Budapesti Hírlap, 1923. július (43. évfolyam, 146–170. szám)

1923-07-05 / 149. szám

IRODALOM és MÜVESZGT. Vis»ei<ssiEsi Sftsssl — fi legújabb Feldik ei»« bsinuta- tõja a Budapesti Szinh­ázn­a». — f Mikor a budapesti színházi évad meg­­i­al, egy Feld-bohózatna­k ad életet. Az aréna-uti mű­intézet, mely már kőszinházzá szilárdult, a Feldek törhetetlen energiájá­nak köszönheti, hogy el nem pusztult, sőt egészen külön hang lett a fővárosi szín­házak koncertjében. Ez a hang nem szim­fóniákból való, még csak nem is menüett, hanem minden esztétikai előítélet nélkül való pesti kacagás.­­ Mindenki kész! énekes revü, ezt hirdeti sze.­. színlap, a­melyen még olvasható, hogy­­fellépnek a Link bárók, Anita Breitbart, bankár, primadonna, gépírókisasszony, sőt még Tuth-Rank-Kamen is. Ez a társaság bomlik, tréfál, táncol és énekel egy egész sereg zeneszerző kottái után, minden perc megtömve tréfával, trükkel, tánccal, nótá­val és tablóval.­­ Mindenki készt a bankár, a báró, a pri­madonna, az egész zátonyra jutott pesti világ­ Ha már hasztalan panaszkodik az ember miatta, talán lehet nevetni rajta. A főszerepekben Kmocsiné, a Kis Ko­média népszerű komikája, Mende Klári, Pogány Klári és Szirmai Vilmos a Budai Színkör tagjai, Ferenczi és Latabár jó kedvvel játszottak és a közönségnek sok ilerás percet szereztek. A rendezés jó volt, a díszletek stílusosak. Az Operaház hallét­jét a közönség nagy tapsa fogadta. A szer­zőt a felvonások­ után többször a lámpák elé hívták. SzinteSz. * (A főszezon pezsgő­­forgalma) mutat­kozik napról-napra a Vígszínház pénztá­rainál. A zsivány kedves tréfáin és élcein, mulatságosan szőtt bonyodalmán és frap­páns megoldásán akar kacagni egész Buda­pest. Ma és holnap is A zsiványt adják a Vígszínházban. Kezdete 8 órakor.­­ (Örül, a­ki jegyhez j­ut) A három grácia előadására. Nem volt még példa arra, hogy júniusban és júliusban a táb­lás házak szakadatlan sorában oly impo­nálóan nyilatkozzék meg újdonság népsze­rűsége, mint a­hogy az most a Fővárosi Operettszínházban Lehár Ferenc nagyszerű revü-operettjének, A három gráciának a sikerénél tapasztalható. Aranyért 208 koronával, de még annál is többet írtsó- e, I* n • Hunyadi-tér 9 t-k-Krammond kiraptéife ,i­‘kailtt miniéül!Esszefosvalló, sä,* Brilliánsért. os&sfcért óriási árat fizet ! Budapesti Hsbup 1923 jnuus 5. a«, >*) * (Vasárnap délután és este a Mindenki kész!) című szenzációs revü kerül színre a Budapesti Színházban. Jegyek előre vált­hatók. Fü­ntszính­áz. * (Turán-m­ozgó.) ,­(Nagymező­ utca 21.) A bandita szerelme, dráma 4 felvonásban; Turfhiénák, amerikai sportdráma 4 felvo­násban, és pompás bohózatok. Az előadá­sok kezdete 5. 7 és 9 órakor. L IllEKEII. )( Ügető verseny. A júliusi miting szerdán lefolyt megnyitó napjának részletes ered­ménye: I. Körmendi ménes: Viktoria Watts. (1­4 reá), hajtotta Maszár, első, Pilóta (3), má­sodik. Papramorgó (6), harmadik. Tot.: 10:15, 13, 13, 23. — II. Morványhidi ménes: Wein­gartshof (2 reá), hajtotta Novák, első, Árva­­legény (11/-1), második, Pancsi (4), harmadik. Tot.: 10:13, 10, 10, 10. — III. Kisbérapáti mánes: Bankár (4), hajtotta Kovács, első, Adoma (6), második, Aspasia (2'A reá), har­madik. Tot.: 10:51, 21, 51. — IV. Morvány­­hidi ménes: Kanpurka (3 reá), hajtotta No­vák, első, Meerkatze (5), második, Guillotine harmadik. Tot.: 10: 11, 11, 13. — V. Puszta­­herényi ménes: Civil (2%), hajtotta Saeger, első, Herakles (10), második, Rézangyal, har­madik. Tot.: 10:32, 18, 107. — VI. Schneider: Mortanat, hajtotta Vorst, első, Ezredes, má­sodik, Discorsi, harmadik. Tot.: 10:548, 57, 26, 49. — VII. Angyalföldi istálló: Adél— Visszhang, hajtotta Tomann, első, Mirabella— Rota, második. Tot.: 10:24, 10, 22. )( Az alegi fattatár,. Kétéves kancáké a harmadik napnak a főszáma, a margitszigeti­­díj. Idáig Szira teljesítményeit lehet a legma­gasabbra értékelni, valószínű tehát, hogy Pejacsevich gróf neveltje szerzi meg a győzel­met Frivol és az ugyancsak klasszis Szándék előtt. A napot megnyitó eladóversenyben Csajkás és Gyere ki, az eladó kétévesek h­en­­diikepjében My Pét és Facette, a nyeretlen kétévesek versenyében Csertő és Honfitárs, a hendikepben Derüre-boru és Integritás, a sveller-hendikepben Balerina és Vaskalapos a jelöltünk. Budapest, csütörtök, 1923 július 5-én. Vígszínház: A zsivány (8). Fővárosi Opere­színház: A három grácia (8). Magyar Színház: Kovácsáé (fél 8). Andrássy-úti Színház: Pajkos grízeltek, Hány óra, Zsuzsi? Cirkusz, Baj van, stb. (fél 9). Buda! Színkör: Fekete gyémántok (8). Budapesti Színház: Mindenki kész (8). Sziget Színpad: Ninácska és a grófocska, Kelemen Palika stb. (9). Apolló Színpad: Vonósnégyes, Siófok gyöngye stb. (8). A­ TITANIA. - RECSÉNY. - 13 lí*Sa HAIffiVAS­S JÓZSEF. Hazamenet arról beszélgettek, hogy mi­lyen családi jelenet lesz Sólyomváriéknál, ha a nagyasszony megtudja, hogy Molnár a városban eladta az ökröket. Magda csupa jókedv volt. Előadta az egész jelenetet, a­mi a Sólyomvári portán le fog játszódni a hír hallatára. — Itt már maga novellát, Magduska? — nevetett az előadáson Molnár. — Eszembe se jutott. — Próbálja meg, mert nagyon jól látja az embereket. — Majd egyszer megpróbálom. Majd idebent a városban, ha unatkozom. Rézi néni tudomásul vette, hogy ezek ketten megbeszélték már a városba költö­zést is. De Magda könnyű kedve elvette neki is a gondját. VIII.­ ­András napján ünneplőre volt terítve a reggeliző asztal. Magda virágot hozatott a városból. Molnárt meglepte az ünneplés, mikor az ebédlőbe lépett. Jólesett neki, hogy mennyire házigazda lett itt. Sohasem érezte még ennyire itthon magát, mint most. Felesége semmivel sem segítette elő helyzetét. Inkább akadályozta munkájá­ban. Mert első ura is jó gazda volt, de a gazdaságot csak olyan úri kézlegyintéssel kezelte és ment minden, mert rajta volt a szeme és egyszerű úri életük bevételeik­nek a felét se emésztette föl. De ő minden tudásával és erejével akart belefeküdni ebbe a pompás gazdaságba. Mit lehetett volna itt kitermelni egy szeszgyárral, marhahiz­­lalóval! A városi gőzmalmot is le lehetett volna verni modernebb berendezéssel. De ezek nagy vállalkozások voltak és felesége­­ annyira félt minden új és ismeretlen do- s lóétól, hogy rá nem lehetett venni. Azért sokszor úgy érezte, mintha valami szűk helyre szorult volna be, a­hol még a karjait se tudja mozgatni, sőt alig tud lélegzetet venni. Másodrendűnek, cseléd­nek érezte magát. Csak a legutóbbi időben szabadult föl a lelke, a­mióta Magdával tölti napjait és nagyon jól tudta, hogy ez a mai megtisztelés is a Magda munkája. A diadalmas férfi büszkeségével kö­szönte meg a névnapi ajándékokat és mintha egy fejjel magasabb lenne most, hogy körülnézett új­ otthonában, mely benne tisztelte az elsőt, a férfit. Magda, igen Magda az, a­ki neki új otthont teremtett és beragyogta az életét azzal a fényességgel, a­mit azelőtt sohase látott, sohase érzett. Olyan hangok csen­dültek föl lelkében, a­miket valamikor, régen hallott, mikor diák korában Jókai regényeit olvasta, de aztán minden elné­mult a durva környezetben. Most lobog föl előtte az élet egész fényességében. A­mi ezután jön, az lesz csak szép igazán. Derült hangulatban itták meg a reggelit. A reggeli végén beállított András bácsi is, így kiöltözve igen jó megjelenésű férfi­ember volt, csak mozdulatai voltak nyúj­tottak, fáradtak, csak a lépése lágy és sima, a­mivel elütött a társaságtól, a­hol mindenki öntudatosan állt a lábán és ne­hezet lépett. Jól tartották reggelivel. Megtréfálták, hogy milyen jó formájú legény ember. Ideje volna már asszony után nézni. Va­lami jó gazdaasszony rendbe halhatná az életét. Még Rézi néni se kerülte ki a tréfát, biztatták, hogy Andrásból ő tudna embert faragni. . . — Az a kérdés, — felelt rá, — kellek-e neki. Mert, hogy ő nem kell nekem, azt tudom. • — No, miért? — méltatlankodott An­drás. — Mi az asszony férfi nélkül? üres fogas. — Jobb, ha üres, mint ha pókháló lóg rajta, — vágott vissza Rézi néni. — Miért volnék pókháló? — Mert semmi keménység sincsen benne. Bisfsa­sb­ an kezdődött meg az OMKE valorizációs ankétje a Budapesti Kereskedelmi Testület helyiségében. Drucker Géza, az OMKE al­­elnöke megnyitó szavaiban ismertette azo­kat az előzményeket, a­melyek az állan­dóan romló valuta folytán szükségessé tet­ték egy állandó értékmérő teremtését. A közgazdasági élet ma számos téren meg is kezdte a valorizálás alkalmazását, úgy hogy ma a kérdés az, hogy helyettesítsük a szabályozatlan valorizálást szabályozott valorizálással? Ezután György Ernő dr., az OMKE ügyésze tartotta meg bevezető előadását. A pénz fokozatos elértéktelenedése az idők folyamán — úgymond — kétségtelenné tette, hogy a gazdasági élet alanyai két nagy csoportba, az eladók és a vevők cso­portjába oszthatók. Az első, a­melyik tönkrement, a második, a­mely meggazda­godott. Homloktérbe került tehát a valori­zálás gondolata. A­mennyiben maga az ál­lam a gazdasági életnek több fontos ágaza­tában szankcionálja a valorizációt, úgy kétségtelen, hogy a valorizálás felé fog tö­rekedni a gazdasági élet minden tényezője, iparos és kereskedő, munkaadó és alkal­mazott egyaránt. Ez pedig jelentené az in­dex-rendszer elfogadását, a­minek következ­ményeit Ausztria példája eléggé bizonyítja. De­ másrészt, ha az állam adná meg a lö­kést a valorizáció felé, úgy számolnia kel­lene azzal is, hogy saját hitelezői is valo­rizációs igényekkel lépnének fel, a­mely­nek teljesítése a lehetetlenséggel határos. A kereskedelemre nézve a valorizáció a leg­súlyosabb veszedelmeket rejti magában. Az előadó azt hiszi, hogy általánosságban a valorizációt keresztülvinni nem lesz le­hetséges, de speciális esetekben­ helyes a valorizációnak gazdasági és jogi alkalma­zása. Fleissig Sándor, a tőzsde alelnöke rá­mutatott arra, hogy ha még lehetne is gondolni a valorizációra, akkor is lehetet­len keresztülvinni akkor, a­mikor a keres­kedelem és ipar száz és száz más súlyos megkötőit­,ég alatt szenved. Lehetetlen va­lorizált hitelt igénybe venni, ha Deviza­középpont van az országban. Valorizált hitelnél az első elengedhetetlen feltétel, hogy idegen valutát szabadon vehessek és adhas­sak, hogy magamat fedezhessem. A valori­záció másik veszedelme abban rejlik, hogy az az alap, amelyet a jegybank valorizációs alapnak fog megállapítani, legyen az dol­lár, svájci frank, vagy arany paritás, fel­tétlenül általános értékmérővé fog válni. A koronának mint értékmérőnek megad­tuk ezzel a kegyelemdöfést. Igenis folyik tezaurálás úgy a producensek és a ke­reskedők, mint a fogyasztók részéről. Ez?­— De hiszen megmutatnám én, ha újra kezdhetném! — Mutatná ám a kis malac farkát! Nem akaratból cselekszik az ember, hanem mert úgy születik. — Ez még nem minden, Rézi néni. — szólt közbe Molnár. — Talán még többet tesz az, hogy kik azok az emberek, a­kik­kel eg­yütt élünk. Velük nemesedünk vagy romlunk. — Persze. Olvastam én arról is, hogy be akarják bizonyítani, mennyire átalakul a jelem, ha disznóhús helyett halat eszik. De azért mégis csak Petőfinek kellett lenni, hogy csavargó színész sorban el nem zül­lött és még bohém se lett belőle. Megbontották az asztalt, meghagyták Rézi néninek a diadalt, mert mindenkinek másfele jártak a gondolatai. Magda gyö­nyörködve nézte Molnár diadalmas bol­dogságát, a férfi meg büszke hálával kö­vette a leány minden mozdulatát. András bácsi karosszékbe telepedve kényelmesen szivarozott és időnkint egy pohár seprű­pá­­link­ával tett pontot gondjatai közé. Az asz­­szonyok kimentek az ebéd után nézni. Délelőtt Magda Molnárral és Andrással a gazdaságot csatangolta be. Andrásnak mindenütt voltak észrevételei, a­mik ijesztő távolságra estek a józan gazda felfogásá­tól. Különösen a kancatej izgatta fantáziá­ját. Ha az ősöknek kedvelt itala volt, miért ne lehetne felújítani? Valami eredeti italt kellene erjeszteni belőle, az újdonság volna az egész világon. Azt is k­ifejtette, hogyha az állatokat egész éven át jéghideg istállóban tartanák, alighanem erősen megnőne a szőrük, ezzel is egészen új fajtát lehetne kitermelni. Mikor ebédre fölmentek, Molnár végig­­simította a homlokát és szinte fájdalmasan mondta Magdának: Beleszédültem abba, a­mit ez az em­ber összebeszélt. Már hajlandó volnék az egész gazdaságot rózsaszínű galambok te­nyésztésére berendezni. Magda nevetett,­­ így van ez minden új dologgal. Meg­zavarja az ember fejét. ken a bajokon azonban valorizáció aligha segít. A bajok csökkentésére csak úgy hathatunk, ha bevezetjük a fakultatív hi­telrendszert. Az intézetek adhassanak va­lorizált és nem valorizált hiteleket, elfogad­hassanak valorizált és nem valorizált be­téteket. Eddig valahogy az volt a felfogás, hogy valami hazaárulásféle rejlik abban, h­ogy nem magyar koronában­ számolunk. Valami bizalmatlanság a korona iránt. Ez a téves felfogás az utóbbi időben kezd már megszűnni. Az élet majd meg fogja mutatni, hogy a hiteligények miyen irányba fognak terelődni, a valorizált, vagy a nem valorizált hitel irányába. De ha már csodaszert keresünk, akkor azt ne a valotizációban keressük. A csoda­szer nem más, mint hogy az állam újra bizalmat tudjon ébreszteni magával szem­ben a saját polgárai lelkében. Ennek pedig a titka egy, az ország bel- és külpolitikai ügyeit úgy vezetni, hogy ezt a „bizalom­fedezetet“ megteremthessük, Reiss Jenő az export- és importkereske­delem szempontjaiból szólt a kérdéshez. Szerencsétlen gondolatnak tartja, hogy Magyarország legyen az az állam, mely a valorizáció kísérletét a saját polgárai bő­rén végezze el. Nem lehet a valorizációs kísérletet megvalósítani egy olyan ország­ban, amelyben gazdaságpolitika helyett csak egy egyoldalú fiskális politikát foly­tatnak, a­melyiknek van ugyan két pénzügy­­minisztere, de kereskedelmi minisztere egy sincs. A magyar zónán most érik a magyar valuta, amely — ha adósságainkat nem­ kumuláltuk volna esztelenül, — magában is stabilizálni tudná az ország gazdasági helyzetét. Pályi Ede dr. szerint a valorizálás nem egyéb, mint a korona vásárlóerejének sta­bilizálása. Miután valutánkat stabilizálni nem tudjuk, igyekezzünk legalább részle­gesen ott, a­hol lehetséges, a korona vásárlóerejét stabilizálni. Mint kiindulási pontot elfogadja a fakultatív valorizálás rendszerét, a cél azonban a valorizáció mi­nél szélesebb alapon való kifejezése volna. A mai viszonyok között kettőt tehetünk meg. Először törjük össze a bankóprést és ezzel akadályozzuk meg azt, hogy a most már heti tízmilliárdos improduktív bank­jegyszaporulat az év végére félbiliós, vagy sokbilliós bank­jegyáradattá nőjön. A má­sik indítványa pedig az, hogy ha összetöri­­ük a bankóprést, rakjuk azt darabjaitól újra össze és indítsuk azt meg úgy, hogy az állam által többé improduktív célokra igénybevehető ne legyen. Vágó József hozzászólása után Neumann Adolf, a miskolci kereskedelmi kamara el­nöke mutatott rá azokra a veszedelmekre, a­melyekkel a valorizációnak a bevezetése a vidéki hitel- és gazdasági életet sújtaná. — Igaza van. Azért nehéz kiválasztani, hogy mitől megyünk előre. — Talán szerencse is kell a választás­hoz. Az ebéd egyre emelkedő hangulatban folyt le. A tréfákat András bácsinak meg Rézi néninek kellett elviselni. Magda és Molnár nagyokat nevettek. Molnárné ko­molyan ült a helyén. Nem volt érzéke a könnyű hangulatok iránt. Magda, az édes bor hatása alatt, merész és szeszélyesen jókedvű lett. Hatalmas képtelenségeket mondott és elszörnyesztette vele a társaságot. Molnár elnézte a fele­ségét, aztán Magdát, és mindig lehetetle­nebbnek látszott előtte, hogy ez az egyik annak a másiknak a leánya. Még mintha a feleségének kerek, egészséges arca is egyre fakóbb lenne és szemének fénye egyre jobban elbágyadna. Ebéd után egy kis időre egyedül marad­tak a dohányzóban Magdával. Szemközt ültek a feketekávénál. —­­ Most, hogy magunk vagyunk, most tudom csak igazán megköszönni magának ezt a mai napot, Magduska. — Nekem? — mosolygott a leány. —­ Mindnyájan szeretjük. — De maga legjobban. — Lehet. — Azért merek kérni még egy vasárnapi ajándékot. — Tessék! — Lássa, egyetlen dolog hiányzik itt ne­kem. — Mi az? «— Hogy maga nem szólít engem sehogy. — Minek szólítsam? — Az magától függ. — Bácsi? — Nem jó, mert nem igaz. — Apámnak nem szólíthatom. — Nem volna megfelelő. — Molnárnak? — Nem lehet. Ha idegen volna, menne. De hogy ilyen közel áll, sok. Anyja is így­­szólít. — Már akkor csak az Endre marad. — Az. (Folyt. köv.)’­

Next