Budapesti Hírlap, 1923. május (43. évfolyam, 98–121. szám)

1923-05-01 / 98. szám

Budapest, 1023. XLIII. évfolyam, 98. szám. Jövojelenik hétfő kivételével mindennap. Előizetési árak: Eg­y hónapra 1000 korona, negyedévre 2800 korona. Egyes szám ára 50 korona. Kunföldi előfizetéses fenti árak kétszerese. Ausztriában egy példány ára 1500 osztrák kor.­­ Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajtk­ay Ferenc Novels­­trom ér®m S€©r©ftsj Kedd, május 1. Szerkesztőség: Vili. kerület, Rükk Szilárd­ utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József­ körút 5. sz. Telefonszáraok: József 43, József 53, József 63, József 23—84.J­az­ Budapest, ápr. 30. Olyan dísztelen, lombtalan, ked­ve­­sz­egeti a közéleteink, hogy talán már nincsenek is vasárnapjaink. Tegnap Andrássy Gyula születésének századik évfordulóját kellett volna ünnepelni a fővárosnak, az egész országnak. De Budapest, melyet Andrássy lendített világv­árosnak, nem öltött virágdíszt, nem­ tűzött ki lobogót, még a róla elne­vezett úr sem; „az országház fenséges kupolacsakrnoka alig telt meg; az em­berek fázósan bandukoltak az utcán; itt mindenki csak önmagával­­ vann el­foglalva, a múlt nem érdekli, a jövő félelemmel tölti el. Külsőleg így festett a „legnagyobb magyar államférfiú“, „a nemzet halha­tatlan’ tanítómestere“ emlékezetének megünneplése. Annál vakítóbb volt a belső fénye, mely, Apponyi Albert gróf monumentális enlékbeszéd­éből áradt. Ezer és százezernyi példányban kellene szerteszólni ezt a beszédet az ország­ban, hogy a nemzet megismerje belőle helyzetét, rendeltetését és aléltságából végre cselekvésre térjon át. Mert ha Andrássyt nem értettük meg életében, legalább Apponyi szavai tanítsanak ki bennünket, hogy Andrássyn kivil­­nem séjt egyetlen magyar áll­a­m­főr­fiú, a­ki oly világosan jelölte volna meg a ma­gyar politika örökkévaló alapgondola­tát és a­ki annyi következetességgel, annyi reális eredménnyel hajtotta volna végre. Mi ez az alapgondolat? Össze­törni a szűk látókört, rálépni az aktivi­tás útjára, belekapcsolódni a nagy kül­politikai koncepciókba, hogy elszige­teltségünk megszűnjön és nélkülözhe­tetlen cselekvő tényezője legyünk a folyton hullámzó,­­ folyton átalakuló életnek és világrendnek. Andrássy po­litikája csupa aktivitás volt és minden cselekedete Magyarország európai fon­tosságának, súlyának növelését szol­gálta. Ő érezte meg először, hogy cá­r és mi politikával, merőben belső har­cainkkal Európának még az érdeklődé­sét sem tudjuk felkelteni. A kiegyezés­ben rejlő előnyöket, aktív politikai gondolatokat ő valósította meg, így született meg a paritás a kis ügyekben, a honvédség, a magyar udvari élet, a dinasztia megbarátkozása a magyar társadalommal. Németország­­szakí­tása Oroszországtól, a német-francia f­ergetegbe való be nem avatkozás, a német szövetség, a balkáni térfoglal­ás, mindabból az eszmekörből származott, mely Magyarország fenmaradását, fej­lődését és a­kcióké­pességét tűzte ki vég­célnak. Magukban véve egészen világos­­politikai koncepcióit oly szövevényes helyzetekben kellett kiküzdenie, h­ogy kortársai nem értették meg mindig, vagy a­mi még rosszabb, félreértették. Korai halálával nemcsak Magyarország veszített, hanem egész Európa is, mert talán ő, a tipikusan magyar géniusz lett volna az egyetlen, a­ki a világkatasz­trófa közeledését megérezte volna és indító­­okait elháríthatta volna. Rettenetesen megbüsihödt­ünk azért, hogy Andrássy tanításait nem követ­tük és nagy hálával tartozunk Apponyi­­nak, hogy feledékeny, sötétben botor­káló nemzedékünk elé Andrássyt, mint nemzetének h­alhatatlan tanítómesterét , állította. A magyar külpolitika aktívit­t­­ása év­ek óta szünetel. Csupa orien­táció, merő önáltatás, üres reményke­dés volt az egész. Bethlen újraindulásá­­val történt az első komolyabb kísérlet. Ideje már, hogy Európa közvetetten tudomást vegyen rólunk é­s ne csak a szomszédaink ármánykodásai figyel­meztessék Magyarország létezésére. Az aktív külpolitika elengedhetetlen előfeltétele azonban, hogy minden téren a jobb belátás kerekedjen felül. Vala­mikor az osztálykiváltságok miatt nem Idősb Andrássy Gyula gróf emlékezetét ünnepelte vasárnap délelőtt Budapest szé­­kés főváros közönsége márványoszlopos Or­­szágházunk fényben tündöklő kupolacsar­­nokában. Már jóval 11 óra előtt nagy tömeg gyűlt össze az Országház előtt lévő térségen. Díszruh­ás lovas- és gyalogos­­rendőrök vontak kordont az Andrássy­­szobortól az oroszlános főkapuig é­s föl a lépcsőkön a székesfőváros díszbe öltözött, kékruhás, lengő tollas huszárjai í­lltak festői sorfalat, hajdúkkal és­ csatlósokkal, a kik mind egy-egy koszorút tartottak ke­zükben. Andrássy Gyula gróf gyönyörű lovasszobra elött az 1. honvédgyalogezred díszszázada állott föl és­ itt helyezkedett el a honvédhelyőrség zenekara is. Köröskörül a térségen valóságos nemzetiszinü zászló, erdő hullámzik, az Országház­ tér palotáit a háromszinü lobogókkal és a magyar állam címerével ékesítették föl. A fényárban úszó kupolacsarnok hát­terében az elnöki emelvényt állították föl, mögötte pedig bordó drapériát vontak. Pontban 11 órakor érkezett meg József királyi herceg Izabella és Auguszta királyi hercegasszonyokkal, valamint Gabriella királyi hercegnővel együtt és fölvonultak az emelvényen részükre fenntartott dísz­helyre. József királyi herceg, mellett Daru­­s­ty Géza külügyminiszter, a miniszter­elnök helyettese foglalt helyet, mint az országot járó kormányzó képviselője. Az emelvény közepén pedig Apponyi Albert gróf, Folkusházy Lajos alpolgármester és Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke helyezkedtek el. Az emelvénytől jobbra az Andrássy-család: Andrássy Gyula gróf és felesége, Andrássy Géza és felesége,­ Andrássy Sándor és felesége, Batthyány Lajos gr­óf és felesége született Andrássy Ilona, Batthyány Gyula gróf és fele­sége, Cziráky József gróf és felesége, Odescalcht Károlyné hercegné, Ssarátsonyi Jenő gróf és felesége született Andrássy Karolina, özvegy Almássy György grófné, Pr­avicini György őrgróf és felesége, Hadik-Barkóczy Endréné grófné, Dessegff­y Emil gróf és felesége foglal­tak helyet. A kormány képviseletében jelen volt Rakovszky Iván belügyminiszter, Belitsky Sándor honvédelmi miniszter, valamint a nem­zetgyűlés számos tagja. Itt láttuk Lukdcs Györgyöt, Berzeviczy Albertet, Szász Károlyt, Wlassics Gyula bárót, Szterényi József bárót,­­Vernes Antal püspököt, Csiszarik János címze­­tes püspököt; a katonai előkelőségek közül jelen volt Koós Károly nyugalmazott altábor­nagy, Janky Kocsárd­ altábornagy, Than Ká­roly báró altábornagy, Wiplind­er Jakab ezre­des, stb.; az egyetemi tanács, a kulturális in­tézmények, vármegyék, társadalmi intézetek, iskolák küldöttei. Majdnem teljes számban je­lentek meg a Ludovika Akadémia első év­folyamának növendékei Hazai Samu báró volt honvédelmi miniszter vezetésével. Képviseltette magát ezenkívül a Nem­zeti Kaszinó, Zemplén­, Szabolcs és Pest vármegyék, Tiszadob község, továbbá mindazok az intézmények, a­melyek Andrássy Gyula gróf támogatásával lettek naggyá. A honvéd menedékház három utolsó láttunk tovább az orrunknál, ma a jel­szavak miatt. Ma csak a jelszavak kö­vetői számára van boldogulás. Kiapad­hatatlan forrása­ ez az elégedetlenség­nek, az elkeseredésnek, a nemzeti ér­zés eltompulásának, a teljes apátiának és tétlenségnek. Az ilyen légkörben minden életerő elsatnyul. Rideg?, mint az eddigi időjárás. Virág nem nyílik, a tavasz még mindig késik. Pedig már május elsejét írunk. • lakója közül Bornemissza Sándor hadnagy és Lehn József vörössipkás honvédek jöttek c. as ünnepségre. A székesfőváros énekkara a nemzeti Hiszekeggyel nyitotta meg az ünnepséget, majd Folkusházy Lajos alpolgármester emelkedett szólásra és megnyitó beszédé­ben a többi között a következőket mon­dotta: — Andrássy Gyula grófnak, a legnagyobb magyar államférfi születésének századik év­fordulóját ünnepeljük ma itt a nemzet törvény­hozóházának díszes csarnokában. Andrássy Gyula gróf, nem csupán származása, de gondol­kodása és érzése .Szerint it­ni­­,rraf-wmik Szeme, előtt állandóan nemzetének boldogítása, poé­tikai és gazdasági erősítése és térfoglalása lebegett. Nagyy alapossággal jellemezte ezután az al­polgármester Andrássyt, a külügyminisztert és miniszterelnököt. Rdffsb Üügis®§is?s8j afst­a gróf @Bal#l8i­8inepe­sis — S3 f@sja3*©$ sSisezes éűiBísssgssszg© h e®BES©»8iS3*iittim­an&saS­­— SppQissjE flS53®s»n g£®®f —­ ­ QgajjS&niS^S SÜÜJEs’ff (£8*01 ®!»EeE3g«eSE3*S§-5- Folkasházy Lajosnak nagy tetszéssel fo­gadott megnyitója után az alpolgármester fölkérésére Apponyi Albert gróf állott föl s a következő mélyenszántó emlékbeszédet mondotta el: — Idősebb Andrássy Gyula gróf törté­nelmi jelentőségének méltatásánál szükség­képp abba a kérdésbe ütközünk, hogy mi marad meg Andrássy müvéből az örökké­valóságnak, miután korszakos müve immár romokban hever? Hol van az 1867. évi ki­egyezés? Hol a német szövetség? Hol a Balkán félszigeten elfoglalt hatalmi állás? Mindez olyan múlté, a­mely legalább régi alakjában többé föl nem támad: a jelent olyan fejlemények választják el tőle, me­lyek egészen j­ó irányt szabnak a nemzeti életnek, új feladatok elé állítják a nemzetet.­­ A válasz az ekként felvetett kérdésre pedig úgy hangzik, hogy Andrássy Gyula művének éppen csak alakja az, a­mi el­enyészett, helyesebben szólva megváltozott, de lényege és belső tartalma nemcsak meg­maradt, hanem éppen a nemzet külső kö­rülményeinek átalakulása folytán ma még több jelentőséggel bír, mint Andrássy életé­ben. Nem egy elhantolt múlt kegyeletes emlékünnepélyét üljük tehát ma, a­midőn az ő alakját magunk elé állítjuk, hanem a magyar nemzet egy úttörő tanítómesteré­nek örökéletű gondolatában iparkodunk el­mélyedni, hogy abból mi okuljunk és út­mutatást nyerjünk. —■ Andrássy Gyula nagyságát, egyénisé­gének jellemzését ugyanis nem konkrét al­kotásaiban kell keresni, hanem a gondolat­ban, a­mely el nem enyészhet, a­míg a nemzet él. Andrássy gondolata ez volt: Ki­tagadni a nemzetet abból a defenzív lázkörű eszmény világból, a­melyben politikai gon­dolkozása évszázadokon át tengődött és át­vezetni a pozitív cselekvésnek, a számára rendelt világpolitikai állás elfoglalásának területére. Voltak ezen a téren előhírnökei, de ezek működése csak epizódszerű fényes megvillanásokat jelentett. Apponyi gróf ezután áttekintette a nem­zeti közélet vezető gondolatainak fejlődé­sét egészen az 1848-as előretörésig, a­­melynek mozgalmaiban Andrássynak is nagy szerepe volt. Az ezt követő vissza-­­esés után ő volt az a gondviselésszerű ál­lamférfiú, a­ki megértette a magyar nem­zeti politika függését az európai politika hatalmi viszonyaitól. Innen eredt befolyása Deák koncepciójának keresztülvitelére s az uralkodónak vele szemben megnyilvánult, rokonszenve. Az 1867. évi alkotás létrehozásában, ké­­­sőbb annak megvédésében és felhasználá­sában Andrássy és Deák szerencsésen egésí­szítették ki egymást. Andrássy bizonyára, nem volt idegen azoktól a közjogi szem-­­pontoktól, a­melyek a kiegyezésnél első-­­sorban jöttek tekintetbe. A jogfolytonosság érvényesülésének és az állami önállósági elismerésének sérthetetlenségében . Deák­ Ferenccel azonos állásponton állott, de az,­mi őt hevítette, az mégis annak politikai eredménye volt, a nagy kapunyitás a nem­zet aktív energiái számára, a kijutás a vi­­­lágpolitikai légkörbe. Míg Deák a közjogi­ pontosságot, Andrássy a nagy politikai perspektívákat képviselte elsősorban. A kiegyezést, úgy, a­mint az a fönnállót erőviszonyok között létrejöhetett, a köz­jogi követelmények szempontjából aggály­talannak, arra pedig elegendőnek tartotta, hogy gazitiv irányú nemzeti életre alapot nyújtson. A továbbiakban ismertette a szónok, mit tnzott Andrássy miniszterelnöksége ideje akuit a honvédség megalapítása, más­ intéz­kedések, az udvari élet meghonosítása és az uralkodónak a nemzeth­ez való közeledése Tf'fímT'A'm­­BtiB a KmpBlHIMl fainSgrrrr a melybe a német-francia viszály idején ke­vés hi­jján mi is belesodródtunk s a mikor Andrássynak magának kellett a külpoli­tika vezetését átvenni. — Ezzel mi nyertünk­­egy világtörté-' nelmi alakká vált külügyminisztert, de el­vesztettük azt az erőt, a­mely a kiegyezés­ által teremtett belső helyzet kiépítésénél nélkülözhetetlen volt. Ezt a megoldhatat­lan dilemmát legjobban Deák Ferenc jel­lemezte, a­mikor Andrássyhoz külügymi­niszterré történt kineveztetésekor ezeket írta: „Isten jókedvében adott Téged ne­künk, csak az a kár, hogy duplikátumot nem teremtett, mert két példányra volna szükség, egyikre Bécsben, a másikra itt.“ Valóban, a belügyi munka tovább folyt, de az államélet főtényezői között lelki köze­ledés abbamaradt. ” A kidugnók terén ez volt az első eset, a­mióta a Habsburgok Magyarországon­ uralkodtak, hogy világpolitikájuk irányítá-­­sát egy vérbeli magyar államférfiúra biz-',­ják. Történt pedig ez azzal az eredménnyel, hogy a két nagy háborút vesztett, összetört, elgyengült és minden oldalról fenyegetett Ausztria néhány rövid év múlva vezető­állásba emelekdett Európában, a reát nézve legveszedelmesebb keleti krízis meg­oldásánál a döntő szót mondhatta ki, erős szövetségre támaszkodhatott, a­mely a külső veszedelmekkel szemben teljes bizto­­­sítékot nyújtott. Andrássy egyénisége, bár honfitársai so­rából kimagasló, de mégis tipikusan ma­gyar volt. Fajának minden fényes adomé­j­nyával ékeskedett, annak hibái nélkül, a benne nem találhatók a fenhéjázásnak és a csü­ggenésnek, a következményeket nem mérlegelő dacnak és a fatalista megadás-­­­nak azok a hullámzásai, a­melyek között a magyar közhangulat oly gyakran ide oda­­­hányódott. Ezzel szemben a legmagasabb­­hatványban bírta és kitágította azt a poli-­­tikai ösztönt, a mellyel a gondviselés fa­junkat megáldotta. Képes volt az ellenfél­ ■ nak és szövetségesnek gondolatába, cselek­vésének indokaiba belelátni. Ez a belátás azonban a géniusznak is csak keserves, munka árán adatik. Ebből a munkából,­­ habozásból és töprengésből, a­melyek meg­­érlelték elhatározásait, a kész elhatározás­ ’­sal, az akaratát tudó fölényes egyéniség nyugalmával lépett. Ebből a forrásból és jellemének egyenességéből eredt az a fölt­­télien megbízhatóság, a melyet barát és el­­­lenfél csakhamar felismert benne s a mély kiváltságos európai pozíciójának talán jege. A Budapesti Hírlap mai száma is" oidal.

Next