Budapesti Hírlap, 1924. szeptember (44. évfolyam, 181–204. szám)

1924-09-02 / 181. szám

Budapest, 1924. X­XLIV. évfolyam, 181. szám. (Ára 2000 kor.) Kedd, szeptember 2. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Blőfizetési árak Egy hónapra 40.000 korona, negyedévre 120.000 korona. As­setriában egy példány ára hétköznap 2000 o. kor., vasárnapon 2700 o. kor. Egyes számára hétköznap 2000 kor. Külföldre az előfizetés kétszerese. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. A szerkesztésért felelős: Csajthay Ferenc helyettes főszerkesztő. Szerkesztőség: Vili. kerület, Rökk Szilárd­ utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal: VIII. ker., József­ körút 5. sz. telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Két cseszényi. Budapest, szept. 1. A vasárnapi posta két beszédet ho­zott. Az egyiket Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter mondotta Genfben, a­hol a magyar nemzetet képviselve, úgyszólván az egész világ előtt kívánt tanúságot tenni rólunk. Mert hiszen vagy húsz-huszonöt nemzet volt kép­viselve a testületben, a Nemzetek Szö­vetségének Tanácsában, mely előtt szó­lott. A másik beszédet nagyatádi Szabó István mondotta Nagyatádon, a­hol magáról, politikájáról, különösen a földreformról emlékezett meg, mint a tudósítás mondja, hallgatói nagy lelke­sedése között. A földmivelésügyi miniszter a meg­értés, az engesztelődés politikáját hir­dette s jobbkezével az egyik, balkezé­vel a másik véglet: a szocialisták és az intelligencia, mondjuk, a munkások és az urak felé intett. Nagyatádi nehéz helyzetben lépett a szószékre: akkor, a­mikor az újságolvasó közönség még Eskütt védekezésének a hatása alatt lehetett. Erről nem sokat beszélt a föld­mívelésügyi miniszter. Elvégre ez az ügy két per képében még a bíróság kézén van. Ha nem egy magyar mi­niszterről volna a szó, hanem akárki­ről is, ezt a körülményt respektálnunk kell. A kormány Bethlen István gróf személyében szolidaritást vállalt mi­niszterével. Ezzel a kérdés politikai része függőben van, a­mig a biró nem ítélt. Sajnálni kell, hogy a bíróság nem tárgyalta le az első pert rögtön, hanem a vádlott elmebeli állapota megvizsgál­­tatásával megszakította és elhalasztotta. Ezzel egy mérges anyagot hagyott meg a közgondolkozásban. A közvélemény eleven testébe beleszúrtak egy szeget, azt egy kicsit megmozgatták, azután benne hagyták, hogy majd később ve­szik ki. Kitették ezzel a sebet a vérmér­gezésnek. Sok ember temperamentu­mánál fogva gyanakvó s inkább haj­landó a legrosszabbat elhinni, mint a jót. Azután résen van a politikai ér­dek, a­mely minden eszközt felhasznál a maga céljaira. Az okosság ilyen ese­tekben azt tanácsolja, hogy ne veszte­gesse az ember az időt, fel kell vágni a kelevényt, hogy a továbberjedésnek­ út­ját álljuk. És mnost még összehívják péntekre ülésre ezt a nemzetgyűlést, a­mely akkor is botrányokat szeret be­szélni, a­mikor indemnitást tárgyal. Szükséges ez abban a pillanatban, a­mikor vezérminisztereink künn vannak Európában s ott szimpátiákat próbál­nak koledálni a magyar nemzet szá­mára? Mily jó dolog volna, ha bírói ítéletre hivatkozhatnának ott künn azokkal szemben, a­kik netán érdek­lődnek ez ügy iránt Genfben. Nem tartom szerencsésnek Nagy­atádi módszerét, a­mellyel földbirtok­reformját védelmezte. Azt mondja, a legostobább politikát folytatják azok, a­kik ennek ellenállanak. Gondolom, jó­­zaneszű ember nincsen, a­ki a földbir­tokreformnak hasznát és szükségét be nem látná. De más kérdés, hogy nem nagyon goromba-e a legostobább szó azokra nézve, a­kik gáncsolják azt a földreformot, a melyet előbb papiro­son megcsináltak s melynek végrehaj­tása ellenzőin kívül is nagy akadá­lyokba ütközik. Elvégre a törvény szerint ott, a­hol igénylők lépnek fel, el kell venni egyes birtokosok birtokát részben vagy egészben. Tessék ezek­nek az uraknak, a­kiknek lába alatt megingatják a földjüket, tessék nekik megengedni, hogy legalább egy kissé haragudjanak érte. Megismétlem, a­mit már e helyen máskor is mondottam. Magyarországon állandóan van eladó birtok. Ezeket vásárolhatja az állam s parcellázhat belőle, a­mennyit akar. De nem a spekuláció kezén keresztül, hanem megfelelően megalakított intéz­mény útján. Sok kellemetlenséget, ke­serűséget és ellenkezést lehetett volna ezen a praktikus uton elkerülni. Egy­szerűen itt is elvenni, ott is elvenni va­lamit, természetesen könnyebb dolog, de hogy nem a legszerencsésebb ötlet, azt mutatják a vajúdások, melyeken ez a kérdés keresztülmegy. Persze, ez most már eső utáni köpö­nyeg. Most már megvan a törvény, munkában van a dolog, most már végre is kell valahogy hajtani. De azzal, hogy ostoba politikának jelentjük ki és szelíd fenyegetésekkel a lehetséges következményekre utalunk, a végre­hajtást egy lépéssel inkább hátráltat­tuk, nemhogy előre vittük volna. Nagyatádi panaszos beszéde mellett Korányié csupa napsugár. Lendületes szavakkal adott kifejezést Smith Jere­miás úr és a Nemzetek Szövetsége iránt való hálájának, a miért Magyarorszá­gon segíteni kívánt s meg is akadá­lyozta pénzünk értékének teljes meg­semmisülését. Biztosította a Nemzetek Szövetségét arról, hogy a magyar nép megértette és méltányolja munkáját s el van szánva arra, hogy minden áldo­zat árán is be fogja fejezni országa talpraállását. Nekem természetesen az olyan pénz­ügyminiszter beszéde, mint Korányi Frigyes báró, a­ki mint szakember ki­váló, mint hazafi kifogástalan és hit, mint ember szimpatikus és mint jel­lem minden tű­zpróbát kiáll, igen fon­tos és erőszakot kell magamon tennem, hogy elragadó optimizmusa végképp le ne vegyen a lábamról. Ő persze Három­nál illetékesebb arra, hogy a Nemzetek Tanácsának érdemét és értékét meg­állapítsa. De a mérleg, melynek egyik serpenyőjében a Nemzetek Szövetségé­nek az az engedelme van, hogy egy szerény kölcsönt fölvehetünk, a má­sik serpenyőjében pedig a trianoni béke, melynek hivatalos őre a Nemze­tek Tanácsa, az a mérleg engemet lel­kesedésre nem tud ragadni. De elisme­rem, hogy egy pénzügyminiszter, a­ki a kölcsön segítségével az ország talpra­­állításán dolgozik és reméli is, mert remélnie kell, különben nem vállalta volna, hogy talpra is állítja ez után az országot: az a pénzügyminiszter más szemmel néz kölcsönt, Nemzetek Szö­vetségét és mindent, mint mi többi ha­landók, a­kik arcunk verejtékével meg­hoztuk az eddigi áldozatokat, és ag­gódva nézünk a miniszter által beje­lentett új áldozatok elé és a mellett nyögünk a drágaság rémes terhei alatt és az élet kegyetlen nehézségeitől. Érdekes pedig, hogy a genfi tanács­kozásokba beleszól egy ember, a­ki a békekötésekben résztvett. Lloyd George tollából tegnap jelent meg egy cikk a külföldi lapokban, a­mely szkep­tikus szemmel nézi a londoni s a genfi tárgyalásokat, a­mely sorba veszi a békék által ferde vagy nehéz hely­zetbe jutott országokat és megjósolja a rettenetes háborút, ha ezek a békék meg nem korrigáltatnak idejekorán. A mostani nemzedék, melynek elméjé­ben és testében megviseli a háború borzalmait, nem óhajtja a háborút, de a következő generáció lelkesedni fog már érte. A­mint Oroszország kimene­kül a bolosevizmus rothadásából, min­den föltétele előáll egy általános fel­fordulásnak és se Nemzetek Szövet- sége, se más hatalom el nem fordítja rólunk a végzetet. Lesújtó ítélet ez annak az embernek az ajkáról, a­ki ezzel a legszörnyűb­­ben illeti azt, a­mit maga is csinált s a­mit maga is mulasztott. És én azt hi­szem, neki van igaza. Mert az a hely­zet fenn nem állhat sokáig, hogy föld­részünk fele a másik fele rabszolgasá­gából akarjon megélni. A földmi­telésügyi miniszter az Eskfitt-figyrűl és a földretorra végrehajtásáról. — A hősök emlékének felavatása Nagyatádon. — Politikai beszédek a nagyatádi banketten. — Nagyatád község kilencven hősi halottja emlékének áldozott vasárnap délelőtt. Ün­nepi keretek között avatták fel a hősök emlékszobrát. A felesnek­ ünnepnek poli­tikai jelentősége is volt. A földmivelésügyi miniszter, a kerület képviselője az ünnep utáni banketten nagy beszédet mondott, melyben érintette az Eskü­tt-ügyben ellene irányított vádakat és hosszasan beszélt a földreform elodázhatatlans­ágáról s a kis­gazdák eddigi szerepéről. A szoborleleplezési ünnepen a kormányzó is képviseltette magát Vogt Waldemár tá­bornokkal. A honvédelmi minisztert Ludwig Viktor ezredes, a kultuszminisztert Sárközi György főispán képviselte. A földmivelés­ügyi miniszter kíséretében Mayer János pártelnök, Schandl Károly államtitkár, Iroyos Miksa gróf, Berky Gyula, Temes­vári­ Imre, Szabó Sándor, Herczeg Béla, Forgács Miklós, Dinics Ödön, Vasadi Ba­logh György, Simon János, Neubauer Fe­renc, Muszti István, Patacsi Dénes, Ehn Kálmán nemzetgyűlési képviselők és Gál­ff­y Dénes miniszteri titkár utaztak le. Az ér­kezőket Baranyay­­Sándor főszolgabíró üd­vözölte. Az ünnepség délelőtt 10 órakor kezdő­dött a Széchenyi-téren, mintegy 3—4000 főnyi közönség jelenlétében. Börzsey Szent Ferenc-rendi atya tábori misét mon­dott. A nagyatádi daloskor a nemzeti Hi­szekegyet énekelte el, utána Storetzky Nán­dor főjegyző megnyitó beszédet s Tallián Andor ünnepi beszédet mondott. Az emlék­művet Sardinecz Ferenc rajztanár tervezte és Orbán Antal szobrászművész alkotta meg. Az emlékmű azt a jelenetet ábrázolja, a­mikor az öreg magyar búcsúzik a harc­térre induló fiától. A nagyközség nevé­ben az emlékművet Karbuczky József köz­ségi bíró vette át. A felekezetek lelkészei hazafias beszéd kíséretében áldották meg a szobrot, a­melyet ezután a volt tisztek és tisztjelöltek, a község, a keresztény nő­egyesület, az egyházak, az iparos-, a gazda- és tisztviselő-körök, a kisgazdapárt és a keresztény iparos ifjak egyesületei koszo­­rúztak meg. Az ünnep a Himnusz elének­­lésével ért véget. A hősök emlékünnepe után a Korona­szállóban k­étszázterítékes ebéd volt a mi­niszter tiszteletére, melyen Sárközi­ György főispán a kormányzóra, Barakonyi Károly ügyvéd a földmivelésügyi miniszterre mondtak pohárköszöntőt. A földmivelésügyi miniszter beszéde, Szabó István földmivelésügyi miniszter nagy figyelem és folyton ismétlődő ováció között válaszolt. — Az elmúlt tizenhat év alatt — mondta ■— értünk dicsőséget, kaptunk elismerést, de kaptunk vádaskodást és gyalázkodást is. Ha valaki kapott, én vagyok az, a­ki min­denből kaptam. Politikai működésem a leg­nagyobb ellentéteket, támadásokat és gya­­lázkodásokat is váltotta ki. Az elvi harco­kat az ember ereje és idegzete bírja. E té­ren tud­ küzdeni. A­mikor azonban a gya­­lázkodás fegyverével kell szembeszállni, a­mikor a­ vádaskodás zúdul az ember fejére ártatlanul, ez próbára teszi az ember ere­jét. Nekem is az lett az árulóm és gyaki­­zom, a­ki velem egy tányérból mártott. Mégis nyugodt lelkiismerettel állok, mert látom, hogy sem a hatalom, sem a nép áruló tudáspénzért el nem adott. A­mikor itt vagyok barátaim között, újra éled ben­nem az a reménység, hogy nem­ győzedel­meskedhetik az ördög, ideig-óráig megté­vesztheti az embereket, de a végső diadal az igazságé. A kisgazdák nem folytatnak osztálypolitikát. A kisgazdák politikai szerepéről beszélt ezután: — A­ kisgazdapárt erejét adta a nemzet szolgálatára, összefogott Magyarország min­den rétegével azért, hogy a nemzet ügyét megmentse. A kisgazdapárt különleges hely­zetét, népszerűségét vezette az ország szol­gálatába, nem uralkodik és nem kormá­nyoz egyedül, csak részt vesz ebben a mun­kában. A kisgazdapárt, a­mely gondosko­­­dik a munkásság érdekeiről, magához öleli az iparosságot s a legnagyobb becsülettel és őszinteséggel kereste és keresi mindig a magyar intelligenciának a megértését. Nem lehet tehát azzal vádolni bennünket, hogy osztálypolitikát folytatunk. Mi mindent megtettünk, hogy a magyar társadalom minden rétegét az alkotó és az országot megmentő munkára egyesítsük. Vigyázza­nak azok, a­kik ezt az összetartást megdön­teni és szétbontani akarják, mert a jobbra való eltolódás aligha lehetséges. Nézzék a világeseményeket és vonják le belőlük a következményeket. Bárhol történik válto­zás, az rendszerint bal felé történik. Min­dent elkövettünk, de mindennek van ha­­tára. Hol vannak, a­kik meg akarják bon­­­tani azt az összetartást, a­melyet létesítet­tünk és ha ennek az összetartásnak meg­bontása sikerülne s ha látjuk, hogy az or­szág érdekét nem tudjuk azon az úton szol­gálni, a­melyen akartuk és akarjuk szol­gálni, megvan az eszközünk arra is, hogy önállóan keressük ezt. A földreformot végre kell hajtani. Hosszasan foglalkozott a földmivelési miniszter a földreform kérdésével. Rövid­látóknak nevezte azokat, a­kik nem lát­ják, mi történik e téren a szomszéd álla­mokban és világszerte. — Ha nem segítik elő, — úgymond — hogy gyorsan és eredményesen végrehajt­hassuk a földreformot abban a keretben, a­hogy azt terveztük, ha nem segítik elő, hogy ezzel megnyugvást keltsünk, akkor újból fel fog vetődni ez a kérdés, de más formában fogják ezt megcsinálni. Rettene­tesen tévednek azok az urak, a­kik azt hi­szik, hogy a földreformot meg lehet sem­misíteni, vagy vissza lehet csinálni. Mi be­csületes törvénnyel és szándékkal jöttünk, senkit tönkretenni, senkit vagyonából ki­forgatni nem akartunk. A szegény népet, a hősöket és azok fiait akarjuk hozzájut­tatni ahhoz a röghöz, a­miért küzdöttek. A legostobább politikát folytatják azok, a­kik ennek ellentábnak. Kérve kérem a ma­gyar társadalom minden rétegét, különösen azokat, a­kiknek a végrehajtás a kezük­ben van, igyekezzenek minél előbb köz­­megelégedésre megoldani ezt a kérdést, mert még itt van az idő, a­mikor ezt a művet megnyugvással tudjuk lezárni. De ha így nem sikerül, akkor sokkal nagyobb bajok lesznek. Ezt azok fogják megbánni, a­kik most akadályozzák a végrehajtást. A­kiknek sok az, hogy van egy kisgazda­­miniszter, megérhetik esetleg azt, hogy, csupa munkásminiszter lesz az országban. Nézzék az európai helyzetet és hogy mi következhetik belőle! A maga politikai helyzetét így világította meg beszédében a földmivelésügyi minisz­­­ter: __ _ —! Egyik részről azt Hallom, Hogy ag

Next