Budapesti Hírlap, 1923. július (43. évfolyam, 146–170. szám)

1923-07-23 / 163. szám

14 A német bélyeggyűjtőnapot jul. 26—29. .között tartják meg Drezdában szép ünnep­ségek keretében, mely az eddigi jelentkezé­sek folytán nagyszabásúnak és igen ered­ményesnek mutatkozik. A rendezői tisztet az Internat. Philatelisten verein, Drezda vál­lalta magára. Módonságaik: Németország: Megjelent a 200 Mk. re­pülő sötétkék színben. Görögország: Egy óriási 56 értékes soro­zatot adott ki, melynek közelebbi adatait jövő számunkban, hozzuk. Egyelőre annyit, hogy Kréta- felülnyomással is vannak köztük bélyegek. Úgy látszik, Görögország­nak kis mellékes külön bevételre van szük­sége. Törökország: A szmirnai nemzeti kon­gresszus alkalmával hatféle bélyeget Smyrna Kongress-Konferenz 17. Febr. 11339.A felnyomással vörös színben adtak ki. I MemeMerüIet: A megszálló litvánok a IMemeKerület bekebelezésének emlékére egy sorozatot adtak ki, mely 40, 50, 80,­­100, 200, 300, 400, 500, 600, 800, 1000, 2000, 3000 M. értékekből áll. M IRODaLOM és ÜÜVISZOT. asaggap Exatonal ipodatom. , . ,,Hadtört­énelm­i Közlemények“ címen a Ml Magyar Tudományos Akadémia régi folyó­iratát, mely az utolsó esztendőkben kény­­telen volt szünetelni, most újra megindí­totta. Célja és hivatása a magyar hadi tör­ténetírás fejlesztése. Katonai irodalmunk az önálló magyar hadsereg hiányában egész a legutóbbi évekig nélkülözte úgy a közön­ség, mint a szakkörök érdeklődését. Addig néhány könyv és folyóirat csupán a ha­llem folytán tudott szélesebb körökben elterjedni. A világhírű magyar katonai erények ápolására hivatott magyar nemzeti honnvédségnek feltétlenül szüksége van oly szakirodalomra, melyben egyrészt tudomá­nyos alapon boncolás alá kerülnek a rég­múlt s a közelmúlt tanulságos eseményei, nagyobb haditényei, másrészt napvilágra kerülnek az eddig nagyrészt ismeretlen bi­zonyítékai a magyar katona kiválóságának. Elterjedt helytelen nézet volt, hogy a ma­gyar csak a verekedéshez ért s csak a sze­mélyes bátorságban válik ki az európai né­pek közül, most megismerjük, hogy a ma­gyar parancsnokok a taktikában vetekedtek HAZILAG KÉSZÍTETT Haszon- és I. IS damaszt­hEHERNEMUEK B áruk UH DQFSI UH ftfüriQ kelennyed­zletében Q Vlkbötk VIUTlUO Spost, IV. Kecskeméti pccai» az ismert hadvezérekkel s hogy haditetteik, győzelmeik másodrendűvé váltak, sőt mes­terségesen agyonhallgatták őket, ennek oka az évszázados féltékenység és bizalmatlan­ság volt, mellyel a bécsi udvar minden egyes magyar nagyság előretörését követte. A katonák intézkedése a nép száján fenn maradt, a vezérek tetteit elnyelte a levél­tárak kriptája. A külföldi példák tanulsá­gosak, de a magunk közül valók gondola­tait, elhatározásait jobban meg tudjuk ér­teni, közelebb állnak hozzánk. Ennek a fel­újított katonai folyóiratnak feladata, hogy megmozdítsa azokat a ma még tétlenül he­verő szakirodalmi erőket, melyek alkalom és hely hiányában magukba zárták érté­kes tapasztalataikat, közölje a kiváló szak­emberek munkáit, a levéltárak kutatóinak értékes és érdekes adatait, s teret nyújtson az irodalmi téren működni óhajtó tisztek számára. A folyóirat Gyalókay Jenő szerkesztésé­ben jelenik meg mintegy 150 oldal terje­delemben, csinos kivitelű címlapja és szá­mos képe ad megfelelő keretet válogatott tartalmának. A II. füzetben Márki Sándor dr. Marl­borough herceg és a kurucok (1704) című tanulmányában érdekesen ismerteti az an­gol főurnak tapasztalatait és benyomásait Rákócziról, a bécsi udvar politikájáról Lu­­kinich Imre dr.: „Porosz táborozások Ma­gyarországon“ tanulságos képét nyújtja az I. Frigyes Vilmos porosz király törekvései­nek, hogy mintakatonaságot szervezzen a porosz hegemónia érdekében; a nagy ka­tona a megbízható emberanyag egyik fő­forrásának Magyarországot tekintette, miért is mindent elkövetett, hogy titokban vagy engedéllyel zászlója alá gyűjtse a magyar legényeket. S­oós Elemér az elszakított fel­vidék egyik történelmi szempontból ke­vésbé ismert várunknak. Sóvárnak ismer­tetését, történetét és hadi építészeti fejlődé­sét írja le. Szendrei János dr. sorozatos közleményben számol be a külföldi mú­zeumokban őrzött magyar hadiemlékekről. Szentgály Antal a Petőfi-centennárium al­kalmával a segesvári ütközetnek eddig is­meretlen orosz leírását közli Oreus J. kato­nai író­nűvéből, melyet a csata leírásán kívül Bemről és katonáiról adott jellemzés és fejtegetés tesz különösen érdekessé szá­munkra. Stielly Walter, a 41. honvédhad­osztály nehéz kárpáti harcait ismerteti szakszerű leírásban és vázlatokban. Rákosi György dr. Durazzó 1916-ban történt bevé­telének adatait dolgozza fel és bírálja ma­gasabb katonai szempontból szakszerű éles­látással és képzettséggel. Pitch Jenő Révay Antal báró generális hagyatéka körüli per­patvart tárcaformában eleveníti meg sze­münk előtt. A Haditörténelmi okmánytár című rovatban Gyalókay János közli Cifina János huszárhadnagy feledésbe ment vitézi tetteiről szóló két okmányt, a „Hadtörté­nelmi irodalom“ pedig Takáts Sándornak „Régi magyar kapitányok és generálisok“ című érdekes és tanulságos könyvét ismer­teti részletesen. Végül az Akadémia hadtör­ténelmi bizottságának tevékenységéről szól Pilch Jenő előadó. Ez a rövid ismertetés is világot vet arra a nehéz munkára, a­mire a bizottság vállalkozott, midőn a mai viszonyok között egy gazdag tartalmú folyóirat kiadásával igyekszik a hadi tudo­mányok iránti érdeklődést felkelteni s ér­tékes munkálkodással a nálunk még fiatal tudományt megerősíteni. Nem csak katonai körökben, hanem a társadalom széles réte­geiben méltán kelthet érdeklődést a vállal­kozás és számíthat lelkes támogatásra. (szki) Aranyért ZSO koronával, de még annál is többet fize­tek grammonként a hirdetett áraknál. Briliánsért, ezüstért óriási árat fizet a * r.­­ , Hunyadi-tár 9 i Ekszerbevalio, (Vstrasm*­rly uceai oldal­ beli Irodalmi és Művészeti Társaság leg­közelebbi ülésén tagjának választotta. XVII. •­­ — András bácsi egy idő óta igen sok dolgot talál nálunk idebent. Rézi néni, Rézi néni! Ez a dolog nekem gyanús. — Mi mindenre van neked szemed, kis leány! Hát jár, jár, koptatja a küszöböt. — Rézi néni nem nagyon riasztja. An­drás bácsi nekibátorodik. — Neki ám, fiam, annak a száz hold a földnek, a­minek az idén jár le a bérlete. — Nem a bérletet akarja, a­mint látom. — A legutolsó ember volna, a­kinek oda is adnám­. Egy garast se kapnék tőle. — Úgy gondolja ő, hogy jó volna be­ülni oda gazdának. — Persze, hogy úgy gondolja. — Fiát nem gondolkozik ezen, Rézi néni? — Nem.­­— Pedig még olyan kedves fiatal asszony. Aztán, ha András bácsi nem is mintaképe ,a jó gazdának, annál jobban arra való Rézi néni, hogy rendben tartsa a gazdaságot. — El akarsz küldeni, fiam? Magda erősen elpirult, hevesen mondta: — Nem! Isten bizony nem azért mond­tam! Rézi néni becsületesen, jól gondolko­zott rólam és igaza volt. Soha sem felej­tem el. Nekem még igen sokszor lenne szükségem Rézi nénire. De nálunk nem a maga asszonya. — Jól bántak velem. —­ Mert nem is lehet máskép. Lelke az egész háznak. Csöndes, dolgos, értelmes lelke. De, ha elgondolom, hogy megöreg­szik és kegyelem kenyérre szorul, vagy akkor megy el a magánosságba, megsaj­nálom. — Igazad van, gyerekem, én is gondol­koztam róla. Tudom én azt, hogy tele van jó szándékkal a szíved és engemet is sze­retsz. — Megsimogatta Magda fejét.. — No hát gondolkoztam én is erről. — És még nem határozott? — Még nem. A kis birtokot még nem ad­tam ki.­­ — Oda akar mennit — Talán. Úgy vagyok vele, hogy minden nap erősebben húz oda valami. Látom ma­gam előtt a szobákat, úgy, a­hogy be vol­tak rendezve. A képeket a falon, a napsu­garakat az üveges folyosón, úgy állítanék vissza mindent. — Akkor András bácsinak mégis hajna­­lodik. — Bizony nem! Magda csodálkozva nézte az elpiruló ke­rek arcot: — Hát akkor kinek? — Mondom, hogy csak a házra gondolok meg a szobákra. Ez az egész. Ezzel kiperdült a szobából. Magda figyelmét másfelé vitték az esemé­nyek. Egyszer délben sietve jött­ haza, be­nyitott az elfogadó szobába, Aba Bálint volt itt.­ Rézi nénivel beszélgettek. Örömmel ment Magda a tanár felé és mind a két kezét megfogva üdvözölte. Szólni akart, mikor észrevette, hogy ezek ketten egymásra nézegetnek. Aba elkezdte: — Kedves kis Magda, magának meg kell mondani. — Tessék, tanár úr? — Azt, hogy megbeszéltünk valamit Magda még csak nem is sejtette, miről van szó. Kis szünet állt be, a csöndben a fali óra egyet-kettőt kettyentett, aztán Aba Bálint folytatta: — Egy évi szabadságot kértem. — Igen? — Aztán nyugalomba megyek. — Nem is mondta eddig, hogy ez a szán­déka. — Újabban határoztam el. A­mióta be­teg voltam. — De hiszen pompásan meggyógyult. — Nem is rokkantam belé! — és Aba Bálint egyenesre kihúzta magát — Hanem a­mikor olyan nagyon egyedül voltam, belefájdult a szívem a magánosságba.­­—• Mit? — villant föl Magda szeme. —• Megházasodik? Rézi nénit veszi el? — Igen! — mondta lelkesen Aba és megfogta Rézi néni kezét. Magda kacagva, könnyezve borult Rézi nénire. Rézi néni könnyei is elkezdtek po­tyogni. Magda onnan, Rézi néni kebléről, kinyújtotta kezét Aba Bálinthoz és oda­vonta őt is. Mikor már ott volt, őt is át­ölelte és megcsókolta. Aba Bálint nem merte visszacsókolni Mikor egyedül maradtak Magdával, Rézi néni szinte félénken kérdezte: — Magda, gyerekem, elmehetek tőled? — Csak menjen, édes, Rézi néni, — fe­lelt nyugodt méltósággal Magda. — Eddig is csak magamnak tartoztam számadással, ezután is így lesz. Rézi néni nem nagyon mert felelni erre, de a­mint­egy maga előtt látta a leányt, érezte, hogy amúgy is kinőtt már a keze alól. Rákövetkező nap Magdát már egészen más dolog foglalta el. A városi aljegyzőt jogakadémiai tanárnak választották meg az egyik vidéki jogakadé­­miára, ügyes, olvasott, könyveknek élő ember volt, a­ki itteni hivatalát mindig csak átmenetnek tekintette. A­mint Magda a hírt a helyi lapban olvasta, azonnal el­küldött Boros Daniért. A Tüskebokor szerkesztője úgy jött, hogy gyorsabban nem is jöhetett volna. Abban a hitben jött, hogy Magda valami szolgálatra kéri és előre örült már neki, hogy tehet valamit. Elég okos ember volt ahhoz, hogy nem törte a fejét előre azon, mi lehet. Majd megtudja, aztán megteszi. Magda azzal fogadta, hogy olvasta-e már az aljegyző elválasztását. Persze, hogy ol­vasta, sőt napok óta tudja. — Ki lesz az aljegyző? — kérdezte Magda. Ez még nem volt bizonyos. Határozottan még senki mellett sem foglalt állást a köz­vélemény. — Akkor maga lesz az aljegyző, szer­kesztő úr! Boros Danit annyira meglepte ez a ki­jelentés, hogy szinte nem is hallotta. — Maga lesz az aljegyző. Megmutatom, hogy maga lesz! — De nekem nincsen pártom, sem a ke­reskedők, sem az iparosok, sem a gazdák között. — Éppen azért, hogy egyik klikknek a­­ jelöltje se győzzön, szívesen szavaznak ma­­gára. — Ebben lehet valami. — Ha én mondom magának, Boros Dá* niel szerkesztő úr, megválasztjuk aljegyző­* nek. Aztán rajta! A polgármester négy-öt év múlva nyugalomba megy, akkor a fő­jegyzőből polgármester lesz. Ha pedig majd ez is üresen hagyja a karosszéket, maga ül bele. — Igen hálás vagyok, hogy rám gondol. — Én mindig magamra gondolok, ked­ves aljegyző úr. A­mióta itt bent élek a vá­rosban, izgat a lehetetlen tunyaság, a­mi­ben elposhad itt minden élet, így elve­szünk. Erők és talentumok mindenütt vannak. Kedvet és területet kell nekik adni. Csak egy legyen belül, majd besegíti a többit. Szeretnék itt valamit csinálni. Akarja, hogy együtt csináljuk? — Ha maga Pallasz Athéné istennő sze­gődik így mellém, letiporjuk az ellenséges hadsorokat! Nem hiába csodáltam én a maga eszét mindig. Itt nincs meglepetés, többé! Csodálkozás kizárva! Minden lehet­séges! Maga elkezdi kormányozni a várost és hol fog megállni? — Semmi túlzás! Az okos korlátozásban van az erő titka. Itt ismerjük az élet min­den billentyűjét. Maga is, én is. Könnyű lesz rajta játszani. — Erre is jó volt a Tüskebokor. — Jó. De még ezen a héten ir a helyi lapba egy vezércikket városunk felada­tairól . • No hát olyan terveket adok be nekik! — Semmit se ad be nekik! Még csak ez kellene! Hogy megvaduljon tőle minden békés polgár? — De ha a város jövőjéről írok, valami tervek mégis kellenek. — Kedves aljegyző úr, maga igen ötle­,­tes ember, de nem szokott halászni. — Nem. Azt nem szoktam. — Persze, nem, vizi vidékről való. De én itt születtem Tudja, hogy mi kel a halá­­száshoz? — Horog meg hal. .(Folyt. köv.), Budapesti Hírlap 1923 julius 22. (163. sz.) * (Cselötei Lajos: A yamato damashii.) Három felvonásos dráma ez a japán-orosz háború idejéből. A hőse egy amerikai ten­gernagy, a­ki japán lányba szeret és ezért egy japán tengerésztiszt féltékenységből hajóját aknára futtatja, az amerikai el­pusztul. Párbeszédeiben vannak eredeti hangok, de az egész munka vázlatos és a szerző ép oly kevéssé ismeri a drámát, mint Japánországot. Sehol semmi elmélye­dés a szereplők lelkébe, a jeleneteknek se szerkezete, se kapcsolata. A legerősebb részletekben a Taifunra és a Pillangó kis­asszonyra emlékezünk. * (Az Élet) legújabb száma érdekes tar­talommal jelent meg. Vas Tamás, Takáts István, ifj. Radványi Sándor, Király Ti­bor, Nagy­­Miklós, Rolla Margit és Vértessy Gyula költeményei, Domonkos István, Szikra Béla, Kincs István, Mátrai Vilmos, Isolde Kurz, G. Miklóssy Ilona és Szira Béla cikkei és novellái teszik változatossá a füzetet. Színház. * (A három grácia jubiláris hete) lesz a Fővárosi Operettszínház jövő hete. Szerdán ötvenedszer kerül színre Lehár Ferenc pá­ratlan sikerű revü-operett­je a bemutató nagyszem szereplőivel. * (A Budapesti Színház szenzációja, a Mindenki kész!) telivér pesti bohózat ma, vasárnap kétszer, délután 4 órakor mér­sékelt, este 8 órakor rendes helyárakkal kerül színre. Mindkét előadásban Ferenczy Károly, Latabár Árpád és Tamás Benő, a közkedvelt komikusok, ,Anita Breitbart sze­repében pedig Kmodiné, a Kis Komédia nagyszerű komikája lépnek föl. Természe­tesen a jövő héten is minden este 8 óra­kor a Mindenki kész! van műsoron. * (Mindenki kész! huszonötödször, ju­bi­­láris díszelőadás) keretében szerdán, e hó­nap 25-én kerül színre. Ez alkalommal nyolc elsőrendű fővárosi művész lép föl kabaré keretében. Minden látogató a fő­szereplők jelmezes arcképével ellátott em­­lékalb­umot kap. Jegy előre váltható. A színházak jövő heti műsora: Budai Színkör. Hétfő, kedd, szerda, csü­törtök, péntek: Peer Gynt. Szombat: Tangó­­királynő. Vasárnap délután: A lőcsei fehér­ asszony; este: Tangókirálynő. Budapesti Színház. Egész héten minden estei és vasárnap délután: Mindenki készt Sziget Színpad (az alsó margitszigeti kávé­házi terraszon). Egész héten minden este: Kabaré-műsor Somogyi Nusi, Sziklai József, Tanay Frigyes, Szőke Szakáll, Berky Lili és Gózon Gyula fellépésével. TGST@DZ­S. flfiz afBéfakai tsa|BS®i«ság« — Starthoz állottak a KAOE versenyzői. — Gera Ferenc kitűnő futása 200 méteren. —• Haluska Ferenc dr. 7 m. 18 cm.-es távol­ugrása. — Régi bajnokok veresége. — A magyar atlétikai derbyt fenyegető sötét fellegek mára elvonultak. Sándor Pálnak, a KAOE elnökének a közbelépésére a KAOE megváltoztatta tegnap nyélbeütött s rossz benyomást keltett határozatát és szineinek neves képviselőit a bajnoki küzdelmeknek a startjához bocsátotta. Az Üllői-úti sport­telepen egybegyült mintegy 2000 főnyi kö­zönség örömmel értesült a fordulatról s jó kedvben üdvözölte a pályán megjelent baj­nok aspiránsokat. A békülékenységnek­ a hangulata hatotta át a bajnoki mitingnek résztvevőit, funkcionáriusait és közönségét egyaránt s úgy éreztük, hogy az eredmé­nyekhez, jóllehet általában nem elégíthet­ték ki az atlétika híveit, mégis mindenki meg volt elégedve, mert az előjelek után gyengébbekre voltunk elkészülve. A legér­tékesebb eredményét a napnak Gerő F­erenc mutatta föl a 200 méteres síkfutásban. Sprinter bajnokunk, úgy látszik, teljesen kipihente a külföldi versenyeknek a fára­­dalmait, új erőre kapott s életének talán legjobb teljesítményét adva 22.2 mp.-el be­állította Krepuskának 1919-ben megterem­­tett országos rekordját. A minuciózus pontosságra törekedő in­­dító a döntőben kétizben is visszarendelte a futásnak eredt mezőnyt s végül is haj­­szálnyira egy pillanatban keltek útra a­ futók. Nyomban látszott, hogy Gerő Fe­renc ellenállhatatlan gyorsasága fog dia­­dalra­ jutni s a mikor Gerőnek sebessége a második száz méteren sem csökkent, már nyilvánvaló volt a győzelme, sőt azt is meg lehetett puszta szemmel figyelni, hogy,, időteljesítménye is kivételesen jó . Tölje éy mint két méterrel előzte meg Gerő Kurim*,-­ czyt, pedig vereségét várták, győzelmének. Fürdőruhák Fürdőtrikók Fürdő­cikKek Teniszcikkek Sport cikk­el: Reist II. és Tsa VI., A­nárássy­ út 36. szám Telefon: 32—02.­­Párisi áruházzal szemben

Next