Budapesti Hírlap, 1925. március (45. évfolyam, 49–73. szám)
1925-03-01 / 49. szám
1925. március 1. (49. sz.) Budapesti Hírlap a kis-antant néven ismert szövetséges államalakulatnak, mint ősrégi kulturális egységnek. Sőt mintha a kis-antant mostani kereteinek további kibővítésére isjogcímet keresne a magyarok, bolgárok és görögök bekapcsolásával! Sejtések ezek, melyeket az óvatos román theoria ugyan nem fejez ki nyíltan (hiszen a dákoromán elmélet első megalkotói sem mondták ki határozottan, hogy politikailag hová céloznak), de amelyek a románokat ismerő és a múlt tapasztalataiból okuló lélekben leküzdhetetlenül fölmerülnek, ha ez új elméletről gondolkodik. Nem ez a hely és alkalom hivatott arra, hogy a trákoromán elméletet az objektív tudomány boncolókése alá véve, megillető értékére leszállítsuk. Azt mindnyájan érezzük, hogy ez az elmélet oly félreeső területekről gyűjti érveit, hol az adatok gyér száma és kétes értéke miatt a tudományos ellenőrzés nagyon nehéz, s viszont ott, hol jobban ismert területeken mozog, beleütközik sok olyan tételbe, melyeket a tudomány biztos eredményeinek tartottunk és tartunk ma is. De éppen azért, mert szembeszáll az eddig általánosan elfogadott igazságokkal, kihívja maga ellen a kritikát s ezzel a tudományos kritikával élni kell nekünk, magyaroknak is, akik oly közelről vagyunk érintve a trákoromanizmus által, amely bennünket is bevon az ősromán kulturvülgy körébe. Mosollyal, kézlegyintéssel nem lehet és nem szabad ezt a kérdést elintézni, sokkal komolyabb a forma, melyben az elmélet megjelenik s az eredmény, melyre céloz. Másokra hagyni sem szabad ezt a feladatot, hiszen a szóbanforgó tudományos terület olyan, amely iránt a nyugateurópai népek kevés érdeklődést és tájékozottságot tanúsítanak. Ezen a területen tehát a magyar tudományra vár a jogos kritikai ellenőrzés feladata. Itt meg kell vallanunk, hogy a munkának bizonyos szervezésére és előkészítésére is szükség van, mert a trákoranianizmus sem szórványosan jelentkező, hanem szervezett tudományos munkának az eredménye. A román tudományos mozgalom főfészke a Jorga által még a háború előtt szervezett s Bukarestijén működő Délkeleteurópai Intézet, mely az összes balkáni népek történetét, néprajzát, archeológiáját kutatja s a tanítványok egész sorát bocsátja ki, akik a Jorga tervei szerint dolgoznak a trákorománizmus alapvetésén. A kritikának is ki kell terjeszkednie a balkáni tudományszakok egész területére: ezt megkívánja maga a kritikai objektum, a trákor román elmélet. Ezzel előtérbe lép a Balkán-kutatás fontossága, mely a magyar tudományos élet programjában kezdettől fogva elég mostoha gyermekként szerepelt s csak a világháború első éveiben keltett nálunk nagyobb érdeklődést, mikor seregeink győzelmesen vonultak be a Balkán belsejébe. De mintha azóta, mióta seregeinket vissza kellett vonnunk a Balkánról, s az utánuk pedig, akinek nem dukál, hogy frakkja legyen, ingyen se kell a frakk, mert itt még azt tartják, hogy: „Nem kell görekk, nem kell frakk, Dolmány kell a magyarnak!“ Az ócska frakk ügye ezzel egyelőre lekerült a napirendről, mikor azonban tavasszal a dalárda tánccal egybekötött hangversenyére készült az egész város, eszembe jutott az ócska frakk, s nehogy az öreg Péter megint valami keveredést csináljon, így szóltam hozzá: — Tudja mit, Péter, az ócska frakkot odaajándékozzuk Marcinak! — Marcinak? A cigányprímásnak? — kérdezte az öreg meghökkenve. — Persze, hogy a Marci cigánynak! Úgy sincs frakkja s holnap este már frakkban muzsikáiba'!! Péternek szemmel láthatóan nem tetszett a dolog, mert ebből azt következtette, hogy az uj szolgabiró úr igen nagy patrónusa lesz a cigányoknak, holott a muzsikások általában igen haszontalan népek! Nehogy az öregnek ideje legyen ellenvéleményét előterjeszteni s megokolni, hirtelenében ráparancsoltam: — No Péter, fogja a két frakkot. Az uj frakkot vigye el a szabóhoz, hogy a holnapi bálra vasalja ki; az ócska frakkot pedig vigye el Marci cigánynak. Péter szépen a karjára vette a két frakkot s szó nélkül elment. Csak mikor már kívül volt az ajtón, akkor kezdett dörmögni. Nyilván engem szidott, meg a cigányokat. Az öreg ugyanis sehogy se tudta fölérni ésszel, hogy hogy lehetek én olyan furcsa ember, hogy sohasem iszom s olykor-olykor mégis reggelig muzsikáltatom magamat, holott az igazán okos ember reggelig iszik, de muzsikaszó nélkül. Ha én most humoreszket írnék, egy darabig még nyújtanám a dolgot s holmi szellemi mazsolaszemekkel hintenérd tele a szépen nyúló irodalmi rétestésztát, mivel azonban ezúttal semmiféle műfajt sem akarok elkövetni, hát minden cifrázás nélkül hamarosan megmondom, hogy bizonynyomuló balkáni csapatok országunk kétharmad részét megszállották, az a meggyőződés lett volna úrrá közvéleményünkön, hogy nekünk nem érdemes többé foglalkozni a Balkánnal. A háború elején létesített balkáni érdekű tudományos kihalásaink — igaz, anyagi és egyéb lehetőségek híján is — jórészt abban maradtak s bizonyos elkedvetlenedést és elfordulást vehetünk észre tudományos köreinkben, mely kényszerítő ok nélkül is egyik-másik balkáni érdekű tudományos intézményünk szándékos leépítésében nyilvánul meg. Végzetes tévedés! A Balkán ránk nézve ma még nagyobb fontossággal bír, mint bármikor azelőtt. És pedig nemcsak politikai, hanem tudományos szempontból is. A politikai amalgamizálást, mely ott a mi kárunkra folyik, nyomon követi, sőt — amint a trákorománizmus példája sejteti — néha meg is előzi a tudományos amalgamizálás s ha mi a mi értékeinket, igazainkat tisztán akarjuk kimenteni abból a veszedelmes zűrzavarból, éles tudományos megfigyelés alá kell vennünk annak a műhelynek minden preparátumát, hogy biztosan és idejében kiüthessük belőle a salakot. Ezt a célt pedig csak a Balkánnak mindenre kiterjedő szervezett tudományos kutatása által érhetjük el. Vasutas-sztrájk Németországban ? — A német birodalmi vasutak elutasították a munkások béremelést célzó követelését. — Nagy az izgalom az érdekeltek között. — Részleges sztrájkok. — Berlin, febr. 28. A német birodalmi vasutak vezetősége ma tárgyalást kezd a tisztviselőivel és munkásaival, hogy a béreket és a munkaidőt újra megállapítsák. Nemrégiben történt, hogy a munkások a birodalmi vasutaktól béremelést kértek, arra hivatkozva, hogy a drágaság erősen emelkedik és a mostani fizetések nincsenek arányban a tisztviselők és a munkások szükségleteivel. A vasutak vezetősége ebben az ügyben eddig elutasító magatartást tanúsított, ami az érdekeltek közt nagy izgatottságot keltett, úgy hogy például Lipcsében már kisebbfajta különsztrájkok is keletkeztek. A mozgalom terjedésétől tartanak, sőt némelyek szerint, hogy számolni kell egy általános vasúti sztrájkkal. A tárgyalások még nem értek véget, úgy hogy még remény van az ellentétek kiegyenlítésére. A helyzet komolyságára jellemző a Vorwärts égyük cikke, amely feltűnő mérsékelt hangon ír ugyan a fenyegető veszedelemről, azonban a sorok között érezteti, hogya vasutasok semmitől sem riadnak vissza, az öreg vaksi Péter megint elhibázta a dolgot s az ócska frakkot vitte el a szabóhoz , a jó frakkot vitte el a cigánynak. Nem állítom, hogy az öreg szántszándékkal cselekedte ezt, de arra se merek mérget venni, hogy nem szándékosan cserélte föl a két frakkot, azt gondolván magában, hogy így valahogy majd csak elveszi a kedvemet a muzsikások támogatásától. Mikor a szabó másnap délben hazahozta a kivasalt ócska frakkot, szerencsére mindjárt észrevettem a tévedést, s még idejében elhozathattam Marcitól a jobbik frakkomat, s estig még ki is vasaltathattam. Az ócska frakkot Péter gondosan beakasztotta a szekrénybe. Esze ágában se volt a történtek után azt a cigánynak odaadni. Látva, hogy Péter minden további tárgyalás nélkül akarja a régi frakkomat utódomnak megmenteni, én se szóltam egy szót se, de elhatároztam, hogy majd túljárok az öregnek az eszén! És mivel szinte babonás félelemmel attól tartottam, hogy az ócska frakkal az öreg még harmadszor is csinál valami keveredést, nem is halogattam a dolgot. A fényesen sikerült bál után ugyanis két-három kisasszonynak nem is annyira éjjeli, mint inkább reggeli zenét adtam, s aztán víg muzsikaszóval hazakisértettem magamat, s mialatt a muzsikások az ablakom alatt állva húzták a nótámat, bementem a szobámba, előkotorásztam a régi frakkot, s minekutána többször meggyőződtem arról, hogy a jó frakkom tényleg valósággal csakugyan rajtam van, s így nem történhetik újabb tévedés, a szépen kivasalt ócska frakkot kiadtam az ablakon Marci cigánynak. .. ... Az én kedves kritikusaim azt mondják, hogy az írásaimban mindig van valami rejtett tanulság; nos, most nyíltan megvallom, hogy jogászkori frakkom történetét a fiatalság okulására írtam meg. Ebből a történetből ugyanis megtanulhatja a mai fiatalság, hogy elég, ha az ember a tudori oklevelet viszi haza, mert, lám, a régi frakk csak bajt csinál! Hertzes Ferenc és Hevesi Sándor Ma Dome pályázatáról. Azoknak a nyilatkozatoknak sorát, amelyekben irodalmi és színházi életünk jelesei mondják el véleményüket Lyka Döme úr felhívásáról és pályadíjáról egy, az ember tragédiájához hasonló nemzeti drámai költemény megírására, ma teljessé teszi Herczeg Ferencnek, a nagy regény- és drámaírónak, valamint Hevesi Sándornak, a Nemzeti Színház igazgatójának alábbi hozzászólása.* A Lyka Döme-féle terv nagyon szép és érdemes volna mindnyájunknak összefognunk, hogy az ige testet öltsön. Pályázat útján azonban nem tartom a tervet megvalósíthatónak, mégpedig azért nem, mert nálunk az elismert írók régóta távol tartják magukat a pályázatoktól. A pályázat sok huzavonával jár, pedig a mai színházi viszonyok mellett, midőn a nagy siker a milliók százait jövedelmezi a szerzőnek, a legnagyobb pályadíj sem tudná őt kárpótolni a pályázat által okozott időveszteségért. De azonkívül az elismert író nem szívesen teszi ki magát a mellőztetés veszedelmének. Valószínű tehát, hogy a pályázaton ismeretlen kezdők fognak részt venni. Nagyon kívánatos volna, ha közülök egy új Madách bukkanna ki, azonban az akadémiai drámapályázatok után ítélve az ilyen örvendetes meglepetésre alig lehet számítani. Nem marad tehát egyéb hátra, mint elfogadni Berzeviczy Albert javaslatát. Kérjék fel a Kisfaludy Társaságot, hogy bízza meg valamelyik ismert színműírót a darab megírásával. Ez nem ideális megoldás, nem is bizonyos, hogy akad-e vállalkozó, de az adott viszonyok között mégis a legjobb. Herczeg Ferenc.* Lyka Döme úr szándéka hazafias és tiszteletreméltó, minden dicséretre és elismerésre érdemes, de meggyőződésem az, hogy — a kikötéseket tekintve — meddő fog maradni. A történelmi dráma kultusza egyik feladata a Nemzeti Színháznak, amely örömmel támogat is minden ily irányú kísérletet, de olyan pályázat, mely egyenesen Madách páratlan, egyetlen és utánozhatatlan művét tűzi ki utánzandó mintául: visszatartja a tehetségeket és fölszabadítja a kontárokat. Az ilyen mű koncepciója csak költői lélekből fakad lma, csak belső kényszer s nem külső ösztönzés révén. Legjobb esetben egy hazafias diorámát, történelmi arckép- vagy eseménysorozatot kaphatunk, nem költői vagy drámai alkotást. Azután meg az a mű, a melyet Lyka úr a fantáziájában lát: valósággal esztendők munkája, ha komoly szó komoly eltökéléssel fog hozzá. Nem volna-e helyesebb és célravezetőbb, ha Lyka Döme úr a legjobb történelmi drámát jutalmazná, amely — mondjuk — a következő három esztendő alatt a budapesti színházakban színre kerül? Vagy fia nem a legjobbat: azt, amely a magyar nemzet kikét leghívebben és legköltőibben tudja színpadra vinni. Az ilyen pályázat legalább a színházakat és a színházak számáét dolgozó drámaírókat ösztönözné s a hazafias lelkű magyar mecénás igy sokkal több valószínűséggel érhetné el nemes és fenkölt célját. Hevesi Sándor. 3 A Rote Hilfe vádjai a magyarországi szociáldemokraták ellen. — Szenzációs fejlemények várhatók. — Megírtuk azt a harcot, mely most a Bécsben székelő Rote Hilfe és a Népszava között egy különös helyreigazítási nyilatkozat körül folyik. A Népszava mai számában röviden végez ezzel a rá nézve mindenesetre rendkívül kellemetlen üggyel és csak annyit közöl, hogy Gábor Andor és Király Albert Bécsben tartózkodó bolosevisták nyilatkozatát, melyben egész kategorikusan azt állítják, hogy az elmúlt év második felében 7352 dollárt (522 millió magyar koronát) adtak a magyarországi szociáldemokratáknak, melyet nemcsak,, hogy hivatalos helyiségben szétosztottak, hanem a párt ebből több ízben kölcsönt is kért, azért nem közölték lapjukban, mert a nyilatkozat tartalma nem felel meg a valóságnak. Közli azt is a Népszava, hogy ebben az ügyben a sajtóhelyreigazítás közzétételére megindult eljárás folyamán a budapesti büntető járásbíróság a keresetet elutasította, illetve az érdemi határozathozatalt mellőzte. Peidl Gyula, a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának egyik vezetője, kijelentette ma, hogy a Rote Hilfe állításai nem felelnek meg a valóságnak és hogy nem kapott sem segítséget, sem kölcsönt a Rote Hilfe-től, mely mögött, mint több oldalról is megállapítják, pénzügyi támogatóként az orosz bolysevikok állanak. A Népszava nem nyilatkozik érdemben a bécsi bolosevikok állításaira. Egyébként a helyreigazítás közzétételére indított kereset tárgyában még nem döntött a bíróság. Február 14-én arra utasította Beck Oszkár dr. ügyvédet, Gábor Andor és Király Albert jogi képviselőjét, hogy nyolc napon belül, a panaszosok külföldi tartózkodására való tekintettel, közjegyzőileg hitelesített meghatalmazást csatoljon be. Az ügyvéd a rendelkezésére álló rövid idő alatt nem tudott ennek a formai kötelezettségnek megfelelni, így tehát a bíróság anélkül, hogy a bécsi bolysevisták állításának valóságát megvizsgálta volna, az ügy érdemében nem határozott, hanem tisztán formai okokból elutasította a keresetet. Értesülésünk szerint a szükséges formalitásokkal ellátott meghatalmazás útban van és minden valószínűség szerint újból előterjesztik a helyreigazítás közlése iránt beadott keresetet. Az egész ügy ebben a formájában, amint az üggyel tökéletesen tisztában lévő forrásból értesülünk, csak jelentéktelen előjátéka olyan eseményeknek és közléseknek, amelyek szenzáció erejével fognak hatni. A bécsi bolosevikok vádijai olyan határozottsággal vannak megkondoiálva, hogy a Népszavának és a szociáldemokrata pártnak azokra adott válasza nem elégíti ki azt a közvéleményt, mely az ilyen ügyekben tisztán és határozottan kivan látni. Politikai körökben nagy érdeklődéssel kísérik az ügyre vonatkozó közleményeket, s meg lehet állapítani, hogy még a tárgyilagos ellenzéki körökben is követelik, hogy az ügy minden tekintetben tisztáztasssék, mert, mint ezen az oldalon mondják, ez a magyarországi szociáldemokrata pártnak elsőrendű érdeke. A egységes pártban és a keresztény pártokban pedig éppenséggel kevésnek tartják azt az elintézést, amivel a szociáldemokraták az ügy fölött napirendre akarnak térni. Valóban a közvélemény követeli, hogy tisztán lássunk ebben a kérdésben, van-e a szociáldemokratáknak valami közük ebben a vonatkozásban a boluseviki pénzzel dolgozó Rob Ildiéhez és mik azok a fejlemények, amelyet ebben az ügyben a bécsiek még kilátásba helyeznek. A szociáldemokraták, — mint éjjel értesülünk — holnap éles hangon cáfolják, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt Moszkvától segélyt vagy kölcsönt kapott. Egyben adatok helyett azt állítják, hogy a „reakció“, vágyás, a kormány és a bécsi bolysevisták szövetkezett össze ellenük, akik pedig — már mint ők — „éles harcban“ állnak a bolysevákokkal. Anélkül, hogy mi is az ügy érdemi részéről mondanánk ítéletet, meg kell állapítanunk, hogy ezt az ügyet nem az éles hang, hanem a tisztázás dönti el.. A bécsi bolysevisták nem azt állították, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt Moszkvától kapott segélyt és kölcsönt, hanem ezt, hogy a Rote Hilfe adott a bebörtönözöttek családjai számára segélyt s hogy a párt ebből vett magának kölcsön pénzeket s azt, hogy a Rote Hilfe pénzeit a párt hivatalos helyiségében osztották szét. Arra szeretnénk határozott választ, hogy a Rote Hilfétől kaptak-e pénzt vagy sem. Talán minden vitának véget vetne, ha a szociáldemokraták bemutatnák azoknak a kérdéses időkben kiosztott segélyeknek hiteles aktáit s ezekkel együtt igazolnák ugyancsak hitelt érdemlően azt is, honit honnan vették az erre fordított összegeket. Ha csakugyan a Rote Hilfe adta, akkor baj van, mert Bécs sincsen olyan messze Moszkvától, mint ahogy a szociáldemokraták szeretnék a világgal elhitetni. Ha pedig nem onnen jött a pénz, akkor igazán nem értjük, hogy miért nem mondják meg a szociáldemokraták, hiszen ezzel egyszerre elintéznék az egész ügyet s nem kellenekíváncsian várni, mi lesz a Bécsből folytatásként előre jelzett érdekes szenzáció.