Budapesti Hírlap, 1923. február (43. évfolyam, 25–47. szám)

1923-02-27 / 46. szám

­­ nak az egyezség megkötéséhez. Reméli, hogy folyton kedvezőbbé válik a két szom­szédállamnak egymáshoz való viszonya. Megelégedésére van, hogy­ mint semleges állampolgár hozzájárult a nyugatmagyar­országi vitás kérdés megoldásához. Al cseh kisztársaság védelme. Budapest, febr. 26. / A eseti birodalmat eddig a megszálló csapatok katonai szervezete tartotta­­össze. Ez rengeteg pénzbe kerül, ezért sem tartható fenn állandóan, de más­részt az állam megszilárdulását sem bizonyítja kifelé. Olcsóbb és rejtettebb eszközökről kell tehát gondoskodni, hogy ezt az abszolutizmust folytatni lehessen. A Hasin ellen elkövetett merénylet­­csak ürügyül szolgál; itt egy fontos szükségletről van szó és a cseh uralom nem is találhat más megoldást, mint az erőszakot, mely e lehetetlen föld­rajzi fekvésű, soknyelvű és sokféle tö­rekvésű birodalom elkívánkozó elemeit összetartsa. Mindenesetre egy kissé furcsán fest, hogy egy köztársaság minden szabad ,véleményt elnyomó rendszerre akarja alapozni életét. A köztársaság az áb­rándozó lelkek tudatában azzal von­zott, hogy ebben látták az egyéni sza­badság tökéletességét. Még a tizenki­lencedik században igen széles réte­geknek ez volt az ideálja az európai szárazföldnek majdnem minden álla­mában. Franciaország képe vonzott, a­hiol a korhadó államélet a köz­­társasági formában foszforeszkált, pe­dig valójában csak nagy vezető ember hiányát jelentette ott a köztársaság. A világháború által okozott összeomlás nem azért teremtett ennyi köztársasá­got, mert a népek ezt az államformát gondolják a legalkalmasabbnak, ha­nem a nemzetek vezérei megbuktak a reájuk hárított felelősség súlya alatt és nem csillapult le még a földrengés annyira, hogy az új piedesztálokat föl lehessen építeni. A köztársaság neon bizonyult annak a mindent meggyógyító orvosságnak, a­minek a franciák a szudáni vereség után hitték, mikor azzal a hittel szed­ték le egy éjszaka alatt a napóleoni dinereket, hogy a köztársaság győzhe­tetlen, mert az maga a nép. Nem, a köztársaság semmivel sem erősebb, mint a m­onarkia, laza rendszerében az önző érdekeltségek uralmának nincsen ellenőrző akadálya és állandóan kes­keny ösvényen halad a bomlasztó for­radalom és a bénító abszolutizmus között. A cseh köztársaság Masaryk szemé­lyében uralkodóját tiszteli. A cseh el­nök példaképe a „jó császár“, a­ki de­mokratikus leereszkedéssel édesíti meg az alattvalói szolgálatokat. Politikai múltja helyettesíti némileg azokat a tradíciókat, melyek az uralkodók ha­talmát erkölcsileg megalapozzák. Európa egyetlen köztársaságának el­nöke sem mérkőzhetik ebben vele. És mégis menekült Csehországból Tátra­­lomnicra, mikor Rasin merénylőjének golyóra talált. Mert a cseh birodalom csak időleges alakulat, melyet nagy forgószelek hordtak össze és uj szelek szétbonthat­nak. Azért ennek a köztársasági mezbe öltözött uj osztrák monarkiának az abszolutizmus börtönfalaira van szük­sége, hogy a köztársaság nevében láncra verhette a szabadságot, önkényes, erőszakos intézkedések mindig az állam betegségét árulják el. Pedig törvények nem védik meg az ál­lamot, ha a polgárok nem védik a tör­vényt. Ezt pedig csak akkor tehetik, ha a saját életük biztosítékait látják a törvényekben. Ha az élet és az állam szembekerült egymással, mindig az állam bukott el. A cseh köztársaság védelmére szer­vezkedő abszolutizmus még jobban békéba akarja verni a népeket, mint az eddigi katonai diktatúra. Mert itt még, a tisztikarban, megmaradt a régi mon­­­arkia jogérzetének emléke, de a sovi­nizmus, különösen a cseh sovinizmus, í ílflHLKF (46. 67.) 1923 februre 2­1, melynél túlzóbb, kapzsibb, szertele­nebb és tűrhetetlennebb nincs a vilá­gon, mindent el akar tiporni. Nagy erőpróba lesz ez, az új cseh birodalom első súlyos válsága. Már a tárgyalások megindulásakor két ellen­séges tábor alakult. Egyik félen a cseh abszolutizmus túlzói, a másikon min­denki, a­ki rajtuk kívül az új biroda­lomban él, így veti fel a természetes fejlődés ennek a soknyelvű államnak legválságosabb problémáját: a nemzeti­ségi kérdést. Ez az a szikla, a­melyen darabokra fog törni. A vihar erejétől függ, hogy mikor. Nem lehetetlen, hogy a csehek szá­mára készült választási törvényekkel biztosított többség törvénnyé teszi e javaslatot. De ezzel csak a nyílt politi­kai küzdelemből szoríthatják ki ellen­feleiket. Hogy pedig a lefojtott elkese­redés és a néma ellenhatás még sokkal veszedelmesebb, azt a bekövetkezendő események fogják megmutatni. I­ franciszk újabb kísérletezései Polgári alapra helyezik a vasúti szolgálat igaz­gatását. — a közvetítés problémája. — Poineare újabb követelései az angol zersát illetőleg. rA’ Ruhr-vidéken a franciák által alkal­mazott módszerek váltakoznak. Huzamo­­sabb idő óta újabb területek megszállására nem került sor, tegnap ellenben egészen váratlanul a franciák ismét ehhez a mód­szerhez folyamodtak. Megszálltak a Rajna jobboldalán egy vámhivatalt és megszállták továbbá a königswinteri területet az angol kölni hídfőig és a kehli hídfőt Koblenznél és Kaub területét a koblenzi és mainzi híd­fők között. A megszálláss áJKtóla® azért tör­­térd, hogy a vasútvonalat, a­mely a Rajna jobbpartját Kölntől Malmig összeköti és a­melyet eddig a meg nem szállott terület megszakított, a­mi a vámellenőrzést illu­­zóriussá tette, birtokba vegyék. Minthogy a franciák a Ruhr-vidék gaz­dasági kiaknázásáról legalább a közel­jö­vőre vonatkozólag lemondtak, azon fára­doznak, hogy a teljesen züllésnek indult vasúti hálózatot úgy, a­hogy ismét talpra­állítsák. E végből tervbe vették, hogy az egész vasúti szolgálat igazgatását nem ka­tonai, hanem polgári alapra helyezik. A mai naptól kezdve 15.000 francia és belga vasutas dolgozik az új rendszer kere­tében. A német hivatalnokoknak és mun­kásoknak választást adnak, hogy vagy ha­ladéktalanul visszatérnek a munkához, vagy pedig elbocsátják és kiutasítják őket. Mindezek az erőfeszítések arra mutat­nak, hogy a francia politikusok alighanem nem is sejtették, hogy milyen kemény fába vágják a fejszéjüket a Ruhr-vidék megszál­lásával, mert ha ezt tudták volna, talán mégis csak elfogadták volna az amerikai­­angol közvetítést, a­mely Lloyd George legutóbb megjelent és ezt a kérdést bőven ismertető cikke szerint is éppen nem lát­szott kizárt dolognak. De a franciák min­den közvetítési kísérletet kereken vissza­utasítottak, vagy hogy a folytonos vissza­utasítás vádja ne terhelhesse őket, egysze­rűen két­ségbe vontá­k a közvetítések ko­molyságát. Lloyd George a franciáknak ezt az e­lhir­­telenkedett magatartását annnál jobban s­aj­­ná­lj­a, mert nagy veszedelmét látja a Ruhr­­vidék megszállásának, a­melynek ered­ménytelenségéről meg van győződve. Cso­dálatos módon Lloyd George csak a múlt­ban elszalasztott közvetítési kísérleteket emlegeti, egyáltalán nem terj­eszekedik ki a közvetítésnek a jelenben va­gy a jövőben való lehetőségére. Pedig erről mind több szó esik a nyilvánosság előtt, a­mi arra vall, hogy láthatatlan kezek a háttérben előkészítenek valamit, a­mitől a kormá­nyok sem állhatnak na­gyon távol. Nagyon jellemző e tekintetben, hogy a francia sajtó úgy állítja be a dolgot, mintha Né­metország volna az, a­mely lázasan keresné a közvetítőt. Legutóbb van Karndbeck hol­­land külügyminiszter személyében már meg is jelölték azt a férfiút, a­ki a közvetítésre vállalkozott, a­mit ellenben Hágában már meg is cáfoltak. A franciák azonban, mint igazi nagymesterei az ilyen sajtóhadijárat­­nak, hamar feltalálják magukat és így most Cuno kancellár lemondására vetették rá magukat és Miksa bádeni herceget teszik meg utódjának. Ez a nagy buzgalom köny­­nyen visszafelé e sünh-et el, mert mindenfelé azt a gyanút keltheti, hogy a franciáknak nagyobb szükségük van a közvetítésre, mint a németeknek. Cuno kancellár szemé­lye természetesen komoly közvetítési kísér­letnek nem lehet akadálya, hiszen a kan­­cellár soha a közvetítés gondolatát el nem utasította magától, de minden közvetítés fél politikai és erkölcsi veresége lévén a franciáknak, ezt a vereséget azzal a szép­ségtapasszal szeretnék eltakarni, a­melyet Cuno kancel­ár lemondása jelentene szá­mukra. A közvetítés legállhatatosabb követelői az alsóházban szenvedett kudracuk után is, az angol ellenzéki pártok. Tegnap As­quith sürgette a tárgyalások megkezdését, még­pedig Amerika és a népszövetség se­gítségével. Asquith szerint a Ruhr-vidéken a helyzet igen komoly és erő­s teherpróbára teszi az angol-francia viszonyt, még­pedig nemcsak pillanatnyilag, mert nincs senki, a­ki­­tudná, hoggy mi lenne vészthozóbb a francia kaland sikere, vagy kudarca. Az angol liberális vezér izgalma nem alaptalan, hiszen Poincaré állítólag szom­baton ismét igen sürgős közleményt inté­zett Londonba, a kölni terület vasútjainak kérdésében. Ebben további engedményeket kért a francia katonai hatóságok számára. Mert Parist nem elégítették ki az új, igen korlátozott könnyítések a szénszállítás szá­mára, a­melyeket a nenss-durani szakasz átengedése nyújtott Követeli egy további keskenyvágányú vasútvonal átengedését az angol zónáin át, a­mely vonal kissé kele­tebbre fekszik. Hogy az efajta újabb és újabb követelé­sek kellemetlenül érintik az angol hivata­los köröket, az könnyen érthető, mert így Anglia lassanként kiszorul a megszállott területről és végül terület hiányában az angol megszálló csapatok egészen fölösle­gesek lesznek- Bonar Law pedig már ki- • mondta, hogy az angol csapatok visszavo­nása az antant végleges megszűnését jelen­tené. sa B3élt»s* S2EO®SifflBsi©BMWS8BI3‘i« fák vSsfalj­ák aSsícßőssége? az elkö?»®fikez®gs8iö csenté« nyékért. • Bécs, febr. 26. (Saját tudósi­tónktól.) Berlinből jelentik: Tegnap folyt le a berlini szociáldemokrata munkásság nagy érdeklődéssel várt párt­­­napja. A fővárosban igen sok helyen tar­tottak szocialista népgy­űléseket, a­melyeken a szónokok ismertették a belső- és külső­­politikai helyzetet. Wels képviselő az egyik gyűlésen feltűnést keltő beszédben foglal­kozott a Ruhr-vidék erőszakos megszállásá­val és különösen meleg hangon adott kife­jezést a német munkásság szimpátiájának a francia brutalitásoktól sanyargatott ruhr­­vidéki munkássággal szemben. A német szo­ciáldemokrácia álláspontja — úgymond — az, hogy mialatt a ruhr­vidéki munkásság hatalmas küzdelmét folytatja, a kormány egyetlen lehetőséget se mulasszon el a kon­fliktus megoldására. A teljesítés politikája azonban a lehetőségek határán túl van. A szociáldemokraták örülnének, ha az elkö­vetkezendő eseményekért a kormány le­venné róluk a felelősség súlyos gondját, azonban a jelenlegi helyzet azt követeli tőlük, hogy a felelősséget a jobboldali pár­tokkal együtt viseljék, a­mire a német szo­ciáldemokrácia készséggel vállalkozik is. a politika falsa­­. Cl nemzetgyűlés munkarendje. Kállay Tibor pénzügyminiszter szerdán benyújtja a költségvetést, a­melyet néhány napon belül tárgyalás alá vesz a pénzügyi bizottság, hogy azután a parlament plé­numa foglalkozzék vele. Tekintettel arra, hogy a legutolsó indemnitás vitája két hó­napot vett igénybe, el lehetünk rá készülve, hogy a költségvetés parlamenti tárgyalása hónapokig fog elhúzódni. A költségvetést megelőzően a Ház a földművelésügyi mi­niszter néhány erdészeti javaslatát fogja letárgyalni és ■— nav lehet — még a la­kástörvény is megelőzi a költségvetést. Ez utóbbit a népjóléti miniszter a jövő héten mutatja be. Itt említjük meg azt is, hogy a zalaeger­szegi út tapasztalatai nyomán Reisinger Fe­renc ,szociális­ képviselő szerdán interpel­­lál az internáló tábor ügyében. Arany­pótló si kipadlás nélküli FOGÉK" Amerikai orona- és hirr­­endszer MŰFOGAK mindenféle kivitelben, legjobban és legolcsóbban írásbeli jótállással készülnek VÁMOS JENŐ fogműtermében, VI., Király ucca 82. I. em — Foghúzás, fogtömés fájdalom mentes. — Angola nehezen határoz.­ ­ A lausannei békének Angolában erős ellenzéke van. — Angorában, ugy látszik, fölötte nehezen határoznak. A kemálista kormányzótanács mint már jelentettük, megállapodott abban a tervezetben, melyet a béke dolgában a nemzetgyűlés elé terjeszt. E megállapodás szerint a törökök elfogadnák a lausannei békeszerződésnek azokat a pontjait, melyek az antanttal valló megegyezés szülöttei, bi­zonyos másodrendű kérdésekben változta­tást javasolnának és végül — a­mi a leg­­fontosabb, mert a török ellerijavaSlát°k­k a béke sorsát dönthetik el,­­ teljesen ki­kapcsolnák a békeszerződés tervezetéből a pénzügyi és gazdasági kérdéseket s utób­biakat csak a békeszerződés aláírása után, külön kívánnák tárgyalni Fölötte valószínűnek látszik, hogy az an­tant a gazdasági kérdések megoldásának el­halasztásába aligha fog belemenni. Ennek felismerése, avagy egyéb okozta-e, e pilla­natban nem tudni, de a kemálista kor­mányzótanács említett javaslatát , még­se terjesztette a nemzetgyűlés elé, hanem, an­­golai hír szerint, a javaslatot új megfonto­lás tárgyává teszi.­­ Bárminő legyen is ez a javaslat, sorsa egészen kétséges, mert az angolai nemzetgyűlésben a lausannei béke­szerződésnek igen erős ellenesei vannak, a­kik most , a függetlenségiek csoportja­ né­ven egységes ellenzékbe tömörültek. Nagyon könnyen lehetséges, hogy ezt az ellenzéki frontot az orosz szovjet befolyás teremtette meg, mint a­hogy a szomszédos Perzsiában is sikerült megbuktatnia azt a kormányt, mely a bolyservik törekvéseket makacsan elgáncsolta, hogy helyébe üle­sen Teheránban egy olyan kormányt, mely­nek fejét állítólag teljesen Moszkva tartja a kezelben. Az angolok visszavonták hadihajói­kat Szmirnából. London, febr. 26. Konstantinápolyi jelentés szerint Nagy­­britannia közölte a szmirnai hatóságokkal, hogy egyetlen könnyű cirkáló kivételeivel minden hadihajót visszavontak a szmirnai kikötőből. Konstantinápolyi körökben ezt a törökök iránt való barátságos lépésnek tekintik. Miután Harrington tábornok biz­­­tosította a török hatóságokat arról, hogy a jövőben angol repülők nem repülnek többé török terület fölött, Izmed basta ki­jelentette hogy haladéktalanul szabadon bocsátják azt a két angol repülőt, a kik a semleges zónán át Csanadba repültek s a kiket ott foglyul ejtettek. Befejezték a főváros közgyűlését. — Polgármesteri jelentés a vízellátásról. — A Pedagógiai Filmgyár ügye. — A közgyűlés mai harmadik napján végre letárgyalták a kitűzött napirendet. Még a napirend előtt Buzáth János alpolgármes­ter nagy figyelem közt beszámolt a vízellá­tás újabb fázisairól. Részletes tudósításunk a következő: Napirend előtt Sipőcz Jenő polgármester be­jelentette, hogy Buzáth János alpolgármestert a belügyminiszter jóváhagyásával a vízművek­hez teljhatalmú megbizottál rendelte ki. Az­után Buzáth János referált a közgyűlésnek a vízműveiknél folyó munkálatokról és ismertette a vízellátás javulásának mértékét, a­melyet más helyen közlünk. Ezután a csőfektetési munkálatokról beszélt, a­melyeket ma meg­kezdték és hat-hét nap alatt befejez­nek. Itt azonban olyan csőrészekre van szükség, a­milyeneket nem tartanak raktáron, a gyártást pedig a vasiparban történt kizárás akadályozza. Intézkedtek, hogy a csőrészek gyártására helyezzék üzembe a Ganz-hajógyá­­rat. Ebbe a gyár és a szakszervezet is bele­egyezett. A csőrészek gyártása már folyik is, az új rész bekapcsolásakor azonban ismét két­­háromnapi zavar fog mutatkozni, de azután teljesen normális lesz a vízszolgáltatás. Azután áttértek a napirend tárgyalására. Több póthitel megszavazása ellen Gáspár Fü­­löp tiltakozott, a szemétszállító- és feldolgozó­­üzem szénszükségletének tárgyalásánál süntén Gáspár Fülöp szólalt föl. Azt kívánta, hogy a magyar szénnel tegyenek próbát és a leg­jobb, legolcsóbb szenet vásárolja a főváros, miáltal sok százmilliót takarít meg. Hazai szénben máris túlprodukció van és a főváros mégis a legrosszabb szenet vásárolja. Meg kell szüntetni a szénk­ormánybiztosságot és akkor a városnak a szénvásárlásnál szabadkeze lesz. A Circolo degli Studi economici di Trieste című társaság 60 tagja a múlt év decemberé­ben a fővárosba érkezett és a főváros vacso­rát adott tiszteletükre, mely 60.000 koronába került. Gáspár Fülöp tiltakozott az ellen, hogy a szegény főváros olyan vacsorát adjon, mely személyenként több mint 4000 koronába ke­rül. Ha van pénze a fővárosnak, akkor adja a népkonyháknak és ne idegen állam idevető­dött polgárainak traktálására. A Pedagógiai Filmgyár átvételéhez Bedő Mór szólalt föl, rámutatott az előterjesztés

Next