Budapesti Hírlap, 1924. április (44. évfolyam, 76–83. szám)

1924-04-01 / 76. szám

A O vkAradimk, Budapest, márc. 31. A cselleknek osztrák főiskolákon és osztrák hivaltali gyakorlatban tanú­­műszaki embereik vannak. Ezektől, h mitőlünk is elég gyakran nem halottak volna, megtudták, hogy egy mélyfek­­vésű­ medencét a környező hegyes vi­dékről egy kis rosszakéra­ttal nem ne­héz dolog mocsaras, mint más, ember­es kulturamisztiló területté változtatni. "A trianoni szerződés elvileg elismerte a magyar medence és hegyvidéki pe­reme vízügyi műszaki szolgálatának a természet által megszabott egységét. A valóságos helyzetből folyó következ­mények gyakorlati megvalósítását célzó intézkedések máig sincsenek meg. Való­színűleg ezek is a zsákmányoló, újdon­sült szomszédi hatalmiasságok szuvere­nitásába ütköznek, mint minden em­berséges és tisztességes dolog, a­mivel a párisi szerződések a magyarságra rótt halálos ítéletet élethossziglan való nyomorgásra kívánták enyhíteni. A csehek, a­kik pedig tőlünk pompásan szervezett vízügyi műszaki szolgálatot vettek át, bár erre egyezségileg is kö­telezték magukat, még arra sem érde­mesítenek bennünket, hogy a vízállási adatokat közöljék, a­melyek a n var­­vai síkságon szükséges óvóintézkedéseket idejében lehetőkké teszik. Elvállaló­ban nem törődnek az oláhok és szer­­bek sem a mi sorsunkkal, ha a hegy­vidékeken meggyűlő és gyors lefolyású vizek a nyakunkba zúdulnak. Sőt, ok­talan elpusztításaikkal, a vízmosáso­kat kötő munkálatok elhanyagolásá­val azon igyekeznek, hogy a kényükre­­kedvükre kiszolgáltatott magyar me­dencének fenekét ilyen módon is pusz­títsák. A balkáni belgrádi és bukaresti urak, meg a félbalkáni prágai véres diktátorok méltán gondolhatják ma­gukban, hogy ha a világnak műveltség­ben, humanitásban vezető nemzetei, európai és amerikai angolok, franciák közömbösen vették a békeparancs ki­adásakor a magyar nép sorsát, miért legyenek ők különbek? Tehát ott, a­hol a magyar kormány vizeket szabá­lyozott, vízmosásokat kötött, erdősített, ők most kőp­ár­o­s­ítanak, erdőket pusz­títanak, rakják zsebre a rablógazdál­kodásból származó millárdokat, épít­keznek, magyar építőanyaggal és mun­kával dagasztják fővárosaikat. Minket pedig pusztítson az árvíz, szabályozó munkáinkat tegye tartó­alaktanná a hegyvidékek szabályozatlan, sőt kész­akarva gyorsított lefolyású vize s le­gyen ismét mocsaras pusztaság a ma­gyar Alföld, vagyis Csonka-Magyar­­ország. Ha megmutatták a nyugati nagyha­talmak a most fognatosítandó ország­­gyógyító terv kidolgozásával és kölcsön útján való segítésével, hogy kezdik látni a Magyarország és Európa többi nemzeteinek sorsa közötti szoros össze­függést, ám terjedjen most már ki a figyelmük az árvizek által most kivi­­lágló körülményekre is, a­melyek ép­pen olyan világosan bizonyítják a hely­zet tarthatatlanságát, fenyegető bonyo­dalmait, a békés megnyugvást lehetet­lenné tevő újabb meg újabb elkesere­dést, mint a többi száz más, a­mi már jelentkezett eddig és hamarosan jelent­kezik majd ezután. Manapság egyelőre úgy vagyunk az árvizekkel, hogy alá­juk kerülnek olyan területek is, a­me­lyek Trianon előtt föltétlenül mente­sek voltak s a népjóléti miniszternek inségadományokról kell gondoskodni olyan területeken is, a melyeken bő és védett volt a termelés. fii BtMBRfiSiáS®!«. Budapest, márc. 31. Egy összeroskadt világ szomorúsága ül a lelkeken. A ki terhet cipel, szinte megszakad alatta. A­ki könnyen jár, arra vádoló tekintettel néznek a szen­vedők. Sohasem elégítette ki a sors az embereket érdem szerint, de ma olyan nagy az ellentétek diszharmóniája, a­milyenről csak az antik világ pusztu­lása előtt olvashatunk a történelemben. A törvényes rend a hatalmaskodók fékezője és a gyengék oltalmazója. A­kik,a világ rendjét aláaknázták, hogy a millióknak jogot és szebb életet te­remtsenek, elhibázták számításukat. Minden felbomlás az ököljog korát hozza vissza. A termelés helyébe a rab­lás lép, a munka megbecsülése helyébe az erőszak önkénye. És a jogot tipró erőszak mindig letiporja a gyengét. Ezért van panasszal tele a világ, melyben most így megszaporodtak a szenvedők. Tegnap a dolgozó tömegek egyik nagy testülete mondta el pana­szát a régi képviselőház termében. A munkások szakszervezetei jöttek itt össze gyűlésre és előadójuk ismertette a magyar munkás szerencsétlen hely­zetét. A tényleges életszükségletnek alig harmadát keresik meg. Ehhez já­rul, hogy a fogyasztási adók révén a dolgozók viselik az állami terhek túl­nyomó részét. A munkanélküliek száma ijesztően szaporodik. Januárban és feb­ruárban 34 százalékkal emelkedett a számuk. Orvoslásul elsősorbn vizsgálatot kö­vetelnek a szünetelő üzemek ellen, mert azt a vádat teszik ellenük, hogy tőkéjüket másutt gyümölcsöztetik, azért szüneteltetik üzemeiket. Az adóterhek más elosztását, a termelés fejlesztését, egyszóval a munkások védelmét köve­telik, mert elnökük szavai szerint a munkásság nyomora az ország tönkre­tételét jelenti. Sa­jnos, hogy ezt a kijelentést úgy is fordíthatjuk, hogy az ország tönkre­tétele oka a munkásság nyomorának. Mert azzal, hogy államunk ősi szent templomát istentagadók és ku­fárok megszentségtelenítették, elűzték belőle azt a hatalmas védő szellemet, mely ezer év viharja között annyi bátor, ön­feláldozó hazafit tudott nevelni és vál­ságos időkben teremtett bölcseket, a­kik megmentették a hazát. Bölcsek és bátrak nélkül elveszett Magyarország és a kik palotában lak­tunk, most panaszkodunk, hogy a ro­mok között alig találunk fedelet, mely valahogy megvédjen az élet viszontag­ságaival szemben. Ott kezdődik a mun­kások szenvedése is, hogy minden ösz­­szedőlt és a munka egészséges zaja helyett panaszkodás sóhajt végig a ro­mok fölött. Panasszal van tele mindenki. Nem­csak a szervezett munkásság mondja, hogy nem bírja az életet. Hiszen a gyűlésükön felolvasott statisztika sze­rint a tisztviselők helyzete még rosz­­szabb, mint az övék, mert míg a mun­kás a békebeli színvonal 42 százalékát kapja, a tisztviselő csak 33 százalékot kap. És az állam még ezt a 33 száza­lékot is nehezen tudja megadni. Az anyagi és erkölcsi veszedelmek ször­nyűsége támad ebből is. Ilyen nyomo­rúságos az élet a romok között. Az állam régi rendjének összeomlá­sával a lelkek belső fegyelme is fel­bomlott. Egyik társadalmi osztály a másikra akarja hárítani nyomasztó ter­heit, a­helyett, hogy közös erővel, egy­más megbecsülésével, önzetlen munká­val kezdenék meg az újjáépítést. Szinte gyűlölettel néznek egymásra az egyes társadalmi osztályok, sőt az intézmé­nyek is rablóhadjáratot indítanak egy­más ellen. A nemzetgyűlésen ember­­ember ellen való harc folyik. Hol ta­lálja meg ilyen világban védelmét az, a­ki nem verekszik, hanem dolgozik? Magyarország összeomlása tette tönk­re a magyar munkásságot. Nem te­szünk vádat most néhány vezérük ellen, a­kik ennek az összeomlásnak nagy okai voltak. Mert semmiféle vád­dal sem lehet már jóvátenni a múltat Paris, márc. 31. Az új francia kormány nyilatkozata, a­melyet ma délelőtt olvastak fel a kamará­ban és a szenátusban, többi között a követ­kezőket tartalmazza: Az aj­dom­ány a köztársasági egység és nemzeti egyetértés szellemében alakult meg. Hűséggel tömörült a miniszterelnök körül, hogy az elfogadott adójavaslatokat végre­­hajtott, az országtól ki mint megtakarításo­kat megvalósítsa és ezentúl folytassa a jó­vátételek behajtásának és a békének művét. A kormány tagjai el vannak tökélve, hogy tántoríthatatlanul folytatják azt a pillanat­­nyi politikát, a­melyet az előző kormány követett. A parlament az­ utóbbi hetekben óriás újjáépítő munkát végzett. Ez a sze­rencsés eredmény azonban csak akkor le­het tartós, ha a két kamara a folyó évben és a jövő évben rendíthetetlenül ragaszko­dik ahhoz a határozathoz, hogy a költség­­vetés egyensúlyát helyreállítsa, az állam­kincstár terheit csökkentse és bölcs megfon­tolással a szükséges törlesztést előkészítse. Mindaddig, a­míg Németországtól rendsze­resen nem kapunk fizetéseket, kénytelenek vagyunk ezeket a rendszabályokat fenntar­tani, hogy szétrombolt területeink újjáépí­tését, a­milyen gyorsan csak lehet, végre­hajtsuk. Bármibe kerüljön is, még a lát­szatát sem fogjuk megtűrni pénzügyeink­ben az inflációnak. Az egészséges pénzügyi állapot minden állam számára elengedhetet­len biztosítéka a függetlenségnek. Mi meg akarjuk tartani függetlenségünket , és meg kell tartanunk, úgy hogy soha ne legyünk kitéve ismét egy olyan hadjárat­nak, mint a­milyen az volt, a­melynek kö­vetkezményeit most viseljük és a­melynek áldozatai lehettünk vol­na. Ez a pénzügyi politika a nemzeti újjá­­épülés előfeltétele. Egyedül ez teszi szá­munkra lehetővé­­. a vallási béke és a köztársasági tör­vények tiszteletben tartásá­nak általános politikáját, a lelkek nyugalmának m­eg­­óvásával; 2. azt a gazdasági politikát, a­mely a mezőgazdasági és ipari termelés terén ösztönzi az egyéni iniciatívát és elő­mozdítja a közjólétet a munkaadó és­­ munkás egyetértésével; 3. azt a gyarmati politikát, a­mely meginvitja számunkra tengerentúli vagyonunkat; 4. azt a me­rész, nagyvonású humánus szociálpoliti­kát, a­mely semmiféle haladástól nem riad vissza. Ehhez sem a forradalmi párt, sem a kon­zervatívok részéről nincs szükség viharos sürgetésre. Sem a proletáriátus, sem egy bizonyos államférfiú diktatúráját nem en­gedjük érvényesülni. A nemzet az uralkodó s a nemzet azt kívánja, hogy mi felvilágo­sítsuk és vezessük, senkinek sincs azonban joga arra, hogy magát a nemzet helyére állítsa. Mi csak Franciaországnak akarunk szolgálni, a­mely győztes maradt, azonban sok gyermekét elvesztette ebben az oly ne­héz és az emberéletet annyira pazarló há­borúban. Franciaország sohasem hallgatott és minden okoskodás csak a keserűsé­get neveli, pedig ebből több van már úgyis, mint kellene. Magyarország újjáépítéséhez szükségünk van a ma­, gyár munkásságra és kér­jük is segítsé­­­güket. A­mit a kormány érdekükben tenni tud, tegye meg. A termelés erő­södése nemzetünket erősíti meg, de éhező munkás, elkeseredett tömeg nem a munkára gondol. Nehéz lesz utat törni a romok közül, de megcsináljuk, ha nem egymás ellen, hanem egy-­ másért leszünk magyarok, az önző sugallatokra és sohasem táplá­lta­ azt a legnevetségesebb imperialista szándé­kot, a­melyet neki tulajdonítottak. A fraciák nem választják el Francia­­ország sorsát Európa sorsától, mert ez a különválasztás dőreség volna. Mi jó fra­n­­ciák vagyunk és jó európaiak akarunk lenni. Azon a napon, a­mikor a szerződése­ket teljesen végrehajtják és mi megkaptuk a jóvátételt, a biztosítékokat és igazsághoz jutottunk, Franciaország példát fog adni a világnak nagylelkűségével és jóságával. Franciaország, a­mely oly dúsan hozzájá­rult az elnyomott nemzetek felszabadításá­hoz, nem fogja magának megengedni a be­avatkozást azoknak a kis vagy nagy nem­zeteknek lelkiismeretébe, a­melyekből Európa áll. A nélkül, hogy bármelyik­ eszméjét is el­vetné, a­mely hatalmát és dicsőségét meg­teremtette, Franciaország arra fog töre­kedni, hogy támogassa a népszövetséget, a­melyben négy év óta békülékeny szerepet tölt be, és fejlődését előmozdítsa. Ha Fran­ciaország egy késedelmes adósától zálogot vesz, voltaképpen olyan néppel szemben tartja kezében a fegyvert, a­mely a szerző­dés ellenére is szaporítja katonai alakula­tait. Nem engedhető meg, hogy ebből az óvatossági rendszabályból hazug következ­tetéseket vonjanak le Franciaország rová­sára. Franciaország hű szolgája az igaz­ságnak és egyik legjobb őre az európai bé­kének. Kifogástalanul lojális magatartásá­val meg fogja győzni a hitetleneket és meg­szégyeníti a rágalmazókat. Franciaország­nak az a főkívánsága, hogy a lehető legha­­marább egyetértésre jusson valamennyi szö­­vetségesével azokban a kérdésekben, a­me­lyektől a jóvátétel és Franciaország biztos­sága függ. A Ruhr-vidékről csak a fizetések mértéke és aránya szerint vonhatja vissza csapatait, mert nem adhat oda pozitív zálo­gokat bizonytalan ígéretekért. Mégis biza­lommal reméli, hogy a szakértők jelentése lehetővé teszi az általános szabályozást és a gyors jelentéstételt. Mihelyt ezt az emlék­iratot előterjesztik, készen állunk arra, hogy barátainkkal együtt törekedjünk a végleges megoldás alapvonalainak elérésére. Ha a militarizmustól félrevezetett s a bosszú és a gyűlölet démonától megszállott hatalom megkísérelné az európai politikai helyzetet felbontani és a fennálló rendet megzavarni, hogy az uralmától elszakított tartományokat egészben vagy részben visz­­szanyerje, ezzel felkeltené a többi nép ellen­­kezését és azok, a­kik­ útját állanák, az egész világ helyeslésével találkoznának. A­­mi Franciaországot illeti, Franciaország csupán a szerződések tiszteletben tartását kívánja. Bár csak adnák meg nekünk már holnap azt a békességet, a­melyet nekünk megígér­tek, mert mi vagyunk azok, a­kik a legna­gyobb ullongással fordulnánk az új nap felé, a­melynek oly hosszú ideig késleltetett feljövetelét az egész világon mindenütt várják. « a fil^ nif fi*sí8i©i338 fitpranány feeflmulatk­fozása. IS hoo*snas3^ n^nés^kozsna. — az eESző karmán^ politikáját. — NémetországgaL szemísets tsnfcaptía az eaflsürgi ren­iszaisslyoisaf. — Sip-vidékröl csa­c a fize­­tések mértéke és a passza szerint vonulnak vissza a franciák. — Ifl francia nemzeti újjáépülés. — Budapest, 1924. XLIV. évfolyam, 76. szám. (Ára 1500 kor.) Kedd, április 1. Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egy hónapra 30.000 korona, negyedévre 90.000 korona. A­ugatriában egy példány ára hétköznap 2000 o. kor., vasárnapon 2500 o. kor. Egyes szám­ára hétköznap 1500 kor. Külföldre az előfizetés kétszerese. Hirdetéseket Budepesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. A szerkesztésért felelős: Csajthay Ferenc helyettes főszerkesztő. Szerkesztőség: Vili. kerület, Bü­kk Szilárd­ utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vill. ker., József­ körút 5. sz. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. A Budapesti Hírlap mai száma 16 oldal.

Next