Budapesti Hírlap, 1924. június(44. évfolyam, 106–128. szám)

1924-06-25 / 124. szám

XLIV. évfolyam, 124. szám. (Ára 2000 kor.) Szerda, június 25. Budapest, 1024. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak • Egy hónapra 49.000 korona, negyedévre 120.000 korona. Ausztriában egy példány ára hétköznap 2000 o. kor., vasárnapon 2700 o. kor. Egyes szám ára hétköznap 2000 kor. Külföldre az előfizetés kétszerese. Hirdetéseket Budapesten­­elvesznek az összes hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. A szerkesztésért felelős: Csajthay Ferenc helyettes főszerkesztő. Szerkesztőség: Vili. kerület, Rökk Szilárd­ utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal, VIII. ker., Jozsef­ körút 5. sz. Telefonszámok: József 43, József 53, Jozsef 63, József 23—84. Tisztelettel kérjük igen t, vidéki előfizetőinket, hog­y lapunk zavarta­lan küldése érdekében az előfizetést idejében megújítani szíveskedjenek. sz irodi®meft3fsssi9él. Budapest, jan. 24. Meg kell vallanom, hogy sehogy se tudom megérteni, miért hozzák-halaszt­­ják az indemnitási törvény megszava­zását. Ha csodálatraméltó cicerói szó­noki remekeket produkálnának hozzá, akkor se tudnám, nem igazolni, de egy idegen embernek csak meg is magya­rázni. Mert világos, hogy huszonnégy óra, vagy öt-tíz napon belül mégis meg­szavazzák, és ki van zárva az a lehető­ség, hogy meg ne szavazzák. Akkor az­után mit értek el? Elvesztegettek — föl­emelt napidíjak mellett — egy pár he­tet az ország idejéből. Anyagi kár, er­kölcsi veszteség és tekintélyük tovább­­rom­lása. Nem is azt kérdem, hogy ez-e egy törvényhozó testület feladata, hanem csak azt, hogy érdemes-e ezért meglett férfiaknak naponként együtt ülni s úgy lépni, mintha komolyan tanácskozná­nak. Van a dologban bizonyos gyerme­­kességi szokás. Nincsen ott, meggyőző­désem szerint, az összes képviselő u­rak között öt ember, a­ki így cselekednék, ha a saját érdekéről volna szó, a­hogy cselekesznek, mikor csak az ország dol­gáról van a szó. De van a dolognak súlyosbító körül­ménye is, és pedig nemcsak egy. Egy ott van a nyári szünet, a­melyről ma a miniszterelnök azt mondta, hogy érde­kében van az országnak, a kormánynak és maguknak a képviselő uraknak is. Én ezek közül csak a kormány érdekét ismerem el. Minden téren ezer dolga van, nemcsak a kormányzással, hanem új dolgok, intézkedések, törvények elő­készítésével, hogy az ősszel a nemzet­gyűlés munkája lehetővé legyen s ne restanciákat feldolgozni jöjjenek ismét össze a törvényhozás urai. Ha nem osz­lanak föl és mennek haza hamarosan, a kormány a nap szebb részét ott kény­telen tölteni semmitevésben a bársony­székeken. Azután hetek, sőt tán hónapok óta fo­lyik a huzavona a főváros dolgában. Ha le nem tárgyalják most, akkor az idén már alig lehet a fővárosi választást meg­tartani s ez a szegény város marad a jövő tavaszig a siralomházban, a­hová juttatta az utolsó évek gazdálkodása. De a nemzetgyűlés tagjai inkább indemni­­tást beszélnek és interpellációkkal szó­rakoznak, mintsem hogy megkönyörül­jenek a pusztulás mesgyéjén imbolygó szép Budapesten. Mert ez a város még rongyaiban, éjjeli sötétségében, felszab­dalt kövezetével és idegenforgalma szo­morú csődjével is a legszebbek közé tartozik Európa városai között. Különös dolog: az ellenzéken türel­metlenebbül sürgetik a fővárosi törvényt és a választásokat, mint a kormánypár­ton. És nem akad egy bátor és meg­gondolt ellenzéki vezérember, a­ki fel­­állna s azt mondaná: Gyerekek, tisztelt képviselőtársaim, ne bolondozzunk már céltalanul. Elég a mulatságból, lássunk már a dologhoz is. Mert hozhatunk mi aztán még szigorúbb törvényt is a nem­zetgyűlés tekintélyének védelmére. Mert körül-fordul az idő, s nem lesz mit vé­deni: magunk járattuk le az üres gara­ton a tekintélyünket. Mert micsoda szégyen és kudarc lesz az, ha a kormány és többsége nyolc, tíz vagy éppen húszórás ülésekkel lesz kénytelen magának kierőszakolni az in­­demnitást, melyre szüksége van, mert az a törvényes alap, tehát meg kell len­nie. Ma kezdett működni a Nemzeti Bank, most terítik ki a külföldi piaco­kon a kölcsönt, most van a deviza új szabályozása, most történnek az első lépések az ország anyagi viszonyainak talpraállítására s mindez iránt az ellen­zék oly kevéssé érdeklődik, hogy eset­leg megcsinálná azt is, hogy a kormány törvény nélkül intézze az ország ügyeit. Micsoda törvényhozói lelkiismeret ez! Mily hiánya a komolyságnak, mily laza felfogása a kötelességeknek, micsoda példaadás az adókkal, drágasággal és mindenféle csapással agyonsanyargatott­­ adófizetőknek! Rosszul fizetett ma­gán- és köztisztviselő, munka­alkalom után zihálva szaladgáló szegénység, jó­tékony segedelemre szoruló ügyvéd és orvos, mind elkeseredve mondja: a leg­könnyebb és legbiztosabb kereset tör­vényhozónak lenni! A háttérben pedig ott settenkedik a büntetőnovella a sajtóparagrafusaival, melyek ellen a fővárosi szerkesztők ma hirdették ki a szent háborút. Egy do­log, a­melyért érdemes volna demosz­­téneszi filippikákra készülni. De mikorra erre kerül a sor, a mi ellenzékeink ad­digra ellövöldözik minden puskaporu­kat. Mert a­ki mindent megobstruál, még azt is, a­minek muszáj meglenni időre, az semmit sem akadályoz meg, mert ellenzése és obstrukciója, szava és minden érve elveszti komolyságát és nem számíthat arra, hogy őt magát is komolyan vegyék. neffil^is istenin fp*és m választásról. — JenneSs a u^okcépás ülésait. - Ss&asSedafc a* §isd©mwiflás vitája. — C3 nemzsgg^üLés ülése. — Mialatt bent a nemzetgyűlés termében kiáltó részvétlenség mellett folyt az in­­demnitás vitája, a folyosón az a hir ter­jedt el, hogy Bethlen István gróf m­inisz­tereln­ök az ülés végén nyilatkozni fog a fővárosi javaslat letárgyalásáról és a vá­lasztás elrendeléséről. A hír valónak bi­zonyult, mert az ülés végén, a napirend fő javaslat kapcsán, Rassay Károly és Farkas ■István felszólalása után, a miniszterelnök a kormány nevében kijelentette, hogy semmi kifogása az ellen, hogy a fővárosi javaslatot még a nyári szünet előtt, — de a szünet veszélyeztetése nélkül — letár­gyalja a Ház, mert igen nagy országos ér­dek fűződik ahhoz, hogy a fővárosnál a törvényenkívüli állapot mielőbb megszűn­jék. Természetesen ebben az esetben még ebben az évben rendelnék el a fővárosi választást is. A miniszterelnök állásfogla­lása úgyszólván általános helyesléssel ta­lálkozott, annak ellenére, hogy a mai fő­városi többség egyik exponense a folyosón arról iparkodott meggyőzni az egységes párt több tagját, hogy a fővárosi javaslat­nak most való tárgyalása illuzóriussá teszi a parlament nyári szünetét. Az indemnitáshoz ma Homonnay Tiva­dar és Rothenstein Mór szólott. Homonnay figyelemreméltó beszédében főleg az ál­lamvasutak reorganizációjának szükségét hangoztatta. E nélkül az újjászervezés nél­kül a vasút a kormánynak óriási gondot, az országnak óriási anyagi veszteséget je­lent, a­mely végül is az államvasút csőd­jére vezetne. Ezt kikerülendő, tisztán üz­leti alapra kell fektetni a MÁV-ot és ke­reskedelmi szellemmel kell fölváltani a mai rémdrága és nehézkes adminisztrá­ciót. Rothenstein Mór, az ir­demnitás és a kormány ellen hadakozott. Beszéde alatt volt egy pillanat, a­mikor a kormány egy tagján kívül talán két, mondd, kettő kép­viselő tartózkodott a teremben. Rothenstein beszéde után benyújtották a nyolcórás ülések elrendelését kérő­ivei. Minthogy az aláírók az előírt számban voltak jelen, a Ház holnap dönt a kérés ügyében és holnapután már nyolcórás ülésben folyik az indemnitás vitája, a­mely azonban előreláthatóan két-három napon belül véget ér. A mai ülésen tette szóvá Pa­­kots József azt is, hogy a parlament több bizottságát egy és ugyanarra az időre hív­ják össze s ezzel lehetetlenné válik, hogy a képviselők lelkiismeretesen végezzék kö­telességüket. M GS£s lefolyása. Huszár Károly aleln­ök kevéssel tizen­kettő előtt nyitotta meg az ülést. Szabó Sándor, Édes Antal és Apponyi Antal gróf mandátumát igazolták. ISz indemnitás. Homonnay Tivadar szólott ma elsőnek az indemnitáshoz. A keresztény gazdasági párt nevében a közszolgálati, alkalmazot­tak helyzetével és az államvasutak ügyé­vel foglalkozott. A tisztviselőkérdést gyö­keresen kell megoldani, meg kell szabadí­tani őket az anyagi gondoktól, de azután lelkiismeretes, becsületes munkát is köve­teljenek tőlük. A létszámcsökkentést ne nyugdíjjal, hanem végkielégítéssel intézzék el és nem szabad megengedni, hogy a tisztviselő más után pótolja a jövedelmét. Éppen ezért kevésnek tartja a 74 aranyko­ronás létminimumot. Nem volna szabad valamennyi kedvezést elvonni tőlük. A városi és fővárosi alkalmazottak roszabb helyzetben vannak, mint a vidékiek s ezért a városiak részére több fizetést kí­ván. Sürgeti a közalkalmazottak szolgálati pragmatikáját is. Hoszasan szólott az ál­lamvasutak reorganizációjáról. Ezt az ügyet a nemzetgyűlés elé kell hozni, mert a MÁV ügye az egész lakosságot érinti, még anya­gilag is. Egyik újság ismertette a MÁV reorganizációjának a tervezetét s mivel ezt még nem cáfolták, foglalkoznia kell vele. Ha nem sietnek az újjászervezéssel, az egyenesen az államvasút csődjére vezet­het. A reorganizálásnak három feltétele van: először üzleti érzékkel kell gazdál­kodni, másodszor megelégedetté kell tenni a személyzetet, harmadszor helyre kell ál­lítani a bizalmat a vezetőség iránt, nem­csak a kormány, hanem az egész lakosság részéről is. A mai adminisztráció a legkölt­ségesebb, legnehézkesebb és legkevésbé üz­leti. Ezt elbírhatta a régi Nagy-Magyaror­­szág, de ezzel a rendszerrel ma csak a de­ficitet halmozhatják. Ezt a folyton növe­kedő deficitet nem lehet elhárítani az örö­kös tarifaemeléssel. Igen nagy megtakarí­tást lehet ellenben elérni az egyszerűsítés­sel, különösen, ha üzleti érzékkel és szak­szerű üzemi vezetéssel párosul. Elsősorban azonban meg kell szüntetni az üzemi kér­désekbe való beavatkozást, mert így, ahogy most van,­ a­mikor a MÁV-nál egy és ugyanazért az ügyért felelős a pénzügymi­niszter, a kereskedelmi miniszter, a szak­­igazgató, vagy tíz osztályvezető, akkor sen­kit sem lehet felelősségre vonni. Különö­sen nagyobb anyagi felelősséget és nagyobb anyagi hatáskört kell adni az egyes szolgá­lati ágaknak. A gazdasági ellenőrzést egé­szet­ fönn kell tartani. Az államvasutaknak a kormányhoz való jobb viszonyát ,pedig a nemzetgyűlésnek kell megállapítani. A nagy deficit mellett egyik fő baj az, hogy a MÁV-ba helyezett tőke még a minimális kamatot sem hozza meg, az alkalmazottak nyomorognak, a­mi azután a korrupció csíráit is magában hordja. Üzleti szempont­ból helyesli azt a törekvést, hogy a MÁV az állami adminisztráció gondnoksága alól mentesíttessék, de nem helyesli, hogy a parlamenti felelősséget a kereskedelmi mi­niszter viselje akkor, a­mikor minden jo­got és hatalmat a MÁV elnöke gyakorolja. Szerinte inkább álljon a MÁV élén a parla­mentnek közvetetlenül felelős minisztere, minthogy a jogokat és a hatásköröket meg­osszák. Megokoltnak tartja, hogy az ál­lamvasutak vezetősége kellő hatalommal ruháztassék föl, de ezzel a hatalommal kellő parlamenti felelősséget kell össze­kötni. Beszédét azzal végzi, hogy az állam­vasut csak akkor lesz üzemképes, ha üz­leti és kereskedelmi érzékkel vezetik. Az indemnitást elfogadja. (Élénk helyeslés. Taps jobbról és a középen.) Pakots József a házszabályokhoz szólva kifogást tesz az ellen, hogy fontos bizott­sági üléseket a plenáris ülés idejére hív­nak össze s ezért a képviselők nem jelen­hetnek meg az üléseken. Az elnök helyesli Pakots megállapításait, de a nemzetgyűlés ebben a dologban állást nem foglalhat, hanem a bizottságokban kell módját ejteni, hogy az ülések idejét he­lyesebben állapítsák meg. Rothenstein Mór mindössze kilenc kép­viselő előtt több mint másfél óra hosszat bírálta a költségvetést, az egyes minisztériu­mok ügyvezetését és végül határozati javas­latot nyújtott be az esküdtbíróság vissza­állításáról és hatáskörének tágításáról. Az indemnitást nem fogadja el. Temesváry Imre előadó módosító indít­ványt terjesztett be a bűnügyi eljárás egy­szerűsítéséről, mert az erre vonatkozó tör­vény hatálya júliusban lejár s minthogy a büntető novellát addig törvényerőre emelni nem lehet, gondoskodni kell az igazság­szolgáltatás akadálytalan menetéről. Az indítványt szét fogják osztani a kép­viselők között. Indítvány a sürgősségről. Az elnök jelenti, hogy ötvennél több kép­viselő indítványt nyújtott be, hogy az in­demnitást a sürgősség alapján tárgyalják. Az indítványról a Ház holnap fog szavazni. A Budapesti Hírlap mai száma 16 oldal. Napirendi vita a fővárosi javaslatról. Az elnök azt javasolja, hogy holnapra az indemnitást és a fővárosi törvényjavaslatot tűzzék napirendre. Ralsay Károly megállapítja, hogy a fő­városi javaslat napirendre tűzését ő indít­ványozta legelőször. (Zaj a balközépen.­ Ő azért sürgeti ezt, hogy végre megszűnjék az exlex a fővárosnál. (A fajvédők zajo­san helyeselnek.) Semmiféle pakli sincs —­ mondja azután a fajvédők felé. — A fővár­­­osi választásokat ok­vetetlenül minél előbb ki kell tűzni. Ezt sürgeti mindenki s ezért azt kivánja, hogy jelentse ki a kormány, hogy nem taktikai szempontból tűzte napi­rendre a fővárosi javaslatot, hanem le is akarja tárgyaltatni és a fővárosi választáso­kat még ebben az évben meg is tartja. A fővárosi exlex megszüntetése elsőrangú po­litikai és alkotmányjogi kötelesség. A napi­rendi javaslatot egyébként elfogadja. Farkas István a fővárosi exlexért a kor­mányt teszi felelőssé. Már régen el lehetett volna intézni ezt a sürgős javaslatot és nem ismeri el annak a kívánságnak a jogossá­gát, hogy a parlamentnek a legsürgősebben vakációt kell adni. Bethlen István gróf miniszterelnök min­denekelőtt azt kérdezte Farkastól, hogy mikor tárgyalhatta volna a nemzetgyűlés a fővárosi javaslatot, hiszen a Ház az ősz óta együtt ül, állandóan tárgyal és mégis a tör­vényjavaslatoknak egész tömege fekszik a Ház asztalán, főképpen az állandóan hosz­­szú indemnitási viták miatt. A baj az, hogy a Ház sok tagja nem számol azzal a köz­érdekkel, hogy a nemzetgyűlés működésé­ben helyes ökonómiát kívon. A kormány igenis sürgősen rendezni kívánja a fővárosi kérdést, ezért járult hozzá, hogy az indem­­nitással együtt tűzzék napirendre a fővárosi

Next