Budapesti Hírlap, 1924. november (44. évfolyam, 232–256. szám)

1924-11-07 / 236. szám

10 * is BVS­ZB. Budapest, péntek, 1924. november 7. Operaház: Nincs előadás. • Nemzeti Színház: A házasságok az égben köttetnek (7). Nemzeti Színház Kamara Színháza: Nincs elő­adás. Városi Színház: Falu rossza (18). Renaissance Színház: Kisértetek (128). Vígszínház: A tolvaj (148). Fővárosi Operett Színház: Nótás kapitány (148). Magyar Színház: A masamód (128). Király Színház: Marica grófnő (548). Belvárosi Színház: Az olasz asszony 048). Blaha Lujza Színház: Puszipajtások. Sziriában stb. 049). Apolló Színház: Szé­pfensége. Szeánsz, stb. (8) Terézkörúti Színpad: Uj műsor (19). Vidám Színpad—Béke­ff­y-kabaré: Uj műsor kezdete pontosan 9 órakor. Royal Orfeum Nemzetközi Varieté: Novemberi műsor (8). Papagáj: Novemberi műsor (II). Kis komédia: Az öröm völgy-villa. Meiss Piccadilly: Rott, Steinhardt stb. (18) . Corvin Színház, Magyar Angol Híradó. Dick az evezőbajnok, Asszony a neved (Ramon Novarro és Barbara La Marr). Előadások kezdete hétköznap 5. 7. 9 órakor, vasárnap fél 4, fél 10, fél 5 és fél 10 órakor. Uránia: Csókos Velence, 6 felvonás. Papa kedvence, 6 felvonás. Az előadások kezdete: 5.­­7. 14. és 10.10 órakor. Kamara: Asszonyok ellensége (amerikai lu­xusfilm). Ámor inkognitóban. (Főszereplő Constance Talmadge.) Az előadások kezdete 4. 6. 8 és 10 órakor. Mozgókép-Otthon: Édes anyám! Amerikai bur­­leszkek. Előadások­ 4. 6. 8 és 10 órakor. Omnia: (J. 1—25.) Emberek . .. álarcok . . Harry Piel monumentális mesterműve 2 részben, 12 fejezetben. Előadások 4, 6, 8 és 10 órakor. TÖBBÉI 11FSZÉK. •­ ­ Elhalasztják az emigráns-pörök tár­gyalását. A budapesti büntető törvény­szék nem kevesebb, mint huszonkilenc emig­­ráns-per tárgyalását tűzte ki november és december hónapra. Az első per tárgyalásá­nak határnapja november tizenegyedike lett volna, azonban a királyi ügyészség most a kitűzött főtárgyalások beállítását kérte, mert úgy értesült, hogy a Nemzeti Múzeumban sok olyan nyomtatvány ta­lálható, mely az emigránsok ellen bizonyí­tékul fölhasználható. Ennek az anyagnak az áttanulmányozása pedig hosszú időt vesz igénybe s ezért kéri, hogy a kitűzött főtá­rgyalásokat halasszák el. — Az agárdi rablógyilkosság. A székes­fehérvári törvényszék itélőtanácsa Horváth Gyula dr. tanácselnök elnöklésével ma folytatta Vajas János és társa bünpörének tárgyalását, a­kik, mint lapunk mai szá­mában megírtuk, Szabó György korcsmá­­rost az agárdi országúton meggyilkolták és kirabolták. Kihallgatták ma Hilbert Aulal cipészmestert, a­ki azt vallotta, hogy ő adta kölcsön Vajasnak azt a botot, a­me­lyet később Szabó holtteste mellett talál­tak. Mocsári Károly hentesmester vallja, hogy kis híjja, hogy nem ő került Szabó György sorsára. Vajas tíz mázsa zsírt kí­nált neki olcsó áron. A zsír — mondotta — egy tanyán kapható, a­hová a Déli Vasúton lehet eljutni. Szerencsére, — mondja a tanú, — a felesége, a­ki nagyon olcsónak találta a zsírt, gyanakodni kezdett és nem engedte meg, hogy Vajassal el­utazzon. Takács Józsefnek szintén fölaján­lotta Vajas a tíz méter mázsa zsírt. A tanú­nak eszébe jutott Vajasnak egy kijelentése, a­melyet korábban tett, hogy legjobb volna egy gazdag zsidót vidékre csalni és gaj­­deszbe küldeni. Ezért nem ment bele az üzletbe. Bába János hentesmestert szintén vidékre akarta csalni Vajas. Negyven da­rab sertést ajánlott neki megvételre hihe­tetlen olcsó áron. Messó János hentesmes­ternek félvagon sertést ajánlott Vajas. A sertések állítólag Dinnyés közelében, egy pusztán voltak. Vajas azt mondotta, hogy a Déli Vasúton lehet oda eljutni és hogy sok pénzt hozzon magával, mert bort is­­vehet ott olcsó áron. — Nem féltem ugyan, — mondja a tanú, — de éjjel mégsem tartottam jónak Budapesti Hírlap 1924 november 7. (236. sz. sok pénzzel az országúton járni Vajassal. Mikor én nappal akartam elutazni, abba Vajas nem egyezett bele, inkább lemondott az üzletről. Két napra rá meggyilkolta Szabó Györgyöt. A tárgyalást holnap foly­tatják. . . A Versailles! füm­pör. Versaillesből je­lentik. Az itten kastélyban fölvett film ügyé­ben indított perben ma hirdették ki az Ítéle­tet. Marialis Diana, Bouchenot és Lavalle filmművésznőket egyenként 50 frank pénz­büntetésre, Kreisler osztrák filmrendezőt fel­tételesen egyhónapi fogházra és 200 frank pénzbüntetésre ítélték. Fleck filmrendező el­len az eljárást különválasztották. Ellene ké­sőbb hoznak ítéletet. Ezüst evők és sietek, naszajándékok, brilliáns­ ékszerek. Ryönsr.Y Sorots, olcsón vásárolhatók Schxmekaar Károly-körut 28. Központi városka? főkapunál­ ezer korona ?Várja magasszáru női garanta.lt is­z a bSreipőnek laKH-KapuvaL n­oga­ta .......................... 175 ezer korona. Schihfer-cég,Budapest, I. Döbrenrel­­ter 4—6. Telefon 5 — 71. ­KÖZGAZDÁSÁ a £2 íjfUsggsfar üssw&eti Bénii nem szállítja le a n­almatlássat. — Az osztrák jegybank példája ránk nem lehet mértékadó. — Schober Bélának, a Magyar Nemzeti Bank vezér­igazgató­jának nyilatkozata. — Mai számunkban részletesen beszámol­tunk arról, hogy az Osztrák Nemzeti Bank szerdán tartott ülésén a hivatalos bank­­kamatlábat 15 százalékról 13 százalékra szállította le. Ismertettük mindazokat az okokat és körülményeket is, a­melyek az osztrák jegybankot erre az elhatározásra bírták. A magyar pénzügyi körök nagy ér­deklődéssel tárgyalják az ausztriai frank­­kamatláb leszállítását. A budapesti piacon az a vélemény alakult ki ezzel kapcsolat­ban, hogy az Osztrák Nemzeti Bankot a magyar jegybank is követni fogja a ka­matláb leszállítása terén. E kérdésben Schober Béla dr.­hoz, a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatójához fordultunk, ki a következőképpen nyilatkozott a Budapesti Hírlap munkatársának: — Annál a viszonynál fogva, a­mely a bécsi és budapesti piac között van, termé­szetesen figyelemmel kell kísérnünk az osz­trák pénzügyi viszonyokat. Az azonban más kérdés, hogy ezek milyen kihatással vannak a­ magyar piacra és milyen intéz­kedéseket követelnek tőlünk. A bankráta tekintetében például aligha van kihatása az Osztrák Nemzeti Bank elhatározásainak a magyar jegybank politikájára. A mostani osztrák kamatlábcsökkentésnek sincsen semmi különösebb és fontosabb jelentő­sége a mi szempontunkból, mint a­hogy a múltban sem volt, a­mit az alábbiak vilá­gítanak meg legjobban: — A­mikor Ausztriában még 9 százalék volt a hivatalos bankráta, mi 10 százalék­ban határoztuk meg és nem változtattuk meg akkor sem, s mikor az osztrákok 12 százalékra emelték fel. A 12 százalékról 15 százalékra történt újabb emelés ugyan­csak nem vonta maga után a magyar bank­­ráta megváltoztatását s mi csak nemrég, körülbelül egy hónappal ezelőtt emeltük 10 százalékról 12 és félre a leszámítolási kamatlábat. Ezt pedig kizárólag azért tet­tük, mivel az őszi kampány természetes következéseként a Magyar Nemzeti Bank­kal szemben támasztott igénylések teteme­sen növekedtek. Bennünket elhatározásaink­ban tehát egyedül a magyar piac helyzetei és követelései vezetnek, nem pedig az osz­trák jegybank kamatpolitikája. Hisz min­ket, az agrikultur Magyarországot éles kü­­lönbség választ el Ausztriától, az ipari or­szágtól egyéb vonatkozásokban is. Igen lé­nyeges eltérés például a két ország pénz­­yi és hitelügyi viszonyait illetőleg az is, hgy a­m­íg Ausztriában a magánkamatláb a bankkamatláb alatt van, addig nálunk jelentős mértékben felülmúlja a piaci ka­matláb a hivatalos bankrátát.­­ Ez a körülmény ugyancsak azt bizo­nyítja, hogy a kamatláb csökkentése, vagy emelése egészen más hatást vált ki nálunk, mint Ausztriában. ­- A külföldi tőke érdeklődése. Az újjá­építő akció célkitűzéseiben az az elgondo­lás is érvényesült, hogy a pénzérték állan­dósulása nyomán járó gazdasági konszoli­dálódás, felkelti majd a külföldi tőke ér­deklődését a magyar gazdasági élet iránt. Az államháztartás kiegyensúlyozására fel­vett külföldi kölcsön így csak bevezetője lesz tehát azoknak a további külföldi köl­csönöknek, a­melyek a magángazdaságban fognak elhelyezkedést keresni. Ezt a felte­vést az eddigi tapasztalat helytállónak mu­tatja. A külföldi tőke, ha csak tapogatózva is, de megjelent a belföldi pénzpiacon. A gyümölcsöző elhelyezkedést kereső külföldi tőke figyelme elsősorban a föld, a házbir­tok és az ország mezőgazdasági struktúrá­jához simuló fejlett iparágak felé fordul. Már eddig is jelentékeny kihelyezések tör­téntek a külföldi hitelezők részéről házbir­tokokra és nagy kölcsönöket kapott a ma­lomipar is. A földbirtok hitelszükségletének külföldi tőke segítségével való kielégítését viszont ismert okok akadályozzák. Most a malomipar ismét jelentékeny külföldi hite­lekhez jutott, a­mennyiben Guiness angol bankár, a­ki a magyar malomkölcsönök folyósításával foglalkozik, mint jelentik, a Viktoria, Borsod Miskolci és az Első Békés­csabai Malom r­­t. részére nagyobb dollár­­kölcsönt folyósított és a­mi a legfontosabb, 10—12 százalékos kamatbázison, tehát ol­csóbban, mint a hivatalos bankkamatláb. Egy másik angol csoport már hosszabb ideje tárgyalást folytat viszont abban az irányban, hogy a magyar mezőgazdasági termelés számára nyújtson hitelt. Tilden Smith angol üzletember áll ennek az akció­nak az élén, a­kinek az a terve, hogy a hi­telt nem pénzben, hanem a többtermelés céljait elősegítő mezőgazdasági gépekben és munkaeszközökben nyújtják s ezeknek a vételárát hitelezik hosszabb lejáratra, úgy, hogy a nyújtott hitelért egy közbenső kéz — állítólag Léderer, az ismert bécsi szesz­gyáros — vállal felelősséget. Az áruhitel­nek ez a módja angol termelési érdekeket is szolgál. Az angol kormány és a­­ parla­­­ment ugyanis bizottságokat küldött az ex­portpiacokul számbajöhető államokba an­nak tanulmányozása végett, hogy nem le­hetne-e hosszú lejáratú áruhitellel elősegí­teni az angol királyság ipari exportját s ez­által szaporítani az erős munkanélküliség­gel küzdő belföld ipari munkaalkalmait. Ennek a tanulmánynak eredménye ez a terv, mely a magyar gépipar szempontjából sem közömbös és valószínű, hogy a hazai vállalatok, a­melyek az elhelyezés tekinte­tében számbajöhető me­zőgazdasági gépek és eszközök szállításában úgy ár, mint mi­nőség tekintetében versenyképesek az an­golokkal, kénytelenek lesznek hasonló hi­telezési feltételek mellett kiszolgálni a ma­gyar mezőgazdaságot. Igaz, hogy e törek­vésükben szükségük lesz a belföldi hitel­források és pedig úgy a jegybank, min­nt a P. K. támogatására. Ezek az intézmények­nek kétségkívül feladatuk is lesz adott eset­ben, olcsó hitellel segítségére sietniük az érdekelt iparágaknak. — A kishaszonbérletek ügye. A föld­tulajdonosok és a haszonbérlők között fel­merült súrlódásokra való tekintettel a föld­­mivelésü­gyi miniszter rendeletet intézett az alispánokhoz és a gazdasági felügyelőkhöz, a­­melyben felhívja a figyelmüket a 20 ka­­tasztrális holdon aluli kishaszonbérletekre vonatkozóan ma is hatályban álló kormány­rendelkezésekre. Ezek szerint a kishaszon­­bérletek, részes növelések és legelőhaszon­­bérletek annak a gazdasági évnek a végéig hosszabbodnak meg, a­melyben a földbir­­tokreformról szóló 1920. évi XXXVI. t.-c.­­ben szabályozott megváltási eljárás során az illető községben a földbirtokviszonyok a szerzett földbirtokból alakuló új részletek birtokbaadásával rendezést nyernek, illetve a­melyben az OFB megállapítja, hogy az illető községben az említett törvényen ala­puló megváltási eljárásnak szüksége fenn nem forog, vagy helye nincsen. Az említett ügyekben felmerült vitás kérdésekben. —• kivéve a haszonbér nagysága megálapitá­­sának kérdését. — a vármegye közigazga­tási bizottságának gazdasági albizottsága, illetve végső fokban az OFB hivatott dön­teni. — Hibaigazítás. Az osztrák bankkamat­láb leszállításáról írott mai cikkünkbe értelemzavaró hiba csúszott be. A cikk egyik mondata ugyanis úgy szól, hogy „a magyar kamatláb most nagyobb, mint az osztrák“. A mondat helyesen: „Az osz­trák kamatláb most már alig nagyobb, mint a magyaré" A mint ez különben a cikk folytatásából kitűnik. .

Next