Budapesti Hírlap, 1923. február (43. évfolyam, 25–47. szám)
1923-02-01 / 25. szám
falom nem vonhatta volna be Amerikát a háborúba. Az erkölcsi tényezők döntötték el tehát a háborút. — Vannak egészen konkrét előnyök is, amelyek a nemzetek szövetségének tagságából következnek: a lefegyverzés kérdése. —A lefegyverzés tekintetében igaz, hogy f. nemzetek szövetségének eddigi viselkedése teljesen a szövetség ellen szól. A külügyminiszter úr felszólalásában hivatali felelősségének tudatában nagyon enyhén jellemezte ezt a helyzetet, mikor azt mondta,hogy erre vonatkozóan nálunk határozottban keresztülvitték a lefegyverzést, és többi államokban azonban, sajnos, kezdetleges stádiumban van ez az ügy. Nekem azonban utódomban van kimondani magasabb érdek veszélyeztetése nélkül, hogy ami e téren történt, helyesebben szólva nem történt,, az az új európai érának valóságos botránya. Rendszeres szabotálása a nemzetek szövetsége alapokmányának az az állapot, hogy a nemzetek egy része le van fegyverezve, a többiek pedig a békeévekhez képest is erősebb fegyverkezést folytatnak.Ez egyenesen tűrhetetlen és az újabb koncurziók előfordulásának állandó veszedelmét hordja magában. — Nem áll az, hogy a győzőknél van az erény és a legyőzötteknél a bűn. Nem mondom azt, hogy fordítva van. Gyarló emberek vagyunk valamennyien, itt is, ott is. A Isi érzi, hogy magának megengedhetmindent, az könnyen hibákba esik. Ezeknél a nemzeteknél, amelyek kiszolgáltatva látják magukat a nem éppen barátságos szomszédoknak, kell, hogy a keserűség olyan foka fejlődjék ki, amit én, amikorMagyarországot képviselni volt tragikus szerencsém, úgy fejeztem ki, hogy azt mondottam Paksban: Önök megteremtik a kétségbeesés koalícióját, ami igen nagy veszedelem Európára nézve. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) A nemzetek szövetsége irányának javulása ott fog kezdődni, amikor a lefegyverzés kérdésében az egyformán osztó igazság fog érvényesülni. Mielőtt beléptünk a szövetségbe, a trianoni diktálás volt a mértékadó, azóta a nemzetek szövetségének az a paktuma a mértékadó, amely szerint a nemzetek szövetségének tanácsa állapíthatja meg a lefegyverzés mértékét, az egyes államok földrajzi fekvése alapján. Ez a paktum a békeszerződés egy része. A kisebbségek védelme. A kisebbségek kérdésében ismegváltozott a helyzet. Módunkban áll meghallgatástés intézkedést követelni. Azonban én őszintén beszélek. Dacára ezeknek az előnyöknek, amelyeket felsoroltam, nem lettem volna barátja abelépésnek, mert az alapokmány egyik paragrafusa megerősíteni látszik a trianoni békeszerződés alapján előállott területi helyzetet. Ezt olyan súlyosnak tartom, hogy ezért nem javasoltam volna a belépést, ha ez az okmány nem mutatna rá a szerződések revíziójának lehetőségére. Jól mondta a miniszterelnök úr, hogy azzal, hogy a trianoni békét aláírtuk, nem ismerjük el annak igazságát. Nekem alkalmam volt ugyanezt hangoztatni. Én azt mondtam, hogy Magyarország belépése a nemzetek szövetségébe nem jelenti azon az általános politikai helyzete t. Már most sem lehet, hogy néhány pillantást ne vessek az általános politikai helyzetre. — Az általános politikai helyzet, igen koomoly. A kis-antant és a nagy-antant képviselői megtették azt a demursot, melynek alaptalansága ismert és melynek végrehajtása úgyszólván elpárolgott. Ebben bennfoglaltatik az ellenünk irányuló akció első részének igazságtanusága. Én Szimptomának látom ezt, annak a rendszeres akciónak a megnyilvánulásának, melyet a kisantant Magyarország ellen folytatni akarása melyet nem akarok olyan néven megnevezni, mely a diplomáciai hanggal nem volna összeegyeztethető. Magyarország fegyverkezéséről beszélni, minden komolyságot nélkülöz. Eckhardt Tibor legutóbbi felszólalásában számokat idézett, melyek, kétségtelenül helyesek és amelyek mutatják, hogy a kisantant 500.000 katonájával és 3000 ágyújával szemben Magyarország legfeljebb 35.000 embert és 120 ágyút állíthatna ki, ily körülmények között támadó szándékról beszélni; annyira nélkülöz minden komolyságot, hogyanya csak hatalmi politikai fogásból lehet gondolni. Hogy, hivatalosan megtörtént-e, azt nem tudom, de a sajtó közölte, és miniszteri nyilatkozatokban is szerepelt, hogy a kisantant államai, nevezetesen Románia nem fogadja el perdöntőnek az antant katonai bizottságának nálunk tett megállapítását, mert az ellenőrzésben nem volt részük. Nem tudom, hogy ilyen követelés csakugyan fennáll-e. Nem hiszem, mert a-e egyenesen szerződésellenes volna, valósággal megdöntené a trianoni szerződést. De a hihetetlen is megtörténhetik manapság. — A trianoni szerződés 133. szakasza megmondja, hogy a lefegyverzés ellenőrzésére a főhatalmak katonai bizottsága működik, abban a tekintetben, amennyiben a lefegyverzés határidőhöz van kötve. Ez után a határidő után a 143. szakasz szerint a nemzetek szövetsége tanácsának joga van a további ellenőrzést elrendelni. A szerződés tehát két fórumot jelöl meg, vagyis Magyarország, nemzeti, szuveréfljja, sóinak megszorításához csak e mértékigjárult hozzá, más ellenérzést nem ismert el. E nélkül pedig semmiféle idegen tényezőnek minket ellenőrizni joga nincs. (Zajos helyeslés az egész Házban.) — Nem akarom most ecsetelni azokat a szimptomákat, amelyek azt mutatják, hogy a szomszédos államokban bizonyos támadó szándékok vannak. Az utolsó napokban ugyanis a cseh külügyminiszter a Prágai parlamentben beszédet mondott, amely lényegileg föntartja ugyan az ellenünk irányuló hamis vádakat, konciliáns hangjával azonban azt a reményt kelti föl, hogy a felhők mégis elvonultak és olyan álláspont kezd érvényesülni, hogy Magyarország jogainak és méltóságának respektálásával nyugalmat kell teremteni. Bethlen István gróf miniszterelnök: Ügy van! A Nagykevélyhegyz tetején. Egy utonjáró jó ismerősöm mondja, hogy azt, hogy hogyan kell sétálni, Eötvös Károly írásaiból tanulta. Pedig hát az egész Mezőföld és a kapcsolt Abbáziakávéház tanaim rá, hogy diákkora óta is nem szenvedhette a vajda a sétálást. De azért, mint mindenhez, a sétáláshoz is igen nagyon értett. Akár csak Kant, aki Königsbergából soha ki nem mozdult, ám azért megmagyarázta az egész mindenséget a világ teremtésétől fogva a végezetéig. Beszélhetett annak a szentírás. Ő azt jobban tudta, míg mások még jobbat nem találtak. Hogy hogyan jött rá, hogy nem, az Eötvös Károly titka. Hanem abban igazam van, hogy a sétálás nem gondolkodásra való. Megvan az ideje a gondolkodásnak és megvan az ideje a sétálásnak, amikor nézelődni kell. Ott egy virág. Megismerkedsz vele. Lehajolsz hozzá, míg nézegeted, megszagolod, megkérded a kaszáló embertől a virág nevét, természetét. Rászáll-e a méh? Játszik-e vele a gyerek? Illatossá teszi-e a szénát? Rontja-e a kasza ölét? Szereti-e a jószág? Amott egy csillag. Sárgás-e, zöldes-e, vöröses-e a fénye? Nyugodtan néz-e le reád vagy talán idegesen hunyorgat? Tudod-e a nevét? Játszik-e vele a legény, meg a fiatal lány, amelyik előtted sétál? Igaz-e, hogy elférne benne az egész nap minden bolygójával egyetemben? És sok egyéb más. Téli vasárnap reggelén sétálsz egyet a városligeti szobrok közt. Kilenc órakor betérsz a jaki templomba. Az iskolásfiúk csengő éneke között eretnek létedre is végigéled a nagy titkot, a misés áldozatot. Élvezed a zöldhullás pap egyszerű szavú, okos szentbeszédét. És mire tíz óra lesz, megnyílik a mi nemzetünknek kellőképpen sohasem méltányolt büszkesége: a Mezőgazdasági Múzeum. A templomtól csak néhány lépés a várudvaron át. És ez a néhány lépés is, a hány lépés, annyi megállás, annyi szemlélődni való. A gesztusnélküli előkelő Károlyi-szobor. A mily gesztusa még előkelőbb Anonymus. A platánfák. Az épüle homlokzata és a bejárat mögötti ragyogó kép. Az erdészeti osztályon régi ismerősre találok. A Karszt befásításának plasztikus képe köszönt. A kanyargó, kerékcsapás nélküli, kerékhányó kövekkel szegélyezett, gondos kézzel feltartott, sima hegyi út. Felette és alatta a mészköves hegyoldal. Hellyel-közzel egy-egy házacska, cserépzsindely© a bóra ellen le van tapasztva. Sehol egy csepp víz, forrás, patak. Csak mesze lent a mélységben a szigetek közt nyugvó kvarnere. A sziklák közt a sziklát robbantó, csákányozó emberi kéz. Ez a kéz a dolinákból egy kis szegényes humuszt hord fel a robbantás és csákányvágások közé és fapalántát rak a humuszba. Csak úgy kevés legyen belőle, csak éppen annyi, hogy életre kaphasson a kis palánta. Nem több. A kis búzacsírában benne él a nyári aratás egész élete. És ez a kis élet búzaszem ölében, nem kíván több táplálékot, mint amennyi keményítő van egy szem búza lisztjében. Csak ezt hagyja meg neki az ember, hölgy addig legyen mit enniea csirának, miig gyökerét a földbe ereszti. Aztán már megél a maga lábán is Isten kegyelméből. Csak annyi humuszt a kis fapalántának, mig gyökeret ereszt. Azután már sziklát repeszt és a levegő szenétől megduzzadt, lehulló leveleivel kitölti a sziklarepedéseket és a velük keveredő, lennálló sziklaportál iszapos humusz gyógyulást hoz a sebzett földanyának. És e fölött a földet nemesítő kulturrunka felett ott a karszti hegyek közt isten áldásánkívül a magyar állam munkáskeze lebegett. Építettünk kőházat, más lakik benne. Miénk a munka, másé az áldás. Eh! Menjünk odébb! • Tavaszi vasárnapi séta a pilisi hegyekben. Betérek a borosjenői plébánia-templomba. Művésznek radírozó tűje alá való teimr a templom is, a hozzásimuló plébánia-udvar is. Csak lágy vonalakkal lehet ezt a képet megfogni. A lehulló vakolat, az elgörbült szarufák, a széles szemöldökű, kajlára hajlót kapu. Egy cseppet sincsen már meg benne a tervrajz merev mértani vonalvezetése. " Nagy urak lehettek a borosjenői papok a váruk után'ítélve. Ma . . .? Ma már vasúton jár, meg hajón a herceg Esztergomból Budára, Budáról Esztergomba. Elmúlt. Nem száll meg, nem tér már be etetésre a jenei parókiára. Lehull a vakolat és a széles szemöldökfa alatt megereszkedik a kapu sarka, a németek táncolnak, harmonikálnak a faluban és ürül a templom. Elmarad ez is, amaz is. A jó ég tudja, mi ez?. És jó ismerős köszönt itt is. A parókia mögött megint egy plasztikus karszti kép. A Nagykevély hegye. Mészköves, kopár, fállan hegyoldal, akárcsak a Kamion. Sok vadrózsa, szederinda, galagonya. Glognak hívja a karszti nép. A karszti világnak sok más virágja, minek csak a karszti nevét tudom. Hellyd-közzel egy-egy hegyi há' szacska. Sehol egy csepp víz, forrás, patak. Csak messze lent a partok közt és szigetek körül elhúzódó ezüst szalag: a nagy Duna vize. Út nincsen, kerékcsapás van. Annál mélyebben kijárva. És még valamit keresek hiába. Az Isten áldása alá szánt emberi munkát a kövek közt, amit a Kamion végzett a magyar királyi erdőigazgatás. Az ország szívében a benin fásízott karszti hegy képe! A gyertya tövében a legerősebb az árnyék. A hittérítők külföldön járnak, itthon üresek a templomok. Nagy divatja volt a csángó-mentésnek, itthon Szeged alá nyomult az oláh világ. Szép magyar iskolák.. . Julián-iskolák a délszlávok közt, itthon szomorú kis házacskákon az angyalos táblácskák. Ezekkel a hivatalos pecsétekkel kellett igazolni, hogy ez a szomorú tanyai iskola ám, különben el nem hitte volna, senki. És, de hány helyen nem volt mert még a táblácskához való hajlék sem. Meghódítjuk az égész világot, itthon meg, a Nagykevély oldalán nincs fapalánta és a kisembercsia nem tud a napfényre jönni, mert enni akar a nyári aratás életéből. Per, die a jó Isten napja érlel annyit, hogy mesett volna a harmincmillió magyar ezen a gazdag földön, csak olyan súlyos lakatot ne akasztanának a magtárakra azok, kik- rmmn h» s«.«*.y 1923 februári állapotokba való belenyugvását, melyet a trianoni béke teremtett. Mi azt akarjuk, hogy a velünk elkövetett igazságtalanságokat békés utón reparálják. El fog jönni az idő, talán gyorsabban, mint hisszük, hogy a revízió a nemzetek szövetségének útján létetik aktuálissá. Apnonyi Albert gróf: A szimptómák arra engednek következtetni, hogy a szomszédos államokban is kezd tért hódítani ez a fölfogás. Azt hiszem, mindenki helyesli, ha azt mondom, hogy a mi részünkről nem szabad irritáló anyagot dobni a helyzetbe, ellentrén mindnyájunknak össze kell fognunk, ha mások jóvoltából ilyen helyzetbe sodródunk. A javaslatot egyébként elfogadom. (Zajos taps és éljenzés a Ház minden oldalán.) Scitovszky Béla elnök a vitát bezárja. A küülügyminiszter beszéde. Ezután Daruváry Géza külügyminiszter állott föl szólásra. Mindenekelőtt kijelentette, hogy a kisantant részéről nem merült föl olyan óhaj, hogy képviseletet kapjon a katonai ellenőrző bizottságban. Politikai és erkölcsi szempontból lehetetlenségnek tartja, hogy ilyen, a békeszerződés szavaival és betűivel ellenkező óhaj fölmerüljön. Ami a cseh külügyminiszter tegnapi beszédét illeti, osztozik abban a nézetben, hogy azt lehet úgy felfogni, mint egy konciliánsabb atmoszféra reményét. Mégis, mivel ott ismét felmerültek és a kisantant sajtójában ismét felbukkantak azok a vádak, amiket ellenünk emeltek, egy-két szóval erre is kitér. Legsúlyosabb vád a magyar-román határon lévő nyugtalanság. Ennek oka nem a mi fegyverkezésünk, hanem a román katonai fegyverkezés. Ezt senki kétségbe nem vonta, a katonai ellenőrző bizottság megállapította, hogy a mi fegyverkezésünkről szóló hírek teljesen alaptalanok. Ami a határincidenseket illeti, azokat mértéktelenül felfújták. Az történt, hogy idegen területről lőttek a mi határőreinkre és ezek egyszer visszajöttek, egyszer pedig nem. Mindig hajlandók voltunk és hajlandók vagyunk a politikai foglyok kicserélésére. Nehézség itt csak annyiban merült fel, hogy nálunk mindig kevesebb politikai fogoly volt, mint szomszédainknál. Azt is hallhatjuk, hogy ezeket a dolgokat az európai közvélemény elé akarják vinni. Óhajaink itt teljesen találkoznak. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Az igazság tiszta fegyverzetével akarunk küzdeni. .4. európai közvéleményt egyenesen keressük. A határincidensek ügyét is nemzetközi fórumra akartuk bízni és nem rajtunk múlott, hogy nem került ez az ügy ez elé a fórum elé. Azt is halljuk, hogy a magyar kormány a békeszeretetet hangsúlyozza, de nincs elég ereje az ezzel ellenkező törekvésekkel és organizációkkal szemben. Ki kell jelentenem, hogy nálunk csupán egy politika van: a magyar kormány külpolitikája és bízom abban, hogyitt is a nemzetgyűlés minden pártjára támaszkodhatom. A mi politikánk teljesen békés, miem provokálunk sen-’ leit, de másrészt a szerződésekre hivatkozva minden provokációt visszautasítunk. A Ház ezután a javaslatot részleteiben is elfogadta. Kereskedelmi szerződései a tímelő államoknal. Moser Ernő előadó ismertette a külső államokkal kötendő kereskedelmi és forgalmi szerződésekre vonatkozó törvényjavaslatot. Görgey István azt vitatta, hogy a mostani vámrendszer nem felel meg az ország értelésen. A legtöbb állam fölemelte a vámtarifát s mi ezzel szemben igen kedvezőtlen helyzetben vagyunk. A kereskedelmi tárgyalásoknál a jövőben a politikai nézőpontokat ki kell kapcsolni. Ajánlja, hogy Oroszországgal is teremtsünk gazda - sági kapcsolatot a politikai szempontokra való tekintet nélkül. Sándor Pál hibának mondja, hogy mindeddig nem kötöttünk kereskedelmi szerződéseket. A kormány helytelen kiviteli politikát folytat,, export- és importengedelmeket kell szerezni és ez lényegesen emeli a drágaságot. Rossz volt az élelmezési politikánk is, mert hozzá nem értő emberek csinálják. A kiviteli engedelmeket árulják és öt-hat kézen mennek keresztül. Prámy György báró: Adatokat kérünk erről! Sándor Pál: Szívesen bevezeti Prónayt olyan üzletté, ahol a kiviteli engedelyeket árulják. Egyébként adatait legközelebb interpellációban fogja előterjeszteni. A kereskedelemnek szabadságra van szüksége, hiszen ma már nem csupán zsidók kezében van a kereskedelem, hanem keresztények kezében is, ami nagyon helyes, mert be kellett látniuk, hogy a kereskedelmi pálya épp olyan tisztességes, mint más foglalkozás (Általános élénk helyeslés.) és épp úgy hozzájárul az ország gazdasági fejlődéséhez, mint egyéb tényező. Keres- kedelmi szerződésekre okvetetlenül szüksé-' günk van. Magyarország az egyetlen állam, amely a nemzetgyűlési felhatalmazások ellenére sem tudott egyetlen állam- mail sem kereskedelmi szerződést kötni. Ez a drágaság egyik oka. Fokozzák a drágaságot azok a terhek is, melyeket az állam rót egyes árucikkekre. Itt van példának okáért a cukor, amely lényegesen olcsóbb volna, ha az állam nem terhelné meg különböző illetékkel. Protekciós az exportunk és protekciós az importunk is. Bizonyos az is, hogy a turáni fajhoz tartozók sokkal többet járnak ki, mint a zsidók, mert ezeknek nagyobb az összeköttetésük. (Zaj és derültség.) Ma már nem mondhatják el külföldiek, hogy nálunk nincs jogbiztosság.. Csakhogy elvesztettük a pódiumot. Az elszakított részek kereskedői ugyanis már megszokásból is hozzánk jöttek vásárolni,, de minthogy itt folyton kivitel engedel- meketkellett szerezniük, aztán * valutka..* középponthoz el kellett menniük, ahol . pénzüket olcsóbban kellett eladniuk, min* * hogy azt beszerezhették. Bürokrácia ural-*, kodik az egész vonalon, így történik azutáni az, hogy az elszakított területek kereste-idói az utóbbi időben inkább Bécsbe mennek vásárolni. A mesterséges akadályokat el kell hárítani. Mi Magyarország meggazdagodását akarjuk, mert csak így szerezhetjük vissza azt, amit elvesztettünk. Nekünk a zsebünkben kel tartani az öklünket, amint a franciák tették negyven esztendeig. A jelenleg érvényes vámtételek túlságosan magasak és szintén fokozzák a drágaságot. Úgy hallja, hogy a vámtörvényt a kormány úgy akarja beterjeszteni, a hogy általános felhatalmazást kér. Ha a törvény csakugyan ebben a formában kerül a törvényhozás elé és ha ezt így meg