Budapesti Hírlap, 1922. augusztus (42. évfolyam, 173–196. szám)

1922-08-27 / 195. szám

2 ' ........ ^ ] _________________________________________ Ildózunk?... Ha adjatunk ?... A fenti cim alatt jelent meg a Budapesti Hírlap, ez évi 181. számában Gera Gaston nemzetgyűlési képviselő úrnak a kisgazdák adóterheit tárgyazó cikke. Legyen szabad nekem, falusi jegyzőnek, aki egész életemet, munkásságomat falun töltöm,’s a falusi nép minden két nyilvánulását nyitott szemmel közvetetten közelből szemlélem; gondolkozási módjukat, érzelmeiket, nyilatkozataikat közve Tetlettül tőlük hallom; örömüknek, bánatuknak osztályosa vagyok, helyzetüket teljesen tárgyilagosan, avalóságnak megfelelőm megvilágítanom, s teherbíró képességükről nyilatkoznom. " • .-—.Legyen szabad elsősorban is megállapítani, hogy a fenti cikkben 1—29., szánt alatt felsorolt adónemek nemcsak kizárólag, a gazdákat terhelik, hanem egynéhány adónem kivételével, ugyanazokat fizeti olyan adóalany is, akinek egy hant földjesincsen, ha a többi adóköteles foglalkozást folytatja, a vagy adóköteles tárgynak van a birtokában. Tehát jegy iparos, vagy kereskedő ,ugyanolyan joggal el-unokidhatia magáról, hogy ő ugyanabban"..az adós dzsujigel-bim tévelyeg, mint a kisgazda.. Legyen szabad továbbá azt is., megállapítani, hogy a kérdéses cikkben példaképpen felhlozött 7 és fél holdas kisgazda., földadója és. utána, járó ,általános jövedelmi pofációja is helytelen összegben van feltüntetve, mert :1 Sülkor. -77*- fiiil. kát. tiszta jövedelem után csak 242'köiáll nem 352 kör.!) a földadó, s az'általános jövedelmi pótadó 30 Százalékkal pedig csak '73' kör. i ($. 'népi-148 kor.) és igy, ha ahelyes adóalap utáni'számítom a százalékban kivetendő adókat, (útadó,megyei pótadó stb.) adótehernek végeredményében kevesebb összeg fog kijönni, mint amelyet a nagyon tisztelt cikkíró úr kihozott. No de ez lehert egyszerű számítási hiba, amin igazán nem érdemes hajszálat hasogatni. Azonban lényegesebb az igen tisztelt cikkíró úrnak a tévedése a végső következtetésénél,hogy a gazdaember a békebeli vagyona forgalmi értékének 80-150 százalékát szolgáltatja ide ,állami, törvényhatósági és, községi közadók gyanánt.. Engedje meg a mélyen tisztelt cikkíró úr, hogy az 'általa példaképpenfelhozott. 7 és fél. holdas kis-gvizda adóférbét. a. mely. tisztán a földbirtok utánjár,;a..t-^ábbiakban részletezzem: - -Földadó v . .*'■ . » ’ «• 242 kor. Alt.- jöv.':“.pótadó (30%)'»'.• 4 73% Orsz. beteg áp. pótadó (20%)• '443% Vármegyei póteadó. (20 %)„-•• ■« '. » •-- 48, «% l'ármegye: útadó (10%) . .* m 24 .V K«z., .pótadó .(100%) . .* j 2.42. Iskolai pótadó .(5,%l! ... . U. 12 t’ Egyházi adó ......* ¥ 30 Armontet'itési dii .... Összesen 712 kor. Tehát ha békeértékben 100 koronára értékelem kát, holdanként a 7x/g holdat, annak békebeli értékéül 6000 koronát kapok, aminek az adóterhe körülbelül 12 százalék. Azonban itt is helytelen a kiindulás, mert a földadó és az utána járó percentuális adókat a békebeli adók tízszeresében számítottam, a vagyonértékét pedig eredeti békeértékben, ■tellát ha igazságos következtetést akarok levonni, akkor a vagyon értékét is tízszeresében kell számítanom s akkor azt látjuk, hogy a kérdéses kisgazda vagyona értékének valóban csak 1,2 százalékát s nem pedig 150 százalékát fizeti földje után adóban. Mert az ebadó, fegyveradó, házadó, kéményseprési díj- adatforgalmi adó stb.-hez földbirtoknak semmi köze, azoknál egészen más az adótárgy , így azok adóját nem hozhatom kapcsolatba a földdel. Ha e körülményt a példaképpen felhozott 700 holdas és 50 holdas gazdaságnál mérlegelte volna cikkíró úr, talán nem jut arra a helytelen eredményre, hogy, az 50 holdas gazdaság értékének csak 80 százalékát, míg a 707 irodas gazdaság 150 százalékát fizeti adóteherben. Hiszen ha ez valóban így volna, hogy a kicsi emberek aránylag kétszer akkora terhet viselnek, mint a vagyonosabb nagyobb gazdák, akkor igazságosan a progresszivitás elmélete alapján most olyan óriási mértékben kellene emelni a nagybirtokosság adóját, amit, elbírni az csakugyan képtelen lenne. Méltóztassék tehát az én számításom helyességét akceptálni. . De vizsgáljuk meg most ennek a Példaképpen fehozott 7 és fél holdas kisgazdának az adóterhét az uj adójavaslatok alapján, miként fog alakulni? Ennek a birtoknak 120 korona 77 fillér kat. tiszta jövedelem után az uj földadója 120 kgr. 77 dgr. búza lesz, amit, ha kgr.-srént 60 koronával értékelek, lesz a összesen7595 korona. Ehhez még hozzájön esetleg a vagyonadó és jövedelemadó évenként, amivel együtt talán az illető egyén évi adója ki fog tennikerek számban 8000 koronát. Ha ezt az ingatlant nem házilag, hanem bérbeadás útján kezelem, holdanként minimum kapok érte 150 kgr. buzit, összesen tehát 11 mm. 25 kgr.-ot, az Ibit; ha szintén kgr.-ként 60 koronával értékelek, 67.500 korona évi munkanélküli jövedelmet nyerek- aminek a viselendő évi összes közterhei 11,8 százalékát, teszik. Láthatjuk tehát, hogy ez új közterhek egy ál - 13 Földadó 7246 korona Vármegyei pótadó . . 48 fi Útadó ...... 24 Közs. pótadó (esetleg!)242 Iskolai pótadó . . . 12 fi Egyházi adó .... 10 Ármentesitési dij . « . 13» A magunk messebéből. ' *.......... írta Sipnlusz. • ...... ' .._A. szerkesztőség ajtaja.kinyílik,.belép egy nyájasképü, fehérhajij,. alacsony termetű pregur, rámosolyog a jelenlevőkre, azzal leül. az.egyik üres ieasztághoz. maga elé tesz egy. csomó kutyanyelvet, a mi alatt félárkusra vágott papír értendő, kalamá-. . .-is'ha üti a tollat és dolgozni kezd. Az újságírók összenézik-t'. Ki ez az ur, aki olyan otthonosan, benfentes modorral jelenik meg, mintha idetartozó nők és mintha most is csak a tegnap abbahagyott műlífókját folytatná? Az új generáció hiába töri a fejét, nem tudja kitalálni. Ekkor belép a régi szerkesztőségi szolga és elrikoltja magát: Nini, a Herényi nagyságos ur.! Hát, meg tetszett gyógyulni? Ericáztán mindnyájan, odasietnek és üdvözlik. a Budafhsti Ilirlap veteránját,, a ki a lapnak .Jeana 11 ááa. .óta belső munkatársa, a ki mellett három jubileumi alkalom elballagott és ő egyet sem ragadott meg, hogy ünnepeltesse magát. Néhány év előtt betegsége miatt penzióba ment, de most, íme, meggyógyult és újra munkába lépett. ‘ Berényi László őréig barátunk a legrégibb újjságíró generációhoz tartozik, melyből ma már nagyok kevesen vannak életben. A múlt század hetvenes éveiben lépett, az újságírói pályára és Toldy István Nemzeti Hírlapjánál kezdte meg munkásságát. És ott volt mindaddig, amíg az újság meg nem bukott. Akkor átvette a Magyar Föld szerkesztését és itt kezdte meg közgazdasági irányú működését,holott eddig az újságírás minden ágában megprób’ál'k’-ozott. ■ v “ De Anost veszem csak észre, hogy lexikonszerű száraz vidékekre tévedtem, holott én egészen mást akarnám írni öreg cimborámról, a ki mellett újságírói gyerekéveimet töltöttem. Úgyis ideje, fbgy róla is írjanak már valamit, aki mint igazi újságíró, min.jio_nev«plpnTil működni-t- Zs. temérdekemberről irt cikkeket. Az újságírói körökben kedvelték, mert Jó barátunk és hűséges cimboránk volt mindig jókedvű ember, aki csinálta is, meg állta is a jó tréfáikat, miket a fiuk elkövettek. Megszorult kollégáit mindig szívesen, segítette és nem igen törődött vele, hogy visszafizetik e vagy se? Voltak idők, mikor az egész szerkesztőség tartozott neki. Ekkor nevezte el őt Tóth Béla a következőképp: Berényi László, nem Herkulánum és P’ompéji, hanem Markulánum és Pompéji örökös ura. Mert, ha fiaiban voltunk, mindig őbelé markoltunk és őt pumpoltuk. És Laci kománk adott, a mit megkönnyített neki az, hecíg Paks vidékén egy kis sző főbirtoka volt, a mely neki szép mellékjövedelmethozott. Általában jómódú, hírnévnek örvendett és ennek köszönhette, hogy nem vettük be abba a szerkesztőségi egyesületibe, mely az Emarro furcsa cím alá rejtőzött és teljes címe er. volt: Egyt meg a fene avantibitos osztályt. És volt László barátunknak egy nevezetes tulajdonsága: a legkiválóbb utólagos próféták közé tartozott. Bárminő nevezetes esemény,történt is. Ő a legnagyobb nyugalommal kijelentette, hogy megmondtam én ezt ezelőtt három évvel Wekernének, megírtam ezt tavaly junior havában, figyelmeztettem rá két év előtt Tisza Kálmánt egy közgazdasági cikkben, stb. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy kezdő újságíró korában, mint minden hirlapíó. László barátunk is szépirodalmibabérokról álmodozott. Azt hiszem, itt is egy pár novellisztikus jellegű tárcát, de különös kedvteléssel foglalkozott képzőművészeti dolgokkal és számos kritikát irt a Műcsarnok kiállításairól. Legnagyobb alkotása A Pörös Atyafiúk című népszínmű volt, melynek szerkesztőségi történetét itt elbeszélem. Egy este, mialatt a szerkesztőségből rendes korcsmánkba ballagtunk, László hirtelen belémkarolt és megáltott.. .A dsá-ocegnalmi hangon és olyan mosollyal, mintha azt várná tőlem, hogy a következő pillanatban hanyattvágom magam... — Halljuk! — feleltem, minden érdeklődés nélkül, és türelmetlenül tovább kezdtem vonszolni Lászlót, mert éhségeim nagyobb volt, mint kíváncsiságom. — Befejeztem s népszínművemel! No, ugy-8 meg vagy lepve? — Már hogy volnék meglepve, hisz azt se tudtam, hogy elkezdted. — Bocsáss meg,hogy még nem olvastam fel, de amíg nem tudtam, hogy sikerülni fog-e, nem akartam . . . • Természetesen megbocsátottam. Egy fel nemi olvasott népszínművet mindig szívesen ínefincsál az ember. — És sikerült? . s. — Azt hiszem, fénsvesen, —felelt a szerző oly meggyőződéssel, mely szinte megdöbbentett. Szent Isten, hát a szerzők ennyire elfogultak és kritikátlanok maguk iránt? — Akkor gratulálok, öregem. És kinek írta el a főszerepet? - f — Hát kinek írhattam volna? Természetesen Blahánénak, — felekt László most már kidüllesztett mellel, mert hizegett neki a kérdésem, hogy kinek írta? Hizelgett neki az a föltevés, melyet csak régi rutinírozott szerzőktől szoktak kérdezni, akik úgy szabják a művészekre a szerepet, mint a csizmadiát a csizmára a bőrt, — nem akarod elolvasni? — Nem, nem, — tiltakoztam hevesen, mert egy terv kezdett fölmerülni elmémben. Hohó, Laci bátyám, ebből a felolvasásból nem fogsz olyan olcsón kimászni, ezt egy kis szerkesztőségi eredelemmel és irodalommal fogjuk összekötni. Még azon az éjszakán közöltem a dolgot Barna Dórival és Tóth Bélával, minden szerkesztőségi csalatMaMí .Ma, stestsceM, cápaasba iööök.JMSp, gySáPESTI HÍRUS? (195. Sí.) 1922 augusztus 27. tájában nem merítik ki a gazdatársadalom teherbiróképességel és nem rak vállukra elviselhetetlen terheket. Csizmazia György novai körjegyző, az interparlamentáris konferencia. — A konferenciáról csak a csehek és a szerbek maradnak el. — A nemzeti kisebbség ügyét egy állandó bizottsághoz utalják. — Bács, au£. 26. Tudósítónk jelenti telefonon•* A mai napon Bécsbe érkeztek a francia és olasz delegátusok is és ezzel magától dőlt meg az az elterjedt hír, hogy az interparlamentáris unió bécsi üléséről az antant delegátusai távolmaradnak. A külföldi államok delegátusai közül csupán a csehek és délszlávok hiányoznak. Az amerikaiak holnap érkeznek. A cseh delegációnak távolmaradásához jól értesült helyen a következő kommentárt fűzik: Mintegy két hónappal ezelőtt az interparlamentáris cseh csoport elhatározta, hogy részt vesz a bécsi értekezleten. Tekintettel azonban arra a körülményre, hogy a prágai konferencián a kisebbségek helyzetének tárgyalásánál a kisebbségi kérdés nagy lépéssel haladt a megoldás felé, mintegy nyolc nappal ezelőtt a cseh csoport, elnökének indítványára, noha nem teljes ülésen, elhatározta, hogy a bécsi kongresszustól távol marad. A cseh-német parlamenti csoport képviselői megkérdezték az interparlamentáris csoport vezetőségét, hogy bojkottálni akarják-e ezzel a határozattal a bécsi értekezletet. Minthogy negatív választ kaptak, a német csoport elhatározta, hogy a bécs értekezleten résztvesz. Ehhez képest Bécsbe már meg is érkezett Heller szenátor, Medinger dr. és Knirsch képviselő. Ezek a képviselők természetesen a legteljesebb mértékben élni fognak szavazati jogukkal. Hir szerint a konferencia a nemzeti kisebbségek kényes kérdését egy állandó bizottsághoz utalja, mely bizottságnak feladata lesz a legközelebbi ülés idejéig egy részletes nemzetközi reglemát készíteni, amely az összes államokban a nemzetiszek ügyét és a nemzetiségek vallásszabadságát a legteljesebb mértékben biztosítaná. A tegnapi bizottsági üléseken Treub volt hollandi pénzügyminiszter mutatta be tervezetét Európa gazdasági újjáépítéséről, majd Giesswein Sándor ismertette a magyar törvényhozás működését és kimutatta, hogy Magyarországmár a nemzetközi munkaügyi hivatal alapítása előtt is milyen szociális törvényhozási munkát végzett.