Budapesti Hírlap, 1924. május (44. évfolyam, 84–105. szám)
1924-05-10 / 88. szám
Budapest, 1924. ______________ XLIV. évfolyam, 88. szám, (Ára 2000 kor.) Szombat, május 10. Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egy hónapra 40.000 korona, negyedévre 120.000 korona. Ausztriában egy példány ára hétköznap 2000 o. kor., vasárnapon 2500 o. kor. Egyes számára hétköznap 2000 kor, külföldre az előfizetés kétszerese. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. A szerkesztésért felelős: Csajthay Ferenc helyettes főszerkesztő. Szerkesztőség: Vili. kerület, Rökk Szilárd utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vitt. ker., József körút 5. sz. telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Mr. Sínül: Jeremiás Budapest, máj. 9. Smith Jeremiás úr, aki nem a saját, hanem Magyarország siralmait jött gyógyítani Budapestre mi a budapesti újságok szerkesztőit kérette mag„l.v..., bizalmas beszélgetésre. A bizalmas beszélgetés természetesen nem tartozik a nyilvánosság elé, de bármiről bármit mondottak ott egymásnak magyar vezér ujságírók és a népszövetség amerikai megbízottja, olyat nem mondhattak, ami fontosabb lehetne magánál a ténynél, hogy Smith úr oda kérette s az okánál, amiért oda kérette újságírásunk jeleseit. A gyakorlati szellemű és feladatát igen komolyan vevő amerikai ember információt, benyomásokat, tájékozódást keres, hogy tudásán, jellemén és jóakaratán kívül is legyenek fegyverei a munkához, amelyre vállalkozott. Mert bizony nem csekély feladat elhivatva lenni arra, hogy egy megtiport népet szorongattatálaiban és szerencsétlenségében megsegítsünk. És az a körülmény, hogy értesüléseit ilyen után is gyarapítani tudja, már magában megmutatja azt a férfias komolyságot, mellyel Smith úr szokatlan és ritka föladatához lát. Hogy mi mit tudunk, mit nem tudunk bizalmas beszélgetésben neki mondani, s amit tőlünk hall: mi hasznát tudja venni, az növelheti e találkozások jelentőségét; de azt a kedves és szimpatikus benyomást, melyet az amerikai küldött tett megjelenése első pillanatában, az ilyen gondos és körültekintő eljárás csak fokozhatja egészen a népszerűségig. Mert, szeretném kérdezni, szerencsétlenségünk egyik legbővebb forrása nem az-e, hogy akik sorsunkat diktálták a francia földön koholt békékben, se velünk, se országunkkal, se viszonyainkkal nem törődve égették bőrünkbe a trianoni paragrafusokat. Nem érdekelte azokat se múltunk, se jövőnk, se jelenünk, se históriánk, se geográfiánk, se lélekszámúnk, se műveltségi állapotunk. Nem voltak kiváncsiak se intézményeinkre, se gazdasági helyzetünkre, se népünkre, se értelmi osztályainkra, sem semmire. Még csak meghallgatni sem kívánták, mielőtt ítéltek rólunk, hanem beérték ellenségeink hazugságaival s azok szerint intézték el sorsunkat. Mint egy agyonvert állatot terítettek ki a mészárszékre s vagdostak le rólunk egy kilót ennek, tiz kilót annak, húsz kilót amarnak. Mióta a világ áll, ily lelketlenül, felületesen, kegyetlenül és cinikusan nem bántak el nemzettel. Állítom pedig, hogy a ki ismer bennünket, ismeriviszonyainkat, ismeri történetünket, politikánkat; a ki ismeri műveltségi állapotunkat, törekvéseinket, törvényeinket; a ki ismeri küzdelmeinket, azt a csodás, litáni harcot, amelyet háromszáz évig a keleti hódítók ellen egész Európáért is, négyszáz évig pedig az osztrák ellen magunkért, alkotmányunkért, nyelvünkért karddal és szóval megvívtunk a ki ismeri azt az egetverő munkát, amellyel a múlt században félig már megásott sírunkban állva, magunkat új életre felverekedtük, tíz-tíz év alatt annyi száz esztendő Haladását téve meg, aki mindezt csak részben is ismeri, az, ha becsületesen akar megállani a történet, az ember és Isten ítélete előtt, a trianoni paragrafusokhoz nem kötheti férfibecsületét. Smith úr feladata természetesen csak pénzügyi természetű, de ámbár kétszerkettő az egész világon csak négy, de a párisi kétszerkettő, amely Franciaországban persze négy, Budapesten igen könnyen ötöt, Berlinben tizet és még másutt mást is jelenthet. Párosban, ha a mi számadásunkat akarják megcsinálni, a mi számaink értékét és minden vonatkozását tudniok kell, ha azt akarják, hogy az ő kétszerkettőjük itt is négy legyen. Smith urat az isteni Gondviselés abban a kegyben részesítette, hogy innen visszatérve amerikai hazájába, kiváló alkotás, de inkább csak intim hatásokat kielégítő művek, melyek nem csillapíthatják a nagy pátoszú kompozíciók iránt érzett szomjarakat. Végre is a modern festőművészet felsőbbrendű feladatokért küzd és az eszmei tartalom is újra bebocsátást kér a piktúrába, hogy a formák, színek kifejező értékét felfokozhassa. Ezzel szemben főleg a Szinyei-Merse Pál Társaság terme is, mely pedig a tárlat festőművészi felének kétségtelenül legértékesebb része, inkább egy finom ízlésű műbarát gyűjteményeként hat a szemlélőre, melyből hiányoznak a nagyobb igényű figurális vásznak. Tudjuk, hogy ez itt tudatos és helyénvaló rendezés eredménye, mert hiszen a távlatot kívánó kompozíciók mind a nagy termekbe kerültek, de éppen azt fájlaljuk, hogy az ilyen nagyobb lélekzetű munkák, a többi csoportok gyűjteményét is beleértve, oly elenyészően csekély számban vannak. Ezek között Csók István „Tündérálom“ című nagy női aktja a legjelentékenyebb. Áttetsző, világos színeinek bámulatosan finom harmóniái régi freskókat, vagy temperaképeket juttatnak eszünkbe. Az egész alak szinte reliefben van kiterítve, csak az egyébként túl erősen rajzolt lábfejek jelennek meg határozott rövidülésben. Csóknak egyik másik képe, melyen a mester Petőfit a Pilvax-kávéházban ábrázolta, szintén a művésznek vízióra hajló, festői lelkületűről tanúskodik. A kiállítás legnagyobb igényű kompozíciója Kukán Gézának „Bánya áldozata“ című több alakos vászna. A tiszteletreméltó tudású művész ezen a képen Benczúr és Munkácsy stílusa között ingadozik. Színeit néhol aszfaltba ágyazza, hogy azok jobban ragyogjanak, másutt viszont ezeknek világító erejét nem képes a barnák egy nagy megpróbáltatások füzében égő nemzet örök háláját viheti esetleg magával. De hogy ennek a hálának értékéhez mérlege legyen, ahoz szükséges, hogy ezt a nemzetet, testét és lelkét megismerje, ebből szerencsétlenségét megértse és megértvén, velünk együtt érezze is és kijusson a ránk borított rágalmak és hazugságok ködéből, és emelkedjék az igazság mégis, mérésének napsütéses világosságába, és mikor dolgavégezetten elmegy tőlünk, vigye magával lelkiismeretében a tudatot, hogy nem kis dolgot művelt rajtunk, de hirdesse, hogy csak erszényünket „szanálta“ vele. A mi meghasonlott lelkünk és Európa becsületének a „szanálása“ még hátra van. A Műcsarnok Satrasii kiálllítása* írta Ybl Ervin. Bizonyára fokozott érdeklődés előzi meg a Műcsarnok ezidei tárlatát, mert hiszen ez már a művészbéke jegyében jött létre. Az évek óta dúló áldatlan művészháború folytán mestereink egy része huzamosabb ideje távoltartotta magát a Műcsarnok kiállításaitól, melyeken így művészetünk jelenéről csak hiányos képet kaphattunk. Méltán remélhettük tehát, hogy a mostani tavaszi tárlaton végre a magyar festészet és szobrászat teljes spektrumát élvezhetjük. Az egyes művészcsoportok külön-külön saját zsűrijük ítélete alapján vesznek most részt, a többség számbeli túlsúlya nem akadályozhatta a kisebbségek érvényesülését. A csoportokon kívül álló művészeknek is valamely frakcióhoz kellett csatlakozótok és ezeknek zsűrizése alapján juthattak be a kiállításba. Sőt még a termeket is csoportok szerint osztották szét, csak az első nagy teremben, a szoborcsarnokban, a grafikai kiállítás helyiségeiben és az utolsó szobában állítottak ki közösen. Ez előzmények alapján mindnyájan nagy várakozással néztünk a kiállítás elé. Legjobb mestereinknek teljes felvonulására számítottunk. A legjobbak kevés kivétellel ugyan megjelentek, de amit hoztak, bizony nem mindenben meglepetés. Éppen ők szerepelnek leginkább már eddig is ismert művekkel és amit kiállítottak, az nagyobbára nem tartozik jelentékenyebb alkotásaik közé.. Igaz, hogy nem egy festményük — és itt elsősorban Vaszary, Rudnay, Fényes, Rippl-Rónai, Szüle munkáira gondolunk — fölött diadalra juttatni. A hátsó alakok ezért kissé a háttérbe ragadnak. A művésznek azonban tagadhatatlanul érzéke van az alakok kifejező beállítása és a kompozíció drámai megjelenítése iránt. Ezzel szemben Merész Gyula nagy oltárképe szent Erzsébet rózsacsodájával már hijjával van úgy az igazságnak, mint a művészi transzponálás egyéni eredetiségének. Merész Gyula csak arcképein őrizte meg többé-kevésbé palettájának régebbi frissességét. Épp igy a rokonszenves tehetségű Kövesdy Géza kompozíciói sem érnek fel régebbi műveivel. Vitulus aureus című nagyobb festményének felépítése zavaros, alakjai a zsíros színek folytán nem válnak el eléggé egymástól. Tanácsos lenne, ha a művész egy időre természet utáni stúdiumokra adná magát, munkáinak figurális, de még inkább tájképi értékeit ez bizonyára rendkívül növelné. Az Olimpus berkeiben című képének hatását is a hátteret alkotó tájkép színpadias jellege befolyásolja kedvezőtlenül, de itt a modell szépsége nagyjából feledteti a festmény gyengéit. Igazi műterem-rutin jellemzi Czencz János aktjait. Tetszetősek, színesek, azonban nincsen ösztönös művészi mondanivalójuk. Érdekesebbek ezeknél Deli Antal, Goebel Jenő és Rozgonyi László részletekben hiányos, de magasabb törekvésű kompozíciói. Zavartalan, igazi élvezetet nyújt Rudnay Gyula fekvő pásztorfiúja. Forma és szín egyszerűsítve, erőben fokozva és egymást nagyszerűen áthatva érvényesül ezen az alkotáson. Öröm ennek a rendkívüli tehetségű mesternek kisebb műveiben, egyéni felfogású, kitűnő tájképeiben is elmerülni. Épp igy a kiállítás értékei közé tartozik Hatvany Ferenc fekvő női aktja. Sajnos, a kéz- és lábfejeket, de még inkább az arcot, ismét pongyolán festette a művész. Tájképei és interiőtje a Szinyei-csoport kiállításának kvalitásos újdonságai. Több figyelemreméltó munkával szerepel a tárlatos Brüó Aladár. Dicsérendő formai biztosság nyilvánul alkotásaiban, a művész színérzéke azonban még fogyatékos. Színátmenetei kemények, még nem képes a színekkel kielégítően modellirezni, a fény és árnyék ellentétei túlélésén érvényesülnek képein. A kiállítás egyik legharmonikusabb munkája Márton Ferencnek Sümegi Vilmosról festett kellemes tónusú, kitűnő technikájú arcképe. Kis gyermekének képmása is megejtően finom munka. Balla Ede mestertől ezúttal kitűnően megfigyelt, eleven arcképeket láthatunk és rendkívül jellemző erő nyilatkozik Feszty Masának édesanyjáról festett drámai hatású képmásában. A fiatal művésznőből előreláthatóan egyik legérdekesebb stílusú arcképfestőnk fog közeljövőben kibontakozni. Mesteri hatásúak Iványi-Grünwald Béla tájképei és igen jó naturalista, illetőleg impresszionista tájképekkel szerepelnek Katona Nándor, Benkhardt Ágost, Edvi-Illés Aladár, Siligai Ferenc, Déry Béla, Szlányi Lajos, Kunffy Lajos, Csánki Dénes, Nádler Róbert, Várady Gyula, Gimes Lajos, Kotász Károly és Udvary Pál. A kiválóan tehetséges fiatal Udvaryt azonban már attól kell félteni, hogy festészetének őszintesége és ereje áldozatul esik hatásos külsőségekre csábító teknikájának. Értékes festményeket küldtek még be Boruth Andor, Nagy Sándor, Mattyasovszky-Zsolnay László, Vidovszky Béla, Perlmutter Izsák, Szőnyi István, Herman Lipót, Sárkány Gyula, Ruprecht Andor, Korb Böske, Vas Ferencné, Szebeni Jenő, Porter Paula és Bendéné K. Friderika. avas Totariifas-fawas Safaas egységas pás értekezletén. — Az egységes párt isázszabállyát dolgozó bizottságot küldött ki. — Az ellenesző bizottság tagjelölése. — Kormánynyilatkozatok a vámtapitáról. — Holnap este folytatják az értekezletet. — Az egységes párt ma esti értekezletét különféle híresztelés előzte meg. A vámtarifajavaslatok körül felmerült politikai és egyéb érdekellentétekből fakadó tendenciával igyekeztek az egységes párt mai értekezletét is úgy feltüntetni, mint ha e kérdés körül a pártban egyenetlenség vagy éppen az ellentétek kirobbanása volna várható. Ezek a politikai időjóslások nem váltak be. Az értekezleten a vámtarifa kérdésében helyeslés kísérte a miniszterelnök s a kormány két tagjának nyilatkozatát, akik a tarifa tételeit csak ideiglenes keretnek jelentették ki. Az értekezlet a szüneti időszakot nézve, népes volt. Már kezdetén mintegy hatvan képviselő jelent meg. A kormány tagjai közül Bethlen István gróf miniszterelnök, Korányi Frigyes báró, Szabó István, Pesthy Pál és Walkó Lajos miniszterek vettek részt az értekezleten, melyen a még mindig Rómában tartózkodó Mayer János helyett Almásy László ügyvezető alelnök elnökölt. Jelen volt Scitovszky Béla házelnök is. Az értekezlet fél hétkor kezdődött. Megnyitása után Bethlen István gróf miniszterelnök kifejezte köszönetét a pártnak az újjáépítő javaslatok tárgyalása körül tanúsított odaadó és kitartó munkájáért s az abban megnyilvánult példás összetartásért. Almásy László alelnök kijelentette, hogy a párt tagjai közül többen kérték a házszabály revíziónak az értekezleten való napirendre tűzését. Javasolta, hogy e helyett a házszabályok átdolgozására egy tizennégytagú bizottságot küldjenek ki. A párt a bizottság tagjaivá Berky Gyulát, Bottlik Józsefet, Kaas Albert bárót, Karafiáth Jenőt, Kenéz Bélát, Nerfiels Bertalant, Orfy Imrét, Rubinek Istvánt, Platthy Györgyöt, Szabó Sándort, Erdélyi Aladárt és Szily Tamást választotta meg. A tárgysorozat következő pontja volt az újjáépítő törvény alapján kiküldendő harmincháromtagú bizottság egységes párti tagjainak kijelölése. A bizottság tagsági helyeiből az egységes párt csak tizenhetet tartott fent magának, tizenegyet az ellenzéknek, négyet a kormányt támogató keresztény gazdasági pártnak és egyet a nemzeti polgári pártnak engedett át. Az egységes párt jelöltjei a következők: Biró Pál, Dréhl Imre, Erődy-Harrach Béla, Horánszky Dezső, Hajós Kálmán, Hoyos Miksa gróf, Ivády Béla, Iklódi-Szabó János, Kállay Tibor, Kenéz Béla, Mayer János, Marschall Ferenc, Neubauer Ferenc, Őrsy Imre, Ráday Gedeon gróf, Sokorópátkai Szabó István és Temesváry Imre, a vámtarifajavaslat tárgyalása. A vámtarifajavaslat tárgyalására tért át ezután az értekezlet. Walkó Lajos kereskedelmi miniszter általános szempontokból ismertette a javaslatot s kidomborította különösen a kereskedelem és az ipar érdekeit, melyek mellett azonban A Budapesti Hírlap mai száma 16 oldal.