Budapesti Hírlap, 1922. szeptember (42. évfolyam, 199–223. szám)
1922-09-01 / 199. szám
Ára 10 korona. Budapest, 1922._________________XLH. évfolyam, 199. szám__________Péntek, szeptember 1. *3® HFj SSgBge '*wtf1?« B&yj J^vJf A^sqS^k Kgy Am ^£y/A £S12iatS^ Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Jlőfizetési árak: Egy hónapra 200 korona, negyedévre 840 korona. Egyes szám ára 10 kor. Ausztriában egy példány ára 300 osztrák kor. Jugoszláviában egy példány ára 3 jugoszláv korona. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetés! Irodák. fi----- ■ ^ ■■■■.............. —————— főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc • , Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd-ötös 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 33, József 63, József 23—84, Bernstein ur. Budapest, aug. 31. p. Egy alábbi tudósításunk elmondja bécsi " „emigránsaink" piszkos beavatkozását az interparlamentáris konferencia tanácskozásaiba. Nem tudjuk megmondani, mert hiszen innen nem látjuk, mennyi része van ennek a hitvány, dolognak abban, hogy Bernstein úr, a német szocialisták nagy tekintélye és tudós vezére jónak látta tegnap a felszólalásával pellengérre állítani Magyarországot. Magunkban azt szeretnék hinni, hogy csakugyan a mi bujdosó Efiakeszeink szuggerálták ezt a támadást, ámbár egy olyan kaliberű embernek, mint Bernstein, kinek reputációja országokra terjed, magának tartoznék azzal, hogy forrásaival szemben megfelelő kritikát gyakoroljon, mikor ország-világ előtt egy boldogtalan, megtaposott nemzetről készül kritikát mondani. Tudom, hogy Bernstein úr egy pocsolyában megmentett pohárból nem iszik; de hogy a pohár tartalmát, melyet italnak utál, oly könnyedén öntse valakinek a szemébe, az hozzá nem méltó, meggondolatlan cselekedet. Ezért nehéz elhinnünk, hogy a Károlyi—Hock-féle, a gyűlés tagjai közt szétosztott pamfletból inspiráltába magát. Kínosabb ránk nézve a másik föltevés, amelynek gyanúját fölkelti bennünk a szociáldemokrata pártnak — a miénknek — az interparlamentáris konferencia elleni tüntetése, és a konferencia szocialista tagjainak a Budpestre való kirándulása elleni tüntetése. Nagyon súlyosan esnék a mérlegbe, ha a német szocialista tudós, aki hozzá tudvalévően a legkérlelhetetlenebb kritikusa a bolosevikoknak, azokból az információkból merítette volna beszéde anyagát, következtetéseit és kijelentéseit, amelyeket magyar elvtársaitól kapott. Mert hiszen van a mi szocialistáinknak komoly panasza elég, de ennek súlyos része a múlté. Azóta benne ülnek a nemzetgyűlésben és nem lehet mondani, hogy nem élnek az alkalommal. Ha régi elkeseredésük szerint informálták annak idején a külföldi szocialista szervezeteket, kötelességük lett volna az újabb helyzetről idejekorán felvilágosítani a német vezért. Kötelességük lett volna mindenáron megakadályozni azt, hogy hazájukat idegen országban, egy világfórum előtt, egy idegen tekintély meggyalázza és megbélyegezze. És még most is fennáll abbeli kötelességük, hogy e könnyelmű támadással, mely a mi nehéz helyzetünkre még egy pár mázsa súlyt dobott, minden közösséget visszautasítsanak. Kötelességük volna kijelenteni, hogy ők ma a törvényhozásban ülnek, hogy ők vannak hivatva, ha sérelem esik akárkin, akármely osztályon, az orvoslást szorgalmazni. Ez nekik módjukban van és meg is cselekszik és tiltakozniok kellene, hogy idegen ember, idegen országban, idegen testületben akarja tökéletlen és hibás tájékozottsággal az ő kötelességüket bitorolni. Tartozunk eggyel-mással magunknak, tartozunk sokkal másoknak, de mindennel tartozunk a hazának, legkivált ha még törvényhozói is vagyunk. Azok a bécsi alakok, akiknek szomorú ,kenyérkeresetük, hogy anyjuk meztelenségeit mutogassák a világnak, a leghitványabb nép. Ezzel a legújabb cselekedetükkel, remélem, egyszer mindenkorra becsapták azt az ajtót, ■mely onnan haza, Magyarországra vezet. Nem hiszem, hogy egy is közülök ide be merje tenni a lábát, mert bizony mondom, füle nélkül megy vissza, mint ahogy egykor gyászmagyarkák jöttek el az augszburgi ütközetből. Apponyinak e pedig köszönet a védelemért, mellyel Bemtrteinnal.yfJabT"..érmünket. A tudósítás azt mondja, hogy remegő ajkkal, el-elcsukló hangon mondta el rögtönzött beszédét. A mi szívünk az övével reszketett a felindulástól. Senki ott azon az angol úron kivil (igazi úr!), aki bejárta Magyarországot, hogy véleményt alkothasson magának rólunk és állapotunkról, senki nem érezheti azt a gyászt, azt a keservet, melyet mi érzünk azon, amit rajtunk elkövettek Trianonnal, Bernstein úr legkevésbé. Ő nem tartotta érdemesnek meggyőződni semmiről, ő teleszedte magát mindazzal, amit igazat, hazugot vegyesen irtak és írattak rólunk és kitálalta a konferencia előtt. Hogy mi a rendet, pláne a jogrendet, melyet háború, forradalom, proletárdiktatúra és oláh megszállás nyolc éven át végzett rajtunk, nem tudtuk három év alatt mintarenddé átvarázsolni; hogy az emberek felszabadított szenvedelme, gyűlölete, kapzsisága és őrülete nem csillapult le vezényszóra s nem volt megfékezhető, hanem tovább tombolt: ez olyan természetes, annyira emberi, hogy nem is sok szív, nem is sok igazságszeretet, csak egy kis meggondolás kell hozzá, hogy meg lehessen érteni. De kell hozzá még valami: az, hogy az ember maga is szenvedett legyem Mi, akik itthon bujdostunk, fegyházba hurcoltattunk, pincékben lemészáróhattunk, titkon a Dunába dobattunk és mindenféle testi és lelki mártiriumot szenvedtünk, mi értjük, és megértjük azokat is, akik még nem tudnak a megbocsájtás keresztény magasságaiba emelkedni. Csak két kategória van, amely nem tud se megérteni, se megbocsájtani: a konok gonosztevőké, akik egyszer megkóstolták a hatalmat, és az elveiktől, tanításaiktól elvakult, elfogult ideológusoké, akik dogmáikon lovagolnak, ha kell, embertesteken, ha kell, népek becsületén keresztül. 1i jóvátételi bizottság elvetette Brasbary javaslatát. — Németország kérvénye ügyében a döntést elhalasztják a német pénzügyek gyökeres reformjáig — Németországnak nem készpénzben, de Kincstári utalványban kell fizetnie. — A szavazatok arányszáma 3:1 volt. — Az antant válsága. — Bécs, aug. 31. Tudósítónk jelenti telefonon. A jóvátételi bizottság ma délutáni ülésén meghozta döntését. A bizottság elvetette az angol delegátusnak, Bradburynak javaslatát, amely Németországnak egy feltétel nélküli moratórium megadását indítványozta. A szavazatok arányszáma 361 volt. A bizottság a belga delegátus javaslatát fogadta el, amely Németországnak az ez év végéig teljesítendő fizetési kötelezettségére hathónapos moratóriumot adott. Németországnak nem készpénzben, hanem kincstári utalványokban kell tartozását teljesíteni. Olaszország képviselője tartózkodott a szavazástól. A jóvátételi bizottság döntése. Pária, aug. 31. (Wolff.) A jóvátételi bizottság Németország moratóriumkérelmére vonatkozóan egyhangúan a következő határozatot hozta: A jóvátételi bizottság az 1922 július 12-iki új moratóriumkérésről határozva, figyelembe veszi, hogy Németország befelé és kifelé minden hitelt elvesztett és a márka értékének háromezeredrészére esett. A jóvátételi bizottság kimondja: 1. A jóvátételi bizottság a Németország részéről előterjesztett kérvényről a határozathozatalt elhalasztja mindaddig, míg el nem készíti Németország pénzügyei gyökeres reformjának tervét, amely a következőket tartja szem előtt-" aj a költségvetés egyensúlya, b) Németország külföldi adósságterheinek esetleges leszállítását — a jóvátételi bizottságban képviselt kormányok előzetes hozzájárulásai esetén — oly mértékben, mennyi hitelének helyreállítására szükségesnek látszik. c) valutareformok, d) külső és belső kölcsönök felvétele, figyelembe véve a pénzügyi helyzet konszolidálását. 2. Az előző pontban jelzett intézkedések előkészítésére és végrehajtására szükséges időt nyerendő, a jóvátételi bizottság az 1922 augusztus 15-én és szeptember 15-én esedékes készpénzfizetések kiegyenlítéséül, továbbá abban az esetben, ha a közbenső időben más megállapodás nem jön létre, az azokat követő 1922 október 15-ike és december fáiké kazah csodáké* ké.wiPánzfigfi,Ések, kiegyenítéseül, elfogad aranyban fizetendő hathónapi lejáratú német kincsári jegyeket, amelyek el vannak látva biztosítékokkal, amelyek tekintetében a német kormány és a belga kormány — amely utóbbi számára szolgálnak a készpénzfizetések — megegyeznek s ha ilyen megállapodás nem jön létre, aranynak külföldi banknál letétbehelyezésével garantálnak. E bánik megválasztásához Belgium hozzájárulása szükséges. A döntés előzményei. Tegnap Schröder német államtitkár kihallgatásának külső formái arra vallottak, hogy Parisban a béketárgyalások szellemét léptették újra életbe és a németektől még az ellenfélnek kijáró megbecsülést is megvonják. .Mert a német államtitkárt valóságos bírói kihallgatásnak vetették alá, gondosan ügyelve arra, hogy ne képzelhesse magát egyenlőrangú tárgyalófélnek. Külön asztala volt és Bradbury angol megbízotton kívül a többiek még arra sem érdemesítették, hogy vitába elegyedjenek , vele. Meghallgatták, mert ez elől ki nem térhettek, de látszott, hogy annak, amit mond, nem tulajdonítanak fontosságot. A német államtitkár hosszú beszédben adta elő kormánya álláspontját, amely főleg az ellen a francia vád ellen védekezik, hogy Németország rosszakarata idézte elő a márka elértéktelenedését. Számszerű adatokkal igazolta, hogy a német kormány mindent megtett, hogy a garanciabizottsággal közösen megállapított követeléseket teljesítse, hogy mindez kevésnek bizonyult, annak hatalmán kívül eső, Franciaországban igen jól tudott okai vannak. A franciákra a német kiküldött beszéde állítóan hatás nélkül maradt, nem találtak benne semmi olyan új momentumot, amely eddigi követeléseik lemérséklésére bírhatta volna őket. Ma tehát mindenképp élére van állítva a kérdés, mert ha a döntés eredményeképp moratóriumot adnak a németeknek, akkor a franciák vonulnak ki a jóvátételi bizottságból, ellenkező esetben pedig az angolok. Egyik i®, másik is pedig az antant fölbomlását jelenti, még akkor is, ha Poincaré az ellene való döntést nem használná fel a franciák leghőbb vágyának, a Pruhr-vidék megszállásának foganatosításával, amire pedig igen kevés a kilátás, hiszen az amerikai tudósítók már arról értesítik lapjaikat, hogy Franciaországban minden előkészület megtörtént arra, hogy a Ruhr-vidéket huszonnégy óra alatt meg lehessen szállni. Az angolok ugyanis a jóvátételi bizottság döntésének semmibevételét egyformán minősítik a Franciaország részéről kezdeényezendő önálló akcióval és mindkét esetben készek a franciákkal eddig közösen járt politikai útról letérni. "