Budapesti Hírlap, 1924. június(44. évfolyam, 106–128. szám)
1924-06-25 / 124. szám
XLIV. évfolyam, 124. szám. (Ára 2000 kor.) Szerda, június 25. Budapest, 1024. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak • Egy hónapra 49.000 korona, negyedévre 120.000 korona. Ausztriában egy példány ára hétköznap 2000 o. kor., vasárnapon 2700 o. kor. Egyes szám ára hétköznap 2000 kor. Külföldre az előfizetés kétszerese. Hirdetéseket Budapestenelvesznek az összes hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. A szerkesztésért felelős: Csajthay Ferenc helyettes főszerkesztő. Szerkesztőség: Vili. kerület, Rökk Szilárd utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal, VIII. ker., Jozsef körút 5. sz. Telefonszámok: József 43, József 53, Jozsef 63, József 23—84. Tisztelettel kérjük igen t, vidéki előfizetőinket, hogy lapunk zavartalan küldése érdekében az előfizetést idejében megújítani szíveskedjenek. sz irodi®meft3fsssi9él. Budapest, jan. 24. Meg kell vallanom, hogy sehogy se tudom megérteni, miért hozzák-halasztják az indemnitási törvény megszavazását. Ha csodálatraméltó cicerói szónoki remekeket produkálnának hozzá, akkor se tudnám, nem igazolni, de egy idegen embernek csak meg is magyarázni. Mert világos, hogy huszonnégy óra, vagy öt-tíz napon belül mégis megszavazzák, és ki van zárva az a lehetőség, hogy meg ne szavazzák. Akkor azután mit értek el? Elvesztegettek — fölemelt napidíjak mellett — egy pár hetet az ország idejéből. Anyagi kár, erkölcsi veszteség és tekintélyük továbbromlása. Nem is azt kérdem, hogy ez-e egy törvényhozó testület feladata, hanem csak azt, hogy érdemes-e ezért meglett férfiaknak naponként együtt ülni s úgy lépni, mintha komolyan tanácskoznának. Van a dologban bizonyos gyermekességi szokás. Nincsen ott, meggyőződésem szerint, az összes képviselő urak között öt ember, aki így cselekednék, ha a saját érdekéről volna szó, ahogy cselekesznek, mikor csak az ország dolgáról van a szó. De van a dolognak súlyosbító körülménye is, és pedig nemcsak egy. Egy ott van a nyári szünet, amelyről ma a miniszterelnök azt mondta, hogy érdekében van az országnak, a kormánynak és maguknak a képviselő uraknak is. Én ezek közül csak a kormány érdekét ismerem el. Minden téren ezer dolga van, nemcsak a kormányzással, hanem új dolgok, intézkedések, törvények előkészítésével, hogy az ősszel a nemzetgyűlés munkája lehetővé legyen s ne restanciákat feldolgozni jöjjenek ismét össze a törvényhozás urai. Ha nem oszlanak föl és mennek haza hamarosan, a kormány a nap szebb részét ott kénytelen tölteni semmitevésben a bársonyszékeken. Azután hetek, sőt tán hónapok óta folyik a huzavona a főváros dolgában. Ha le nem tárgyalják most, akkor az idén már alig lehet a fővárosi választást megtartani s ez a szegény város marad a jövő tavaszig a siralomházban, ahová juttatta az utolsó évek gazdálkodása. De a nemzetgyűlés tagjai inkább indemnitást beszélnek és interpellációkkal szórakoznak, mintsem hogy megkönyörüljenek a pusztulás mesgyéjén imbolygó szép Budapesten. Mert ez a város még rongyaiban, éjjeli sötétségében, felszabdalt kövezetével és idegenforgalma szomorú csődjével is a legszebbek közé tartozik Európa városai között. Különös dolog: az ellenzéken türelmetlenebbül sürgetik a fővárosi törvényt és a választásokat, mint a kormánypárton. És nem akad egy bátor és meggondolt ellenzéki vezérember, aki felállna s azt mondaná: Gyerekek, tisztelt képviselőtársaim, ne bolondozzunk már céltalanul. Elég a mulatságból, lássunk már a dologhoz is. Mert hozhatunk mi aztán még szigorúbb törvényt is a nemzetgyűlés tekintélyének védelmére. Mert körül-fordul az idő, s nem lesz mit védeni: magunk járattuk le az üres garaton a tekintélyünket. Mert micsoda szégyen és kudarc lesz az, ha a kormány és többsége nyolc, tíz vagy éppen húszórás ülésekkel lesz kénytelen magának kierőszakolni az indemnitást, melyre szüksége van, mert az a törvényes alap, tehát meg kell lennie. Ma kezdett működni a Nemzeti Bank, most terítik ki a külföldi piacokon a kölcsönt, most van a deviza új szabályozása, most történnek az első lépések az ország anyagi viszonyainak talpraállítására s mindez iránt az ellenzék oly kevéssé érdeklődik, hogy esetleg megcsinálná azt is, hogy a kormány törvény nélkül intézze az ország ügyeit. Micsoda törvényhozói lelkiismeret ez! Mily hiánya a komolyságnak, mily laza felfogása a kötelességeknek, micsoda példaadás az adókkal, drágasággal és mindenféle csapással agyonsanyargatott adófizetőknek! Rosszul fizetett magán- és köztisztviselő, munkaalkalom után zihálva szaladgáló szegénység, jótékony segedelemre szoruló ügyvéd és orvos, mind elkeseredve mondja: a legkönnyebb és legbiztosabb kereset törvényhozónak lenni! A háttérben pedig ott settenkedik a büntetőnovella a sajtóparagrafusaival, melyek ellen a fővárosi szerkesztők ma hirdették ki a szent háborút. Egy dolog, amelyért érdemes volna demoszténeszi filippikákra készülni. De mikorra erre kerül a sor, a mi ellenzékeink addigra ellövöldözik minden puskaporukat. Mert aki mindent megobstruál, még azt is, aminek muszáj meglenni időre, az semmit sem akadályoz meg, mert ellenzése és obstrukciója, szava és minden érve elveszti komolyságát és nem számíthat arra, hogy őt magát is komolyan vegyék. neffil^is istenin fp*és m választásról. — JenneSs a u^okcépás ülésait. - Ss&asSedafc a* §isd©mwiflás vitája. — C3 nemzsgg^üLés ülése. — Mialatt bent a nemzetgyűlés termében kiáltó részvétlenség mellett folyt az indemnitás vitája, a folyosón az a hir terjedt el, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök az ülés végén nyilatkozni fog a fővárosi javaslat letárgyalásáról és a választás elrendeléséről. A hír valónak bizonyult, mert az ülés végén, a napirend fő javaslat kapcsán, Rassay Károly és Farkas ■István felszólalása után, a miniszterelnök a kormány nevében kijelentette, hogy semmi kifogása az ellen, hogy a fővárosi javaslatot még a nyári szünet előtt, — de a szünet veszélyeztetése nélkül — letárgyalja a Ház, mert igen nagy országos érdek fűződik ahhoz, hogy a fővárosnál a törvényenkívüli állapot mielőbb megszűnjék. Természetesen ebben az esetben még ebben az évben rendelnék el a fővárosi választást is. A miniszterelnök állásfoglalása úgyszólván általános helyesléssel találkozott, annak ellenére, hogy a mai fővárosi többség egyik exponense a folyosón arról iparkodott meggyőzni az egységes párt több tagját, hogy a fővárosi javaslatnak most való tárgyalása illuzóriussá teszi a parlament nyári szünetét. Az indemnitáshoz ma Homonnay Tivadar és Rothenstein Mór szólott. Homonnay figyelemreméltó beszédében főleg az államvasutak reorganizációjának szükségét hangoztatta. E nélkül az újjászervezés nélkül a vasút a kormánynak óriási gondot, az országnak óriási anyagi veszteséget jelent, amely végül is az államvasút csődjére vezetne. Ezt kikerülendő, tisztán üzleti alapra kell fektetni a MÁV-ot és kereskedelmi szellemmel kell fölváltani a mai rémdrága és nehézkes adminisztrációt. Rothenstein Mór, az irdemnitás és a kormány ellen hadakozott. Beszéde alatt volt egy pillanat, amikor a kormány egy tagján kívül talán két, mondd, kettő képviselő tartózkodott a teremben. Rothenstein beszéde után benyújtották a nyolcórás ülések elrendelését kérőivei. Minthogy az aláírók az előírt számban voltak jelen, a Ház holnap dönt a kérés ügyében és holnapután már nyolcórás ülésben folyik az indemnitás vitája, amely azonban előreláthatóan két-három napon belül véget ér. A mai ülésen tette szóvá Pakots József azt is, hogy a parlament több bizottságát egy és ugyanarra az időre hívják össze s ezzel lehetetlenné válik, hogy a képviselők lelkiismeretesen végezzék kötelességüket. M GS£s lefolyása. Huszár Károly alelnök kevéssel tizenkettő előtt nyitotta meg az ülést. Szabó Sándor, Édes Antal és Apponyi Antal gróf mandátumát igazolták. ISz indemnitás. Homonnay Tivadar szólott ma elsőnek az indemnitáshoz. A keresztény gazdasági párt nevében a közszolgálati, alkalmazottak helyzetével és az államvasutak ügyével foglalkozott. A tisztviselőkérdést gyökeresen kell megoldani, meg kell szabadítani őket az anyagi gondoktól, de azután lelkiismeretes, becsületes munkát is követeljenek tőlük. A létszámcsökkentést ne nyugdíjjal, hanem végkielégítéssel intézzék el és nem szabad megengedni, hogy a tisztviselő más után pótolja a jövedelmét. Éppen ezért kevésnek tartja a 74 aranykoronás létminimumot. Nem volna szabad valamennyi kedvezést elvonni tőlük. A városi és fővárosi alkalmazottak roszabb helyzetben vannak, mint a vidékiek s ezért a városiak részére több fizetést kíván. Sürgeti a közalkalmazottak szolgálati pragmatikáját is. Hoszasan szólott az államvasutak reorganizációjáról. Ezt az ügyet a nemzetgyűlés elé kell hozni, mert a MÁV ügye az egész lakosságot érinti, még anyagilag is. Egyik újság ismertette a MÁV reorganizációjának a tervezetét s mivel ezt még nem cáfolták, foglalkoznia kell vele. Ha nem sietnek az újjászervezéssel, az egyenesen az államvasút csődjére vezethet. A reorganizálásnak három feltétele van: először üzleti érzékkel kell gazdálkodni, másodszor megelégedetté kell tenni a személyzetet, harmadszor helyre kell állítani a bizalmat a vezetőség iránt, nemcsak a kormány, hanem az egész lakosság részéről is. A mai adminisztráció a legköltségesebb, legnehézkesebb és legkevésbé üzleti. Ezt elbírhatta a régi Nagy-Magyarország, de ezzel a rendszerrel ma csak a deficitet halmozhatják. Ezt a folyton növekedő deficitet nem lehet elhárítani az örökös tarifaemeléssel. Igen nagy megtakarítást lehet ellenben elérni az egyszerűsítéssel, különösen, ha üzleti érzékkel és szakszerű üzemi vezetéssel párosul. Elsősorban azonban meg kell szüntetni az üzemi kérdésekbe való beavatkozást, mert így, ahogy most van, amikor a MÁV-nál egy és ugyanazért az ügyért felelős a pénzügyminiszter, a kereskedelmi miniszter, a szakigazgató, vagy tíz osztályvezető, akkor senkit sem lehet felelősségre vonni. Különösen nagyobb anyagi felelősséget és nagyobb anyagi hatáskört kell adni az egyes szolgálati ágaknak. A gazdasági ellenőrzést egészet fönn kell tartani. Az államvasutaknak a kormányhoz való jobb viszonyát ,pedig a nemzetgyűlésnek kell megállapítani. A nagy deficit mellett egyik fő baj az, hogy a MÁV-ba helyezett tőke még a minimális kamatot sem hozza meg, az alkalmazottak nyomorognak, ami azután a korrupció csíráit is magában hordja. Üzleti szempontból helyesli azt a törekvést, hogy a MÁV az állami adminisztráció gondnoksága alól mentesíttessék, de nem helyesli, hogy a parlamenti felelősséget a kereskedelmi miniszter viselje akkor, amikor minden jogot és hatalmat a MÁV elnöke gyakorolja. Szerinte inkább álljon a MÁV élén a parlamentnek közvetetlenül felelős minisztere, minthogy a jogokat és a hatásköröket megosszák. Megokoltnak tartja, hogy az államvasutak vezetősége kellő hatalommal ruháztassék föl, de ezzel a hatalommal kellő parlamenti felelősséget kell összekötni. Beszédét azzal végzi, hogy az államvasut csak akkor lesz üzemképes, ha üzleti és kereskedelmi érzékkel vezetik. Az indemnitást elfogadja. (Élénk helyeslés. Taps jobbról és a középen.) Pakots József a házszabályokhoz szólva kifogást tesz az ellen, hogy fontos bizottsági üléseket a plenáris ülés idejére hívnak össze s ezért a képviselők nem jelenhetnek meg az üléseken. Az elnök helyesli Pakots megállapításait, de a nemzetgyűlés ebben a dologban állást nem foglalhat, hanem a bizottságokban kell módját ejteni, hogy az ülések idejét helyesebben állapítsák meg. Rothenstein Mór mindössze kilenc képviselő előtt több mint másfél óra hosszat bírálta a költségvetést, az egyes minisztériumok ügyvezetését és végül határozati javaslatot nyújtott be az esküdtbíróság visszaállításáról és hatáskörének tágításáról. Az indemnitást nem fogadja el. Temesváry Imre előadó módosító indítványt terjesztett be a bűnügyi eljárás egyszerűsítéséről, mert az erre vonatkozó törvény hatálya júliusban lejár s minthogy a büntető novellát addig törvényerőre emelni nem lehet, gondoskodni kell az igazságszolgáltatás akadálytalan menetéről. Az indítványt szét fogják osztani a képviselők között. Indítvány a sürgősségről. Az elnök jelenti, hogy ötvennél több képviselő indítványt nyújtott be, hogy az indemnitást a sürgősség alapján tárgyalják. Az indítványról a Ház holnap fog szavazni. A Budapesti Hírlap mai száma 16 oldal. Napirendi vita a fővárosi javaslatról. Az elnök azt javasolja, hogy holnapra az indemnitást és a fővárosi törvényjavaslatot tűzzék napirendre. Ralsay Károly megállapítja, hogy a fővárosi javaslat napirendre tűzését ő indítványozta legelőször. (Zaj a balközépen. Ő azért sürgeti ezt, hogy végre megszűnjék az exlex a fővárosnál. (A fajvédők zajosan helyeselnek.) Semmiféle pakli sincs — mondja azután a fajvédők felé. — A fővárosi választásokat okvetetlenül minél előbb ki kell tűzni. Ezt sürgeti mindenki s ezért azt kivánja, hogy jelentse ki a kormány, hogy nem taktikai szempontból tűzte napirendre a fővárosi javaslatot, hanem le is akarja tárgyaltatni és a fővárosi választásokat még ebben az évben meg is tartja. A fővárosi exlex megszüntetése elsőrangú politikai és alkotmányjogi kötelesség. A napirendi javaslatot egyébként elfogadja. Farkas István a fővárosi exlexért a kormányt teszi felelőssé. Már régen el lehetett volna intézni ezt a sürgős javaslatot és nem ismeri el annak a kívánságnak a jogosságát, hogy a parlamentnek a legsürgősebben vakációt kell adni. Bethlen István gróf miniszterelnök mindenekelőtt azt kérdezte Farkastól, hogy mikor tárgyalhatta volna a nemzetgyűlés a fővárosi javaslatot, hiszen a Ház az ősz óta együtt ül, állandóan tárgyal és mégis a törvényjavaslatoknak egész tömege fekszik a Ház asztalán, főképpen az állandóan hoszszú indemnitási viták miatt. A baj az, hogy a Ház sok tagja nem számol azzal a közérdekkel, hogy a nemzetgyűlés működésében helyes ökonómiát kívon. A kormány igenis sürgősen rendezni kívánja a fővárosi kérdést, ezért járult hozzá, hogy az indemnitással együtt tűzzék napirendre a fővárosi