Budapesti Hírlap, 1924. június(44. évfolyam, 106–128. szám)
1924-06-01 / 106. szám
2 van a számunkra s különösen arra felé kell gravitálni. Mindenesetre védekeznünk kell Benesnek az ellen a terve ellen, hogy Magyarországot egyszerűen mezőgazdasági állammá nyomja le. (Élénk tetszés.) Minthogy a javaslatban a magyar ipar megvédésének a szándékát látja, azt a kormány ellen való bizalmatlansága dacára is örömmel üdvözli. A gyáriparosok az egyetlen érdekeltség, amely a javaslat ellen nem tiltakozott. Nem ellenzi a gyáripar védelmét, de annyira védeni, mint ahogy a javaslat teszi, nem volna szabad. Minthogy a javaslat nem védi kellőképpen a mezőgazdaságot, csoportja nevében nem fogadja el Barthos Andor. Visszapillantást vet a magyar ipar történetére és hangoztatja, hogy a régi vámtörvény osztrák törvény volt, ezt pedig gazdasági szempontból senki sem kívánhatja vissza. Helyesli, hogy a kormány a javaslatot a Ház elé terjesztette, mert hiszen a többi állam is most készíti elő az új vámtarifát. Pártkülönbség nélkül megegyeznek abban, hogy a behozatali tilalmakat és a miniszterközi bizottságokat meg kell szüntetni. Természetes dolog, hogy mezőgazdaságunkat és iparunkat egyaránt védenünk kell. Szerinte a legtöbb felszólaló csak felületesen bírálta a javaslatot. A vámtarifával a kormány azt akarja elérni, hogy nyers termékeinket ne vigyük ki, hanem a magyar ipar dolgozza fel. Éppen a termelés szempontjából van szükség a védővámra. (Helyeslés.) És minthogy a szomszéd államok is védővámos politikát folytatnak, nekünk is csak ilyen politikát kell követnünk. A még megmaradt ipari munkásság foglalkoztatásáról is kell gondoskodni s az ipar fejlesztése ezt a célt is szolgálja. Elfogadhatatlannak tartja azt az állítást, hogy a védővámok drágulást fognak előidézni. Németországban éppen a védővámok hozták meg az olcsóbbodást A tarifának egyik fő célja az, hogy a tömegszükségletet a magyar ipar, a magyar munkásság dolgozza fel, ezt pedig csak helyeselni lehet. A tarifa behozatala után, hite szerint, erősen javulni fognak az állapotok. Elismerését fejezi ki a kereskedelmi miniszternek és munkatársának, Ferenczy Izsónak a tarifa megalkotása körül folytatott munkájáért. A javaslatot elfogadja. (Elérik helyeslés és tetszés jobbról és a középen.) Kabók Lajos szocialista gyakorlati és politikai okokból nem fogadja el a javaslatot. Elvben pártjával a szabad kereskedelem alapján áll, de a mai viszonyok között ezt nem lehet megvalósítani. Legnagyobb kifogása a gabona és élelmiszervámok ellen van, mert ezek drágítják elsősorban az életet. De növeli a drágaságot az is, hogy kereskedőink nem szolid alapon közvetítenek. Az őstermelés védelmére szerinte szükség nincsen, mert ez a legfejlettebb termelési águnk. A vasáruk vámtételét is túlságos nagyoknak tartja. A javaslatot nem fogadja el. Az elnök javaslatára a Ház kedden délelőtt tizenegy órakor folytatja a vámtarifa tárgyalását• ••-H Következtek az irateppellácsók. Horváth Zoltán a makói hagymatermelés válságáról interpellálta meg a földmivelésügyi minisztert Legfőbb panasza az, hogy a hagymakertészetnek a földet uzsorabérekért adják ki. Ezért csökken a termelés. Hire jár, hogy a kormány a hagymakertészeken úgy akar segíteni, hogy át akarja őket telepíteni a Dunántúlra. Ez helytelen, mert ott a föld nem kedvez a hagymatermésnek. Sürgős intézkedést kér. Gömbös Gyula a kultuszminiszterhez intézett interpellációjában azt kérdezte, hogy hajlandó-e a miniszter imperative intézkedni az olimpiai versenyekre való kiküldés dolgában és a nemzet tekintélyét megvédeni. Hajlandó a magyar társadalom sportja irányításában az OIT útján egy igazi amatőr és igazi nemzetnevelő gondolatnak érvényt szerezni és támogatni minden mozgalmat, mely ezt a nagy célt szolgálja. Előadja azután, hogy az elszegényedett Magyarországon elsősorban itthon kell fejleszteni a népsportot és nem költséges külföldi utazásokba bocsátkoznia. Az egyiptomiak tizennégyen mentek Párisba, tőlünk azonban minden futballistára egy kísérő esett. A magyar futballisták különben már nem is állanak a tiszta amatőrség alapján. Párisban a magyar fiúktól „a puszták fiaitól“ nagy teljesítményt vártak, de ott nem olyanok voltak, akik a nemzetet képviselhették volna. Kifogást tesz az ellen is, hogy a párisi útra gyűjtést indítottak s ezt bizományba kiadták három-négy fiatalembernek. (Fölkiáltások: Hallatlan!) Tiltakozik az ellen, hogy a Parisban szereplő futballistákat úgy állitsák be, mint Magyarország reprezentánsait. Nem a magyar faj, nem a magyar nemzet és nem a magyar sport volt ott képviselve. Rupert Rezső: H ha győztünk volna, akkor te is dicsérnéd őket. Ne légy igazságtalan! Gömbös Gyula: Nem akar igazságtalan lenni, nem akarja a fajkérdést felvetni, de irigykedve olvassa, hogy a többi nemzetet fajilag homogén csapatok képviselték. Nem a résztvevő futballistákat hibáztatja, hanem azt a szellemet, amely a magyar sportot idejuttatta. Súlyos hiba volt, hogy a kísérők Párisban jobb helyen laktak, mint maguk a futballisták. Felhívja a miniszter figyelmét a vívósportra, amelyben mi kétszer nyertünk olimpiai bajnokságot. Györki Imre: Egy zsidó ember nyerte! Gömbös Gyula: Elismeri, hogy zsidó. Ezt a kétszeres olimpiai bajnokot most nem hajlandók kiengedni, csak azért, mert azt követelik, hogy előbb hazai versenyben vegyen részt. De ki kell engednünk azokat, akik méltóan fogják képviselni a magyar színeket és nem azokat, akik csak kéjutazásnak tekintik az olimpiászt. Éppen arra akarja felhívni a kultuszminiszter figyelmét, hogy a vívósportban a magyar színek méltóan legyenek képviselve Párisban. "Az amatőr sportot kívánja elsősorban támogatni, ennek érdekében minden intézkedést helyesel és az elmondottak dolgában sürgős intézkedést kér. "Az interpellációkat kiadták a minisztereknek. Ezzel az ülés délután két órakor véget ért. Koboz. Egy nagy magyart, egy szent papot Temettünk szépen, szomorún, Ki dolgozott, hitt, oktatott S fényt hinte szét a nagy korún, és Zircz tudós apátjaként Szolgálta Istenét s a hont — És vallást, tudományt, erényt Fenkölten egy összhangba vont. E három együtt nagy erő, Mert mind az Istentől eredt. Bizonyság s példa erre ő, _Erős, ki hisz, tud és szeret. Feléje vont a tisztelet, Közelgnem ő adott jogot, S életemnek egyik dísze lett. Hogy vélem ő kezet fogott. Utolsó kézfogása még Szinte meleg volt kezemen. Mikor elvette őt az ég És elborult szivem s szemem A bánatos vágy megkapott, Hogy elbúcsúzzam tőle én. Ezért, nem másért voltam ott Végtisztessége-tételén. De szebb jutalmat sose nyert. Mint ott a gyászos kegyelet: A bú, mely itthon csak levert. Ott szívet, lelket felemelt. A koporsóba zárt tetem Adatott csak a sírnak át, De él és úr a lelkeken Remágiusz, a holt arpát. A testi szem nem lát csodát - S ott mégis az természetes. Hogy lelke él és hat tovább, Mert érzi minden szerzetes, Mindre leszáll, mint égi jó, S mind, lelki másául neki, Mintha Beato Angelico Egy festményéből lépne ki, És az a három nagy erő, Mely mind az Istentől eredt, Mindből buzogva tör elő, Mert mind hisz, mind tud, mind szeret. De válni kell — óh jaj! — korán, Világi ügy hí innen el. Óh, a világ profán!... profán! S gyászában is mily szép e hely! Szivemben szent elégiák — S autón ülök már, az rohan ... Mert autón jár most a világ, S vesztébe száguld komoran. Budapests Hírlap 1924’ Junius T. *(100. szj Sokféle gond. Irta Sy. Ez a szó, gond, valami rettenetes dolgot jelentett mindig, mióta a világ világ. Már a latinok emlegették, mondván: a lovas mögött ül a sötét gond; persze a mai világ embere azt mondja erre, hogy boldog idők lehettek azok, mikor még a lovas ember gondját is felmerték hánytorgatni. Az illető mai ember ugyanis úgy képzeli el ezt a gondot, hogy az ember reggel felkel, megreggelizik, szépen kiöltözködik lovaglódresszbe, a lovász elővezeti őnagysága kitűnő hátaslovát, izibe felpattan rá s hajrá, kiüget vele a Stefánia-útra. Pompás nyargalászást, rövid galoppot lehet ott végezni Az ember egészen elmerül az üde levegő, a reggeli nyári napfény és a nagyszerű paripa könnyű járása gyönyöreibe. Egyszer csak, így ügetés közben, azt érzi az ember, mint Bécsből jelentik, hogy Benes cseh külügyminiszter feleségének és Massaryk követségi tanácsosnak kíséretében ma reggel Olaszországból Prágába utazva Bécsbe érkezett. Üdvözlésére a pályaudvaron megjelent az osztrák kormány nevébeen Peter osztályfőnök és Junkar, továbbá Bordenato olasz követ is. •' '■ * Tíz órakor Benes Krosta cseh követ kíséretében a szövetségi kancellári hivatalba ment, ahol Seipel szövetségi kancellárral, Grünberger külügyminiszter jelenlétében hosszabb tanácskozást folytatott. A tanácskozáson főképpen a népszövetség üléséről tárgyaltak s azokról a formalitásokról, amelyeknek keretein belül részt vesznek az osztrák delegátusok az ülésen. Megállapodtak abban, hogy Grünberger külügyminiszter Kienböck pénzügyminiszterrel az ülés megkezdése előtt néhány nappal Genfbe utazik s a helyzettől teszik függővé, hogy a kancellár is részt vegyen-e a népszövetség ülésén. A tanácskozás során Benes részletesen megvilágította az olasz-cseh szerződés pontjait , kijelentette, hogy ez a szerződés semmiképpen nem változtatja meg Csehországnak és Ausztriának viszonek kihegyezését látják, mégis, dacolva velük, ide merjük bátran írni, hogy ha már gond volt a befőzés, miért volt éppen az asszony gondja? Igen, miért az asszonyé s miért nem a férfié? Hiszen a pénzt neki kellett megkeresnie a befőzésre, az asszony csak főzött! De megszakítjuk a vitát s áttérünk a kiházasítási gondra, arcunk derűje egy pillanatra elborul. Nos jól van, ezt az egyet, a régieknek is elismerjük, hogy komoly gondjuk volt, pláne ha a leányzó idült és csúnyácska volt. Továbbad, ott volt a nyaralás gondja. Na hát ez igazán pokoli tréfa: igazgatóék azon tűnődtek, hogy az olasz vagy francia Riviérán töltsék-e a nyarat, vagy az idén jobb lenne egy kis hegy, persze háromezeren felül? Vagy hivatalnokok kora tavasztól fogva a Balaton és a Tátra emlegetésével játszottak szeret-nemszeretet. Ilyenkor rendesen a háziorvos mondotta ki végül, a döntő szót: Csakis a Balaton, vagy feltétlenül a Tátra, hogy is gondolhatott másra nagyságos asszonyom! Ma bizony a nyaralás gondja is rettentő gond. Láttam ezt, tehát személyes tapasztalatból beszélhetek, a nővéremnél. A nővérem ugyanis már februárban elhatározta, hogy az idén végre elviszi nyaralni a gyerekeit. Lassan kezdte kuporgatni a pénzét. Persze jól meg is kell gondolni az ilyesmit, mikor valaki fix fizetésű keresőnek a felesége. A nővérem tehát már februárban elkezdte lelkiismeretesen, levelezés útján az érdeklődést. Itt az összes számba jöhető magyar fürdőhelyekre, itt a megszállt vidékek régi kedves fürdőire. Itt Olaszországba, Tirolba, Németországba, Ausztriába. A szives válasz mindenünnen idejében beérkezett. A legkedvezőbb válasz Tirolból és Ausztriából jött. Ezekkel azutáni Az ellenzékkel szavazott kormánypártiak. — Putnoky Móric a miniszterelnök rendelkezésére bocsátotta bizottsági elnöki állását. — Az egységes párt szabályozza a pártfegyelem kérdését. — A közigazgatási bizottság tegnapi eseményei foglalkoztatták ma az összes politikai köröket. A fővárosi törvényjavaslat tárgyalása közben az egységes párt tagjai közül Vidán István és Patay Tibor, sőt a bizottság elnöke is a kormány felfogását magában foglaló előadói javaslat ellen szavaztak. Az elnöklő Putnoky Móric két ízben, amikor a szavazatok egyenlők voltak a javaslat mellett és ellen — elnöki szavazással a kormány ellen döntötte el a kérdést. Ez a szokatlan esemény élére állította a fővárosi törvény körül legutóbb már lecsöndesült helyzetet és alkalmat nyújtott arra, hogy ennek révén magában az egységes pártban is felmerüljön a pártfegyelem kérdése. Az egységes párton nagy idegességgel tárgyalták az ügyet, a képviselők egy része élesen lükott a párt egységét ily súlyosan megbontó és a politikai etika ellen vétett képviselőkkel szemben. Általában az a felfogás alakult ki, hogy a pártnak legközelebbi ülésén olyan határozatot kell hozni, mely az ilyen lehetetlen helyzeteknek egyszer s mindenkorra véget veti. Mindenekelőtt megállapították, hogy a bizottságok összeállítása, melyet annak idején az akkori ügyvezető alelnök, Gömbös Gyula intézett el, feltétlenül változtatásra szorul. A változott helyzetnek megfelelően kell a bizottságok újjáalakításáról gondoskodni. Ez azonban csak a következő ülésszakban történhetik meg. Az a megállapítás, hogy Putnoky Móric és társai vétettek a pártfegyelem ellen, általános volt a pártban. Maga a miniszterelnök nyomban az ülésen ki is fejtette helytelenítő álláspontját párthívei előtt. A kérdéssel a legközelebbi pártértekezlet feltétlenül foglalkozni fog és megfelelő rendszabályokat léptet életbe. Az ellenzéken alaposan kihasználták az egységes pártban mutatkozó ellentéteket s általában azt várják, hogy az eset elintézéséül Putnokyt és társait az egységes párt ki fogja tessékelni a pártból. Erősen kiszínezett tudósítások a mai nap folyamán már befejezett dologként emlegették a miniszterelnökkel szembehelyezkedett képviselők eltávolítását. (Értesülésünk szerint az egyeséget párt a maga egészében elítéli ugyan a történteket, de nem valószínű, hogy a pártfegyelem kérdésében hozandó határozatának ilyenforma visszaható erőt is akar adni. Úgy fogják föl a történteket, hogy az ügyben szereplő képviselők félreértették a párt és a miniszterelnök által számukra a fővárosi törvényben megengedett véleményszabadságot. A párt a körülményeket méltányolva, engedje meg nekik, hogy korábbi lekötöttségük miatt, szabadon nyilváníthassák elhatározásukat. Ez azonban a plenáris tárgyalásra és nem a bizottsági tárgyalásokra vonatkozott. A bizottságokban a párttagok csak a párt álláspontját képviselhetik, ha valaki a háta mögött motoszkálna. Könnyedén hátrafordul nyergében: Ó, ni lám, persze, persze, hát maga az „A sötét gond!“ S mesarkantyuzva lovát, a lovas nyugodtan betér a Zserbóhoz reggelizni. Nagyon természetes, hogy nagyon kevesen volnánk, akik a magunkét nem cserélnénk el szívesen a lovas sötét gondjával. De a régi időben másképp volt, ha valaki lóra szállt: ez általan utakat, megpróbáltagond!“ S megsarkantyúzva lovát, a lovas vas számára, tudja a jó Ég. Ezt mi, mai emberek mégsem vállalnánk szívesen, azt hiszem, hogy ezt jobbára mindnyájunk nevében kijelenthetem. Elhisszük tehát, (s társ, harcot is így halált is jelenthetett a lómodern szokásoknak), utánajárás nélkül, hogy a régi lovas háta mögött csakugyan a komoly és igazi (vagy talán a mai ember jobban szereti a precízebb kifejezést: ezt) sötét gond ült.* ■És mégis perbe kell szállanunk a régi ember gondjával olyan értelemben, hogy mi volt az, teszem azt, mennyiségi tekintetben. Egy, maximálisan kettő számú gond. Na és ma, ma az embert a gondnak valóságos idegenlégiója ostromolja. A mai ember gondja rettenetes, mindenre elszánt sötét tömeg. Azelőtt egészen nevetségesen alkalmazták, kapcsolták melléknévként hozzá, játszi könnyedséggel, bármely tetszés szerint kiválasztott főnévhez, hogy gond, így a háziasszonyok beszéltek főzési gondról, vagyis, hogy sertéskaraj legyen-e káposztával ebédre, avagy az az utálatos (hahaha, csak kacagni lehet rajta) felsálszelet, parajjal. Hogy ugyanennél a témánál maradjunk: a háziasszonyoknak volt befőzési gondjuk. Tudjuk, hogy vannak jó ismerőseink, akik ebből rögtön a férfi és női ellentét kérdése. Putnoky Móric egyébiránt a régi képviselőházi fölfogásnak megfelelően, nyomban az izgalmas ülés befejezése után közölte Almásy László ügyvezető alelnökkel, hogy — az ügy konzekvenciáit kötelezőnek érezvén magára — a bizottságban elfoglalt elnöki állását a miniszterelnök rendelkezésére bocsátja és ezt, ha szükséges, a Ház keddi ülésén be is jelenti. Ez a korrekt eljárás lényegesen enyhíti az esetet s nagyon valószínű, hogy a megoldás is egyszerűbb és békességesebb lesz. A miniszterelnök még nem közölte a bejelentésre vonatkozó elhatározását. Ettől függ az ügy végleges elintézése is. Viszont ettől függetlenül bizonyos, hogy a párt határozata elítélő és a jövőben hasonló eseteket meggátolandó, megfelelően szigorú lesz. Nem valószínű azonban, hogy a szereplő képviselők kilépéséről szó lehessen. A szokatlan esemény egy kissé zavaróan hat a fővárosi törvény további bizottsági tárgyalására is. A törvényjavaslat most tárgyalás alá kerülő szakaszainak egy része ugyanis a javaslat gerincét tevő huszonkét kerületi beosztáshoz vannak szabva. Így azokat megfelelően át kell most alakítani. Valószínűen Wolff párthívei teszik meg erre vonatkozóan az indítványokat , elfogadásuk esetén az előadói javaslat minden elvetett része kisebbségi vélemény formájában kerül a Ház elé, ahol a többségi akarat föltétlen érvényesülése biztosítva van. Itt említjük meg, hogy a Keresztény Gazdasági Pártban szintén nem történt arra semmi, hogy Wolff Károlyt és társait különvéleményük következtében nyílt elhatározásra kényszerítsék. Előreláthatóan nem is fog erre kerülni a sor. Erre vonatkozóan a mai nap folyamán megjelent különféle hírek, kombinációk is mindenek fölött koraiak. Benes Bécsben. — Seipellel az olasz szerződésről és az osztrák kérdésről tárgyalt. —