Budapesti Hírlap, 1924. január (44. évfolyam, 1–26. szám)

1924-01-16 / 13. szám

1 %24 Január 16. , 13. sz.T Bhmikszi Hírlap races jött, ho­stt ha Prónay nem engedi szabadon Lehárt, akkor Prónayval, mint orgyilkossal fognak elbánni. Prónay: Mi volt Gömbös szerepe? Hir: Állítólag­ az volt, hogy megszervezze a­­fölkelőket. Tabu: A­mikor Prónay a lakásomon azt a kijelentést tette, hogy ő miatta Károly király bejöhet az országba, ak­kor az ott lévő Gömbös Gyula így válaszolt neki: Pali, tehát te karlista lettél? — Emlékszik erre a képviselő úr? Hi­: Igen. Néhány lényegtelen tanúvallomás után a bíróság a bizonyítási eljárást befejezett­nek jelenti ki és a tárgyalás folytatását január 17-re halasztotta, a­mikor is a per­­beszédekre kerül a sor. Ulainék honpik­ke. — Pakots József, Vázsonyi­­János ás Helényi Imre dr. kihallgatása. — A büntetőtörvényszéken ma folytatták a tárgyalást Illási Ferenc és vádlott társai kulspörében. Zárt tárgyaláson folytatták Döhmel Frigyes kihallgatását és csak fél* tizenkettőkor végeztek ezzel a tanúval, a­mikor is az elnök megnyitotta a nyilvános ülést. Először Záborszky Miklós rendőrogal­­mazót hallgatták ki. A tanú elmondta, hogy a­mikor a vonaton Ulaintól az iratokat el­kérte, Fiain minden vonakodás nélkül azonnal átadta az iratokat, a­melyeket ol­dalzsebében tartott. Pakots József kihallgatása. A következő tanú Pakots József nemzet­­gyűlési képviselő. Elmondja, hogy a mikor nyári szabadságából visszaérkezett, Vá­zsonyi János telefonon fölhívta, hogy egy fontos ügyben keresse föl őt a lakásán. — Odamentem — mondja Pakots — és ekkor ott találtam Döhmel Frigyest, a­kit akkor mutattak be nekem. Ekkor hallot­tam először konkrété az egész ügyről. A do­log egészen megdöbbentő volt, de csak álta­­lánosságban mozgott a beszéd s ezért nem tartottam lényegesnek, hogy azt bárkivel is közöljem. Döhmel említette, hogy van egy szervezet, a­melyben a vádlottakon kivül Héllas, Prónay, Bibó százados és Adorján hírlapíró . . Ulain: Már­ szeptember végén volt? Pakots: Igen, kérem, szeptember végén. Dolin'"­ említette továbbá Eckhardt Tibor, Vikár Béla, Lendvai István és Kádár Lehe, nevét, ezenfelül egy nagyállású államrend­­őrségi detektívet, a nevére nem emlékszem, csak azt tudom, valami lovag, továbbá Be­­nárd rendőrtanácsost. Említette azt is, hogy a szervezet nagyon szétágazó, súl, más ál­lammal összeköttetésben van és a kormányt siker esetén Sztambuliszki módszerével el fogja távolítani. Eddig tulajdonképpen az egész dolog a fantasztikum mezején moz­gott. A­mint konkrét dolgok merültek föl, az egész ügyről illetékes helyen jelentést tettem. Fantasztikus tervek voltak Buda­pest elfoglalásáról. Azt mondották, 10— 15.000 ember elég hozzá. Valami Tóth Fe­renc nevű tornatanárt említettek, a­ki fő szervező ebben a kérdésben s a­ki annak­idején a vasúti sztrájkot is tervezte, a­mint Döhm­er mondotta, főpróbaként. Fgy,­gon­dolták, hogy a puccs kitörésekor ismét megállítják a vasutat. A vasúti sztrájk tar­tama alatt a vidékről embereket hoznak föl, akkorra megérkeznek ide már Hitler csapatai is, éjszaka elfoglaljál­ az összes középületeket és így kerítik hatalmukba a várost. A puccs végrehajtása után egyes embereket túszul akartak lefogni és azt mondották, hogy a rendőrség és a katona­ság ama része ellen, a­mely ellenáll, a leg­szigorúbban fognak eljárni.­­ Népharagot akartak a zsidók ellen vnszcenirozni és ennek levezetésére a feldü­hödött tömegnek bizonyos címeket akartak adni, hogy azokon az embereken töltsék ki a hosznjukat, a­kiket e címek alatt meg­találnak. Az elnök: A vádlottakról mit mér,döfi Döhmel? Pakots: Azt mondta, hogy ők is szerepel­nek a szervezetben. Eltelt három hét, a­mikor újra értesítették, hogy Döhmel újabb tervezetet hozott és ekkor hozták azt a ha­lállistát is. Az elnök fölmutatja a­z iratok között fekvő listát Pakots csak, a­ki azt mondja, hogy ez az a lista, a melyet Döhmechtel látott s a melyet állítólag a Pátria-kávé­­házban egy Kiss Lajos nevű egyén készített. A halállistán 220 név szerepel. — Ezek az adatok már megdöbbentettek — folytatja Pakots. — Mind sűrűbben jöt­tek Vázsonyi Jánoshoz Döhmeltől jelenté­sek. Ulainék számba vették harci erejüket; az akció vezetői Ulain, Gömbös Gyula, Sze­mere és Bohula. Egy újabb jelentés Luden­­tdorff embereit sorolta föl. Majd azt jelen­tették, hogy a bajorok belekapcsolódnak a magyarországi mozgalomba, hogy Gömbös informált bizonyos helyeken, hogy Héjjas emberei készen állanak. Az akció katonai vezetője Prónay Pál lesz. Kétezer bosnyák is van Budapesten. Az akció a vasutasok sztrájkjával kezdődik. — Döhmel nov. 3-án jelentette, hogy a 2-áról 3-ára virradó éjjel megalakult a végrehajtó bizottság Ulain, Szemere és Bohula részvételével és hogy elfogadták a bajor-magyar szerződést. Ulain bízott az akció sikerében. Szemare kijelentette, hogy huszonnégy óra alatt megszervezi a moz­donyvezetők országos sztrájkját. Jött aztán Döhmel újabb jelentése, hogy Ludendorff jobbkeze Gömbössel és Prónayval tárgyal. Jelentette továbbá Pittinger látogatását és hogy Ulainék energikus akcióra készülnek a kormány ellen, Nagyatádi és Nagy Emil miniszterek kivételével. Megalakult a hár­mas direktórium: A politikai, a gazdasági és a külügyi . Én mindezeket továbítottam Bethlen miniszterelnöknek. Ugyanakkor jelen volt Nedolty országos főkapitány is. Volt még egy jelentés, a­mely úgy szólt, hogy Ulain november 6-án utazik Mü­nchenbe. Kíván­ságára Héjjas Iván 6-án Kecskemétről Bu­dapestre érkezik. Ekkor Bobula lakásán újabb tárgyalások voltak, a­mikor is Bo­bula kijelentette, hogy egy napon jelentős személlyel sikerült megállapodásra jutni, az akció most már sikerül, mert ennek a személynek döntő szerepe van. Arról is szólt a jelentés, hogy Héjjasnak kétezer embere van és hogy a határokon hogyan csempészik be­ Hitler embereit. A tiszteket Bobula költségén a GeHért-szállóban fog­ják elhelyezni, a legénységet pedig a Lip­­ták-gyárban. A vidéki garnizonos­ tisztikara is meg van nyerve az ügynek, — mondot­ták — 7—800 embert kell letartóztatni, ha pedig a kis-antant bevonulása fenyeget, akkor a kis-antant itteni képviselőinek a pogromot kell bejelenteni. Méhes biró: Nem nyomoztak az urai, Döhmel előélete­ után? És nem nyomoztak azután, hogy előadása megfelel-e a való­ságnak? Pakots: Eleinte bizalmatlan benyomást tett rám Döhmel, de később előadása plau­­zibilissá vált. Vázsonyi­­János kihallgatása. A következő tanú Vázsonyi János jog­hallgató, a­ki elmondja, hogy Döhmel a múlt év augusztus végén feljött hozzájuk és kereste az édesapját. Hosszabban beszélt az apjával, a­kitől' később" meghallotta a beszélgetés tartalmát. Erről aztán jelentést is tettek a belügyminiszternek, majd a miniszterelnök­­ helyettesének. Rakovszky belügyminiszter Hetényi főkapitány-he­lyettest bízta meg az ügy intézésével. Tud arról is, hogy egy detektív ki­utazott Döhmelle­l Németországba, hogy kinyomozza, milyen összeköttetései van­nak Döhmelnek. Augusztustól novem­berig a tanú többször adott kisebb-nagyobb kölcsönt Döhmelnek, összesen mintegy 400.000 koronát, mivel teljesen le volt ron­­gyolódva. Október végén egy beszélgetés alkalmával Döhmel elmondotta neki, hogy Prónay, Ilésjas, Görgey, Eckhard­, Ulain, Kádár, Gömbös és mások is szerepelnek az Ulain-féle puccskísérletben. Ugyanakkor adta át neki a fekete listát, mondván, hogy azt egy Kiss Lajos nevű egyéntől kapta, a­kinek őt Vikár Béla mutatta be. Hstányi Imre ?4»l«apiítíi­ijr~ JielyetiSes li8i'?,aSllga:ia'3«s. Azután Hetényi Imre dr. főkapitányhe­­lyettest hallgatták ki, a­ki azzal kezdte, hogy vallomásában lesznek talán olyan részletek, a­melyeket államérdekből nem mondhat el. Elmondta, hogy 1923 augusztusában érintkezett először hivatalosan Döhmellel. Megjegyzi, hogy minden cselekedetét ez ügyben az elsőtől az utolsóig, a beérkezett­­ jelentések alapján, utasításra tette. Első dolga mindenesetre az volt, hogy tisztázza, váljon igazik-e a beérkezett jelentések.­­ Ezért augusztus végén egy detektívet leül-­­ dőlt Németországba, hogy nyomozza ki,­­ hogy Hitlerék valóban szándékoznak-e be­jönni Magyarországba, és ha ez igaz, min­denképpen akadályozza meg. A detektív­­nek, mint később kitűnt, ez sikerült is. — Mivel — folytatja vallomását Hetényi — a preventív szolgálat vezetője voltam, említettem is Prónaynak. Nézd, itt van­nak ezek az urak, szólj nekik, hogy ne bolondozzanak abban a Szemere-féle do­logban. Nekem kötelességem volt, hogy megfogjam a magyar ember kezét és azt mondjam: ezt ne csináld. Prónay föl is ment Szemeréhez, de hiába beszélt neki. Szeptember végén kértem Marinovics fő­kapitányt is, hogy hivassa magához­­Sze­merét és figyelmeztesse, hogy ne bolondoz­zanak. Szemere járt is a főkapitánynál, de a főkapitány közbenjárásának nem volt semmi foganatja. Október végén már Ulain is belekapcsolódott. — Utasításom volt, figyeltessem meg, mikor ül Ulain vonatra, és így történt azután, hogy kénytelen voltunk elutazását megakadályozni. Még az utolsó pillanat­ban is meg akartunk győződni arról, hogy igazak-e ezek a jelentések, melyeket a Sze­mere-féle tanácskozásokról kaptam, s ezért ment föl Seobold detektívfelügyelő Bobula Titusz lakására. Az ott lefolytatott beszél­getés igazolta, hogy, sajnos, a jelentések mindenben igazak voltak. Az elnök kérdésére a tanú még elmondta, hogy a Szemere-körben tartott összejövete­lek alkalmával, Döhmel szerint, állítólag arról is tanácskoztak, hogy idegen segít­ségre is támaszkodnak és elmozdítják a Bethlen-kormányt. — Természetesen, •— mondja Hetényi dr. — nem valami finoman és udvariasan­ tették volna ezt meg. Az elnök: Tessék arra a kérdésre vála­szolni, hogy segítette-e ön Döhmeit anya­gilag? Ugyebár önt nem befolyásolják azok a fenyegető levelek, a­melyeket az utóbbi időben kapott? Hetényi: Kérem, borzasztó fenyegető le­veleket kaptam, a­melyek feleségemet be­teggé tették. Kijelentem egyébként, hogy Döhmeit segítettem, de csak akkor, a­mi­kor az Ulain-ügyben a nyomozás már vé­get ért. A királyi ügyészség ugyanis a tel­kemre kötötte, hogy Döhmelt állítsam elő a főtárgyalósra. Döhmel azonban valóság­gal éhezett és mivel különben is rendőri felügyelet alatt állott, a szükség szerint élelmeztem őt. Különböző helyeken aludt, sokszor még az én szobámban is. A védők gúnyos mosolyára Hetényi a védők felé fordulva megjegyzi: — Látták az urak az én szobámat? Az egy lyuk. Az elnök kérdésére kijelenti továbbá He­tényi, hogy husz-huszonöt éves bajor fiatal­emberei­ akartak Magyarországra jönni, de csak néhányan kerültek Budapestre, a leg­többet már a határon visszaküldték. A szavazóbírák kérdéseire a tanú kije­lenti, hogy Döhmel Frigyest Bajorországban a nacionalista körök tényleg ismerték és hogy az állítólagos Kiss Lajost a rendőrség nyomozta, de minden eredmény nélkül. Ki­jelenti még, hogy jelentéseit különböző bi­zalmas értesülések alapján készítette— Ulain: Melyeket aztán a főméltóságú úr­hoz is eljuttattak. Az elnök (Ulainhoz fordulva): Figyel­meztetem az ügyvéd urat, hogy a kor­mányzó úr nevét ne vonja bele a tárgya­lásba és tartózkodjék mindenféle gúnyos megjegyzéstől, mert ellenkező esetben el­nöki jogommal fogok élni. Vikár Béla könyvelőt hallgatták ki az­után, a­ki elmondotta, hogy az EME helyi­ségében ő volt Gál József és Döhmel között a tolmács. A beszélgetés köztük arról folyt, hogy a német nemzeti sajtómozgalommal a magyar sajtónak is együtt kellene mű­ködnie. Trenkó József és Gál József lényegtelen tanúvallomása után az elnök a tárgyalás folytatását holnapra halasztotta. A magyar szellemi és születési arisztokrá­ciának egy kiválóan értékes képviselője ment el ma az élők közül. Nemes, előkelő alakja, az eszmények és az emberszeretet szolgálatában eltöltött élet, kultúrvilágunk­­nak évtizedeken át hatalmas értéke volt. Neve és munkássága nemcsak hazai művé­szetünkben állott előkelő helyen, hanem a külföldön is fényes diadalokat aratott. Zichy Géza gróf, mint költő és zeneszerző lelkes, szorgalmas művész volt, a­kit első­sorban a nemzeti eszmények lelkesítettek és meleg szívvel tudott lángolni a magyar múlt emlékeiért. A múlt felé fordult lélek volt, a­ki a jelen durva harcát nem látta és nem is akarta látni, szerencsés életkörülmé­nyei megengedték neki, hogy ne is kelljen látnia. Ezért volt olyan zavartalanul esz­­m­ényies minden, a­mit alkotott. Harmonikus élete, melynek a művészet és a. jótékonyság adott tartalmat, szép, érté­kes, nagy élet volt és hálás nemzete gyá­szolva áll ravatalánál. 1849. július 23-án született Sztárán, Zemplén megyében, a Zichy-család vedredi ágából. Atyja, Zichy Lipót gróf, a szabad­ságharcban, mint a Vilmos-huszárok vitéz alezredese küzdött a magyar nemzet ügyéért. A fiatal Géza gróf tanulmányait Nagy­szombatban és Pozsonyban végezte. Még tanulókorában történt vele a szerencsétlen­ség Seregélyesen, hogy egy rosszul működő puska golyója jobb karján keresztül fara­déit és a kart nem lehetett megmenteni, le kellett vágni. Már eddig is nagy szeretettel foglalkozott a zenével, ez a szerencsétlenség felkarjá­nak kiművelésére sarkalta és a maga ne­mében egyedülálló virtuózzá lett. A zongo­rában mesterei Mayrberger, Volkmann és Liszt voltak. Tanulmányainak bevégzése után a köz­oktatási minisztérium elnöki osztályában dolgozott, de e mellett szépirodalommal is kezdett foglalkozni. 1872-ben került színre Frencióg című vígjátéka a Nemzeti Szín­házban. Ezt követte az Atom rimű­ regénye és 1873-ben A boldogság utja c­imű­ költői elbeszélés, majd a Szerelem harca színmű, meket szintén a Nemzeti Színházban ad­tak elő. 1876-ban a Kisfaludy-Társaság tagja lett és részint itt, részint a Petőfi-Társaságban, melynek szintén tagja volt, számos költő- 3 udin­f Géza gy*éf. - 184© -1824. -

Next