Budapesti Hírlap, 1923. szeptember (43. évfolyam, 196–220. szám)

1923-09-01 / 196. szám

1923 szeptember 1. (196. sz.) Budapesti mmnt Jánost, az ÉME alkalmazottait és még nyolc embert. Az elfogottak ellen az volt a vád, hogy körülbelül hat hét óta bizonyos politikai célokra jogtalan toborzást végeznek. Kato­nai szervezeteket akarnak létesíteni, a­me­lyekkel az állami és társadalmi rendet ve­­szedelmeztetik, továbbá fegyvereket és egyéb anyagokat gyűjtenek. A vallomások­ból kiderült, hogy a főváros valamennyi kerületében rendszeresen toboroztak állás nélküli fiatalembereket, alakulatok szerve­zése céljából, a­melyek állítólag irredenta irányú tevékenységet is folytattak volna. Elz eiSassflssssSs! SÍ ÉiáalíSSSS- rA nemzetgyűlés mai ülésén napirend előtt Kiss Menyhért szólalt föl és előadta, hogy tegnap este az Ébredő Magyarok Egyesületének­ több tisztviselője vacsorá­zott egy molnár­ utcai vendéglőben, a­mi­kor meg­jelent a rendőrség, letartóztatta és a szerb­ utcai kapitányságra kísérte az egész társaságot. A letartóztatottak sze­rinte nem gyanúsíthatók semmiféle bűn­cselekménnyel, kérdezi a belügyminisztert, hajlandó-e azonnal intézkedni a szabadon­­bocsátásuk iránt. Úgy látja, hogy a letar­tóztatás összefüggésben van az ÉME ellen tervezett akcióval, Rakovszky Iván belügyminiszter azt vá­laszolta, hogy tévedésnek mondja azt az állítást, hogy a letartóztatottak semmiféle komoly bűncselekményben nem volnának kompromittálva. A molnár­ utcai korcsmá­ban letartóztatott egyének nagyon súlyos és nagyon komoly államellenes bűncselek­ménnyel vannak gyanúsítva, erre vonat­kozóan objektív bizonyítékok állanak ren­delkezésére, a nyomozás érdekében azon­ban többet nem hajlandó mondani. Igen rövid idő alatt meg fogják tudni, mi tör­tént. Megjegyzi, hogy a­mikor a nyomo­zás megindult, nem is tudták, hogy az Ébredők Egyesületének tagjairól, pláne tisztviselőiről van szó. Az ügy tehát nincs összefüggésben az egyesülettel. —­­A képviselő úr — mondja aztán a belügyminiszter Kiss Menyhért felé for­dulva — nagyon rossz szolgálatot tesz sa­­­ját magának, hogy ha ebben az ügyben a közvetítő szerepét játsza és a letartóztatot­takat védeni próbálja, de rossz szolgálatot tesz az Ébredő Magyarok Egyesületének is, a­mikor ok nélkül összefüggésbe hozza tíz egyesülettel a bűnügyet. Hangsúlyozom, —­ fejezte be szavait a miniszter — hogy komoly államellenes bűncselekményről van szó és a nyomozást és a további eljárást semmiféle közbelépéstől befolyásolni nem hagyhatjuk. A Ház a miniszter válaszát általános he­lyesléssel fogadta.­tosságú okmány abban az időben, hogy a férfi, a­ki ilyesmit kiállított, nem köthe­tett más nővel házasságot, míg csak az egyház szava az írást semmisnek nem je­lentette. Kétségkívül így is nagy könnyel­műség volt, a­mit cselekedtek, de hiszen jól tudjuk, hogy a természet egyebet sem cselekszik, csak tőröket állít, csapdákat készít, furfangos hálót sző, melyek segítsé­gével a fiatal szerelmeseket egymás kar­jába kergeti. S a természetnek most fel­­sőbbrendű­ célja is volt a csapdaállítással. Eliassoen Gerard és Margaréta Brandt gyermeke olyan férfiú lett, a­kinek lelke hosszú századok sötétségéből ma is káprá­zatos fénnyel, ragyogóan világít felénk. Gerard szorgalmasan másolja a régi latin­ és görög szövegeket és mi rajta és munkáján keresztül megismerkedünk a XV. század Rómájával. És milyen éles profillal jelenik meg mindenki, ha csak pár lapon keresztül szerepel is. Gerard lázas buzgalommal dolgozik, mert egyszer csak halálos rémületére megpillantja az egyik könyvkereskedőnél az első nyomta­tott könyvet. Rómában még nem tudják, mi ez? Dicsérik a szép, egyenletes belüket, de Gerard rögtön látja, hogy ez az az átko­zott német találmány, melyről már vándor­lása közben hallott egyet s mást. Tudja, hogy ez a német ördöngős gép halálos csa­pást fog mérni az ő művészetére. Gerard még szorgalmasabb, éjt, napot együvé tesz, hiszen itt az ellenség a kapuban — mikor egy vadállati gonoszság elgáncsolja egész életét. A polgármester, a ki megtudja, hogy Gerard Rómában van s a ki retteg tőle, hogy leleplezi gazságait, hamisított levél­ben azt íratja neki, hogy Margaréta Brandt meghalt. S ekkor Gerard lelki egyensúlya teljesen felborul. Ő, a­ki erős tudott lenni A halálos veszedelemben, a szükségben, a 18 mai rendászi nyomozás. A tegnap este végzett személyi motozá­sok alkalmával kétségtelenül sikerült meg­állapítani annak a húsz fiatalembernek a nevét, a­kik ebben az ügyben mint főtobor­­zók szerepelnek és ezeket ma délig Horváth Antal dr. rendőrfőtanácsos utasítására elő is állították a főkapitányságra. Sőt még a déli órákban újabb előállításokra történ­tek intézkedések. A rendőrség igen sok helyen tartott ház­kutatást is, a­melyek alkalmával szintén sok írásbeli dokumentumra akadtak. A főkapitányságon szigorú titokzatos­sággal kezelik az ügyet, eddig még senki­, nek semmiféle felvilágosítást nem adtak, mindössze Andréka főkapitányhelyettes je­lentett ki annyit ma délután, hogy a rend­őrség államellenes bűncselekmények gya­núja alapján folytatja a nyomozást, az ügy lényegéről azonban még nem tehető nyi­latkozat. A detektívek egyébként a délutáni órák­ban újabb házkutatásokat tartottak, a­me­lyek főleg az állítólag elrejtett fegyverek és lövőszet felkutatására irányultak. Szisik’és si Slág»©5«­ Munkatársunk az esti órákban kérdést intézett a nyomozás eddigi eredménye fe­lől Andréka Károly­­főkapitány-helyettes­hez, a­ki a következőket mondotta: — A nyomozás érdekében annak részle­teibe még mindig nem mehetünk. Annyit mondhatok, hogy a mai nap folyamán a rendőrség folytatta a tegnap este megkez­dett kihallgatásokat. Ma délelőtt és dél­után folyamán e kihallgatásokkal kapcso­latosan több előá­llítás történt és a detek­­tívtestület több helyen házkutatást tartott. Ma délután 5 órakor a rendőrség az Éb­redő Magyarok Egyesületének sorház­ utcai székházában szintén házkutatást tartott. Ennek a házkutatásnak eredményéről szintén nem nyilatkozhatom. £8E!S1­G0fSSfi8B5­S2X éE£3*@S­DS? sss&Sfoassslaass. A rendőrség ma délután teljes appará­tussal folytatta a nyomozást, a­melynek súlypontja teljesen átterelődött az ÉME székházára. Ma a kora délutáni órákban rendőrtisztviselők jelentek meg a sorház­­utcai épületben és Radocsay rendőrkapi­tány megkezdte a házkutatást, a­mely több óra hosszat tartott. A rendőrség közben megszállotta az egész épületet és megerő­sített rendőrőrszemek állottak a ház előtt, valamint a Molnár­ utcában is. A rendőr­ségnek a munkája főképpen az volt, hogy megállapítsa: milyen szerepe volt az Éb­redő Magyarok Egyesületének a tegnap őrizetbe helyezett ÉME-tisztviselők terve­zett bűncselekményével kapcsolatosan. A házkutatás, munkatársunk értesülése sze­rint, egyelőre nem vezetett pozitív ered­ményre, a­mi azonban nem jelenti azt, hogy a rendőrség nem jutott olyan bizal­mas iratok birtokába, a­melyekről semmi­féle közlés ki nem szivároghat. Az esti órákban ért véget a házkutatás, a­mely­nek végeztével a rendőrség elvonult az ÉME székházából. Éjféli fssetácsk­ozás a főcsapitányságon. Éjjel jelenti tudósítónk telefonon. Ma e­ste a főkapitányságon bizalmas tanács­kozás volt, a­melyen résztvett Marinovich Jenő főkapitány, Andréka Károly, detek-­­­tívfőnök, a politikai osztály vezetője, Hor­váth Antal és Török Rezső rendőrfőtaná­­csosok. A tanácskozáson megvitatták a nyomozás eddigi eredményeit és megálla­podtak a további nyomozás irányelveire vonatkozóan. A rendőrség továbbra is arra az álláspontra helyezkedik, hogy a nyil­vánosságot ez ügyről egyelőre nem tájé­koztatja. Az előállított emberek szemé­lyére vonatkozóan is megtagadtak minden felvilágosítást, éppen úgy, mint az Erne székházában tartott házkutatás eredmé­nyéről is. A házkutatás alkalmával nagy­mennyiségű iratot, jegyzőkönyvet, levelet foglalt le a rendőrség, a­melyeknek az át­tanulmányozását még a mai napon meg­kezdték a főkapitányságon, nyomorúságban, s a­mi ennél sokkal na­gyobb dolog, a bőségben, a jólétben, csoda­szép hercegasszonyok szerelmi csábitga­­tásai között, kedvese halála hírére teljesen összetörik. Lemerül a posvány legmélyére és dorbézolásain keresztül — most egy má­sik Rómát látunk. Megismerjük a kicsa­pongó művészgárdát, a kurtizánokat, a brávók, a kémek és orgyilkosok világát. Gerard lelki nyomorúsága olyan rettenetes, hogy a világos látás egy pillanatában az öngyilkosságba akar menekülni előle. A Tiberisből menti meg Geronimó, a vas­­kezű, acéllelkű, emberfeletti erejű barát. Mint a gyermeket, két karjában viszi be a klastromába. Gerard felépül és dominiká­nus szerzetes lesz. Ezalatt Margaréta folyton várja haza Gerardot. Eljegyzési okmánya a férfinál maradt s a miatt a legrettenetesebb bán­­talmakat kellene elszenvednie, ha Gerard szülei pártfogásukba nem veszik. Szivük vérzik az eltávozott fiú után s az ott ma­radt leány felé fordul szeretetük. A derék po­sztókereskedő kijelenti, hogy Margaré­tát menyének s a kis fiút unokájának te­kinti. Sőt Gerard anyja buzdítja a leányt, menjen férjhez derék, becsületes kérőjé­hez, minek várjon Gerardra, a­kinek vég­képpen híre veszett? Margaréta azonban még mindig reméli, hogy viszontlátja Ge­rardot. S meg is látja a templomban a szó­széken, mert Gerardot Hollandiába küldik prédikálni — mint dominikánus szerzetest. A két szerető még egyszer végigszenvedi a halálos levit, mit rövid boldogságukért mért rájuk a sors. S az asszony az, a­ki erősebb és felemeli a földre sújtott pap lel­két. Gyógyítja, támogatja, hűséges barátja lesz a férfinak, a­kit az egyház felold szer­zetesi fogadalma alól és plébános lesz egy hollandiai városban Rotterdam mellett. Mikor Gerard reszket, hogy a kisértés tú­lontúl erős, ha ilyen közeli városban élnek, s Margaréta büszkén felemelt fejjel mondja: Ha valami idegen férfi szerelmes beszéd­del közelítene hozzám, harag nélkül elker­getném, mert tudom, milyen a férfitermé­szet. De ha te, ki jegyesem voltál, gyerme­kem apja és felszentelt pap vagy, valaha így akarnád meggyalázni testemet és lelke­­met, meggyűlölnélek és talán megölnélek. És Gerard és Margareta ott élnek egy­más mellett két szomszéd városban, gyak­ran látogatva egymást, mint lelki házas­társak. Gondolatuk, érzésük miadt meg­oszlott köztük, csak testük között áll ott Gerard papi fogadalma és Margareta val­lásos hite, asszonyi szemérme, anyai büsz­kesége. Margareta visszakapta a polgár­mestertől vagyonát és segítségére lehet Gerardnak emberbaráti kötelességeiben. Boldogok voltak, így egymás mellett, egy­másról lemondva? Bizonyára nem. Ám az önmegtartóztatásnak és lemondásnak ép­pen úgy megvan a maga gyönyörűsége, mint a teljes kielégülésnek. Végre is az embert nem a szerelmi mámor, nem a va­gyon, nem a hírnév boldogítja, hanem tisztán és kizárólag lelkének harmóniája. Megszerezték-e a regény hősei ezt a har­móniát? Az író csak sejteti, hogy rengeteg sok lelki válságuk lehetett. S itt ezekben a lelki válságokban aztán a férfi lett erősebb a nőnél. Derülten, nyugodtan, Istenét imádva, embertársait szeretve, becsülve járta a földi élet útját. Az asszony gyak­ran volt keserű, lázongó, haragos, kivált, ha a férfi egyenletes, nyugodt vidámságát látta. Ezt a szerelmes asszony nem tudta megbocsátani. Gerard túlontúl tökéletesen leszámolt a múlttal és Margaréta nem lett volna asszony, ha ez nem fáj neki. A férfi látta az asszony gyötrődését, a­ki gyakran szeszélyes, kemény, kegyetlen és igazság­talan volt hozzá, de azért Gerard mindig úgy fogadta Margarétát, mint egy király­nőt és türelmesen várta, míg megint felde­­­rül a nap. Gerard- pap létére is talpig férfi maradt és tudta, hogy a férfi és a nő vi­szonyában, mindig a férfi marad az adós, a lekötelezett, az örök gyöngédséggel, elné­zéssel és kímélettel fizetni tartozó. Ezt a különös párt úgy tisztelték egész Hollandiában, mint a szenteket. A­mikor Margaréta tízévi nemes és odaadó barátság után meghalt, Gerard csak pár héttel élte túl. Haldoklásában erősítette, vigasztalta,, meggyóntatta és feloldozta a nőt és ott vallotta meg, hogy sohasem szerette job­ban, mint az elmúlt tíz esztendő önmeg­tagadó lemondása alatt. Ez volt a nagy-­ lelkű, a királyi ajándék, a­mit Margaréta-­ nak a végső elválás pillanatában adott. Árván maradt kis­fiukat szerzetesek ne­velték föl. És e fiú korának legnagyobb tu­dósa, legmélyebb filozófusa, legragyogóbb talentumú szónoka volt. Mert Eliassoen Gerard és Margaréta Brandt fiából lett ama rotterdami Erazmus, kinek gondola­tai és tanításai nagy lépéssel vitték előbbre az egész emberiséget az Istenhez és a Töké­letességhez vivő után. Ezzel elbúcsúzunk Charles Read könyvé­től. Még csak a fordítókról pár szót A re­gényt a nagytehetségű, kiváló ifjú tudós, Király György kezdte fordítani, mint a­hogy ő hirdette, hogy Read regényének minden kulturnyelven meg kell jelenni. A halál szakította félbe művészi munkáját. Mikes Lajos vette át a Király György der­medt kezéből kihullott tollat s mind a két író dicsőségére konstatáljuk, hogy ennél szebb, szuszerübb, művészibb, magyaro­sabb szellemű prózai fordítással nem igen találkoztunk.­­ Dánielné Lengyel Laura, lét miniszteri beszéd. Si­ráz álalánosságb­an elfogadta a gefssasnesöbssentő javaslatot. — a részletes tárgyalás. — 18 nemzsigetlés ülése. — A nemzetgyűlés ma általánosságban el­fogadta a létszámcsökkentő javaslatot s azonnal hozzálátott részletes tárgyalásá­hoz. A szavazást megelőzően Kiebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter és Rakovszky Iván belügyminiszter reflektál a vita so­rán elhangzott észrevételekre. Előbbi azt a megnyugtató kijelentést tette, hogy az óvónők, tanítók és polgári iskolai tanerők közül senkit sem bocsátanak el,­­ a bel­ügyminiszter pedig különösen azokat igye­kezett megnyugtatni, a­kik a csonka vár­megyék megszüntetése ellen foglaltak ál­lást. A miniszter kijelentette, hogy nem megszüntetésről, hanem ideiglenes egyesí­tésről van csupán szó. Kiebelsberg Kunó gróf beszéde végén még bejelentette, hogy a javaslat részletes vitájánál politikailag őt Walkó Lajos kereskedelmi miniszter fogja képviselni, mert ő maga műtétnek kénytelen alávetni magát. A miniszternek ez a bejelentése őszinte sajnálkozással ta­lálkozott és bizonyára általános az az óhajtás, hogy mielőbb teljes egészségben térjen vissza hivatalába. Zárószó jogán Szilágyi Lajos beszélt és olyan hangot ütött meg, a­mely igazán nem méltó az ő parlamenti múltjához. A düh és a harag hangján szólott, a miből önként adódik, hogy­­ nem volt igaza. Az ülés elején Kiss Menyhért szóbahozta a letartóztatott ébredők ügyét, mire Rakovszky Iván bel­ügyminiszter azonnal határozott és az egész Ház által tetszéssel fogadott választ Aranyért 250 adott. Erről különben lapunk más helyén számolunk be. A Ház kedden tartja legközelebbi ülését a­z ülés lefolyása. Scitovszky Béla elnök tizenegy óra előtt nyitja meg az ülést és bejelenti, hogy Kiss Menyhértnek napirend előtti felszólalásra adott engedelmet a letartóztatott ébredők ügyében. A Ház azután folytatta a a­zisztwiselei létszámspaszsssstz­ől szóló törvényjavaslat tárgyalását. Barthos Andor szerint mindenkit fájda­lommal tölt el, hogy ezt a javaslatot meg kell szavazni, mert kitűnő és munkás em­bereket kell pályájukról elmozdítani. Régi hibája volt a nemességnek, hogy félt a produktív pályáktól és előszeretettel vá­lasztotta a tisztviselői pályát. Felhívja a nemességet, hogy adja fiait ipari, kereske­delmi és egyáltalában produktív pályára. Majd így folytatja: — A javaslat egyébként csak első lépés a tisztviselőkérdés megoldásához, mert nagy rendszerváltozásra van szükség, hogy e kérdés az egész vonalon elintézést nyer­jen. Kifogásolja, hogy képviselőnek meg­választott köztisztviselőt ne lehessen elő­léptetni. Ennek a rendszernek a megvál­toztatását sürgeti. Azért szólalt fel, hogy elveit a lehetőség szerint megvalósítsa. (Általános helyeslés.) koronával, de még annál is többet fize­tek Krommonként a hirdetett áraknál. Brilliánsért, ezüstért óriási árat űzet a sEtarbstij. sarsai 3

Next