Budapesti Hírlap, 1923. január (43. évfolyam, 1–24. szám)

1923-01-06 / 4. szám

1053 Január 6.­ Bumprs­tib­an a­ hadászati tudományának megfelelően sze­reltek fel. A velenceiek többszrben megkísé­relték a tengerszorosba való erőszakos be­hatolást, de csak egy izben, 1656-ban sike­rült nekik a tengerszoros bejáratánál Mar­cello vezérlete alatt sikert aratniok, s a tö­rök hajóktól a Földközi-tenger vizeit meg­tisztítani. Az orosz flottának 1770-ben Elphinstone tengernagy veztésével a két első erősség közt sikerült ugyan a szorosba lopva beha­tolni, de tovább már nem bírt jutni. E kí­sérlet után a törökök még jobban megerő­sítették a parti erődöket, bár a II. Katalin orosz cárnővel 1774-ben kötött békeszer­ződés értelmében Törökország kénytelen volt az orosz hajóknak szabad utat en­gedni a Dardanellák szorosán. Annak idején világszerte nagy feltűnést keltett Bainbridge amerikai kapitány bra­vúros vállalkozása, melynek sikeréről a washingtoni kormány hivatalos kiadványa tanúskodik. Bainbridge kapitány az ameri­kai George Washington amerikai fregatt­nak volt a parancsnoka, a­ki Musztafa basa algíri kormányzó megbízásából arra vállalkozott, hogy a török szultánhoz igyekvő algíri követet magával viszi Kon­­stantinápolyba. Bainbridge 1800 október 19-én indult el hajójával Algírból s novem­ber első napjaiban érkezett a Dardanellák bejárata elé. A szigorú ellenőrzést két ha­talmas erőd: Kilid-Bahr (vagy Kilidi­l- Bahr, a tenger kulcsa) az európai és szem­közt vele az ázsiai parton a Kaleh-Szulta­­nre gyakorolja, a­hol a szoros mindössze 1800 méter széles. Abban az időben a két erőd olyan ágyukkal volt felszerelve, a­me­lyekből 800 font súlyú golyót lehetett rö­píteni éppen a szoros középvonalára, a­melyre az ágyuk csöve állandóan be volt állítva, de csak merőleges irányban, mert a merevített ágyutalpakon nyugvó csövet jobbra vagy balra fordítani nem lehetett. A­mikor az erődök tűzvonalába jutott,­­Bainbridge megállította a hajót, levesztette a vasmacskákat, bevonatta a vitorlákat és csupán az árbóckasvitorlákat feszítette ki. Ezekből a jelekből az erősség őrei megál­lapították, hogy a hajó békés szándékkal jött, azt azonban nem vették észre, hogy a horgonyvetés színlelt manőver volt csupán. Most azután elhangzottak a George Was-­­hington üdvözlő lövései, a­melyekre az erődök ágyúi udvariasan feleltek. Mikor azonban a vaktöltések füstje fölszállott, az erődökből, megdöbbenve állapították meg, hogy a hajó­­ nincs sehol. A furfangos Bainbridge ugyanis fölhasználva az ágyú­zás füstjének jótékony leplét, egyszerűen megszökött az ágyuk lőtávolságából, a­me­lyek immár hatástalanokká váltak, mert merevített helyzetükben a menkülő hajó­­után nem voltak irányíthatók. A George­­Washington pedig nyugodtan folytatta út­ját Konstantinápoly felé, a­hová novem­ber 7-én, a törökök érthető szörnyűködése közepette, szerencsésen meg is érkezett. Kölcsönös kimagyarázások során kiderült, hogy a két erődöt megtévesztették az ame­rikai lobogó mezejében látható csillagok és sávok, a­melyek némiképp hasonlatossá teszik a zászlót a török hadilobogóhoz. Még a szultán is gratulált az amerikai ka­pitánynak, csak a két erőd parancsnokát akarta kitüntetni a selyemzsinórral, de Bainbridge hathatósan közbejárt érdekük­ben a haragos szultánnál. Mikor azután a George Washington de­cember 30-án kievezett a kikötőből, ennek parancsnoka útlevéllel látta el a kapitányt, a tapanai erőd parancsnokát pedig utasí­totta, hogy az amerikai hajót huszonegy ágyúlövéssel üdvözölje, mely tisztelgés pe­dig csak a szultánnak járt. Bainbridge 1801 január 21-én érkezett vissza Algírba, a­hol Musztafa basának jelentette, ho­gy kikül­detésének emberül eleget tett. Nem mondhatta ezt el magáról Duck­worth angol tengernagy, a­ki 1807 február 19-én nyolc csatahajóból és négy fregatt­ból álló hajóhadával áthaladt a szoroson és meg sem állott Konstantinápolyig. En­nek a vállalkozásnak voltaképpen az volt a célja, hogy III. Szelim szultánra ráijesz­­szen, nehogy eszébe jusson szövetséget kötni Napóleonnal. Csakhogy III. Szelim sem esett ám a feje lágyára! Nem ijedt meg, hanem ellenkezően a tárgyalásokat addig hozta-halasztotta, míg a szoros erő­dítményeit alaposan megrakták katonák­kal és a francia tüzérséggel. Utóbb a mit sem sejtő angol tengernagy, a­ki egy pil­lanatig sem kételkedett küldetése sikeré­ben, kénytelen volt visszafordulni s büszke armadája csak alaposan megté­pázva tudott kikerülni az egérfogóból. Ettől kezdve azután nem is igen próbál­koztak idegen hadihajók a porta tudta és beleegyezése nélkül áthaladni a Dardanel­lákon. Ezért történt, hogy 1833-ban az orosz flotta szabadon áthaladhatott a szo­roson, míg az egyesült angol és francia flotta kénytelen volt visszafordulni. A krími háború idején viszont a nyugati ál­lamok hajóinak engedte meg a szultán a szabad áthajózást, úgy hogy azok 1854 szeptember havában már 550.000 emberrel vonulhattak föl a harctérre. Az 1877— 1878-iki orosz-török háború idején a porta csak egy angol hajóhadosztálynak engedte meg az áthajózást s ennek is csupán azért, hogy az oroszokat távoltartsa Konstanti­­nápolytól. Érthetőn nagy feltűnést keltett tehát Milio olasz kapitány vállalkozása, a­ki 1912 július 14-én torpedóflotillájával be­hatolt a Dardanellákba s el is jutott Kilid Bahrig, a­hol a török flotta horgonyozott. A kapitány hivatalos jelentéséből kitetszően, az öt torpedónaszád július 18-án hagyta el Sztrati szigetét s éjfél előtt érkezett a be­járat elé. A kapellesszi és a kumkálei erő­dök fényszórói figyelmesen kutatták ke­­resztül-kasul a víz felszínét, de azért si­került a flotillának kívül kerülni a fény­körükön. Egy belső fényszóró azonban rá­világított az Astore naszádra s egy darabig kisérte is fényével a hajót. Ekkor a kapel­­leszi erőd ágyulövéssel és rakétával meg­adta a vészjelet, a melyet a tengerszoros menténi fényjelek adtak tovább. Most az­után t­öbb ágyulövés hangzott el, de a golyók hatástalanul a vízbe zuhantak. Miliő ekkor az európai partok mentén haladt előre, miközben egyik hajójának kéményét a go­lyók több helyen átfúrták. Az olasz flotilla már Kilid-Bahr környékén járt, mikor Miliő parancsnoki hajója hirtelen megál­lott, mert a kormánycsavarok megszűntek működni. A hajó ugyanis alighanem acél­kábelre, vagy valami más záróeszközre akadt és csak huzamosabb idő után sike­rült kiszabadítani. Mikie ezalatt azt is megállapította, hogy a kardbahni gyors­tüzelő üteg erősen működik és hogy annak tűzvonalán áthatolni lehetetlen, miért is megkezdte visszavonulását. Hogy az akna­­zónából kikerülhessen, Milie ismét az euró­pai part mentén folytatta visszavonulását, miközben újra ki volt téve a parti ütegek ostromának. A kumkálei és a kapelleszi erődök természetesen már várták a hajó­rajt, a­melynek azonban minden nagyobb baj nélkül sikerül kikerülni az erődök lő­­távolából. Három hajó eléggé jelentékeny sérülést szenvedett ugyan, de emberéletben nem esett kár. A kémut fontos felvilágosí­­tást nyújtott a Dardanellák védelmi beren­dezéséről. Legutóbb, mint tudjuk, az imént lezaj­lott világháborúban erőszakolták az átha­tolást a nagyhatalmak egyesült haderői, de sokáig eredménytelenül. A mostani lau­­sannei konferencia van hivatva végre megoldani a tengerszoros kérdését. Az 1841-iki egyezség és az 1856-iki párisi béke rendelkezésének megváltoztatásáról van szó, a­melynek értelmében idegen hadi­hajóknak a török porta engedelme nélkül a szoroson áthaladni nem szabad. Csillag Kálmán, a eseri pénzü­gif mirsl®©3ESei,‘ ellen. f&ssSra r&jött egy banktisztviselő. & p&nzügym­egnlsastei* sérülés© igen sulyos. A tettes vagyott, romlása rissattt követte el a merényletet, Prágából jelentik, hogy Rasin dr. cseh pénzügyminiszter ellen ma reggel revolver­­merényletet követtek el. A pénzügyminisz­ter oly súlyosan megsérült, hogy állapota válságos, de még az esetben is, ha élet­ben maradna, alsó végtagjai ebben az eset­ben is megbénulnának. A merénylő 20 éves fiatalember, Sonpal József, a Slovanska Pojistovna königgrätzi intézetének üzlet­szerzője, és a merényletnek állítólag nincs politikai háttere. Tudvalévően Rasin pénzügyminiszter, a­kit kiváló pénzügyi szakembernek tartanak, a cseh korona mesterséges és következetes javítását eről­tető cseh politikának az atyamestere, tehát egyik felidéző­je annak a gazdasági válság­nak, mely a szokás drágasága miatt egyre nyomasztóbbá válik Csehországban. Az ezzel járó tőzsdei bessz miatt vesztette el Sonpal is vagyonát s állítólag e miatt való elkeseredésében akart bosszút állni Ra­­sinon. Szeptemberben már egy ízben rá akart lőni a pénzügyminiszterre, de egy véletlenül arra haladó asszony felbukka­násá­, visszatartotta szándékának végrehaj­tásától. Ma azután megvalósította tervét. A­mikor Rasin reggeli kilenc óra előtt a lakásáról lejött és autóba akart szállni, Sonpal browningjával közvetetten közelből és hátulról kétszer rálőtt. Egyik lövés a csípője tájékán érte a pénzügyminisztert, a­ki összeesett, de eszméletét nem vesztette el. Nyomban a Podedla-szanatóriumba vit­ték s megkísérelték a sebészi beavatkozást. A merénylő a tett elkövetése után mene­külni próbált, de az egyik ház pincebejáró­jánál minden ellenállás nélkül megadta magát az üldöző rendőröknek. A büntető­­ törvényszéken azután tettének indítóokául a már említett anyagi romlást vallotta, melyért Rasint okolja. Sonpalon kívül még senkit sem tartóztattak le. Valószínűen egyéni cselekedetről van szó és a merény­lőnek nincsenek bűntársai. A sebesült megvizsgálása után az orvo­sok megállapították, hogy az egyik golyó célt tévesztett, míg a másik lövedék a ge­rincoszlop mellett behatolt a hátizomzatba. Az operáció alkalmával kitűnt, hogy a go­lyó közvetetlenül a gerincoszlop mellett, körülbelül a tizenegyedik mellborda ma­gasságában, a máj irányában, ferdén ha­tolt be a testbe, megsértette az izmokat és a gerincvelőt. A merénylet, Prágában nagy izgalmat kel­­tett és alkalmat adott az úgynevezet vörös­­fehér cseh fasisztáknak, a­kiknek Rasin szellemi vezérük volt­ az első nyilvános tüntetésre. Délután három órakor a Ven­­czel-téren körülbelül nyolcszáz főnyi tö­­meg gyülekezett. A szónokok nagyrészt antiszemita, valamint német- és magyar­ellenes beszédekben hangoztatták a tiszta és nemzeti cseh állam megalapításának szükségességét. A merényletért, a német és a zsidó nagytőkét a kommunisták és a légionáriusok által az utóbbi hónapokban folytatott Rasin-ellenes kampányt tették felelőssé. Négy órakor körülbelül ezer főre növekedett tömeg a zsidók és a németek si­rü albcugolása és Rasin éltetése közben a nemzeti szocialista irányú Cseszke Szlávo és a radikális szellemű Tribuna szerkesztő­sége ellen ment, a­melyeket meg akart os­tromolni. Az idejében elhelyezkedett, rend­őri osztagok azonban föl­tartóztatták a tün­tető tömeget, a­melyet csakhamar föl is oszlattak. Az est folyamán kisebb csopor­tok a város különböző pontjain kisebb­­nagyobb tüntetéseket rendeztek. Az utcákon, megerősített rendőrőrjáratok cirkálnak. A merénylettel kapcsolatosan a Cseszke Szlovo azt írja, hogy a merénylet alkalmas arra, hogy a külföld bizalmát a cseh köz­társaság belső helyzetében megingassa, a­mi a mai nemzetközi viszonyok között különös jelentőségű. Politikai körökben a merénylet követ­keztében keletkezett politikai helyzetet na­gyon nehéznek mondják, annyival is in­kább, mert. Svehla miniszterelnök nemrég súlyos veseba­iban megbetegedett, vasin túl vitt s­zen­edelm­en. Prága, jan. 5. (Cseh sajtóiroda.) A kezelőorvosok nyi­latkozata szerint a pénzügyminiszter álla­pota ma délután tovább javu­l. A betegség eddigi lefolyása remélni engedi, hogy a beteg már túl van a válságon.­ ­ A magyar geológusok nesztora« Sr? Megemlékezés Koch Antalral »■** Irta: Richter Aladár, a második független felelős magyar mi­­nisztériumnak tagja volt hídvégi Mikós Imre gróf, Erdély „Széchényi Istványja", az Erdély­i országos (utóbb nemzeti) mtt* rejim halhatatlan megalapítója, a ki a mttz gyár reneszánsz apostolával, Eötvös József báróval együtt eszeli ki a tervet, hogy a magyar nemzettel másodszor is egyheti olvadt Erdély számára egyetemet állít, Kolozsvárt, Pauler Tivadar nyélbe ütötte az egyetem papiroson sem könnyű dolgát és­­ meg is nyitották „intézetekként ecs spongyával és két darab krétával“ a ma­­gyarság második univerzitását a nemzet első állandó színházának a tőszomszédsá­­gában. De ez már Trefort kultuszminiszter­­sége idején történt. A hivatalos lap 1872. október 6-át közli a néhány nappal utóbb megalakult termé­szettudományi kar professzorai sorában elsőnek Koch Antal nyilv. rendes tanári ki­nevezését az ásvány-földtani tanszékre, ezt október 12-én követte az Entz Géza kine­vezése az állatomra. Kanitz Ágosté a növ­vénytanra és végül a világon elismert poli­hisztor Brassai Sámuelé. Mikó Imre, az ad hoc királyi biztos előtt 1872 október 19. tesz esküt az első negy­ven professzor. Közülök, három jogászon, (Óvári Kelemen, Plósz Sándor és Conch» Győző) kívül, az egyetlen Koch Antal élt a­lul a kolozsvári magyar egyetemnek Wlas­­sics és Apponyi minisztersége alatt «felelőre szökkent, majd katasztrofálisan oly rö­­vidire szabott életét a magyar glóbuson. A ma 80 éves Koch Antal, a­ki 1843 ja­nuár 7-én Zomborban született, egyetemi tanulmányait a budapesti egyetemen vé­gezte, a­hol különösen sokat dolgozott ked­ves mestere, Szabó József mellett, a­ki Margóval és Jurányival alkotott triászban a legagilisabb tudós volt, múzeumi érzéki tekintetében az egyetlen mester és a­ki nyilvánvalóan elsőnek inspirálta Trefortot a múzeum-körúti természettudományi telep kiépítésére. Koch Antal néhány évi közép­iskolai tanári gyakorlat után a József-mű­egyetemen, majd Szabó József mellett­i tudomány­egyetemen asszisztenskedik. 1869 —70-ben a világhíres Suess és Z­schermak bécsi professzorok, majd a bonni Rath Gerhard laboratóriumában fejleszti szaktu­dományát, hogy azután, kétéves budapesti középiskolai tanárság után, a 29 éves fiatal­ember rózsás álmaival egyetemi profes­­­szorrá legyen Kolozsvárt. Magam, mint egykori kolozsvári profesz­­szor, nagyon tudom értékelni Koch Antal 23 éves kolozsvári működésének eredmé­­nyeit, hiszen fáradhatatlan, restanciát soha nem ismerő keze alatt fejlődött mindmáig meg sem haladott színvonalra az egyetemi és az ezzel társult erdélyi múzeumi ásvány­földtani gyűjtemény. 1895-ben Koch Antalt a budapesti egye­t­­emen az őslénytannal kapcsolatba hozott földtani tanszékre nevezik ki. 1895-től 1914-ig áldásosan működik tovább, hogy aztán „bodrogi“ előnévvel magyar nemessé avatva és egyetemi tanári működésének negyvenedik évfordulóján a tanítványai ál­tal átnyújtott Koch-Emlékkönyvvel az ölé­ben, nagyszámú tanítványa önzetlen szere­tetben m­egis hü­lt mesterként, vonuljon nyugalomba. Koch Antal tudományos működésének a mérlegén 292 dolgozat áll, 39 ásványtan, 37 a kőzettan, 115 a földtan, 41 az őslény­tan köréből és azokon felül 60 ismeretter­jesztő közlemény. A klasszikusan leszűrt tudományosság serpenyőjén őrök emlé­­knek az erdélyi medence harmadkori kép­ződményeiről írt nagy monográfiája, a" Fruska-Góra, a Bakony, a szentendre-viseg­­rádi hegységnek és Erdély hegyeinek föld­tani viszonyait ismertető munkái, a Maros­­menti Aranyi-hegy ritka ásványainak is­mertetése, az Erdély földjében talált ös­­zm­­ös-marad­vány­ok (közöttük néhány vi­lághírű lelet) leírása, a dunabogdányi Csódi-hegy különleges geológiai képződésé­nek, az úgynevezett lakkolitnak első helyei Zsuff­a István .Társai angol gyopiwssaweSah kerffle&atléso B«eSssp©$1I IV­, ucca 2%» sz&svi. — Te?©?©« 14­73. Autóik ocsitakar­ók és plaidek nagy választékban. MdRIvDir occasio! Közismerten legelsőrendű és páratlanul álló választékú angol és egyéb tiszta gyapjúszövet rak­tárunkban felhalmozódott maradékokat (1—4 mtr.-ip) a napi áraknál mintegy 20-30%-kal olcsóbban árusitunk , szü­kségtatszket még további 8 napig esen rendkívül előnyös árak mellett fedezhessék.

Next