Budapesti Hírlap, 1925. január (45. évfolyam, 1–25. szám)

1925-01-14 / 10. szám

10.a juntui­ 11. (10. gc.)5 el gyilkos asszony az ügyészségen. A 8 nyomozást nagyiában isefejezték­. — Kutatás régi bűnök után. — * Négy napi munka után a rendőrség tel­jesen elkészült azzal a nyomozással, a me­lyet a szerencsétlen véget ért hentesmester elpusztításának földeritésére megindított. Léderer főhadnagy feleségét, továbbá a főhadnagy testvéröccsét ma délután két órakor már átszállították az ügyészség Markó­ utcai fogházába. Ez az intézkedés azonban csak azt jelenti, hogy a nyomozás­ban kis pihenő következik, hogy talán már holnap újult erővel fogjanak hozzá az el­múlt esztendők titokban maradt bűnügyei­nek földerítéséhez. A pozsonyi titok. Mai számunkban ismertettük azt a je­lentést, a­melyet tegnap a pozsonyi rend­őrség küldött telefonon a budapesti főka­pitányságnak, a­mely arról szól, hogy 1998-ban nyomtalanul eltűnt egy dúsgaz­dag bécsi úr Pozsonyból, a­ki ott látoga­tóban volt a fiatal Léderer házaspárnál. A főkapitányságon a pozsonyi jelentésre nyo­mozni kezdtek s ma reggel, mikor Rado­­csay Jenő dr. rendőrkapitány ismét maga elé vezettette Léderer Gusztávnlét, majd utána sógorát, Léderer Sándort, megkísé­relte őket vallomásra bírni. Ez a kísérlete azonban meddő maradt, mert sem az asz­­szony, sem pedig sógora nem akartak hal­­l­tani arról, hogy bármi közük van a gaz­dag nagybácsi eltüntetésében. A déli órákban újra jelentkezett a po­zsonyi rendőrigazgatóság s jelentette, hogy tegnap sikerült megtalálnia azt a sétapál­cát, a­melyet az eltűnt öreg úr vitt magá­val Pozsonyba, a­mikor Schwarz Máriához látogatóba ment. Közölte a pozsonyi rend­őrség azt is, hogy a bécsi látogató titokza­tos eltűnésére nézve tegnap kihallgatták Léderer Gusztáv édesapját, Léderer János szabót. Az öreg szabó kihallgatása során igyekezett fiát és menyét menteni s ha­sonlóképpen menteni igyekeztek őket azok, a­kiket Léderer János házanépéből a po­zsonyi rendőrség kihallgatott. A lágymányosi lelet. Egyelőre hasonlóképpen teljesen nega­tív eredménnyel végződött Léderer Gusz­tu­nné kihallgatása a lágymányosi földárá­ból­ holttest ügyében is. Erre a gyilkos­ságra nézve, mint ismeretes, már tegnap kérdéseket intéztek az asszonyhoz, a­ki ki­jelentette, hogy semmiféle feleletre nem hajlandó. Ma már, mikor a nyomozást ve­zető kapitány kérdéseket intézett hozzá, bőbeszédűbb volt. Kijelentette, hogy bár tegnap azt mondatta, hogy ebben az ügy­ben nem akar semmiféle nyilatkozatot tenni, ma már a legh­atározottabban kije­lenti, hogy a lágymányosi földarabolt holt­test dolgában sem neki, sem térnének semmi szerepe nem volt. De úgy látszik, maga is érezte, hogy kijelentéseinek a rendőrség előtt abszolúte semmi súlya nincs s ezért nyomban hozzátette, hogy arra az időre alibit is tud igazolni. Azt mondotta, hogy abban az időben Reichen­­hallban üdült, férje pedig Nyugatmagyar­­országom tartózkodott. A rendőrkapitány most már megkísé­relte, hogy ezeknek a kijelentéseknek a birtokában még néhány kérdést intézzen az asszonyhoz a ki azonban semmiféle faggatásra sem volt hajlandó többet mon­dani, te- Zivataros múlt. A rendőr rég detektívjei tudvalévően már napok óta azzal fárad­olnak, hogy megállapítsák a rablógyilkos főhadnagy­nak és kétes multu ,feleségének előéletét. Az asszonyról egy-kettőre igen sok dolgot megtudtak a főkapitányságon s ebben kü­lönös segítségére volt a pozsonyi rend­­őrség. Megállapította a rendőrség, hogy Schwarz Mária egyáltalán nem volt gaz­dag szülők gyermeke, a­mint ő mondotta, mert apja egy szegény, stájerországi bak­­ter volt. A leány, hogy könnyítsen apjának megélhetésére, már 1912-ben elkerült ott­honb­ól és hamarosan bekerült a pozsonyi Szecesszió­ kávéházija kaszk­oének. Két évig volt ebben az állás útján és ezalatt is­merkedett meg az erőszakos természetű diákkal, Léderer Gusztávval. Az ismeretség­­hűs viszony lett, a­mely azonban nem volt eg­yettem eseménye Schwarz Mária életé­nek. 1914-ben Schwarz Mária kinőtt a Po­zsonyi keretekből és Bécsbe költözött, a­hol három év alatt három különböző kávéház­ban volt kaszínnó. Mikor három évvel ké­sőbb, 1917-ben visszakerült Pozsonyba, megújította ismeretségét Stederer Gusztáv­val, a­ki hamarosan nőül is vette. Kevéssel házasságuk megkötése után történt a dús­gazdag bécsi nagybácsi lát­ogatása és eltű­nése. Misei azonban a tisztnek kellemetlen volt feleségének kényes múltja, a forrada­lomkor áthelyeztette magát Pozsonyból Budapestre s itt volt a kommunizmus ki­töréséig, amikor Szegedre került. Szegedről akkor jöttek Budapestre, a mikor a külö­nítményeik is ide jöttek s magukkal hozták a gazdászati tisztet is. Léderer Gusztávról kétségtelenül tudják már, hogy egyike volt azoknak, a kik az ismeretlenség homályában résztvettek kü­lönféle atrocitásokban s a kik a nemzeti hadsereg egyenruhájáér­t visszaéltek. Annál a különítménynél, a­hol csupán gazdászati tiszt volt, hamarosan indexre került, a­mi nem akadályozta meg őt abban, hogy föl ne csapjon a Britanniások közé. De itt sem maradhatott sokáig s csak az a csodá­latos, hogy ennyi bizonytalan és kétes be­­csületességű ténykedés után miként tudta ügyeit úgy elsimítani, hogy ki tudta magát neveztetni vidékr­e a csendőrséghez. Nem­ lehetetlen, sőt valószínű, hogy ennél a lépé­sénél meg nem engedett utón járt el. A nyomozás mindenesetre tisztázni fogja zivataros életének ezt a momentumát is. A gyilkosok átkísérése. Délután két órakor már teljesen befe­jezték a kihallgatásokat a tölgyfa­ utcai gyilkosság dolgában és ezért megtették a szükséges intézkedéseket, hogy Léderer Gusztáváét és Léderer Sándort átszállítsák az ügyészségre. Egy órával később már detektívek kísérték le a cellából a két­­ rabot s levezették az udvaron várakozó tolonckocsihoz, a­hol betörőkkel és néhány kisebb csalóval együtt őket is elhelyezték a kis rekeszekre osztott zöld kocsiban. Az asszony és Léderer Sándor is a detektívek között lehajtott fővel jött le­ a lépcsőn, te­kintetüket egy pillanatra sem emelték föl. Mikor a kocsihoz értek, síelve bújtak be a kényelmetlen zárkába s a kocsi mindjárt megindult velük a Markó­ utca felé. Képzelt bűnügyek. A fölfedezett rablógyilkosság borzalmas részletei érthető módon izgalomban tartják a főváros lakosságának széles rétegeit. Nyil­ván ennek az izgalomnak eredménye, hogy a főkapitányságra számos olyan bejelentés érkezik, a­mely fantasztikus rémregénye­­ket ad elő s végül kiderül, hogy egy szó sem igaz belőlük. Ma két ilyen érdekesebb bejelentés is történt, melyekről a nyomozó hatóság csakhamar megállapította, hogy egy betű sem igaz belőlük. Az eszünket egy Gölcsei Gizella nevű szobaleán­y tette, a­ki elmondotta, hogy a Miksa­ utca 9. számú házban levő szolgá­lati helyén az úriszobában egy levágott vé­res kézit látott. Hozzátette vallomásához azt is, fiver a kéz láttára félig elájult és magához térve, a rendőrségre sietett, mert azt hiszi, hogy a véres kéz összefüggésben van a Léderer-gyilkossággal. Koós Géza dr. rendőrfőtanácsos, a kerület vezetője, detek­­tíveket küldött a jelzett lakásba, a­kik az uriszoba egyik sötét szögletében csakugyan találtak egy kitűnően imitált nipszkezet, a­mely ott feküdt egy asztalkán, m­­int dísz­­tárav. A kéz úgy ejthette rémületbe a szoba- Ieányt, hogy a gipszkézen visszatükröződött az uriszoba vörös villamoskörtéjének fénye. Egy másik bizalmas följelentés viszont a­ főkapitányságra érkezett, a­mely azt tu­datta, hogy a Léderer-házaspár a meggyil­kolt hentesm­ester húsát megetette vendé­geivel. Meg is nevezett egy családot, mely Lédereréktől négy kiló húst kapott, a­me­lyet meg is ettek. Ebben az ügyben detek­­tíveket bíztak meg a nyomozással, a­kik hamarosan kiderítették, hogy a bizalmas följelentés egy kis fiú meséje. A fiúcska ugyanis valóban ismeri azt a családot, a me­ly l­édererékkel jóviszonyban volt s a­kik többször ebédeltek együtt Lédererék­­kel. Mivel pedig azt hallotta, hogy a csa­lád egy alkalommal négy kiló húst vett át Léderer Gusztávtól, a gyermek ehhez már hozzátette hogy a hús a hentesmester holt­testéből való volt. A detektívek megállapí­tották, hogy a család tényleg kapott négy kiló húst Léderertől, de nem most, ha­nem már évekkel ezelőtt, a mikor még Léderer élelmező tiszt volt s ebben a minő­ségében tényleg juttatott olcsó húst isme­rőseinek, sikkasztás miatt keresi. A Budapesten el­követett gyilkossággal kapcsolatosan több ízben történt említés egy bécsi utazónak eltűnéséről, a­kit állítólag a­­’rónag-külö­­nítm­ény­ tett el láb alól. Az eltűnt ember­nek a neve Reich Márkus, a­­ki Magyar­­országból jött feleségével együtt Bécsbe és mint utazó tartotta fenn magát. Egy üzleti útja alkalmával, a­mely három év előtt történt, Komáromba menít, a­hol az utazót a vagonból kivonszolták és azóta nem ér­kezett hír felőle. Az utazó eltűnése miatt a feljelentést Reich felesége tette meg s noha a nyomozás megindítása diplomáciai lépés következtében történt, minden kuta­tás eredménytelen maradt. Az a körülmény, hogy Lederer Gusztáv Reich eltűnésének idején Komáromban tartózkodott, valószí­nűvé teszi azt a feltevést, hogy részes Reich Márkus eltűnésében is. Léderer bécsi tartózkodása alatt nem a legkedvezőbb kö­rülmények között élt, különféle ügyletek­kel foglalkozott s anyagi helyzetén kártya­játékkal és lóversennyel akart javítani. Ledéremére vonatkozólag megállapították a hatóságok, hogy a törvényszék sikkasz­tás és a Margaretben levő járásbíróság pedig tolvajlás miatt keresi. el bécsi hatóságok is kere­sik a Lederer házaspárt. Bécsből jelenti tudósítónk telefonon. A bécsi biztossági hivatal megállapította, hogy Lederer Gusztáv 1920-ban tartózko­dott Bécsben s megérkezésekor szabálysze­rűen bejelentette magát. A bejelentőben nem főhadnagykén­t, hanem a kiviteli aka­démia növendékeként szerepelt és feleségét leánynevén jelentette be. A kijelentőlapon azt írta, hogy állandó tartózkodásra Ko­máromba utazik. Későbbi bejelentésről nincs a rendőrségnek tudomása. Megállapította a rendőrség, hogy Léde­rer Gusztáv bécsi tartózkodása idején sik­kasztást követett el, a­mely miatt a bécsi ügyészség ellene megindította az eljárást. Ez az eljárás azonban Ledérért már nem találta Bécsben s azóta a bíróság Ledérért Hodelka Ferenc portréja. A Kálvária-téren lévő Scheiring-kávé- százban ülök, a pénztár mellett egy kis asztalnál azon a széken, a­melyen a sze­rencsétlen véget ért Kodelka Ferenc ült egy héttel ezelőtt. Velem szemben ül Tö­rök József, a kávéház főpincére. A széles,­­ tágas s a külső Józsefváros miliőjétől­ jól-­­ esően elütő helyiségben békés polgárok ül­nek, a bejáratnál cigánybanda muzsikál, főképpen magyar nótákat. Természetesen Kodolkáról beszélgetünk, illetve csak a fizető beszél, a­ki visszaemlékezve a kávé­­ház régi vendégére, a következőket mondja: —­ Éppen ma egy hete, hogy Kodelka úr ezen a helyen ült. Itt mellette, a sarokasz­talnál két ügyeletes rendőr teljesített szol­gálatot s ők a tanúi, hogy a­mikor Kodelka dicsekedve a zsebébe nyúlt és százmilliót mutatott egy csomóban, azt mondottam: — Engem nem izgat a pénz. Jobb lesz, ha maga se mutogatja, mert hiába van otthon a Wertheim-szekrényébe a villany bevezetve, magától ezt a sok pénzt mégis elveszik. Magát egyszer meg fogják gyil­kolni a pénzéért. — Kodelka nevetve dugta vissza zsebébe a hatalmas összeget. Nagyon jó vendégünk volt. Hetenként többször megfordult ná­lunk, ilyenkor csak pár pohárka likőrt ivott s azután hazament. Jól ismertem őt, mert több ízben meghívott lakására. Szo­kása volt tudniillik, hogy záróóra felé ko­csiján egy közeli mulatóba ment, a­hol orosz fiuk zenekara játszik. Az orosz fiu­kat felpakkolta kocsijára s elvitte lakására. A lakásban egy pianínó állott és ilyen al­kalmakkor az oroszoknak reggelig szaka­datlanul kellett énekelni és táncolni. Sze­gény gyerekekről néha már csurgótt a ve­ríték s szinte lélekzetüket vesztették el, de ő olyankor gorombán rájuk kiáltott és a fiuk, hacsak nem akarta­k nagyobb gorom­baságot hallani, kénytelenek voltak a vég­­kimerülésig láncolni és dalolni. A Wert­­­leim-szekrényeben, noha mondom, betörés ellen villannyal volt biztosítva, pénz nem volt. A mulatozások alkalmával Kudelka mindig kinyitotta. Alul szivarok, cigaret­ták voltak, a felső rekeszben parfömök, a­melyekhez azonban nem volt szabad nyúl­ni. Néha megesett, hogy a társaságban nő is volt, de nem vetett rá ügyet. Főmulat­­sága a táncoltatás és énekeltetés volt. Ha valaki új ember volt a társaságban, mindig előszedte azt a fényképét, a­mely Károly király második visszatérése alkalmával mondott tábori misén öt, Károly király mögött díszmagyarban ábrázolta. Láthatóan tetszett önönmagának a képen, pedig rosz­­szul állt neki, mert hosszú orra volt és a szeme bandzsa. — Egészben volt itt Lédererrel és felesé­gével. Ez alkalommal a saját felesége is jelen volt. A két nőt kocsin Budára küldte, ő a társaság többi tagjával tovább mula­tott. Pénztárcája nem volt. A milliókat csak nadrágzsebébe gyűrte. Ruházatára nem fordított gondot. Azt mondotta, hogy a­kinek két olyan hatalmas brilliánsgyű­­rűje van, mint neki, az eltekinthet az ele­ganciától. A kávéház vendégei nem szeret­ték, mert goromba, kötözködő ember volt. Sokat zsidózott. Volt neki egy Bobby nevű kutyája, a­melyiknek, ha azt mondta: Ezt zsidó adta, a kutya nem fogadott el sem­mit. De azért nem volt zsidógyűlölő, csak éppen a hallott jelszókat vette át. Érdekes, hogy bármennyire is dicsekedett pénzével, mégis zsugori volt. Borravalót sohasem adott. Egyszer jókedvében belerúgott a nagybőgőbe és a megijedt cigánynak, csak másnap, józan állapotában fizette meg a kárt. Kökről soha nem beszélt, de tudtuk róla, hogy férjes asszonyokkal volt viszo­nya és ezeket pénzzel segítette. Hirtelen ha­ragú és mulatós ember volt. Naponta csak­­ három-négy órát aludt, de azért üzleti­­ ügyeit nem hanyagolta el. Pénzét hadsereg­­szállítással szerezte. Berúgva sohasem lát­ tam. Nagyon bírta az italt. Szerette a szép szomorú nótákat, a magyarokat és az oro­szokat. Bizalmas barátja nem volt. Egy al­kalommal, a­mikor a szomorú nóták hal­latára nagyon elbusult, így szőtt: — Három az egész emberiséget, de leg­jobban aagamat. — Hozzá hasonló anyagi viszonyok kö­zött lévő emberek társaságát nem kereste és látszott, hogy örömét leli abban, hogy minden mulatság alkalmával ő fizet. — A gyilkosság hire futótűzként terjedt el itt a környéken s nem mondok sokat, de legalább százan jöttek be hozzánk újsá­gért. Az emberek nem sajnálják. Legfel­jebb azt mondják: Kár, hogy ilyen csúnya véget ért. Nem szerették, mert hencegett. Pedig nem volt rossz ember, csak erősza­­kos.­­ Itt megszólal a­­kassziros kisasszony: — Én úgy félek! Mindig ha az ajtó nyí­lik, azt hiszem, hogy ő lép be rajta! És összegyűlnek körülöttem az emberek, mindegyik tud, vagy akar a szerencsétlen véget ért emberről valami érdekeset mon­dani. Komolyak, fontoskodók, csak a banda húzza egyformán, vígan, szomorúan a nó­tákat és a­mikor kiérek a kávéházból, még hallom Kodelka kedves nótáinak egyikét. Ha majd egyszer a síromon kivirít a rózsa ... M­­I. Plussolini a titkos egyesültek ellen. — Törvényjavaslat a titkos egyesülések megrendszabályozásáról. — Ily egyesü­leteknek tisztviselő nem lehet a tagja. — Mussolini határozott helytállása, nem lát­szik, mégis csak arra az eredményre fog vezetni, hogy az olasz kamarából kivonult ellenzéknek úgynevezett ,,alkotmányos“ cso­port­ja, mely Giolitti, Salandra és Orlando pártfrakcióiból áll, visszament a kamarába. Erre vall, hogy legújabb hítek szerint a három említett vezérpolitikus megállapodott valamely együttes parlamenti eljárás dol­gában. Az újjáalakított olasz kormány egyéb­ként új törvényjavaslatot terjesztett a ka­mara elé, a­mely arra akarja kötelezni az összes egyesületeket és testületeket, hogy alapító oklevelüket, szervezeti szabályukat s tagjaik névsorát is jelentsék­ be a rend­őrségnek. A javaslat legfontosabb rendel­kezése szerint az állami, tartományi és községi tisztviselők, továbbá az állami, tar­tományi és községi üzemek tisztviselői szá­mára szigorúan tilos, hogy titkos társulatok tagjai, vagy olyan társulatok tagjai lehes­senek, a­kik tagjaikat fölesketik. A tör­vény ellen vétőket elbocsátják. Bár a javaslat az egyházi rendeket is érinti, ellenzéki körökben azt hiszik, hogy főképp a szabadkőművesek ellen szól. * » Bécsi puha gallér.............. 3900 Kemény gallér prágai simpla... 11­ 500 „ „ „ dupla ... 12.900 l*a bécsi kemény gallér simpla.. 15.500 „ „ „ „ dupla .. 17.000 Prágai kézelő 16.500 l-a bécsi kézelő 19.000 Frakking L­a Frakkíng saját gyártmány kézelővel 110.000 16. 000 Márkás áruk, minden szám, minden fagon, árban, minőségben szenzáció!

Next