Budapesti Hírlap, 1922. december (42. évfolyam, 275–298. szám)
1922-12-01 / 275. szám
2 Budapesti rusup (275. ).) 1922 december 1. nem tárgyalható. Érdekes, hogy erre rögtön vissza is vonták a javaslatot, ugyanakkor a törökök azt javasolták, hogy francia barátjukat, Franklin Douillont is halhassák meg, ami az angol delegátusokat elkedvetlenítette, mert ebből megint csak a franciaangol egyensúly megbolygatását féltik. Ugyancsak tegnap adták át az oroszoknak az antant válasz jegyzékét E szerint az oroszoknak megadják a jogot, hogy a tengerszorosokról folyó tárgyaláson résztvegyenek és a döntésből is egyenlő rangú fél gyanánt vegyék ki részüket. Miután pedig ilyformán a plenáris üléseken fognak résztvehetni, mert a tengerszorosok dolgát nem utalják külön bizottság elé, módjukban lesz mindazokhoz a kérdésekhez hozzászólni, melyek a szorosan volt fengerszoros-problémán kívül esnek. Megépítették ,tehát számukra az aranyhidat, egyúttal bizonyságot téve arról, mennyire számottevő faktornak érzik majd Oroszországot Ebben az elhatározásban még nem jutott szerep a fürge Benesnek, aki azonban hír szerint Lausanneban is hasznossá akarja magát tenni azzal, hogy az oroszok és Franciaország között közvetít. Renes lausannei szereplésével összefüggésben különben újból hangoztatják a kis-antant k bőnyítésének és az új balkán-blokknak a tervét, mely ■— hír szerint — csakugyan Anglia védőszárnyai alatt kíván megalakulni. Ezzel a kis-antant cserbenhagyná eddig való legkészségesebb támogatását, Franciaországot.. A lausannei konferenciának még egy érdekes eseménye a pápa követének, Maglioninak a megérkezése. Raglav mint akinekPalesztinára mandátuma van, ebben a tartományban önálló zsidó nemzeti államot szeretne kontituálni. Ez ellen a mohamedánok politikai okból, a Vatikán pedig a szent helyek miatt hatalmi és vallási okból tiltakozik. Lausanneban tehát az az érdekes eset fog előállni, hogy mohamedánok és a katolikus egyház feje közös frontot alkotnak majd Anglia terveivel szemközt. Konstantinápolyban egyetlen feljegyzésre méltó esemény, hogy az angol főmegbizott tisztelgett az új kalifánál s ezzel Anglia nevében hivatalosan is elismerte a mohamedán egyház fejét. Mijasat-Trátrából kiüssék a gó csapatokat. — A török fölkelők kormányt alakítottak.• London, nov. 30. A nyugat-tráciai török fölkelők Gümüldzsírjából kiűzték a görög csapatokat és ideiglenes kormányt állítottak. Drinápoly közelében a nagy vasúti vonalon felszakították a síneket és a keleti expresszvonat kisiklott. Eddig nem állapíthatták meg, váljon a vasúti baleset összefügg-e a trácia határon észlelhető török felkelő mozgalommal. További jelentés szerint a nyugat-iráciai zavarok komoly jellegűek. A török delegátusok megtagadták az egyik albizottság további vitájában való részvételt. Lausanne, nov. 30. A török delegántsok tegnap délután kijelentették a területi és katonai ügyekben kiküldött albizottságban, amikor az Égei-t sziget több szigete fölött gyakorlandó szuverenitásra vonatkozó követelésük ellenzésre talált, hogy a további vitában nem vehetnek részt. .Kát torrafialiOTttis. *— Klebelsberg Kunó gróf elnöki megnyitójából a Történeti Társulat közgyűlésén. — Tisztelt közgyűlés! A milyen mértékben közeledünk Szilveszter estéjéhez, Petőfi születésének százéves évfordulójához, úgy fordulnak gondolataink, is egyre jobban és jobban a nagy magyar költőhöz, minden időklirikusainak egyik legnagyobbikához. Ha egyéniségét a historikus és politikus szemével nézzük, nem tagadhatjuk, hogy Petőfi forradalmi lélek volt. Apostol című költeményébe szemnel láthatóan saját élményét szövi bele. A hősben, Szilveszterben kedve telik, ajkára saját érzelmeit, saját gondolatait, saját szavait adja. Szilveszter pedig tipikus forradalmár. Olyan, mint amilyennek a XIX. század derekán a vérbeli forradalmárt elképzelték, aki titkos nyomdában könyvet nyomat, melyben ostorozza a királyok és a papok bűneit, a kit ezért sötét tömlöcbe vetnek, s mikor végre kiszabadul, merényletet követ el a király ellen, a miért a vérpadon kell lakolnia. Petőfi király versei (A királyok ellen, Itt a nyilam, mibe jöjjem, A királyokhoz, A király és a hóhér. Akasszátok föl a királyokat stb.) is telve vannak izzó, szilaj gyűlölettel a restaurációs királyság ellen, amint az a bécsi kongresszus nyomán kialakult. Sőt saját forradalmi irányát olyan magasztosnak tartja, hogy azt át akarja vinni bálványozott nemzetére, s megteszi a magyart egyenesen a forralom Bayard-lovagjának. „Európa csendes, újra csendes, elzugtak forradalmai. Szégyen reál Lecsöndesült és szabadságát nem vívta ki. Magára hagyták, egymagára a gyáva népek a magyart; lánc csörög minden kézen, csupán a magyar kezében cseng a kard... Emelje föl lelkeinket, hogy mi vagyunk a lámpafény, mely, a midőn a többi alszik, ég a sötétség éjjelén. Ha a mi fényünk nem lobogna a véghetetlen éjen át, azt gondolhatnák fönn az égben hogy elenyészett a világ. Tekints reánk, tekints szabadság, ismerd meg mostan népedet, midőn más könynyel sem aier adni, mi vérrel áldozunk neked." Igen, Petőfi forradalmár vett, de nemzeti forradalmár. Hazafias lírája a maga hatalmas lendületeit a nemzeti múlt szépségeiből és nagyságaiból merítette. Petőfi történeti érzéke és hazafisága 1848—49-iki forradalmunkat, mely nemcsak szabadságharc volt, hanem a társadalmi forradalom számos ismérvét is magán viseli, belekötötte a nemzeti élet nagy folytonosságába. Ezzel homlokegyenest ellentétben az a forradalmi szellem, mely az 1918/19-i összeomlásunkkor tombolta ki magát, a historius és a nacionális radikalizmus volt Ez az irány a maga teljes vakmerőségében ütötte fel fejét már a szabadtanitás 1907. évi pécsi kongresszusán a Pikter Gyulák és Jászi Oszkárok felszólalásaiban. Hirdetve a katedráról és a sajtó által, mind tovább harapódzott, mig a végén beletaszított bennünket az 1918. és az 1919. év posványaiba. És ez nemcsak minálunk volt így. A■franciák az 1789-i és az 1848-i forradalmak eszméit és embereit, a nagy forradalomban előfordult sok gyarlóság és vérengzés dacára is, büszkén vallják a magukénak. Az 1870/71-iki vereségük nyomán kitört párisi commune-ről ellenben mélységesen hallgatnák s ezt az eseményt, mint idegien testet lökik ki nemzeti történetükből, akárcsak mi Károlyi Mihály és Kun Béla uralmának szennyes hónapjait. A Ká-rolyi-kurféle forradalomnak a nemzet lelkétől idej gén, a nemzet legszentebb javait emésztő, sorvasztó, mo’ját senki sem fejezte ki találóbban, mint korunk legigazibb hazafias költője, Vargha Gyula „Ör-dögmalom" című költeményében. „Zakatol, zúg az ördögmalom, azt zúzza, mi már csak ócska lom. Becsület, hűség, hit, honszerelem fut le garatján őrült sebesen. Rohanó malomkő forgó tánca morzsolja, marja, vadul hahotázva; a derce patakokban omol már s boldogan zsákol a fekete monir." És valójában az a nacionális és a historikus radikalizmus olyan a társadalomban, mint a nem oldódó anyag az ember organizmusában. Ha nem sikerül onnan erőszakkal eltávolítani, akkor a nemzet egész bomlását idézi elő, amint Oroszország mai állapotában egészen világosan láthatjuk. Ez ellen az ahistonkus radikalizmus elen, mely a nemzetek egészségének egyik legveszedelmessebb ellensége, egyik leghathatósabb gyógyszer *■ történeti érzék ápolása. Ez a meggyőződés vezetett] akkor, midőn a bolsevizmus összeomlása után nyomban hozzáláttam a Magyar Történelmi Társulat re- konstruálásához, melynek egyik főhivatása éppen .És történeti érzéknek ápolása a magyar nemzetben. És itt én nem propaganda-iratokra gondolok, hanem komolly, jól megirt történelmi munkákra. Mert, igen tisztelt közgyűlés, a becsületes, jó munka a legjobb, propaganda, ... Legújabbkori történetírásunk egyik főfogya, Csicserin Berlinbe érkezett Berlin, nov. ISO. (Wolff.) Csicserin orosz külügyi népbiztos, akii Moszkvából útban van Lausanneba, néhány óráig Berlinben tartózkodik. Ma délután a külügyminisztérium keleti osztályának vezetője lakomát ad, amelyen Csicserínen kívül Cano dr. birodalmi kancellár és Rosenberg birodalmi külügyminiszter is részt vesznek. Az Akadémia szobvencidiát mesnamlak — A nemzetgyűlés ülése. — A Magyar Tudományos Akadémia ma megkapta az állami szubvenciót — a szégyenparagrafussal. Annyi mindenért tették felelőssé — a többi közt az ország etikai összeomlásáért is! — annyi rosszat mondtak rá, hogy szégyelnie kellene magát, ha nemzetgyűlési kritikusai el nem vetették volna a sulykot. De sokszor nagyon is elvetették és legfeljebb a titkon drámaíróknak és a pályázatokon megbukottaknak szereztek múló örömöt. Az Akadémiáit, reméljük, nem keserítették el és felbátorítva a nemzet áldozatkészségétől, az Akadémia nemes lendülettel fogja tovább szolgálni a magyar kultúrát. Az Akadémiával kapcsolatos vitának ma két szónoka volt: Szakács Andor és Jánossy Zoltán. A szubvenció dolgában igen gavallérosak voltak Jámossy 12 millió helyett 24 milliót kívánt megszavaztatni, de Szakács Andor egy hosszú bűnlajstromot állított össze az Akadémia múltjából. Kossuth Lajosról sohasem vett tudomást, ellenben Szekfű könyvét II. Rákóczi Ferencről kiadta. A szlávok igényét a magyar földre nem cáfolta meg, nem utasította vissza, a Habsburg-szellemnek teljesen behódolt. Efféle mulasztások és hibák miatt részes az ország etikai összeomlásában. Újabb katasztrófa, újabb földrengés fenyeget, ha nem lesz rend az országban és az elnyomott néprétegeket nem juttatjuk jogaikhoz. A szónok, mint látjuk, összekeveri a politika ,de a tudomány felelősségét, de erről igazán nem tehet az Akadémia, valamint arról sem, hogy Jánossy Zoltán egy pikáns politikai érdemet könyvelt el a javára. A népköztársaság idejében, mondotta Jánossy, az Akadémia „engedelmesen fogadalmat tett a nemzeti tanácsnak", és ezzel bizonyságát adta fogékonyságának a kor szelleme iránt. Jánossy azután egy nagy irodalom- és kultúrtörténeti kirándulást tett. Szólt Petőfiről, a reneszánszról és a tizenhatodik század magyar kultúrájáról. Ezeken a kérdéseken az Akadémia és hűséges publikuma már régen túl vannak, tehát elegendő lett volna, ha Jánossy az Akadémia kiadványaira hívja fel a nemzetgyűlés becses figyelmét. Ami Petőfit illeti, ne feledjék el a politikus urak, hogy épp most ünnepeljük Petőfi centennáriumát és illő volna sokkal kiforrottabb, megállapodottabb nézeteket vallani Petőfiről, mint amilyeneket a nemzetgyűlésben hallottunk.• Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter, igen helyesen, kitért az irodalmi és történelmi szárnypróbálgatások elől. De néhány szóval megvédelmezte egykori kartársát, Korniss Gyulát, akinek előadásait az ifjúság a közgazdasági egyetemen igen lelkesen hallgatja. Aztán rendre válaszol a vita szónokainak. A reformációval beköszöntött kultúrát semmivel sem becsüli kevesebbre, mint a reneszánszot. Sziveden támogatja a többi irodalmi és tudományos társaságot is. Ami a szubvenció fölemelését illeti, számolni kell az ország pénzügyi helyzetével. A szubvención kívül a pénzügyminiszter tizenhatmillió koronát adott papirosra, tudományos művek kiadása céljából. Ragaszkodik ahhoz, hogy az Akadémia elszámolás kötelezettsége nélkül kapja meg a szubvenciót. Inkább visszavonja a javaslatot, de nem ejt csorbát a tudomány és a gondolkozás szabadságán. A Nemzeti színházi esetért nem az ifjúságot teszi felelőssé, de lesz rá gondja az érettségi vizsgálatok alkalmával, hogy a ifjúság komolyan vegye a magyar irodalmat. A konstantinápolyi, a római és a bécsi tudományos intézeteket talpra fogja állítani és legközelebb a népoktatás problémáját viszi a nemzetelvülés elé. Három év múlva lesz az Akadémia centennáriuma, nem szeretné, ha az állami szubvenció következtében megszűnne a közönség áldozatkészsége. A kultuszminisztert megtapsolták, javaslatát,* pedig egyhangúan megszavazták. A részletekkel egykét perc alatt végeztek. Jánossy indítványát, hogy a szubvenció 12 millió helyett 24 legyen, nem fogadták el Házszabályvita. Farkas Tibor személyes kérdésben megemlíti, hogy a belügyminiszter ma úgy nyilatkozott, hogy márciusban nem vett részt semmiféle gyűlésen. Felolvassa a Budapesti Hírlapnak egyik márciusi számát, amely szerint Rakovszky Iván vele együtt vett részt a vármegyék gyűlésén. Reputációja érdekében ezt meg akarta állapítani. Rakovszky Iván belügyminiszter: Való, hogy az újságírók előtt kijelentette, hogy márciusban semmiféle gyűlésen nem vett részt. De ezzel egyáltalában nem akarta Farkas szavahihetőségét kétségbe vonni. Ebben a kijelentésében malícia sem volt. Az elnök megállapítja, hogy a Házon kívül történt támadások esetében általában véve itt a Házban nincs jogosultsága a felszólalásnak. Csak kivételes esetben lehet megadni az engedelmet a felszólalásra. A szólásszabadság érdekében adta meg most is Farkasnak a felszólalás jogát, Rakovszky Iván általában osztozik az elnök felfogásában, azonban Farkasnak a napirend előtti való felszólalásra kellett volna engedelmet adnia.Az elnök az ülést felfüggeszti. Vita a törvényhatósági tisztviselőkről. A szünetután a közigazgatási és pénzügyi b bizottságok egy fittos jelentését, tárgyalták Fátó Gyula ismeretes indítványáról. Szilágyi Lajos azt kérdezi a belügyminisztertől, hogy a közigazgatási reformot a nemzetgyűléssel vagy a két kamarából álló országgyűléssel akarja-e tárgyaltatni. Arról értesült, hogy a kormánypártban nincs biztosítva a felsőház reformjának a terve, de még a közigazgatási reform tervezete sem. Felhívja