Budapesti Hírlap, 1923. szeptember (43. évfolyam, 196–220. szám)

1923-09-01 / 196. szám

Budapest, 1923. XLIII. évfolyam, 196. szám. (Ára 250 kor.) Szombat, szeptember 11 Megjelenik hétfő kivételével mindennap. EtőSzettel ára is : Ejgy hónapra 5000 korona, negyedévre 15.000 korona. Ausztriában egy példány ára.hétköznap 1500 o. kor., vasárnapon 2000 o. kor. Egyes szám­ ára, hétköznap 250 korona, külföldre az előfizetés kétszerese. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajjthay Ferenc Szerkesztőség: VIli. kerület, Bükk Szilárd­ utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal, Vili. ker., József-körút 5. sz. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—34. Politikai i­stemlogia: Budapest, aug. 31. A jelentések, melyeket mostanában a meteorológiai intézet közrebocsát, mintha nem is az európai időjárásra, hanem a politikára volnának szabva. Hőemelkedés, hősülyedés, közbe ziva­tarok és csapadék. Ezeket a szókat per­­m­utálják a légtü­neti változások figyelői. Minálunk Bethlen István gróf hol­nap indul második argonauta útjára — nem Keletnek, hanem — Nyugatnak, de igenis azért, hogy a kölcsön arany­­gyapját elnyerje. És csodálatos pontos­sággal ez utikészülődéskor, megint le­lepleződik egy, az Ébredő Magyarok égisze alatt korcsmában szervezett ösz­­szeesküvő társaság, melynek veszedel­mes és bűnös, országrontó voltáról a belügyminiszter tartott előadást a nem­zetgyűlés mai ülésén. A Ruhr-kérdés­­ben enyhébb húrokat pengetnek az elsősorban érdekelt hatalmak — s ez a b­esülyedést jelenti, — de közbe meg­dördül a Mussolini által Görögországra küldött ultimátum s a nyugati hatal­mak rémülve sietnek Görögország se­gítségére platonikus fenyegetőzéssel. .Sok is hírnek és szenzációnak egy napra. Minket, ha tán nem is legjobban iz­gat, de bizonyosan legjobban érdekel Bethlen útja, a­mely kü­l- és belföldi hírek szerint sokkal kedvezőbb körül­mények közt megy végbe, mint első kí­sérlete. Akkor nagy erkölcsi sikere volt mindenütt s azt hiszem, jogosan tehet­jük fel, hogy ez a siker csendesen to­vább harapózott az elmékben s nagy­ban hozzájárult, hogy mostani útját optimisztikusan itélik meg mindenfelé. Hiszen azóta esett meg, hogy az angol külügyminiszter nyílt parlamenti be­szédben rótta fel a franciáknak, hogy ügyünket a jóvátételi bizottság akkor leszavazta. Angliában egyáltalán nagy tért hódított az érdeklődés is, meg a szimpátia is irántunk, a­z olasz kor­mány is határozottabban lépett fel, kü­lönösen legutóbb Benes római látogatá­sakor a magyar­ érdekek mellett. Hozzá az egész külföldön igen kedvező benyo­mást tett Bethlen pártjának megtisztu­­lása azoktól a politikusoktól, a­kiket nem ok nélkül lehet meggyanúsítani azzal, hogy a társadalmi békét és a köz­rendet nyugtalanító elemekkel össze­köttet­­ést tartanak fenn. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a koronánk Zürichben, bár elég rosszul áll, de legalább pár hét óta stabilnak mutatkozik, a­mi nyilván egyben ok is, okozat is. Okozata kedvezőbbre for­dult viszonyainknak s oka, hogy köl­­csönügyünket barátságosabban ítélik meg. Végül, de az sem utolsó dolog: jó termésünk is hozzájárul ahhoz, hogy nagyobb bizalommal ítéljenek meg ben­ninket. Hiszen éppen Svájccal kötöt­tünk már szerződést búzatermésünk feleslegéről. Az emberek hiába mind­járt mosolygósabbak, ha valahol a jó­lét, a gazdagság forrásait valóságban szemlélhetik. Ezek a felsorolt tények és jelenségek egyengetik az elsőnél si­mábbá Bethlen István gróf második útját. Ezek mellett a reális dolgok mellett Valóban visszataszító az a parasztfur­­fang, melyet ma valamelyik helyi lap­ban olvastam s mely azzal akarja a miniszterelnököt elgáncsolni nyugatra való útjában, hogy ellentétbe állítja vele Mussolinit, a­ki Olaszországban talpra állította a nacionalizmust, me­lyet ellenben Bethlen itthon üldözne. Bethlen István gróf nemzeti érzései­nek és álláspontjának tisztaságához itt ugyan nem fér szó. De ha valaki nacio­nalizmus, hazafiság és fajvédelem alatt a Gsicsó bácsi csapszékében és a Hét­kapás korcsmában konspiráló kétes célú társaságok munkáját érti, és e tár­saságok egyes alakjainak a rendőrség bűnügyi osztályával való ismételt kényszer-érintkezését, akkor Mussolini kézzel-lábbal fog tiltakozni az ellen, hogy ezek a kétes exisztenciák a ma­guk uraságoktól levetett nacionalizmu­sát az övével azonosítsák. Remélnünk kell, hogy Olaszország­nak legújabb konfliktusa Görögország­gal és szövetségeseivel, a­kik fel van­nak háborodva Mussolini ultimátumá­nak élességétől, a mi ügyünket érdek­lődés dolgában hátra nem szorítja. Izgató dolog volna összehasonlítani az osztrák és magyar, Berchtold-féle ultimátumot, melyet a hatalmak annak­idején szintén nagyon keménynek ítél­tek, még az akkori Olaszország is, ezzel a most Görögországra bocsátott ultimátummal. Az bizony ehhez úgy hasonlít, mint a kakaskukorékolás az oroszlánbőgéshez. Pedig akkor ennek a volt kettős monarkiának a trónörökös­­ét és feleségét gyilkolták meg. A ha­­­talmak akkor túlkeménynek mondot­ták azt a szelid ultimátumot, de szinte mintha csak azért tették volna, hogy vissza ne lehessen vonni. Mert ők már hosszan készültek a háborúra s végül mind a­­ gyilkosok mellé álltak. Persze, az akkor volt. Mert a­kik a Ruhr-ultimátumokat írják és az ola­szok is nyilván másképpen ítélnek a maguk ultimátumáról! A máséról mind másképp ítélnek. Természetesen, nagy európai zavar támadhatna abból, ha váratlanul háború lenne az olasz-görög konfliktusból, mely ismét feje tetejére állítaná Európa híres tűzfészkét, a Bal­kánt. És nem szabad felejteni, hogy a Balkán súlyosan megnagyobbodo­tt a Magyarországtól elcsatolt óriási terüle­tekkel és hogy Magyarországnak sztratégiai határai nincsenek, és hogy Németország politikai területe alá van aknázva s minden szikrától felrobban-­­ hat. És nem utolsó dolog az is, hogy a békekötések nagyban gyártották az elégedetlenséget s a gazdasági állapo­tok züllöttsége, válságai, terhei és nél-­­­külözései szinte erővel tolják a nemze­teket a kétségbeesés karjaiba, kalando­rok, szerencsevadászok s lelketlen nép­­tribunok bűvös, mert mindent ígérő, befolyása körébe. A híres különítmé­nyek, egyéni akciók, melyek mind hon- és fajmentő zászlókkal toborzották épp úgy a naiv jóhiszeműeket, mint a pálya­­tévesztett vagy munkakerülő elemeket; az éjjeli botrányos igazoltatások, bom­bamerényletek, utcai tüntető felvonu­lások és mindenféle titokzatos vállal­kozások, a­melyek nemzetünk jóhírét kegyetlenül adták Európa szájára, ma már bizonyos korlátokat éreznek ma­guk körül. A legújabb eset, a­mely teg­nap került a rendőrsség kezére, itt is, a belügyminisztériumban is, oly fogadta­tásra talált, hogy enyészni látszik bol­dog korszakuk, a­melyben minden vizs­­gálat, a legfelháborítóbb esete is, hama­rosan holtpontra jutott. Kapkodás és ijedtség látszik ez elemek pártfogóin is úgy, hogy talán szabad kapcsolatba hozni ezt a jelenséget azzal a pártvál­­sággal, mely az egységes pártban a mi­nap lezajlott és a fajvédéssel hivalko­­dók kiakolbilitásával végződött. Elvégre Magyarországról lemúlt Ausztria prepotens nyomása; van neki szabadon választott szuverén nemzet­gyűlése, van választott kormányzója, van egy mindenkitől a maga belső kor­mányzásában független magyar kor­mánya; vannak egyetemei, közép- és népiskolái, melyekben a közszellemet maga neveli, van egy kis magyar kato­nasága: ha mindezek nem tudják kel­lően megvédeni a fajt, akkor öt vagy tíz képviselő, egy-két elég ízléstelenül szerkesztett újság és ötödrendű csap­székekben tanyázó borozó kompániák arrogálják maguknak a faj és keresz­ténysége védelmét? Ez csak a züllött idők habja, sem nem a kor maga, sem­­ nem a nemzet méltó védője, sem nem faj, sem nem magyar, sem n­em kérész-­­­tény, hanem komolyabb foglalkozásra, nemzeti munkára nem alkalmas pol-­­­gári kalandornép, melynek, sajnos, sok­­ naiv, tapasztalatlan, clal­ált fiatal em­­ber kerül a hálójába. Ezeket a fészkeket valahára ki kell szedni, az ilyen fantasztikus vállalko-­ zásokat lehetetlenné kell tenni. Ennek keltett volna régen uzsorabíróságot ki-: találni gyorsított eljárással. Mert ezek a gyanútlan lelkeket, a tudatlan elme-­ ket és az ártatlan hiszékenységet uzso­f­rázzák ki, a mellett foghagymás ros-­­télyost esznek és karcos bort isznak­ hozzá lebujokban és csapszékekben. Az olasz ultimáái&im frsatp©m pontiét. — Az ultimátum ifa a Sáasa ArigSsálaaira és Fr­ancia­­országban.­­ Anglia nem fcösveSs'i. — I Vierssolmi nem enged. — Az olasz EiaeSíiSB és Sta készenlét­ben. — Kopfu megszállásának a Se^v®. — Görögország elég hamarosan felelt az olasz ultimátumra, de attól kell félni, hogy ez a válasz az olasz kormányt és közvéle-­ ményt nem fogja kielégíteni. Mussolini ul­timátuma nagyon kemény és szigorú, de az olasz közvéleményben egyetlen hang sem találkozik, a­mely ne helyeselné a szigorú szavakat. Országszerte gürögellejies tünte­tésekben tombolja ki magát az olasz nép megbántott önérzete és a görög válasz, a­­mely nem hódol be teljes egészében az olasz kívánságoknak, előreláthatólag csak olaj lesz a tűzre. Mindenesetre el lehet mondani, hogy Európa számtalan tűz-­­ fészke közül egy ismét kigyulladt és kérdé­ses, hogy az önként felkínálkozó tűzoltó­kat h­ozzáeresztik-e a nagyobb tűzveszede­­lem elhárítása végett a tűzhöz. Angliában és Franciaországban az olasz követelések hallatára fedezték csak fel a helyzet komolyságát. Láthatólag nem szá­mítottak arra, hogy Mussolini ilyen gyor­san és erélyesen fog cselekedni, hozzá még egészen a maga szakállára. A sajtó ennek megfelelően bármennyire el is ítéli a Gö­rögországban történteket, elég éles bírálat alá veszi az olasz ultimátumot. Az azonban kizártnak tekinthető, hogy Anglia és Fran­ciaország még csak gondolatban is hajlan­dók volnának a világháborúra vezetett el­járásukat ezú­ttal megismételni. Görögor­szág ugyan máris kérte Anglia közvetítését, de az angolok ezt kereken visszautasították, a­mi annál könnyebb volt számukra, mint­ hogy a görög forradalmi kormányt az an­golok eddigelé még el sem ismerték. Angliai azonban, noha az egyik és másik oldalon való tényleges beavatkozást kerüli, reméli, hogy az olasz-görög viszályt a két közvetett­­enül érdekelt fél kezéből kiveheti azzal, hogy a népszövetséget fúrja fel döntő­­bíróül. Ez a terv még mielőtt konkrét for­mát öltött volna, máris megbukottnak­­ mondható. Sok minden egyébtől eltekintve,­­ azért is, mert ez olyan hosszadalmas eljá­rást igényelne, melynek bevárására az olasz nép vérmérséklete mai feltüzelt álla­potában egyáltalán nem alkalmas. Musso­lini és kormányában egyébként sincs meg a hajlandóság, hogy ebben az ügyben meg­­hátráljon. Egy új háború kitörése bizo­nyára nem valami kívánatos dolog senki előtt, mégis bajos elképzelni, hogy­ Musso­lini, ha kimondta az út, ott megálljon vagy még azt is viszaszívja. Az egész olasz hadi­flotta készerdésben van és csak várja a pa­rancsot, a­mely hír szerint, néhány görög sziget, köztük Kei­fi­ szigetének is megszál­lására fog irányulni. A görög kormány válasz® az olasz ultimátumra. Atén, aug. 31. (Sajtóiroda.) A görög válaszjegyzéket ma este adta át a külügyminisztérium po­litikai osztályának főnöke az olasz követ­nek. A jegyzék kijelenti, hogy a görög kor­mány az olasz szóbeli jegyzéknek azt a megállapítását, mely szerint Olaszország súlyos megsértéséért a görög kormány a felelős, igazságtalannak tartja. A szóbeli jegyzék 4., 5. és 6-ik pontjában megsza­bott feltételeket, a­melyek Görögország be­csületét és állami szuverenitását érintik, lehetetlen elfogadnia. Mivel azonban a gyalázatos merénylet görög területen, ba­rátságos nagyhatalom állampolgárai ellen történt, a­kik nemzetközi misszióban jár­tak el, a görög kormány kész a követ­kezőkre: 1. A görög kormány hivatalos és leg­messzebbmenő formában kifejezi sajnál­kozását az olasz kormánynak. E célból az aténi térparancsnok meg fogja láto­gatni az olasz követet. 2. A görög kormány a merénylet áldo­zataiért az aténi katolikus székesegyház­ban misét mondat, a­melyen a kormány valamennyi tagja részt vesz. 3. Ugyanezen a napon az olasz zászló­nak a következőképpen ad­ják meg a tiszteletet: „Az aténi helyőrség egy sza­kasza az olasz követség elé vonul és az előírt tiszteletadás megadása mellett az olasz zászlót üdvözli. 4. Prevesában a holttesteknek olasz hajóra való szállítása közben az áldoza­tokat ünnepies formában és katonai tiszteletadásban részesítik. •, A görög közmánty ezenkivül ki­jelenti, hogy méltányossági okokból hajlandó az áldozatok családjának jogos kártérítést adni s szívesen látja Peronne őrnagy köz­reműködését, a­melynek az a célja, hogy célszerű tájékoztatások segítségével a büs­zösök kinyomozását támogassa. Mussolini elfoglelt'tatat­­lészszsak­ra?lr ra a választ. Raina, aug. 31. A Stefani-ü­gynökség jelenti: Mussolini miniszterelnök ma közölte a miniszter­­tanáccsal a görög válaszjegyzék szószerinti szövegét. A miniszterelnök elfogadhatatlan­nak mondotta a választ és bejelentette, hogy már meghozták a megfelelő határo­zatokat. A tengerészetügyi és a hadügymi­niszter ezután részletes felvilágosításokat adott.­ ­ Az olass kosás-s­tarray felhívása a sápéhoz. Róma, aug. 31. A Chicago Tribune jelenti lapjának: Az olasz közvélemény szerint Mussolini köve­­­telései nem sértik Görögország szuveréniti­­ását. Általában azt mondják, hogy Görög­ország jól tenné, ha időveszteség nélkü­l elfogadná a jóvátételi követeléseket, ha­ őszintén óhajt békében élni Olaszországgal..

Next