Budapesti Hírlap, 1925. február (45. évfolyam, 26–48. szám)

1925-02-24 / 44. szám

­1925 február 24. ’(44. sz.) Budapesti Hidia? FŐVÁROS. A Ripka-párt szervez­kedése.­ ­— Tegnap a III­, ma pedig a Vili. Terület­ben alakult meg. — Óbuda­ polgársága vasárnap délelőtt a Ko­rona vigadó nagytermében megalakította az V. választókerület Ripka-pártjának szer­vezetét. A gyűlésem a polgárság nagyszám­ban vett részt. Elnök lett Kovácshegyi Kál­mán, ügyvezető-elnök Szilágyi Károly igaz­gató. Választottak az elnökségen kívül egy 200 tagú választmányt is. Ripka kormány­biztos zajos ováció közt lépett a szónoki emelvényre és megköszönte a lelkesedést, a­mellyel őt Óbudán fogadták. Nem mint ide­gen jöttem ide — úgymond — 15 éve, hogy idekerültem Óbudára nagy tervekkel a kezemben. A főváros gazdasági épületét akarjuk most újra építeni. Jól tudom, hogy a­­ polgárság terhei elviselhetetlen nyomás­ként nehezednek minden egyes emberre és a mi törekvésünk az, hogy a terheket leg­alább enyhítsük. Azt akarjuk, hogy egy millió ember a maga egzisztenciájában oly körülmények közé jusson, a­hol a kulturá­lis igényeit is könnyebben kielégítheti. Ugyanazokat a frázisokat halljuk most, — folytatta Ripka — a­miket 1918-ban hallot­tunk. Megdöbbenve láttuk akkor, hogy a vezetők képtelenek voltak a lavinát megál­lítani, a­mely rettenetes pusztulásba vitte az országot. Lehetetlen, hogy ennek szo­morú tanulságait ne vonná most le a pol­gárság. A blokkban tömörült baloldali szél­sőség telitve van nemzetköziséggel, a ha­gyományok tisztelete nincs bennük kifej­lődve. A keresztény gondolatból széthúzás, gyűlölködés lett, a felekezeti kérdéssel a társadalmat darabokra tépték. .­ destruk­ciót egyformán elítélem, akár fehér lepel alatt, akár pedig vörös rongyban jelentke­zik. A három-négy éves múlt, a­mely ezt az­­ irányt jelzi, nem tudott eredményeket produkálni, csak negatívumokat hozott létre. Alkotás helyett rombolás lett úrrá. Meg kell alkotni a nagy politikai kérdések­től és szélsőségektől mentes törvényhatósá­­got. Vissza kell adnunk a községi autonó­miát a maga hivatásának. Meggyőződésem, nagy a frzig a városháza politizál és nem dolgozik, addig nincs meg a légkör, mely alkotó munkára alkalmas volna. Progra­mom a keresztény és nemzeti gondolattól láthatott program, a­mely nem ismer gyű­lölködést. Ezután Szilágyi Károly, majd Baránszky Gyula dr. beszélt. Becsey Antal a Kelen­­föld-lágymányosi polgárság üdvözletét tol­mácsolta. Ilenyey Vilmos államtitkár pedig arról beszélt, hogy véget kell vetni a for­radalmi alakulatoknak és meg kell szün­tetni a felekezeti és osztályuralmat. Holtz­­spach Nándor a hűvösvölgyi polgárság üd­vözletét hozta. Menyhért Ferenc, Schmidt­­kuncz Lajos és Reisinger Gyula felszólalása után a gyűlés Ripka Ferenc kormánybiztos és a megválasztott vezetőség zajos éljenzé­sével ért véget. AZ IDEALISTA PERBETES REGENY. 26 Irta GROH ISTVÁN. Az ötödik nap aztán rendezni kezdett Bobai Gyurka és volt foganatja a munká­jának. Szegény fiú egyebet se tett egész életében, mint a más dolgát rendezte, a he­lyett, hogy festett volna s ha most vissza­gondolok azokra, a kik vele voltak, látom megnőtt majd mind, nevet szereztek rendre, csak az ő képeit nem látni sehol, bár ma is azt állítják, hogy tehetség, ő nyomatott szinlapot féláron, kibérelte a nagyszálló termét (most már adták készséggel), ő ja­vította a vedlett díszleteket s ő tudott ne­künk való zongorást. ifjú zeneszerzőt, a­ki hangulatos nyitányt irt a számunkra s maga játszotta el. Meg is jelent később, Máriának ajánlva. Nagyszerű este volt. Vagy félezer ember szorongatta egymást a nézőtéren és a zene­szerzőnk alig mozdíthatta a "két könyökét a sokaságtól, pedig igen temperamentumo­san játszott. És gyújtott a Mária hangja. Mintha tüzes szekéren hajtott volna által a lelkeken, láng ütött fel a szavai nyomá­ban és izzó lett a nagy tarló, törpe parcel­láknak vetetten mezeje. Én az előttem álló szék karjára borultam, elfödtem orcámat s úgy könnyeztem. Igen, ez az, a­miről áb­rándoztam a tiszai éjszakákon. Hatszáznegyven korona volt a tiszta jö­vedelmünk, egész vagyon. Vagy tizen ültük körül az asztalt vacso­ránál és oly boldogok voltunk mind. Babai Gyurka nem birt magával, olyan volt, mint a májusfa, a­mit piros szalaggal aggatnak tele tavaszi reggelen és liheg, kacag a szel­lőben. Harmosné a leányok keze után kap,-. kodott: — Emlékszel édes arra a jele­netre ... — ezzel kezdte minden harmadik mondását. Én hallgattam s csak olykor pil­lantottam Máriára. Mi lesz velem, ha te nagyra nősz, vájjon megtűrsz-e magadnál, hisz most is alig hogy az ujjad hegyét illet­hetem. Karomat nyújtottam neki hazamenet, de nem volt erőm a beszédre s hallgatott ő is. XXXIV. Az előadás után való harmadik nap hagytuk el Szolnokot. Már félig-meddig biztosra vettük Mezőtúrt és nem is csalód­tunk benne. Mária előbb a felsőbb leány­iskolában szavalt egymaga, aztán kicsiny vígjátékokat adtunk, két személyre írott modern dolgokat a Harmosné tanácsai sze­rint. Egyszer próbálkoztam meg Bellával, mert nagyon ké­t, eresszem a színpadra őt is. Valami szobaleány szerepet szántam neki, rövid mondókat s szegény három na­pig tanulta. Láttam, hogy baj lesz, mert izgatott volt reggel óta, alig evett s úgy is lett. Szegényke, a­mint a lámpák elé lé­pett, megnémult s hiába biztatta az én édesem segítő szóval, nem eredt meg a szava. Végre is ki kellett tolni a deszkák­ról, csókkal, öleléssel cselekedte Mária s a közönség tapsolt a megoldásnak. Soha azontúl nem kívánkozott Köröcsényi Bella a színpadra. Ilyen apró darabokkal jártuk­­ meg Szarvast, Orosházát, Karcagot és szívesen fogadtak velük mindenütt. Olyik helyen meg, a­hol a vendégszeretet biztosította megélhetésünket, tovább maradtunk. Népe­sebb darabot vettünk elő és magunkhoz vontuk a helybeli műkedvelő ifjúságot. He­tekig tartottak a próbák, csupa nevetgé­­lés, szerep­ kívánta ölelkezés, titkos kéz­szo­rítás, bújó és hívópillintás az ilyen este, én, a rendező, meg tettetem, mintha nem látnék semmit. Fájó mosolygással néztem, m­it rendeződnek titokban a párok és fel­­adódott bennem a keserű kérdés: hát én? Mária nem változott, sőt mintha még tartózkodóbb lenne. Egyik esténkén­t Békésen történt — a Kolostorból című da­rabot adtak, kedves kis történetet, a mi­ben a beöltözni készülő ifjú novicius bú­csúzni jön egykori ideáljához. Csókolóznak, mire leszalad a függöny és én szorosab­ban vontam magamhoz őt, orcámmal illet­vén az övét. — Ne érjen hozzám — szólt rám hevesen és ez a sziszegő hang szörnyűbb volt a kiáltásnál. Eleresztettem s szinte esett le a két ka­rom. Arra a hétre megnehezedett a lelkem. Már borbélyunk is van. Nem fogadtuk meg, fizetni is ritkán fizetem, de csak jön utánunk városról-városra. Pirics Szávának hívják, kikindai ifjú, — a magyar borbé­lyok fele torontálból való, szerb vagy né­met, — és nem bírja teljesen a nyelvün­ket. Hibát nem ejtett, de kereste a szava­kat s azért igen megfontoltnak, alaposnak hatott a beszéde. Egyébként is csontosképű­, szikár és lassú mozgású legény Pirics Száva és magam sem tudom, miért ragasz­kodik hozzánk. Békéscsabán aztán meg­tudtam. Előadás után arra kért, hallgassam meg, mert komoly az ügy s még azon negyed­órában megkérte a Tót Zsuzsi kezét. Olyan tisztességgel beszélt, mintha apja lennék a leánynak, mert hisz az igent mondott már, de az utolsó szó az enyém, így mondta Zsuzsi kisasszony. — És ez a kedvemre való — folytatta Pirics Száva. — látom, itt meg van az alap. s Csak tiszta drámai társulatból háza­sodom, megmondtam régen, mert ismerek minden műfajt, kóristákat, komikusokat. Voltam Murányiaknál, nagy operett-társu­lat volt... tizennyolc paróka ... felelős­séggel vettem át. Mi történt kérem . . . Har­madnap hiányzik három, egy hét múlva kilenc. Keresem, tagadják, még Romh­ányi is, a hős szerelmes és pofont ígér... né­kem ... Műfaj ez? ... A kabaré se jobb ... hiába, nincs meg az alap és csak tiszta drámai társulatból házasodom. Figyeltem önöket igazgató úr, alapjuk van... s én boldog leszek ő vele... Kit vár az ajtó előtt... Behivom Zsuzsit, faligatom. — Elhagy­nál-e Zsuzsi, — kérdezem, mert valami szomoruságféle lepett meg és ő megérezte, mert sírva fakadt, úgy kert, a hogy ne ha­ragudjak, de ha már így rendelte az Úr­isten, nem tesz ellene. Testvéri öleléssel békítettem a leányt és úgy adtam kezét a Pirics Száváéba. Aztán kiszóltam Máriáért, Belláért, hadd ölelges­sék ők, mert im a mi Zsuzsink menyasz­­szony lett. Mária vette magára a kelengye gondját és elvásárolta a fele pénzünket, én meg a polgármesteri hivatalt járom felmentésért, mert az ilyen komédiás trupp dolga sürgős, nem ülhet egy helyen az előírt négy hétig. Meg is adták szó nélkül.­­ Gyönyörű januári alkonyodásban indul­tunk a templomba, a kálvinistákhoz, mert szerb templom nincs Csabán. Zsuzsit én vittem karomon, utánunk Vuics Mátyás őr­mester jött Máriával, koros katona, vala­mi atyafia a vőlegénynek, Pirics Bellával volt az utolsó pár. Azt hittük, egyedül leszünk, de félig volt a templom urinéppel. Megtud­ták, hogy színészeskü­vő lesz, pedig nem hirdettük s odahozta őket a barátság, meg a kíváncsiság. .(Folyt, köv) A Ripka-párt józsefvárosi alakuló gyűlése. A XVII., XVIII. és XIX. választókerüle­tek Ripka-párti polgársága ma este tar­totta alakuló pártgyű­lését a VIII. kerületi elöljáróság nagytermében. Az alakuló gyű­lést, melyen a polgárság nagy számban je­lent meg, Erdösi Károly prelátus, a Szent István Társulat vezérigazgatója nyitotta meg. Ajánlatára öttagú küldöttség ment Ripka Ferenc kormánybiztosért, a­kit a te­rembe lépésekor zajosan megéljeneztek. Ripka Ferenc hosszabb beszédet mondott. Most az a feladat, — úgymond — hogy a polgárságban található energiákat össze­­gyűjtsék a községi választásokra. Ha szét­tekintünk a pártok között, látjuk a balol­dali radikális blokkot, a­melynek a pro­gramja telítve van nemzetköziséggel és hiányzik belőle a keresztény nemzeti gon­dolat, hiányzik i­ hagyományos tisztelet. Számolni kell a joboldali keresztény köz­ségi párttal is. A törvényhatóság mandá­tuma 1923. december végén járt le; nem hosszabbították meg azt, holott a vidéken a törvényhatóság működését meghosszab­bították. Mi ennek az oka­? Az, hogy Buda­pest székesfőváros törvényhatósága felada­tát nem tudja teljesíteni úgy, a­mint a tör­vény előírja és a közönség érdekei meg­kívánják, a­mű programunkban a keresz­tény és nemzeti gondolat a maga tisztasá­gában áll. A mi nemzeti gondolatunk nem a­ polgárság széttagolása, hanem minden jószándékú magyar ember tömörítése. Az a jó magyar, a­ki dolgozik. És az a legjobb magyar, a­ki legtöbbet dolgozik. (Hosszas taps.) A főváros sorsa az ország sorsa is. A főváros még soha sem állott oly katasztrofális helyzet előtt, mint m­ost. A polgárság pozíciója forog kockán. (Úgy van!) Kérem a polgárságot, fogjunk össze, s ne hallgassunk a fülbemászó jelszavakra, a demagógiákra. Jöjjenek a békés alkotó munkához. Erdősi Károly elnök felkérésére Ripka Ferenc elvállalta a Józsefvárosi Polgári Szövetség tiszteletbeli elnökségét. Hűvös Iván ismertette azt a programso­rozatot, melyet kiáltvány formájában fog­nak a polgárság között szétosztani. Végül a XVIII. kerület nevében Lakatos Sándor, a XVII. választókerület nevében Bonta Ká­roly dr. és ai XIX. választókerület nevében Belopotoczky Kálmán­­kereskedő szólalt fel és tolmácsolta a polgárság üdvözlését. A Vív kerületi Ripka-párt képviseletében Bar­kas József nyugalmazott miniszteri taná­csos mondott rövid beszédet. Juba Adolf dr. orvos, Dénes István dr. nyugalmazott miniszteri tanácsos, Hauswirt Ödön szobafestő, Vada József kisipavos, Kacsó Gyula a magyar munkások országos pártja nevében jelentették be csatlakozá­sukat. I PARIS, HOTEL SUISSE. Rue Lafayette 5. sz. az Opera mellett Olcsó áram. Modern kényelem. Német kiszolgálás. rt Ml I ■— A keresztény községi párt gyűlései. Az V. kerületi Egységes Keresztény Köz­ségi Párt vasárnap délelőtt nagygyűlést tartott a Szent István-téren. Lázár Ferenc elnök indítványára kimondotta a nagy­gyűlés az V. közigazgatási kerületben az Egységes Keresztény Községi Párt szerve­zetének megalakulását. Azután erőnek Ernst Sándor szólalt fel. Szerinte a jelen­legi fővárosi községi választások nemcsak helyi, de országos jelentőségűek. Az a kér­dés dől most el e választáson: fenn tud­ják-e tartani azt, a­mit a keresztény és nemzeti eszme­­ivei felépítettek a forra­dalom után, vagy a forradlami elemek­ ke­rekednek-e felül. Ebben a nagy küzdelem­ben végül is nem marad majd más ellen­fél, mint a keresztény és nem keresztény. Ernst Sándor után Wolff Károly szólalt fel. Az V. kerületben olyan a keresztények helyzete. — mondotta Wolff —, mint volt az első keresztényeké Rómában, a­hol más volt az államhatalom felfogása, mint az ő hitük. Itt csak az a különbség, hogy itt az V. kerületben a kereszténység számbeli többségben van az uralkodó kisebbséggel szemben. A Keresztény Községi Párt pénz­ügyi politikájáról­ szólva Wolffe Károly, ki­jelentette, hogy könnyű volt Vázsonyiék­­­nak az adósságokat megcsinálni, de nehéz volt azokat nekik törleszteni. Ezután Eck­hardt Tibor szólalt fel röviden és a faj­védő párt nevében kért minden keresztény magyart, hogy személyekre való tekintet nélkül támogassák a Wolff-pártot. Beszélt még Friedrich István és Csillér András. A községi kereszténypárt vasárnapi má­sodik gyűlése Kőbányán volt, a­hol Sze­men Miklós elnöki megnyitója után Szabó József nemzetgyűlési képviselő leszögezte azt, hogy a keresztényszocilisták a­nélkül, hogy az országos politikában álláspontu­­kon változtatnának, a községi politiká­ban együtt akarnak haladni a többi ke­resztény párttal. Wolff Károly szólt az­után. Azzal kezdte beszédét, hogy reflek­tált egy közbeszólásra, mely Szabó Ist­ván beszéde alatt hangzott el, hogy a mai városháza miért nem épített új lakásokat az elmúlt négy éven át. A magyar munkás­­ság — mondotta Wolff — soha nagyobb rabságban nem volt, mint most. Ha egy magyar munkás az a magyarságát meri hangoztatni, vagy jelét adja annak, hogy rokonszenvez a Wolff-párttal, kidobják az állásából. Azután a községi választásokról és a munkásság magatartásáról szólt. Utána Friedrich István, majd Viczián István be­szélt. A közel 2000 főnyi■ tömeg a kintrekedt mintegy 200 főnyi tömeggel együtt a Him­nusz hangjai mellett oszott széjjel. __ Az iskolaszéki tagok kinevezése. A főváros közigazgatási bizottságának ma tar­tott ülésén kinevezték a főváros 26 iskolaszé­kének SCO rendes és 400 póttagját. Ripka Fe­renc dr. kormánybiztos az ülés megnyitása után ismertette a törvény rendelkezéseit, majd a közigazgatási bizottság a kinevezésre vo­natkozó javaslatot elfogadta. A rendes tagok közül 423-at neveztek ki, az új tagok száma pedig 437.­­ A főváros függő kölcsöne. Néhány lap szóvátette, hogy a főváros függőkölcsönt szándékozik felvenni és az illető lapok már a kölcsön felvételének részleteit is közölték. Illetékes helyen kijelentik, hogy a kérdéses "kölcsön "felvet­ének részleteikor­­egyelőre szó sincs, mert hiszen még nem haladt annyira a dolog és a kölcsön felvételének ügyében komoly tárgyalást még nem is folytattak. Így a fü­ggőkölcsön részleteiről terjesztett hírek nem egyebek önkényes kombinációknál.­­ A náthaláz miatt bezárták a váci­ utcai leánygimnáziumot. Megírtuk a minap, hogy az utóbbi időben a fővárosban náthaláz-jár­­vány lépett föl, a­mely különösen az iskolai tanulók közt terjedt el úgy, hogy több elemi és polgári iskolát be kellett zárni. A főváros tisztiifőorvosának javaslatára ma a városi tanács elrendelte a Váci­ utcai leánygimná­zium ideiglenes bezárását is, mert a leány­gimnázium növendékeinek 35—40%-a nátha­lázban betegedett meg. Az eddigiek szerint a leánygimnázium bezárása a jövő hét elejéig fog tartani és ez idő alatt gondoskodás tör­ténik az iskolaépület fertőtlenítéséről és na­gyobb méretű tisztogatásáról. ni TÖRVÉNYSZÉK.­ ­ Ügyvédjelöltek tárgyalhatnak a társas bíróságok előtt is. A büntetőtörvényszéken a működő ítélőtanácsok közül néhány ta­nácselnök arra az­ álláspontra helyezke­dett, hogy jogtudor ügyvédjelölteket sem ismer el jogosítottnak arra, hogy társas­­bíróság előtt védőként szerepeljen. Az ügyvédjelöltek Országos Szövetségének képviseletében Benfeld Imre dr. főtitkár panasszal fordult az ügyvédi kamarához, hogy e törvénybe ütköző intézkedésekkel szemben orvoslást keressen. A kamara megkeresésére Lunger Jenő dr. kúriai bíró, ■törvényszéki elnök utasította az összes ítélőtanácsok vezetőit arra, hogy jogtudor ügyvédjelölteket, a­kik az ügyvédi kama­rának­ ilyen minőségben bejegyzett tagjai, fogadjanak el tárgyalásaikon védőkül, mert az erre vonatkozó 1918. Károlyi-féle ren­delet hatályosságát az 1920. évi I. tör­vénycikk is föntartotta. — Marosi Károly új védőt választott. A bombamerénylet bűnpörének főtárgya­­lásán Marosi Károly vádlottat, a­kit Ulaiti Ferenc védett, tudvalévően halálra ítélték. Marosi most megvonta Fiain Ferenctől a megbízást és Vámbéri Rusztem dr.-t bízta meg a védelmével. Vámbéri dr. ma meg­látogatta Marosit a fogházban és mint ér­tesülünk, el is vállalta a védelmét. — Weltner Jakab — Bécsben. Weltner Jakabot, a szociáldemokrata, párt egyik vezérét a királyi ügyészség felségsértéssel és hazaárulással vádolta meg, mert az úgynevezett egységokmányt, mely az állam­hatalmat a kommunistáknak kiszolgál­tatta, ő is aláírta s mert a szovjet­ ülésen a polgárság ellen izgató ítészedet mon­dott. A bü­ntetőtörvényszék e hónap 25-ére tűzte ki ebben az ügyben a főtárgyalást, de ez aligha lesz megtartható, mert Wolt­­ner Jakab időközben Bécsbe utazott, a­hol a védője bejelentése szerint, Orbánéban megbetegedett. A védő kérte ennélfogva a tárgyalás elhalasztását, a bíróság azonban úgy döntött, hogy az elhalasztásról csak a főtárgyaláson fog dönteni.

Next