Budapesti Hírlap, 1923. március (43. évfolyam, 48–73. szám)
1923-03-25 / 69. szám
A pesti kereskedelem rejtelmeiből. — Három kis eset. — Hogy a fővárosi kereskedők egy része miként számítolja le a korona esését és mint fizetteti meg előre a közönséggel a toltok — még el sem döntött — felszabadítását, annak bizonyságaiul minden kommentárt nélkül három kis esetet közlünk. Ezek az esetek annyira beleütköznek az az üzleti erkölcsbe is, hogy egyenesen felhívjuk reájuk az illetékes hatóságok figyelmét. Az első eset. Egy előkelő váci utcai fehérnemű kereskedő cég március 22-én az alábbi levelet intézte egyik vevőjéhez: Nagyságos uram! Köszönettel igazolom postatakarékpénztár utján küldött K is 15.7ülvételét, mely összeget b. számlája javára könyveltem. Megterheltem azonban b. számláját a 12. és 14. közötti árfolyamdifferenciáért K 181.19 ennek 3% forgalmi adójáért a.36, ös-szesen K 186.030 és saját érdekében kérem, hogy ezen összeget mielőbb hozzám juttatni szíveskedjék, éppen úgy, mint a még fennmaradt összeget is, mielőtt koronánk árfolyama még jobban leesik, mert minden késedelem újabb és újabb kárt jelent az ön részére. Becses pénzküldeménye elvártában vagyok kiváló tisztelettel — aláírás. A másik eset. Egy fővárosi papírnagykereskedői cégtől egy alvállalat papirost vásárol. A kereskedő 370 koronát kér a papiros kilójáért. Minthogy azonban a vállalat kiküldötte nem tudja elvinni a papirost, másnap reggel jelentkezik a cégnél. Ekkor már ugyanannak a papirosnak kilója 590 koronába kerül. Vagyis: az esti rolóelházás és a reggeli rolófeltárás között a papiros több mint ötven százalékkal drágult. A harmadik eset. Egy vidéki ur a szállójából átküld az egyik belvárosi férfidivat, üzletbe gallérért, s darabjáért 680 koronát fizet. Másnap ismét gallérra van szüksége és megint csak átküld ugyanahhoz a kereskedőhöz ugyanazért a gallérért. Igen ám, de ekkor már 900 korona a gallér ára. Ezek után csak két tiszteellelies kérdésünk van. Mit szól ezkhez a jelenségekhez a főváros tisztességes kereskedelme és mit szól hozzá az Árvizsgáló Bizottság, amelyiknek tudnia kellene, hogy a fővárosi kereskedők nagy része már akkor számította le a 0.10-es koronát, amikor az még 0.20-on állott? 1923 március 25. IuDAPESTIRIBLAP (69. w.) Séfsa a SBist&saggoSs Ssispán. (Saját tudósítónktól.) Egy kis körutat tettünk a bíróságok komor csarnokában, ahol a külső élet, izgalmas jelenségei a feszülődött tárgyilagosság komoly beállításában helyezkednek el. Itt nincs mentalitás, ez az undorítóan divatos szó, amivel a leglehetetlenebb erkölcsi és ízlésbeli túlkapásokat magyarázzák. Ellenben a fölhalmozott óriási aktagarmadákból egy igen szomorú jelenséget állapíthatunk meg. Ez a magánjognak a büntetőjoggal való összezavarása, a magánjogi igényeknek a büntető följelentéssel való szorgalmazásának mindinkább gyakoribb jelensége. Azt a hitelezőt például, aki könyvkivonat alapján perli az adóst, a polgári per megindításával egyidejűleg viszontlátjuk a büntető törvényszéknél, mint följelentőt, ahol a nemfizető adóst hitelezési csalással vádolja meg. Egyik kiváló vizsgálóbírónk mondotta, hogy a följelentések legalább is 90 százaléka temetődik el már a nyomozat szakában, büntető cselekmény fennforgásának hiányában. Mert hiszen a csalás egyike a legnehezebben megállapítható deliktumoknak. A fondorlattal való tévedésbeejtés és tévedésben tartás útján való jogtalan vagyoni haszonszerzést igen nehéz, sőt a legtöbb esetben lehetetlen megállapítani egy adóssal szemben, aki nem tud fizetni. De azért a hitelező igen sok esetben nem hiába vesztegette az időt a feljelentéssel. Mert a följelentést nem a királyi ügyészséghez szokták benyújtani, hanem a rendőrséghez, amely készségesen végez egy kis nyomozati cselekményt, esetleg házkutatást és ha egyebet nem, a megidézéssel és a kihallgatással is érhetni el olyan hatást, hogy a gyanúsított sietve siet kifizetni a tartozását. Betérőink a tömegmunkatelepre, a középponti járásbíróság palotájába, ahol az értékhatárnak 500.000 koronára való fölemelése óta óriási módon szaporodott a munka. A folyosókon izgatottan gesztikuláló csoportok járnak, peres felek, akiknek idegeit a koronának az utóbbi napokban történt zuhanása annyira fölzaklatta, hogy a bírónak nagy energiára van szüksége, hogy a tárgyalás során megfékezze őket. Ugyanis az áruhiteltartozásoknál az óriási pénzszűke miatt az adós kétségbeesett vergődéssel törekszik a pert hazavhalasztani és dacára, hogy a polgári perrendtartás pénzbüntetéssel bünteti a nyilvánvalóan alaptalanul tagadó peres feleket, mégis minden bírság kockáztatásával konok tagadással kényszerítenek ki maguknak moratóriumot, legalább is egy új határnapot, ami, tekintve a bíróságok túlterhelését, legalább kéthónapi halasztást jelent Érthető tehát a felperesek zúgolódása és tiltakozása az ilyen halasztás ellen, mert hiszen rémhírekkel agyonzaklatott fantáziájukkal már látni vélik a koronának a bécsi, vagy berlini nívóra való zuhanását. Íme tehát, törvénykezésünk is izgalommal és diszharmóniával van telítve, a rosszul fizetett, agyondolgozott bírák pedig lankadatlan szorgalommal ontják az aktatömeget és ők is, mint minden jó magyar ember, a magyar pénz erőrekapásától remélik és várják az élet, az intézmények konszolidációját. Tömérdek büntető kévanyagot szolgáltat a lakásínség. A lakáshivatal rettenetesen szövevényes és lassít menetű adminisztrációja az igénylőt és igényt szenvedettet annyiszor állítja egymással szemben a lakáshivatal helyiségében, hogy a vita forgatagában nemcsak a büntető járásbíróság hatáskörébe tartozó tettlegességek fakadnak, hanem az ellenfelek szenvedelme olyan vádakat is kohol (megvesztegetés, köz- és magánokirat-hamisítás), amelyek már a büntető törvényszék illetékességéhez tartoznak. A testi sértések szórványosabban jelentkeznek, mint az 1919. és 1920-as években, mert az emberek ezeket a bagatel összeütközéseket részint önbíráskodással, részint az előkelőbb párbajjal intézik el. . Ha átmegyünk az alkotmány utcai törvényszék polgári osztályába, az irattárak és iktatók aktatömegein egy speciális, a gazdaságilag leromlott Csonka-Magyarország bús vergődését szimbolizáló jelenséget állapíthatunk meg: a gazdasági lehetetlenülés ezerféle változatát. Azt értjük ezalatt hogy a szerződések teljesítésére kötelezni kívánt fél, aki például egy körlevél alapján áru szállítására kötelezte magát bizonyos meghatározott piaci áron, nem teljesíti kötelezettségét és a perben azzal védekezik, hogy ha ő a kötési áron szállítaná ma az árut, ez az ő anyagi romlását vonná maga után. De ha ez nem is következnék be, mégis a vevő olyan előnyhöz jutna, amely nem áll arányban azzal a befektetéssel, amelyet az ügyletre fordított. Vagyis a kötési árért abnorm is nagy értéket kapna. Ezt a kifogást bíróságaink honorálják abban az esetben, ha azt tapasztalják, hogy a vevő egyenesen arra várt, hogy a kötés tárgyat tevő ára piaci ára felszökjön, és csak ekkor találta sürgősnek a szállítást. Ily esetben a bíróság azt állapítja meg, hogy a kereseti igény a jogviszonylatoknál megkívánt méltányossággal (Treu und Glaube) elvével ellenkezik és felmenti az eladót a szállítás alól. A polgári tanács egyik kiváló bírája közölte velünk, hogy az utóbbi időben nagyon visszaéltek ezzel a méltányossággal a felek. Ugyanis annak ellenére, hogy a vevő folytonosan sürgette a szállítást, s az utólagos szállításra határidőt is adott, az eladó, mikor perrel követelték rajta a szállítást, azzal védekezett, hogy most már anynyira felment az áru piaci ára, hogy képtelen szállítani. A bíróságok ilyen esetben elutasítják ezt a védekezést, mert gazdasági lehetetlenülésre csak a gazdasági esélyek által sújtott fél, de nem a vétkes szerződésszegő hivatkozhatik. Garmadája a pereknek keletkezik az áremelkedésre spekulálók összeütközéseiből. Egy bíró mutatott nekünk egy pert, melyet egy benzol-nagykereskedő eben indítottak két darab, egyenkint 160 literes vashordó természetben való kiadása iránt és a hordók értékét18.000 koronával tüntette föl. Ez a két hordó 1916-ban került a benzolkereskedő birtokába és csak 1923 februárban találta sürgősnek a kölcsönadó a hordókat visszakövetelni. A kölcsönadáskor a kereskedő 300 korona betétet is adott a hordókra, amelyet a kölcsönadó most nagy kegyesen a használati dij egy tizenketted része erejéig számított be a kereskedőnek. Vagyis követeli a két hordót természetben, vagy annak 42.000 koronára becsült értékét és követel 3000 korona használati dijat, amelyből 300 koronát, mint a hordókra adott biztosítékot az adósnak beszámít. A legelhanyagoltabb és a legjelentéktelenebb vagyonjogi igényeket találnak most, szörnyű pénzkrízisünk hatása alatt a perlésre érdemesnek, minél fogva a perek száma úgy a polgári, mint a büntető bíróságnál ijesztő mértékben szaporodik, elannyira, hogy a tervezett létszámcsökkenés a bírósági szervezetnél nagyon nehezen lesz keresztül vihető. Koronaomlás és devizanpropaság. — Néhány eset a koronaromlás és a helytelen devizapolitika hatásának ecsetelésére. — Koronánk sajnálatos áresése és az eztnagyrészt előidéző helytelen devizapolitika mérhetetlen kárt és kínos bizonytalanságot idéz elő gazdasági politikánkban. Gyenge vigasz a magángazdaságra, hogy ebben a kárban az államháztartás is osztozik, minek igazolására elég felhoznunk, hogy a 0,23-as alapon készített 1923-as költségvetés romokban hever a 0,10-es korona fejszecsapásai alatt. De ez egyszer nem elmélkedni akarunk, hanem eseteket felsorolni, melyek minden fejtegetésnél ékesebben fogják igazolni, milyen sorba jutottunk a korona leromlását rendkívüli módon elősegítő devizapolitikánk folytán. Kis esetek egyetlen iparágból kiragadva, de melyek bármely pillanatban akármelyik más iparágból vett példákkal helyettesíthetők. Apró mozaikok, melyek azonban összeillesztve szomorú képét adják a helyzetnek. • A magyar posztógyárosok múlt év vége felé 0.23-as korona alapon nagymennyiségű posztó szállítását vállalták a közalkalmazottak részére. Az előírás szerint a posztóhoz 50 százalék külföldi gyapjú kellett volna. Ehhez azonban a gyárosok egyáltalán nem kaptak devizát. Ha ma megkapnák az ehhez szükséges külföldi fizetőeszközöket és a mai kurzuson fedeznék magukat, ami a legkedvezőbb eset volna, úgy a korona romlása, a gyapjúárak, munkabérek stb. időközben beállott emelkedése következtében kb. 100 százalékkal többet kellene fizetniük, mint amennyire számítottak. Ezért az érdekelt gyárosok most beadványban fordultak a pénzügyminiszterhez és legelőször is a múlt év december 23-a óta húzódó deviza-kiutalás sürgős elintézését kérték, másrészt pedig megfelelő felár engedélyezését a késedelmes deviza-kiutalás folytán előállott árveszteség pótlására. Meg kell még jegyeznünk, hogy a szerződés értelmében a gyárosoknak még 60 százalék előleget is kellett volna kapni, de ez is elmaradt, valószínűleg a relatív defláció politikája folytán.• A Deviza Középpont mellett nemrég textilbizottság alakult azzal a hivatással, hogy a gyáraknak devizával való ellátását bizonyos rendbe foglalja. Javaslatot is dolgozott ki, mely bizonyos haladást jelentett volna nyomorúságunkban. Tegnap volt a debütje ennek a bizottságnak az exkliring ülés színpadán. Ott azonban alaposan megbukott, mert javaslatait részben egyáltalán nem vették figyelembe, részben pedig elfogadták a lapnak, de az általa kért kontingenst a felére vagy a negyedére csökkentették. Ilyen körülmények között bajosan hisszük, hogy sor kerülne második fellépésére.* Ismeretes, hogy a behozatali korlátozások megállapításánál elvül tűzték ki, hogy a belföldi pamutfonó-ipar termelését 100 százalékig fogják fokozni, a végből, hogy megfelelően kevesebb fonalat kelljen külföldről behoznunk, mivel e réven lényeges deviza-megtakarítás érhető el. Azonban a gyakorlatban az történik, hogy a fonóipar az általa külföldön vásárolt pamutokra csak a szükséges devizák egyharmad részét kapja meg, minek következtében fonóiparunk teljesítése csökkent, ahelyett, hogy emelkedett volna. Ezenkívül a pamut világpiaci ára az utóbbi két hétben kb. 30 százalékkal megdrágult, minélfogva a külföldi cégek azokat a pamutokat, melyeket az itteni fonók tőlük még jóval olcsóbb áron megvásároltak, de kifizetni nem tudnak, egyszerűen másoknak adják el. A szövőgyárak fonal-kontingensénél pedig az volt az alap, hogy a belföldi fonóipar 100 százalékkal fog dolgozni, minélfogva a szövőgyárak megállanak.• Az efféle esetek felsorolását a végtelenségig lehetne folytatni. És ha akadna olyan cinikus és a törvények tisztelete iránt nem fogékony olvasó, aki önmagában felvetné a kérdést, hogy ilyen körülmények között az érdekelt gyárak miért nem szerzik be valutaszükségletüket a zugforgalomban, erre az a válaszunk, hogy ezt még akkor sem tehetnék meg, ha túl akarnák tenni maguk, hát a törvényes tilalmon és szembe akarnának nézni a fegyházzal és börtönnel. Mert hiszen olyan óriási valutamennyiségről van szó, melyeket zugforgalomban egyáltalán nem lehet kapni. De ha lehetne rá kapni, akkor is céltalan volna ennek ily módon való beszerzése, mert hiszen a vgyi dolgozó gyáros 25—30 százalékkal drágábban termelvén, úgy a 1*1-, mint a külföldön versenyképtelen lenne. És végre, ha mindez nem is szolgálna akadályul, a legfontosabb nehézség még akkor is fennmaradna, hogy az ilyen módon szerzett dollárokat és fontokat amúgy, sem tudnák exportálni, azaz külföldi rendeltetési helyükre juttatni, illetőleg azokat a külföldi nyersanyagszállítóikat fizetni. * Ennek a visszás rendszernek számtalan kellemetlensége a gyáripart terheli, költségét pedig a fogyasztó viseli. — Védekezés a gabona drágulása ellen. A minisztertanács, Bod János közélelmező miniszter előterjesztése alapján, foglalkozott a gabona drágulásának kérdésével és hozzájárult ahhoz, hogy az olyan üzlettől, mely nem a napiáron jött létre, vonják meg a jogsegítséget. A gabonaár jegyzésére vonatkozóan pedig hozzájárult a minisztertanács ahhoz, hogy a tőzsdetanács csak bizonyos mennyiségekre szóló kötések árfolyamát jegyeztesse (például az öt vagy tíz vagonon felüli kötéseket), nehogy az ennél kisebb, egy-két vagonos tételek befolyásolják a gabonaárak kialakulását. Ezeknek az eszközöknek alkalmazásával véli a kormány útját állam a gabonaárak további drágulásának. Itt említjük meg, hogy a budapesti tőzsdén jegyzett nagy gabonaárak ideterelték a külföld figyelmét s hogy állítólag külföldről, főleg Bulgáriából már érkeztek ajánlatok, melyek az itteni áraknál olcsóbban kínálnak búzát megvételre. — A húsiparban kezdik meg az éjjeli munka korlátozását. A nemzetgyűlés nemrég szavazta meg az éjjeli mukáról szóló törvényjavaslatot. A kereskedelmi minisztériumban most foglalkoznak a végrehajtási rendelet előkészítésével. Ez a rendelet annál fontosabb, mert maga a törvény kerettörvény, mely csak általános felhatalmazást ad, a súlypont a végrehajtáson nyugszik. Mint értesülünk a kereskedelmi miniszter a törvényben foglalt korlátozást elsősorban a húsiparban kívánja életbeléptetni. Ebben a csoportban főképpen a nagydobszabású vágóhidakról, húsfeldolgozó és húskonzerváló üzemekről van szó. A kereskedelmi kormány, mint érteesülünk, már meg is kereste az érdekképviseleteket, hogy a rendelet előkészítéséhez szükséges adatokat bocsássák rendelkezésére. Nevezetesen megkérdezte, mekkora az előbb említett üzemekben a munkások száma, milyen ez idő szerint a munkások beosztása és milyen különös kívánságaik vannak az éjjeli munkát illetőleg a kampányszerűen dolgozó vállalatoknak? — A gyapjúkivitel eltiltását kérik a posztógyárosok. Mint értesülünk, a posztógyárosok beadvánnyal fordultak a kormányhoz, melyben arra kérték, hogy egyelőre ne engedje meg az 1923-as nyitású gyapjú kivitelét. Megokolásuk a következő: A magyar gyapjú ára ez idő szerint, inkább a világiparitás felett áll, mint alatta. Ilyen körülmények között a belföldi ipar számára tulajdonképpen közömbös volna, hogy a magyar gyapjú a külföldre megy-e vagy sem, mert hiszen (feltéve, hogy a szükséges devizát megkapná) inport útján ugyanolyan áron tudná szükségletét a külföldről fedezni. Tekintettel azonban arra, hogy a forgalom korlátozása miatt deviza- hoz alig lehet jutni gyáraink megállanának, ha nem tudnák magukat hazai gyapjúval ellátni. A coap.inkivitel eddigi rendszere mellett gyáraink a hazai gyapjút nem tudták felvásárolni, minek eklatáns bizonysága, hogy múlt évben a gazdák" Mielőtt g ! t •&, e» szükségletét beszerzi, 1 99től tekintse meg ELEKTRA CSILLÁR kiállítását, Dob ucca 42. A házszámra kéretik ügyelni. F ehérnemű - Kelengye vászon, azztalnemfi, jutányos árban FENDRICH IMRE Budapest, IV. Dork-tér 3. CHodern és Breitner-palota