Budapesti Hírlap, 1925. március (45. évfolyam, 49–73. szám)

1925-03-22 / 67. szám

1925 március 22. (67. sz.) Budapesti Hiriap 21 A métely. A 'bírák álmélkodva néztek össze, mikor Lipnik János egy böriönőr kíséretében a tárgyalóterembe lépett. Meglepte őket a minden kétséget kizáró bűntettes típus, formátlan koponyájával, a Faunéhoz ha­sonló apró szúrós szemével s fattyúhajtás­sal ellepett orrával, melyet az alkohol sö­tét lilaszinre föstött. Szó ami szó, bizony rut volt ez az ember, legalább is olyan rut, amilyennek Homérosz mutatja be IJion legnagyobb svihákját, Terzitest. Lipnik János javíthatatlan tolvaj. Fia­talabb korrában napidijas volt, de már ide s lova húsz esztendeje, hogy lopásból él. Teljesen hijján van minden erkölcsi érzés- nek. Cinikusan vallja be, hogy állandó fog- j lalkozása a lopás, s mérhetetlen elzüllé- scért a társadalomra hárítja a felelősséget. A börtönben úgy látszik sokat elmélkedett, s ebből az elmélkedéséből szűrődött le az a tolvaj-filozófia, melyet szemérmetlen szó- kimondással hangoztatott a mai tárgya­láson. Most is lopásért 411 törvényt. Egy rúd i szalámit lopott egy hentcsbolt kirakatá­ból, melyet egy görbe szöggel kinyitott. — Tudja-c, hogy hányszor volt már büntetve? kérdezte az elnök. — Biz én nem tudom, nem vezetek róla könyvet, felelte a vádlott. Az elnök az iratokból megállapítja, hogy Lipnik János immár nyolcad Ízben foglalja el az öt megillető helyet ebben a terem­ben, s hogy eddig összesen tizenegy esz­tendőt töltött el rabságban. — Ha jól emlékszem, mondja az elnök, ön fosztotta ki annak idején az Eisler-féle ékszerüzletet is. — Fájdalom, nem én voltam az a sze­rencsés fickó, hangzott a cinikus felelet. — Hát hogy történt az a lopás, melyért most törvényt áll? — Gyerekkorom óla legkedvesebb fala­im a szalámi. Amint elmentem a hentes- fcolt előtt s a kirakatban megláttam a szép hamvas köntösben kacérkodó karcsú ru­dat, ellenállhatatlan vágy lobogott föl ben­nem, hogy ezt a kincset megszerzem ma­gamnak. De hogyan? Pénzem nem volt, hitelem nincs, úgy oldottam meg tehát a problémát, hogy egy görbe szöggel, melyet mint előrelátó ember, mindig magammal hordok, kinyitottam a kirakatot s elvittem a szalámit. — Magyarán mondva, ellopta. — Mondjuk, hogy loptam. Ámbár igény­telen véleményem szerint nem lopás az. ha attól veszek el valamit, akinek fölöslege j van. Az elnököt meglepte ez a felelet. Tisztá­ban volt vele, hogy a megrögzött bünte- vőknek egy klasszikus képviselőjével van j dolga, de azért megpróbálta, hogy a lel­kére beszéljen. — A maga intelligenciájával, mondotta az elnök, tisztességes módon is megkeres­hetné a kenyerét. Nem szégycnli magát, hogy ennyire sülyedt? — Azok előtt, akiknek társaságában élek, nincs mit szégyellenem. A többiek­nek a véleményével pedig nem törődöm. — így csak egy megrögzött tolvaj be- ; szél! — Megvallom, az vagyok. Sőt. ha a hajlamom nem vitt volna erre a mester­ségre. megfontolásból választottam volna ez*, a pályát. Mert mire vittem volna az életben, ha megmaradok tisztességes em­bernek? Ma is napidijas lennék olyan fizetéssel, mely száraz kenyérre sem elég, j s azzal a kilátással, hogy valamely kór­házban fejezem be nyomorúságos élete­met. A becsületesség, méltóztassék elhinni nagyságos uram, nem érvényesül ebben a mai társadlomban, csak a becstelenségnek vannak sikerei.-— Nem igaz. mindenki értéke szerint érvényesül. minden becsületes munka megtermi gyümölcsét. —- Szépek, igen szépek ezek az igék, nagyságos uram. de az éltben, ahol a pénz uralkodik, hajítófát sem érnek az igék. Akinek pénze van, ha becstelen is. boldogul, sőt gyakran köztiszteletben ré­szesül. a szegény ember megvetett rab­szolga, még ha a legideálisabb erkölcsi alapon áll is. — Hát a börtön nem riasztja vissza a törvénytelenségtől? Nem érez lelki furda- lást soha? — A börtön és az úgynevezett lelkifur­dalás olyan dolog, melyet könnyen meg •lehet szokni, könnyebben, mint a kopla­lást. És ha lecsuknak, megnyugvással tölt cl az a tudat, hogy az az ember is hozzájárul adójával az eltartásomhoz, akit megloptam. A szabadság, uram. csak an­nak ér valamit, akinek aprítani valója van.. — így beszélnek az emberiség ellen­ségei. — Nem én vagyok az emberiség ellen­sége. hanem a törvény, mely a velünk született ösztönöket el akarja fojtani. — Ha igy folytatja, a börtönben fogja befejezni életét. Szálljon magába s térjen vissza a becsületes útra. — Semmi kedvem sincs pályát változ­tatni. Ha elitéinek, megadással fogom vi­selni a büntetést, mint ahogy a kereskedő viseli a vállalkozásával járó kockázatot. Engem a rabság nem sn.it le. csak többé­j kevésbé kellemes izgalmat okoz, mint teszem azt más embernek a nikotin vagy az ópium. És ami magamfajta embernél nem megvetendő dolog, a börtönben elő­kelő összeköttetésekre tehetek szert, s van alkalmain megismerni a betörő-technika legújabb vívmányait. Lipnik János legfrissebb lopásáért más­fél esztendei börtönt kapott. És a meg­rögzött gonosztevő megelégedetten, szinte örömmel ment a börtönbe, mint ahogy más ember régi. kedves otthonába tér vissza. Egészen bizonyos, hogy a másfél esztendei rabság sem fogja megjavítani, mert hiszen meg vagyon Írva, hogy kutyá­ból nem lesz szalonna. —ázs. •— Miniszteri osztálytanácsosok háború­sága. Saly Árpád belügyminiszteri osztály­tanácsos 1922-ben a gödöllői kerületben képviselőjelöltnek lépett föl. Ebből az al­kalomból Versengi Jenő dr. belügymi­niszteri osztanácsos Saly ellenjelöltjéhez, Palay Tiborhoz levelet intézett, amelyben azzal vádolta meg Saly Árpádot, hogy a háború alatt, mint a felmentési osztály ve­zetője, hadköteles egyéneket pénzért a ka­tonai szolgálat alól felmentett. A kommu­nizmus idején a kommunisták táborához szegődött, cgv burzsujnak a lakását elfog­lalta és ott társaival együtt minden élelmi- cikket elfogyasztott. Végül azzal vádolta meg Salyt, hogy kártyás ember és ^'Iliinö szerencsével játszik. Hivatalból üldözendő rágalmazás vétségéért tett vádat a királyi ügyészség Versengi Jenő dr. ellen, akinek ügyét ma tárgyalta a büntetötörvényszék Schadl Ernő elnöklésével. A vádlott kérte a valódiság bizonyításának elrendelését, mely kérésnek a bíróság helyt adott, s több tanút hallgatott ki. A bizonyítási eljárás befejezése után Bíró Kálmán dr. főügyész- helyettes fentartotta a vádat. A 'védőbe­szédre csak kedden kerül a sor, ugyanak­kor hirdeti ki a bíróság az ítéletet is. KosárK.Ts„<, Liliom -areviz száraz, érzékeny, ráncra hajla- rao- arcbőrnek a legkitűnőbb Hatás már néhány nap alatti Scftadek Untai kozmetikai intézete .*, IV., Váci ucca 12, félemelet. ■ t—m——men »ooaooooooi — Beniczkv Ödön útlevele. Bcniczky Ödön, aki a királyi család meglátogatására Lcqueitióba akar utazni, útlevelet kért a rendőrségtől. A rendőrség az útlevél kiállí­tását megtagadta a fkai a megokolással, hogy Beniczky Ödön ellen bűnvádi eljárás van folyamatban. Beniczky délelőtt felke­reste ebben az ügyben a, budapesti ügyész­séget, ahol megállapították, hogy csupán párviadal vétségéért és rágalmazásért fo­lyik ellene eljárás. A vádhatóság "-zekét a bűnügyeket nem tartotta olyan súlyos jel- legüeknek, hogy ezek mii-.t az útlevél ki­adását meg lehetne tagadni. Éppen azért engedőimet állított ki Beniczky Ödönnek, amelynek alapján az útlevelet minden va­lószínűség szerint meg is fogja kapni. — Újhelyi Nándort két heti fogházra Ítélték. A budapesti büntető törvényszék két napon át tárgyalta Schadl Ernő elnök­lésével Újhelyi Nándor iró bűnügyét, akit az ügyészség najtó utján elkövetett szemé­rem elleni vétséggel vádol. Ezt a vétséget a vádirat szerint egyik regényével követte cl. A törvényszék Újhelyi Nándort két heti foyházra Ítélte. — Pödör Gyula bűntársai. A rendőrség Pödör Gyula bűntársait, IJclik Józsefet, Rolla Józsefet és Saguly Ferencet átkisérte az ügyészség fogházába. Az ügyészség még nem döntött, hogy bűnpártolás, vagy pedig bűnsegéd! bünrészesség cimén kérje-c el­lenük a vizsgálat elrendelését. LŐVERSEMy. )( ügetőverseny. Az ügetöverseny vasárnapi programja ismét nagy érdeklődésre jogosít. Lefutásra kerüt a klasszikus Dessewffy-cmlék- versenv, a melyben alkalmasint a favorit H. Leon, valamint Emlék és Ciklámen fog szép küzdelmen vívni az elsőbbségért. Itt említjük meg, hogv az Ügetőverseny Egyesület áprilisi mitingjétől kezdve leszállította belépőjegyek­nek túlságosan nagy összegben megállapított árát. A ma délután lefolyt hatodik napnak rész­letes eredménye: I. Nemeskuti ist. Cimbora (1 'A r.) hajtotta Benkö első. Ilorpass- (2) második, Satyr (12). harmadik. Tót: 10:13. 11, 17, 20. II. Hegedűs M. Xanten (p) hajt. Cassolini első. Izgató (4) második, Agonat (6) harma­dik. Tót: 10:22, 13, 15. 17. III. Pusztaherényi ménes Heller (1 ’A) hajt Maszár első. Nadragulya (8) második, Opika (lVi r.) harmadik. Tót: 10:36. IV. Scnnev P. gróf Commune (4 r.) hajt. Kallinka első. Merész (2) második, Rézangyal (4) harmadik. Tot: 10:10, 11. 30. V. Vertáu L. Dircqc (2% r.) hajt. Novak első. Kerülő (3) második, Jakab (3) harma­dik. Tot: 10:12, 11. 16. VI. Ráth F. és Kökuti ménes Ilyen nincs— Mirloton (6) hajt. Vertán első, Irma—Mohács (1%) második, Charamant Chimay—Dara (2). harmadik. Tot.: 10:57. Gessler Gessler Gessler TRIPLE SEC ALTVATER CORDIAL TOKAJ ELMÚLT A NYÁR. írta TOMORY JENŐ. e Csak gratulálni tudok önnek legújabb vállalkozásához és minden igaz részvétem a leendő menyasszonyáé, ön csak nyerni fog az üzleten. Lesz nagyon kényelmes, nyugodt élete, de az asszony elveszít majd minden illúziót, minden boldogságba ve­tett bitet, ha csak hozzá is be nem kopog­tat, mint egykor hozzám, az alkalom. Hogy az civilben lesz, vagy egyenruhát visel-e, teljesen mellékes kérdés. Levelezésünknek, amelyet férjem nemes filozófiai eszmék kicserélésének gondolt, — ezzel vége. Én nem haragszom. Leve­lem élesebb hangját tulajdonítsa az ideges fejfájásnak, amit azonban nem az ön há­zassági hire okozott, hanem a cselédválto­zás. Miéi. Julius 1. redoes Elemér! Dante poklának Icg- gyehennásabb folyosójáról, az én felfordult otthonomból fordulok könyörögve hozzád, baráti jó tanácsodért. Már többször elsír­tam neked, hogy micsoda, ideges, mérges, veszekedő vipera lett az én angyali kis fe­leségemből. Csodálatos dolog, hogy az én boldogtalanságom kezdete dátum szerint összeesik a te boldogságod kezdetével. Mikor megjött a hir, hogy te is beevezni készülsz a csöndes családi révbe, akkor cserélték ki a gonosz szellemek Micike an­gyali lelkét. Napokon át nem is szólt hoz­zám és ha megnyílt a szája, abban még kevesebb volt a köszönet. Csapkodott, po­rolt. gorombáskodott, mintha nem is az angolkisasszonyoknál, hanem egy vásár­csarnokban töltötte volna leánysága leg­szebb éveit. A legérthetetlenebb volt előttem, hogy rólad hallani sem akart. Alig ejtettem ki a nevedet, ideges remegés fogta el s való­sággal rikácsolta, hogy hagyjak fel a sem­mittevő, hozományvadász barátaim emle­getésével. Hiába való minden ellenvetés, kénytelen voltam elhallgatni. A naponkint ismétlődő családi kon­certbe beleszólt a legveszedelmesebb har­sona is: az anyós. Égész lavinával zúdí­totta rám a szemrehányást, hogy felesége­met elhanyagolom, nem gondoskodom szó­rakoztatásáról s magamra vessek, ha fia­talon sirba hervad az ö gondosan ápolt virágszála. Most már én magam küldtem Miéit az anyjával minden nyilvános helyre, ahol páváskodni lehet. És egy időre leg­alább, a nyugalom hajlékunkba vissza­költözött. De csak egy időre. A nőtlen kollégáktól szünet nélkül hallottam dicsérni feleségem­nek ragyogó szépségét, amellyel hangver­senyeken, színházakban feltűnt és ez büsz­keséggel tölt el. Azonban kevésbé tett büsz­kévé az az itt is, ott is ismétlődő kérdés, hogy kicsoda az a szép szál huszárgyerek a feleségem állandó kíséretében? Kérdőre vorttam otthon az aszonyt, mire durcásan felelte: — Hát már a közeli rokonokkal sem szabii szót váltani? Végül is én hall­gattam el. Most már künn vagyunk Harasztoson, de egy percig sem tudom élvezni az arany- szalxidságot, mert ha Miéitől egy kissé csöndben is vagyok, akkor kardesörrenést vélek hallani. Ugyan te - tudod legjobban, hogy Mici nem olyan asszony, akit félteni kel], de azért kérlek, adj tanácsot, mitévő legyek, — ha a huszárkölvök feltűnne a láthatáron, — a 1 Bélád. Augusztus 15. Kedves Elemér! Az uniformisos tacskó még mindig künn lábatlankodik Haraszto- son, de azért tovább nem zaklatlak már panaszos, tanácskérő leveleimmel. Családi életem nagy sebére magam találtam meg a gyógyirt, még pedig oly ravaszsággal, hogy az becsületére válnék egy elsőrangú intrikusnak is. Halálos keserűséggel szivemben néztem egy szép nyári alkonyat felé a teniszező­ket. Köztük játszott a felségem és fiatal gavallérja is. Lágy selyemsuhogás riasztott fel, ismerős paríőm-illat lengett körül s mosolyogva nyújtja kezét régi bálványké­pem: — aki először vezetett be a szerelem csodás misztériumába, — a ballerina. Azóta nagy művésznő lett, most már — úgy hallom — az utolsó sóiból az első sorba táncolt... Fesztelenül beszélgettünk régi emléke­inkről és szinte bosszantott, hogy alig em­lékszik legnieghittebb perceinkre. Alig né­zett rám. Tekintete folyton a pályán volt s gyönyörteljcs csillogással kisérte a szép huszárnak tagadhatatlanul bravúros moz­dulatait. Egyszer ugv odavetve kérdezte: — Nem ismeri azt a szép huszárfiut? — Hogyne, hogyne, —• féltem mohón. — Bemutassam. Olyan szépen, megvesztegetően nézett rám, mint ezelőtt hat esztendővel. A hadi­terv pedig már kész volt a fejemben. Játék után, míg az asszonyok átöltöztek,, megsúg­tam a fiúnak, hogy mennyire érdeklődik iránta a nagy művésznő, a nyaralótelep leg­kívánatosabb hölgye. Telebeszéltem a fejét, hogy az ilyen hires nő meghódítása fölér a legfényesebb haditettel s különösen egy zászlósnak olyan nimbuszt kölcsönöz, hogy még ezredes korában is glóriával veszi körül. A gyerek olyan tüzesen látott az alakhoz, hogy harmadnap este. mikor fele:égemmel elsétáltunk a ballerináck kertje elölt, két tujabokor közt egy összefonódó emberpárt láttunk. A huszárkard élesen szikrázott a felhő közül hirtelen kicsillanó holdfényben. Élesen szisszentem föl, úgy megcsípte Micike a karomat. Majd egy közeli platán mély árnya alatt csukló zokogással súgta a fülembe, hogy a zászlósok is épp oly utála­tosak, mint a főhadnagyok és oly forró bcnsőséggcl csókolt ajkon, mint még soha. A fiatal urnák egyszerűen kitették a szű­rét. Nyilvánosan is pengetheti már a sar­kantyúit az ifjúságért még mindig rajongó ballerina mellett, aki rossz szelemből védő- angyala lett uj életre támadó családi bol­dogságomnak. Ujongva köszönt Asszonyok harca. Május 5. Kedves Elemér] E sorokkal együtt Olvas* hatod a lapoknak a felháborodás kénkö- tüzétől izzó cikkeit a „Csillag-utca tigrisé­ről“, a „Kardbojtos hiéná“-ról, stb. Ezek a zoológia köréből merített s erős vérszagot terjesztő kitételek alatt, sajnos, a mi unoka-* öcsénk, Pándy László ur, a honvédhuszá-* rok legfiatalabb hadnagya görnyed. Magá­nak a véres brutalitásnak leírását élvezhe­ted avEtotlabb toliból, én csak a diszkrét előzményekre szorítkozom. Tudod, hogy az elmúlt nyáron, saját családi boldogságomat megvédendő, mint hoztam össze a gyereket azzal a bizonyos ballerinával, aki úgy látszik, hogy földi vándorlásom minden stációjában végzete­sen befolyik, Laci szokatlan hűséggel ki-

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék