Budapesti Hírlap, 1922. augusztus (42. évfolyam, 173–196. szám)
1922-08-01 / 173. szám
, fia ■ **k voltak eddig a viták, a bíróságot kihagyták a vitákból. Hubert azt mondotta, hogy a bíróság megszűnt a független lenni. Súlyos és teljesen megokolatlan volt a támadás. Minden művelt államban a birák kinevezését a végrehajtó hatalom eszközli A bírák áthelyezése most is csak beleegyezésükkel történhetik. Lehetetlen erkölcsileg, hogy itt a bíróságok ellen támadások hangozhassanak el. R reméli, hogy a szociáldemokrata párt nem azonosítja magátHubert kijelentéseivel. A nemzetgyűlésnek egy kötelessége van, mielőbb segíteni a bírák helyzetén. Az amnesztia-rendelettel kapcsolatosan reflektál Hébekt felszólalására, aki kijelentette, hogy a trianoni béke 76. szakasza amnesztiát adott minden háború óta elkövetett bűncselekményért. Felolvassa a vonatkozó szakaszt és megállapítja, hogy bűncselekmények miatt felelősségrevonást nem lehet zaklatásnak minősíteni. Nem hiszi, hogy szolgálnak vele a haza érdekeinek, ha a trianoni békét ilyen mesterségesen, értelmezik. Ezzel módot adnak ellenszegeinknek arra, hogy belügyünkbe beavatkozzanak. Iilelyeslés. Propper képviselő úr azt mondotta, hogy az amnesztia nem lett végrehajtva. 26.200 egyén kapott eddig amnesztiát és ebből a Piámból 25 000-et tesznek ki azok, akik kommunista és forradalmi bűncselekményekért lettek elítélve. Azt is állították, hogy kivételes kegyelem nem adatott. Ez csak nagyon nagy méltánylást érdemlő esetekben történt meg, amikor beható és lelkiismeretes vizsgálat tárgyává tették a kérvényeiket A maga részéről hajlandó a kegyelmi kérvényeknek a békülékenység és engedékenység jegyében való elintézésére- Csak egy korlátot ismer ezen .Egy téren, ha az állam és társadalmi rend érdekeibe Bethlen István Bethlen István gróf. Az indemnitási törvényjavaslat általános vitája egyhónapnál tovább tartott, noha a kormány és pártja igyekezett, hogy a vita anyagából kikapcsolja azokat az ellentéteket, amelyek a kormányt és pártját az ellenzéktől elválasztják. Az a tény, hogy a vita ilyen hosszúra nyúlt, — véleményem szerint — bizonyíték arra, hogy a képviselők egy tekintélyes része nem képes, vagy nem akarja a fölszólalását azok között a keretek között tartani, amelyeket a tárgyalás ökonómiája kívánna, de bizonyítja azt is, hogy a mai házszabályok teljesen elavultak és nem képesek a tárgyalás gyorsaságát biztosítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Talán oka volt a vita hosszúra nyúlásának az is, hogy a mai súlyos gazdasági és pénzügyi helyzetben, úgy, amint a kormány, a pártok is keresték a lehetőséget és a módot arra, hogy a politikai küzdelem színteréről kirekesszék azokat a kérdéseket, amelyek e súlyos kérdések gyors rendezésének útjába állanak. A kormány is ai helyzettel áll szemben. A régi nemzetgyűlésen egységes ellenzék féllt vele szemben, habár bizonyos elvi különbségek az ellenzéket frakciókra osztották, de egységes volt taktikailag- Ma három csoportra oszlik: keresztény ellenzékre, liberális ellenzékre és a szociáldemokrata pártra. A három csoport között az összefogás lehetséges ugyan, de nem hiszem, hogy ez az együttműködés ne volna kárára éppen az elvi nézőpontnak. Ez bizonyos gyengesége az ellenzéknek, de a kormány annyival többre becsüli a békét és anynyival inkább kívánja a normális parlamenti tárgyalás alapját megvetni, a politikai békét előkészíteni, hogy távol áll tőle az, hogy az ellenzéknek ezta gyengeségét taktikailag a maga javára ki akarjahasználni. Egységes polgári front a szocialistákkal szemben Távol áll a kormánytól azért is, mert szükséges, hogy a szociáldemokraták politikai előnyös fe múlásával szemben lehetőleg kiküszöböltessenek az ellentétek a polgári társadalom és a Polgári pár■tok között. A kormány azért kitart a mellett a fölfogása mellett, hogy itt a Házban politikai békét a normális tárgyalás lehetőségét igyekszik megteremteni. Abban a beszédemben, amelyet az indemnitás bevezetésekor elmondottam, kifejtettem a kormány álláspontját és erre feleletet is kaptam a túloldalról- igaz, hogy ez a felelet bizonyos feltételekhez köti az együttműködést. Nagyjában és egészében ezek a feltételek öt nézőpontban domborodnak ki. Az első szerint a kormány szüntesse meg a választások után a politikai üldözéseket. Úgy hiszem,ennek a feltételnek a teljesítése sem lesz a kormány számára nehéz, mert senkit sem üldözüek politikai meggyőződéséért, vagy magatartásáért és ha a a kormány azt venné észre, h°gy valamely szerve méltatlanul és oktalanul üldöz valakit politikai nézetéért, kérem a tisztelt túloldalt, méltóztassék teljes bizalommal a kormányhoz fordulni, fgai a baloldalon) Hasonlóan könnyű a helyzet a reparáció kérdésében is, három útja van: egyik a büntetőbíróság, a második panasz, vagy petíció, a harmadik a fegyelmi út. Kifejtettem az indemnitási vita elején elmondott beszédemben azt is, hogy a kritika joga az ellűnzéket illeti meg, ellenben a parlament, vezetését ütközik. Ezután a Propper által kifogásolt rabmunkáról szólott a miniszter. A büntetéssel együtt jár a munkakényszer. Nem ad a jövőre kiterjedő programot, csak ismertetni kívánja, hogy milyen törvényjavaslatok állanak földolgozás alatt. Először is a kivételes hatalom alapján kibocsátott rendelkezéseket pótló javaslatokat kell elkészíteni. A törvénytelen gyermekek fokozott védelméről, az ügyvédi és bíró vizsga letételéről és az ügyvédi gyakorlatról szóló javaslat is kidolgozás alatt áll, ,a kivételes hatalmat teljesen megszüntetni nem lehet, mert társadalmunk egyensúlya nem állott még teljesen helyre. Készen van még a váltótörvény revíziójáról és a felsőházról szóló javaslat. A polgári perrendtartás is átdolgozás alatt áll. . Ezután a jogrenddel kapcsolatos felszólalásokkal foglalkozik- Nagyon sokat vitatták.. ezt a kérdést az utóbbi időben, mondotta. A jogrendnek két alapföltétele van. Az egyik, hogy a nemzet zöme a fönnálló jogrendet magáénak érezze és vallja. Ez az előföltétel meg is van, mert a nemzet a mai jogrend keretein belül nyugodtan dolgozik. Másszor pedig kell, hogy az államhatalomnak meglegyen a kellő ereje, hogy akaratának érvényt szerezzen. A kormány megmutatta, hogy ereje és akarata megvan és hogy eljárásaiban teljes oberktivitás vezeti. Nekünk az a fölfogásunk, hogy minden olyan cselekedet, mely a jogrendet sérti, a nemzet érdekeit támadja, de mi minden támadás ellen megvédjük a fönnálló rendet. Kéri az indemnitás elfogatását. (Zajos helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) gróf beszédi: a parlament munkájának a megszabása a kormány föladata. Csak igy lehet becsületes együttműködésről szó a kormánypárt és az ellenzék között. Apponyi Albert gróf erre a kijelentésemre azt mondotta: Rendben van, de tessék a kormánynak ezt a jogát nem autokratikusan kezelni. .A kormány hajlandó az ellenzékkel megbeszélni a Ház munkarendjét, de természetesen csak bizonyos határokon belül. A negyedik feltétel az volt, hogy mellékkormányok ne legyenek és hogy az amnesztiára szoruló egyének hatalmi tényezők ne lehessenek. Ebben a tekintetben ugy vagyok, mint Kálmán király a boszorkányokkal. Én nem látok mellékkormányt és nem tudok ilyenekről. Ez a kormány addig marad helyén, amin a maga meggyőződését keresztülvinni és érvényesíteni tudja. Ebben az országban, amióta, én vezetem a kormányt, mint miniszterelnök, egyszer sem tapasztaltam melékkormány létezését, kivéve egy esetet, amikor autóidat részéről kísérlet történt, hogy mellékkormány alakíttassák, amely fegyveres erővel támadta meg a fennálló törvényes rendet. Ez a kísérlet siralmasan megbukott. Friedrich István: Már folyik a békülés. A szociáldemokrata párt bírálata. Bethlen István gróf miniszterelnök: Az utolsó feltétel az volt, hogy a kormány olyan pénzügyi ésgazdasági programot, adjon, mely biztosítja, hogy ez az ország kilábal mai gazdasági helyzetéből. A pénzügyminiszter úr már kifejtette Programját és bizonyára alkalmat fog találni arra, hogy még egyszer felszólaljonés reflektáljon az indemnitási vita során elmondottakra. A kereskedelmi miniszter úr szintén kifejtette programját- Hátra van még a földművelési miniszter úr, de nem kétlem, hogy ő is alkalmat fog találni, hogy programját elmondhassa, de figyelmeztetek arra, hogy részletes programot nem lehet adni az indemnitási vitában. Erre csal, a budget tárgyalásánál lehet alkalom. Most pedig rátérek a kormány politikája ellen az ellenzékről és pedig a keresztény ellenzékről, a liberális ellenzékről és a szociáldemokrata pártról elhangzottakra. Külön-külön akarok foglalkozni mindegyikkel és elsősorban a szociáldemokrata párttal. Peidl Gyula tisztelt képviselőtársam deklarációt olvasott fel, amely a szociáldemokrata párt hitvallásának tekinthető. Ez nagyjában az októberi program, kiegészítve a jelen gazdasági helyzetből fakadó követelményekkel. Ha végignézek ezen a programon, igazat kell adnom Peidl Gyula tisztelt képviselőtársamnak, aki azt mondotta tegnapelőtt, hogy az nem más, mint a radikális polgári program. Ez a szociáldemokrata deklaráció felhoz olyan pontokat, amelyek megvalósítását én nem tartom helyesnek. De meg kell mondanom, hogy nem ez a program is volt azoka annak az ellenszenvnek, amely a szociáldemokrata képviselők ellen a polgári pártok részéről megnyilvánult. Sőt, mivel objektív akarok lenni, el kell ismernem, hogy van két pont, ebben a deklarációban, amely a nolinált pártok szimpátiájának megnyerésére alkalmas. Az első pont az, hogy a többségi elvet elfogadja, a második pedig, hogy hajlandó a polgári pártokkal együtt küzdeni a trianoni béke megváltoztatása érdekében. Ha mégis vitatom, hogy mi volt az oka az ellenszenvnek, azt nem azért teszem, hogy új ellentéteket szítsak, hogy megtérgezzem az atmoszférát, melyre szüksége van a nemzetgyűlésnek, hanem alkalmat akarok adni a ,szociáldemokrata pártnak oly nyilatkozatok megtételére, melyek alkalmasak a félreértések kiküszöbölésére. Peidl Gyula képviselőtársam azt mondotta, hogy az a felolvasott, program csak munkaprogam és fentartják eredeti, messzemenő programjukat, teljes mértékben. Azt hiszem, hogy ez a fentartás az, amely az ellenszenvet kiváltotta. (Helyeslés a kormány,párton és az ellenzéken.) Melyik a végső programút? Kérdem én, molták az a végső program? A szociáldmokrata párt közös platformra lépett annak idején a kommunistákkal. Hát ez az a végső program? (Zaj a kormánypárton és a keresztény ellenzéken.) Ezt nekünk tudnunk kell. Az a radikális színezetű, de mégis polgári program, mehet felolvastak, csak akkor jelent komoly együttműködési lehetőséget, ha tudjuk, nincs-e hátul egy másik program, amelyet akármikor elővehetnek és a polgári pártok ellen indulhatnak vele. Varsányi Gábor: Tiszta bort öntsenek a pohárba! Propper Sándor: A második üidernacionálé alapján állunk. Bethlen István gróf miniszterelnök: Most, amikor minden szociáldemokrácia hitvallást tesz arról, hogy a mérsékelt, a középső, vagy a szélsőséges szárnyhoz tartozik-e, az nyugtatná meg a polgári pártokat, ha a szociáldemokrata képviselő urak is tisztán megmondanák, is tisztán megmondanák. Melegen ajánlom, hogy a szélsőséges elemektől váljanak el minél hamarább. Ha likvidálni kell a bolosevizmust, amit szónokaik követelnek, akkor először saját pártjukban likvidálják. Egy országban, ahol két forradalom söpört végig, ahol a polgári elemek a legnagyobb szenvedéseket tűrték a szociáldemokrata munkásság részéről, a legkevesebb, hogy nyilatkozzanak őszintén és tisztán messzebbmenő céljaikról. (Nagy, taps a kormánypárton.) Az emigránsok és Garami Ernő. — Homály és köd fedi a szociáldemokrata párt programját és állásfoglalását, ami a távolabbi jövőt veti. A vitában Peyer Károly és más szocialista képviselők követelték az összes emigránsok hazabocsátását. Peyer Károly: Nem az összesét! Bethlen István gróf miniszterelnök: Azt kérdem, mi közük van nekik az emigránsokhoz, amikor ezeknek kilencven százaléka kommunista bűncselekményt követett el... Klárik Ferenc: Tíz százaléka talán! Bethlen István gróf miniszterelnök: ... és a szociáldemokraták azt mondják, hogy ezekkel nem azonosítják magukat és csekély azoknak a száma, akikről azt mondják, hogy aggodalomból, a fehér terrortól való félelmükben távoztak el hazulról, vagy azért mentek külföldre, hogy ott akartak a szociáldemokrata álláspont javára munkálkodni. ■— Én tudom, kire céloznak ezzel: Garami Ernőre. Nyiltan és őszintén akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni kijelenten, tudom, hogy Garami Ernő sohasem volt bolysevista. Tudom azt is, hogy abban a percben, mikor a bolyseviizmus kitört, eltávozott Svájcba és ott volt a diktatúra egész tartama alatt és csak annak bukásakor tért haza. Tudom, hogy akkor bizonyos tárgyalások folytak közte és a polgári pártok között, melyeken én is részt vettem. Nincs okom ezt tagadni, mert én őt becsületes magyar embernek tartottam, azt hittem, hogy a bolgevizmussal nem azonosítja magát. De ezek után a tárgyalások után, melyek sikertelenek maradtak, újból külföldre távozolt és ott lapot alapított, melyben különféléket irt meg Magyarországról. Nem is beszélek arról, izléses-e, ha valaki ok nélkül, kényszer nélkül távozik hazulról és a külföldön magyar lapot szerkeszt. A baj nem az, hogy az igazat irta meg, hanem százszor többet annál. (Helyeslés a jobboldalon.) Nemcsak azt írta meg, ami igaz és ami nem igaz, hanem az a baj, hogy Garami Ernő egyúttal kezet fogott olyan államokkal, melyek ellenséges indulattal viseltetnek irányunkban és ezeket biztatta, hogy Magyarország területének egy részét hosszabb ideig tartsák megszállva és erre biztatja ma is. Egy hang a szocialisták oldalán. Bizonyítsák ezt adatokkal! Friedricht István: Holnap majd szolgáltatok adatokat is, csak várjanak. Nem nevelünk Gomolánosokat ! Bethlen István gróf: Az igazságérzet követeli, hogy mi is megmondjuk az igazat. Nem vagyunk hajlandók a magyar állam rovására saját fiaiból Coriolánuszokat nevetni, mert akkor az ország sírját ássuk meg vele. Nem képzelhető, hogy azokkal szemben, akik ma is folytatják ezt a működésüket, enyhébben járjunk el, mint azokkal szemben, akik büntetésük egy részét már kiállották. Mikor Bécsben jártam, felkereset egy ur azzal, hogy álljak szóba Garamival, mert haza akar jönni. " - Peyer Károly: Garami sohasem bízta meg ezt az urat. Bethlen István gróf: Kijelentem, a míg 5 továbbra is fintgritk a .'jövőt, a jövőben olyant irat Budapesti Hunu» as. «. 1922 augusztus 1.