Budapesti Hírlap, 1923. március (43. évfolyam, 48–73. szám)
1923-03-01 / 48. szám
tf-t, és biztosítani tudták megélhetésüket, az állam terhének csökkentése érdekében intézkedéseket kell tenni. — Ami a költségvetés további tételeit illeti, a békeszerződés végrehajtásából folyó kötelezettségek teljesítésére 5,8 milliárd korona van előirányozva. — Ebben bennfoglaltatnak a nálunk működő különböző bizottságok költségei, továbbá a Jugoszláviának járó szénszállítás költségei, a kivitel fokozása. A legnagyobb nehézségekkel küzdünk a szükségletek kielégítésénél. Rontja a helyzetünket, hogy állandóan a bankóprésre vagyunk utalva, hogy a szolgáltatásokra fedezetet találjunk. Mindenki előtt ismeretesek azok a nehézségek, amelyekkel a külföldi fizetési eszközök megszerzése alkalmából küzdünk. Mindent meg kell tennünk annak biztosítására, hogy kellő menynyiségben új eszközök álljanak rendelkezésünkre a külföldi fizetési eszközök megszerzésében, nehogy a most mutatkozó zavarok hosszabb időn át tartsanak. Ehhez szükséges kivitelünk fokozása. D E részben elsősorban a mezőgazdasági terményeket és különösen az állatállomány állanak rendelkezésünkre, melyet a gazda a takarmányhiány miatt nem tarthat el, tehát éppen nem a gazdagságunk, hanem a szegénységünk folytán kell ennek kimennie, s azért, hogy idegen valutát kapjunk, hogy ezzel a szolgáltatást éppen a külföldi hitelezők részére biztosítsuk, úgy látom azonban, hogy az exportra fordítható állatállomány igen nagy részét köti le a reparációs szolgáltatás és épp ezért mindenesetre oda kell hatni, hogy a szolgáltatások legalább megfelelő időre kitolassanak. Ez egyes tárcák költségvetése. Ami hiány mutatkozik, az voltaképpen csak beruházás. A posta aránylag nagy jövedelmet mutat föl: 1,6 milliárdot. A postatakarék költségvetésében bizonyos deficit mutatkozik. Az elnök az ülést 5 percre felfüggeszti. Szünet után .Kállay Tibor pénzügyminiszter folytatta beszédét. Foglalkozni akar még a kultusztárca költségvetésével, 8,8 milliárda költségvetési előirányzat. Figyelembe kell venni a művészet térért szükséges gazdasági és szociális szükségleteket. Nem szabad, hogy tovább is szaporítsuk a szellemi proletariátust. A művészeti szükségleteket mindenesetre a legmesszebbmenő mellékben ki kell elégíteni. de infláció és eredményei. A legfőbb baj az, hogy az állam állandóan kénytelen a bankóprést igénybe venni, hogy a kiadásokat fedezze. Esztendők óta folyik ez és sajnos még most is, de az bizonyos, hogy állandóan folytatni nem lehet. Aközvéleményt is élénken foglalkoztatja ez a kérdés. Beszélnek inflációról és deflációról, olyanok, akik ezeknek a fogalmaknak jelentőségével nincsenek tisztába. Deflációról beszélni nálunk, sajnos, nem lehet. Lehet arról beszélni, hogy az infláció egészséges infláció-e, vagy egészségtelen. Akik az egészséges inflációt akarják, ami azt jelenti, hogy az infláció révén beruházásokat eszközölhessünk, azok megtalálják mindenesetre a költségvetésben az erre megfelelő alapot, mert költségvetésünk felerésze ilyen egészséges inflációnak az eredménye lesz. — A pénz rosszabbodását azonban ez a fedezési mód nem akadályzhatja meg és nem akadályozhatja meg a drágaság fokozását sem. A mi legfőbb célunk ennek a megszüntetése, mert szükségképpen rontja egész gazdasági életünket. — A bankjegy emelkedésével természete nemcsak a drágaság emelkedik, hanem újabb és újabb igények jelentkeznek a közalkalmazottak részéről, amit én természetesnek, jogos törekvésnek tartok, azonban mégis a tisztviselők legnagyobbfokú áldozatkészségére is szükség van, hogy az államháztartás jövendőjét valahogy rendbehozhassuk. Meg kell komolyan fontolni, hogy mi az, amit a tisztviselőknek adhatunk és meddig terjedhet a nemzet áldózatkészsége. Mert tekintetbe kell venni az adózó teherlidóképességét is. A hadsereg. Harmadik fontos kérdésünk a hadsereg gazdasági kérdése, mely 16 milliárddal szerepel a költségvetésben, ez az összeg azonban nem felel meg a tényleges szükségletnek. Hogy a hadsereg terén nem rendezkedhetünk is úgy, mint a mi igényeinknek az megfelelne, az a békeszerződésből folyik, a zsoldos hadsereg szisztémája, melyet a békeszerződés ránk kényszerít, nagyon nehézzé teszi a hadsereg föntartását. — Mi békés nemzet vagyunk, békességet akarunk, békében akarunk élni szomszédainkkal, semmiféle háborús törevéseink nincsenek. 1923 március 1. Budapest! Hírlap us. **.) A pénzügyminiszter ezután a kisebb tárcák költségvetéséről szólt. A dunai kikötő építésére 800 milliót, irányoztak elő- Ez nem a teljes összeg. Örvendetes tényként említi meg, hogy Franciaország hozzájárulásával 15 millió frank kölcsönt kapnak. A külügyminisztérium költségvetése 2,1 milliárdot tesz ki. A belügyi tárca 98 milliárdot. Itt főleg a rendészeti szervek költségei szerepelnek nagyobb tétellel. A kereskedelmi tárcának 1,6 milliárd a költségvetése. Ebből iparfejlesztésre 175 milliót fordítanak, a többi ipari szakoktatásra a szénkormánybiztosságra, az átvizsgáló bizottságra, a kiviteli irodára fordítják. A földmivelésügyi tárca nettó összegben 2,6 milliárddal szerepel. Az igazságügy minisztérium három milliárd koronával szerepel. — A pénzügyi tárca költségvetésében igen jelentékeny ráfizetést tétel a Délivasút. A vasút mostani helyzete a Jugoszláviától elzárás folytán olyan, hogy állandó deficit mutatkozik és nem igen van remény arra, ha mír ez a deficit csökkenjen, ellenkezően, inkább emelkedésre van kilátás. Az üzemeknél a deficit 25,2 milliárd. Ez elsősorbaan az államvasutak gesztiójának eredménye, amely 26,7 milliárd defiicittel zárult. Ebből a deficitbőlazonban 16 milliárd a beruházás, 10 milliárdot tesz ki a szállítási adótétel, amelyet nem itt állítottak be a bevételek közé, tulajdonképpen tehát a MÁV költségvetése nem mutat fel hiányt, Kékén gyakran sokat szenvedett a maláriától és a táplálkozása is nem egyszer volt nagyon hiányos: a különböző gyökereken kívül, a pörkölt hangyát, és a földből kiélelt kukacot is meg kellett ízlelnie. r.sm is beszélve arról, hogy gyakran betegen is le kellett minden kényelemről mondania: a földön hált. Utolsó útjában, a Tanga-4 puska-tótól nyugatra eső vidékeken, járt emberevők (kannibálok) között is. Nyugodt, bátor magaviselete és kifogolalan jelleme ett is megóvta őt minden veszedelemtől. A kannibál, ha kedve támadt, jól elkészítve és egy kis finom kecskehússal keverve, megette sok felesége valamelyikének a szívét is, az Afrikában köztiszteletben álló Livingstone mégsem került terítékre! A Nílus forrását mégsem tudta kikutatni, mert nem ott kereste, ahol van. Ő ugyanis azt hitte, hogy a Viktória-tónak, amelyből a Nílus ered, vízi összeköttetésben kell lennie a Tanganyika-tóval, vagy valamely, tőle délre eső más tóval, vagy folyóval. Hogy ezt bebizonyítsa, évekig bolyongott azokon a vidékeken, amíg végre fölszerelése is kezdett kiapadni és kísérő személyzete is megtagadta az engedelmességet. Erőt és embert gyűjteni visszatért tehát a Tanganyika-tóhoz, egyedül Istenben bízva és hozzá melegen fohászkodva, hiszen otthoni barátaihoz intézett leveleit régóta nem tudta hozzájuk eljuttatni. És ebben a szorongatott helyzetben mégis otthoni barátaitól kapott nem várt segítséget! Mintha nemcsak a távirat- és telefonüzenet tudna drót nélkül is szárnyrakelni, hanem a lélek mélyéből feltörő fohász is. Parisban, az amerikai „Newyork Herald" kiadójának jóformán isteni sugallatra, önmagától eszébe jutott, hogy jó volna a magáról évek óta semmi életjelt nem adó, öreg Afrika-utazó sorsa iránt érdeklődni s egyik ügyes tudósítóját, az akkor még fiatallal Stanleyt elküldte — persze pénzzel bőven ellátva — Afrikába, hogy Livingstonról, akár él, akár meghalt, okvetetlenül hírt hozzon. De talán az Istenhez intézett fohásznak lett az a másik hatása is, hogy a Zanzi- báron át jött Stanley éppen a Tanganyi- kánál kereste Livingstonet és éppen akkor, amikor ez oda visszajött. Nagy szerencse volt ez de a Livingstone utolsó szerencséje! Stanley — aki nagy karavánnal jött — élelmiszerekhez, ruhához és egyéb felszereléshez juttatta és embereket is küldött neki további kutató utazásaihoz, de mindezeknek Livingstone már nem vehette sokáig hasznát! A lápok között tett ide-oda vándorlásaiban újra a láz kezdte gyötörni, — a rendkívül kényelmetlen, néha a szolgái vállán, betegségében pedig a gyalogágyon tett utazás fáradalmai teljesen kimerítették hanyatló erejét és egy szerény, tóparti kunyhóban, ahová éjjeli pihenésre vitték, halálosan összeroskadt, mielőtt teljes bizonyságot szerzett volna arról, amit már gyanított, hogy a Nílus nem ott ered, ahol ő, a nagy fölfedező, éveken át fanatikus makacssággal kereste ... A nagy öregre még holta után is hosszú utazás várt. Kísérő emberei, ahogyan tudták, valami sókeverékkel bebalzsamozták a holttestét és egy fakéregbe becsomagolva, gyalogútra kellek vele — Zarfribár felé ... ... És most már 50 év óta ott pihen a londoni Westminster-templomban, igazán társaságban: Anglia többi balhaelőkelő inti mai közöl! . fl jöváSStol. ■— Azután itt van még a reparáció szolgáltatásának kérdése, a külföldi adósságok mellett. Talán Magyarország az egyetlen állam, amely reparáció nélkül is nagyon súlyos külföldi adósságokkal van megterhelve. És amikor egész Európának nagy gondot okoz a háborús, költségeknek fedezése és ha Anglia is kénytelen megegyezést emlegetni a háborús költségek tekintetében, akkor bizonyára nem veszik tőlünk rossz néven, ha bejelentem, hogy mi is megegyezéseket és engedményeket kérünk. Szükségünk van olyan kölcsönre és ez irányban nemsokára megtehetjük a kezdő lépéseket, mely nemcsak az államháztartásunk stabilizálását biztosíthatja, hanem külföldi adósságaink rendezését is lehetővé teszi. Egyelőre az a helyzet, hogy erőt kell gyűjteni, hogy feltápászkodhassunk. Az elmúlt 8 hónap alatt 171 milliárdot vettünk afegyintézettől igénybe, de vigyáznunk kell, hogy na mennünk szertelenségekbe. — Külkereskedelmi mérlegünk 30 millió aranykorona passzivitást mutat. Látható ebből, hogy a mérleg állandóan javul. Gazdasági szabadság és devizaközéppont. — Én elvileg a teljes gazdasági szabadság álláspontján vagyok. Az a nézetem, hogy a talmi listát egészen el kellene törölni és meg kell jegyeznem, hogy néhány nap előtt megállapodás jött létre a kormányon belül, hogy az expártlistát revízió alá veszszük. Persze ebben a vonatkozásban kompromisszumra lesz szükség, de elvi áalpontomnál fogva el kell mennünk a legmesszebbmenő határokig. A cél a szabadgazdálkodásra való áttérés. Időnknt szükség van korlátozó intézkedésekre. A Devizaközpont fenntartására szükség van, mert ha megszüntetnék, a szertelenségek újra ismétlődnének. Ennek ellenére a Közcn'is nem támogatja a devizaközpontot, hanem igyekszik azt munkájában akadályozni. Nem tűrhetjük, hogy megrendelt sürgönyökkel kérjenek valutát és más eszközökke játsszák ki a devizaközpontot. Szól ezután a kosztpénzről. Azt hiszem — úgymond, — hogy a kosztpénz a beteg közgazdasági élet folyománya és hogy ezek a tünetek egyáltalában felmerülhetnek, annak a következménye, hogy az alapok nem egészségesek. Esősorban a börze vezetőségének kellene intézkednie, de a kormánynak is foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel. Szólni kell még a lakásbér kérdéséről is. Ebben is elhatározó lépésnek kell következnie. Ami az építkezéseket illeti, látható, hogy a mostani költségvetésben jóval több van elirányozva az építkezésekre, mint a tavalyiban. Programos. — A gazdasági élet egészségessé tételére vonatkozóan két vélemény alakult ki. Az első azt mondja, hogy elsősorban az államháztartást kell rendbehozni, a másik szerint elsősorban a termelést kell fokozni. Hosszú gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező férfiak közül többen széles, átfogó programot adiak amely hivatva volna Magyarország pénzügyi helyzetét előbbre vinni. A nehézebben az esetben azonban az. de"-- ezek közül a férfiak közül egy sem vállalkozott arra, hogy a maga programját megvalósítsa. Az egyik részről a termelés fokozását k kívánjuk, tekintet nélkül a bankóprésre viszont a másikrész kontingentálni akarja a bankjegyforgalmat, nem törődve senkivel, mi történik a tisztviselőkérdéssel, a középosztállyal, ha csak a termelést nézzük. A másik iránynál számolni kell a gyakorlati élet lehetőségével, hogy ott élő emberekkel, ezek törekvéseivel és vágyaival kerülünk szembe. A kormány ebben az adott helyzetben számol az életfeltétellel és olyan gyakorlati irányt kell követnünk, amely a magyar politikai életben megvalósítható. Sándor Pál: A vacillálás politikája! Kállay Tibor dr. pénzügyminiszter: Nem a vacilóláb politikája ez,hanem célokat tűzünk ki és úgy akarjuk megvalósítani, hogy senkinek se fájjon túlságosan. Nagyszabású beszédét a miniszter a következő szavakkal fejezte be: — I.Legfontosabbnak azt az elvet tartom, hhogy nem szabad elhatároznunk semmiféle olyan új kiadás és új terhek vállalását, amelyeknekmegfelelő új bevételekről nem gondoskodunk. Ezt az irányelvet minden intézkedésben szem előtt tartjuk , melyeket a gazdasági élet terén szükségeseknek tartunk. A gazdasági szabadság biztosítására irányuló intézkedéseket egybekapcsolva ezzel az évnél, remélhető, hogy sikerülniea áthidalni a mai helyzet nehézségét. A gazdasági harc, amelyet folytatunk a nemzet életéért, nem emberek harca emberek ellen, hanem rajtunk kívül álló természeti erők ellen kell küzdenünk és ha ettől a hittől át van hatva mindenki az országban, akkor minden magyar erő csvrsülni fog, hogy szolgálja a nagy célt. — Ebben a hitben kérem a belebuztétt javaslatnak nem elfogadását, hanem beható és eredményes kritika alá vonását. (Lelkes éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözli!».) . . Az elnök javaslatára holnap folytatják az erdészeti javaslatok tárgyalását, azután az ülést fölfüggesztette. A szünet után következtek az ünreppentelőre, Kiss Menyhért a lakáshivatal dolgában , a lakásmiztériák orvoslásáról interpellálta meg a népjóléti minisztert. Straucz István a pénzügyminiszterhez intézett interpellációjában a devizaközéppont működését bírálta és az ipar és kereskedelem előmozdítása céljából sürgős intézkedést kért. Kállay Tibor pénzügyminiszter azt felelte, hogy az utóbbi időben valóban nehézségek merültek föl a devizaellátás körül, ez azonan csak átmeneti állapot. A nehézségeket, az európai események, az általános politikai helyzet és exportunknak aránytalan csökkenése okozta, időközben azonban a kormány, elhatározta nagyobb arányú exportnak a végrehajtását s minthogy körülbelül 40—60 milliárd forgalomra lehet számítani, reméli, hogy ezek a tranzakciók átsegítik a Devizaközéppontot, a pillanatnyi nehézségeken. Meg van győződve arról, hogy a kereskedők és iparosok e rövid ideig türelemmel lesznek, mert hiszen a devizaellátás körüli bajok hamarosan meg fognak szűnni. (Tetszés.) Strausz István és a Ház a választ tudomásul vette. Nagy Ernő azt panaszolja, hogy Gulácsy Istvánt nyugdíjba helyezték ugyan, de a kurzus újra visszahelyezte alispán állásába, noha már előbb fegyelmi vizsgálat indult meg ellene. Gulácsy a háborúban számos zsidót fölmentett a katonáskodás, alól, zsidókkal vette magát körül, a kurzus idején pedig a kurzushoz csatlakozott. Végül a Gulácsy ellen elrendelt fegyelmi vizsgálatot sürgette meg. Dénes István a fölmivelésügyi miniszterhez intézett interpellációjában a vagyonváltság leadását követelte folytonosai, közbeszólások és ellenmondások között. A jobboldal heves tiltakozása mellett, állandóan hangoztatta, hogy a nagybirtokosok nem akarják leadni a vagyonvátságot. fi kormányzó látogatása. Rupert Rezső: A békét kívánja. Évek óta titkos szervezetek, felelőtlen elemek veszélyeztetik a békét. Bethlen István nem tud megbirkózni e titkos alakú átokkal, noha ezt megígérte és akarta is. Nagy zajban bírálja a képviselőválasztást és oly hosszadtalmasan fejtegetett közismert dolgokat, hogy az elnök végre is megsokallotta az időfecsérlést és felhívta legnyomatékosabban, hogy térjen rá végre az interpellációra Rupert azután a jobboldali sajtóigazgatásról szólott. (A jobboldalról azt kiáltják, hogy a Népszava izgat, mire a baloldal ezt kiáltotta vissza: A Nép és a Szózat izgat!) A kormánynak, folytatja Rupert, három izgató orgánuma van: A Nép, a Szózat és 8 Órai Újság. A Nép a katolikusok, a Szózat a protestánsok és a 8 Órai Újságg a zsidók érdekében izgat. (Derültség.) A Nép és a Szózat szegényen kezdte, de ma gazdag és hatalmas rotációs gépekkel dolgozik. A Szózat jó ideig Miklós Andor jóvoltából állhatott fönn. A Szózat azután megvágásból élt. Zsilinszky Endre: Ez alávaló hazugság! Hazudik! Hazudik! Az elnök Zsilinszkyt rendreutasítja. Rupert Rezső azt mondotta azután, hogy a Magyar Nemzeti Szövetség útján Perényi Zsigmond báró elnök egy milliót fizetett a Szózat adósságaira. Amikor úgymond, megvágást említett, Zsilinszky fölháborodott. Az elnök a megvágás szóért rendreutasítja. Ruvert Rezső azután arról szólott, hogy Zsilinszky Endre a Nemzeti Hitelintézettől pénzt, vett föl a Szózat számára. A Szózat a moziügyben is pénzt kapott a zsidó mozisoktól. A Szózatot közpénzből tartják fönn. (Tiltakozás jobbról.) A Név előbb a hollandus katolikus munkásszervezetektől pumpolt ki egy csomó hollandi forintot, azután a külföldi protestáns munkásoktól szerzett pénzt azzal, hogy pro- toriáns célra kell a pénz. A vallási megalapozás után pedig a felekezteket egymásra uszította. A zsidók ellen izgatnak ugyan, de a zsidópénzt elfogadják. (Zaj. Gaal Gaszton: Ez a gyakorlati antiszemitzmus! (Derültség.) Patócsi Dénes folyton közbeszól, mire a szocialisták zajos derültség mellett azt kiállják neki: Apacsi! Reisinger Ferenc pedig ezt kiáltja: Patacsi urai rendreutasitom. Zajos derültség.) Patacsi azután is folyton közbeszól, mire az elnök rendreutasitja. Rupert Rezső azt vitatja, hogy a Szózat izgató cikkeinek a következménye voltak a színház ellen való merénylet és a Rassayék ellen megkísérelt merényletek is. Ezek szerinte forradalmi tények. A Nép erősebben izgat a kommunista Vörös Újságnál. A lap munkatársai közül Benárd i s 3