Budapesti Hírlap, 1925. február (45. évfolyam, 26–48. szám)
1925-02-24 / 44. szám
1925 február 24. ’(44. sz.) Budapesti Hidia? FŐVÁROS. A Ripka-párt szervezkedése. — Tegnap a III, ma pedig a Vili. Területben alakult meg. — Óbuda polgársága vasárnap délelőtt a Korona vigadó nagytermében megalakította az V. választókerület Ripka-pártjának szervezetét. A gyűlésem a polgárság nagyszámban vett részt. Elnök lett Kovácshegyi Kálmán, ügyvezető-elnök Szilágyi Károly igazgató. Választottak az elnökségen kívül egy 200 tagú választmányt is. Ripka kormánybiztos zajos ováció közt lépett a szónoki emelvényre és megköszönte a lelkesedést, amellyel őt Óbudán fogadták. Nem mint idegen jöttem ide — úgymond — 15 éve, hogy idekerültem Óbudára nagy tervekkel a kezemben. A főváros gazdasági épületét akarjuk most újra építeni. Jól tudom, hogy a polgárság terhei elviselhetetlen nyomásként nehezednek minden egyes emberre és a mi törekvésünk az, hogy a terheket legalább enyhítsük. Azt akarjuk, hogy egy millió ember a maga egzisztenciájában oly körülmények közé jusson, ahol a kulturális igényeit is könnyebben kielégítheti. Ugyanazokat a frázisokat halljuk most, — folytatta Ripka — amiket 1918-ban hallottunk. Megdöbbenve láttuk akkor, hogy a vezetők képtelenek voltak a lavinát megállítani, amely rettenetes pusztulásba vitte az országot. Lehetetlen, hogy ennek szomorú tanulságait ne vonná most le a polgárság. A blokkban tömörült baloldali szélsőség telitve van nemzetköziséggel, a hagyományok tisztelete nincs bennük kifejlődve. A keresztény gondolatból széthúzás, gyűlölködés lett, a felekezeti kérdéssel a társadalmat darabokra tépték. . destrukciót egyformán elítélem, akár fehér lepel alatt, akár pedig vörös rongyban jelentkezik. A három-négy éves múlt, amely ezt az irányt jelzi, nem tudott eredményeket produkálni, csak negatívumokat hozott létre. Alkotás helyett rombolás lett úrrá. Meg kell alkotni a nagy politikai kérdésektől és szélsőségektől mentes törvényhatóságot. Vissza kell adnunk a községi autonómiát a maga hivatásának. Meggyőződésem, nagy a frzig a városháza politizál és nem dolgozik, addig nincs meg a légkör, mely alkotó munkára alkalmas volna. Programom a keresztény és nemzeti gondolattól láthatott program, amely nem ismer gyűlölködést. Ezután Szilágyi Károly, majd Baránszky Gyula dr. beszélt. Becsey Antal a Kelenföld-lágymányosi polgárság üdvözletét tolmácsolta. Ilenyey Vilmos államtitkár pedig arról beszélt, hogy véget kell vetni a forradalmi alakulatoknak és meg kell szüntetni a felekezeti és osztályuralmat. Holtzspach Nándor a hűvösvölgyi polgárság üdvözletét hozta. Menyhért Ferenc, Schmidtkuncz Lajos és Reisinger Gyula felszólalása után a gyűlés Ripka Ferenc kormánybiztos és a megválasztott vezetőség zajos éljenzésével ért véget. AZ IDEALISTA PERBETES REGENY. 26 Irta GROH ISTVÁN. Az ötödik nap aztán rendezni kezdett Bobai Gyurka és volt foganatja a munkájának. Szegény fiú egyebet se tett egész életében, mint a más dolgát rendezte, a helyett, hogy festett volna s ha most visszagondolok azokra, a kik vele voltak, látom megnőtt majd mind, nevet szereztek rendre, csak az ő képeit nem látni sehol, bár ma is azt állítják, hogy tehetség, ő nyomatott szinlapot féláron, kibérelte a nagyszálló termét (most már adták készséggel), ő javította a vedlett díszleteket s ő tudott nekünk való zongorást. ifjú zeneszerzőt, aki hangulatos nyitányt irt a számunkra s maga játszotta el. Meg is jelent később, Máriának ajánlva. Nagyszerű este volt. Vagy félezer ember szorongatta egymást a nézőtéren és a zeneszerzőnk alig mozdíthatta a "két könyökét a sokaságtól, pedig igen temperamentumosan játszott. És gyújtott a Mária hangja. Mintha tüzes szekéren hajtott volna által a lelkeken, láng ütött fel a szavai nyomában és izzó lett a nagy tarló, törpe parcelláknak vetetten mezeje. Én az előttem álló szék karjára borultam, elfödtem orcámat s úgy könnyeztem. Igen, ez az, amiről ábrándoztam a tiszai éjszakákon. Hatszáznegyven korona volt a tiszta jövedelmünk, egész vagyon. Vagy tizen ültük körül az asztalt vacsoránál és oly boldogok voltunk mind. Babai Gyurka nem birt magával, olyan volt, mint a májusfa, amit piros szalaggal aggatnak tele tavaszi reggelen és liheg, kacag a szellőben. Harmosné a leányok keze után kap,-. kodott: — Emlékszel édes arra a jelenetre ... — ezzel kezdte minden harmadik mondását. Én hallgattam s csak olykor pillantottam Máriára. Mi lesz velem, ha te nagyra nősz, vájjon megtűrsz-e magadnál, hisz most is alig hogy az ujjad hegyét illethetem. Karomat nyújtottam neki hazamenet, de nem volt erőm a beszédre s hallgatott ő is. XXXIV. Az előadás után való harmadik nap hagytuk el Szolnokot. Már félig-meddig biztosra vettük Mezőtúrt és nem is csalódtunk benne. Mária előbb a felsőbb leányiskolában szavalt egymaga, aztán kicsiny vígjátékokat adtunk, két személyre írott modern dolgokat a Harmosné tanácsai szerint. Egyszer próbálkoztam meg Bellával, mert nagyon két, eresszem a színpadra őt is. Valami szobaleány szerepet szántam neki, rövid mondókat s szegény három napig tanulta. Láttam, hogy baj lesz, mert izgatott volt reggel óta, alig evett s úgy is lett. Szegényke, amint a lámpák elé lépett, megnémult s hiába biztatta az én édesem segítő szóval, nem eredt meg a szava. Végre is ki kellett tolni a deszkákról, csókkal, öleléssel cselekedte Mária s a közönség tapsolt a megoldásnak. Soha azontúl nem kívánkozott Köröcsényi Bella a színpadra. Ilyen apró darabokkal jártuk meg Szarvast, Orosházát, Karcagot és szívesen fogadtak velük mindenütt. Olyik helyen meg, ahol a vendégszeretet biztosította megélhetésünket, tovább maradtunk. Népesebb darabot vettünk elő és magunkhoz vontuk a helybeli műkedvelő ifjúságot. Hetekig tartottak a próbák, csupa nevetgélés, szerep kívánta ölelkezés, titkos kézszorítás, bújó és hívópillintás az ilyen este, én, a rendező, meg tettetem, mintha nem látnék semmit. Fájó mosolygással néztem, mit rendeződnek titokban a párok és feladódott bennem a keserű kérdés: hát én? Mária nem változott, sőt mintha még tartózkodóbb lenne. Egyik esténként Békésen történt — a Kolostorból című darabot adtak, kedves kis történetet, a miben a beöltözni készülő ifjú novicius búcsúzni jön egykori ideáljához. Csókolóznak, mire leszalad a függöny és én szorosabban vontam magamhoz őt, orcámmal illetvén az övét. — Ne érjen hozzám — szólt rám hevesen és ez a sziszegő hang szörnyűbb volt a kiáltásnál. Eleresztettem s szinte esett le a két karom. Arra a hétre megnehezedett a lelkem. Már borbélyunk is van. Nem fogadtuk meg, fizetni is ritkán fizetem, de csak jön utánunk városról-városra. Pirics Szávának hívják, kikindai ifjú, — a magyar borbélyok fele torontálból való, szerb vagy német, — és nem bírja teljesen a nyelvünket. Hibát nem ejtett, de kereste a szavakat s azért igen megfontoltnak, alaposnak hatott a beszéde. Egyébként is csontosképű, szikár és lassú mozgású legény Pirics Száva és magam sem tudom, miért ragaszkodik hozzánk. Békéscsabán aztán megtudtam. Előadás után arra kért, hallgassam meg, mert komoly az ügy s még azon negyedórában megkérte a Tót Zsuzsi kezét. Olyan tisztességgel beszélt, mintha apja lennék a leánynak, mert hisz az igent mondott már, de az utolsó szó az enyém, így mondta Zsuzsi kisasszony. — És ez a kedvemre való — folytatta Pirics Száva. — látom, itt meg van az alap. s Csak tiszta drámai társulatból házasodom, megmondtam régen, mert ismerek minden műfajt, kóristákat, komikusokat. Voltam Murányiaknál, nagy operett-társulat volt... tizennyolc paróka ... felelősséggel vettem át. Mi történt kérem . . . Harmadnap hiányzik három, egy hét múlva kilenc. Keresem, tagadják, még Romhányi is, a hős szerelmes és pofont ígér... nékem ... Műfaj ez? ... A kabaré se jobb ... hiába, nincs meg az alap és csak tiszta drámai társulatból házasodom. Figyeltem önöket igazgató úr, alapjuk van... s én boldog leszek ő vele... Kit vár az ajtó előtt... Behivom Zsuzsit, faligatom. — Elhagynál-e Zsuzsi, — kérdezem, mert valami szomoruságféle lepett meg és ő megérezte, mert sírva fakadt, úgy kert, a hogy ne haragudjak, de ha már így rendelte az Úristen, nem tesz ellene. Testvéri öleléssel békítettem a leányt és úgy adtam kezét a Pirics Száváéba. Aztán kiszóltam Máriáért, Belláért, hadd ölelgessék ők, mert im a mi Zsuzsink menyaszszony lett. Mária vette magára a kelengye gondját és elvásárolta a fele pénzünket, én meg a polgármesteri hivatalt járom felmentésért, mert az ilyen komédiás trupp dolga sürgős, nem ülhet egy helyen az előírt négy hétig. Meg is adták szó nélkül. Gyönyörű januári alkonyodásban indultunk a templomba, a kálvinistákhoz, mert szerb templom nincs Csabán. Zsuzsit én vittem karomon, utánunk Vuics Mátyás őrmester jött Máriával, koros katona, valami atyafia a vőlegénynek, Pirics Bellával volt az utolsó pár. Azt hittük, egyedül leszünk, de félig volt a templom urinéppel. Megtudták, hogy színészesküvő lesz, pedig nem hirdettük s odahozta őket a barátság, meg a kíváncsiság. .(Folyt, köv) A Ripka-párt józsefvárosi alakuló gyűlése. A XVII., XVIII. és XIX. választókerületek Ripka-párti polgársága ma este tartotta alakuló pártgyűlését a VIII. kerületi elöljáróság nagytermében. Az alakuló gyűlést, melyen a polgárság nagy számban jelent meg, Erdösi Károly prelátus, a Szent István Társulat vezérigazgatója nyitotta meg. Ajánlatára öttagú küldöttség ment Ripka Ferenc kormánybiztosért, akit a terembe lépésekor zajosan megéljeneztek. Ripka Ferenc hosszabb beszédet mondott. Most az a feladat, — úgymond — hogy a polgárságban található energiákat összegyűjtsék a községi választásokra. Ha széttekintünk a pártok között, látjuk a baloldali radikális blokkot, amelynek a programja telítve van nemzetköziséggel és hiányzik belőle a keresztény nemzeti gondolat, hiányzik i hagyományos tisztelet. Számolni kell a joboldali keresztény községi párttal is. A törvényhatóság mandátuma 1923. december végén járt le; nem hosszabbították meg azt, holott a vidéken a törvényhatóság működését meghosszabbították. Mi ennek az oka? Az, hogy Budapest székesfőváros törvényhatósága feladatát nem tudja teljesíteni úgy, amint a törvény előírja és a közönség érdekei megkívánják, amű programunkban a keresztény és nemzeti gondolat a maga tisztaságában áll. A mi nemzeti gondolatunk nem a polgárság széttagolása, hanem minden jószándékú magyar ember tömörítése. Az a jó magyar, aki dolgozik. És az a legjobb magyar, aki legtöbbet dolgozik. (Hosszas taps.) A főváros sorsa az ország sorsa is. A főváros még soha sem állott oly katasztrofális helyzet előtt, mint most. A polgárság pozíciója forog kockán. (Úgy van!) Kérem a polgárságot, fogjunk össze, s ne hallgassunk a fülbemászó jelszavakra, a demagógiákra. Jöjjenek a békés alkotó munkához. Erdősi Károly elnök felkérésére Ripka Ferenc elvállalta a Józsefvárosi Polgári Szövetség tiszteletbeli elnökségét. Hűvös Iván ismertette azt a programsorozatot, melyet kiáltvány formájában fognak a polgárság között szétosztani. Végül a XVIII. kerület nevében Lakatos Sándor, a XVII. választókerület nevében Bonta Károly dr. és ai XIX. választókerület nevében Belopotoczky Kálmánkereskedő szólalt fel és tolmácsolta a polgárság üdvözlését. A Vív kerületi Ripka-párt képviseletében Barkas József nyugalmazott miniszteri tanácsos mondott rövid beszédet. Juba Adolf dr. orvos, Dénes István dr. nyugalmazott miniszteri tanácsos, Hauswirt Ödön szobafestő, Vada József kisipavos, Kacsó Gyula a magyar munkások országos pártja nevében jelentették be csatlakozásukat. I PARIS, HOTEL SUISSE. Rue Lafayette 5. sz. az Opera mellett Olcsó áram. Modern kényelem. Német kiszolgálás. rt Ml I ■— A keresztény községi párt gyűlései. Az V. kerületi Egységes Keresztény Községi Párt vasárnap délelőtt nagygyűlést tartott a Szent István-téren. Lázár Ferenc elnök indítványára kimondotta a nagygyűlés az V. közigazgatási kerületben az Egységes Keresztény Községi Párt szervezetének megalakulását. Azután erőnek Ernst Sándor szólalt fel. Szerinte a jelenlegi fővárosi községi választások nemcsak helyi, de országos jelentőségűek. Az a kérdés dől most el e választáson: fenn tudják-e tartani azt, amit a keresztény és nemzeti eszmeivei felépítettek a forradalom után, vagy a forradlami elemek kerekednek-e felül. Ebben a nagy küzdelemben végül is nem marad majd más ellenfél, mint a keresztény és nem keresztény. Ernst Sándor után Wolff Károly szólalt fel. Az V. kerületben olyan a keresztények helyzete. — mondotta Wolff —, mint volt az első keresztényeké Rómában, ahol más volt az államhatalom felfogása, mint az ő hitük. Itt csak az a különbség, hogy itt az V. kerületben a kereszténység számbeli többségben van az uralkodó kisebbséggel szemben. A Keresztény Községi Párt pénzügyi politikájáról szólva Wolffe Károly, kijelentette, hogy könnyű volt Vázsonyiéknak az adósságokat megcsinálni, de nehéz volt azokat nekik törleszteni. Ezután Eckhardt Tibor szólalt fel röviden és a fajvédő párt nevében kért minden keresztény magyart, hogy személyekre való tekintet nélkül támogassák a Wolff-pártot. Beszélt még Friedrich István és Csillér András. A községi kereszténypárt vasárnapi második gyűlése Kőbányán volt, ahol Szemen Miklós elnöki megnyitója után Szabó József nemzetgyűlési képviselő leszögezte azt, hogy a keresztényszocilisták anélkül, hogy az országos politikában álláspontukon változtatnának, a községi politikában együtt akarnak haladni a többi keresztény párttal. Wolff Károly szólt azután. Azzal kezdte beszédét, hogy reflektált egy közbeszólásra, mely Szabó István beszéde alatt hangzott el, hogy a mai városháza miért nem épített új lakásokat az elmúlt négy éven át. A magyar munkásság — mondotta Wolff — soha nagyobb rabságban nem volt, mint most. Ha egy magyar munkás az a magyarságát meri hangoztatni, vagy jelét adja annak, hogy rokonszenvez a Wolff-párttal, kidobják az állásából. Azután a községi választásokról és a munkásság magatartásáról szólt. Utána Friedrich István, majd Viczián István beszélt. A közel 2000 főnyi■ tömeg a kintrekedt mintegy 200 főnyi tömeggel együtt a Himnusz hangjai mellett oszott széjjel. __ Az iskolaszéki tagok kinevezése. A főváros közigazgatási bizottságának ma tartott ülésén kinevezték a főváros 26 iskolaszékének SCO rendes és 400 póttagját. Ripka Ferenc dr. kormánybiztos az ülés megnyitása után ismertette a törvény rendelkezéseit, majd a közigazgatási bizottság a kinevezésre vonatkozó javaslatot elfogadta. A rendes tagok közül 423-at neveztek ki, az új tagok száma pedig 437. A főváros függő kölcsöne. Néhány lap szóvátette, hogy a főváros függőkölcsönt szándékozik felvenni és az illető lapok már a kölcsön felvételének részleteit is közölték. Illetékes helyen kijelentik, hogy a kérdéses "kölcsön "felvetének részleteikoregyelőre szó sincs, mert hiszen még nem haladt annyira a dolog és a kölcsön felvételének ügyében komoly tárgyalást még nem is folytattak. Így a függőkölcsön részleteiről terjesztett hírek nem egyebek önkényes kombinációknál. A náthaláz miatt bezárták a váci utcai leánygimnáziumot. Megírtuk a minap, hogy az utóbbi időben a fővárosban náthaláz-járvány lépett föl, amely különösen az iskolai tanulók közt terjedt el úgy, hogy több elemi és polgári iskolát be kellett zárni. A főváros tisztiifőorvosának javaslatára ma a városi tanács elrendelte a Váci utcai leánygimnázium ideiglenes bezárását is, mert a leánygimnázium növendékeinek 35—40%-a náthalázban betegedett meg. Az eddigiek szerint a leánygimnázium bezárása a jövő hét elejéig fog tartani és ez idő alatt gondoskodás történik az iskolaépület fertőtlenítéséről és nagyobb méretű tisztogatásáról. ni TÖRVÉNYSZÉK. Ügyvédjelöltek tárgyalhatnak a társas bíróságok előtt is. A büntetőtörvényszéken a működő ítélőtanácsok közül néhány tanácselnök arra az álláspontra helyezkedett, hogy jogtudor ügyvédjelölteket sem ismer el jogosítottnak arra, hogy társasbíróság előtt védőként szerepeljen. Az ügyvédjelöltek Országos Szövetségének képviseletében Benfeld Imre dr. főtitkár panasszal fordult az ügyvédi kamarához, hogy e törvénybe ütköző intézkedésekkel szemben orvoslást keressen. A kamara megkeresésére Lunger Jenő dr. kúriai bíró, ■törvényszéki elnök utasította az összes ítélőtanácsok vezetőit arra, hogy jogtudor ügyvédjelölteket, akik az ügyvédi kamarának ilyen minőségben bejegyzett tagjai, fogadjanak el tárgyalásaikon védőkül, mert az erre vonatkozó 1918. Károlyi-féle rendelet hatályosságát az 1920. évi I. törvénycikk is föntartotta. — Marosi Károly új védőt választott. A bombamerénylet bűnpörének főtárgyalásán Marosi Károly vádlottat, akit Ulaiti Ferenc védett, tudvalévően halálra ítélték. Marosi most megvonta Fiain Ferenctől a megbízást és Vámbéri Rusztem dr.-t bízta meg a védelmével. Vámbéri dr. ma meglátogatta Marosit a fogházban és mint értesülünk, el is vállalta a védelmét. — Weltner Jakab — Bécsben. Weltner Jakabot, a szociáldemokrata, párt egyik vezérét a királyi ügyészség felségsértéssel és hazaárulással vádolta meg, mert az úgynevezett egységokmányt, mely az államhatalmat a kommunistáknak kiszolgáltatta, ő is aláírta s mert a szovjet ülésen a polgárság ellen izgató ítészedet mondott. A büntetőtörvényszék e hónap 25-ére tűzte ki ebben az ügyben a főtárgyalást, de ez aligha lesz megtartható, mert Woltner Jakab időközben Bécsbe utazott, ahol a védője bejelentése szerint, Orbánéban megbetegedett. A védő kérte ennélfogva a tárgyalás elhalasztását, a bíróság azonban úgy döntött, hogy az elhalasztásról csak a főtárgyaláson fog dönteni.