Budapesti Hírlap, 1923. november (43. évfolyam, 247–271. szám)
1923-11-30 / 271. szám
6 * (A Pompadour jegyei erre a hétre elkeltek.) A Fővárosi Operettszinház pénztárai már a jövő hétre árusítják a jegyeket. A Pompadour előadásai fél 8 órakor kezdődnek. MMnki súgja, hogy Mismil Rán Sándor Kovács Sári KM? Gyula Antal Erzsi Ifirágfi Jenő HarasztHy Miri Ferencz* Károly Bessüli Báby Kondor Ibolya a legnépszerűbb színészek a toli taiirili fellépnek. * (Ötvenedik előadás — ötvenedik táblás ház,) folytonos kacagás, egész sereg szenzációs új táncszám. A rózsalány eddigi pályafutása a Blaha Lujza Színházban. A szombati második jubiláris előadás után is teljesen betölti a nagysikerű operett a színház műsorát, amelynek fennállása óta nem volt ilyen általánosan kedvelt darabja. »INDUL.« KIVÁLÓAN ILLATOSÍTOTT PIPERESZAPPANOK Filmszínház. Saa Spentinio Budapesten 3 Az egész művész- és sportvilágot bejárta a hír, hogy Georges Carpentier, a világhírű francia boxbajnok Budapestre jön. És valóban, ha a „szép George“ egyelőre Newyorkban tróniroz is ez idő szerint a Tunney ellen vívandó küzdelemre, egy róla készült szenzációs filmattrakció a mai naptól látható az Omniában és Tivoliban. A diadalmas ököl című 7 felvonásos dráma főszerepét játsza a világhírű Carpentier mester és ebben boxattrakcióin fölül a szalon-interieurökben olyan szenzációs színművészi kvalitásokkal játsza szerepét, hogy megdöbbentő érdekességű lesz a sporttal nem foglalkozó közönségre is. Carpentier, Páris kedvence, a férje egy jónevű francia szubrett-primadonnának, állandóan művészek között, a művészvilág levegőjében él és bátran mondhatjuk, hogy — ha nem lenne véletlenül a világ egyik legjobb boxolója, — mint filmművész is fényes karriert futhatna be. Egy detektív szerepében karcsú férfiszépsége, izmos, hajlékony rugalmassága, jóleső és biztosságos érzést kelt a nézőben, míg az igazságért küzd a dráma ezer sötét szövevénye között. A diadalmas ököl című drámát ma mutatja be az Omnia As Tivoli, előreláthatóan olyan sikerrel, mint amellyel eddig az egész világot diadalmasan meghódította. ffcg® hajó si stellt t®nggei*en. il isánsfalég pusztítása. — A tűz és víz harca a Kamara tegnapi premierjén. — Az elemek csatája, — ezt az összefoglaló címet adhatnók a Kamara tegnapi premierműsorának, mert véletlenül mind a két darabban a természeti erők fenséges játéka tárul elénk e kitűnően megkonstruált filmdarabok keretében. A Süllyedő hajón, mélyhatású dráma a végtelen vizeken, míg a párisi Caumont-gyár Bánija ördöge című filmjében különösen az eredeti bányarobbanás megrázó jelenetei megkapóak az érdekes romantikus darabban. A Kamara naev műsorának előadásai fél 5, egynegyed 7, 8 és 10 órakor kezdődnek. * (Páris grófnője — a teljes film, mind a négy rész — ma utoljára az Urániában.) Az előadások sorrendje: 5 órakor az I. és II. rész, háromnegyed 7 órakor a III. és IV. rész, azután fél 9 órakor ismét az I. és II. rész, 10 óra 10 perckor a III. és IV. rész. Az egy részekhez külön-külön is válthatók jegyi . Atlantisz Atlantisz szombaton újra az Urániában. Atlantisz * (Turán-mozgó.) (Nagymező utca 21.) Három éjszaka, kalandordráma (5 felv.). Péntek, április 13. és Fix és Fox olajban, vígjátékok. Atlantisz Atlantisz szombaton újra az Urániában. Atlantisz Atlantisz Atlantisz szombaton újra az Urániában. Atlantisz Mozgókép-Otthon mai premierje: mm és cébiÁTH Amerikai fiilmregény 7 felvonásban, AZ ÉJJELI LEPKÉK Amerikai erkölcsregény 6 felvonásban. ANGOL HÍRADÓ. Jegyekről előre gondoskodjank! Hangverseny. * (A III. kamarazenekari hangverseny) tecnikai okokból, dec. 3-áról elhalasztva, január 9-ére. Közreműködik: Eisenberger Severin. * (Mayr Richard,) világhírű bécsi kamaraénekes, december 10-én tartja egyetlen dalestjét. Műsor: Schumann, Schubert és Löwe-dalok (V. fél 9). (Koncert, Váciutca 30.) * (Schick Magda) egyetlen táncestéje iránt óriási érdeklődés mutatkozik. A kis csodatáncosnő teljesen új műsorának számai úgy a balett, mint a modern és groteszk táncok remekei. December 4-iki estéjén alkalma lesz közönségünknek nemcsak táncművészetét, hanem színészi képességét is megismerni. A zongorakíséretet Dienzl Oszkár látja el (V. fél 9). (Harmonia.) * (Stankiewicz Annie) zongoraestéje ma, pénteken este fél 9 órakor a Zeneakadémiában. Műsor: Beethoven: 32 változat; Strauss R.: Szonáta, Mendelssohn, Chopin, Scarlatti stb. Jegyek korlátolt számban. (Fodor.) 50 év óta fennálló diszmóáruüzletemet kénytelen vagyok feloszlatni! Az árukészletet leszállított árak mellett december hó 15-éig kiárusítom. Berendezés eladó* Marton Alajos, Ifj., Váci ucca 17. ÖSSZETÖRT SZIVEK. REGÉNY. — 22 IRTA ZABRÁCZKY JÓZSEF. Berti zavarta meg az idillt, jelentve, hogy a vacsora készen van, csak nem tudja, hová tálalja föl. Bell kívánságára ott a tűz mellett, a földön ülve, egymás tányérjából ettek, úgy fogyasztották el a vacsorát s egy pohárból itták a vörös bort. — Van-e még bor az üvegben, Bertók? — kérdezte István s miután igenlő választ kapott, folytatta: — Most pedig mehetszaladni, nincsen többé rád szükségem. Berti eltávozott. A tűz nem égett már lánggal, csak a parazsak pislogtak a tűzhelyen. A kakuk isi elunta a kiabálást, ő is elaludt. — Oh, mily boldogság, hogy itt vagy Bell! — szólt István s az asszonyt ölelve, csókolta. István most úgy érezte, hogy az asszony végre az övé. Jó idő múltával Bell szólalt meg: — Nagyon szomjas vagyok — s máris csúszott a fűben fölállított borosüveghez. A pohárba töltött belőle és ivott. — Ugye, te is iszol István? — Újra töltött a pohárba, de ugyanakkor hirtelen valami port is hintett bele. — Kérek én is, Bellem — felelt a földön fekvő István s a neki nyújtott pohár bort mohón kiitta. Most pedig kérek utána egy csókot is. — Nem István, most még nem, — felelte az asszony, — feküdj le, én hozzád bújok, igyni, s hallgatom a szived dobogását, hogy az mit beszél nekem — s arcát az István mellére fektette, így feküdtek, szótlanul, csendben. Istvánt leküzdhetetlen álom vette elő. Elaludt mélyen. A mint Bell ezt észrevette, hirtelen „ fölugrott, ridiküljéből a kézi villanylámpát vette elő s annak fényénél egy kis darab papírra pár szót irt. A papirszeletet egy gombostűvel ugy szúrta föl István ingére a mellén, hogy annak azt okvetetlenül észre kelljen venni, ha az inget lehúzza. Amint ezzel a művelettel készen volt, a kis villanylámpa fényénél, azon az utón, melyen jött, sietett be a városba. Ott fölkereste a kocsiját, azzal kivitette magát az állomásra. A kocsist hazaengedte Rabra azzal, hogy otthon csak annyit jelentsen, hogy neki el kellett utaznia. A kastélyban a hozott hír először izgalmat okozott, de később megnyugodtak, hiszen ismerték Bell kiszámíthatatlan természetét. Biztosra vették, hogy egy-két napon belül visszajön, vagy hírt ad magáról. Most az egyszer rosszul számítottak, mert negyednapra rémülten olvasták a napilapokban megjelent hírt: „Rejtélyes öngyilkosság Bécsben! Tegnap este a Grand Hotelben megszállt D’Hersay Octáv márkiné. A portásnál meghagyta, hogy reggel korán keltsék fel, mert tovább utazik. Reggel azonban a fiatal asszonyt szobájában holtan találták. Veronállal megmérgezte magát. Tettének oka ismeretlen. Egy sor írást sem hagyott hátra. Az öngyilkos neves festőművésznő volt. Férjétől, ki Pekingben követségi titkár, már évek óta különváltan élt.“ Ez a hir megdöbbentő hatással volt Praznitzékra Nem tudták a rejtélyes esetet megérteni.* István a történtekről mit sem tudott, mert Bell megfelelő adag veronait tett korába, hogy mélyen elaludjék s igy ő onnan el tudjon tűnni. Hajnalban arra ébredt, hogy nagyon fázik s a feje annyira fáj, hogy majd szétszakad. Ébredése első pillanatában eszébe jutott az est, a történtek, Bell. Hirelen körülnézett, de miután senkit sem látott maga mellett, első pillanatban azt hitte, hogy álmodta a történteket. Fázott. Amint össze akarta gombolni nyitott ingét, meglátta az odatűzött papírdarabot. Hirtelen levéve, nézte-nézte és sokszor egymásután elolvasta a reá írt pár szót: „J’ai bien su“ (Jól tudtam én). Az írást megismerte. Tehát mégsem volt álom. Bell még itt is volt és ő ölelte, csókolta. Hová lett? — Berti, Berti! — kiáltott talpraugorva. — Berti fiam hová lett innen az a hölgy, a ki tegnap este itt volt? — Én nem láttam, nagyságos uram, még a nyomát sem, mert el méltóztatott küldeni, azóta egyfolytában aludtam. — Siess, Berti, azonnal be a városba s a nélkül, hogy zajt csapnál, keresd fel bárhol is. Érted? Siess! Berti egy-kettőre ulban volt. Addig István sietett magát úgy, a hogyan rendbehozni s mivel nagyon fázott, valósággal a hideg rázta, gyorsforralón teát főzött magának s azt jól megrumozva megitta. A házat bezárta s úgy sietett be Sásdra. Útközben is érezte, hogy vele valami különös dolog történt. A feje zúgott, zakatolt, szédült, s hol majd meggyűlt a forróságtól, hol meg a foga vacogott, úgy fázott. A mellében meg nehéz, tompa szúrásfélét érzett. Persze, ő azt nem tudta, hogy önkívületi alvásában a pokrócról lecsúszott s az egész éjjen át kigombolt nyakú ingben, a harmatos fűben feküdt. Mire délben Berti hazakerült s jelentette, hogy az a hölgy még éjjel a rabi kocsin elutazott, István már olyan lázas volt, hogy a lábán alig bírt állni. Nyugtalansága azonban kissé megszűnt, midőn hallotta, hogy Bell visszament Rabra. — Ez is egy szeszély, gondolta. A láz azonban hatalmasabb volt, mint a férfi, úgy, hogy délután István kénytelen volt ágyba feküdni. Berti nagyon megijedt, hiszen az ő gazdájának eddig még a feje sem fájt soha, — szaladt Jánosnak jelenteni. Egyúttal bizalmasan megsúgta neki a történteket. János a beteget hosszan, alaposan megvizsgálta s megállapította, hogy 40 fokos láz kíséretében mellhártyagyuladása van. A szükséges intézkedéseket megtette s az éjt beteg barátja mellett töltötte. A betegnek nehéz éjjele volt, önkívületben forgott ágyában. Miután a láz reggelre sem csökkent, János látta, hogy itt komoly, makacs bajjal áll szemben. Azt is tudta, hogy a beteg szakszerű ápolásra, gondozásra szorul, ő maga nem lehet mindig mellette, Vince Bertit nem tartotta elégségesnek. A postára sietett s onnan telefonált a székvárosba, hogy küldjenek ki azonnal megbízható ápolónőt. Onnan azonban azt a választ kapta, hogy ápolónő ezidő szerint nincsen, mert mind elszerződött a fürdőszezonra. A kórházi ápolónők pedig nem nélkülözhetők. János doktor nem sokáig tétovázott, de sietett haza. Anyját és nővérét a napsütéses ambituson dolgozva találta. János sietve a tárgyra tért. — Édesanyám! Thibolth István nagyon súlyos beteg. Mellhártyagyuladása van. Most is 40 fokos lázban, önkívületben fekszik otthon. Az éjjelt én mellette töltöttem, de más betegeim miatt sem lehetek mindig mellette. Most a városból próbáltam ápolónőt szerezni, nem sikerült. Itt meg pláne nem kapni. Akárminő tudatlan vénasszonyra a nagybeteget nem bízhatom. Én arra kérlek téged, édesanyám, vállald magadra, illetve Cicával együtt vállaljátok el az ápolást, mert egy személy éjjel-nappal úgysem állná ki. — Fiam, készségesen megyek ápolni, de talán Cicát nem viszem magammal. — Miért nem, anyám? — Hát hiszen te tudod, milyen a világ. Thibolth fiatal ember, méghozzá gazdag, előkelő. Az emberek rosszak, tápot adunk vele a pletykának. — És te anyám, törődsz most ezekkel, amikor egy igaz, Jóbarátunk életéről van szó? Hiszen az lehetetlenség, hogy az ápolást magad birad, mert Vincze Bertire nem lehet mást reá bízni, minthogy a jegestömlöket rakja a betegre. — Anyám — szólt most közbe a holthalavány Cica — én veled megyek, történjék bármi, beszéljen a pletyka bármit, éi akarom és fogom ápolni Istvánt. Én nekem ő több mindennél, mindenkinél. János és Isrénné meghatottan nézték a majdnem extázisban levő leányt. Az asszonyok a háztájékát hirtelen rendbehozták. A cselédleányt utasításokkal látták el és siettek Jánossal együtt István lakására. A beteget nagy lázban, önkívületi állapotban találták. Krénné leányával a beteg szobája mellett levő vendégszobában helyezkedtek el. Ez lett az ő tanyájuk. (Vége köv.) Budapesti Hírlap 1923 november 30. (271. sz.) FORD SOM FRANKTOR ekével azonnal szállítható ei. AUTORIZÁLT KÉPVISELET M HN Budapest, VIII, Ülői út 521.