni gazdasági téren a Lemaradt szegény társadal­mat (A szocialisták közbekiáltanak: Zalaegerszeg fenntartását kívánják!) Nem azonosítják magukat azokkal, a­kik erőszakkal és illegitim eszközökkel dolgoznak. A gazdasági élet protekciót nem bir el A­kit csak úgy vesznek oda egy állásba, az könnyebb fajsúlyú ember, és a gazdasági élet mint luftballo­t veti ki magából. Pallavicini György őrgróf : Csak nem Erekyre gondol? Friedrich István tiltakozik az ellen, hogy bi­zonyos urakat nagy igazgatósági tagságokkal hono­rálnak, mert az ilyen protekcionizmus züllesz, hah­­­ás­sal bír. A keresztényeknek sem szabad megvet­niük a cvalupadot és a Duhtot. Téves beállítás az, hogy a szociáldemokrata párt az egész munkásságot képviselné, ők csak a szociáldemokrata munkáso­­kat képviselik. Ha van Európában állam és nép, melynek fogában áll még egyszer lesújtani az öklé­vel, az a magyar. Ezt a nemzetet senki le nem győzte, a nemzetet megcsalták és kirabolták. A hul­­larablók és orgazdák ma is közöttünk járnak és bárgyún még a­­kapanyél után is kutatnak, hátha el találna sülni. (Tetszés.) Reparációt pedig valóban nem tudunk fizetni. Az internálásról azt mond­hatja, hogy jogállamban ilyen intézmény föntar­­tása lehetetlen, az internáltak legnagyobb része ár­tatlanul szenved. A­ki az ország mai súlyos helyze­teiben gazdasági összeomlásunkat párt- vagy poli­tikai célokra használja fel, hazaárulást követ el. A demagógiával szerzett és illegitim eszközök útján létrejött bemocskolt mandátumokat nem fogadhat­ják el. Ha a kormány ezt az erkölcsi alapot elfo­gadja, akkor közös erővel léphetnek föl. Neki nin­csenek reakciós szándékai. A bankjegyi­n­fl­áció­t ő is elítéli. Ezért sülyedtünk mi is oda, a­hol vagyunk. Ő megszünteti a bankóprés­ működését. A­míg a bankóprés meg nem áll, az államháztartást nem lehet rendbehozni. A fölösleges tisztviselőket el kell bocsátani A tisztviselői fizetést igenis rendezni kell. A javaslatot nem fogadjai el. (Taps a balközépen.) Temesváry Imre: Az útépítés bajainak orvos­ Bbpap£ST: Hmm? (147. ). 1922 julius 1. isi, érdes és értékes könyvek. Szépirodalom Salntine: Három királyné. 2 kötet ........................ K 10.— Saudeau: Madeleine. Regény................. .K 10.— Saraon: Váljunk el. Vígjáték..........­................. K 16.— Soaivini: Kártyah­ősök. Regény ............... K 20.— Schiller: Teli Vilmos. Színmű ................................ K 20.— Serens: Héri János Iliásza és Odisszeája ......... K 86.— Silberstein A.: Im Stromp der Zeit. I—IV. Két kötetbe kötve............................................................ K 100.— Sirven: Két férj. Regény I—H................ K 20.— Sue Jenő: Lotom­ore gróf......................................... K 20.— Sutherland : Ponteira et lord. Regény................. K 10.— Szederkényi : Mária Annunziata............................ K 25.— Ssikfszay: Küzdelmek.................................................. K 20.— Szilágyi G: Meny, pokol, háború............................ K 30— Szomaházy: Milliomosok és kalandorok ..........K 12.— Ismeretterjesztő munkák. Sajó­s: Az újság. Az újságírás............................... K 20.— Dr. Schneiczer: Hogy óvjuk magányt a syphi­n­tikus ragályozástól........................................... K 40. — Sebes HL.: Vezérfonal a méhészetről.................... IC 16.— Shakespeare: Antonius és Cleopatra .................. IC 10.­— — Coriolanus, ferditotta Petőfi Sándor .............. K 10.— — Lear király ................................................................ K 10.— || — Romeo és Júlia ......................................................... K 10.— Dr. Siklóssy: Műkincseink vándorútja Bécsbe... K 44.— Silberdhein: Dramaturgiai dolgozatok. Aristote-108. A költészetről. A természet bibliája ...... K 40.— Dr.Steinbe­cker: A regényélet betegségei.......... K 40.— Kaphatók utánvéltel vagy az összeg és könyvenként 4 ko­rona porta beküldése ellenében a BUDAPESTI HÍRLAP könyvkereskedésében, Budapest, VIII. József-körut 5. sz. —■y— —— — — III 1UMMI1M llll—HIIIT ■! 11ITi lását és a gazdasági cselédügy rendezését kíván. Helyesli az őrlési adó leszállítását, de a lisztkivil rendszer eddigi módját helyteleníti, a fölösleg liszt kivitelére szabadságot kell adni. A cukor ár­nak a mérséklését kéri. A javaslat­ot elfogadja.­­ Az elnök javaslatára holnap­ folytatják az i­demnitás tárgyalását. Az ülés három óra után ért véget. A kolozsvári egyetem splnaris ünnepe szegeden. — A kormányzó avatta fel az első „sub au píciis Gubernatoris“ doktorokat. — József­­i herceget, Bethlen István grófot, Bohnányi Érii és Somogyi Szilvesztert tiszteleti doktori avatták. A kormányzó Péter és Pál napján folytatta szer­dán megkezdett körútját. Csütörtökön reggel érke­zett Szegedre, melyre nevezetes nap virradt, mei falai között ugyancsak csütörtökön ünnepelte az al­földi magyar nagyvárosban új otthonra lelt kolozs­vári Ferenc József-egyetem ötvenéves jubileumai Erre az ünnepre érkezett a kormányzó Szegedre De nemcsak a kormányzó, hanem kívüle József kis herceg, Bethlen István gróf miniszterelnök, vala­­mint az ország valamennyi tudományos intézményé­nek képvselői. A kormányzót az állomáson díszszázad várta és Aigner Károly főispán üdvözölte igen melegen. A kormányzó válaszában hangoztatja­, hogy úgy jött Szegedre mintha hazajönne, majd nagy tömeg sorfala között a gyakorlótérre hajtatott, hol szem­lét tartott a szegedi helyőrségen. Azután a Rókusz templomban tartott Te Deum-on vett részt, honnan a­z egyetemre ment, a jubiláns díszközgyűlésre. A kolozsvári egyetem diszközgyülése. Itt Menyhárt Gáspár dr., az egyetem rektora üdvözölte a kormányzót s fölkérte a díszközgyűlés megnyitására. A kormányzó így válaszolt: — A magyar kir. Ferenc József Tudomány­­egyetem mai, félszázados évfordulóján büszkeséggel tekintünk vissza azokra­ az évtizedekre, a­melyeken át az egyetem régi székhelyén oly kiváló eredmény­űvel végezte feladatát és nemzedékeket nevelt a­ magyar kultúrának. Kultúránk fenntartására és emelésére a mai nehéz időben fokozott mértékben van szükségünk. Meg vagyok győződve, hogy a ma*. gyár kir. Ferenc József Tudományegyetem, midőn Szegeden új hajlékra talált, itt, az Alföld metropol­isában, ugyanazzal a lelkesedéssel és fáradhatatlan buzgalommal­­­ogva kultúrmisszióját teljesíteni, mint Erdély bércei között- Bizton remélem, hogy, ez az egyetem a magyar tudományok fejlesztése mellett, mint eddig, úgy a jövőben is, nemes versenyben többi főiskolánkkal, hagyomá­­nyaihoz híven önzetlen hazafiságra és a tudományok szeretetére fogja nevelni hazánk ifjúságát és meg vagyok győződve, hogy az ifjúság, mely ez egyetem falai közül indul az élet útjára, az egyetem dicső­ségére és a haza javára­ mindenkor elől fog járni a haza iránti kötelesség teljesítésében. A kormányzó nagy lelkesedéssel fogadott be­ 1e­­széde után Menyhárt Gáspár dr. rektor megnyitó­­beszédet mondott, a­melyben visszapillantást vetett az egyetem ötvenesztendős működésére, majd Tóth Károly jogkari dékán mondta el ünnepi beszédét. — Mi itt — úgymond egyebek között — a nagy magyar Alföld kellős közepén álló tilalomra jajkiáltás vagyunk. Meg vagyunk győződve, hogy nincs földi erő, mely a Kárpátok gerincét elsodorja, nincs hatalom, mely a magyar Tiszát három felé vágja és mely húszmillió magyar lelkéből ki tudná ölni a hazaszeretetei. Sokan elfelejtik, hogy Tri*­­anionban csaknem minden elveszett de nem vehettek el hitünket, jövőnket, mert megmaradt egy, a mivel ezt a hitet a jövőnkbe vetett hitet megvalósíthat­;­juk, megmaradt a maga ideális lelkével a magyar , * . ••• i:;K - ***♦%'' ifjúság. Kovács Gábor az egyetemi ifjúság nevében tett fogadalmat a kitartó, céltudatos munkára, majd Csengery János, a bölcsészeti kar dékánja adta el 13 ódáját.­­­­ Ezután Kószó István­­államtitkár a nemzető­gyűlés, Tóth Lajos államtitkár a kultuszminiszté-­ rium nevéb­en üdvözölte a jubiláló egyetemet Majd a testvéregyetemek köszöntötték a Ferenc József Tudományegyetemet, Márki Sándor dr. egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kis­­faludy-Társaság, a Szent István­ Társulat és a Ma­­gyar Történelmi Társaság képviseletében mondott üdvözlő szavakat. Az üdvözlések elhangzása után az egyetem tanácsa József kir. herceget, Bethlen István gróf miniszterelnököt, Somogyi Szilveszter drt., Szeged város polgármesterét és Dohnányi Ernő zongora­­művészt tiszteletbeli doktorrá, ifj. Boér Eleket, ifj. Diószeghy Istvánt és Dudits Ernőt pedig sub auspi­­ciis Gubernatoris doktorrá avatta föl. A doktori gyűrű átadása alkalmával a kormányzó a sub auspi­­ciis Gubernatoris avatottaknak egyebek között a következőket mondotta.

Next