Budapesti Hírlap, 1924. november (44. évfolyam, 232–256. szám)
1924-11-27 / 253. szám
8 THVIRJATOH: Az egyiptomi parlament tiltakozó távirata. Géni, nov. 26. (Svájci Távirati Iroda.) Kairóból a következő távirat érkezett a Nemzetek Szövetségének főtitkárságához: Elnök úr! Van szerencsém tudomására hozni a következő tiltakozást, amelynek a Nemzetek Szövetségéhez és a világ minden parlamentjéhez való elküldését az egyiptomi képviselőház november 24-iki ülésén egyhangúan elhatározta. Az angol kormánynak az egyiptomi nép jogai, szuverenitása és alkotmánya ellen nemrég intézett támadásaival szemben az egyiptomi képviselőház kijelenti: 1. hogy az elválaszthatatlan országot alkotó Egyiptom és Szudán teljes függetlenségéért síkra száll. 2. Az egyiptomi képviselőház élénk sajnálkozásának ad kifejezést a fölött, hogy bár a nemzet, valamint uralkodója, kormánya és parlamentje világosan elítélte azt a megvetést érdemlő gonosztettet, amelyet Sir Lee Stack, az egyiptomi hadsereg szirdárja és Szudán főkormányzója ellen elkövettek, és bár a kormány elégtételt adott, továbbá erélyes intézkedéseket tett a bűnösök üldözése és felelősségrevonása céljából, az angol kormány mégis jónak vélte, hogy a sajnálatos eseményt a maga imperialisztikus céljaira hasznosítsa és brutális erővel bosszút vegyen egy ártatlan nemzeten, amely kizárólag csak a maga jogainak erejére és ügyének igazságosságára számíthat. Az angol kormány nemcsak túlzott követeléseket támasztott, hanem annyira ment, hogy az egyiptomi csapatoknak Szudánból való visszavonását követeli, a szudáni egységeket kódoló esküre kényszeríti a szudáni főkormányzó előtt. Az egyiptomi képviselőház az egész világ előtt határozottan tiltakozik az ilyen eljárás ellen, amely méltatlan és semmiképpen sem jogosult. Tomiul hívja a civilizált népeket e mértéktelen imperialista követelések elítélésére, amelyek az évszázad szellemével és a nemzet szent jogaival össze nem egyeztethetők, a világ minden parlamentjénél tiltakozik ez ellen az erőszak ellen, melyet egy ártatlan nemzeten követnek el, olyan nemzeten, amely az élethez és szabadsághoz való szent és elé vilibe tátion jogaihoz ragaszkodik és semmi mást sem akar csak függetlenségét. Ahmed Matuih. A miskolci választás. Miskolc, nov. 26. Ma délelőtt adták be a miskolci polgári pártok az ajánlási iveket Kovács Gyula járásbiró választási biztosnak. Huska Vilmos nemzeti demokrata ajánló ivén összesen .1328, Tarnay Gyula dr. pártonkivüli jelölt ivén 1452, Borbély-Maczky Emil nemzeti függetlenségi párti jelölt ajánló ívén pedig 950 választó szerepel. Az eredményről az ívek átvizsgálása után fogják a jelölteket értesíteni. AZ ELVESZETT MILLIÓ. REGÉNY. 9 Angolul írta WILLIAM LE VUEUX. — Majd jön az is! Ezelőtt két hónappal történt, hogy gyanakodni kezdtem Shawra. Nyugodt külseje mögött éreztem, hogy a lelkében háborgás van, hogy valami nagy titkot takargat! Lélekzetem elakadt. Mit tudhat Guy? — Nos, nos? — sürgettem. — Résen álltam, figyeltem és gyanúm leigazolást nyert. Shaw gyakran eltűnik hazulról és senki sem tudja, hol jár, mit csinál. Astát kikérdeztem, de megtagadott minden fölvilágosítást. A leány néha hetekig egyedül van itt a cselédekkel. Ezelőtt két hónappal megint eltűnt innen Shaw, de mindezt szigorú titoktartás mellett mondom el magának és Astától azt hallottam, hogy az öreg üzleti ügyei miatt Parisba utazott. Történt, hogy egy esős éjszakán motorkerékpáron tértem haza Corby állomásról és a domb alján rongyos külsejű, átázott vándorló legénnyel találkoztam. Megsajnáltam, alamizsnát akartam neki adni, lassítottam a gépet és jó estét kívántam neki. Elrémültem, mikor a rongyos ember viszonozta köszönésemet, mert Starvey Shaw hangján viszonozta. Pénzt nyomtam kezébe, mintha semmit sem vettem volnaészre, azzal odább hajtattam, de pár méterrel előbbre megálltam, mintha gépemnek haja történt volna s én meg akarnám javítani. Ezenközben úgy manipuláltam az acetilén-lámpával, hogy egy pillanatra a vándorló arcára essék a világosság. Lionel! A rongyos ember Harvey Shaw volt! Másnap meglátogattam Astát és kérdeztem, hogy mikor jön vissza az öreg? Azt felelte, hogy még mindig Parisban van — s tényleg csak két hét múlva láttam őt viszont, amikor azt mondta, hogy tegnap érkezett haza Párisból. — És mit magyaráz ki ebből? — kérdeztem. — Azt, hogy Shaw éjszakának idején titokban bejárt a kastélyba, mikor Ásta azt hitte, Párisban van. — De az álöltözet?! — Az, az! Úriember nem szed magára rongyos gúnyákat és nem gázol éjszaka a sárban, ha bűnös szándékai nincsenek. A londoni gyorsvonat éppen húsz perccel előbb futott be a Corby-i állomásra, valószínű, hogy azzal érkezett és onnan indult titokzatos éjjeli útjára. — Bizonyos benne, hogy Asta az éjjeli látogatásról semmit sem tudott? — Bízom Astában. — Szólt neki? — Egy szót sem! Csak énönmagammal ültem haditanácsot és azóta kettőzött figyeleemmel őrködöm. Mindennap bizonyosabb vagyok a dolgomban. — Láttam, hogy kritikus a helyzet. Ez a fiatalember szereti Astát és bízik benne, de a mostohaapa minden mozdulatát sólyomszemmel figyeli. Megint eszembe jutott Arnold intése és arra gondoltam, hogy mi kelthette fel Arnold gyanúját és mikor? — Szólt valaki másnak is kívülem? — kérdeztem. — Egy léleknek sem. — Akkor hát hallja és szívlelje meg tanácsomat. Ne szóljon ezentúl sem; még Seymour kisasszony előtt is titkolja el a dolgot. Én segítségére leszek és ezentúl együttesen figyeljük meg Shawt. — Kezet rá! — mondta röviden lelkesen Guy, és dacosan, elszántan kezet fogtunk. — Csak attól félek, hogy valami baj éri Astát, — mondta későbben Guy. — Lehet, hogy igazságtalan és rémlátó vaj gyök, de a lelkem tele van rossz események előszelével. — Guy, ez túlzás! Asta ennek az embernek pajtása, bizalmasa, mindene, mert barátai alig vannak. — Ez igaz, de éppen ezért nem alkalmatlan-e neki Ásta, aki talán már túlsokat tud felőle? Összerezzentem, mert ez még eddig nem jutott eszembe és erősen gondolkodóba ejtett, de még mindig azt hittem, hogy a fiatal és szerelmes ember felizgatott képzelődése szül ilyen rémképeket s hogy lehetetlen, hogy Shaw gyűlölje Astát. — Guy, — mondtam nagyon komolyan — köszönöm bizodalmas nyíltságát, de ha ennyit mondott, akkor mondja meg még azt is, hogy mitől fél tulajdonképpen? — Elmondjam? Maga mégis csak barátja Shawnak s most arra gondoltam, talán mégsem kellett volna így beszélnem? — Csak annyira vagyok barátja, mint maga, kedves Guy. Hiszen mindenben egyetértünk, én is gyanakszom és ezentúl együtt fogunk őrködni. Tehát mihez kezdünk? — Pszt! — hangzott halkan Guy ajkáról. A pázsiton könnyű lépések közeledtek s a következő pillanatban, amint hátrafordultam, Astát láttam magam mögött. — Szegény papát telefonnoe kínozzák Londonból. — mondta nevetve. — Egészen kijött már a sodrából, felhívták, de hosszú ideig senki sem felelt sűrű hallózására. Most végre beszélnek. Ránéztem a leányre és azt gondoltam, ez a Guy nagyon szerencsés és boldog ember. Még eddig nem jegyese Astának, — meglehet, azért habozik a leánykérdéssel, mert gyanúba fogta Shawt, de a leány viszonozza szerelmét és csodaszép szemében meg-meglobban a szerelem lángja, mikor a délceg fiúra néz ... Guy és jómagam cigarettára gyújtottunk és pár perc múlva Shaw csatlakozott hozzánk.— Fiuk, ti ittmaradtok, remélem, ebédre is. Örülök, hogy egyszeribt jóbarátok lettetek ... — Azt hiszem, nem maradhatok itt, Mr. Shaw! Órákig fog tartani, amig vonaton hazajutok. — Vonaton? Miért menne vonaton? Majd hazaküldöm az autón. Ásta megbocsát, a miért nem esti ruhában vesz részt az ebéden és maga szépen az marad. Guy és én jelentősen néztünk egymásra és mind a ketten elfogadtuk a meghívást. Nemsokára asztalnál ültünk, mely szinte roskadozott a pompás ezüstnemű terhe alatt és rózsákkal volt telehintve. Wheaton, a gyanús lakáj szolgált ki bennünket kifogástalan, szigorú éti keltszerűséggel. Kicsit megfigyeltem ezt az embert és láttam az arcában, a szemében valami titokzatos és határozott kifejezést, mely szokatlan egy gentleman cselédjénél, de a mesterségét kitűnően értette és későbben már nem ügyeltem rá. Guy nagy önuralkodást mutatott; semmi nyoma nem látszott rajta az elmúlt, izgató beszélgetésnek s éppen olyan vidáman tréfált és csevegett, mint annakelőtte. Astának csak Guy számára volt tekintete, Shaw az asztalfőn ült és tele volt tréfával és szellemességgel. A szituáció határozottan érdekes és izgató volt! A feketekávét a terraszon ittuk meg; a langyos, nyári éjszaka szellője simogatta arcunkat és a park virágai illatossá tették körülöttünk a levegőt. Fél tízkor eléjárt az automobil és én hazaindultam, de távozás előtt még beszéltem négyszemközt Guy-vel. — Látogasson meg, — kértem, ígérje meg, hogy eljön hozzám! — Megígérem és el is megyek — suttogta gyorsan. — Mondtam már, hogy bi Budapesti Hírlap 1924. november 27. '125. sz.l Kommunista összeesküvés Csehországban. Bécs, nov. 26. (Saját tudósítónktól.) Csehországban a hatóságok rájöttek arra, hogy a kommunisták újabb nagyarányú összeesküvésre készülnek. Az összeesküvőknek az volt a terve, hogy számos bombamerényletet követnek el katonai intézmények ellen. A vizsgálat a legnagyobb körültekintéssel folyt és meglepő eredménnyel végződött. Megállaipítottátta, hogy a kommunisták sejtrendszerrel dolgoznak és székhelyük állítólag Bécsben van. Helyi szervezetük cseh területein Prága, a tótok lakta területen Pozsony és a Felvidéken Ungvár volt. Számszerűnt eddig huszonhét kommunistát tartóztattak le. Közöttük Nagy Gyulát, a cseh parlament volt tagját, Petényi és Palásthy városi tanácsosokat. A házkutatások során a hatóságok számos titkos iratot és a merényletek végrehajtására vonatkozó parancsot talált. A robbanószereket a kommunisták nem cseh területen tartották. A vizsgálat a legnagyobb eréllyel folyik és további letartóztatások várhatók. Minthogy a szálak Ausztriába is vezetnek, a cseh hatóságok lépéseket tettek az osztrák államnál, hogy a vizsgálat eredménye érdekében segítségére legyen. athusius tábornok megkegyelmezése. Paris, nov. 26. (Havas.) A Matin azt írja, hogy a francia kormány Mathusius tábornok megkegyelmezése által semmiképpen sem Németországnak akar különösen kedvezni, hanem a Rajnán túli nacionalisták kezéből ki akar venni egy agitációs eszközt. A kormány tekintetbe vette a megkegyelmezés alkalmával azokat a kedvező felvilágosításokat is, amelyeket a tábornok felől kapott. A kamara bizalmat szavazott Kerrionnak. Paris, nov. 26. Jaurès hamvainak a Pantheonba való elhelyezése miatt olyan zajosan lefolyt tegnapi kamarai ülés azzal végződött, hogy a kamara a Casals-Blum-féli napirendet, a melyet a kormány magáévá tett s a mely bizalmi nyilatkozat jellegével bírt, 318 szavazattal 202 ellen elfogadta. A jóvátételi főbiztos Párisban. Paris, nov. 26. (Wolff.) Parker Gilbert, a jóvátételi fizetések főbiztosa, aki tegnap Párisig érkezett, a jóvátételi bizottság jövő pénteki ülésén jelentést tesz berlini tevékenységéről. A Tempsnek azt a mai hírét, hogy Parker Gilbert arról szándékozik tájékoztatni a jóvátételi bizottságot, hogy a német adók alacsonyabbak, mint a szövetséges államokéi, megcáfolják. IROMLOM is MŰVESZET. a magyar Ul®imar. Nagyságos Lakatos Vince prem. kanonok, főgimn. tanár urnák Keszthelyen. Kedves Barátom! örvendek, hogy a Magyar Weimar, a Budapesti Hírlapban megjelent közlemény címe érdeklődést váltott ki. Még jobban annak, hogy az érdeklődés szószólója Te, az én régi kedves barátom vagy, így arra egész őszinteséggel válaszolhatok. Hát kedves Barátom, mi nem egy malomban őrölünk! Mert én muzeológus vagyok. Te pedig irodalommal foglalkozó tanár. De azért azt mégis tudom és érzem, hogy nekünk Sümegen nincsen se szászweimári nagyhercegünk, se Festetics György grófunk. A halhatatlan nemes gróf emlékének, szerény tollamhoz mérten sorozatos mesélgetéseimben én is iparkodok oltárt emelni, — a kinek sávé is, tehetsége is volt maga köré gyűjteni irodalmunk nagyságait. Viszont engem gyermekkorom óta úgy megtlt a hazafias érzés, hogy az én szememben nagyobb Kisfaludy Sándor, mint az emberi lélek mélységeinek lángelmójű kutatója, a német Goethe és Schiller, Wieland és Herder. És valljuk be őszintén, hogy a Helikon megszűnése után irodalmunk nagyjai Keszthelynek adósai maradtak: Fausttal, Iphigeniával, Herman und Dorotheaind, Wieland, Oberonjával, Goethe és Schiller balladáival és drámáival. így, mert sajnos, nekem nincs módomban magam köré gyűjteni a magyarság vérbeli íróit, be kell érnem azzal, hogy a híres Wolinár-múzeum és Schiller-ház kicsinyített másának első alapkövét rajongó lelkesedéssel lerakom Kisfaludy Sándor szülővárosában, maradandó emléket emelve zsenge irodalmunk első úttörőjének, a Kisfaludy múzeummal. Az irodalmi múltú Keszthely és az ezeréves Sümeg testvérvárosiként haladjon tovább is együtt, hogy a Keszthelyein felépítendő kulturházba összehordhassuk a kastélyok padlábain heverő könyvek ezreit és megalkossuk az országos könyvtárt ás az egész Dunántúlt felölelő középponti múzeumot. Keszthely egy kis német fejedelemséggel felérő magyar hercegi otthon, mely a Balaton nyugati végén a világraszóló Hévizével előbb-utóbb nemzetközi fürdővárossá fejlődik. Míg a kultúrháza épül, múzeuma készül, nyugateurópai igényeket kielégítő könyvtára együtt lesz. Keszthely, a Helikon emléke helyett, támasszuk fel a Helikon szellemét. Gyűjtse össze a magyar irodalom, művészet és tudomány mindenkori elsőrendű munkásait, de ne szórakozó vendégeknek, hanem keszthelyi otthonaid és műhellyel bíró lelki munkásoknak. És amikor Keszthely csakugyan magyar Weimárrá lesz és le tudja róni ez irodalom és tudomány terén is régi — tartozását! Szives üdvözlettel Darnay Kálmán az állami Darnay-Múzeum igazgatója. * (Az iglói diákok.) Farkas Imre igen ,szeret a steidelbergi diákélet szentimentalizmusa körül kalandozni. A darab lelkét legjobban a Nótás kapitányban vette ki, a formáját pedig az Iglói diákokban. Az enyhe tónusú, kedves darab Budáról indult el sok esztendővel ezelőtt és sokat tapsolták az ország minden színpadán. Most végre Pestre is megérkezett, Sebestyén Géza adatta elő ma este a Városi Színházban. Jól tette és nem is bánja meg, mert ezt a könnyű táplálékot nagyon keresik ma, mikor az egész világnak el van rontva a gyomra. Annyi nagy problémával hengerelt le bennünket az élet, hogy megpihenésre teljesen problémamentes szórakozást keresünk. Aztán egy kicsit irredenta darab is lett Az iglói diákok, amióta megírták. A mai felújítás nagyon tetszett, egyetlen hatása sem veszett el, üdesége láthatóan igen jól esett a közönségnek a sok feje tetejére ásatott rafinéria után. A két vezető iglói diákot Sziklai József és Palló Imre játszották. Sziklai kedvesen, fiatalosan, tele szívvel. Palló meg pompás énekével. A második felvonás végén a Csak egy kislány-t úgy énekelte, hogy ilyen szépen ritkán szólt magyar nóta a színpadról. A darab egyetlen női szerepét, a professzor leányát Kőszegi Teréz tette bájossá meleg, közvetetten beszédével, az éneke pedig, az a kevés, amit adhatott, csillogva mutatta, hogy mennyivel többet, mennyivel szebben tudná, ha alkalma volna hozzá. Kisebb szerepeikben kedvvel és hatással játszottak Szirmai Vilmos, Gábor Ernő, Érczkövy L., Ilorti Sándor, Sík Rezső, Krasznai Elek, Kiadó Sándor, Hajagos Károly és Pajor Ödön. Sik Rezső rendezése ötletes, de a csoportok öszszehozása és szétfestése nem szép. A zenekart a kiváló Stephanidesz Károly vezette ismert rátermettségével, a díszleteket Baumöhrl Artúr festette. A darabnak mély és zajos sikere volt, szinte a bemutató erejével hatott. A második felvonás után ismételten meg kellett jelenni a lámpák előtt a szerzőnek is. (N. J.)