Budapesti Hírlap, 1925. február (45. évfolyam, 26–48. szám)

1925-02-17 / 38. szám

10 . A'Sideron két igazgatója kiszabadult. "A rendőrségen tudvalévően a Sideron bu­kásával kapcsolatban bűnügyi eljárás in­dult meg a Sideron vezérigazgatója Deutsch Jakab, valamint Takács Oszkár igazgató­ és Donát Ferenc vasnagykeres­­kedő ellen, a­kiket le is tartóztattak. A vizsgálóbíró Káhler Gyula dr. és Gleich­mann Lajos dr. védők előterjesztésére Takácsot , és Donátot szabadlábra helyezte, ellenben Deutsch Jakab további fogvatar­­tását rendelte el. A vádtanács ma az ügyészség felfolyamodását elutasította és a vizsgálóbíró végzését jóváhagyta. Ennek következtében Takács és Donát ma el­hagyták a fogházat. — Dánér Béla fegyelmi ügye. Vitéz Dánér Béla nyugalmazott királyi ügyész ellen fegyelmi eljárás indult meg azért,­­mert egyik lapban éles bírálatot írt a Kúria ama határozatáról, a­mely szerint a zsidóság nem fajnak, hanem fdekezet­­nek tekintendő. A királyi Tábla fegyelmi bírósága szombaton tárgyalta ezt az ügyet és Dánér Bélát felmentette azzal a n­eg­­okolással,­ hogy a cikket mint nyugalma­zott királyi ügyész írta.­­ Elhalasztják Weltner Jakab perének tárgyalását. Weltner Jakab, az ismert szo­cialista vezért, az ügyészség indítványára tudvalévően felségsértésért és lázadásért perbe fogták, mert az úgynevezett egység­­okmányt, a­melynek alapján a hatalmat a kommunistáknak átadták, ő is aláírta és mert a szovjetü­lésen a burzsoázia ellen izgató beszédet mondott. Weltner védője, Vámbéri Rusztem dr. ma a főtárgyalási elnökhöz beadványt intézett, a­melyben jelenti, hogy Weltner a szociáldemokrata párt megbízásából Bécsbe utazott, a­hol most nagybetegen fekszik. Mivel nem valószínű, hogy február 25-ére, a­mikorra a főtárgyalást kitűzték, meggyógyuljon, kéri, hogy a tárgyalást halasszák el. A bí­róság a héten fog a kérvényről dönteni. » aZ IDEALISTA PERBETEI. REGENY, 10 írta GRÓH ISTVÁN. Örültek a leányok is a hatóság elött való sikernek, de ott ült az aggodalom mindegyik orcáján, odább vágyódott mind, oda,, a­hová nem jöhetnek utánunk az ebek. No, de várjuk meg előbb Zsuzsit, hisz már rá kellene tennie, csak nem ment világgá a szerencsétlen elkeseredésében. Késő este aztán megjött Tóth Zsuzsi. Megörültünk mind, a három leány körül­fogta, tapogatta, hogy várjon nem esett-e baja kezének, lábának a kocsi felborulá­sakor s csak a mikor épnek találtuk, mer­tem előállni a kérdéssel, hogy mennyi a kár. Zsuzsi rámnézett büszkén és felelet helyett az asztalra olvasott tizenegy forintot. Aztán elmondta, hogy a­mikor talpra ál­­lították a szekeret, megolvasták a török­ edényt, éppen harmada volt az egésznek. De ez se veszett el. Szövetkezett egy drótos, tóttal, a­ki nyomában­ hozzáfogott a darabok öss­zedróto­zásához fele haszonra. És elkeltek ezek a drótos edények is. A sebes beszédű Zsuzsi hivatkozott arra a közismert tényre, hogy a drótozott edény háromszor annyi ideig tart et, mint az ép és a zsadányiak, meg az ujfalusiak elhitték neki. Most is azt mondja, jó üzlet ez, csak­ különb ko­csissal kell mennie, meg otthon hagyni a mafla Bellát, a­ki kétségbeesik azonnal s ahelyett, hogy segítene, hazaszalad a vesze­delem hírével. Erre még Bella fakadt nagy sírásra s aha győztük vigasztalni, hogy nem fordul fel minden fazekas szekér s fog ő még tálat árulni Zsuzsival. Másnap reggel a Bodrog partján jártam­ elgondolkodva. ]­gy­ éreztem, szükségem van az egyedüllétre, ha tiszta elmével akarok ítélkezni. A leányfecsegés, sóhajtás, nevetés, zavar otthona, aztán meg rettenetesen bíz­nak bennem. Valahogy azt tartják, hogy a biblia, olvasójának mérhetetlen a betcsesége és nagy a hatalma minden földi dolgok fe­lett, mehetnek nyugton utána. Nem is sej­lik, hogy a föld leggyámoltalanabb­­­fi­a mellé szegődtek, a­ki nagyon járatos klasz­­szika filológiában, azonfelül ismeri a ma­gyar fegyházi élet rendjét, de pénzt, azt nem keresett életében, azon a három havi fizetésen felül, a­mit a rozsnyói evangélikus gimnázium pénztárából felvett. Én Istenem, mit kezdjek ezzel a négy lélekkel, hogy for­dítsam róra mindazt a gonoszt a mi ifjú életükben érte őket. Elnéztem a Bodrog hullámait, mint per­dült a viz s örvénylik, ha nekiverődik az aka-­­­dálynak, akár az emberi létek­, aztán elsi­­j múl szépen és folytatja útját a nagy via felé. És rábízza magát a folyóra hullott fa- s levél, evök ereszakolat törzsök . . . Miért ne tenn­ők mi is ezt... Hirtelen ötletemmel siettem Tót Zsuzsi­hoz és ő helyeselte. Ne kocsira rakjuk a gerencsérmunkát, hanem csónakra, jókora dereglyére és ússzunk vére alá a Bodro­gon. Tiszán, a­mig elunják követni nyo­munkat a farkasok. Még azon délelőtt végigjártam a partot Zsuzsival és megnéztünk minden nagyobb ladikot, a­mi eladó volt. A hajóféléhez ugyan én értettem, ő nem — bajai gye­rek vagyok — de Zsuzsi viszont nagysze­rűen alkuszik és nyugodt orcával kínál félárat a halásznak vagy révésznek, a­mit én nem tudnék. Lenn a város alatt találtunk egy ne­künk valót, megvettük 45 forintért s úgy vontattuk föl kötélen a fazekasok kertje alá. — Ez jó tágas, — magyarázta Zsu­zsi a többinek — belefér három kemence edény, szarufa nélkül rakjuk, nyert a fon­­yó nem ráz, ezenfelül hálásra is marad hely rajta a két végén. Dél múltával már a rávaló edényt is megvette Zsuzsi, mind a három kemen­cét, és négy óra után rakodni kezdtünk. Dolgoztunk mind a négyen, csak Elizt ül­tettük a partra a dereglye elé. A Zsuzsi igazgat­ta a munkánkat. Goldwasser meg Fischer a partról nézték, de nem szólt egyik se, talán mert látták elszántságo­mat. Csak mikor végeztünk, benn volt a hálószalma is és vizbetoltam a hajónkat, aztán felkapaszkodván a farára, nekifor­­ditottam az árnak — akkor nyílt meg a szájuk. — Mária, édes gyermekem. — nyúj­tóba­­a szót a fekete Fistner — gyere ki ... Ugy­e, jó dolgod volt nálam ... jér vissza. — És felugrott szavára a leány a dereglye elején. — Te trágyadombon nőtt nagy, kövér torzsa, te hívogatsz, te ijedtbély... El­menj, ne kísérj, nyomtaték­a a pokol nagy mértékének, mert megúsztatjuk a szeny­­nyes szakálladat. — Így kiáltozott rá az én édesem és harsogott a part megteltek hangjával a pataki kertek. Kicsődült a műhelyek népe és diákok jöttek utánunk. De ez nem zavarta Goldwassert, denyel­velt ő is hozzánk gyakorta, követvén dereglyénket. — Vigyázz, Bella, vigyázz, rettentő gaz­ember kezében vagy . .. ismerem ... le­visz Szerbiába ... Gyere le... Nem válaszoltam az aljasnak, Jól Zsuzsi szólt helyettem, hangos szóval el­keresztelvén öt sárga futóféregnek, lótetű­­­nek, a kinek a­ láhanyomán kutyatej sar­jad, meg sóik más egyébnek, így felel­get­tünk egymásnak jó darabig, egész a nagy füzesig. Az aztán elválasz­tott bennünket, mert nagy volt a Bődre s nem tudtak csupasz partot érni. A mint elvetek a szentünk elül, Tót Zsuzsi dü­hös éneklésbe kezdett és vele dalolt mind, még a beteg Eáz gyönge hangja is kiérzett olykor az elszánt karból. Aztán evezőt ragadtak és hajtották dereglyénket a nóta ütemére.­­ Alkonyodott már, Olasz­ Liszka buzogá­­nyos templomtornya tűzoszlop módjára állott a füzes mögött és megnyugodtak a leányok is. Mária rendezgetni kezdett, ágyat vetett a betegnek. Zsuzsi a vacsorára v­a­­­­lót szedte elő, tejet, meg kenyeret. Nehe­zen nyújtották által nékem a csöbrömet, a dereglye farába, mert nagy edény­rakás áll köztünk gátképpen és e mellett elmenni csak én tudtam a hajó peremén, ha éppen nagyon kellett. Keresztúri már nem láthattuk, befedte az éjjel, feketésklt körülöttünk minden, csak a Bodrog habja csirámlott és hivogatott tovább. Úgy határoztam, hogy nem kö­tünk ki, megyünk egész éjjel, hisz ezen a vizen nem jön hajó szemközt. Lekuporod­tam, balkonom alá fogtam a kormánylapát rudját és csendes jó éjszakát kisálltam a leányoknak.­­ I – XXVII. Mikor felocsúdtunk, nagy violaszin­klup állott előttünk, a tokaji Nagyhegy. Hives hajnali szél költögetett és édesre pirult egy felől a kerek ég, nagy világ almája az emberi nemnek, a másik oldalon meg hideg zöldet mutatott a domborúság. Lá­tom feláll Mária, betakarja Elizt, odatér­del a dereglye falához, kibontott haját víznek ereszti és mosakszik, dörzsölvén erősen gyönyörű nyakát. Elfordulok — igy parancsolják a leányok — és csak olykor pillantok előre lesvén a tokaji templomokat, a mik egy­másukul bukkannak elő rendre mind az öt. . (Folyt köv.)­ • mm az utódállamok gazda­sági i összeműkirdése. — Hotovetz volt cseh kereskedelmi minisz­ter javaslata. — Az osztrák újjáépítés állítólagos siker­telensége ismét aktuálissá tette az eszmét, hogy a középeurópai gazdasági válságot a dunai konföderáció segítségével kellene megoldani. Az angol és francia sajtó szinte egyértelműen propagálja ezt a tervet, mint az egyedüli lehetséges kivezető utat. A vi­tába ma beleszól Hotovetz volt cseti-szlo­vák kereskedelmi miniszter, a­ki régebben a prágai kereskedelmi kamara vezető tit­kára volt. Állásfoglalása ebben a kérdés-­­­ben nemcsak azért érdekes, mert ő még 1918 végén kísérletet tett arra nézve, hogy a közép- és keleteurópai fő- és utódállamo­­­­kat vámunióba egyesítse, hanem azért is­­ figyelemreméltó, mert felfogása igen ko­­­­moly és hatalmi súllyal bíró cseh-szlovák­­ gazdasági körök véleményét is kifejezésre­­ juttatja. Hotovetz fejtegetéseiben annak a tény-­­ nek megállapításából indul ki, hogy az­­ utódállamok kicsinyes elzárkózó gazdaság-­­­politikájával szemben az összes nagy álla­mok világproblémákkal foglalkoznak. An­glia vámunió segítségével igyekszik gazda­sági hatalmi körét kiterjeszteni és ugyan-­­­akkor antidmaping vámokkal a kívülállók versenyét visszaszorítani. Németország gaz­daságilag gyorsan erősödik és szemmel lát­­hatóan Oroszországon keresztül akarja­­Bagdad felé vezető útját kiépíteni. A balti államok felismerték, hogy gazdasági el­­zárkózottságuk helyzetüket a világgazda­ságban lehetetlenné teszi. A­míg tehát az egyik oldalon a világgazdaságba való be­kapcsolódásra irányuló törekvés észlelhető, addig másik oldalon — az utódállamok — folytatják az elkülönülés politikáját. Számukra a világgazdaság alakulása nem mérlegelendő körülmény, mindent maguk akarnak termelni, a­mire szükségük van és elzárkóznak úgy a világ, mint közve­tetten szomszédaik elől. Az igazság pedig az, hogy minél kisebb egy állam, annál kevésbé képes a világgazdaságba való be­illeszkedés nélkül boldogulni. Ennek felismerése megmagyarázza a kö­zépeurópai államok vámuniójának szüksé­gességét is. A megvalósítására irányuló eddigi kísérletek eredménytelenek voltak, holott annak sem politikai, sem pénzügyi vagy egyéb akadályai nincsenek, sőt ke­resztülviteléhez még az érdekelt államok­nak egységes törvényhozására vagy valu­tájára sem lenne szükség. De ha a teljes vámunió ma mégsem va­lósítható meg, semmi akadálya sem lehet annak, hogy az utódállamok egymással szemben való kölcsönös áruforgalmukra különleges vámszabályokat állítsanak föl. E szerint az utódállamok egymásnak a köl­csönös forgalomban olyan vámmentessége­ket és vámkedvezéseket biztosíthatnának, a­melyek harmadik állam részéről ki nem használhatók. Lényegében a legtöbb ked­­vezéses elv alkalmazásának megszorítása lenne ez, ilyen speciális megállapodás se­gítségével. Ha formájában nem is, de lé­nyegében és következésében az ilyen egyez­ség ugyanazt jelentené, amit Franciaország részéről a legtöbb kedvezés elvének elejtése, vagy más államok, pl. Anglia részéről a differenciális antidumping vámok rendsze­resítése. Az ilyen megállapodás nem vesze­­delmeztetné egy érdekelt állam szuvereni­tását sem és nem járna nagyobb megkö­töttséggel, mint a­mennyit egy tarifaszer­ződés, vagy pedig másféle nemzetközi egyezség is tartalmazni szokott. Előnyei kézenfekvőek. Érvényesülhetne a munka­­megosztás gazdaságos elve, könnyebbé és olcsóbbá válnék a termelés és a fogyasztás. Budapesti Hiauí fm MMfconffAtNH a magyar pamut. Vasárnapi számunkban részletesen be­számoltunk a magyar pamut küzdelme, pályafutásáról és arról a nagy erőfeszí­tésről, melyet a magyar textilipar minden hatósági támogatást nélkülözve, 16 esz­tendő óta tesz a magyar pamuttermelés meghonosítása, illetőleg kifejlesztése érde­kében. Beszámoltunk azokról a számbave­­h­ető eredményekről is, a­melyeket az idén e tekintetben sikerült elérni és arról, hogy a pamuttermelésnek százezer hold területen való folytatása az ország egész pamutszükségletét fedezné és nem keve­sebb, m­ii­nt 60.000.000 aranykoronával ja­vítaná kereskedelmi mérlegünket. Jeleztük azt is, hogy a mai napon, azaz hétfőn, a kereskedelemügyi miniszter, a földművelés­­ügyi miniszter, a nemzetgyűlés elnöke és a magyar nemzetgyűlés számos tagja randiol majd ki a Magyar Pamutipar R.­T. újpesti gyártelepére, hogy a magyar pamut gya­korlati hasznavehetőségéről meggyőződést szerezzenek. Ez a látogatás ma meg is tör­tént és a vendégek Studinka Elemér dr.­­nak, a békési uradalom jószágigazgatójá­nak és Szurday Róbertnek, a Magyar Pa­mutipar R.­T. vezérigazgatójának szak­szerű magyarázatait hallhatták arról, hogy a Magyarországon termelt pamut minőség tekintetében felveszi a versenyt az ameri­kaival és jobb az indiainál. A­mi pedig a termelés rentabilitását illeti, Szurday ve­zérigazgató tudomására hozta a megjelent vendégeknek, hogy az idén a békési urada­lomnak 14 hold pamuttermeléséért 120 millió koronát űzetett ki. A bemutató után vitásreggeli volt, melyen Szurday vezér­­igazgató a vendégeket köszöntötte fel, a nemzetgyűlés elnöke, a miniszterek, Bíró Pál képviselő, Studinka Elemér és m­ások pedig az akció sikerére ürítették poharu­kat. Kívánatos volna, hogy a­rra elhang­zott sok jó kívánság a magyar ipar és a magyar mezőgazdaság, de a magyar fo­gyasztóközönség érdekében is teljesedésbe menjen.­­. 18 efk­W áttépi a papírár­korona tarifa­rendszerre. Mindössze néhány napja hogy a MÁV megszüntette az effektív aranyérmeknek a fuvardíjak fizetésénél való elfogadását. Már akkor megírtuk, hogy miután a vasút 17.000- es szorzószámmal kalkulálta az úgy­nevezett arany tarifákat, az aranykorona va­lóságos olcsóbb értéke zavart támaszt kal­kulációjában s arra kényszeríti, hogy az aranytarifa-rendszerről áttérjen a tarifa­korona-, vagy papírkorona-díjszabásra. Ez most valóban meg is történik s ezt az át­térést a MÁV vezetősége a következőkép­­­pen jelenti be. Az államvasutakon és a magyar magán­va­sutakon múltévi július 1-én életbe lépett reformdíjszabásoknak egyik kimondott célja az volt, hogy az új dí­jszabások olyan ál­landó értékalapon épüljenek föl, a­mely lehetővé teszi, hogy­ a termelés és kereske­delem fogyasztásügyleti kalkulációinál a vasúti szállítás körül fölmerülő költségek terén mint állandó, vagyis mint olyan té­nyezővel vethessen számot, a­mely nincsen kitéve gyakran és váratlanul bekövetkező változásoknak A papírkoronaértékben kife­jezett vasúti díjszabásokat ugyanis valutánk folytonos­­ h­anyatlása miatt a legutóbbi években sűrűn egymásután föl kellett emelni, hogy a vasutak háztartása teljesen föl ne boruljon. Ezek a sorozatos, sűrűn egymást követő díjszabásemelések a rö­vidre szabott hirdetési határidővel együtt nagyfokú bizonytalanságot vittek bele az amúgy is minden oldalról szorongatott gaz­­dasági életünkbe. Ezt a bizonytalanságot kí­vánta az arányban kifejezett tarifa meg­szüntetni. Miután a magyar korona stabili­zálása immár tényleg biztosítottnak tekint­hető, a kormány úgy intézkedett, hogy a díjszabások újból papírkoronaértékben ál­lapíttassanak meg, még­pedig öleképpen, hogy a mai aranykoronákban kifejezett díjtételeiket az annak idején alapul szolgált 17.000- es szorzószám­mal számítják át papira koronákra. Ezzel az intézkedéssel a díjsza­bási helyzet állandósága épp úgy biztosít­­ható, mint az aranykoronaalapon számított díjszabásokkal és egyúttal kielégíthető a szállítóközönségnek az a jogos követelése is, hogy a díjszabások mindenkivel szem­ben egyenlő mértékben alkalmaztassanak. A papírkoronaértékre való visszatérés te­­hát csak azt jelenti, hogy a vasúti díjsza­bások alapjául a pénzforgalom tényleges, mindenki számára hozzáférhető fizetési esz­­köze szolgáljon. A kormány által elrendelt intézkedést az államvasutak úgy fogják végrehajtani, hogy a saját és a kezelésükben álló helyiérdekű vasutak helyi árudijszabását (II. rész) kö­zös füzetbe egyesítve újból kiadják és a fü­zethez új „fü­ggelék“-et jelentetnek meg. Új kiadásra kerül továbbá a magyar vasúti kötelék II. rész 2. füzet, m­íg az árudijsza­­bás I. rész A) és B) szakaszaiban, továbbá a magyar vasúti kötelék II. rész 1. füzeté­ben a papírkoronaértékben való díjmegál­lapításából folyó változásokat hirdetmények útján fogják érvényesíteni. Mindezek a díj­szabási változások március 1-én lépnek életbe.

Next