Budapesti Hírlap, 1923. január (43. évfolyam, 1–24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

T§53 janu­ár 3. BuDAPRTI RfflUF (1. wf) megalakult az erdélyi Egységes Magyar Párt. w® magyarság őszintén kereste részét a konszoli­­dáció munkájáisal, de csak gyanús­a a megértetlen­­ségre és a kisebbségi jogok tervszerű tagadására talált.TM — Az Egységes Magyar Párt kolozsvári alakuló nagygyűlése. - Kolozsvár, jan. 3.­­ A Romániai Emsiges Magyar Párt de­­cember 28-án tartotta alakuló éyülését Kolozsvárott. A nagygyűlést Kecskemétiiy István, a volt néppárt elnöke nyitotta meg, A­ki i­tán Grandpierre Emil, a volt nem­­zeti párt elnöke fejtette ki a magyar párt megszervezésének szükségét. Hajdú István maros­vásárhelyi kiküldött üdvözölte a m­a­gyarság új szervezetét és beszédében egye­bek között ezeket, mondotta: — Mi kiálltuk a számadást önmagunk­kal és az állammal szemben is, mert hívek maradtunk fajunkhoz, kultúránkhoz. Őszintén, becsületesen kerestük it állam­­i jogi helyzetünkben azt, a­mit nekünk a vi­lág és a román nép ígért őszinte munka­­készséggel kerestük részünket a konszoli­dáció munkájában és nem találtunk egye­bet, mint kisebbségi jogainknak következe­tes, tervszerű tagadását a gyanú és a meg­­­értetlenség mély szakadékait. Sürgették tő­lünk a politikai aktivitást s mikor rálép­tünk az aktivitásra, jelöltjeinket visszauta­sították és véghezvittek olyan választást, a melyről a román ellenzék helyettünk is el­mondta az ítéletet. — Itt, a romániai magyarság demokra­tikus alapon összehívott gyűlésén kell is­mételten és nyomatékosan megállapíta­nunk azt, is, hogy a parlamentben a ma­gyarságot kizárólag csak azok a képviselők és szenátorok képviselik, a­kik a Magyar Szövetség, a mai naptól kezdve pedig a Magyar Párt megbízásából vannak ott. A liberális pártban levő magyar nemzetiségű képviselőkről ugyanaz a mi véleményünk,­­ mi volt az erdélyi román nemzeti párt véleménye azokról, a­kik a magyar sza­badelvű pártban foglaltak helyet s tőle kaptak mandátumot. Beszéde végén a következő határozati javaslatot terjesztette elő. — A Romániában élő magyar nemzeti­ségű magyar állampolgároknak 1922. de­cember 28. napjára Kolozsvárra összehí­vott képviselete örömmel veszi tudomásul a Magyar Nemzeti Párt és a Magyar Nép­párt egyesülését s a romániai magyar nem­zetiségű állampolgárok egységes és egyete­mes politikai szervezeteként megalakítja a Magyar Pártot, melynek elnökévé közfel­kiáltással Jósika Sámuel báró urat hívja meg. A határozati javaslatot a nagygyűlés, melyen háromszáznál több vidéki pártszer­vezet volt képviselve, egyhangúan elfo­gadta. Jósika Sámuel bárót küldöttségben hívták el a nagygyűlésre, a­hol rövid be­szédben megköszönte megválasztását és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a nép fajszeretete és igazságérzete a magyarság politikai érdekeit diadalra fogja juttatni. Jósika báró után Várady Aurél felolvasta a párt programmját és a szervezeti szabá­lyokat, amelyekhez Ugrón Zoltán és Sebes­tyén Miklós dr. szólt hozzá. . Sándor József a következő határozati ja­vaslat elfogadását ajánlotta: — Mondja ki a Magyar Párt alakuló nagygyűlése, hogy az erdélyi választójogi törvény megszüntetése és az egyenlőség ne­vében az ókirályságbeli lajstromos választó­­jogi törvénnyel való helyettesítése, nemkü­lönben a választók jegyzékének évenként való összeírása és kijavítása tárgyában a párt törvényes után minden lehetőt elkövet. Kapcsolatban a fenti alapon erőszakosan létrejött s ezért is alkotmányozónak nem tekintett jelenlegi országgyűlésen az alkot­­mányreformba a párt alkotmányjogi jel­legű programpontjait, a gyulafehérvári határozatok és a párisi különegyezmény vonatkozó intézkedéseivel együtt felvétetni kívánja. Kovács Kálmán a felekezeti iskolák te­rén fennálló sérelmekre és törvénytelensé­gekre mutatott rá, majd beterjesztette a kö­vetkező határozati javaslatot. A Magyar Párt alakuló közgyűlése ki­mondja, hogy a felekezeti iskolák fentartá­­sához rendületlenül ragaszkodik, ezeknek, valamint a társulati és a községi iskoláknak nyilvánosság jogát az iskolától elválasztha­tatlannak tekinti, e nyilvánossági jog kor­látozására vagy éppen megszüntetésére irá­nyuló minden törekvés ellen a leghatáro­zottabban óvást emel. Kimondja a közgyű­lés, hogy a feleketi iskolák autonómiáját és tanszabadságát minden törvényes eszköz­zel a legvégsőkig védelmezi, bárminő csor­bítása ellen tiltakozik. A közgyűlés megütközéssel látja, hogy a magyar felekezeti iskolákat a magyar ki­sebbségi állampolgárok adópénzeiből őket megillető állami támogatásból következete­­s­en kizárják, ez ellen a nyilvánvaló igazság­talanság ellen, melyben a kormánynak a magyar kisebbség teljes lerontására törő szándéka a legszembetűnőbben nyilvánul, ünnepélyesen tiltakozik s az aránylag­os ál­lamsegély kiutalását sürgeti minden feleke­zeti iskola részére. Végül kimondja a közgyűlés, hogy min­den lehetőt elkövet, minden illetékes ténye­zőnél arra nézve, hogy a felekezeti iskolák autonómiája, illetve a gyulafehérvári hatá­rozatnak, valamint a kisebbségi egyezség­nek erre vonatkozó rendelkezései a román alkotmány pontjai közé kifejezetten felvé­tessenek. A közgyűlés utasítja a pártvezetőséget, hogy ezt a határozatot a kormánynak s a törvény­hozás mind a két házának haladék­talanul küldje meg, közölje a párthoz tar­tozó szenátorokkal és képviselőkkel, vala­mint a magyar egyházi főhatóságokkal, kérve, hogy a parlament­ben történő fölso­rolásokon kívü­l a királyhoz és a kormány­hoz e tárgyban minél előbb megfelelő na­­gyobbszámú küldöttséget vezessenek és az összes sérelmek haladéktalan orvoslását követeljék.“ Zúgor István javaslatára a következő határozatot hozták: 1. A nagygyűlés feladataivá teszi a Ma­gyar Párt középponti és vidéki szervezeté­nek, hogy a személyes szabadság sérelmei­vel szemben a törvényes eszközök igénybe­vételével a leghatásosabb védelmet nyúj­tani igyekezzenek. 2. Tiltakozik a nagygyűlés a törvényte­len és jogtalan kiutasítások ellen. Követeli az állampolgárságnak a békeszerződés alapján olyan törvényerejű tisztázását, hogy senkinek a megszerzett állampolgár­ságát semmilyen hatósági közeg intézke­dése vitássá ne tehesse. A községi kötelékbe való fölvételt, vagy e kötelékbe tartozás elismerését az illetékes közigazgatási ható­ságok üteg ne tagadhassák senkitől, a­ki az érvényben levő törvények alapján eze­ket jogosan igényli. Senki se legyen ille­tőségi helyéről kiutasítható, de minden állampolgár számára egyformán és teljes egyenlőséggel biztosítandó a szabad köl­tözködés joga. A jogrend követelményei szerint bírói igazságszolgáltatás nyújtson megfelelő elégté­telt az állam teljes kárté­rítési kötelezettségével mindazoknak az ál­lampolgároknak, a­kiket az ország terüle­téről vagy e területen belül állandó tartóz­kodási helyükről jogtalanul kiutasítottak. 3. A nagygyűlés a párt feladatává teszi annak követelését, hogy félremagyarázha­­tatlanul világos törvények biztosítsák min­denkivel szemben az állampolgárok szá­mára a szabadságjogokban való egyenlő részesedést Senkit nemzetéhez, felekezeté­­hez tartozása miatt e jogoktól megfosztani ne lehessen. 4. A nagygyűlés a Magyar Párt elsőrangú feladatai közé sorozza az állásukat veszített vagy nyugdíjazott magyar tisztviselők ügyé­nek felkarolását s a kormányzattól a tiszt­viselőkkel szemben fennálló állami kötele­zettségek teljesítését kívánja. Fekete Hagy Béla a Magyar Párt nevében tiltakozott az ellen, hogy a nachmatizálás jelszava és ürügye alatt a kisebbségekhez tartozókat a jogegyenlőség sérelmével ipari termelő vagy kereskedelmi munkásságuk­­ban akadályozzák és újabb vállalkozásokat vagy alapításokat lehetetlenné tegyenek. Jakab­ff­y Elemér Kiss Géza dr. parla­­menti magatartását bírálta. Beszéde folya­­mán a gúnyos közbeszólásaiknak egész örök nevét illették Kiss Gézáit A je­ölő bizottság javaslatára ezután az Egységes Magyar Párt tisztikarát a követ­­kezőképpen alakították meg: Elnök Jósika Sámuel báró, alenökök: Amrbózy Andor báró, Barabás Béla, Ber­­nády György, dr., Grandpierre Emil dr. Haller Gusztáv dr., Jakabffy Elemér dr., Kecskeméthy István dr., Szabolcska Mi­,­hály, Sándor József, Szentkereszty Béla báró, Túri Kálmán dr., Ugrón István, Pénztáros Bocsánczy László, ellenőrük Gombos Benő, Hubay Károly. Intézőt­bizottsági tagok Apáthy Árpád dr., Aszta­los Kálmán dr., Albrecht Lajos dr., B­éldi Kálmán gróf, Bethlen György gróf, Bene Ferenc dr., Berkes Salamon dr., Bélteki La­jos, Czifra Kálmán dr., Fekete Nagy Béla, Gabányi Imre dr., Gyárfás Elemér dr. Hajdú István dr., Issekutz Viktor dr., Ig­nác Lázár, Lőrinci Dénes, Morvai Zsig­­mond dr., Nagy János dr., Nagy Jenő dr., Paul Gábor dr., Pé°si Imre dr., Róth Hugó dr., Sebesi János, Szakács Péter, Szathmári Ákos, Szele Béla dr., Székely László, Szo­­boszlay László dr.. Váradi Aurél dr.. Fass Béla gróf, Veterány Viktor dr., Zágonyist­ván dr. A nagyválasztmány 63 tagjának megvá­lasztását rábízzák a megyékre, s Petőfit­allnatpolto­sa egész ország. Pekár­d­tula és Rákosi Ilené Ünnepi beszéde. — Petőfi ssíltetésének és halálának misztériumé. — Festők! alapfas Igazmondása Az 1922. esztendő utolsó napja örökké emlékezetes dátuma lesz nemzeti életünk­nek. A magyarság legsötétebb korszakában, a­mikor hazafiul bánattal a szívünkben, elviselhetetlen gondokkal a vállunkon, bo­torkálunk a reménytelenül gyászos éjsza­kában, s a magyar égen egyszerre meg­jelenik egy fényes üstökös: Petőfi. Jött, hogy felrázzon rezignációnkból, hogy re­ményt, hitet oltson a szívünkbe, hogy lel­kével melegítsen, szavával világot gyújtson ebben a sivár, kiha­t magyar világban. És a tündöklő égi vándornak, a magyar ég visszatérő üstökösének fényénél meg­találtuk önmagunkat. Éreztük, láttuk, hogy tudunk még ünnepet ülni, tudunk lelke­sedni, tudunk bizó lélekkel hinni egy szebb, dicsőbb jövendőben. Lelkünket még nem fertőzte meg teljesen a gond terhes élet szü­le anyagias gondolkodás, vannak még közös eszmény­képeink és vannak nemes, fennkölt nemzeti céljaink. , Alább beszámolunk arról, hogy milyen A Pető­fi-ünnepség délelőtt fél 11 óra­kor a Zeneakadémiában kezdődött. Itt tar­totta ünnepi diszgyülését a Petőfi­ Társa-­ ság, a­mely ebben az évben ezúttal har­madszor idézte föl ünnepi fényben Petőfi halhatatlan, szellemét. A diszgyűlésen ha­talmas közönség jelent meg, megtöltve a terem minden talpatnyi helyét­ Az előadó­­emelvény fölött jobboldalt lévő nagy Pá­holyban Horthy Miklós kormányzó és csa­ládja foglalt helyet, a szemközti páholyban pedig József kir. herceg helyezkedett el a családjá­val. Az eme­lényen a Pet­őfi­ Tár­­sasság tagjai foglaltak helyet, körülövezve az elnöki asztalt, a­mely mellett a Petőfi­ Társaság tagjai ültek. A díszgyűlésen a m­iniszterelnököt Bárczy István államtitkár, a beteg kultuszminisztert Petri Pál ál­lamtitkár, a nemzetgyűléset Szcitovszky Béla elnök képviselte. A Tudományos Aka­démia képviseletében Berzevicsy Albert el­­nök és Balogh Jenő főtitkár jelent meg, a Kisfaludy-Társaságot Szász Károly titkár képviselte. Ott lá­ttuk a közönség soraiban a többi között Apponyi Albert grófot, id. Wlassics Gyulát, Némethy Károly volt ál­lamtitkárt, Blaha Sándor és Tóth Lajos ál­lamtitkárokat, Raffay Sándor ev. püspököt, Breuer István pápai prelátust és közéle­tünknek még számos más előkelőségét. A kormányzó megérkezése után azonnal megkezdődött a fé­lkemelő ünnepség, a­me­külső fénnyel s bensőséges rajongással ülte meg a magyar nemzet Petőfi születésének századik évfordulóját. Ugyanazon a napon, ugyanabban az órában — egy magyar láng­ész születésének órájában — megszólaltak a harangok mindenütt e csonka hazában, költői szóra, dalra nyitottak az ajkak és lelkes tűz gyuladt ki a sápadó arcokon. És a magyar szíveknek ezt a hatalmas össze­­dobbanását meghallotta az egész világ; test­véreink ott túl a trianoni határokon — a­hol csak titokban szabad dicsőíteni azt, a mi magyar — éppen úgy, mint szenvedő társaink, a legyőzött népek és leigázóink, a győztesek. És ennek a hatamas nemzeti életnyilvánulásnak, a­melyet Petőfi emlé­kezete váltott ki a magyarságból, kell, hogy meglegyen a maga üdvös hatása. Hisszük, hogy Petőfi emlékezetéből megértés, test­véri szeretet fakad idebent az országban, a külföldön pedig megbecsülés és kímélet az iránt a nemzet iránt, a­mely nagyjait igy tudja tisztelni.­lyet a Budai Dalárda nyitott meg a nem­zeti Hiszekegy eléneklésével. Pékár Gyula elnöki megnyitó beszéde. Azután Pekár Gyula, a Petőfi­ Társaság allöke mondotta el megnyitó beszédét, a­melyben plasztikus képet adott Petőfi élete folyásáról, lelkivilágáról nemzeti és világ­­irodalmi nagyságáról. A többi között ifjú jellemezte Petőfi nagyszerű egyéniségét: — Költő, látnok, apostol, hős és mártir. Ötszörös isteni felruházás ... ez adja meg a Petőfi idényének azt a színjátszó, rejtel­mes, dús ragyogást, melyet, még külön bűv­körrel von be az ifjúság aureolája. De az öt közül vájjon melyik a­ fő­ attributum? Én úgy érzem, Petőfi mindenekelőtt és minde­­nekleett, látnok. Hisz csoda az ő egész élete: csoda, a­mit rövid huszonhat é­ve alatt érzett, szenvedett, alkotott, de a leg­érdekesebb csoda teám­ mégis az, hogy ő mindent előre lát, mindent előre megjósol. Meggyujtja magában a „sejtés tündéri tü­­zét“ s a­mit a­­„sötét mélytitku jövendő fátyolon“ át lát, mindaz döbben­tően betű­­­ről­ betűre te­jesedik. A látnok benne köl­tővé lesz, épp hogy e jóslásait feljegyezze (hisz legszebb költeményei mind megannyi jövendő­esek!) — a költő azután apostollá erősödik, a szabadság márciusi apostolaivá. De mindezt benne a látnok igazgatja: a lát­nok ad utóbb, mikor kell­ kardot az apos­tol kezébe, hogy hőssé legyen s­e hős, ugyancsak a látnok ihletéből ugyanekkor tudja már, hogy mártírrá kell lennie. íme, ez pár sorban Petőfi élete . . . Tudatos végzetszerűséggel halad a pályáján torony­­irányt, a segesvári csata se­m, hol a költemé­­nyeiben rögzített jóslások szerint a látnok’ ihlette költő-apostol végre hős mártírrá lesz és . . . eltűnik. EL. mint Romulus . . . Nincs sirja, de tán jobb is így. Ifjú minden szétgörgette magyar rög őt a magáénak vallhatja s ma e szilveszteri napon minden magyar porszemből ő támad rá. És nézze­tek körül a magyar porszemek élednek, a dicsőség vihara fújja őket világgá s Petőfi feltámad körülkörül az egész planétán. A nagyhatást tett megnyitó beszéd után Móra Ferenc, Szeged költője olvadta fel ünnepi költeményét. A délibábos rónaság napsugarának melegét, az alföldi magyar nép szive dobbanását néztük ki a szép ódából, a­melyet őszinte tapssal fogadott a köz­ön­ség. Rákosi Jenő beszéde. Most a közönség lelkes ovációja közben Rákosi Jenő lépett az előadóasztalhoz. A műsor Petőfi-tanulmányt igért, e helyett azonban Rákosi Jenő az ő közvetetten modorában azt mondta el, hogy mi az, a­mi őt a Petőfire való emlékezés óráiban különösképpen érdekelt. — Mikor Petőfivel szembekerülök —­ mondotta — két nagy misztériumot látok: az egyik a születésének, a másik a halá­lának a misztériuma. Születésének miszté­riuma inkább az irodalomtörténészeket, ha­­láidnak a misztériuma pedig a költőket foglalkoztatja. Csodálatos dolog, hogy a­mikor a magyar nemzet fölébredt, hogy küzdelembe induljon a maga életéért, küz­delembe, a­mely még ma is tart, — ak­kor adta nekünk a gondviselés Petőfit, a­ki inkarnációja a magyar géniusznak. Hon­nan jött ez a tünemény? Az irodalom­­történész elmondja, hogy anyja egyszerű tót cselédleány, apja pedig egy szerb mé­száros volt. Hogyan lehet az, hogy ebből a forrásból keletkezett, a magyar nemzet legnagysze­rűbb inkarnációja. A­mikor a csecsemő megszületik, lelke, agya érintetlen szűz ta­laj, a melybe — mint a termőföldbe a mag — belzplántálódik a szó. A fejlődő agy mind több és több benyomást, fogalmat sze­rez a szavak útján és a végén­ kialakul benne az a szerves valami, a­minek a neve a nyelv. Az agyvelőt a nyelv átalakítja és éj jel megfonnál­j­a a test és lélek egész habi­tusát. A nyelv kialakítja az embert. A nyelvből alakul ki a természete, tempera­mentuma, gondolkozása, érzésvilága, szó­val a típus, a faj. Az egyetlen fajképző erő: a nyelv, a­hány nyelv van, annyi a faj. Ha valaki egy nyelv hatáskörébe kerül az egy fajhoz is csatlakozik. Azért olyan fontos, hogy a nemzeti nyelvet a gyermekünkbe tisztán, minden idegen nyelvi hatás nélkül plántáljuk bele. A legnagyobb hazaáruló és fajáruló az, ha gyermekeinket különböző idegen nyelvek, idegen hatások alá helyez­zük, mielőtt megtanulja és öntudatlanul magáévá teszi a magyar nyelvet. — A második misztérium — igy foly­tatta beszédét Rákosi Jenő — Petőfi há­lál­a. Meddő kérdés, hogy mi fött volna be* @ Petőfi-társaság t­3sz5s szigy­űlése.

Next