Budapesti Hírlap, 1925. február (45. évfolyam, 26–48. szám)
1925-02-17 / 38. szám
10 . A'Sideron két igazgatója kiszabadult. "A rendőrségen tudvalévően a Sideron bukásával kapcsolatban bűnügyi eljárás indult meg a Sideron vezérigazgatója Deutsch Jakab, valamint Takács Oszkár igazgató és Donát Ferenc vasnagykereskedő ellen, akiket le is tartóztattak. A vizsgálóbíró Káhler Gyula dr. és Gleichmann Lajos dr. védők előterjesztésére Takácsot , és Donátot szabadlábra helyezte, ellenben Deutsch Jakab további fogvatartását rendelte el. A vádtanács ma az ügyészség felfolyamodását elutasította és a vizsgálóbíró végzését jóváhagyta. Ennek következtében Takács és Donát ma elhagyták a fogházat. — Dánér Béla fegyelmi ügye. Vitéz Dánér Béla nyugalmazott királyi ügyész ellen fegyelmi eljárás indult meg azért,mert egyik lapban éles bírálatot írt a Kúria ama határozatáról, amely szerint a zsidóság nem fajnak, hanem fdekezetnek tekintendő. A királyi Tábla fegyelmi bírósága szombaton tárgyalta ezt az ügyet és Dánér Bélát felmentette azzal a negokolással, hogy a cikket mint nyugalmazott királyi ügyész írta. Elhalasztják Weltner Jakab perének tárgyalását. Weltner Jakab, az ismert szocialista vezért, az ügyészség indítványára tudvalévően felségsértésért és lázadásért perbe fogták, mert az úgynevezett egységokmányt, amelynek alapján a hatalmat a kommunistáknak átadták, ő is aláírta és mert a szovjetülésen a burzsoázia ellen izgató beszédet mondott. Weltner védője, Vámbéri Rusztem dr. ma a főtárgyalási elnökhöz beadványt intézett, amelyben jelenti, hogy Weltner a szociáldemokrata párt megbízásából Bécsbe utazott, ahol most nagybetegen fekszik. Mivel nem valószínű, hogy február 25-ére, amikorra a főtárgyalást kitűzték, meggyógyuljon, kéri, hogy a tárgyalást halasszák el. A bíróság a héten fog a kérvényről dönteni. » aZ IDEALISTA PERBETEI. REGENY, 10 írta GRÓH ISTVÁN. Örültek a leányok is a hatóság elött való sikernek, de ott ült az aggodalom mindegyik orcáján, odább vágyódott mind, oda,, ahová nem jöhetnek utánunk az ebek. No, de várjuk meg előbb Zsuzsit, hisz már rá kellene tennie, csak nem ment világgá a szerencsétlen elkeseredésében. Késő este aztán megjött Tóth Zsuzsi. Megörültünk mind, a három leány körülfogta, tapogatta, hogy várjon nem esett-e baja kezének, lábának a kocsi felborulásakor s csak a mikor épnek találtuk, mertem előállni a kérdéssel, hogy mennyi a kár. Zsuzsi rámnézett büszkén és felelet helyett az asztalra olvasott tizenegy forintot. Aztán elmondta, hogy amikor talpra állították a szekeret, megolvasták a török edényt, éppen harmada volt az egésznek. De ez se veszett el. Szövetkezett egy drótos, tóttal, aki nyomában hozzáfogott a darabok összedrótozásához fele haszonra. És elkeltek ezek a drótos edények is. A sebes beszédű Zsuzsi hivatkozott arra a közismert tényre, hogy a drótozott edény háromszor annyi ideig tart et, mint az ép és a zsadányiak, meg az ujfalusiak elhitték neki. Most is azt mondja, jó üzlet ez, csak különb kocsissal kell mennie, meg otthon hagyni a mafla Bellát, aki kétségbeesik azonnal s ahelyett, hogy segítene, hazaszalad a veszedelem hírével. Erre még Bella fakadt nagy sírásra s aha győztük vigasztalni, hogy nem fordul fel minden fazekas szekér s fog ő még tálat árulni Zsuzsival. Másnap reggel a Bodrog partján jártam elgondolkodva. ]gy éreztem, szükségem van az egyedüllétre, ha tiszta elmével akarok ítélkezni. A leányfecsegés, sóhajtás, nevetés, zavar otthona, aztán meg rettenetesen bíznak bennem. Valahogy azt tartják, hogy a biblia, olvasójának mérhetetlen a betcsesége és nagy a hatalma minden földi dolgok felett, mehetnek nyugton utána. Nem is sejlik, hogy a föld leggyámoltalanabbfia mellé szegődtek, aki nagyon járatos klaszszika filológiában, azonfelül ismeri a magyar fegyházi élet rendjét, de pénzt, azt nem keresett életében, azon a három havi fizetésen felül, amit a rozsnyói evangélikus gimnázium pénztárából felvett. Én Istenem, mit kezdjek ezzel a négy lélekkel, hogy fordítsam róra mindazt a gonoszt a mi ifjú életükben érte őket. Elnéztem a Bodrog hullámait, mint perdült a viz s örvénylik, ha nekiverődik az aka-dálynak, akár az emberi létek, aztán elsij múl szépen és folytatja útját a nagy via felé. És rábízza magát a folyóra hullott fa- s levél, evök ereszakolat törzsök . . . Miért ne tennők mi is ezt... Hirtelen ötletemmel siettem Tót Zsuzsihoz és ő helyeselte. Ne kocsira rakjuk a gerencsérmunkát, hanem csónakra, jókora dereglyére és ússzunk vére alá a Bodrogon. Tiszán, amig elunják követni nyomunkat a farkasok. Még azon délelőtt végigjártam a partot Zsuzsival és megnéztünk minden nagyobb ladikot, ami eladó volt. A hajóféléhez ugyan én értettem, ő nem — bajai gyerek vagyok — de Zsuzsi viszont nagyszerűen alkuszik és nyugodt orcával kínál félárat a halásznak vagy révésznek, amit én nem tudnék. Lenn a város alatt találtunk egy nekünk valót, megvettük 45 forintért s úgy vontattuk föl kötélen a fazekasok kertje alá. — Ez jó tágas, — magyarázta Zsuzsi a többinek — belefér három kemence edény, szarufa nélkül rakjuk, nyert a fonyó nem ráz, ezenfelül hálásra is marad hely rajta a két végén. Dél múltával már a rávaló edényt is megvette Zsuzsi, mind a három kemencét, és négy óra után rakodni kezdtünk. Dolgoztunk mind a négyen, csak Elizt ültettük a partra a dereglye elé. A Zsuzsi igazgatta a munkánkat. Goldwasser meg Fischer a partról nézték, de nem szólt egyik se, talán mert látták elszántságomat. Csak mikor végeztünk, benn volt a hálószalma is és vizbetoltam a hajónkat, aztán felkapaszkodván a farára, nekiforditottam az árnak — akkor nyílt meg a szájuk. — Mária, édes gyermekem. — nyújtóbaa szót a fekete Fistner — gyere ki ... Ugye, jó dolgod volt nálam ... jér vissza. — És felugrott szavára a leány a dereglye elején. — Te trágyadombon nőtt nagy, kövér torzsa, te hívogatsz, te ijedtbély... Elmenj, ne kísérj, nyomtatéka a pokol nagy mértékének, mert megúsztatjuk a szenynyes szakálladat. — Így kiáltozott rá az én édesem és harsogott a part megteltek hangjával a pataki kertek. Kicsődült a műhelyek népe és diákok jöttek utánunk. De ez nem zavarta Goldwassert, denyelvelt ő is hozzánk gyakorta, követvén dereglyénket. — Vigyázz, Bella, vigyázz, rettentő gazember kezében vagy . .. ismerem ... levisz Szerbiába ... Gyere le... Nem válaszoltam az aljasnak, Jól Zsuzsi szólt helyettem, hangos szóval elkeresztelvén öt sárga futóféregnek, lótetűnek, a kinek a láhanyomán kutyatej sarjad, meg sóik más egyébnek, így felelgettünk egymásnak jó darabig, egész a nagy füzesig. Az aztán elválasztott bennünket, mert nagy volt a Bődre s nem tudtak csupasz partot érni. A mint elvetek a szentünk elül, Tót Zsuzsi dühös éneklésbe kezdett és vele dalolt mind, még a beteg Eáz gyönge hangja is kiérzett olykor az elszánt karból. Aztán evezőt ragadtak és hajtották dereglyénket a nóta ütemére. Alkonyodott már, Olasz Liszka buzogányos templomtornya tűzoszlop módjára állott a füzes mögött és megnyugodtak a leányok is. Mária rendezgetni kezdett, ágyat vetett a betegnek. Zsuzsi a vacsorára valót szedte elő, tejet, meg kenyeret. Nehezen nyújtották által nékem a csöbrömet, a dereglye farába, mert nagy edényrakás áll köztünk gátképpen és e mellett elmenni csak én tudtam a hajó peremén, ha éppen nagyon kellett. Keresztúri már nem láthattuk, befedte az éjjel, feketésklt körülöttünk minden, csak a Bodrog habja csirámlott és hivogatott tovább. Úgy határoztam, hogy nem kötünk ki, megyünk egész éjjel, hisz ezen a vizen nem jön hajó szemközt. Lekuporodtam, balkonom alá fogtam a kormánylapát rudját és csendes jó éjszakát kisálltam a leányoknak. I – XXVII. Mikor felocsúdtunk, nagy violaszinklup állott előttünk, a tokaji Nagyhegy. Hives hajnali szél költögetett és édesre pirult egy felől a kerek ég, nagy világ almája az emberi nemnek, a másik oldalon meg hideg zöldet mutatott a domborúság. Látom feláll Mária, betakarja Elizt, odatérdel a dereglye falához, kibontott haját víznek ereszti és mosakszik, dörzsölvén erősen gyönyörű nyakát. Elfordulok — igy parancsolják a leányok — és csak olykor pillantok előre lesvén a tokaji templomokat, a mik egymásukul bukkannak elő rendre mind az öt. . (Folyt köv.) • mm az utódállamok gazdasági i összeműkirdése. — Hotovetz volt cseh kereskedelmi miniszter javaslata. — Az osztrák újjáépítés állítólagos sikertelensége ismét aktuálissá tette az eszmét, hogy a középeurópai gazdasági válságot a dunai konföderáció segítségével kellene megoldani. Az angol és francia sajtó szinte egyértelműen propagálja ezt a tervet, mint az egyedüli lehetséges kivezető utat. A vitába ma beleszól Hotovetz volt cseti-szlovák kereskedelmi miniszter, aki régebben a prágai kereskedelmi kamara vezető titkára volt. Állásfoglalása ebben a kérdés-ben nemcsak azért érdekes, mert ő még 1918 végén kísérletet tett arra nézve, hogy a közép- és keleteurópai fő- és utódállamokat vámunióba egyesítse, hanem azért is figyelemreméltó, mert felfogása igen komoly és hatalmi súllyal bíró cseh-szlovák gazdasági körök véleményét is kifejezésre juttatja. Hotovetz fejtegetéseiben annak a tény- nek megállapításából indul ki, hogy az utódállamok kicsinyes elzárkózó gazdaság-politikájával szemben az összes nagy államok világproblémákkal foglalkoznak. Anglia vámunió segítségével igyekszik gazdasági hatalmi körét kiterjeszteni és ugyan-akkor antidmaping vámokkal a kívülállók versenyét visszaszorítani. Németország gazdaságilag gyorsan erősödik és szemmel láthatóan Oroszországon keresztül akarjaBagdad felé vezető útját kiépíteni. A balti államok felismerték, hogy gazdasági elzárkózottságuk helyzetüket a világgazdaságban lehetetlenné teszi. Amíg tehát az egyik oldalon a világgazdaságba való bekapcsolódásra irányuló törekvés észlelhető, addig másik oldalon — az utódállamok — folytatják az elkülönülés politikáját. Számukra a világgazdaság alakulása nem mérlegelendő körülmény, mindent maguk akarnak termelni, amire szükségük van és elzárkóznak úgy a világ, mint közvetetten szomszédaik elől. Az igazság pedig az, hogy minél kisebb egy állam, annál kevésbé képes a világgazdaságba való beilleszkedés nélkül boldogulni. Ennek felismerése megmagyarázza a középeurópai államok vámuniójának szükségességét is. A megvalósítására irányuló eddigi kísérletek eredménytelenek voltak, holott annak sem politikai, sem pénzügyi vagy egyéb akadályai nincsenek, sőt keresztülviteléhez még az érdekelt államoknak egységes törvényhozására vagy valutájára sem lenne szükség. De ha a teljes vámunió ma mégsem valósítható meg, semmi akadálya sem lehet annak, hogy az utódállamok egymással szemben való kölcsönös áruforgalmukra különleges vámszabályokat állítsanak föl. E szerint az utódállamok egymásnak a kölcsönös forgalomban olyan vámmentességeket és vámkedvezéseket biztosíthatnának, amelyek harmadik állam részéről ki nem használhatók. Lényegében a legtöbb kedvezéses elv alkalmazásának megszorítása lenne ez, ilyen speciális megállapodás segítségével. Ha formájában nem is, de lényegében és következésében az ilyen egyezség ugyanazt jelentené, amit Franciaország részéről a legtöbb kedvezés elvének elejtése, vagy más államok, pl. Anglia részéről a differenciális antidumping vámok rendszeresítése. Az ilyen megállapodás nem veszedelmeztetné egy érdekelt állam szuverenitását sem és nem járna nagyobb megkötöttséggel, mint amennyit egy tarifaszerződés, vagy pedig másféle nemzetközi egyezség is tartalmazni szokott. Előnyei kézenfekvőek. Érvényesülhetne a munkamegosztás gazdaságos elve, könnyebbé és olcsóbbá válnék a termelés és a fogyasztás. Budapesti Hiauí fm MMfconffAtNH a magyar pamut. Vasárnapi számunkban részletesen beszámoltunk a magyar pamut küzdelme, pályafutásáról és arról a nagy erőfeszítésről, melyet a magyar textilipar minden hatósági támogatást nélkülözve, 16 esztendő óta tesz a magyar pamuttermelés meghonosítása, illetőleg kifejlesztése érdekében. Beszámoltunk azokról a számbavehető eredményekről is, amelyeket az idén e tekintetben sikerült elérni és arról, hogy a pamuttermelésnek százezer hold területen való folytatása az ország egész pamutszükségletét fedezné és nem kevesebb, miint 60.000.000 aranykoronával javítaná kereskedelmi mérlegünket. Jeleztük azt is, hogy a mai napon, azaz hétfőn, a kereskedelemügyi miniszter, a földművelésügyi miniszter, a nemzetgyűlés elnöke és a magyar nemzetgyűlés számos tagja randiol majd ki a Magyar Pamutipar R.T. újpesti gyártelepére, hogy a magyar pamut gyakorlati hasznavehetőségéről meggyőződést szerezzenek. Ez a látogatás ma meg is történt és a vendégek Studinka Elemér dr.nak, a békési uradalom jószágigazgatójának és Szurday Róbertnek, a Magyar Pamutipar R.T. vezérigazgatójának szakszerű magyarázatait hallhatták arról, hogy a Magyarországon termelt pamut minőség tekintetében felveszi a versenyt az amerikaival és jobb az indiainál. Ami pedig a termelés rentabilitását illeti, Szurday vezérigazgató tudomására hozta a megjelent vendégeknek, hogy az idén a békési uradalomnak 14 hold pamuttermeléséért 120 millió koronát űzetett ki. A bemutató után vitásreggeli volt, melyen Szurday vezérigazgató a vendégeket köszöntötte fel, a nemzetgyűlés elnöke, a miniszterek, Bíró Pál képviselő, Studinka Elemér és mások pedig az akció sikerére ürítették poharukat. Kívánatos volna, hogy arra elhangzott sok jó kívánság a magyar ipar és a magyar mezőgazdaság, de a magyar fogyasztóközönség érdekében is teljesedésbe menjen.. 18 efkW áttépi a papírárkorona tarifarendszerre. Mindössze néhány napja hogy a MÁV megszüntette az effektív aranyérmeknek a fuvardíjak fizetésénél való elfogadását. Már akkor megírtuk, hogy miután a vasút 17.000- es szorzószámmal kalkulálta az úgynevezett arany tarifákat, az aranykorona valóságos olcsóbb értéke zavart támaszt kalkulációjában s arra kényszeríti, hogy az aranytarifa-rendszerről áttérjen a tarifakorona-, vagy papírkorona-díjszabásra. Ez most valóban meg is történik s ezt az áttérést a MÁV vezetősége a következőképpen jelenti be. Az államvasutakon és a magyar magánvasutakon múltévi július 1-én életbe lépett reformdíjszabásoknak egyik kimondott célja az volt, hogy az új díjszabások olyan állandó értékalapon épüljenek föl, amely lehetővé teszi, hogy a termelés és kereskedelem fogyasztásügyleti kalkulációinál a vasúti szállítás körül fölmerülő költségek terén mint állandó, vagyis mint olyan tényezővel vethessen számot, amely nincsen kitéve gyakran és váratlanul bekövetkező változásoknak A papírkoronaértékben kifejezett vasúti díjszabásokat ugyanis valutánk folytonos hanyatlása miatt a legutóbbi években sűrűn egymásután föl kellett emelni, hogy a vasutak háztartása teljesen föl ne boruljon. Ezek a sorozatos, sűrűn egymást követő díjszabásemelések a rövidre szabott hirdetési határidővel együtt nagyfokú bizonytalanságot vittek bele az amúgy is minden oldalról szorongatott gazdasági életünkbe. Ezt a bizonytalanságot kívánta az arányban kifejezett tarifa megszüntetni. Miután a magyar korona stabilizálása immár tényleg biztosítottnak tekinthető, a kormány úgy intézkedett, hogy a díjszabások újból papírkoronaértékben állapíttassanak meg, mégpedig öleképpen, hogy a mai aranykoronákban kifejezett díjtételeiket az annak idején alapul szolgált 17.000- es szorzószámmal számítják át papira koronákra. Ezzel az intézkedéssel a díjszabási helyzet állandósága épp úgy biztosítható, mint az aranykoronaalapon számított díjszabásokkal és egyúttal kielégíthető a szállítóközönségnek az a jogos követelése is, hogy a díjszabások mindenkivel szemben egyenlő mértékben alkalmaztassanak. A papírkoronaértékre való visszatérés tehát csak azt jelenti, hogy a vasúti díjszabások alapjául a pénzforgalom tényleges, mindenki számára hozzáférhető fizetési eszköze szolgáljon. A kormány által elrendelt intézkedést az államvasutak úgy fogják végrehajtani, hogy a saját és a kezelésükben álló helyiérdekű vasutak helyi árudijszabását (II. rész) közös füzetbe egyesítve újból kiadják és a füzethez új „függelék“-et jelentetnek meg. Új kiadásra kerül továbbá a magyar vasúti kötelék II. rész 2. füzet, míg az árudijszabás I. rész A) és B) szakaszaiban, továbbá a magyar vasúti kötelék II. rész 1. füzetében a papírkoronaértékben való díjmegállapításából folyó változásokat hirdetmények útján fogják érvényesíteni. Mindezek a díjszabási változások március 1-én lépnek életbe.