Budapesti Hírlap, 1924. szeptember (44. évfolyam, 181–204. szám)

1924-09-02 / 181. szám

2 urakkal dolgozom, elhagytam a paraszto­kat, a másik részről azt, hogy el akarom a földet venni, hogy demagóg vagyok, hogy osztálypolitikát folytatok. Hol van itt az igazság? Az­ igazság, szent hitem szerint, az én és politikai barátaim részén van. A mi­ politikánk az a politika, a­mely a nem­zet minden erejét felhasználja, a nemzet szolgálatába állítja. Még a szociáldemo­krata­ párttal sem kívánok oly harcot foly­tatni, a­mely egyikük vagy másikuk meg­semmisítésére vezet. Nekik is van létjogo­sultságuk. De nem kívántam sohasem mel­lőzni a magyar intelligenciát sem, hanem mindegyiket a nemzet szolgálatába szeretem állítani. Ez a politika marad továbbra is az én politikám, ezt folytatom, a­míg en­gedik. Ha nem, akkor tudjuk a helyünket. Remélem, hogy a józan megítélésnek mégis felül kell kerekednie a gyűlöleten és pár­­toskodáson, és akkor, ha én nem is, de azok, a­kik utánam jönnek, megérik azt, hogy ki tudják vezetni a nemzetet a mai súlyos helyzetből. Becsületes úton halad­tam,­szegényen kezdtem, de szegényen vég­zem is politikai pályám. A földmivelésügyi minisztert szavai vé­geztével percekig lelkesen ünnepelték. Ezután Her­og Gyula mondott beszédet. Kijelentette, hogy a vádakkal szemben nem hátrálnak meg s megjelenésükkel mindany­­nyian azt kívánták dokumentálni, hogy azonosítják magukat a földmivelésügyi miniszterrel, bíznak nemcsak az ő meggyő­ződésének tisztességében, de egyéni becsü­letességében és tisztaságában is. Schandl Károly államtitkár kifejtette, hogy az országot csak Bethlen István és atádi Szabó István összefogása mentheti meg. Ezért áll a párt az ő hátuk mögött. Népszerűségük elveszhet, de az ország meg fog maradni. A kölcsönt már megkaptuk­, a koronát stabilizálták, az a jóslás, hogy az országban a polgári jólétet nem sikerül majd helyre­állítani, szintén nem fog beválni. Végül Szabó Istvánt kérte, ne csüggedjen egy pil­lanatra sem, mert mögötte van a bizalom; nem fog sikerülni semmiféle mesterkedés sem, a mely balkáni eszközöket akar be­hozni a politikába. Hoyos Miksa gróf hangoztatta beszédé­ben, hogy Magyarországon a földbirtok helyesebben oszoljék meg. Megvan győ­ződve arról, hogy Szabó István azon lesz, hogy azok az emberek, a kik mint uj bir­tokosok földhöz jutottak és még a jövőben is földhöz jutnak, az ország termelésébe helyesen illeszkedjenek bele. Igen sok nagy­­birtokos van, a­ki neheztel reá ezért a fel­fogásért. Ezzel azonban nem törődik. A kérdésnek ily módon való megoldása az egyedül helyes út. Ezt kívánja az ország érdeke is. Mayer János az összetartás, a fegyelem és a tekintély­tisztelet fontosságára és szük­ségességére hívta fel a figyelmet. Beszéltek még Szabó Sándor, Herczeg Béla, Dinics Ödön és Forgács Miklós. A földmivelésügyi miniszter kísérete este visszaindult Budapestre. Maga a miniszter hazautazott Erdőcsokonyára, a­honnan csütörtökön reggel érkezik a fővárosba. A dobszom­ások sírjainál. Irta Bokor Pál dr. Doberdő, 1924 aug. 9. F A doberdói sziklákon még a napsugár is ragyogóbb, mint máshol, hogy a magyar fiuk dicsőségét hirdesse. Komolyabb a fák zúgása, fájóbb a madarak éneke, hogy a legjobbak elmúlását gyászolja. Csend, béke honol a világ legnagyobb, legvéresebb, leg­ádázabb csataterén, a magyarság virágjá­nak nagy temetője, Doberdo fölött. Szinte úgy kell már visszaálmodni a háború leg­borzalmasabb poklát a kegyelettel látogató magyarnak, a­ki visszatér azokra a he­lyekre, a­hová eltemettük a magyar nagy­ságot, harci dicsőséget. Doberdo, San-Martino, San-Michele, San­ Grado di Mema, Fasti­erb, Nova Vas, Lac­­vica, Legeti Lager, Kostanjevica környékén már csak egyes futóárkok és dolinák emlé­keztetnek vissza a gyászos pusztulásra, mert az olaszok siettek eltüntetni a régi álláso­kat, a beton kavernákat és ágyúálláso­kat, hogy ne láthassa az idegen, utód, hogy onnan bujdosott el a hun magyar vitézség, hogy eltűnjön, vagy, ki tudja, talán hogy a­­ré­gi fényében minél előbb visszatérjen. A templomokat, kastélyokat, falvakat részben újraépítették, és a régi homoki he­lyén új falvak nőttek ki az Isonzo mentén, a­hol legelkeseredettebb harcunkat vívtuk­ az ellenséggel. Gyárak épültek, hogy ma­gasba szálló csöndes füsttel hirdessék már a békét. Munkáskezek­ ezrei dolgoznak, szö­vik az olasz textilárukat, gyártják a fel­építéshez szükséges anyagokat. A 46-osok híres Legeti Lagere már csak a múlté és a barakkok­ helyét a fensik apró bokrai és a doberdói gyér fű borítja. A temetők azonban íhűek maradtak a riegi állásokhoz és közvetetlenül mögöttük a régi helyükön terülnek el. Az olasz mű­­vészlélek­ a san­danieli, tolminói, nuzzai, plavai, redipugliai temetőkből — ez utób­biban 30.000 hős alussza örök álmát — valóságos hadtörténelmi múzeumot vará­zsolt, s itt látható az olasz nép igazi nagy­sága, a­ki imádja a temetőt, tiszteletben tartja a hősök emlékeit, legyen az barát, vagy ellen, ott helyezte el őket szépen egy­más mellett a közelben, a­hol meghaltak a hazáért, a becsületért. A temető bejáratához gyönyörű kápol­nát épített, a­melynek falát a La Pro­­messa (a harcosok fogadalma), La Par­­tenza, (a háborúba induló katonák), a La Vittoria (a győzelmes roham) és a halál apoteozisa fölirású hatalmas festmények diszitik. Külön teremben nagy üvegszek­rény alatt a harctereken összegyűjtött is­meretlen hősök százainak koponyája s előtte imazsámoly virággal ékesítve. A régi harcos megilletődve, némán gondol vissza az elmúlt nehéz napokra. A temető kapuján aranybetűkkel Sog­­nate■ o morti (Álmodjatok óh halottak) fölirás; a bejáratnál egy épület, melyben állandó katonai­­díszőrség, talpig díszben és fegyverben, a­kik egyúttal gondozói is a temetőknek. A temető éjjel villámmal van világítva. Minden egyes síron díszes síremlék az ismert halott nevével, a mi katonáinké éppen úgy, mint az olaszoké. De még itt is föl kell háborodnunk a régi osztrák politika bűneiért, mert a szegedi Nagy János 46-os káplár és Gera Péter közhonvéd épp úgy csak egy Soldato Austriaco cadutto la guerra (osztrák ka­tona, ki elesett a háborúban), mint a bécsi Gefreiter Fritz Walter, vagy a fiumei In­fanterist Josef Boscarini. Mennyivel több büszkeséget és önérzetet fejez ki az isme­retlen olasz katona felirata: Soldato Ita­liano cadutto per la Patria (olasz katona, ki elesett a hazáért.) Minden sír dúsan virággal borított és kővel körülépített. Az évszak váltakozó virágait először itt a temetőben látjuk meg. Hétköznap éppen úgy, mint ünnepnapo­kon a környékbeli lakosság, sőt a trieszti kirándulók is ide hordják ki az otthon gyönyörűen fölnevelt cserép virágjaikat és szabadidejüket a sirok gondozásával és ápolásával töltik el, legyen az a sír a mi hősi halottainké, vagy az olaszoké. Szinte versenyeznek abban, hogy ki vitte a te­metőbe az évad legszebb és legelső vi­rágát. A temető külső képe olyan, mint egy óriási virágos kert, melyet a legnagyobb mű­kertészek és a leggondosabb női ke­zek öntöznek és ápolnak. Mikor beléptem ebbe a csodás, virágos kertbe, összeszorik­ a szivem s elhaladva a sirok mellett, egy könnycsepp csordult ki a szememből a mieink sírjára. Mélyen megindító, hogy a távol idegenben is van, a­ki a mi hősi halottaink nyugalmán őrkö­dik és kegyeletes szülői, vagy hitvesi ke­zek helyett virággal árasztja el sírjaikat. Látva a hőseink iránt való tiszteletet és megbecsülést, — a­mit itthon sajnos nem tapasztalunk, — szégyenkezve fordultam vissza, hogy a Doberdó vad virágai közül néhány szállal a távoli anyaföld és az itt ro­ha nem járt hozzátartozók és bajtársak nevében is áldozzak az egykor velem küzdő bajtársaim és a hűséges magyar fiúk felejt­hetetlen emlékének. Az utakat állandóan locsolják, tisztogat­ják, hogy kifogástalan legyen minden, mintha szemlére várnák minden pillanat­ban az elhunyt hősöket. A­mi szép alkotás csak telik az olasz mű­vészettől, azzal mind a harctéri temetőket ékesítik, melyek így valóságos szépművéé­szeti és hadtörténelmi múzeumok. A sírokat fegyvernemek szerint jelölik meg, azzal a relikviával, a­mellyel harcolt. A géppuskás sírját egy géppuska alkotórésszel, az eledelt pilóta sírját légcsavarral, a hajósét hajó­ronccsal, a tüzérét ágyúval, vagy valamelyik alkotórészével, a közkatonáét rohamsisak­­kal, szuronnyal, puskával, vagy drótaka­dállyal jelölik meg, melyben egy kis már­­ványtáblán az elemek­ neve fénylik. A sír­emlékek legnagyobb része háborús felszere­lési tárgyak, melyek az eredetieknek bronzba öntött művészi utánzatai. Sok síron megható sírfelirat, melyek kö­zül nem egyet D'Annunzio és más nagy olasz költők szerkesztettek. Kifejeznek mindent, kifejezik az elhalt halálának körülményeit, a nemzetnek érezte lerótt háláját, a bátorító lelkesítést a jövő nemzedék számára stb. Egy ismeretlen olasz katona sírjára D'Annunziónak nemzeti önérzettől duzzadó eme szavait vésték: „Mit érdekel az én ne­vem, Kiáltsd a szélnek Olasz Katona és nyugodtan fogok aludni.“ Vagy egy „sol­dato austriaco" sírjára: „Ne csempésszetek gyűlöletet az országba." A III. hadsereg el­esett hőseinek állított nagy emlékoszlop al­jában elhelyezett bronzágyan ezek a szinte kérkedően büszke szavak pompáznak: „Ve­tek és aratok!" Egy hajóroncs oldalán: „Meghaltak a hajó hídján úgy, a­hogyan csak a hajósok tudnak meghalni." Egy harcképtelenné roncsolt olasz ágyú is beke­rült a hősi halottak közé, hogy fájdalmas vallomása mellett is csüggetést nem ismerő kitartásra buzdítsa az olasz hősöket: „Én is csatáztam tűzzel, érzéssel, fájdalommal. Elkísértem a legényeket a küzdelembe, mi­kor elért a halál és elestem. Nem éneklek már a legényeknek többet, mint egykor, de agyonzúrva is vezénylem őket Előre!“ . Budapesti Hírlap 1924. szeptember 2. )(18). szj 1 Londonftöl — Heutig, — 18 vezettő si­amifépfissis az eu­rópai békééen. — Német­ország ta­praállitásáraals nelsézségei. — Sokat várnak a geszti ftaassficsisozásoktől. — Egy irtózatos izgalom vesz erőt egész Európán. A vezető államférfiak, mint az üldözött vadak végigszáguldanak az egész kontinensen és hol itt, hol ott csoportokba verődve, folytatják másutt még alig abba­hagyott tanácskozásaikat. És mindezt azért, hogy békét teremtsenek e földön. A béke a legvéresebb szava a mai európai ember­nek , ezért még mosolyogni sem lehet en­nek a szónak a hallatára. Ha nem így volna, igazán nevetni kellene, látva azt a látás-futást, a­melynek szemtanúi vagyunk a béke ötödik esztendejében, a béke meg­teremtése érdekében. Valami forr az elmék­ben, valami, a­mi nem engedi, hogy az ál­lamférfiak nyugtát találhassanak, de ez a rettenetes erőlködés még mindig csak elő­munkálat, nem pedig az igazi békem­ű. Látni, hogy vajúdik valami, de a mag­a békeszerződések revízióját csak egyes fele­lőtlen férfiak merik nyiltan vagy burkoltan zászlajukra írni és nem ettől a jelszótól fognak visszhangozni a vezető államférfiak tanácskozásai, addig a gyermek — a béke — nem fog megszülethetni. Heteken át Londoné volt egész Európa figyelme. Pár napra aztán Paris jutott az előtérbe, hogy azután ezt a helyet Berlin­nek átengedje és m­ost megint Genf felé sze­­geződik minden tekintet. Bizonyos, hogy ez is csak átmeneti állomás a nagy cél felé, a­melytől, hogy milyen messzire vagyunk, hamarosan ki fog derülni, ha a genfi tár­gyalásoknak is végük lesz. Berlinről már alig esik szó. A birodalmi gyűlés múltkori szavazata lehetővé tette, hogy a Dawes-tervezet végrehajtásához hozzá fogjanak és igy a sok port felvert ügyre úgyszólván már csönd borul. Pedig ez a csönd még semmiképpen sem megokolt és ha a genfi tanácskozások nem hoznak váratlanul szenzáció­s­eredményt, akkor el lehetünk készülve rá, hogy be fog bizo­nyulni, hogy még mindig könnyebb volt a S­ignes-tervezet végrehajtását megkezdeni, mint a végrehajtást be is fejezni. Három nagyon is sebezhető pontja van ennek a végrehajtásnak. Itt van mindenekelőtt a nyolcszázmilliós márka­kölcsön, a­mellyel áll vagy bukik az egész Dawes-tervezet és vele együtt a jóvátételi kérdés megkísérelt rendezése. E nélkül a Dawes-tervezet egy szép elgondolás marad, a­minek azonban senki sem szánta. Hinni és remélni kell, hogy ez a kölcsön meg lesz, hizen a bankárok, a­kik a londoni konferencia kezdetén bele­­avatkozásukkal irányt szabtak a tárgyalá­soknak, elhallgattak és ezt beleegyezésük­nek tekinthetnék. És mégis egyre-másra jön a hír a kölcsön kibocsátásának nehéz­ségeiről, a terminusa kitolódik és újabb kö­vetelésektől hangos a nemzetközi pénzpiac és bizony, ha Genf nem művel csodát, az egész kölcsön még kútba is eshetik. Nem ilyen életbevágó, de nem is egészen aláren­delt jelentőségű az agnol ipari világnak az aggodalma, mely Németország talpraállítá­­sából és a német-francia gazdasági meg­egyezés lehetőségéből táplálkozik. Hamva­­diknak marad pedig a háborús felelősség kérdése, melyre a békeszerződések fel van­nak építve, melyhez Franciaország nem enged hozzányúlni, s melyet a legyőzöttek­nek azonban állandóan célba kell venniök. A német kormány már Londonban, a­hol csak alkalom kínálkozott, pedzette a hábo­rús felelősséget, a birodalmi gyűlés záró­ülésén pedig Marx kancellár egy külön deklarációban jelentette ki, hogy Németor­szágot ettől a meg nem érdemelt lidércnyo­mástól végre meg kell szabadítani. Nagy lett erre a szóra az idegesség Franciaországban. Hangoztatják ugyan, hogy e kérdésnek fe­­szegetésétől legkevesebb oka van Francia­­országnak megriadni, ellenben veszedelmes Németországnak a múltat bolygatnia most, a­mikor Franciaország mintegy feléje nyújtja kezét és a jobb jövő érdekében kész megegyezéseket létesíteni. A múltra fátyolt borítani természetesen gyakran igen okos dolog, de minthogy a békeszerződések etikai és így anyagi és politikai alapjává tétetett a háborúbeli bűnösség kérdése, e kérdésnek a tisztázása és eldöntése nélkül minden, a­mi történik, csak kényszerű en­gedékenység, alku és hazugság, melyre jö­vőt építeni nem lehet. A jobb jövőt, a­me­lyet a franciák most hangoztatnak, csak az igazság alapjaira lehet fölépíteni. ® ®53-V105-f©MJ wéfgP®hffl|fáSE) — 03 fővátékoki tteti­ztos ma meg­­kezdte működését. — London, szept. 1. (Brit hivatalos szikraszolgálat.) A lon­doni egyezmény aláírásával és a Dawes­­jelentés hatálybalépéséhez szükséges tör­vényjavaslatoknak a német birodalmi gyű­lésen történt megszavazásával most már a legutolsó nagy akadály­ is elhárult a szakértők tervezetének megvalósítása elől. Az a jegyzőkönyv, a­melyet Londonban szombaton aláírtak, a versaillesi szerződés óta a legfontosabb nemzetközi okmány. A jóvátételi főbiztos — ezt a tisztet ideig­lenesen Owen Young tölti be — már a mai nappal megkezdi működését. A most kö­vetkező hetekben a francia és a belga kor­mány hozzálát a gazdasági kormányzat helyreállításához a megszállott területe­ken. Szeptember 12-én eltörlik a vámha­tárt a megszállott és a meg nem szállott német területek között. Az angol sajtó nagy örömmel üdvözli ezt a fordulatot és hangoztatják, hogy most már Ném­etországon múlik, hogy be­csületesen teljesítse azokat a kötelezettsé­geket, a­melyeket magára vállalt. Minél nagyobb készséggel igyekszik ezeknek megfelelni, annál nagyobb a remény, hogy Franciaország gyorsítani fogja a Ruhr­­vidék kiürítését. Páris, szept. 1.­­ (Havas.) A Journal jelenti: A jóvátételi bizottság által tegnap kinevezett négy fő­­funkcionárius szeptember 3-ikán Berlinbe indul, hogy megkezdje a Dawes-tervezet végrehajtási munkálatait. Paris, szept. 1.­­ (Havas.) Hivatalosan közük: A jóváté­­teli bizottság a londoni konferencia záró­jegyzőkönyvében foglalt határozatoknak megfelelően megállapította, hogy a Da­wes- jelentés végrehajtására szükséges német törvényeket a jóvátételi bizottság által el­fogadott szövegben kihirdették. Megállapí­totta továbbá, hogy a jóvátétel■ fizetések főbiztosa átvette funkcióit. St­rBaives-kö­Icsön SírLálásssal* Angol bandáról! pesszimizmusa. Páris, szept. 1. Az Information jelenti Newyorkból: Azok­ a bankárok, a­kik összeköttetésben állanak a német kölcsön ügyében tárgyaló közvetí­tőkkel, örömmel fogadták a német biro­­­dalmi gyűlés határozatát. Egyikük kijelen­tette, hogy ezzel az utolsó akadályt is sike­rült eltávolítani. Másodrangú részletkérdé­seket nem tekintve, most már nyitva az út a kölcsön számára. Valóságos csodára volna azonban szükség, hogy a kölcsönt már ok­tóber 1-én ki lehessen bocsátani. Kormány­kölcsönök, mint a tapasztalat mutatja, hosszabb időt kivonnak. Sokkal valószí­nűbb az október 15-iki terminus, de ez is csak akkor, ha semmi előre nem látott ne­hézség nem támad. Szövetségesközi garan­ciára nem lehet gondolni. Ebben az eseté­ben ugyanis valójában Nagybritannia vi­selné a biztosítékok egész terhét, minthogy az amerikai kongresszus sohasem engedné meg, hogy az Egyesült­ Államok a kölcsön bármilyen részének biztosítását magukra vállal­ják. London, szept. 1. A londoni megegyezés aláírásáról a Times a következőket írja: Az érdeklődés most a negyvenmillió fontos kölcsön kilátásaira irányul. Erről a kölcsönről természetesen tárgyalni kell Németországnál. A főbb szö­vetséges kormányok felszólították központi bankjaikat, hogy a kölcsön ügyében tegye­nek jó szolgálatot. A bankok válaszától sok függ, mivel azonban most még szünet van, addig, a­míg a kölcsön feltételeiről és ki­­látásairól általános tájékozás nyerhető lesz, bizonyos idő szükségszerűen eltelik. A Daily Telegraph a következőket írja: Úgy látszik,­ mintha a kölcsön kérdésében számba jövő országok bankházai nem vol­nának meggyőződve arról, hogy a pénzügyi biztosság elegendő, ha a Buhr-vidék kato­nai megszállása továbbra is fennmarad és ha a szankciók kirovásában bizonyos hata­lom vagy hatalmak beavatkozásának lehe­tősége fennáll. Ez nehéz kérdés. További nehézségeket jelent az a komoly károsodás, a­melynek az angol ipar bizonyos körül­mények közt ki van téve, nevezetesen a francia-német gazdasági megegyezés esetén, a­mely az angol külkereskedelmet megká­rosítaná. Viszont hangsúlyozni kell hogy a­ helyzet egyik esetben sem vonná ki ma­gát az angol kormány ellenőrzése alól.

Next