Budapesti Hírlap, 1923. november (43. évfolyam, 247–271. szám)

1923-11-01 / 247. szám

4 II centrumpárt határozata. Berlin, okt. 31. A Germania szerint a porosz országgyűlés centrumpárti frakciója a következő hatá­rozati javaslatot fogadta el: 1. A porosz országgyűlés centrumpárti csoportja ismételten visszautasít minden olyan törekvést, a­melyek a német álla­moknak a birodalomhoz, vagy Poroszor­szághoz való viszonyát alkotmányellenesen meg akarják változtatni. ■ 2: A porosz országgyűlés centrumpárti csoportja sajnálja és elítéli azt, hogy egyes országok a birodalmi kormánnyal szembe­szálltak. Elvárja a porosz államminiszté­riumtól, hogy a birodalom egységéhez való feltétlen ragaszkodás mellett Poroszország jogait a birodalomban a legnagyobb hatá­rozottsággal megóvja. A centrumpárti cso­port sürgősen felszólítja a porosz állam­­minisztériumot, hogy hozzon végre érték­álló fizetőeszközöket forgalomba. Sí Ssításpssanta, Berlin, okt. 31. (Wulff.) A demokrata frakció elnöksége beható vita után arra az eredményre ju­tott, hogy a szász kérdés megoldottnak te­kinthető, minthogy az eddigi szász kor­mány alkalmazkodott a birodalmi kancel­lár amaz utasításához, hogy mondjon le hivataláról. A bajor kérdésben az elnökség azt az álláspontot foglalta el, hogy a bajor kor­mánynak a konfliktus gyors megoldása érdekében világos álláspontot kell elfoglal­nia és hogy a birodalom nem engedhet követeléseiből. Eäeinfis,© sdSa®`­ifer-üsfil&s© &afa35©t§s, Bécs, okt. 31. (Saját tudósítónktól.) Drezdai jelentés szerint Heintze birodalmi biztos Berlinbe utazott, hogy a szászországi krízis ügyében jelentést tegyen a kormánynak. Szászor­szágban ugyanis az a helyzet, hogy az újon­nan választott miniszterelnök nem foglal­hatja el hivatalát mindaddig, a­míg a hata­lom Heintze kezében van. S3 tä«5i©P ©sagssaSoS-j EeincMpuläsa. Beess, okt. 31. (Saját tudósiónkól.) Berlini jelentés sze­rint a Hitzler-csapatok a bajor türingiai határon sztratégiai felvonulást rendeznek a türingiai határ ellen. £3 fesSgaSs etkssot i&rassotéste­sB a parisai Parie, okt. 31. (Wulff.) A Hapos-ügynökség jelenti Brüsszelből: Az aakheni szeparatisták a kiáltványok egész sorát bocsátották ki. Az egyik Decker aláírásával ellátott kiáltvány tudtul adja, hogy a rajnavidéki bizottság­ban a belga főmegbizott az aakheni polgár­­mester megkeresésére elismerte, hogy a szeparatisták kezében van a tényleges hata­lom. A belga főmegbízott — mint a Hand­­­ügynökség jelenti — ezzel szemben meg­állapítja, hogy ő felhatalmazta a polgár­mestert arra, közölje a lakossággal, hogy sem a rajnai bizottság, sem a belga főmeg­bízott nem foglalt állást a rajnai köztársa­ság elismerése tekintetében. Görögországban kiterjedt összeesküvést fedeztek le­. — Haditörvényszék ítélkezik a felkelőkön. — Azonból jelentik, hogy egész Görögország­ban helyreállott a nyugalom. Az élet vissza­tért a normális mederbe. Haditörvényszék alakult, hogy ítélkezzék a lázadásban vét­kesek felett és Szalonikiben a haditörvény­­­szék előtt tegnap már meg is kezdődött 19 tiszt pere. Zaldaris volt minisztert elfog­ták, Gudas volt miniszter elmenekült. La­kásán számos iratot találtak, amelyek bi­zonysága szerint kiterjedt összeesküvést­­készítettek elő. Budapesti Hírlap 1923 november 1. (2­7. sz.) Az elintézett igmágügyminisztenmisáe — Nagy Emi! wsssESwsmte l­emondását. — ■ A Nagy Emil igazságügyminiszter le­mondó levelével fölidézett miniszterválság­ mára —­­mint különben jeleztük is — vég­legesen elintéződött, Nagy Emil marad. El­határozásáról a következő nyilatkozatban számol be: — A lapok annyiféle módon foglalkoz­nak az én lemondásom ügyével, szándékolt további magamtartásával, hogy szükségét érzem annak, hogy egészen őszintén és nyíltszívű­en megmagyarázzam a dolgot az ország közönségének, egyúttal elhatározá­somat minden kertelés nélkül közreadjam.­­ A pénzügyi és gazdasági politikával szemben táplált ellentétes fölfogásom sok­kal régebbi keletű, mint az úgynevezett fajvédő tábor megalakulása. A­mikor 1922. májusában az első pénzügyi bizottsági ülé­sen vehemensen szembekerültem a pénz­ügyminiszter úrral a befektetési politika sürgetése révén, a­mit ő mereven elutasí­tott s mikor felfogásomat a nemzetgyűlés színe előtt megokolt külön­véleményben leszögeztem s beszédemben komolyan ki-­­ jelentettem, hogy fölfogásomnak érvényt szerzendő, a párton belül ez irányban min­dent elkövetek. Gömbös Gyula, mint jó kormánypárti ember, még szilárdan szava­zott a pénzügyminiszter úr álláspontja mellett, illetve indítványom ellen.­­— De a közelmúlt politikai fordulat után ő és elvbarátai sok tekintetben ugyanazt hirdetik szenvedélyes ellenzéki hangon, a­mit én állandóan és megszakítás nélkül sürgetek a magam békésebb módján tavaly május óta, de mindenkor csakis Bethlen István vezeti lénye feltétlen elismerése és általános politikája helyeslésének keretein belül. Ehhez az ellentéthez hozzájött a va­­lorizálatlan bankhitelek, a mezőgazdasági hitel, stb., stb. tekintetében támadt differen­ciánk is, a­mely kérdéseknek egy része szintén izzó tájvédelmi programmá vált, így azután kialakult az a furcsa helyzet, a­miben én teljesen ártatlan vagyok, hogy én eme pénzügyi kérdések parlamenti tag­lalásánál minduntalan abba a kényes lát­szatba kerülök, mintha a párthűség rová­sára az ellenzék egy részével rokonszenvez­nék. Élesebbé tette ezt a kényes helyzetet az is­meretes részvényügyben vallott felfo­gásom is. Ez a rám nézve kínos helyzet ál­landóan lappang és érezteti hatását lelkem­ben s a Bessenyey-féle véletlen incidens egyszerűen csak kirobbantotta belőlem azt az elhatározást, a­mit különben már hetek óta forgattam lelkemben. Ennyit a motí­vumból.­­ Tegnap délután a miniszterelnök úr kijelentette, hogy lemondásomat semmi szín alatt és semmi körülmények között nem fogadja el. Hogy azonkívü­l még mit beszéltünk, ezt mint bizalmas dolgot, nyil­vánosság elé nem vihetem. Ma reggel Ur­­banits Kálmán képviselőtársunk felkeresett Bessenyey Zenó megbízásából a szóbeli üzenet kapcsán átadta azt a levelet, a­me­lyet alább, felhatalmazás alapján szó szerint közzéteszek. Ezek után lemondásom tudomásulvételét nem szorgalmazom s ezzel kapcsolatban szilárdan eltökéltem, hogy karácsonyig pénzügyi politikával semmiféle módon sem foglalkozom, még fejbólintás alakjában sem. Nagy Emil s. k. Bessenyey Zénó levelének szövege a kö­vetkező: Budapest, 1923. Október 30. Kegyelmes Uram! Bocsáss meg, hogy nyugodt ésszel átfontolva a mai általam legjobban fájlalt incidenst, a következőket hozom nagybecsű tudomásodra. Tudod, hogy nemcsak irántam minden­kor tanúsított meg nem érdemelt szívessé­ged és jóságod, hanem főként tisztán ideá­lis lelkületed és őszinteséged igaz híveddé avatott. Igaz, hogy ismertem a pénzügyi politika iránt érzett ellenszenvedet, illetve aggodalmaidat, ma mégis felindultam, mert azt hittem, hogy fejbólintásod a mai nehéz és izgalmas parlamenti csatáinkban az el­lenzéknek újabb tápot ad és ezzel a kor­mányt é­s pártunkat gyengíti. Lehet, hogy túlságosan pártember vagyok, de a Te lel­kes és nemes egyéniséged legjobban meg tudja érteni, mily könnyen ragadtatja el az ember magát igazságának tudatában. A fo­lyosón nem volt módomban az ügyet tisz­tázni. Mivel azonban kijelentésedből és az esti lapokban olvasott nyilatkozatodból lá­tom, hogy fejbólintásod tréfás jellegű volt és én ezt teljesen félreértettem, számomra nem marad más hátra, mint a legőszintébb megbánás. Engedd meg, hogy arra kérje­lek kedves jó Kegyednesem, ha még érzel irántam egy kis szeretetek ne használd fel azt az incidenst semmiféle politikai konzek­vencia levonására. Az ellentéteket majd csak elintézzük máskor és másként, csak azt az örömet tedd meg nekem, hogy ne én legyek az oka távozásodnak. Oly nagylel­kűen viselkedtél az egész napon, hogy az reményt ad nekem arra, hogy az én ezen egyetlen kérésemet teljesíted. Kiváló tisztelettel és szeretettel szolgá­latra kész hived Bessenyey Zénó s. k. Hegslaimlt az első magyar csillagászati egyesület. A művelődésre, a nyugati népek kultú­rájának utolérésére való vágy a múlt szá­zad második felében élénk tűzzel égett Ma­gyarországon. A magyar művelődés ügyét előrevinn­ a hivatott intézmények hosszú sora nőtt ki az érdeklődésből, a­mellyel a magyar társadalom a művészet és a tudo­mány felé fordult. Ennek a lángra kapott érdeklődésnek a szülöttei a többi között a tudományos egyesületek, a­melyek egybe­gyűjtötték a különböző tudományágak mű­velőit és híveit, hogy a tudósok és az isme­reteikre vágyó közönség között megteremt­sék a tudomány fejlődését és a műveltség elterjedését biztosító érintkezést. A tudo­mányos egyesületek ismeretterjesztő elő­adásokkal, nyilvános fölolvasó ülésekkel, gondosan szerkesztett folyóiratokkal szol­gálták és szolgálják ma is a tudomány és a magyar művelődés ügyét s céltudatos munkájukkal hatalmas mértékben megnö­velték a tudományok iránt érdeklődő, ko­moly közönség táborát. A magyar tudományos egyesületek sorá­ban képviselve van a tudomány csaknem valamennyi ága, de csodálatosképpen eddig még nem alakult meg a csillagászat tudo­mányának társadalmi egyesülete, pedig az asztronómiának nálunk Magyarországon is számos érdemes művelője és hatalmas ér­deklődő tábora volt mindig és van ma is. Míg a külföldön számos egyesület műkö­dik, hogy terjessze a csillagok világának ismereteit és hogy a csillagászat tudomá­nyának művelésére és támogatására híve­ket toborozzon, addig nálunk nem volt egyetlen társadalmi alakulat sem, a­mely az asztronómia iránt érdeklődő közönséget kielégíthette és a csillagászat tudós műve­lőit közös táborba tömörítette volna. Tudományos ételünknek ezen a hiányán akarnak most segíteni a magyar asztronó­­musok, a­kik elhatározták, hogy megalakít­ják az első magyar csillagászati egyesületet. Az elhatározásra impulzust adott az a ta­pasztalás, hogy a Svábhegyen épülő állami csillagvizsgáló-telepnek már elkészülő meg­figyelő helyiségeit az érdeklődők százai látogatják, jeléül annak, hogy a fővárosi közönség sorában nagyon sokan vannak, a­kiknek figyelme az asztronómia felé for­dul és keresik ismeretszomjuk kielégítését. Ez a tapasztalás érlelte meg a gondola­tot, hogy nagyon is időszerű lenne nálunk is szervezetbe tömöríteni a tudományked­velő és tudománypártoló közönséget és be­levonni a csillagászat művelésébe olyan módon, a mint ezt a nyugati államok csillagászati egyesületei teszik. Egy szűkebb bizottság már ki is dol­gozta a csillagászati egyesület tervét és nagyjában megállapította a feladatát is. Előadások rendezése, egyesületi folyóirat kiadása, egyesületi könyvtár létesítése, a közönség széles rétegeinek a csillagászat és a vele rokon tudományok művelésére való bevonása, az egyesület jövedelmének és vagyonának az alapszabályokban körül­írt .módon a svábehgyi csillagvizsgáló inté­zet javára fordítása, a külföldi csillagászati egyesületekkel kapcsolat létesítése és tanul­mányi ösztöndíjak adományozása lennének a megalakítandó csillagászati egyesület pro­pagandájának főpontjai. Ezt a programot bemutatták a kultusz­miniszternek, a­ki a legnagyobb örömmel vállalta az előkészítő bizottság összehívá­sát. Ez a bizottság már össze is ül novem­ber 3-án, hogy megvitassa az alakítandó egyesület szervezetét és programját s hogy kimondja a magyar csillagvizsgáló egyesü­let megalakításának a szükségességét. Belluién Isin író­ Benes expozéjáról. A­IS kormány visszau­tasítjja a belpolitikába ssaBe­awaiilfeoHás... — — B­ejejBsíb&s SiaFeo. —­ Mai számunkban közöltük Benes cseh­ külügyminiszter expozéját és egy pár meg­jegyzést tettünk reá. Most itt van Bethlen­ István gróf miniszterelnöknek egy nyilat­kozata, a melyet a Magyar Távirati Iroda adott ki s a­mely így szól: — Benes külü­gymi­iiszer úrnak beszá­molójából elégtétellel állapítom meg, hogy újólag szükségesnek tartotta hangoztatni azt, hogy a kis­antant a rekonstrukció és együttműködés politikáját óhajtja Magyar­­országgal szemben követni. Az erre való törekvés jeleit genfi tárgyalásaim folya­mán magamnak is alkalmam volt tapasz­talni. Kifejezésre jutott ez a törekvés a magyar kölcsönre vonatkozó azokban a megállapodásokban is, melyeket közvetet­­lenü­l vissza­jövetelem után és azóta is több­ször ismertettem. Ezek voltak azok a pon­tok, melyekre vonatkozóan — mint Benes úr is kijelentette — tényleg megegyezni sikerült. — Közismert tény, hogy a további meg­állapodásokat kapcsolatosan a népszövet­ségi és jóvátételi bizottság kiküldötteinek itteni tárgyalásaival fogjuk a többi állam­mal egyetértően kidolgozni.­­ Teljesen egyetértek továbbá Ben­es, külügyminiszternek azzal a megállapításá­­val, hogy az egymásra utalt szomszédok politikáját kell, hogy a lojalitás és a kor­rektség elve vezesse, természetesen a teljes kölcsönösség alapján. Sajnálattal látom azonban, hogy Benes külügyminiszter, habár újólag hangoztatja, hogy nem akar Magyarország belügyeibe avatkozni — a­mit különben is kénytelen volnék a leg­erélye­seben visszautasítani — mégis szükséges­nek tartotta a magyar belpolitikát, neveze­tesen belpolitikai pártkérdéseket érinteni.­­ Nem óhajtok ezúttal polémiába bo­csátkozni, csak az úgynevezett emigráció kérdésére nézve, melyet Benes külügymi­niszter úr beszédében felemlít, utalnom kell e tárgyban már számtalanszor kifeje­zésre juttatott álláspontomra, mely szerint az a kérdés, hogy az egyes úgynevezett emigránsok a fennálló magyar törvények­kel összeütközésbe kerültek-e vagy sem, tehát az is, hogy büntetés nélkül hazatér­hetnek-e vagy nem, minden egyes esetben az illetékes magyar bíróság által dön­­tésidő el.* A miniszterelnöknek erre a polémiájára meg kell jegyeznünk, hogy fölöttébb tar­tózkodó és mérsékelt. Az ellenoldalról nem támasztanak vele szemben hasonló diszkréciót és mérsékletet. Benes úr a de­mokratikus kisebbségek számára és az úgynevezett emigránsokra vonatkozólag kér enyhébb vagy kedvezőbb eljárást a ma­gyar kormánytól. Nem tudjuk, mi köti a cseh külügyminiszter urat akár a demokra­tikus magyar kisebbségekhez, akár a bécsi emigránsokhoz, hogy szükségesnek látja őket pátfogásába venni, noha nem óhajt a mi belügyeinkbe avatkozni. Mi igazán nem avatkozunk az ő belügyeibe, noha a cseh kisebbségekhez a Felvidéken nagyobb, közvetetlenebb és jogosabb érdekek fűz­nek minket, mint fűzheti Benes urat, a mi emigránsainkhoz. Még azt a kínálkozó al­kalmat is felhasználatlanul hagytuk, a­mi­kor a cseh kormány politikája a tót földön teljesen elbukott a­nélkül, hogy a cseh kormány ennek konzekvenciáit magára nézve levonta volna. A tárgyalásoknak a csehekkel, a­melyeknek küszöbén vagyunk, okvetetlenül több lojalitásra, tapintatra és megértésre lesz szükségük, hogy sikeresek legyenek, mint a­mennyiben Benes úr be­szédében részesültünk. Gefejtizűdött az osztrákokkal való Säsigj Vallám. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az Ausztriával függő pénzügyi kérdések rende­zésére kiküldött magyar és osztrák bizott­ságok csoportokban folytatott kétnapi tár­gyalás után szerdán délelőtt a pénzügymi­nisztériumban Szterényi József báró elnök­lésével együttes illést tartottak. Az együttes tabletta 1­25 csésze freéhoz wal© El® UgOrOM. Kapható mindenütt. <Syárt£a: R­­T« BadijSPSSfo |

Next