Budapesti Hírlap, 1924. július (44. évfolyam, 129–155. szám)

1924-07-01 / 129. szám

r 1924 július 1. (129. sz.) Budapesti Hírlap fi német kormány válasza a Berlin, jun 30. (Wolff) A párisi német nagykövet meg­bízást kapott, hogy a nagykövetek értekez­lete elnökének adja át a német kormány válaszát a katonai ellenőrzés ügyében jú­nius 28-án küldött jegyzékre, továbbá Her­­riotnak és Macdonaldnak június 24-ediki levelére. A több mint hat gépírásos oldalra ter­jedő jegyzék a német nép hangulatának beható ismertetése után visszautasítja azt a gondolatot, hogy Németország bármiképpen is képes volna arra, hogy Európában fegy­veres konflikust idézzen elő. Miután le­szögezi a szövetséges kormányoknak azt a határozott kijelentését, hogy a kívánt álta­lános felülvizsgálat a szövetségesközi kato­nai ellenőrzés lezárását s a versaillesi szer­ződés 213. cikkelyében előírt eljárásra való áttérést jelenti, a német kormány kész bele­egyezni az általános felülvizsgálatba. A né­met kormány mind­amellett kiköti, hogy az általános felülvizsgálat végrehajtásának módozatait illetően megállapodás jöjjön létre, a­mely lehetővé teszi az ellenőrzés­nek végrehajtását abban a szellemben, a­melynek a jövőben a nemzetek viszonyát irányítani kell, a megbecsülés és a bizalom­teljes együttműködés szellemében, mert e nélkül elképzelhetetlen, hogy az államok viszonyában igazi megelégedés jöjjön létre. A jegyzék megállapítja, hogy a német kormány teljes megértéssel viseltetik azzal a kívánsággal szemben, hogy a nemzetközi helyzetet ne tegye súlyosabbá éppen abban a pillanatban, a­mikor a szakértői tervezet gyors végrehajtására való kilátás némikép­pen remélni engedi, hogy jóvátételi kérdés végleges szabályozására s ezzel együtt az általános és igazi béke alapjainak lefekte­tésére módot találnak. A jegyzék a továb­biakban bizonyos szervezetek fokozódó tevékenységével foglalkozik, azonban visz­­szautasítja azt a téves felfogást, hogy e miatt Európában újabb fegyveres konflik­tusoktól kellene tartani. Ezek a német ifjúság testi nevelésére alakult szervezetek katonai ellenőrzés ügyében onnan erednek, hogy a régebbi általános védőkötelezettségnek nem csupán katonai, hanem főként nevelő jellege volt. Minden nemzet törekszik arra, hogy egészséges és testben is erős ifjúságot neveljen föl. A német nép visszautasítja a háború gondo­latát, és minden politikai tényező egyetért abban, hogy a titkos fegyverkezés, a­mely éppen oly tehetetlen, a­milyen haszontalan és veszedelmes, elvetendő. A jegyzék ezután szóváteszi a lakosság mély elkeseredését, a­mely tiltakozásokban és tüntetésekben nyilvánul meg. A jegyzék útja­ a háború utáni idők szenvedéseire és kijelenti, hogy ez az egész mozgalom soha­sem terjeszkedett volna ki oly nagy mér­tékben, ha Németországgal szemben kez­dettől fogva a megértés politikáját folytat­ták volna és Németországot egyenlőjogű munkatársnak ismerték volna el. Az egész világon nincsen komoly katonai tényező, a­ki azt a süteményt vallhatná, hogy Né­metország Európában fegyveres konfliktust tud előidézni. Németország te­cni­kai esz­közei és hadseregének anyagi ereje cseké­lyebb, mint a kisállamoké. A békekötés óta Németország nem állított elő egyetlenegy ágyút és a töltényekből még azt a mennyi­séget sem, a­melyet a versaillesi békeszer­ződés megenged. Abban a m­ár közölt kijelentésben, hogy a német kormány ragaszkodik jogi állás­ontjához, késznek nyilatkozik arra, hogy az általános felgyeletet elfogadja, végezetül különösen hangoztatja a kormány azt a meggyőződését, hogy a jelenlegi általános helyzetet az a törekvés jellemzi, a­mely az erőszak politikája helyébe a megértés po­litikáját kívánja tenni. Pak­s, jún. 30. A katonai ellenőrzésre vonatkozó német válasz jegyzéket mindenekelőtt a szövetsé­gesközi katonai bizottsághoz utalják, a­melynek elnöke Fach tábornagy. Ez a bi­zottság a jegyzéket katonai szempontból vizsgálja meg. F­ranciaország és a magyar Koloson. A Herriot-kormány első indemnitási vi­tája közben Clementel pénzügyminiszter egyebek mellett bejelentette azt is, hogy a kormány kénytelen volt értesíteni a nép­­szövetséget arról, hogy a magyar pénzügyi rekonstrukcióban legnagyobb sajnálatára nem vehet rész­t. A Herriot-kormánynak ez az elhatározása nemcsak azért fog kelle­metlen érzéseket kiváltani a magyar köz­véleményből, mert ellentétben áll a francia képviselőnek a legutóbb megtartott népszö­vetségi tanácsülésen tett felszólalásával, a­m­ely kilátásba helyezte Franciaország rész­vételét a magyar kölcsön címleteinek fel­vételében, hanem azért is, mert ez az el­határozás úgyszólván az első állásfoglalás a Herriot-kormány részéről Magyarország­gal szemben. Szívesen láttuk, sőt szerettük volna, ha az a francia kormány, a­mely azzal jött, hogy Európában szakít Poincaré politikai rendszerével, mikor először köze­ledik felénk, ennek tettekben is bizonyos­ságát adta volna. Persze a francia kormány tartózkodása nem fogja veszélyeztetni a magyar kölcsön sikerét. Anglia már azelőtt vállalta az eredetileg rája eső részen túl­menően a kölcsön felvételét és ugyanakkor, mikor a kedvezőtlen hír érkezik Francia­­országból, híre érkezik annak is, hogy Amerika mégis csak beáll a magyar köl­csön hitelezőinek sorába. A francia kor­mány minden valószínűség szerint tintá­ban volt azzal, hogy a magyar ügynek nem árthat elhatározásával, melynek okát egyéb­ként a pénzügyminiszter Franciaország kedvezőtlen pénzügyi helyzetével kellőleg meg is magyarázza, kifejezett rossza­lant­ról beszélni tehát a francia kormány e tényével kapcsolatban alig lehet. De más­felől mégis igaz marad, hogy megnyugvá­sunkra szolgált volna, ha a Herriot vezér­lete alatti francia nemzetet azok között a nemzetek között üdvözölhettük volna, a­kk Magyarország pénzügyi talpraállításá­­nak szükségét nemcsak elismerik, hanem munkáiban részt is vesznek. Annál is in­kább, mert hiszen csak olyan összegről volt szó, a­mely a francia pénzügyminiszter sze­rint sem haladja meg a francia piac fel­vevőképességét.­­ A távirat, mely erről beszarna­, így szól: Paris, jún. 30. (Havas.) A francia kamara ma az öt hónapos indemnitást és az újjáépítési költ­ségvetés számlájára kiadandó költségeket tárgyalta. Clementes pénzügyminiszter kijelentette, hogy nem történt helyesen az, hogy Fran­ciaország az Egyesült Államokkal szemben kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy nem engedélyez több kölcsönt. A pénzügy­miniszter azt mondotta, hogy Franciaor­szágnak teljesen szabad képe van. Azonban a kormány nem akar semmiféle olyan pénzügyi operációt kezdeni, a­mely a költ­ségvetési egyensúlyra káros lehetne. A mi­niszter ezzel kapcsolatosan bejelentette, hogy három francia megye azzal az óhaj­tással fordult a kormányhoz, hogy köl­csönt akar kibocsájtani. Ennek a három­­ kölcsönnek összege összesen 450 millió frankot tett volna ki. A kormány nem volt abban a helyzetben, hogy ezeket a kölcsö­nöket engedélyezhesse, mivel a pénzpiac mai helyzete nem nyújt kilátást, több mint 80 millió frank felvevésére. .A kormány legnagyobb sajnálatára ugyanebből az okból kénytelen volt a nép­­szövetséget arról értesíteni, hogy nincs módjában a magyar pénzügyi rekonstruk­cióban részt venni. A kormány folytatni fogja a frank stabilizációja és a takaré­kossági akció befejezésére irányuló tevé­kenységét, azután pedig foglalkozni fog egy nagyobb konszolidációs kölcsön felvételé­nek kérdésével. Anglia nyolcmillió fonto­t jegyez a kölcsömből. London, jún. 30. (Reuters) Az Evening News pénzügyi szerkesztője azt írja, hogy a magyar köl­csönnek Londonban jegyzésre kerülő ré­szét, a­mely csaknem 8 milió font sterlin­get tesz ki, valószínűen már az legközelebbi órákban kibocsátják, hét és fél százalékos kötvényben 88-as árfolyamon. A kölcsön lejárata húsz esztendő, azonban a magyar kormány fentartja magának azt a jogot, hogy tíz é­v múlva a kölcsönt visszafizet­hesse. A­ mj konfliktus Anglia és Egyiptom küzött. — Anglia is, Egyiptom is ragaszkodik Szudánhoz. — Egyiptom miniszterelnö­kének lemondását az angol király nem­­fogadta el. Angliának is gondja akadt Egyiptomban. Helyesebben, kiújultak a régi gondok. 1922-ben tudvalévően Anglia és a függet­lenségre törekvő Egyiptom hosszas vajú­dás után megegyeztek arról, hogy Anglia megszünteti az Egyiptomon addig gyako­rolt protektorátust, elismeri Egyiptomot független államnak, azonban fenntartja azt a jogát, hogy több részletkérdésről, egye­bek között az annak idején annyi harcba és angol vérbe került Szudán sorsáról, ké­sőbben határozzon. Most azután az angol kormány közölte Egyiptom kardlányával,, hogy nem adja fel Szudánt, hanem ragasz­kodik to­vábbra is régi módon való birtok- Az angol kormánynak ebből az üzeneté­ből eredt az új kavarodás, melynek a vége e pillanatban­ még előreláthatatlan. Az egyiptomi parlamentben Egyiptom függet­lenségének a hőse, az egyiptomiak bálvá­nya és ez idő szerint miniszterelnöke, Zug­iul basa bejelentette az angol kormány említett üzenetét, egyúttal azonban hozzá­tette, hogy Egyiptom­­ sohasem fog lemon­dani Szudánra való jogáról. Megállapította azt is, hogy az angol munkáskormánynak csak a neve ilyen, mert épp olyan impe­rialista politikát folytat, mint elődei. Végül bejelentette Zaglul, hogy lemond a minisz­­terelnökségről. Az egyiptomi parlament természetesen nyomban bizalmat szavazott Zaglulnak és tiltakozott lemondása ellen, sőt Alekszan­­driában nagy utcai tüntetés volt Zaglul mellett. Kairói hír szerint azonban Zaglul baja mégis csak lemondott, de az angol sői­­rály nem fogadta el a lemondást A helyzet e pillanatban az, hogy Zaglus meggondolásra való időt kért, hogy az Angliával támadt új konfliktus dolgát minisztertársaival be­hatóan megtárgyral­hassa. ­ Romániában a felekezeti középiskolákban is csak oláh nyelven lehet érettségizni. — Erdélyi tudósítónktól. — Silvester W. Beach, a keresztény világ­­szövetség európaügyi bizottságának elnöke és Charles E Schaffer, az Egyesült Álla­mok református egyházszövetségének főtit­kára, kedden Bukarestből Brassóba érkez­tek. A két amerikai főpap már május óta járja Európa országait és tanulmányozza protestáns hittestvéreinek életét. Bukarest­ben a kormány több tagjával, így Anghe­­lescu közoktatásügyi miniszterrel is, hosz­­szabb eszmecserét folytattak, jóindulatot és igazságos elbánást kértek kissorsosaik szá­mára, a­mire Anghelescu ü­nnepies ígéretet is tett. Az amerikaiak valószínűleg nem tudják Anghelescu miniszter ígéreteinek ér­tékét és hihetőleg megnyugtatta őket az ün­­nepies ígéret. Brassóból Kolozsvárra men­tek csütörtökön s ott valószínűleg össze­jönnek Mailáth gróffal, a katolikus püs­pökkel, tőle hitelesen megtudhatják, mit ér az Anghelescu ígérete. Ezelőtt két hónap­pal a kamara című tanügyi szaklapban Lupu Antonescu közoktatásügyi vezérfel­ügyelő hosszú cikket írt a kolozsvári Ma­­rianumról s ebben kijelenti, hogy Mailáth püspök a magyar irredenta vezére, a Ma­­rianum tanári testületé pedig a vezérkara. Nem sokkal azután megkezdődtek a köte­lező iskolai tanulmányi kirándulások, me­lyeken az intézetek hetvenöt százalékos vasúti kedvezményt kapnak. Megkapta ezt minden kolozsvári iskola, csak éppen a Marianum nem. Mikor az igazgató érdek­lődni kezdett a visszautasítás oka felől, megtudta, hogy a közoktatásügyi miniszté­rium nem véleményezte a Marianum ré­szére ezt a kedvezményt, a Iximura emlí­tett cikkére hivatkozva. Mailáth püspök csak igy nyert tudomást róla, hogy van egy hamura cimü zuglap és az mit irkál róla s rögtön Bukarestbe utazott, a­hol Anghelescutól elégtételt kért a támadás mi­att. Anghelescu előzékenyen megígérte a helyreigazítást és azonnal, még a püspök jelenlétében, telefonon felszólította a lap szerkesztőségét, elrendelte a helyreigazítást, minthogy a kérdéses cikkben levő vádak, a közben lefolyt vizsgálat szerint, alapta­­lanok. Ezzel Mailáth püspök titkára kíséretében nyugodtan hazautazott. A cáfolat azonban csak nem jelent meg, mert a­mint kide­rült, a püspök kilépése után a miniszter rögtön újra telefonált a lapnak, hogy az előbb csak tréfált, a helyreigazítást nem kell közölni. Megtudta ezt Mailáth is és levélben tudatta Anghelescuval, hogy a ta­pasztaltak után nem óhajtja a miniszter közbenjárását igénybe venni. Hát ez az Anghelescu miniszter az, a­ki most a két amerikai főpapnak ünnepiesen megígérte, hogy jóakarattal és megértéssel lesz hitsorsosaikkal szemben, úgy látszik, az amerikaiak távozása után megint telefo­nált valahová, mert mára megjelent egy közoktatásügyi miniszteri rendelet, mely egyszerűen úgy intézkedik, most egy héttel az érettségi előtt, hogy az idei érettségi vizsgálatokat a felekezeti középiskolákban is kizáróan oláh nyelven lehet csak megtar­tani úgy a szóbeli, mint az írásbeli vizsgá­laton. Ráadásul az érettségi vizsgálatokon az ő kiküldötte fog elnökölni, nem pedig az eddigi törvény- és joggyakorlat szerint a fe­lekezeti főhatóság megbízottja. Az a hírhedt tavalyi 100.090. számú ren­delet az oláh irodalom, történelem, föld­rajz és alkotmánytan tanítását kívánta meg az állam nyelvén a középiskolákban, de a többire meghagyta az anyanyelvű oktatást. Most aztán az uj rendelet teljes egészében kizárja az anyanyelv használatát s fogal­mazást és komoly tudományos előadást kí­ván a növendékektől egy idegen nyelven azokból a tárgyakból, melyeket anyanyel­vükön tanultak. Hogy a felekezeti középis­kolák hány jeles növendéke tudja így le­tenni az érettségi vizsgálatot, mikor egy heti ideje van az idegen nyelv megtanulására, igazán kiváncsiak vagyunk erre. De Anghe­lescu miniszter egyébként is siet ígéretét teljesíteni. Cenzorokat neveztetett ki már előzőleg a szatmár megyei felekezeti elemi iskolák vizsgáira, a­mit még ki lehetne va­lahogy bírni. Most azonban a tanfelügyelő közölte a cenzorokkal, hogy a felekezeti is­kolák növendékei az előttük leteendő vizs­gálatok díjaira ezer lejt kötelesek fizetni. 42. állami iskolákban ilyen vizsgadíjról szó sincs. Tessék most a felekezeteknek verse­nyezni ilyen tehertétel mellett az eloláhosító állami iskolákban. Az ígéret teljesítésének azonban még min­dig nincs vége. Ugyancsak ennek a hétnek szenzációja, hogy Anghelescu miniszter el­utasította a nagykárolyi piaristák felebbe­­zését az ellen, hogy a tankerületi főigazgató konviktusukat elrekvirálta. A főigazgató ugyanis négy héttel ezelőtt felterjesztést in­tézett a miniszterhez, hogy a nagybányai fa- és fémipari iskolát Nagykárolyba sze­retné áthelyeztetni. Még meg sem jött a döntés, már le is foglalta az iskola céljára a piaristák konviktusát. Horváth rendfőnök felebbezett ez ellen, az ilyen felebbezések máskor évekig hevernek a minisztérium­ban, most azonban négy nap múlva meg­jött a miniszter válasza, hogy a konviktus elrekvirálása érvényben marad. Pontosan arról a napról keltezve, melyen a miniszter azt a bizonyos ígéretet tette az amerikaiak­nak. Csak az Isten újabb külföldieket ide ne vezéreljen, hogy pártunkat fogják és ígé­reteket kapjanak a közoktatásügyi minisz­tertől! Mert már igazán nagyon kevés veszt, tenivalónk van ... s A szünet és a fővárosi javaslat sorsa. Az ellenzéknek az inodmnitási javaslat­tal szemben folytatott harca, mely elvitat­­hatatlanul obstrukciós jellegűnek mutatko­zik, egyelőre csak annyi eredményt ért el, hogy ma éjjel tizenkét órakor bekövetke­zett az exlex. Ennek, különösen azért, mert az utóbbi időben gyakran ismétlődött meg, semmiféle komolyabb következménye nem lesz. Nem lesz azért sem, mert az exlex nagyon rövid ideig fog tartani. A nyolc­órás ülések, minden valószínűség szerint, egy-két nap alatt felőrlik az ellenzéki erő­ket s alig hihető, hogy pénteken túl tar­tana az indemnitás vitája. Az indemnitás a Németországgal kötött kereskedelmi szerződésekről, a nőkkel és gyermekekkel űzött kereskedés megakadá­lyozására kötött genfi egyezményről és a tanárkérdésről szóló három kis javaslat tárgyalása kerül sorra. Ezeknél vitára szá­mítani nem lehet. Utánuk a fővárosi tör­vényjavaslat következnék. A fővárosi ja­vaslat letárgyalása még ma sem tekinthető biztosnak. A kormány ugyanis július 10-én túl semmi esetre sem akarja együtt tartani a Házat s ha addig a javaslatból törvény, nem lesz, azért nem fogja a szünetet meg­rövidíteni s ha ekként a tárgyalás őszre marad, ennek ódiumát az indemnitás el­len harcoló ellenzékre hárítja. A miniszterelnök szabadsága, Bethlen István gróf miniszterelnök há­rom év óta nem volt szabadságon, bár em­berfölötti munkát végzett az egész idő alatt. A mostani szünet lenne alkalom arra is, hogy pár heti pihenést biztosítson a számára. Értesülésünk szerint a miniszterelnök a Ház szünetének megkezdése után rövidesen szintén szabadságra megy. Helyettesítéséről természetesen csak a szabadság megkezdése előtt fog intézkedés történni. A takarékossági bizottság. A 33-as ellenőrző bizottságban Bethlen Iszrám gróf kijelentette, hogy nem idegen­kednek egy külön olyan bizottság felállí­tásától, mely az állami kiadások állandó ellenőrzésével és azoknak a lehetőség sze­rint való redukálásával foglalkoznék. A­ miniszterelnök kijelentése óta a lapok ál­landóan foglalkoznak ennek az úgynevezett takarékossági bizottságnak ügyével. Már közlések jelentek meg arra, hogy a bizott­ság hány tagból áll és milyen pártössze­­tételű lesz. Egyes lapok szerint öt tagból tervezik a bizottságot, melyben az ellen­zék részére két tagsági hely volna bizto­sítva. Értesülésünk szerint a bizottságnak még a tervei is csak a kezdet stádiumában vannak és minden erre vonatkozóan meg­jelent hír csak korai találgatás.

Next