Budapesti Hírlap, 1925. január (45. évfolyam, 1–25. szám)
1925-01-14 / 10. szám
10.a juntui 11. (10. gc.)5 el gyilkos asszony az ügyészségen. A 8 nyomozást nagyiában isefejezték. — Kutatás régi bűnök után. — * Négy napi munka után a rendőrség teljesen elkészült azzal a nyomozással, a melyet a szerencsétlen véget ért hentesmester elpusztításának földeritésére megindított. Léderer főhadnagy feleségét, továbbá a főhadnagy testvéröccsét ma délután két órakor már átszállították az ügyészség Markó utcai fogházába. Ez az intézkedés azonban csak azt jelenti, hogy a nyomozásban kis pihenő következik, hogy talán már holnap újult erővel fogjanak hozzá az elmúlt esztendők titokban maradt bűnügyeinek földerítéséhez. A pozsonyi titok. Mai számunkban ismertettük azt a jelentést, amelyet tegnap a pozsonyi rendőrség küldött telefonon a budapesti főkapitányságnak, amely arról szól, hogy 1998-ban nyomtalanul eltűnt egy dúsgazdag bécsi úr Pozsonyból, aki ott látogatóban volt a fiatal Léderer házaspárnál. A főkapitányságon a pozsonyi jelentésre nyomozni kezdtek s ma reggel, mikor Radocsay Jenő dr. rendőrkapitány ismét maga elé vezettette Léderer Gusztávnlét, majd utána sógorát, Léderer Sándort, megkísérelte őket vallomásra bírni. Ez a kísérlete azonban meddő maradt, mert sem az aszszony, sem pedig sógora nem akartak halltani arról, hogy bármi közük van a gazdag nagybácsi eltüntetésében. A déli órákban újra jelentkezett a pozsonyi rendőrigazgatóság s jelentette, hogy tegnap sikerült megtalálnia azt a sétapálcát, amelyet az eltűnt öreg úr vitt magával Pozsonyba, amikor Schwarz Máriához látogatóba ment. Közölte a pozsonyi rendőrség azt is, hogy a bécsi látogató titokzatos eltűnésére nézve tegnap kihallgatták Léderer Gusztáv édesapját, Léderer János szabót. Az öreg szabó kihallgatása során igyekezett fiát és menyét menteni s hasonlóképpen menteni igyekeztek őket azok, akiket Léderer János házanépéből a pozsonyi rendőrség kihallgatott. A lágymányosi lelet. Egyelőre hasonlóképpen teljesen negatív eredménnyel végződött Léderer Gusztunné kihallgatása a lágymányosi földárából holttest ügyében is. Erre a gyilkosságra nézve, mint ismeretes, már tegnap kérdéseket intéztek az asszonyhoz, aki kijelentette, hogy semmiféle feleletre nem hajlandó. Ma már, mikor a nyomozást vezető kapitány kérdéseket intézett hozzá, bőbeszédűbb volt. Kijelentette, hogy bár tegnap azt mondatta, hogy ebben az ügyben nem akar semmiféle nyilatkozatot tenni, ma már a leghatározottabban kijelenti, hogy a lágymányosi földarabolt holttest dolgában sem neki, sem térnének semmi szerepe nem volt. De úgy látszik, maga is érezte, hogy kijelentéseinek a rendőrség előtt abszolúte semmi súlya nincs s ezért nyomban hozzátette, hogy arra az időre alibit is tud igazolni. Azt mondotta, hogy abban az időben Reichenhallban üdült, férje pedig Nyugatmagyarországom tartózkodott. A rendőrkapitány most már megkísérelte, hogy ezeknek a kijelentéseknek a birtokában még néhány kérdést intézzen az asszonyhoz a ki azonban semmiféle faggatásra sem volt hajlandó többet mondani, te- Zivataros múlt. A rendőr rég detektívjei tudvalévően már napok óta azzal fáradolnak, hogy megállapítsák a rablógyilkos főhadnagynak és kétes multu ,feleségének előéletét. Az asszonyról egy-kettőre igen sok dolgot megtudtak a főkapitányságon s ebben különös segítségére volt a pozsonyi rendőrség. Megállapította a rendőrség, hogy Schwarz Mária egyáltalán nem volt gazdag szülők gyermeke, amint ő mondotta, mert apja egy szegény, stájerországi bakter volt. A leány, hogy könnyítsen apjának megélhetésére, már 1912-ben elkerült otthonból és hamarosan bekerült a pozsonyi Szecesszió kávéházija kaszkoének. Két évig volt ebben az állás útján és ezalatt ismerkedett meg az erőszakos természetű diákkal, Léderer Gusztávval. Az ismeretséghűs viszony lett, amely azonban nem volt egyettem eseménye Schwarz Mária életének. 1914-ben Schwarz Mária kinőtt a Pozsonyi keretekből és Bécsbe költözött, ahol három év alatt három különböző kávéházban volt kaszínnó. Mikor három évvel később, 1917-ben visszakerült Pozsonyba, megújította ismeretségét Stederer Gusztávval, aki hamarosan nőül is vette. Kevéssel házasságuk megkötése után történt a dúsgazdag bécsi nagybácsi látogatása és eltűnése. Misei azonban a tisztnek kellemetlen volt feleségének kényes múltja, a forradalomkor áthelyeztette magát Pozsonyból Budapestre s itt volt a kommunizmus kitöréséig, amikor Szegedre került. Szegedről akkor jöttek Budapestre, a mikor a különítményeik is ide jöttek s magukkal hozták a gazdászati tisztet is. Léderer Gusztávról kétségtelenül tudják már, hogy egyike volt azoknak, a kik az ismeretlenség homályában résztvettek különféle atrocitásokban s a kik a nemzeti hadsereg egyenruhájáért visszaéltek. Annál a különítménynél, ahol csupán gazdászati tiszt volt, hamarosan indexre került, ami nem akadályozta meg őt abban, hogy föl ne csapjon a Britanniások közé. De itt sem maradhatott sokáig s csak az a csodálatos, hogy ennyi bizonytalan és kétes becsületességű ténykedés után miként tudta ügyeit úgy elsimítani, hogy ki tudta magát neveztetni vidékre a csendőrséghez. Nem lehetetlen, sőt valószínű, hogy ennél a lépésénél meg nem engedett utón járt el. A nyomozás mindenesetre tisztázni fogja zivataros életének ezt a momentumát is. A gyilkosok átkísérése. Délután két órakor már teljesen befejezték a kihallgatásokat a tölgyfa utcai gyilkosság dolgában és ezért megtették a szükséges intézkedéseket, hogy Léderer Gusztáváét és Léderer Sándort átszállítsák az ügyészségre. Egy órával később már detektívek kísérték le a cellából a két rabot s levezették az udvaron várakozó tolonckocsihoz, ahol betörőkkel és néhány kisebb csalóval együtt őket is elhelyezték a kis rekeszekre osztott zöld kocsiban. Az asszony és Léderer Sándor is a detektívek között lehajtott fővel jött le a lépcsőn, tekintetüket egy pillanatra sem emelték föl. Mikor a kocsihoz értek, síelve bújtak be a kényelmetlen zárkába s a kocsi mindjárt megindult velük a Markó utca felé. Képzelt bűnügyek. A fölfedezett rablógyilkosság borzalmas részletei érthető módon izgalomban tartják a főváros lakosságának széles rétegeit. Nyilván ennek az izgalomnak eredménye, hogy a főkapitányságra számos olyan bejelentés érkezik, amely fantasztikus rémregényeket ad elő s végül kiderül, hogy egy szó sem igaz belőlük. Ma két ilyen érdekesebb bejelentés is történt, melyekről a nyomozó hatóság csakhamar megállapította, hogy egy betű sem igaz belőlük. Az eszünket egy Gölcsei Gizella nevű szobaleány tette, aki elmondotta, hogy a Miksa utca 9. számú házban levő szolgálati helyén az úriszobában egy levágott véres kézit látott. Hozzátette vallomásához azt is, fiver a kéz láttára félig elájult és magához térve, a rendőrségre sietett, mert azt hiszi, hogy a véres kéz összefüggésben van a Léderer-gyilkossággal. Koós Géza dr. rendőrfőtanácsos, a kerület vezetője, detektíveket küldött a jelzett lakásba, akik az uriszoba egyik sötét szögletében csakugyan találtak egy kitűnően imitált nipszkezet, amely ott feküdt egy asztalkán, mint dísztárav. A kéz úgy ejthette rémületbe a szoba- Ieányt, hogy a gipszkézen visszatükröződött az uriszoba vörös villamoskörtéjének fénye. Egy másik bizalmas följelentés viszont a főkapitányságra érkezett, amely azt tudatta, hogy a Léderer-házaspár a meggyilkolt hentesmester húsát megetette vendégeivel. Meg is nevezett egy családot, mely Lédereréktől négy kiló húst kapott, amelyet meg is ettek. Ebben az ügyben detektíveket bíztak meg a nyomozással, akik hamarosan kiderítették, hogy a bizalmas följelentés egy kis fiú meséje. A fiúcska ugyanis valóban ismeri azt a családot, a mely lédererékkel jóviszonyban volt s akik többször ebédeltek együtt Lédererékkel. Mivel pedig azt hallotta, hogy a család egy alkalommal négy kiló húst vett át Léderer Gusztávtól, a gyermek ehhez már hozzátette hogy a hús a hentesmester holttestéből való volt. A detektívek megállapították, hogy a család tényleg kapott négy kiló húst Léderertől, de nem most, hanem már évekkel ezelőtt, a mikor még Léderer élelmező tiszt volt s ebben a minőségében tényleg juttatott olcsó húst ismerőseinek, sikkasztás miatt keresi. A Budapesten elkövetett gyilkossággal kapcsolatosan több ízben történt említés egy bécsi utazónak eltűnéséről, akit állítólag a’rónag-különítmény tett el láb alól. Az eltűnt embernek a neve Reich Márkus, aki Magyarországból jött feleségével együtt Bécsbe és mint utazó tartotta fenn magát. Egy üzleti útja alkalmával, amely három év előtt történt, Komáromba menít, ahol az utazót a vagonból kivonszolták és azóta nem érkezett hír felőle. Az utazó eltűnése miatt a feljelentést Reich felesége tette meg s noha a nyomozás megindítása diplomáciai lépés következtében történt, minden kutatás eredménytelen maradt. Az a körülmény, hogy Lederer Gusztáv Reich eltűnésének idején Komáromban tartózkodott, valószínűvé teszi azt a feltevést, hogy részes Reich Márkus eltűnésében is. Léderer bécsi tartózkodása alatt nem a legkedvezőbb körülmények között élt, különféle ügyletekkel foglalkozott s anyagi helyzetén kártyajátékkal és lóversennyel akart javítani. Ledéremére vonatkozólag megállapították a hatóságok, hogy a törvényszék sikkasztás és a Margaretben levő járásbíróság pedig tolvajlás miatt keresi. el bécsi hatóságok is keresik a Lederer házaspárt. Bécsből jelenti tudósítónk telefonon. A bécsi biztossági hivatal megállapította, hogy Lederer Gusztáv 1920-ban tartózkodott Bécsben s megérkezésekor szabályszerűen bejelentette magát. A bejelentőben nem főhadnagyként, hanem a kiviteli akadémia növendékeként szerepelt és feleségét leánynevén jelentette be. A kijelentőlapon azt írta, hogy állandó tartózkodásra Komáromba utazik. Későbbi bejelentésről nincs a rendőrségnek tudomása. Megállapította a rendőrség, hogy Léderer Gusztáv bécsi tartózkodása idején sikkasztást követett el, amely miatt a bécsi ügyészség ellene megindította az eljárást. Ez az eljárás azonban Ledérért már nem találta Bécsben s azóta a bíróság Ledérért Hodelka Ferenc portréja. A Kálvária-téren lévő Scheiring-kávé- százban ülök, a pénztár mellett egy kis asztalnál azon a széken, amelyen a szerencsétlen véget ért Kodelka Ferenc ült egy héttel ezelőtt. Velem szemben ül Török József, a kávéház főpincére. A széles, tágas s a külső Józsefváros miliőjétől jól- esően elütő helyiségben békés polgárok ülnek, a bejáratnál cigánybanda muzsikál, főképpen magyar nótákat. Természetesen Kodolkáról beszélgetünk, illetve csak a fizető beszél, aki visszaemlékezve a kávéház régi vendégére, a következőket mondja: — Éppen ma egy hete, hogy Kodelka úr ezen a helyen ült. Itt mellette, a sarokasztalnál két ügyeletes rendőr teljesített szolgálatot s ők a tanúi, hogy amikor Kodelka dicsekedve a zsebébe nyúlt és százmilliót mutatott egy csomóban, azt mondottam: — Engem nem izgat a pénz. Jobb lesz, ha maga se mutogatja, mert hiába van otthon a Wertheim-szekrényébe a villany bevezetve, magától ezt a sok pénzt mégis elveszik. Magát egyszer meg fogják gyilkolni a pénzéért. — Kodelka nevetve dugta vissza zsebébe a hatalmas összeget. Nagyon jó vendégünk volt. Hetenként többször megfordult nálunk, ilyenkor csak pár pohárka likőrt ivott s azután hazament. Jól ismertem őt, mert több ízben meghívott lakására. Szokása volt tudniillik, hogy záróóra felé kocsiján egy közeli mulatóba ment, ahol orosz fiuk zenekara játszik. Az orosz fiukat felpakkolta kocsijára s elvitte lakására. A lakásban egy pianínó állott és ilyen alkalmakkor az oroszoknak reggelig szakadatlanul kellett énekelni és táncolni. Szegény gyerekekről néha már csurgótt a veríték s szinte lélekzetüket vesztették el, de ő olyankor gorombán rájuk kiáltott és a fiuk, hacsak nem akartak nagyobb gorombaságot hallani, kénytelenek voltak a végkimerülésig láncolni és dalolni. A Wertleim-szekrényeben, noha mondom, betörés ellen villannyal volt biztosítva, pénz nem volt. A mulatozások alkalmával Kudelka mindig kinyitotta. Alul szivarok, cigaretták voltak, a felső rekeszben parfömök, amelyekhez azonban nem volt szabad nyúlni. Néha megesett, hogy a társaságban nő is volt, de nem vetett rá ügyet. Főmulatsága a táncoltatás és énekeltetés volt. Ha valaki új ember volt a társaságban, mindig előszedte azt a fényképét, amely Károly király második visszatérése alkalmával mondott tábori misén öt, Károly király mögött díszmagyarban ábrázolta. Láthatóan tetszett önönmagának a képen, pedig roszszul állt neki, mert hosszú orra volt és a szeme bandzsa. — Egészben volt itt Lédererrel és feleségével. Ez alkalommal a saját felesége is jelen volt. A két nőt kocsin Budára küldte, ő a társaság többi tagjával tovább mulatott. Pénztárcája nem volt. A milliókat csak nadrágzsebébe gyűrte. Ruházatára nem fordított gondot. Azt mondotta, hogy akinek két olyan hatalmas brilliánsgyűrűje van, mint neki, az eltekinthet az eleganciától. A kávéház vendégei nem szerették, mert goromba, kötözködő ember volt. Sokat zsidózott. Volt neki egy Bobby nevű kutyája, amelyiknek, ha azt mondta: Ezt zsidó adta, a kutya nem fogadott el semmit. De azért nem volt zsidógyűlölő, csak éppen a hallott jelszókat vette át. Érdekes, hogy bármennyire is dicsekedett pénzével, mégis zsugori volt. Borravalót sohasem adott. Egyszer jókedvében belerúgott a nagybőgőbe és a megijedt cigánynak, csak másnap, józan állapotában fizette meg a kárt. Kökről soha nem beszélt, de tudtuk róla, hogy férjes asszonyokkal volt viszonya és ezeket pénzzel segítette. Hirtelen haragú és mulatós ember volt. Naponta csak három-négy órát aludt, de azért üzleti ügyeit nem hanyagolta el. Pénzét hadseregszállítással szerezte. Berúgva sohasem lát tam. Nagyon bírta az italt. Szerette a szép szomorú nótákat, a magyarokat és az oroszokat. Bizalmas barátja nem volt. Egy alkalommal, amikor a szomorú nóták hallatára nagyon elbusult, így szőtt: — Három az egész emberiséget, de legjobban aagamat. — Hozzá hasonló anyagi viszonyok között lévő emberek társaságát nem kereste és látszott, hogy örömét leli abban, hogy minden mulatság alkalmával ő fizet. — A gyilkosság hire futótűzként terjedt el itt a környéken s nem mondok sokat, de legalább százan jöttek be hozzánk újságért. Az emberek nem sajnálják. Legfeljebb azt mondják: Kár, hogy ilyen csúnya véget ért. Nem szerették, mert hencegett. Pedig nem volt rossz ember, csak erőszakos. Itt megszólal akassziros kisasszony: — Én úgy félek! Mindig ha az ajtó nyílik, azt hiszem, hogy ő lép be rajta! És összegyűlnek körülöttem az emberek, mindegyik tud, vagy akar a szerencsétlen véget ért emberről valami érdekeset mondani. Komolyak, fontoskodók, csak a banda húzza egyformán, vígan, szomorúan a nótákat és amikor kiérek a kávéházból, még hallom Kodelka kedves nótáinak egyikét. Ha majd egyszer a síromon kivirít a rózsa ... MI. Plussolini a titkos egyesültek ellen. — Törvényjavaslat a titkos egyesülések megrendszabályozásáról. — Ily egyesületeknek tisztviselő nem lehet a tagja. — Mussolini határozott helytállása, nem látszik, mégis csak arra az eredményre fog vezetni, hogy az olasz kamarából kivonult ellenzéknek úgynevezett ,,alkotmányos“ csoportja, mely Giolitti, Salandra és Orlando pártfrakcióiból áll, visszament a kamarába. Erre vall, hogy legújabb hítek szerint a három említett vezérpolitikus megállapodott valamely együttes parlamenti eljárás dolgában. Az újjáalakított olasz kormány egyébként új törvényjavaslatot terjesztett a kamara elé, amely arra akarja kötelezni az összes egyesületeket és testületeket, hogy alapító oklevelüket, szervezeti szabályukat s tagjaik névsorát is jelentsék be a rendőrségnek. A javaslat legfontosabb rendelkezése szerint az állami, tartományi és községi tisztviselők, továbbá az állami, tartományi és községi üzemek tisztviselői számára szigorúan tilos, hogy titkos társulatok tagjai, vagy olyan társulatok tagjai lehessenek, akik tagjaikat fölesketik. A törvény ellen vétőket elbocsátják. Bár a javaslat az egyházi rendeket is érinti, ellenzéki körökben azt hiszik, hogy főképp a szabadkőművesek ellen szól. * » Bécsi puha gallér.............. 3900 Kemény gallér prágai simpla... 11 500 „ „ „ dupla ... 12.900 l*a bécsi kemény gallér simpla.. 15.500 „ „ „ „ dupla .. 17.000 Prágai kézelő 16.500 l-a bécsi kézelő 19.000 Frakking La Frakkíng saját gyártmány kézelővel 110.000 16. 000 Márkás áruk, minden szám, minden fagon, árban, minőségben szenzáció!