Budapesti Hírlap, 1923. november (43. évfolyam, 247–271. szám)

1923-11-30 / 271. szám

6 * (A Pompadour jegyei erre a hétre el­keltek.) A Fővárosi Operettszinház pénz­tárai már a jövő hétre árusítják a jegyeket. A Pompadour előadásai fél 8 órakor kez­dődnek. MMnki súgja, hogy M­ismil Rán Sándor K­ovács Sári KM? Gyula Antal Erzsi Ifirágfi Jenő HarasztHy Miri Ferencz* Károly Bessüli Báby Kondor Ibolya a legnépszerűbb színészek a toli taiirili fellépnek. * (Ötvenedik előadás — ötvenedik táb­lás ház,) folytonos kacagás, egész sereg szenzációs új táncszám. A rózsalány ed­digi pályafutása a Blaha Lujza Színház­ban. A szombati második jubiláris előadás után is teljesen betölti a nagysikerű ope­rett a színház műsorát, a­melynek fenn­állása óta nem volt ilyen általánosan ked­velt darabja. »INDU­L.« KIVÁLÓAN ILLATOSÍTOTT PIPERESZAPPANOK Filmszínház. Saa Spentinio Budapesten 3 Az egész művész- és sportvilágot bejárta a hír, hogy Georges Carpentier, a világhírű francia boxbajnok Budapestre jön. És való­ban, ha a „szép George“ egyelőre New­­yorkban tróniroz is ez idő szerint a Tunney ellen vívandó küzdelemre, egy róla készült szenzációs filmattrakció a mai naptól lát­ható az Omniában és Tivoliban. A diadalmas ököl című 7 felvonásos dráma főszerepét játsza a világhírű Car­pentier mester és ebben boxattrakcióin fölül a szalon-interieurökben olyan szenzációs színművészi kvalitásokkal játsza szerepét, hogy megdöbbentő érdekességű lesz a sport­tal nem foglalkozó közönségre is. Carpentier, Páris kedvence, a férje egy jónevű­ francia szubrett-primadonnának, állandóan művészek között, a művészvilág levegőjében él és bátran mondhatjuk, hogy — ha nem lenne véletlenül a világ egyik legjobb boxolója, — mint filmművész is fényes karriert futhatna be. Egy detektív szerepében karcsú férfiszép­sége, izmos, hajlékony rugalmassága, jól­eső és biztosságos érzést kelt a nézőben, míg az igazságért küzd a dráma ezer sötét szövevénye között. A diadalmas ököl című drámát ma mu­tatja be az Omnia As Tivoli, előreláthatóan olyan sikerrel, mint a­mellyel eddig az egész világot diadalmasan meghódította. ffcg® hajó si stellt t®nggei*en. il isánsfalég pusztítása. — A tűz és víz harca a Kamara tegnapi premierjén. — Az elemek csatája, — ezt az összefoglaló címet adhatnók a Kamara tegnapi premier­­műsorának, mert véletlenül mind a két da­rabban a természeti erők fenséges játéka tárul elénk e kitűnően megkonstruált film­darabok keretében. A Süllyedő hajón, mély­­hatású dráma a végtelen vizeken, míg a párisi Caumont-gyár Bánija ördöge című filmjében különösen az eredeti bányarob­­banás megrázó jelenetei megkapóak az ér­dekes romantikus darabban. A Kamara naev műsorának előadásai fél 5, egynegyed 7, 8 és 10 órakor kezdődnek. * (Páris grófnője — a teljes film, mind a négy rész — ma utoljára az Urániában.) Az előadások sorrendje: 5 órakor az I. és II. rész, háromnegyed 7 órakor a III. és IV. rész, azután fél 9 órakor ismét az I. és II. rész, 10 óra 10 perckor a III. és IV. rész. Az egy részekhez külön-külön is válthatók jegyi . Atlantisz Atlantisz szombaton újra az Urániában. Atlantisz * (Turán-mozgó.) (Nagymező­ utca 21.) Három éjszaka, kalandordráma (5 felv.). Péntek, április 13. és Fix és Fox olajban, vígjátékok.­­ Atlantisz Atlantisz szombaton újra az Urániában. Atlantisz Atlantisz Atlantisz szombaton újra az Urániában. Atlantisz Mozgókép-Otthon mai premierje: mm és cébiÁTH Amerikai fiilmregény 7 felvonásban, AZ ÉJJELI LEPKÉK Amerikai erkölcsregény 6 felvonásban. ANGOL HÍRADÓ. Jegyekről előre gondoskodjank! Hangverseny. * (A III. kamarazenekari hangverseny) tecnikai okokból, dec. 3-áról elhalasztva, január 9-ére. Közreműködik: Eisenberger Severin. * (Mayr Richard,) világhírű bécsi ka­maraénekes, december 10-én tartja egyet­len dalestjét. Műsor: Schumann, Schubert és Löwe-dalok (V. fél 9). (Koncert, Váci­utca 30.) * (Schick Magda) egyetlen táncestéje iránt óriási érdeklődés mutatkozik. A kis csodatáncosnő teljesen új műsorának szá­mai úgy a balett, mint a modern és gro­teszk táncok remekei. December 4-iki es­téjén alkalma lesz közönségünknek nem­csak táncművészetét, hanem színészi képes­ségét is megismerni. A zongorakíséretet Dienzl Oszkár lá­tja el (V. fél 9). (Har­monia.) * (Stankiewicz Annie) zongoraestéje ma, pénteken este fél 9 órakor a Zeneakadé­miában. Műsor: Beethoven: 32 változat; Strauss R.: Szonáta, Mendelssohn, Chopin, Scarlatti stb. Jegyek korlátolt számban. (Fodor.) 50 év óta fennálló diszmóáruüzletemet kénytelen vagyok feloszlatni! Az árukészletet leszállított árak mellett december hó 15-éig kiárusítom. Berendezés eladó* Marton Alajos, Ifj., Váci ucca 17. ÖSSZETÖRT SZIVEK.­ ­ REGÉNY. — 22 IRTA ZABRÁCZKY JÓZSEF. Berti zavarta meg az idillt, jelentve, hogy a vacsora készen van, csak nem tudja, hová tálalja föl. Bell kívánságára ott a tűz mellett, a földön ülve, egymás tányérjából ettek, úgy fogyasztották el a vacsorát s egy pohárból itták a vörös bort. — Van-e még bor az üvegben, Bertók? — kérdezte István s miután igenlő választ kapott, folytatta: — Most pedig mehetsz­­aladni, nincsen többé rád szükségem. Berti eltávozott. A tűz nem­ égett már lánggal, csak a parazsak pislogtak a tűz­helyen. A kakuk isi elunta a kiabálást, ő is elaludt. — Oh, mily boldogság, hogy itt vagy Bell! — szólt István s az asszonyt ölelve, csókolta. István most úgy érezte, hogy az asszony végre az övé. Jó idő múltával Bell szólalt meg: — Nagyon szomjas vagyok — s máris csúszott a fűben fölállított borosüveghez. A pohárba töltött belőle és ivott. — Ugy­e, te is iszol István? — Újra töltött a pohárba, de ugyanakkor hirtelen valami port is hintett bele. — Kérek én is, Bellem — felelt a föl­dön fekvő István s a neki nyújtott pohár bort mohón kiitta. Most pedig kérek utána egy csókot is. — Nem István, most még nem, — fe­lelte az asszony, — feküdj le, én hozzád bújok, igy­ni, s hallgatom a szived dobo­gását, hogy az mit beszél nekem — s arcát az István mellére fektette, így feküdtek, szótlanul, csendben. Istvánt leküzdhetetlen álom vette elő. Elaludt mé­lyen. A mint Bell ezt észrevette, hirtelen „ fölugrott, ridiküljéből a kézi villanylámpát vette elő s annak fényénél egy kis darab papírra pár szót irt. A papirszeletet egy gombostűvel ugy szúrta föl István ingére a mellén, hogy annak azt okvetetlenül észre kelljen venni, ha az inget lehúzza. A­mint ezzel a művelettel készen volt, a kis villanylámpa fényénél, azon az utón, melyen jött, sietett be a városba. Ott föl­kereste a kocsi­ját, azzal kivitette magát az állomásra. A kocsist hazaengedte Rabra azzal, hogy otthon csak annyit jelentsen, hogy neki el kellett utaznia. A kastélyban a hozott hír először izgal­mat okozott, de később megnyugodtak, hi­szen ismerték Bell kiszámíthatatlan termé­szetét. Biztosra vették, hogy egy-két napon belül visszajön, vagy hírt ad magáról. Most az egyszer rosszul számítottak, mert negyednapra rémülten olvasták a napila­pokban megjelent hírt: „Rejtélyes öngyilkosság Bécsben! Tegnap este a Grand Hotelben megszállt D’Hersay Octáv márkiné. A portásnál meghagyta, hogy reggel korán keltsék fel, mert tovább utazik. Reggel azonban a fiatal asszonyt szobájában holtan találták. Veronállal meg­mérgezte magát. Tettének oka ismeretlen. Egy sor írást sem hagyott hátra. Az ön­gyilkos neves festőművésznő volt. Férjétől, ki Pekingben követségi titkár, már évek óta különváltan élt.“ Ez a hir megdöbbentő hatással volt Praz­­nitzékra Nem tudták a rejtélyes esetet meg­érteni.* István a történtekről mit sem tudott, mert Bell megfelelő adag veronait tett ko­rába, hogy mélyen elaludjék s igy ő onnan el tudjon tűnni. Hajnalban arra ébredt, hogy nagyon fázik s a feje annyira fáj, hogy majd szét­szakad. Ébredése első pillanatá­ban eszébe jutott az est, a történtek, Bell. Hirelen körülnézett, de miután senkit sem látott maga mellett, első pillanatban azt hitte, hogy álmodta a történteket. Fázott. A­mint össze akarta gombolni nyitott in­gét, meglátta az odatűzött papírdarabot. Hirtelen levéve, nézte-nézte és sokszor egy­másután elolvasta a reá írt pár szót: „J’ai bien su“ (Jól tudtam én). Az írást meg­ismerte. Tehát még­sem volt álom. Bell még itt is volt és ő ölelte, csókolta. Hová lett? — Berti, Berti! — kiáltott talpraugorva. — Berti fiam hová lett innen az a hölgy, a ki tegnap este itt volt? — Én nem láttam, nagyságos uram, még a nyomát sem, mert el méltóztatott kül­deni, azóta egyfolytában aludtam. — Siess, Berti, azonnal be a városba s a nélkül, hogy zajt csapnál, keresd fel bár­hol is. Érted? Siess! Berti egy-kettőre ulban volt. Addig Ist­ván sietett magát úgy, a hogyan rendbe­hozni s mivel nagyon fázott, valósággal a hideg rázta, gyorsforralón teát főzött ma­gának s azt jól megrumozva megitta. A házat bezárta s úgy sietett be Sásdra. Út­közben is érezte, hogy vele valami külö­nös dolog történt. A feje zúgott, zakatolt, szédült, s hol majd meggyűlt a forróság­tól, hol meg a foga vacogott, úgy fázott. A mellében meg nehéz, tompa szúrásfélét érzett. Persze, ő azt nem tudta, hogy ön­kívületi alvásában a pokrócról lecsúszott s az egész éjjen át kigombolt nyakú ingben, a harmatos fűben feküdt. Mire délben Berti hazakerült s jelentette, hogy az a hölgy még éjjel a rabi kocsin elutazott,­­ István már olyan lázas volt, hogy a lábán alig bírt állni. Nyugtalansága azonban kissé megszűnt, midőn hallotta, hogy Bell visszament Rabra. — Ez is egy szeszély, gondolta. A láz azonban hatalmasabb volt, mint a férfi, úgy, hogy délután István kényte­len volt ágyba feküdni. Berti nagyon meg­ijedt, hiszen az ő gazdájának eddig még a feje sem fájt soha, — szaladt Jánosnak je­lenteni. Egyúttal bizalmasan megsúgta neki a történteket. János a beteget hosszan, alaposan meg­vizsgálta s megállapította, hogy 40 fokos láz kíséretében mellhártyagyuladása van. A szükséges intézkedéseket megtette s az éjt beteg barátja mellett töltötte. A beteg­nek nehéz éjjele volt, önkívületben for­gott ágyában. Miután a láz reggelre sem csökkent, János látta, hogy itt komoly, makacs bajjal áll szemben. Azt is tudta, hogy a beteg szakszerű ápolásra, gondo­zásra szorul, ő maga nem lehet mindig mellette, Vince Bertit nem tartotta elég­ségesnek. A postára sietett s onnan tele­fonált a székvárosba, hogy küldjenek ki azonnal megbízható ápolónőt. Onnan azon­ban azt a választ kapta, hogy ápolónő ez­­idő szerint nincsen, mert mind elszerző­dött a fürdőszezonra. A kórházi ápolónők pedig nem nélkülözhetők. János doktor nem sokáig tétovázott, de sietett haza. Anyját és nővérét a napsüté­ses ambituson dolgozva találta. János sietve a tárgyra tért. — Édesanyám! Thibolth István nagyon súlyos beteg. Mellhártyagyuladása van. Most is 40 fokos lázban, önkívületben fek­szik otthon. Az éjjelt én mellette töltöttem, de más betegeim miatt sem lehetek min­dig mellette. Most a városból próbáltam ápolónőt szerezni, nem sikerült. Itt meg pláne nem kapni. Akárminő tudatlan vén­asszonyra a nagybeteget nem bízhatom. Én arra kérlek téged, édesanyám, vállald ma­gadra, illetve Cicával együtt vállaljátok el az ápolást, mert egy személy éjjel-nappal úgysem állná ki. — Fiam, készségesen megyek ápolni, de talán Cicát nem viszem magammal. — Miért nem, anyám? — Hát hiszen te tudod, milyen a világ. Thibolth fiatal ember, még­hozzá gazdag, előkelő. Az emberek rosszak, tápot adunk vele a pletykának. — És te anyám, törődsz most ezekkel, a­mikor egy igaz, Jóbarátunk életéről van szó? Hiszen az lehetetlenség, hogy az ápo­lást magad bir­ad, mert Vincze Bertire nem lehet mást reá bízni, minthogy a je­­gestömlöket rakja a betegre. — Anyám — szólt most közbe a holt­­halavány Cica — én veled megyek, történ­jék bármi, beszéljen a pletyka bármit, éi­ akarom és fogom ápolni Istvánt. Én ne­kem ő több mindennél, mindenkinél. János és Isrénné meghatottan nézték a majdnem extázisban levő leányt. Az asszonyok a háztájékát hirtelen rendbehozták. A cselédleányt utasításokkal látták el és siettek Jánossal együtt Ist­ván lakására. A beteget nagy lázban, önkí­vületi állapotban találták. Krénné leányá­val a beteg szobája mellett levő vendég­szobában helyezkedtek el. Ez lett az ő ta­nyájuk. (Vége köv.) Budapesti Hírlap 1923 november 30. (271. sz.) FORD SOM FRANKTOR ekével azonnal szállítható ei. AUTORIZÁLT KÉPVISELET M HN Budapest, VIII, Ülői­ út 521.

Next