Budapesti Hírlap, 1925. január (45. évfolyam, 1–25. szám)

1925-01-14 / 10. szám

6 Éjtüksie Hémstország ImMM h­ailülárMHt­? — Megszűnt a békeszerződésben megsza­­bott firakat. — Az építés kérdése az ame­rikai parlamentben. — A­mikor nemrégiben a németeknek egy Zeppelin léghajója Amerikába repült, a francia sajtó egyhangúan megkonditotta a vészharangot és követelte a friedrichshafeni Zeppelin-művek lerombolását. Most azután azzal az érdekes kérdéssel: várjon szabad-e Németországnak Zeppelint és általában repülőm­ű­veket építeni, avagy sem, az amerikai parlament is foglalkozni fog. Washingtoni jelentés szerint ugyanis Fish republikánus képviselő határozati ja­vaslatot terjesztett be, a­melyben felhívja­­.'gou­dge elnököt, hogy tájékoztassa a Há­zat a nagykövetek tanácsának magatartá­sáról abban a kérdésben, a­melyet a ke­reskedelmi léghajózást a katonai léghajó­­zástól megkülönböztető fogalom meghatá­rozás revíziója alkalmával elfoglalt. Fisc szerint, a tanács megengedte Németország­nak a kereskedelmi légi járóművek építé­sének újból való megkezdését és 1922. má­jus havában bejelentette, hogy a légiközle­kedésre vonatkozó határozatok revízióját két éven belül megtartják. Fish kérdésében benne van a felelet is, Németország építhet repülőjáróműveket, e­bben a kérdésben azonban a döntést Amerika állásfoglalása fogja meghozni. Az Országos Levéltár freskói. 'Az Országos Levéltár, Magyarország ezeréves történetére vonatkozó írott forrá­sok és állami okiratok legfőbb őrzője, kül­sőleg és belsőleg átszervezve immár uj '-otthonában folytatja munkásságát. A Budavár fokán emelkedő uj palota mére­teiben s szakszerű berendezés tekintetében ma a kontinens legelső levéltára. Küzdel­mes esztendők nehéz munkája tette lehe­tővé fölépítését, ma már nagyobb része belsőleg is készen áll s kutató- és tanács­termének művészi díszítése vár befejezésre. Ennek megvalósítását az intézet Klebels­­berch Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter lelkes­­érdeklődésének és szaktu­dásának,­ köszönheti, a ki, hogy a magyar musta piisékednek méltó, díszes környezetet teremteni, a tanácstermet s a kutatók szá­mára berendezett nagy termet falfestmé­nyeikkel diszih­eti, fölél­szítve ezzel a múlt század nagy freskófestészetének hagyomá­nyait a monumettáns föladatok megoldása elé állítva művészeinket. A kurtó-teremben öt nagy falmező kí­nálkozott díszítésre. A megbízás Outfits Andornak jutott, a­kinek erős monumentá­lis érzékkel megalkotott kompozíciói, de­koratív fölfogású, gobelinszerű freskói ta­vaszra remélhetően készen várják az ér­deklődőket s méltó díszei lesznek a nagy­teremnek. A nagyobb falmezők egyikére szimbolikus ábrázolás került: a­­ magyar történetem korszakai, a kort jellemző, ki­magasló alakjaiban megszemélyesítve. A vele szemközt eső falsikon a magyar törté­netírás és levél­tár-ügy kiválóságait látjuk az ország régi levéltárát szimbolizáló, ok­iratokkal teli levelesláda körül, mis a hát­térben feltűnik a már megvalósult igéről, az új palota körvonala. A hosszanti fal három gótikus tvmezőjé­­nek képei a XVII., XVIII. és XIX. század egy-egy nagy nádorát ábrázolják, a­kiknek az ország levéltárügyének szolgálatában el­évülhetetlen érdemeik vannak. Ez a három freskó különösképp szemcsés alkotása a mesternü­k. Könnyedén oldja meg az arki­­tektűrétől szabott nehézségeket s a mel­lett, hogy az egyes ábrázolásokon belül stí­lusban, fölfogásban is a kart jellemzi, nagyvonalú egységbe tudja foglalni a hár­mas kompozíciót. Az első mezőbe a XVII. század nagy ná­d­ora, Esterházy Miklós gróf került, a mint Illésházy nádor özvegyének, Pálffy Kata grófnőnek jelenlétében a rendektől átveszi egy kis ládában, az ország iratait s fogadal­mat tesz, hogy sértetlenül fogja azokat megőrizni. A középső kép az Országos Levéltár tulajdonképpeni megalapítóját, Batthyány Lajos grófot ábrázolja, a kinek fölszólítására a főurak, élükön Bankóczy prímással letétbe helyezik családi irataikat az­ ország levéltárában. A harmadik mező­­ssen, biedermeier dolgozószobában ülve, régi okiratok és akták tanulmányozásában elmerülve,­­József nádort látjuk, a kinek kormányzati működéséről szóló többszáz csomó iratot, köztük nagy tömeg sajátkezű fogalnazatot őriz az Országos Levéltár. A nádor-freskók a nagy elődök méltó unokáinak köszönhetik létrejöttüket. József nádor képének költségeit Pest-Buda újjá­­­fűzőjének unokája, József királyi herceg vállalta s a nagyemlékű és iránt érzett ke­ Budapesti Hírlap 1925 január 14. (10. sz.) gyeletből fakadó áldozatkészségével hálára kötelezte a hazai történetkutatás és levél­tárügy minden barátját, egyben pedig pél­dát mutatott arra, hogy a művészet és kul­­t­uránnak a pártolása nagy hagyományok örököseinek ,— a mai nehéz időkben tán inkább, mint valaha — méltó és nemes kö­telessége. Példája nem is maradt visszhang nélkül. Művészi múltúnk legnagyobb me­cénásainak unokája, Ester­házy Pál herceg, követve az ősök hagyományait s nemes el­határozással vállalta Esterházy Miklós ké­pének megfestetését s ezzel újabb bizony­ságát adta a közügyü­k iránti érdeklődésé­nek, tudományt és művészetet pártoló lel­kes áldozatkészségének. Faj vagy típus. — Válasz van felolvasásra. — A napilapok beszámoltak röviden Vikár Bélának az Urániában tartott felolvasásá­ról mely azt az állítást tartalmazza, hogy a magyarság több mint húszféle nép össze­olvadásából keletkezett s e nagyfokú keve­redésnél fogva magyar fajról nem, csakis magyar típusokról lehet szó. A felolvasásban bizonyára föl van so­rolva az a több mint húszféle nép, mellyel az összekeveredés történt, és pedig kel­lően részletezett bizonyítékokkal, mert a történelem ilyen nagyarányú keveredésről ezideig nem tudott és így azt bizonytani kell. Mivel azonban a lapok közlései Zichy István gróf kutatásait is említik, erre nézve szükségesnek látom megjegyezni, hogy a mongol-tatár népekkel való keveredést ille­tőleg idáig a legkisebb történelmi vagy nyelvészeti bizonyítékkal sem rendelkezünk, mihez képen Zichy gróf és a vele egyet­értő irók kizárólag föltevésekre alapítják állításaikat, melyeket a föltevés lehetetlen voltának bizonyításával, azt hiszem, nem volna nehéz megcáfolni. A többi néppel való keveredés fokának megítélése céljából szem előtt kell tarta­­nunk, hogy az összes kulturnépek több­­kevesebb keveredésen mentek keresztül és faj voltukról még sem mondottak le. Köz­vetetten szomszédaink közül számtalan nép­pel keveredtek az osztrák németek, a cse­hek, lengyelek, románok, szerbek, bolgá­rok. Az oroszok már Krisztus születése előtt az általuk­ lakott területen átvonuló ger­mán törzsek, azután későbben a gótok és más germán népek, majd Rurik népének révén az északi germánok, a finnek, észtek, lettek, kazárok és különösen a tizedik szá­zad előtt erős mongol-tatár törzsek, de számtalan más ázsiai nép felszívásával igen nagy számú idegen elemet ölve szíottak ma­gukba. A németek északon sok szlávot szív­tak föl; a franciák kelta, gall, ital, bask, gót, frank, vandal, normann, burgundi ele­mek összekeveredéséből lettek nemzetté, mindegyik rész többet tévén ki, semmint a­mennyit az általunk befogadott összes idegen népek kitettek,­­a­mit az angolokról és az Olaszokról szintén állíthatunk. Az an­gol nemzet keltákból, skótokból, írekből, angol­szászokból, norntainokról, dánokból és még egy csomó benszülött népből, az olasz többféle italokból, egyiptomiakból, föníciaiakból, görögökből, gótokból, longo­­bardokból, vandálokból, szaracénokból stb. alakult ki. De a­ zsidók sem maradtak ősi fajuk mellett, mert ma már több a mongol­tatár eredetű kazárokból zsidóvá lett h­it­­sorsosuk, semmint a­mennyien Palesztiná­ból eredeztethetők, pedig már Babilonban, Egyiptomban, Palesztinában, későbben az arabok között szintén vérkeveredésen estek keresztül. Az újabb korra eső amerikai néptódulás­­ról beszélni sem kívánok. De a vázolt történeti tényeken ne cso­dálkozzunk, mert­ a népek élete nem tűr­heti az elzárkózást. A lényeg pedig úgy a történelmi múltban, mint a jelenben azon nyugszik, hogy a magyar nemzetbe beke­veredett idegen eredetű népek legnagyobb része kész volt a nemzet múltját, történel­mi emlékeit, vitézségét, a haza védelmére irányuló készségét, intézményeinek és szabadságának szeretőjét magáévá tenni és a magyar soha sem mérlegelte, hogy mennyi uncia idegen vér van kiben, hanem a­ki egyszer mellénk állt, azt szive és telke szerint­­igaz­i fajmagyarnak ismertük el és így kell ennek a jövőben is lennie. Állítom, hogy a keveredés nálunk sem­mivel sem,is erősebb, mint a többi európai népnél, kivéve talán a félre eső vidékeken lakó, kis számú albánokat és görögöket, de a tengereken kóborló szaracénok vére azokban is lesz. Kétségtelenül feltűnő, hogy m­íg az ola­szok, a franciák, angolok a nagy kevere­dések után újból nyelvi egységükhöz jutot­tak, addig a magyar és az osztrák németek sok nyelvűek maradtak; ennek okait tör­ténelmi tanulmányozás útján meg lehetne állapítani, de nem volna célszerű részletes kutatások nélkül a kérdésbe elmerülni. Rudnay Béla. NAPIHÍREK. Olvasóinkhoz. 1925 jan. hó 15-én új előfizetést nyitunk a Budapesti Hírlapra. Tisztelettel kérjük ol­vasóinkat, kiknek előfizetése jan. 15-én lejár, az előfizetést minél előbb megújí­tani szíveskedjenek, hogy a lapküldésben fennakadás ne legyen. — A megújításhoz szükséges postautalványt tegnapi számunk­hoz mellékeltük. Előfizetési árak: Egy hónapra . . . 40.000 korona­egyedévre .... 120.000 „ Budapesti Hírlap kiadóhivatala, tönbnek érzi magát a többinél. A frakcros kabátjában és panama-kalapjában ezt meg sem tehette. Fűteni kell és fűteni szén vagy fa nél­kül nem lehet, de Pista bácsi nélkül lehet. Mert gyakrabban elmaradt, nagyon kérette magát és bosszantott mindenkit, a­mikor múlt héten ismét megkezdte rendes és sür­gető jelentkezését, a legtöbb családnál be volt töltve a helye. Meg van még a frati­kos kabátja, meg a nagy kalapja is, ám — hogy szépen fejezzük ki magunkat — ki­kezdte őket az enyészet. Pista bácsi ugyan­is már nincs hivatalban, se vici, se szén­­hordó. Keresi szegény a régi összekötteté­seket. Hány Pista bácsi járkál ebben a nagy városban. _____ —jó. f Pista bácsi. Nálunk a házban Pista bácsinak szólí­totta mindenki, másutt talán Jóska, vagy János bácsi a neve. Hiszen mindenütt is­merik azt az alkalmi munkást, a­ki meg­határozott napokon bejár a házba, fölke­resi a neki ismerős családokat és a cseléd, vagy a­mi még gyakoribb, a családfő kí­séretében lemegy a pincébe, h­ogy szenet és fát hozzon, föl. Pista bácsi ilyen házi­­bátor volt. A bácsi elnevezés bizony nem nagyon illette meg, de mert a cselédnépség, bizonyára, hogy magát fiatalítsa, követke­zetesen lebácsizta, hát rajta ragadt ez a titulus. A mi Pisté, bácsink nagyon ág­ró is­z­akadt ember volt. Tavaly csaknem minden nap jelentkezett a házban, soha senki nem volt megakadva a szénbordással. Vagy korán reggel, vagy délután becsöngetett Pista bácsi mindenhová. A ruhája kopott, ron­gyos, elnyűtt bakancsát madzaggal drótozta össze, vagy zsákdarabokkal kötözte át, szé­pen megköszönte a mi pénzt kapott és csaknem táncolt örömében, ha reggel kis gugyit, délután meg valami ételmaradékot kapott. Haragosan emlegette azokat a la­kókat, a­kik mással hord átják föl a szenü­ket, vagy maguk hordják föl. (Mert ebben a drága világban ilyen vállalkozó szellemű ember is akad. Az igaz, hogy hamar meg­írnia.) A pincében, hogy lejártam vele, m­íg belelapátolta a szenet a zsákba, a­melyet odatartottam neki, elárulta szíve remény­ségét.­­•— No, ha jól megy minden, nemsokára állást kapok a Rókus-kórházban. Söpörni fogom az utat. Szegény embernek nem nagy az ambí­ciója és szegény a szerencséje. Pista bácsi is beérte ennyivel és még ez sem ütött be neki. Valami bibi lehetett a dologban, mert elárulta, hogy egyszer már söpört­­ a kór­házban, de némi nézeteltérése volt a gond­nokkal — mint mondta: odavágtam neki a söprőt — és elküldték. — Nem dobtak ki kérem, ne tessék ezt hinni, csak elzavartak. E finom megkülönböztetés azonban a tényen nem változtatott semmit: Pista bá­csi kicsöppent az „állásból“, a­melyet most visszavárt. Megcsalta a reménysége. Nyáron át nem láttuk. Tél eleje óta na­gyon vártuk. Nem jelentkezett. Úgy segí­tettünk magunkon, a­hogyan tudtunk: néha kaptunk embert, a­ki fölhord­ta a szenet, legtöbbször magunk cipeltük föl. Egyik hiid­eg napon azután váratlanul megjelent a házban Pista bácsi. Mekkora változás esett rajta! Derékba szabott hosz­­szu télikabát pompázott rajta és széles ka­rimájú művészkalap díszítette a fejét. Egy másik, kopottabb kalapot meg a zsebéből húzott elő és­­a­mikor lement a pincébe, ezt az ócskábbat tette a fejére. A hosszú, há­tul fecskefarkszerűen kettéváló kabátjában hordta föl a szenet. A ház tele volt csodál­kozással: — Ejnye, milyen nagyszerűen költöz­ködött a Pista bácsi! — Frakkban hordja a szenet! — Pista bácsi, mekkora úr lett! Csak hallgatta, mosolygott és egyre rit­kábban, pontatlanabbá jelentkezett. Meg­kérdeztem tőle: — Mi van magával, Pista, hogy most sohasem tartja meg a szavát? Keddre ígéri, hogy eljön és csak pénteken látjuk; ha szerda délutánra rendeljük és meg is ígéri, szombat délután jön el, így nem ve­hetjük hasznát. Más után kell néznünk. — Hja kérem, hivatalban vagyok, vici lettem. A­mióta hivatalba lépett, szájgerolt. Drá­gább lett a munkája. De rosszabb is. Rit­kábban jött és kevesebbet tett a zsákba. Mintha a hivatal adta tekintélytöbbletet akarta volna érvényesíteni és azt akarta volna megmutatni, hogy a­kinek már va­lami enne, rangja van, annak joga van ahhoz is, hogy megválogassa a munkát és lehetőleg úgy tüntesse föl magát, mint a­ki nem szorul másra. Még szerencse, hogy a vicik is nem rendszeresítenek a maguk számára valami formaruhát, mert akkor Pista bácsi alighanem hatósági jogokat próbált volna érvényesíteni. Hiszen min­denki, mihelyt formaruha már rajta, kü­ 18 ki még táncolt "CiterSlfvia Dunaföldvári levelezőnk árja: A minap meglátogattam az itteni kir. közjegyzőnek édesanyját, özvegy Pergel Józsefné úriasz­­szonyt, a­kinek édesatyja, a szabadságharc idejében orvos volt Nagykárolyban. Pergel Józsefné most 94 éves, hófehér hajú matróna, de emlékező tehetsége ma is oly tiszta és üde, hogy szinte csodálatos. Kér­désemre, hogy ismerte-e Petőfit, boldog mo­sollyal felelte: „Persze, hogy ismertem, még táncoltam is vele.“ Gondolom 1846- ban volt. —­ Mert tudja lelkem — szólt hozzám suttogva a matróna — Petőfi akkor szerel­mes volt a Juliskába, a Szendrey Juliskába, a­kik kint laktak Erdődön. — Én akkor 14 éves lányka voltam. Egy lakodalomban találkoztam Petőfivel. Nekem Vasvári Pali volt a táncosom. Az első négyesben Petőfi és Juliska voltak a vizavink. A körmagyarban pedig szomszé­dom volt Petőfi. Én lopva mindig lestem őket, mert tudtam, hogy szerelmesek. Ha csak álmodtam volna is, hogy az a fekete, tüskehajn­, fiatalember, valamikor a nem­zet halhatatlan lantosa lesz, majd jobban megnéztem volna. Mi akkor csak annyit tudtunk róla, hogy pesti író, a­ki már itt egy pár szép verset. A cigány már jobban ismertette, mert mikor uzsonnához asztal­hoz ültünk, Petőfihez is oda ment­ megkér­dezni, hogy mit játszon. Ha nem csalódom, a­z „Magasan repül a daru . . nótát húzta a cigány. De bizony a Szendrey Juli oda se hallgatott. Úgy elnézett mindnyá­junk feje fölött, mintha ott se lettünk volna. — Az uzsonna után csárdás volt és ab­ban engem és felkért Petőfi. De galambom, szó a mi szó, de nem jó táncos volt a lel­kem. Hanem a két szeme, az tüzelt, az gyújtott, abba Veszélyesebb volt bele­nézni ,mint a déli napba ...­­ És a galambősz matróna, lehunyja szem­pilláit, mintha még most is félne, a tüzes szempártól.­­ (Az időjárás.)­­ Meteorológiai Intézet jelenti: Az időjárás lényegében változatlan. A középeurópai zárt maximum területén éjjeli fagy mellet­ reggel ködös az idő, m­íg Észak­­nyugat-Európában az izlandi mély (743 min.), depresszió hatása alatt erős délnyugati lég­áramlás mellett, enyhe. Hazánkban az idő csendesebb letz és ma reggelre csaknem álta­lánosan ködös. A hőmérséklet az éjfél általá­nosan 1—5° C.-szal a fagypont alá szállott, nappal 5—10*-kal (max. Budapesten -f HP­C.) fölém­ emelkedett. Csapadékot nem jelentettek. Időjóslat: Csendes, hidegebb és jobbára ködös idő. — (A belügyminiszter felesége pár nap múlva elhagyhatja a kórházat.) Irakovszky Iván belügyminiszter felesége Sándor Jolán néhány héttel ezelőtt — mint­ már jelentet­tük — man­dulaoperáción ment keresztül. Az operáció sikerült, azonban a beteg gyó­gyulása a még mindig jelentkező láz és egyes szív­működési zavarok következtében elhúzódott. A belügyminiszter feleségének állapota az utóbbi napokban lényegesen javult úgy, hogy most már rövidesen el­hagyhatja a Vöröskereszt-kórházat, a­hol ezideig a gégészeti osztály pavillonjában feküdt .­ (A volt japán belügyminiszter Buda­pesten.) T. Kawamura volt japán belügy­miniszter és a szenátus örökös tagja euró­pai utazása során tegnap Budapestre érke­zett. A legközelebbi napokban a kormányzó magánkihallgatáson fogadja a jeles japán politikust, a­kit budapesti idézése alatt frano K­unatoshi, a bécsi japán követség megbízottja és Mezei István dr., a Magyar Nippom-társaság igazgatója kalauzolnak.­­ (Új meghívott tanár a Műegyetemen.) A Királyi József Műegyetem tanácsa Vitter- Szántó Endre dr. okleveles ügyvéd, m­inisz­­te­tri titkárit, a budapesti állami kereske­delmi szaktanfolyam tanárát meghívta a Részvétultársaságok tora című tárgynak a Műegyetem közgazdasági osztálya kebelé­ben leendő előadására.­­•

Next