Budapesti Hírlap, 1923. augusztus (43. évfolyam, 171–195. szám)

1923-08-23 / 188. szám

. A felvidéki tót néppárt nagygyűlése. — Az autonomista álláspont újból való­­ . leszögezése. — Prága, aug. 22. A felvidéki tót néppárt Besztercebányán nagygyűlést tartott, a­melyen a felvidéki pártszervezetekből 236 kiküldött vett részt. Hlinka András elnök tett jelentést a politi­kai helyzetről. Beszédében kifejtette a párt­nak ismert autonomista álláspontját. Be­széde végén fölhívta a megjelenteket, hogy adakozzanak a néppárti sajtó céljaira. Hlinka szóbahozta Tuka útját is. Megismé­telte a párt szolidaritásáról tett nyilatkoza­tot és kifejtette, hogy Tuka a párt rendele­tére ment külföldre és hogy a párt ezért felelősséget vállal. Tuka már csak azért sem követett el semmi törvénytelent, mert barátságos külföldi­ országba ment. Utána Juriga a párt programjáról beszélt. A fel­­szólalások után megalakították az elnöksé­­ get és a választmányt. A párt elnökéül is­mét Hlinka Andrást választották meg. „Magyarország sorsa.“ Bethlen István gróf miniszter­elnök nyilatkozata a londoni Tit 1 83-ban. London, aug. 22. "A Times augusztus 18-iki száma Magyar­­ország sorsa . A tizenegyedik órában is reméli a népszövetség segítségét cím alatt budapesti levelezőjének­­követ­kező cikkét közli: Budapesten nagy az aggodalom, mert a szövetséges hatalmak és a jóvátételi bizott­ság továbbra sem tudnak megegyezésre jutni abban, hogy Magyarország a népszö­vetség útján kapjon kölcsönt. A sinaiai határozatról szóló kedvező sajtóhírek azt a reményt keltették, hogy Magyarország az augusztus 28-án Genfben összeülő népszö­vetség pénzügyi bizottságának támogatását kérheti, Magyarországnak ez a reménysége azonban, az utóbbi napok információi sze­rint, aligha fog megvalósulni, úgy látszik, a­­kis-antant Sinaiában nem fogadta el az angol-olasz javaslatot, a­mely szerint Ma­gyarország a népszövetséghez folyamodha­­tik. A­míg a kis-antant ragaszkodik ehhez az állásponthoz és a jóvátételi bizottság­ban Franciaország támogatásában részesül, addig Magyarország nem számíthat arra,­­hogy a népszövetség révén olyan kölcsön­höz jut, mint a milyet Ausztria kapott. Bethlen­­István gróf ma a következőket mondotta nekem: — Több mint három hónapja, hogy Ma­gyarország ügyét Pak­sban a jóvátételi bi­zottság előtt ismertettem. Ezelőtt két hó­nappal arra kértem a hatalmakat, vegyék revízió alá a bizottság határozatát, azonban semmi sem történt. A népszövetség tíz nap múlva összeül Genfben, de a szövetséges hatalmak megegyezése nélkül nem támo­gathat bennünket. Ennek a megegyezésnek hiányában a népszövetség ugyan össze fog ülni és szét is fog osztani, de semmit sem fog változtatni azon a helyzeten, a­mely­­ma kétségtelenül a legaggasztóbb Euró­pában. Lehet azt várni tőlünk, hogy felszínen tartsuk magunkat a zuhanó pénz áradatában, a­mikor kezeink pénzügyileg össze vannak kötözve? Nyomatékosan ké­rem a hatalmakat, hogy tíz napon belül hozzanak határozatot az angol-olasz­­javas­lat alapján, mert ha kénytelenek volnánk a népszövetség jövő ülésszakáig várni, a következmények végzetesek lehetnek. A pulifista hívei. Az egységes­ pá­rt akciója a nyomok ellen. "* Az egységes párt elnöksége mozgalmat in­dított a szegényebb néposztályok égető ba­jain való gyors segítség érdekében. Erről a mozgalomról Almásy László, a párt ügyve­zető­ elnöke ezt mondta: — A pártnak ez a mozgalma a szomorú szociális helyzeten igyekszik segíteni. Már egymásután érkeznek be a pártba a vár­megyék főispánjainak jelentése az egyes vármegyék szociális helyzetéről. A pártnak külön előadója van ezeknek az adatoknak a földolgozására; az előadó jelentést fog tenni, a­mellyel azután a párt értekezlete a legbehatóbban fog foglalkozni. Az idáig beérkezett jelentések alapján örömmel kell megállapítanunk, hogy az általános hely­zet a községekben nem olyan szomorú, a­hogy általában gondoltuk, úgy­hogy az igazi segítőakciónak a városi lakosság felé kell irányulni, a­hogy erre valóban nagyon nagy szükség is van. A városokban már­is mozgalom indult meg arra nézve, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel maguk is hathatósan enyhítsék a szociális nyomorú­ságot, részben társadalmi gyűjtés és jóté­konyság útján, részben pedig munkaalkal­mak teremtésével. Budapesti Blnt 1923 augusztus 23. (188. sz.) Utahra bűnvádi eljárás indul Lendvai István ellen. Lendvai István tudvalévően ,ceglédi be­számolóján a sajtóban megjelent közlések szerint olyan kijelentéseket tett, a­melyek sértik a nemzetgyűlés és a kormány tekin­télyét. Az igazságügyminiszter ennek kö­vetkeztében fölhatalmazta az ügyészséget, hogy bűnvádi eljárást indítson a­ képviselő ellen. A fölhatalmazás szövege a következő: A minisztertanács az 1914. évi 41-ik tör­vénycikk 8-ik szakasza alapján fölhatal­mazza a királyi ügyészt arra, hogy Lendvai István budapesti lakos által Cegléden 1923. augusztus 20. napján tartott beszámoló­beszédében a magyar királyi kormányt sé­relmező, állítólag elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségének megtorlása végett a bűnvádi eljárást hivatalból indítsa meg. Budapest, 1923. augusztus 22-én. Daruváry Géza s. k. Lendvai István ma a Nemzeti Sajtótudó­­sító Iroda útján nyilatkozatot tesz közzé, a­melyben kijelenti, hogy Cegléden elmon­dott beszédét a sajtó tendenciózusan elfer­dítette. Beszédemben nem általánosítottam, — mondja a többi között — a nemzetgyű­lés egyetemének tekintélyét nem sértettem, nem is volt szándékom megsérteni Ugyan­csak kijelentem azt is, hogy ceglédi beszé­demben „panamisták megvédésének" ne­veztem azt, hogy bizonyos részvényügyeket miniszteri széfből korrekt üzletnek minősí­tettek. A Bethlen-k­ormány egyetemét pana­mákkal megvádolni eszem ágában sem volt. Budapest, 1923. aug. 22. Lendvai István, Cegléd város nemzetgyűlési képviselője. ik­kel — A vasútra háritják az áremelést. — Az árdrágítás megtorlásának magyarázata. — Tegnapról mára 620 koronáról 860 ko­ronára emelkedett a tej ára. A vasúti ta­rifa emelésével okolják meg ezt a drágí­tást, mert, azt mondják, nemcsak azt kell számításba venni, hogy mennyivel emelke­dett a teheráruszállítás, hanem tekintetbe kell venni a személydíjszabás nagyfokú emelését is ,a­mi különösen a kis tételek­ben való szállításnál terheli meg a tej árát. Akár igazuk van a tej árusoknak teljes mértékben, akár nincsen, ahhoz nem kel­­­­­ett prófétai tehetség, hogy előre megmond­hassa az ember: a vasúti tarifák óriási emelése hatalmasan fogja fölfelé lökni az árakat. Itt van az egész kérdés veleje. Az állam elveszti erkölcsi erejét az élelmiszer­­uzsora megfékezésével szemben, ha a for­galmi eszközök folytonos drágulását nem tudja megakadályozni és ha nincsen egyet­len ötlet, a­mely más kisegítő utat találna, mint a deficitnek a közönségre való zudí­­tását, hogy mindennapi élelmével kapcso­latosan tízszeresét fizesse meg annak, a­mi a vasút pénztárából hiányzik. Az áremelkedéssel szemben kiadott drá­kói rendelkezés is csak megtorlás, már­pe­dig megtorlással semmiféle társadalmi bajt sem tudtak megszüntetni sohase. A megtor­lás kielégítheti a közhangulatot így-amúgy, de csak pusztítani tud, teremteni és gyó­gyítani nem képes. Egyik reggeli lapban Vázsonyi Vilmos jogász szempontból bírálja az igazságügyminiszter rendeletét és a benne foglalt gyorsító tendenciát jogász­elvek szerint ítéli el. Nagy Emil igazságügy­miniszter erre egy nyilatkozatában a követ­kezőket feleli: „Ha komolyan vesszük az igazságszolgál­tatást, akkor lehetetlenség tovább tűrni, hogy az árdrágítást letörni szándékozó bí­rósági eljárás úgy elhúzódjék, hogy hosszú idő múlva, egészen más viszonyok között akarják végrehajtani az ítéletet, mint a­milyen viszonyok akkor voltak, a­mikor az árdrágítást elkövették. Azért fordultam ah­hoz a megoldáshoz, hogy az első fokon ki­merítő, részletes tárgyalást tartson a bíró­ság, feltétlenül alkalmaztassák minden eset­ben ülnek és lehetősg szerint még ezenkí­vül szakértő és ellenszakértő. De azután az ilyen módon alaposan meghozott ítélet el­lenében ne legyen helye a jogorvoslásnak. Egyáltalán nem érinthet ez ártatlan embe­reket, hanem csakis azt fogjuk ezzel elérni, hogy az igazságszolgáltatást komolyan fogja venni a közönség, a mai viszonyok mellett igazán érthető, hogy senki sem fél az igaz­ságszolgáltatástól, a bíróság ítéletétől, így, ha eddig volt hely a semmiségi panasznak a királyi kúriához, de viszont az ülnök al­kalmazása nem volt kötelezővé téve, mu­tatja azt, hogy ezekben a kérdésekben ke­vés a jogi kérdés és sokkal több a ténykér­dés. Miután ülnök alkalmazása eddig nem volt kötelező, csak jogászok vitatták el a kérdést, a semmiségi panaszok mellett is sokkal könnyebben támadhatott igazságta­lanság, mintha jövőben semmiségi panasz nem lesz ugyan, de a tárgyalást az ülnök közreműködése nélkül nem lehet megtar­tani.“ Az igazságügyminiszter a maga körében megtette, a­mit tehetett, de itt nem jogi szempontok oldják meg a ma égető kér­déseit, hanem egy erős, jó gazdasági pro­gram, melyben az állam nem a büntető pallos villogtatásával, hanem a bőség szaru­jának kibontásával segít a szegény magya­ron. A bőség itt van, a teli magtárakban, roskadozó gyümölcsfákon, a viruló kony­hakertekben, a hatalmas állatállományban. Ha így megyünk tovább, az élet egészen kicsúszik a vezető körök kezéből. A hivata­los ármegállapítás is jó, ha egy-egy napra tudja megakadályozni az árak emelkedését. A­míg arról nem gondoskodnak, hogy a mindennapi élet legelemibb szükségletei mind együtt vagy mennyiségben, olcsó áron jussanak a kicsinyben vásárló közön­ség kezére, addig tovább rohan az ár és mindent eltemet. A film null­iárosában. — Látogatás a Copvin-filmgyár zuglói telepén. —­ ­A Corvin-filmgyár vezérigazgatójának, Barna Károly urnak meghívására a minap látogatást tettünk a gyár zuglói új telepén, a­hol a „film­teremtés“ milliók szórakozá­sát előkészítő munkája foly­t. Túl a vasúti keresztezésen, a Thököly-úttól jobbra már a villamosról szemünkbe tűnik egy hatal­mas üvegpalota, a gyártelep műterme, a­melynek négy emelet magasságig tornyo­suló üvegfalai csillognak a délelőtti nap­fényben. A Gyáli­ út felé kerülünk, itt van a telep bejárója. Lak­ner Artur úr, a gyár száz sze­mű és ezer gonda intézője fogad. Néhány határozott hangú utasítást ad a telep gyáli­­uti kerítését építő munkásoknak, azután megindulunk befelé a filmvárosba. Keresz­tül haladunk a berendezés alatt álló iroda­­helyiségeket és öltözőket magába foglaló földszintes épületen, hogy annak délfelé nyíló folyosóján át belépjünk a műterembe. A tizennyolc méter magas, 36X24 méter terjedelmű üvegpalota tele van a filmfelvé­telhez szükséges kellékekkel. A legújabb rendszerű reflektorok, Weinert-féle ívlám­­pák, a legmodernebb higanylámpák hosszú sora áll készen, hogy a film tökéletes felvé­teléhez szükséges fényt az operatőr rendel­kezésére bocsássa. Fönn, az üvegtetőn sötét függönyök fogják el a zavaró nappali fényt. A tető alatt köröskörül korridor fut végig, a­honnan igazgatni lehet a teremben felállított színfalakat és a­honnan — ha kell — a legmeglepőbb mozitrükköket irá­nyíthatják az ügyeskezű rendezők. A terem hosszában futó két korridor között csigá­kon gördíthető híd lebeg a magasban, be­lőle nyolc hosszú ragadozó kar, nyolc kar­csú daru nyúlik a levegőbe, lesve a prédát, a színfalakat és lámpákat, hogy a rendező­nek és az operatőrnek villamosárammal közvetített parancsszavára, oda helyezzék, a­hol éppen szükség van reájuk. A hatal­mas faburkolatú padozat, a­melyre — ha szükséges — nagy parkettdeszkákból palo­ták és dísztermek fénylő padlóját rakhat­ják ki, a középen hat négyzetméter terüle­ten felszedhető. Ez alatt van a vízmedence, a­mely csillogó víztükröt, tavat, folyómed­ret varázsol a filmre és a­melynek tágas ürege, ha kell, sülyesztőül is szolgál és a felvételnél mélység perspektíváját is meg­adja. Az üvegpalota nyugati fala széttár­­ható, hogy ha a felvétel távolabbi perspek­tívát kíván, a felvevő gépet kiállíthassák az üvegépület elé és innen vegyék le a műte­remben lefolyó jeleneteket. Ha pedig a műterem sem elég tágas, vagy pedig a filmdarab szabad területet követel, ott van a telep óriási térsége, a­melyen­­ akár egész várost építhetnek az ügyes kezek. A telep ácsai éppen most ké­szítenek ilyen szabad ég alatti színfalakat, a­melyek egy kikötőváros utcarészletét, mintegy húsz házat varázsolnak majd a mozi közönsége elé. A Corvin-gyár legújabb filmjének — a­mely Jókai Egy huszáros leány című novellája után készül, Lóth Ilával, Rajnai Gáborral, Lukács Pállal, Fenyvessy Emillel és Vendrey Ferenccel a főszerepekben — ezek a fából összeácsolt puszta falak az első kezdései. Mindaz, a­mi a műteremben, vagy a sza­bad ég alatt lejátszódó film miliőjének megteremtéséhez szükséges: színfalak­, bus­torok­, parkett-deszkák, épületrészek, osz­lopok, ott terveztetnek és ott készülnek a telep mintaszerűen berendezett műhelyei­ben. Egy kiváló fiatal müncheni építész,­­Reiber Lajos művészi ötletei teremtik meg a minuciózus pontossággal kidolgozott ter­veket, a­melyek után asztalosok, szobrá­szok, lakatosok, kassírozó munkások, kár­pitosok és ácsok dolgozzák ki nagyban a filmszínpad stílszerű berendezését. A mű­helyépületből — a­melyben a többi között házinyomda is működik — sínek vezetnek a műterembe, hogy a kényes díszleteket könnyen és a megsérülés veszedelme nélkül lehessen a színpadra szállítani. A filmek­hez készülő új díszleteken kívül hatalmas, mintegy félmilliárd értékű raktára van a gyárnak régi díszletekből és ugyancsak te­­kintélyes értéket képviselő jelmezraktára, a­melynek karbantartásával és az új jelme­zek készítésével a telep szabóműhelye fog­lalkozik. Ilyen hatalmas személyi és tárgyi készült­ség áll a gyár rendelkezésére a filmfelvétel színhelyének elkészítéséhez. Maga a film­­szalag külön épületben, a fototechnikai labo­ratóriumban futja meg megszokott útját. Itt a laboratórium főnöke, Polik Dezső veszi át a vezetést; ez az ő birodalma. Az egyik elsötétített szobából a másikba ha­lad itt a filmszalag, a­melyet a felvétel előtt az egyik szobában felállított legmodernebb perforáló gépekkel két oldalt lyuksorral lát­nak el, hogy a felvevőgép és a vetítőgép fogaskerekei tovább hajthassák a lencséit előtt. Egy nap alatt 5000 méter hosszú fil­met perforálnak a kitűnő készülékek. A fel­vétel után az operatőrtől ismét visszakerül a filmszalag a laboratóriumba és sorra járja a sötét szobákat. Az egyikben, lapos kádak­ban előhívják, és rögzítő folyadékban fixí­­rozzák, a másikban megmossák, a harma­dikban nagy motorokon szárítják a nega­tív filmet. Majd a másoló terembe kerül, a­hol a legújabb rendszerű amerikai és né­met másoló készülékekkel elkészítik a nyers pozitív filmet. Ez ismét végigfut az előhívó, fározó, mosó és szárítószobán, majd a ragasztóterembe jut, a­hol az egyes jeleneteket megörökítő filmrészleteket egyetlen szalaggá ragasztják össze. Itt iktat­ják a filmjelenetek közé a feliratokat is, a­melyek a kopirozó szobában Polik Dezső rendkívül ötletesen kigondolt és minden más készüléknél pontosabban és gyorsab­ban dolgozó­­fényképezőmasináján készül­nek. A ragasztó műhely az utolsó stáció, a­­honnan készen futnak ki a filmek, hogy el­induljanak százezreket szórakoztató út­jukra, a mozikba. A laboratóriumban véget ért a mi utunk is, a­mely végigvezetett a magyar filmipar legtökéletesebb és legnagyobb munkahe­lyén. A sok tapasztalat közül, a­melyet másfél órán át tartó utunk alatt szerez­tünk, legkellemesebb volt az a megállapí­tás, hogy néhány idegen munkaerő kivéte­lével, a gyár valamennyi alkalmazottja magyar. A már említett Reiber Lajos dísz­lettervező építészen kívül csak két idegen szakember vesz részt a Corvin-filmek ké­szítésében, mind a kettő a legkiválóbb a maga szakmájában. Az egyik Noé Jens Kraft főrendező, a­ki a világhíres Joe May mellett leste el a filmrendezés művészetét és a­ki a Hindu síremlék és a­­Cezarina Joe May-filmek néhány jelenetének rende­zésével vonta magára a filmkörök figyel­mét. A másik idegen szakember, a­kit a német filmipartól hódított el a Corvin-gyár, a dán származású Hansen Alfréd operatőr, a­ki a Tüzek (Ivette) című nagy film pa­zar fényképeivel alapította meg a hírnevét. Egyébként azonban — mint említettük — csupa magyar szakembert, iparost, munkást foglalkoztat a gyár és az anyagot is, a­mely itthon kapható, hazai gyáraktól szerzi be a sokmillió értékű anyagot fo­gyasztó telep. Szorgalmas, ötletes, tisztessé­ges magyar munka folyik itt, a­mely a Cor­­vin-gyár márkájával a nagyvilágba induló filmek útján becsületet szerez nemcsak magának a gyárnak, hanem az egész ma­gyar iparnak is. Mentik a német márkát. Berlin, aug. 22. (Wolff.) A birodalmi kancellár elnöklésével és a birodalmi pénz­ügyminiszter s a birodalmi gazdasági mi­niszter jelenlétében ma délelőtt a nagyipar képviselőivel behatóan megvitatták a biro­dalom elnökének legközelebb kibocsátandó szükségrendeletét. A kancellár részletesen kifejtette, hogy a közélelmezés megjavítása és a márka­érték támogatása céljából a leg­­nagyobb sietséggel deviza­alapot kell terem­teni. Miután a pénzügyminiszter részletesen ismertette a pénzügyi helyzetet, az ipar kép­viselői teljes mértékben elismerték a terve­zett intézkedések szükségességét s kijelen­tették, hogy hozzájárulnak a törvényhozási intézkedések siettetéséhez s a rendelet meg­szegőinek legszigorúbb megbüntetéséhez. A megbeszélés során megegyeztek a megjelen­tek abban is, hogy a legsürgősebben meg kell tenni minden intézkedést a kivitel fokozására, hogy ezzel a jövőre az ideges­ fizetőeszközök szaporodását biztosítsák.

Next