Budapesti Hírlap, 1924. június(44. évfolyam, 106–128. szám)

1924-06-01 / 106. szám

2 van a számunkra s különösen arra felé kell gravitálni. Mindenesetre védekeznünk kell Benesnek az ellen a terve ellen, hogy Magyarországot egyszerűen mezőgazdasági állammá nyomja le. (Élénk tetszés.) Mint­hogy a javaslatban a magyar ipar megvédé­sének a szándékát látja, azt a kormány ellen való bizalmatlansága dacára is öröm­mel üdvözli. A gyáriparosok az egyetlen érdekeltség, a­mely a javaslat ellen nem tiltakozott. Nem ellenzi a gyáripar védel­mét, de annyira védeni, mint a­hogy a ja­vaslat teszi, nem volna szabad. Minthogy a javaslat nem védi kellőképpen a mező­­gazdaságot, csoportja nevében nem fo­gadja el­ Barthos Andor. Visszapillantást vet a magyar ipar történetére és hangoztatja, hogy a régi vámtörvény osztrák törvény volt, ezt pedig gazdasági szempontból senki sem­ kívánhatja vissza. Helyesli, hogy a kormány a javaslatot a Ház elé terjesztette, mert hiszen a többi állam is most készíti elő az új vámtarifát.­­ Pártkülönbség nélkül megegyeznek abban, hogy a behozatali tilalmakat és a miniszterközi bizottságokat meg kell szüntetni. Természetes dolog, hogy mezőgazdaságunkat és iparunkat egy­aránt védenünk kell. Szerinte a legtöbb felszólaló csak felületesen bírálta a javas­latot. A vámtarifával a kormány azt akarja elérni, hogy nyers termékeinket ne vigyük ki, hanem a magyar ipar dolgozza fel. Éppen a termelés szempontjából van szük­ség a védővámra. (Helyeslés.) És minthogy a szomszéd államok is védővámos politi­kát folytatnak, nekünk is csak ilyen politi­kát kell követnünk. A még megmaradt ipari munkásság foglalkoztatásáról is kell gondoskodni s az ipar fejlesztése ezt a célt is szolgálja. Elfogadhatatlannak tartja azt az állítást, hogy a védővámok drágulást fognak előidézni. Németországban éppen a védővámok hozták meg az olcsóbbodást­ A tarifának egyik fő célja az, hogy a tömeg­­szükségletet a magyar ipar, a magyar munkásság dolgozza fel, ezt pedig csak he­lyeselni lehet. A tarifa behozatala után, hite szerint, erősen javulni fognak az álla­potok. Elismerését fejezi ki a kereskedelmi miniszternek és munkatársának, Ferenczy Izsónak a tarifa megalkotása körül folyta­tott munkájáért. A javaslatot elfogadja. (Elérik helyeslés és tetszés jobbról és a kö­zépen.) Kabók Lajos szocialista gyakorlati és politikai okokból nem fogadja el a javas­latot. Elvben pártjával a szabad kereske­delem alapján áll, de a mai viszonyok kö­zött ezt nem lehet megvalósítani. Legna­gyobb kifogása a gabona és élelmiszervá­mok ellen van, mert ezek drágítják első­sorban az életet. De növeli a drágaságot az is, hogy kereskedőink nem szolid alapon közvetítenek. Az őstermelés védelmére sze­rinte szükség nincsen, mert ez a legfejlet­tebb­ termelési águnk. A vasáruk vámtéte­lét is túlságos nagyoknak tartja. A javas­latot nem fogadja el. Az elnök javaslatára a Ház kedden dél­előtt tizenegy órakor folytatja a vámtarifa tárgyalását• ••-H Következtek az irateppellácsók. Horváth Zoltán a makói hagymatermelés válságáról interpellálta meg a földmivelés­ügyi minisztert Legfőbb panasza az, hogy a hagymakertészetnek a földet uzsorabé­rekért adják ki. Ezért csökken a termelés. Hire jár, hogy a kormány a hagymakerté­szeken úgy akar segíteni, hogy át akarja őket telepíteni a Dunántúlra. Ez helytelen, mert ott a föld nem kedvez a hagymater­mésnek. Sürgős intézkedést kér. Gömbös Gyula a kultuszminiszterhez in­tézett interpellációjában azt kérdezte, hogy hajlandó-e a miniszter imperative intéz­kedni az olimpiai versenyekre való kiküldés dolgában és a nemzet tekintélyét megvé­deni. Hajlandó­ a magyar társadalom sportja irányításában az OIT útján egy igazi amatőr és igazi nemzetnevelő gondo­latnak érvényt szerezni és támogatni min­den mozgalmat, mely ezt a nagy célt szol­gálja. Előadja azután, hogy az elszegénye­dett Magyarországon elsősorban itthon kell fejleszteni a népsportot és nem költséges külföldi utazásokba bocsátkoznia. Az egyip­tomiak tizennégyen mentek Párisba, tőlünk azonban minden futballistára egy kísérő esett. A magyar futballisták különben már nem is állanak a tiszta amatőrség alapján. Párisban a magyar fiúktól „a puszták fiai­tól“ nagy teljesítményt vártak, de ott nem olyanok voltak, a­kik a nemzetet képvisel­hették volna. Kifogást tesz az ellen is, hogy a párisi útra gyűjtést indítottak s ezt bizo­mányba kiadták három-négy fiatalember­nek. (Fölkiáltások: Hallatlan!) Tiltakozik az ellen, hogy a Parisban szereplő futball­istákat úgy állitsák be, mint Magyarország reprezentánsait. Nem a magyar faj, nem a magyar nemzet és nem a magyar sport volt ott képviselve. Rupert Rezső: H ha győztünk volna, akkor te is dicsérnéd őket. Ne légy igazságtalan! Gömbös Gyula: Nem akar igazságtalan lenni, nem a­karja a fajkérdést felvetni, de irigykedve olvassa, hogy a többi nemzetet fajilag homogén csapatok képviselték. Nem a résztvevő futballistákat hibáztatja, hanem azt a szellemet, a­mely a magyar sportot idejuttatta. Súlyos hiba volt, hogy a kísé­rők Párisban jobb helyen laktak, mint ma­guk a futballisták. Felhívja a miniszter figyelmét a vívósportra, a­melyben mi két­szer nyertünk olimpiai bajnokságot. Györki Imre: Egy zsidó ember nyerte! Gömbös Gyula: Elismeri, hogy zsidó. Ezt a kétszeres olimpiai bajnokot most nem hajlandók kiengedni, csak azért, mert azt követelik, hogy előbb hazai versenyben ve­gyen részt. De ki kell engednünk azokat, a­kik méltóan fogják képviselni a magyar szí­neket és nem azokat, a­kik csak kéjutazás­­nak tekintik az olimpiászt. Éppen arra akarja felhívni a kultuszminiszter figyelmét, hogy a vívósportban a magyar színek mél­tóan legyenek képviselve Párisban. "Az ama­tőr sportot kívánja elsősorban támogatni, ennek érdekében minden intézkedést helye­sel és az elmondottak dolgában sürgős in­tézkedést kér. "Az interpellációkat kiadták a miniszte­reknek. Ezzel az ülés délután két órakor vé­get ért. Koboz. Egy nagy magyart, egy szent papot Temettünk szépen, szomorún, Ki dolgozott, hitt, oktatott S fényt hinte szét a nagy korún, és Zircz tudós apátjaként Szolgálta Istenét s a hont — És vallást, tudományt, erényt Fenkölten egy összhangba vont. E három együtt nagy erő, Mert mind az Istentől eredt. Bizonyság s példa erre ő, _Erős, ki hisz, tud és szeret. Feléje vont a tisztelet, Közelgnem ő adott jogot, S életemnek egyik dísze lett. Hogy vélem ő kezet fogott. Utolsó kézfogása még Szinte meleg volt kezemen. Mikor elvette őt az ég És elborult szivem s szemem A bánatos vágy megkapott, Hogy elbúcsúzzam tőle én. Ezért, nem másért voltam ott Végtisztessége-tételén. De szebb jutalmat sose nyert. Mint ott a gyászos kegyelet: A bú, mely itthon csak levert. Ott szívet, lelket felemelt. A koporsóba zárt tetem Adatott csak a sírnak át, De él és úr a lelkeken Remágiusz, a holt arpát. A testi szem nem lát csodát - S ott mégis az természetes. Hogy lelke él és hat tovább, Mert érzi minden szerzetes, Mindre leszáll, mint égi jó, S mind, lelki másául neki, Mintha Beato Angelico Egy festményéből lépne ki, És az a három nagy erő, Mely mind az Istentől eredt, Mindből buzogva tör elő, Mert mind hisz, mind tud, mind szeret. De válni kell — óh jaj! — korán, Világi ügy hí innen el. Óh, a világ profán!... profán! S gyászában is mily szép e hely! Szivemben szent elégiák —­ S autón ülök már, az rohan ... Mert autón jár most a világ, S vesztébe száguld komoran. Budapests Hírlap 1924’ Junius T. *(100. szj Sokféle gond. Irta Sy. Ez a szó, gond, valami rettenetes dolgot jelentett mindig, mióta a világ világ. Már a latinok emlegették, mondván: a lovas mö­gött ül a sötét gond; persze a mai világ em­bere azt mondja erre, hogy boldog idők lehettek azok, mikor még a lovas ember gondját is felmerték hánytorgatni. Az illető mai ember ugyanis úgy képzeli el ezt a gondot, hogy az ember reggel felkel, meg­reggelizik, szépen kiöltözködik lovagló­dresszbe, a lovász elővezeti őnagysága ki­tűnő hátaslovát, izibe felpattan rá s hajrá, kiüget vele a Stefánia-útra. Pompás nyar­­galászást, rövid galoppot lehet ott végezni Az ember egészen elmerül az üde levegő, a reggeli nyári napfény és a nagyszerű paripa könnyű járása gyönyöreibe. Egyszer csak, így ügetés közben, azt érzi az ember, mint­ Bécsből jelentik, hogy Benes cseh kül­ügyminiszter feleségének és Massaryk kö­vetségi tanácsosnak kíséretében ma reggel Olaszországból Prágába utazva Bécsbe ér­­kezett. Üdvözlésére a pályaudvaron meg­jelent az osztrák kormány nevébeen Peter osztályfőnök és Junkar, továbbá Bordenato olasz követ is. •' '■ * Tíz órakor Benes Krosta cseh követ kí­séretében a szövetségi kancellári hivatalba ment, a­hol Seipel szövetségi kancellárral, Grünberger külügyminiszter jelenlétében hosszabb tanácskozást folytatott. A tanács­kozáson főképpen a népszövetség üléséről tárgyaltak s azokról a formalitásokról, a­melyeknek keretein belül részt vesznek az osztrák delegátusok az ülésen. Megállapod­tak abban, hogy Grünberger külügyminisz­ter Kienböck pénzügyminiszterrel az ülés megkezdése előtt néhány nappal Genfbe utazik s a helyzettől teszik függővé, hogy a kancellár is részt vegyen-e a népszövet­ség ülésén. A tanácskozás során Benes részletesen megvilágította az olasz-cseh szerződés pontjait , kijelentette, hogy ez a szerződés semmiképpen nem változtatja meg Csehországnak és Ausztriának viszo­nek kihegyezését látják, mégis, dacolva ve­lük, ide merjük bátran írni, hogy ha már gond volt a befőzés, miért volt éppen az asszony gondja? Igen, miért az asszonyé s miért nem a férfié? Hiszen a pénzt neki kellett megkeresnie a befőzésre, az asszony csak főzött! De megszakítjuk a vitát s áttérünk a ki­­házasítási gondra, arcunk derűje egy pilla­natra elborul. Nos jól van, ezt az egyet, a régieknek is elismerjük, hogy komoly gondjuk volt, pláne ha a leányzó idült és csúnyácska volt. Továbbad, ott volt a nya­ralás gondja. Na hát ez igazán pokoli tréfa: igazgatóék azon tűnődtek, hogy az olasz vagy francia Riviérán töltsék-e a nyarat, vagy az idén jobb lenne egy kis hegy, persze háromezeren felül? Vagy hiva­­talnokok kora tavasztól fogva a Balaton és a Tátra emlegetésével játszottak szeret-nem­­szeretet. Ilyenkor rendesen a háziorvos mondotta ki végül, a döntő szót: Csak­is a Balaton, vagy feltétlenül a Tátra, hogy is gondolhatott másra nagyságos asszonyom! Ma bizony a nyaralás gondja is rettentő gond. Láttam ezt, tehát személyes tapasz­talatból beszélhetek, a nővéremnél. A nő­vérem ugyanis már februárban elhatározta, hogy az idén végre elviszi nyaralni a gye­rekeit. Lassan kezdte kuporgatni a pénzét. Persze jól meg is kell gondolni az ilyesmit, mikor valaki fix fizetésű keresőnek a fele­­sége. A nővérem tehát már februárban el­kezdte lelkiismeretesen, levelezés útján az érdeklődést. Itt az összes számba jöhető magyar fürdőhelyekre, itt a megszállt vi­dékek régi kedves fürdőire. Itt Olaszor­szágba, Tirolba, Németországba, Ausz­triába. A szives válasz mindenünnen idejé­ben beérkezett. A legkedvezőbb válasz Ti­rolból és Ausztriából jött. Ezekkel azutáni Az ellenzékkel szavazott kormánypártiak. — Putnoky Móric a miniszterelnök rendel­kezésére bocsátotta bizottsági elnöki állá­sát. — Az egységes párt szabályozza a pártfegyelem kérdését. — A közigazgatási bizottság tegnapi esemé­nyei foglalkoztatták ma az összes politikai köröket. A fővárosi törvényjavaslat tárgya­lása közben az egységes párt tagjai közül Vid­án István és Patay Tibor, sőt a bizott­ság elnöke is a kormány felfogását magá­ban foglaló előadói javaslat ellen szavaz­tak. Az elnöklő Putnoky Móric két ízben, a­mikor a szavazatok egyenlők voltak a javaslat mellett és ellen — elnöki szava­zással a kormány ellen döntötte el a kér­dést. Ez a szokatlan esemény élére állította a fővárosi törvény körül legutóbb már le­csöndesült helyzetet és alkalmat nyújtott arra, hogy ennek révén magában az egy­séges pártban is felmerüljön a pártfegye­­lem kérdése. Az egységes párton nagy ide­gességgel tárgyalták az ügyet, a képviselők egy része élesen lükott a párt egységét ily súlyosan megbontó és a politikai etika el­len vétett képviselőkkel szemben. Általá­ban az a felfogás alakult ki, hogy a párt­nak legközelebbi ülésén olyan határozatot kell hozni, mely az ilyen lehetetlen hely­zeteknek egyszer s mindenkorra véget veti. Mindenekelőtt megállapították, hogy a bizottságok összeállítása, melyet annak i­de­jén az akkori ügyvezető alelnök, Gömbös Gyula intézett el, feltétlenül változtatásra szorul. A változott helyzetnek megfelelően kell a bizottságok újjáalakításáról gondos­kodni. Ez azonban csak a következő ülés­szakban történhetik meg. Az a megállapítás, hogy Putnoky Móric és társai vétettek a pártfegyelem ellen, ál­talános volt a pártban. Maga a miniszter­­elnök nyomban az ülésen ki is fejtette helytelenítő álláspontját párthívei előtt. A kérdéssel a legközelebbi pártértekezlet fel­tétlenül foglalkozni fog és megfelelő rend­szabályokat léptet életbe. Az ellenzéken alaposan kihasználták az egységes pártban mutatkozó ellentéteket s általában azt várják, hogy az eset elin­tézéséül Putnokyt és társait az egységes párt ki fogja tessékelni a pártból. Erősen kiszínezett tudósítások a mai nap folyamán már befejezett dologként emlegették a mi­niszterelnökkel szembehelyezkedett képvi­selők eltávolítását. (­Értesülésünk szerint az egyeséget párt a maga egészében elítéli ugyan a történte­ket, de nem valószínű, hogy a pártfegye­lem kérdésében hozandó határozatának ilyenforma visszaható erőt is akar adni. Úgy fogják föl a történteket, hogy az ügyben szereplő képviselők félreértették a párt és a miniszterelnök által számukra a fővárosi törvényben megengedett vélemény­­szabadságot. A párt a körülményeket mél­tányolva, engedje meg nekik, hogy ko­rábbi lekötöttségük miatt, szabadon nyilvá­níthassák elhatározásukat. Ez azonban a plenáris tárgyalásra és nem a bizottsági tárgyalásokra vonatkozott. A bizottságok­ban a párttagok csak a párt álláspontját képviselhetik, ha valaki a háta mögött motoszkálna. Könnyedén hátrafordul nyergében: Ó, ni lám, persze, persze, hát maga az „A sötét gond!“ S mesarkantyuzva lovát, a lovas nyugodtan betér a Zserbóhoz reggelizni. Nagyon természetes, hogy nagyon keve­sen volnánk, a­kik a magunkét nem cserél­nénk el szívesen a lovas sötét gondjával. De a régi időben másképp volt, ha valaki lóra szállt: ez általan utakat, megpróbálta­­gond!“ S megsarkantyúzva lovát, a lovas vas számára, tudja a jó Ég. Ezt mi, mai emberek mégsem vállalnánk szívesen, azt hiszem, hogy ezt jobbára mindnyájunk ne­vében kijelenthetem. Elhisszük tehát, (s társ, harcot is így halált is jelenthetett a ló­­modern szokásoknak), utánajárás nélkül, hogy a régi lovas háta mögött csakugyan a komoly és igazi (vagy talán a mai ember jobban szereti a precízebb kifejezést: ezt) sötét gond ült.* ■És mégis perbe kell szállanunk a régi ember gondjával olyan értelemben, hogy mi volt az, teszem azt, mennyiségi tekintetben. Egy, maximálisan kettő számú gond. Na és ma, ma az embert a gondnak valóságos ide­genlégiója ostromolja. A mai ember gondja rettenetes, mindenre elszánt sötét tömeg. Azelőtt egészen nevetségesen alkalmazták, kapcsolták melléknévként hozzá, játszi könnyedséggel, bármely tetszés szerint ki­választott főnévhez, hogy gond, így a házi­asszonyok beszéltek főzési gondról, vagyis, hogy sertéskaraj legyen-e káposztával ebédre, avagy az az utálatos (hahaha, csak kacagni lehet rajta) felsálszelet, parajjal. Hogy ugyanennél a témánál maradjunk: a háziasszonyoknak volt befőzési gondjuk. Tud­juk, hogy vannak jó ismerőseink, a­kik ebből rögtön a férfi és női ellentét kérdése.­­ Putnoky Móric egyébiránt a régi kép­viselőházi fölfogásnak megfelelően, nyom­ban az izgalmas ülés befejezése után kö­zölte Almásy László ügyvezető­ alelnökkel, hogy — az ügy konzekvenciáit kötelezőnek érezvén magára — a bizottságban elfoglalt elnöki állását a miniszterelnök rendelkezé­sére bocsátja és ezt, ha szükséges, a Ház keddi ülésén be is jelenti. Ez a korrekt el­járás lényegesen enyhíti az esetet s nagyon valószínű, hogy a megoldás is egyszerűbb és békességesebb lesz. A miniszterelnök még nem közölte a bejelentésre vonatkozó elha­tározását. Ettől függ az ügy végleges elinté­zése is. Viszont ettől függetlenül bizonyos, hogy a párt határozata elítélő és a jövőben hasonló eseteket meggátolandó, megfele­lően szigorú lesz. Nem valószínű azonban, hogy a szereplő képviselők kilépéséről szó lehessen. A szokatlan esemény egy kissé zavaróan hat a fővárosi törvény további bizottsági tárgyalására is. A törvényjavaslat most tárgyalás alá kerülő szakaszainak egy része ugyanis a javaslat gerincét tevő huszonkét kerületi beosztáshoz vannak szabva. Így azokat megfelelően át kell most alakítani. Valószínűen Wolff párthívei teszik meg erre vonatkozóan az indítványokat , elfoga­dásuk esetén az előadói javaslat minden el­vetett része kisebbségi vélemény formájá­ban kerül a Ház elé, a­hol a többségi aka­rat föltétlen érvényesülése biztosítva van. Itt említjük meg, hogy a Keresztény Gaz­dasági Pártban szintén nem történt arra semmi, hogy Wolff Károlyt és társait kü­lönvéleményük következtében nyílt elhatá­rozásra kényszerítsék. Előreláthatóan nem is fog erre kerülni a sor. Erre vonatkozóan a mai nap folyamán megjelent különféle hírek, kombinációk is mindenek fölött ko­raiak. Benes Bécsben. — Seipellel az olasz szerződésről és az osztrák kérdésről tárgyalt. —

Next