Budapesti Hírlap, 1925. január (45. évfolyam, 1–25. szám)
1925-01-14 / 10. szám
6 Éjtüksie Hémstország ImMM hailülárMHt? — Megszűnt a békeszerződésben megszabott firakat. — Az építés kérdése az amerikai parlamentben. — Amikor nemrégiben a németeknek egy Zeppelin léghajója Amerikába repült, a francia sajtó egyhangúan megkonditotta a vészharangot és követelte a friedrichshafeni Zeppelin-művek lerombolását. Most azután azzal az érdekes kérdéssel: várjon szabad-e Németországnak Zeppelint és általában repülőműveket építeni, avagy sem, az amerikai parlament is foglalkozni fog. Washingtoni jelentés szerint ugyanis Fish republikánus képviselő határozati javaslatot terjesztett be, amelyben felhívja.'goudge elnököt, hogy tájékoztassa a Házat a nagykövetek tanácsának magatartásáról abban a kérdésben, amelyet a kereskedelmi léghajózást a katonai léghajózástól megkülönböztető fogalom meghatározás revíziója alkalmával elfoglalt. Fisc szerint, a tanács megengedte Németországnak a kereskedelmi légi járóművek építésének újból való megkezdését és 1922. május havában bejelentette, hogy a légiközlekedésre vonatkozó határozatok revízióját két éven belül megtartják. Fish kérdésében benne van a felelet is, Németország építhet repülőjáróműveket, ebben a kérdésben azonban a döntést Amerika állásfoglalása fogja meghozni. Az Országos Levéltár freskói. 'Az Országos Levéltár, Magyarország ezeréves történetére vonatkozó írott források és állami okiratok legfőbb őrzője, külsőleg és belsőleg átszervezve immár uj '-otthonában folytatja munkásságát. A Budavár fokán emelkedő uj palota méreteiben s szakszerű berendezés tekintetében ma a kontinens legelső levéltára. Küzdelmes esztendők nehéz munkája tette lehetővé fölépítését, ma már nagyobb része belsőleg is készen áll s kutató- és tanácstermének művészi díszítése vár befejezésre. Ennek megvalósítását az intézet Klebelsberch Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter lelkesérdeklődésének és szaktudásának, köszönheti, a ki, hogy a magyar musta piisékednek méltó, díszes környezetet teremteni, a tanácstermet s a kutatók számára berendezett nagy termet falfestményeikkel disziheti, fölélszítve ezzel a múlt század nagy freskófestészetének hagyományait a monumettáns föladatok megoldása elé állítva művészeinket. A kurtó-teremben öt nagy falmező kínálkozott díszítésre. A megbízás Outfits Andornak jutott, akinek erős monumentális érzékkel megalkotott kompozíciói, dekoratív fölfogású, gobelinszerű freskói tavaszra remélhetően készen várják az érdeklődőket s méltó díszei lesznek a nagyteremnek. A nagyobb falmezők egyikére szimbolikus ábrázolás került: a magyar történetem korszakai, a kort jellemző, kimagasló alakjaiban megszemélyesítve. A vele szemközt eső falsikon a magyar történetírás és levéltár-ügy kiválóságait látjuk az ország régi levéltárát szimbolizáló, okiratokkal teli levelesláda körül, mis a háttérben feltűnik a már megvalósult igéről, az új palota körvonala. A hosszanti fal három gótikus tvmezőjének képei a XVII., XVIII. és XIX. század egy-egy nagy nádorát ábrázolják, akiknek az ország levéltárügyének szolgálatában elévülhetetlen érdemeik vannak. Ez a három freskó különösképp szemcsés alkotása a mesternük. Könnyedén oldja meg az arkitektűrétől szabott nehézségeket s a mellett, hogy az egyes ábrázolásokon belül stílusban, fölfogásban is a kart jellemzi, nagyvonalú egységbe tudja foglalni a hármas kompozíciót. Az első mezőbe a XVII. század nagy nádora, Esterházy Miklós gróf került, a mint Illésházy nádor özvegyének, Pálffy Kata grófnőnek jelenlétében a rendektől átveszi egy kis ládában, az ország iratait s fogadalmat tesz, hogy sértetlenül fogja azokat megőrizni. A középső kép az Országos Levéltár tulajdonképpeni megalapítóját, Batthyány Lajos grófot ábrázolja, a kinek fölszólítására a főurak, élükön Bankóczy prímással letétbe helyezik családi irataikat az ország levéltárában. A harmadik mezőssen, biedermeier dolgozószobában ülve, régi okiratok és akták tanulmányozásában elmerülve,József nádort látjuk, a kinek kormányzati működéséről szóló többszáz csomó iratot, köztük nagy tömeg sajátkezű fogalnazatot őriz az Országos Levéltár. A nádor-freskók a nagy elődök méltó unokáinak köszönhetik létrejöttüket. József nádor képének költségeit Pest-Buda újjáfűzőjének unokája, József királyi herceg vállalta s a nagyemlékű és iránt érzett ke Budapesti Hírlap 1925 január 14. (10. sz.) gyeletből fakadó áldozatkészségével hálára kötelezte a hazai történetkutatás és levéltárügy minden barátját, egyben pedig példát mutatott arra, hogy a művészet és kulturánnak a pártolása nagy hagyományok örököseinek ,— a mai nehéz időkben tán inkább, mint valaha — méltó és nemes kötelessége. Példája nem is maradt visszhang nélkül. Művészi múltúnk legnagyobb mecénásainak unokája, Esterházy Pál herceg, követve az ősök hagyományait s nemes elhatározással vállalta Esterházy Miklós képének megfestetését s ezzel újabb bizonyságát adta a közügyük iránti érdeklődésének, tudományt és művészetet pártoló lelkes áldozatkészségének. Faj vagy típus. — Válasz van felolvasásra. — A napilapok beszámoltak röviden Vikár Bélának az Urániában tartott felolvasásáról mely azt az állítást tartalmazza, hogy a magyarság több mint húszféle nép összeolvadásából keletkezett s e nagyfokú keveredésnél fogva magyar fajról nem, csakis magyar típusokról lehet szó. A felolvasásban bizonyára föl van sorolva az a több mint húszféle nép, mellyel az összekeveredés történt, és pedig kellően részletezett bizonyítékokkal, mert a történelem ilyen nagyarányú keveredésről ezideig nem tudott és így azt bizonytani kell. Mivel azonban a lapok közlései Zichy István gróf kutatásait is említik, erre nézve szükségesnek látom megjegyezni, hogy a mongol-tatár népekkel való keveredést illetőleg idáig a legkisebb történelmi vagy nyelvészeti bizonyítékkal sem rendelkezünk, mihez képen Zichy gróf és a vele egyetértő irók kizárólag föltevésekre alapítják állításaikat, melyeket a föltevés lehetetlen voltának bizonyításával, azt hiszem, nem volna nehéz megcáfolni. A többi néppel való keveredés fokának megítélése céljából szem előtt kell tartanunk, hogy az összes kulturnépek többkevesebb keveredésen mentek keresztül és faj voltukról még sem mondottak le. Közvetetten szomszédaink közül számtalan néppel keveredtek az osztrák németek, a csehek, lengyelek, románok, szerbek, bolgárok. Az oroszok már Krisztus születése előtt az általuk lakott területen átvonuló germán törzsek, azután későbben a gótok és más germán népek, majd Rurik népének révén az északi germánok, a finnek, észtek, lettek, kazárok és különösen a tizedik század előtt erős mongol-tatár törzsek, de számtalan más ázsiai nép felszívásával igen nagy számú idegen elemet ölve szíottak magukba. A németek északon sok szlávot szívtak föl; a franciák kelta, gall, ital, bask, gót, frank, vandal, normann, burgundi elemek összekeveredéséből lettek nemzetté, mindegyik rész többet tévén ki, semmint amennyit az általunk befogadott összes idegen népek kitettek,amit az angolokról és az Olaszokról szintén állíthatunk. Az angol nemzet keltákból, skótokból, írekből, angolszászokból, norntainokról, dánokból és még egy csomó benszülött népből, az olasz többféle italokból, egyiptomiakból, föníciaiakból, görögökből, gótokból, longobardokból, vandálokból, szaracénokból stb. alakult ki. De a zsidók sem maradtak ősi fajuk mellett, mert ma már több a mongoltatár eredetű kazárokból zsidóvá lett hitsorsosuk, semmint amennyien Palesztinából eredeztethetők, pedig már Babilonban, Egyiptomban, Palesztinában, későbben az arabok között szintén vérkeveredésen estek keresztül. Az újabb korra eső amerikai néptódulásról beszélni sem kívánok. De a vázolt történeti tényeken ne csodálkozzunk, mert a népek élete nem tűrheti az elzárkózást. A lényeg pedig úgy a történelmi múltban, mint a jelenben azon nyugszik, hogy a magyar nemzetbe bekeveredett idegen eredetű népek legnagyobb része kész volt a nemzet múltját, történelmi emlékeit, vitézségét, a haza védelmére irányuló készségét, intézményeinek és szabadságának szeretőjét magáévá tenni és a magyar soha sem mérlegelte, hogy mennyi uncia idegen vér van kiben, hanem aki egyszer mellénk állt, azt szive és telke szerintigazi fajmagyarnak ismertük el és így kell ennek a jövőben is lennie. Állítom, hogy a keveredés nálunk semmivel sem,is erősebb, mint a többi európai népnél, kivéve talán a félre eső vidékeken lakó, kis számú albánokat és görögöket, de a tengereken kóborló szaracénok vére azokban is lesz. Kétségtelenül feltűnő, hogy míg az olaszok, a franciák, angolok a nagy keveredések után újból nyelvi egységükhöz jutottak, addig a magyar és az osztrák németek sok nyelvűek maradtak; ennek okait történelmi tanulmányozás útján meg lehetne állapítani, de nem volna célszerű részletes kutatások nélkül a kérdésbe elmerülni. Rudnay Béla. NAPIHÍREK. Olvasóinkhoz. 1925 jan. hó 15-én új előfizetést nyitunk a Budapesti Hírlapra. Tisztelettel kérjük olvasóinkat, kiknek előfizetése jan. 15-én lejár, az előfizetést minél előbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lapküldésben fennakadás ne legyen. — A megújításhoz szükséges postautalványt tegnapi számunkhoz mellékeltük. Előfizetési árak: Egy hónapra . . . 40.000 koronaegyedévre .... 120.000 „ Budapesti Hírlap kiadóhivatala, tönbnek érzi magát a többinél. A frakcros kabátjában és panama-kalapjában ezt meg sem tehette. Fűteni kell és fűteni szén vagy fa nélkül nem lehet, de Pista bácsi nélkül lehet. Mert gyakrabban elmaradt, nagyon kérette magát és bosszantott mindenkit, amikor múlt héten ismét megkezdte rendes és sürgető jelentkezését, a legtöbb családnál be volt töltve a helye. Meg van még a fratikos kabátja, meg a nagy kalapja is, ám — hogy szépen fejezzük ki magunkat — kikezdte őket az enyészet. Pista bácsi ugyanis már nincs hivatalban, se vici, se szénhordó. Keresi szegény a régi összeköttetéseket. Hány Pista bácsi járkál ebben a nagy városban. _____ —jó. f Pista bácsi. Nálunk a házban Pista bácsinak szólította mindenki, másutt talán Jóska, vagy János bácsi a neve. Hiszen mindenütt ismerik azt az alkalmi munkást, aki meghatározott napokon bejár a házba, fölkeresi a neki ismerős családokat és a cseléd, vagy ami még gyakoribb, a családfő kíséretében lemegy a pincébe, hogy szenet és fát hozzon, föl. Pista bácsi ilyen házibátor volt. A bácsi elnevezés bizony nem nagyon illette meg, de mert a cselédnépség, bizonyára, hogy magát fiatalítsa, következetesen lebácsizta, hát rajta ragadt ez a titulus. A mi Pisté, bácsink nagyon ágró iszakadt ember volt. Tavaly csaknem minden nap jelentkezett a házban, soha senki nem volt megakadva a szénbordással. Vagy korán reggel, vagy délután becsöngetett Pista bácsi mindenhová. A ruhája kopott, rongyos, elnyűtt bakancsát madzaggal drótozta össze, vagy zsákdarabokkal kötözte át, szépen megköszönte a mi pénzt kapott és csaknem táncolt örömében, ha reggel kis gugyit, délután meg valami ételmaradékot kapott. Haragosan emlegette azokat a lakókat, akik mással hord átják föl a szenüket, vagy maguk hordják föl. (Mert ebben a drága világban ilyen vállalkozó szellemű ember is akad. Az igaz, hogy hamar megírnia.) A pincében, hogy lejártam vele, míg belelapátolta a szenet a zsákba, amelyet odatartottam neki, elárulta szíve reménységét.•— No, ha jól megy minden, nemsokára állást kapok a Rókus-kórházban. Söpörni fogom az utat. Szegény embernek nem nagy az ambíciója és szegény a szerencséje. Pista bácsi is beérte ennyivel és még ez sem ütött be neki. Valami bibi lehetett a dologban, mert elárulta, hogy egyszer már söpört a kórházban, de némi nézeteltérése volt a gondnokkal — mint mondta: odavágtam neki a söprőt — és elküldték. — Nem dobtak ki kérem, ne tessék ezt hinni, csak elzavartak. E finom megkülönböztetés azonban a tényen nem változtatott semmit: Pista bácsi kicsöppent az „állásból“, amelyet most visszavárt. Megcsalta a reménysége. Nyáron át nem láttuk. Tél eleje óta nagyon vártuk. Nem jelentkezett. Úgy segítettünk magunkon, ahogyan tudtunk: néha kaptunk embert, aki fölhordta a szenet, legtöbbször magunk cipeltük föl. Egyik hiideg napon azután váratlanul megjelent a házban Pista bácsi. Mekkora változás esett rajta! Derékba szabott hoszszu télikabát pompázott rajta és széles karimájú művészkalap díszítette a fejét. Egy másik, kopottabb kalapot meg a zsebéből húzott elő ésamikor lement a pincébe, ezt az ócskábbat tette a fejére. A hosszú, hátul fecskefarkszerűen kettéváló kabátjában hordta föl a szenet. A ház tele volt csodálkozással: — Ejnye, milyen nagyszerűen költözködött a Pista bácsi! — Frakkban hordja a szenet! — Pista bácsi, mekkora úr lett! Csak hallgatta, mosolygott és egyre ritkábban, pontatlanabbá jelentkezett. Megkérdeztem tőle: — Mi van magával, Pista, hogy most sohasem tartja meg a szavát? Keddre ígéri, hogy eljön és csak pénteken látjuk; ha szerda délutánra rendeljük és meg is ígéri, szombat délután jön el, így nem vehetjük hasznát. Más után kell néznünk. — Hja kérem, hivatalban vagyok, vici lettem. Amióta hivatalba lépett, szájgerolt. Drágább lett a munkája. De rosszabb is. Ritkábban jött és kevesebbet tett a zsákba. Mintha a hivatal adta tekintélytöbbletet akarta volna érvényesíteni és azt akarta volna megmutatni, hogy akinek már valami enne, rangja van, annak joga van ahhoz is, hogy megválogassa a munkát és lehetőleg úgy tüntesse föl magát, mint aki nem szorul másra. Még szerencse, hogy a vicik is nem rendszeresítenek a maguk számára valami formaruhát, mert akkor Pista bácsi alighanem hatósági jogokat próbált volna érvényesíteni. Hiszen mindenki, mihelyt formaruha már rajta, kü 18 ki még táncolt "CiterSlfvia Dunaföldvári levelezőnk árja: A minap meglátogattam az itteni kir. közjegyzőnek édesanyját, özvegy Pergel Józsefné úriaszszonyt, akinek édesatyja, a szabadságharc idejében orvos volt Nagykárolyban. Pergel Józsefné most 94 éves, hófehér hajú matróna, de emlékező tehetsége ma is oly tiszta és üde, hogy szinte csodálatos. Kérdésemre, hogy ismerte-e Petőfit, boldog mosollyal felelte: „Persze, hogy ismertem, még táncoltam is vele.“ Gondolom 1846- ban volt. — Mert tudja lelkem — szólt hozzám suttogva a matróna — Petőfi akkor szerelmes volt a Juliskába, a Szendrey Juliskába, akik kint laktak Erdődön. — Én akkor 14 éves lányka voltam. Egy lakodalomban találkoztam Petőfivel. Nekem Vasvári Pali volt a táncosom. Az első négyesben Petőfi és Juliska voltak a vizavink. A körmagyarban pedig szomszédom volt Petőfi. Én lopva mindig lestem őket, mert tudtam, hogy szerelmesek. Ha csak álmodtam volna is, hogy az a fekete, tüskehajn, fiatalember, valamikor a nemzet halhatatlan lantosa lesz, majd jobban megnéztem volna. Mi akkor csak annyit tudtunk róla, hogy pesti író, aki már itt egy pár szép verset. A cigány már jobban ismertette, mert mikor uzsonnához asztalhoz ültünk, Petőfihez is oda ment megkérdezni, hogy mit játszon. Ha nem csalódom, az „Magasan repül a daru . . nótát húzta a cigány. De bizony a Szendrey Juli oda se hallgatott. Úgy elnézett mindnyájunk feje fölött, mintha ott se lettünk volna. — Az uzsonna után csárdás volt és abban engem és felkért Petőfi. De galambom, szó a mi szó, de nem jó táncos volt a lelkem. Hanem a két szeme, az tüzelt, az gyújtott, abba Veszélyesebb volt belenézni ,mint a déli napba ... És a galambősz matróna, lehunyja szempilláit, mintha még most is félne, a tüzes szempártól. (Az időjárás.) Meteorológiai Intézet jelenti: Az időjárás lényegében változatlan. A középeurópai zárt maximum területén éjjeli fagy mellet reggel ködös az idő, míg Északnyugat-Európában az izlandi mély (743 min.), depresszió hatása alatt erős délnyugati légáramlás mellett, enyhe. Hazánkban az idő csendesebb letz és ma reggelre csaknem általánosan ködös. A hőmérséklet az éjfél általánosan 1—5° C.-szal a fagypont alá szállott, nappal 5—10*-kal (max. Budapesten -f HPC.) fölém emelkedett. Csapadékot nem jelentettek. Időjóslat: Csendes, hidegebb és jobbára ködös idő. — (A belügyminiszter felesége pár nap múlva elhagyhatja a kórházat.) Irakovszky Iván belügyminiszter felesége Sándor Jolán néhány héttel ezelőtt — mint már jelentettük — mandulaoperáción ment keresztül. Az operáció sikerült, azonban a beteg gyógyulása a még mindig jelentkező láz és egyes szívműködési zavarok következtében elhúzódott. A belügyminiszter feleségének állapota az utóbbi napokban lényegesen javult úgy, hogy most már rövidesen elhagyhatja a Vöröskereszt-kórházat, ahol ezideig a gégészeti osztály pavillonjában feküdt . (A volt japán belügyminiszter Budapesten.) T. Kawamura volt japán belügyminiszter és a szenátus örökös tagja európai utazása során tegnap Budapestre érkezett. A legközelebbi napokban a kormányzó magánkihallgatáson fogadja a jeles japán politikust, akit budapesti idézése alatt frano Kunatoshi, a bécsi japán követség megbízottja és Mezei István dr., a Magyar Nippom-társaság igazgatója kalauzolnak. (Új meghívott tanár a Műegyetemen.) A Királyi József Műegyetem tanácsa Vitter- Szántó Endre dr. okleveles ügyvéd, minisztetri titkárit, a budapesti állami kereskedelmi szaktanfolyam tanárát meghívta a Részvétultársaságok tora című tárgynak a Műegyetem közgazdasági osztálya kebelében leendő előadására.•