Budapesti Hírlap, 1923. május (43. évfolyam, 98–121. szám)
1923-05-01 / 98. szám
Budapest, 1023. XLIII. évfolyam, 98. szám. Jövojelenik hétfő kivételével mindennap. Előizetési árak: Egy hónapra 1000 korona, negyedévre 2800 korona. Egyes szám ára 50 korona. Kunföldi előfizetéses fenti árak kétszerese. Ausztriában egy példány ára 1500 osztrák kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajtkay Ferenc Novelstrom ér®m S€©r©ftsj Kedd, május 1. Szerkesztőség: Vili. kerület, Rükk Szilárd utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József körút 5. sz. Telefonszáraok: József 43, József 53, József 63, József 23—84.Jaz Budapest, ápr. 30. Olyan dísztelen, lombtalan, kedveszegeti a közéleteink, hogy talán már nincsenek is vasárnapjaink. Tegnap Andrássy Gyula születésének századik évfordulóját kellett volna ünnepelni a fővárosnak, az egész országnak. De Budapest, melyet Andrássy lendített világvárosnak, nem öltött virágdíszt, nem tűzött ki lobogót, még a róla elnevezett úr sem; „az országház fenséges kupolacsakrnoka alig telt meg; az emberek fázósan bandukoltak az utcán; itt mindenki csak önmagával vann elfoglalva, a múlt nem érdekli, a jövő félelemmel tölti el. Külsőleg így festett a „legnagyobb magyar államférfiú“, „a nemzet halhatatlan’ tanítómestere“ emlékezetének megünneplése. Annál vakítóbb volt a belső fénye, mely, Apponyi Albert gróf monumentális enlékbeszédéből áradt. Ezer és százezernyi példányban kellene szerteszólni ezt a beszédet az országban, hogy a nemzet megismerje belőle helyzetét, rendeltetését és aléltságából végre cselekvésre térjon át. Mert ha Andrássyt nem értettük meg életében, legalább Apponyi szavai tanítsanak ki bennünket, hogy Andrássyn kivilnem séjt egyetlen magyar államfőrfiú, aki oly világosan jelölte volna meg a magyar politika örökkévaló alapgondolatát és aki annyi következetességgel, annyi reális eredménnyel hajtotta volna végre. Mi ez az alapgondolat? Összetörni a szűk látókört, rálépni az aktivitás útjára, belekapcsolódni a nagy külpolitikai koncepciókba, hogy elszigeteltségünk megszűnjön és nélkülözhetetlen cselekvő tényezője legyünk a folyton hullámzó, folyton átalakuló életnek és világrendnek. Andrássy politikája csupa aktivitás volt és minden cselekedete Magyarország európai fontosságának, súlyának növelését szolgálta. Ő érezte meg először, hogy cár és mi politikával, merőben belső harcainkkal Európának még az érdeklődését sem tudjuk felkelteni. A kiegyezésben rejlő előnyöket, aktív politikai gondolatokat ő valósította meg, így született meg a paritás a kis ügyekben, a honvédség, a magyar udvari élet, a dinasztia megbarátkozása a magyar társadalommal. Németországszakítása Oroszországtól, a német-francia fergetegbe való be nem avatkozás, a német szövetség, a balkáni térfoglalás, mindabból az eszmekörből származott, mely Magyarország fenmaradását, fejlődését és akcióképességét tűzte ki végcélnak. Magukban véve egészen világospolitikai koncepcióit oly szövevényes helyzetekben kellett kiküzdenie, hogy kortársai nem értették meg mindig, vagy ami még rosszabb, félreértették. Korai halálával nemcsak Magyarország veszített, hanem egész Európa is, mert talán ő, a tipikusan magyar géniusz lett volna az egyetlen, aki a világkatasztrófa közeledését megérezte volna és indítóokait elháríthatta volna. Rettenetesen megbüsihödtünk azért, hogy Andrássy tanításait nem követtük és nagy hálával tartozunk Apponyinak, hogy feledékeny, sötétben botorkáló nemzedékünk elé Andrássyt, mint nemzetének halhatatlan tanítómesterét , állította. A magyar külpolitika aktívittása évek óta szünetel. Csupa orientáció, merő önáltatás, üres reménykedés volt az egész. Bethlen újraindulásával történt az első komolyabb kísérlet. Ideje már, hogy Európa közvetetten tudomást vegyen rólunk és ne csak a szomszédaink ármánykodásai figyelmeztessék Magyarország létezésére. Az aktív külpolitika elengedhetetlen előfeltétele azonban, hogy minden téren a jobb belátás kerekedjen felül. Valamikor az osztálykiváltságok miatt nem Idősb Andrássy Gyula gróf emlékezetét ünnepelte vasárnap délelőtt Budapest székés főváros közönsége márványoszlopos Országházunk fényben tündöklő kupolacsarnokában. Már jóval 11 óra előtt nagy tömeg gyűlt össze az Országház előtt lévő térségen. Díszruhás lovas- és gyalogosrendőrök vontak kordont az Andrássyszobortól az oroszlános főkapuig és föl a lépcsőkön a székesfőváros díszbe öltözött, kékruhás, lengő tollas huszárjai ílltak festői sorfalat, hajdúkkal és csatlósokkal, a kik mind egy-egy koszorút tartottak kezükben. Andrássy Gyula gróf gyönyörű lovasszobra elött az 1. honvédgyalogezred díszszázada állott föl és itt helyezkedett el a honvédhelyőrség zenekara is. Köröskörül a térségen valóságos nemzetiszinü zászló, erdő hullámzik, az Országház tér palotáit a háromszinü lobogókkal és a magyar állam címerével ékesítették föl. A fényárban úszó kupolacsarnok hátterében az elnöki emelvényt állították föl, mögötte pedig bordó drapériát vontak. Pontban 11 órakor érkezett meg József királyi herceg Izabella és Auguszta királyi hercegasszonyokkal, valamint Gabriella királyi hercegnővel együtt és fölvonultak az emelvényen részükre fenntartott díszhelyre. József királyi herceg, mellett Darusty Géza külügyminiszter, a miniszterelnök helyettese foglalt helyet, mint az országot járó kormányzó képviselője. Az emelvény közepén pedig Apponyi Albert gróf, Folkusházy Lajos alpolgármester és Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke helyezkedtek el. Az emelvénytől jobbra az Andrássy-család: Andrássy Gyula gróf és felesége, Andrássy Géza és felesége, Andrássy Sándor és felesége, Batthyány Lajos gróf és felesége született Andrássy Ilona, Batthyány Gyula gróf és felesége, Cziráky József gróf és felesége, Odescalcht Károlyné hercegné, Ssarátsonyi Jenő gróf és felesége született Andrássy Karolina, özvegy Almássy György grófné, Pravicini György őrgróf és felesége, Hadik-Barkóczy Endréné grófné, Dessegffy Emil gróf és felesége foglaltak helyet. A kormány képviseletében jelen volt Rakovszky Iván belügyminiszter, Belitsky Sándor honvédelmi miniszter, valamint a nemzetgyűlés számos tagja. Itt láttuk Lukdcs Györgyöt, Berzeviczy Albertet, Szász Károlyt, Wlassics Gyula bárót, Szterényi József bárót,Vernes Antal püspököt, Csiszarik János címzetes püspököt; a katonai előkelőségek közül jelen volt Koós Károly nyugalmazott altábornagy, Janky Kocsárd altábornagy, Than Károly báró altábornagy, Wiplinder Jakab ezredes, stb.; az egyetemi tanács, a kulturális intézmények, vármegyék, társadalmi intézetek, iskolák küldöttei. Majdnem teljes számban jelentek meg a Ludovika Akadémia első évfolyamának növendékei Hazai Samu báró volt honvédelmi miniszter vezetésével. Képviseltette magát ezenkívül a Nemzeti Kaszinó, Zemplén, Szabolcs és Pest vármegyék, Tiszadob község, továbbá mindazok az intézmények, amelyek Andrássy Gyula gróf támogatásával lettek naggyá. A honvéd menedékház három utolsó láttunk tovább az orrunknál, ma a jelszavak miatt. Ma csak a jelszavak követői számára van boldogulás. Kiapadhatatlan forrása ez az elégedetlenségnek, az elkeseredésnek, a nemzeti érzés eltompulásának, a teljes apátiának és tétlenségnek. Az ilyen légkörben minden életerő elsatnyul. Rideg?, mint az eddigi időjárás. Virág nem nyílik, a tavasz még mindig késik. Pedig már május elsejét írunk. • lakója közül Bornemissza Sándor hadnagy és Lehn József vörössipkás honvédek jöttek c. as ünnepségre. A székesfőváros énekkara a nemzeti Hiszekeggyel nyitotta meg az ünnepséget, majd Folkusházy Lajos alpolgármester emelkedett szólásra és megnyitó beszédében a többi között a következőket mondotta: — Andrássy Gyula grófnak, a legnagyobb magyar államférfi születésének századik évfordulóját ünnepeljük ma itt a nemzet törvényhozóházának díszes csarnokában. Andrássy Gyula gróf, nem csupán származása, de gondolkodása és érzése .Szerint itni,rraf-wmik Szeme, előtt állandóan nemzetének boldogítása, poétikai és gazdasági erősítése és térfoglalása lebegett. Nagyy alapossággal jellemezte ezután az alpolgármester Andrássyt, a külügyminisztert és miniszterelnököt. Rdffsb Üügis®§is?s8j afsta gróf @Bal#l8i8inepesis — S3 f@sja3*©$ sSisezes éűiBísssgssszg© h e®BES©»8iS3*iittiman&saS— SppQissjE flS53®s»n g£®®f — QgajjS&niS^S SÜÜJEs’ff (£8*01 ®!»EeE3g«eSE3*S§-5- Folkasházy Lajosnak nagy tetszéssel fogadott megnyitója után az alpolgármester fölkérésére Apponyi Albert gróf állott föl s a következő mélyenszántó emlékbeszédet mondotta el: — Idősebb Andrássy Gyula gróf történelmi jelentőségének méltatásánál szükségképp abba a kérdésbe ütközünk, hogy mi marad meg Andrássy müvéből az örökkévalóságnak, miután korszakos müve immár romokban hever? Hol van az 1867. évi kiegyezés? Hol a német szövetség? Hol a Balkán félszigeten elfoglalt hatalmi állás? Mindez olyan múlté, amely legalább régi alakjában többé föl nem támad: a jelent olyan fejlemények választják el tőle, melyek egészen jó irányt szabnak a nemzeti életnek, új feladatok elé állítják a nemzetet. A válasz az ekként felvetett kérdésre pedig úgy hangzik, hogy Andrássy Gyula művének éppen csak alakja az, ami elenyészett, helyesebben szólva megváltozott, de lényege és belső tartalma nemcsak megmaradt, hanem éppen a nemzet külső körülményeinek átalakulása folytán ma még több jelentőséggel bír, mint Andrássy életében. Nem egy elhantolt múlt kegyeletes emlékünnepélyét üljük tehát ma, amidőn az ő alakját magunk elé állítjuk, hanem a magyar nemzet egy úttörő tanítómesterének örökéletű gondolatában iparkodunk elmélyedni, hogy abból mi okuljunk és útmutatást nyerjünk. —■ Andrássy Gyula nagyságát, egyéniségének jellemzését ugyanis nem konkrét alkotásaiban kell keresni, hanem a gondolatban, amely el nem enyészhet, amíg a nemzet él. Andrássy gondolata ez volt: Kitagadni a nemzetet abból a defenzív lázkörű eszmény világból, amelyben politikai gondolkozása évszázadokon át tengődött és átvezetni a pozitív cselekvésnek, a számára rendelt világpolitikai állás elfoglalásának területére. Voltak ezen a téren előhírnökei, de ezek működése csak epizódszerű fényes megvillanásokat jelentett. Apponyi gróf ezután áttekintette a nemzeti közélet vezető gondolatainak fejlődését egészen az 1848-as előretörésig, amelynek mozgalmaiban Andrássynak is nagy szerepe volt. Az ezt követő vissza-esés után ő volt az a gondviselésszerű államférfiú, aki megértette a magyar nemzeti politika függését az európai politika hatalmi viszonyaitól. Innen eredt befolyása Deák koncepciójának keresztülvitelére s az uralkodónak vele szemben megnyilvánult, rokonszenve. Az 1867. évi alkotás létrehozásában, később annak megvédésében és felhasználásában Andrássy és Deák szerencsésen egésíszítették ki egymást. Andrássy bizonyára, nem volt idegen azoktól a közjogi szem-pontoktól, amelyek a kiegyezésnél első-sorban jöttek tekintetbe. A jogfolytonosság érvényesülésének és az állami önállósági elismerésének sérthetetlenségében . Deák Ferenccel azonos állásponton állott, de az,mi őt hevítette, az mégis annak politikai eredménye volt, a nagy kapunyitás a nemzet aktív energiái számára, a kijutás a világpolitikai légkörbe. Míg Deák a közjogi pontosságot, Andrássy a nagy politikai perspektívákat képviselte elsősorban. A kiegyezést, úgy, amint az a fönnállót erőviszonyok között létrejöhetett, a közjogi követelmények szempontjából aggálytalannak, arra pedig elegendőnek tartotta, hogy gazitiv irányú nemzeti életre alapot nyújtson. A továbbiakban ismertette a szónok, mit tnzott Andrássy miniszterelnöksége ideje akuit a honvédség megalapítása, más intézkedések, az udvari élet meghonosítása és az uralkodónak a nemzethez való közeledése Tf'fímT'A'mBtiB a KmpBlHIMl fainSgrrrr a melybe a német-francia viszály idején kevés hijján mi is belesodródtunk s a mikor Andrássynak magának kellett a külpolitika vezetését átvenni. — Ezzel mi nyertünkegy világtörté-' nelmi alakká vált külügyminisztert, de elvesztettük azt az erőt, amely a kiegyezés által teremtett belső helyzet kiépítésénél nélkülözhetetlen volt. Ezt a megoldhatatlan dilemmát legjobban Deák Ferenc jellemezte, amikor Andrássyhoz külügyminiszterré történt kineveztetésekor ezeket írta: „Isten jókedvében adott Téged nekünk, csak az a kár, hogy duplikátumot nem teremtett, mert két példányra volna szükség, egyikre Bécsben, a másikra itt.“ Valóban, a belügyi munka tovább folyt, de az államélet főtényezői között lelki közeledés abbamaradt. ” A kidugnók terén ez volt az első eset, amióta a Habsburgok Magyarországon uralkodtak, hogy világpolitikájuk irányítá-sát egy vérbeli magyar államférfiúra biz-',ják. Történt pedig ez azzal az eredménnyel, hogy a két nagy háborút vesztett, összetört, elgyengült és minden oldalról fenyegetett Ausztria néhány rövid év múlva vezetőállásba emelekdett Európában, a reát nézve legveszedelmesebb keleti krízis megoldásánál a döntő szót mondhatta ki, erős szövetségre támaszkodhatott, amely a külső veszedelmekkel szemben teljes biztosítékot nyújtott. Andrássy egyénisége, bár honfitársai sorából kimagasló, de mégis tipikusan magyar volt. Fajának minden fényes adoméjnyával ékeskedett, annak hibái nélkül, a benne nem találhatók a fenhéjázásnak és a csüggenésnek, a következményeket nem mérlegelő dacnak és a fatalista megadás-nak azok a hullámzásai, amelyek között a magyar közhangulat oly gyakran ide odahányódott. Ezzel szemben a legmagasabbhatványban bírta és kitágította azt a poli-tikai ösztönt, a mellyel a gondviselés fajunkat megáldotta. Képes volt az ellenfél ■ nak és szövetségesnek gondolatába, cselekvésének indokaiba belelátni. Ez a belátás azonban a géniusznak is csak keserves, munka árán adatik. Ebből a munkából, habozásból és töprengésből, amelyek megérlelték elhatározásait, a kész elhatározás ’sal, az akaratát tudó fölényes egyéniség nyugalmával lépett. Ebből a forrásból és jellemének egyenességéből eredt az a fölttélien megbízhatóság, a melyet barát és ellenfél csakhamar felismert benne s a mély kiváltságos európai pozíciójának talán jege. A Budapesti Hírlap mai száma is" oidal.