Budapesti Hírlap, 1925. augusztus (45. évfolyam, 171–194. szám)

1925-08-01 / 171. szám

4 Anglia és Japán elfogadták a kínai konferencia eszméjét. — Újabb zavargások Kantonban és Hong­­kongban. -London, júl. 31. (Wolff.) A Morning Post jelenti Washing­tonból. A brit kormány hivatalos közlés szerint elfogadta az amerikai kormánynak azt a javaslatát, hogy a Kínában való terü­­­­letenkívüliség kérdésében tartsanak érte­kezletet. Japán hasonlóképpen csatlakozott a tervhez. A tudósító azt a véleményét fe­­jezte ki, hogy az értekezlet az ősz vége­­.felé Pekingben folyik le. Paris, júl. 31. (Havas.) A Matinnak jelentik Kantonból. A rendőrség rájött a tüntető felkelőkre. Tizenegy ember meghalt, igen sokan meg­sebesültek. Hongkong, júl. 31. (Wolff.) Amegből jelentik, hogy a hely­zet nyugtalanító. Szerdán lelőttek egy an­golbarát kínai kereskedőt. A városi képvi­selőtestület kínai titkárát megsebesítették. Hír szerint szombaton általános sztrájkot fognak hirdetni. Lakásbérleti komédiák. — Levél a szerkesztőhöz. — Irta Sztehlo Kornél m. kir. udv. tanácsos. A Budapesti Hírlap mai számában a fenti evm­ alatt egy cikk jelent meg, amely­­nek írója a­­lakásbérek részletekben való lefizetése és a lakás fölötti rendelkezés kor­látozásának meghosszabbítása mellett kar­doskodik. Engedje meg,­t. Szerkesztő úr, hogy ezen kérdésekben egy háztulajdonos sine ira et studio hozzászólhasson. Ami a részletfizetés megengedését illeti, megokolatlannak tartom azt a nagy hűhót, amelyet hírlapok és testületek ezen kér­désben minden negyedévben kifejtenek. "■.Nekem egy házam van a Vízivárosban, amelyben 26 lakó közül csak öten vették igénybe május hónapban a részletfizetési kedvezményt, amelyet én, ha azzal for­dultak volna hozzám, hogy nehezükre esik a lakásbér azonnali megfizetése, rendelet r­eftékül és késedelmi kamat kikötése nélkül­­is szívesen megadtam volna nekik. Meg vagyok győződve, hogy a budapesti ház­tulajdonosok 90 százaléka éppen így járna el. A békeidőben a Józsefvárosban volt egy kis házam. Többnyire cigány mauzsiku­­sok laktak benne. Ezek hetenkint fizették a lakásbért. Eszem ágába sem jutott ne­kem ezért porolni vagy felmondani. Ilyen dolgokban az élethez kell alkalmazkod­junk. A részletfizetési kedvezmény csak ártal­mára van a lakóknak. A hivatkozott cikk írója is utal a törvényre, amely szerint a bíróság rendkívüli körülmények között az adósnak hosszabb te­ljesítési határidőt ad­hat. Miután pedig a lakásrendelet szerint a lakásbér fizetésének elmulasztása miatt csak akkor van helye felmondásnak, ha a lakó vétkesen késik a lakásbér megfizeté­sével, nem kell attól tartani, hogy a bíró a felmondást érvényesnek fogja kimon­dani, ha a lakó az évnegyed elején a lakás­­bér egyharmad részét megfizette és a hátra­lékra nézve a háztulajdonostól halasztást kért. Mindenesetre könnyelműen jár el az a háztulajdonos, aki ily esetben pert in­dít­. A lakó hátránya pedig az, hogy eddig rendszerint kapott halasztást késedelmi ka­shat fizetése nélkül, ezután pedig havi egy százalékot fog fizetni. Ami a másik kérdést, a lakások­­feletti rendelkezés megkötöttségét illeti, itt is egy oly intézkedéssel állunk szemben, amely a­­dolog lényegén nem segít. E megkötöttség folytán igaz, hogy sok ember a tulajdon­­szentségének rovására olcsóbban lakik, mint ami az élelmiszerek és életszükségleti cikkek árával lépést tartana, de sokan, igen sokan vannak, akik e megkötöttség következtében keletkezett uzsora, az úgy­nevezett belépési díjak folytán sokkal drá­gábban laknak, mint a lakások szabaddá tétele esetében a kínálat és kereslet nem­zetgazdasági törvénye alapján keletkezendő helyzetben. Elég példa van rá. Több jó ismerősöm és egy közel rokonom is há­zamban kért lakást. Nem adhattam nekik, ■belépési díjakban milliókat fizettek, hogy lakáshoz jussanak, már­pedig a megkötött­ség nélkül lakásbéremelés esetében is ol­csóbban jutottak volna lakáshoz. És há­nyan vannak, akik nagyobb lakás birtoká­ban nem tudnak attól szabadulni, mert nagy lakásokra nincs kereslet, kisebb la­­­kást pedig nem lehet kapni, mert azok felett a háztulajdonos nem rendelkez­hetik. . . Az az indítóok, hogy addig nem lehet a la­kásokat felszabadítani, míg Budapesten BUDAPESTI HÍrlap 1925. augusztus T. T171. Se.) nincs elegendő lakás, nem helytálló. Mert jelenleg Budapesten már mindenkinek van lakása, akinek meg nincs, az ne jöjjön ide, ha nem muszáj. Addig persze míg több lakás nem lesz, alkalmazkodni kell a sző­kébb lakáshoz. Avagy mi háztulajdonosok, akik azelőtt öt szobás lakásban laktunk és akiktől 2—3 szobát elrekviráltak, nem voltunk-e kénytelenek alkalmazkodni a bolysevizimis maradványa gyanánt még mindig fennálló megkötöttséghez? ■ És nem égbekiáltó igazságtalanság az, hogy a háztulajdonos saját házában nem tud lakást adni fiának és ez 30 millió ko­rona belépési díjt kénytelen fizetni, hogy egy idegen házban egy­ kétszobás lakást kapjon? A lakások feletti rendelkezés korlátozását nem meghosszabbítani kell, hanem mi­előbb meg kell szüntetni. Friedrich István haragszik a községi keresztény pártra. — Jelenet a középítési bizottság mai ülésén. — A főváros középítési bizottsága ma dél­után ülésre jött össze, hogy megválassza az albizottságok tagjait. Ez a választás, minekutána az egyes pártok megállapod­tak a jelöltek személyét illetően, simán és minden zavaró incidens nélkül mut el. K­uráth János alpolgármester, aki a bizott­­ság ülését vezette, bezárta a néhány perces ülést és a bizottság tagjai kifelé indultak az ülésteremből, amikor egy rendkívül ér­dekes és jellemző párbeszédre lettek figyel­messé. A párbeszéd a kereszténypárti Nagy István és az ugyancsak kereszténypárti Friedrich István között folyt le. Ez utób­bit ugyanis a demokratikus blokk jelölése alapján választották meg az építkezési al­bizottság tagjául. Nagy István szemére ve­tette Friedrichnek, hogy elfogadta a blokk jelölését. Fiedrich nem maradt adós a vá­lasszal és — mint a Magyar Híradó je­lenti — haragosan kikelt a községi ke­resztény párt ellen, amely semmit sem tett, amit­ uralmon volt, és amelyik most is a semmittevés politikáját akarja foly­tatni. — Velem nem le­het úgy elbánni. — mondotta Friedrich — mint gondoljátok, nem hagyom magam terrorizálni. Engem nem lehet bagatell személyként kezelni. Lesz még itt fejmosdatás s majd megtaní­­ tom a tisztelt keresztény párt tagjait, hogy velem is számoljanak! Nagy István és a köréje csoportosult keresztény párti bizottsági tagok csitítani próbálták Friedric­het, aki azonban tovább folytatta: — Nagyon tévedtek, hogy ha azt hiszi­tek, hogy minden úgy fog menni, mint ahogy eddig ment. Fogok én még a tisz­telt bizottsági tagok orrára koppintani, mert ezeket a hecceket nem tűröm! Igenis büszke vagyok arra, hogy a demokratikus blokk jelölt az építkezési albizottságba, ha már ti, akiknek alelnöke vagyok, erre nem tartottatok érdemesnek! Meg fogjátok bánni még ezt! Ezeket mondva, Friedrich kifelé indult a teremből és dühösen bevágta maga után az ajtót. Persze, az eset nagy izgalmat keltett és sokat tárgyaltak felette. * A középítési bizottság egyébként az el­nöklő Buzáth János alpolgármester javas­latára az albizottságokba a következőket választotta: A magánépítkezési bizottságba: Harrer Ferenc dr., Zimmermann Dezső, dr., Riesz József, Sterbinszky Lipót, Baucknecht Ta­más, Paulheim Ferenc, Nagy István, Pazza Győző, K. Császár Ferenc és Ziegler Géza bizottsági tagokat. Az építkezési albizottságba: Angyalffy Sándor, Lédermann Mór, Tar Béda, Fried­rich István, Zsombor Géza, Sterbinszky Lipót, Sávolt János, Nagy István, Paul­­heim Ferenc, Dörfler Lajos, Máté István, Perndl Flóris, Südy Aladár, Wentzky Nán­dor, K. Császár Ferenc, Sajó János és­ Ziegler Géza bizottsági tagokat. A kisajátító albizottságba: Zsombor Géza, Lédermann Mór, Büchler József, Petrovácz Gyula és Ziegler Géza bizottsági tagokat. Az állandó színházvizsgáló bizottságba: Harrer Ferenc dr., Vanczák János, Petro­­vácz Gyula, Wentzky Nándor és Ziegler Géza bizottsági tagokat. Az út- és csatornaépítési albizottságba: Angyalffy Sándor, Tar Béla, Wilhelm Adolf, Zimmerm­ann Dezső, Riesz József, Sterbinszky Lipót, Schmarilla Géza, Bau­­knecht Tamás, Lampl Vilmos, Laeken­­backer György, Máté István, Petrovácz Gyula, Bucsi Antal, Gamauf Géza, Lipták Pál, Ziegler Géza bizottsági tagokat. A világítási és vízvezetéki albizottságba: Angyalffy Sándor, Wilhelm Adolf, Zie­mer­­mann Dezső, Zsombor Géza,­­ Schmarilla Géza, Gál Benő, Dörfler Lajos, Hufnagel Imre, Lackenbucker György, Lampel Vil­mos, Perndl Elóris, Piazza Győző, Becsey Antal, Lipták Pál, Ziegler Géza bizottsági tagokat. A közmunkatanácsba: Harrer Ferenc dr., Büchler József, Nagy István, Becsey Antal bizottsági tagokat. A fővárosi ingatlanokat becslő bizott­ságba: Gál Benő, Lampel Vilmos és Cza­­kolay Kálmán dr. bizottsági tagokat. A napfény mint tápszerpótló. Fontos felfedezések a táplálkozás terén. — A nap mint vitaminpótló. — Antivitaminok. Napról-nap­ra nagy léptekkel halad előre az emberi tudomány. Alig múlik el hónap, hogy valami új felfedezés, új megismerés ne kerülne ki a tudományos búvárkodás műhelyéből. Ezek a felfedezések néha egé­szen új utakon járnak, néha pedig igazol­nak régi népies tapasztalatokat, amelyek­nek nagy részét bizonyos időben babonának minősítették. A legújabb felfedezés a napfénynek új, egyfontosságú szerepét egészségünkre, sőt táplálkozásunkra való nagyszerű hatását de­rítette föl. Erre vonatkozóan W. Schweis­­heimer dr. a szövetkezőket teszi közzé: Régóta ismeretes volt, hogy a skorbut, mely főképpen a hosszújáratú tengeri ha­jókon utazókat szokta meglepni a túlsók szárított és konzervétel élvezése miatt, cit­romlé vagy más gyümölcsnedvek álta­l gyó­­gyítható. Régente ezt a táplálékot friss voltával magyarázták, szemben a szárított, aszalt, konzervált tápanyagokkal. Csak a tudomány legújabb kutatásai derítették ki, hogy a frisseség tulajddonképpen a vitamin, tartalomnak kifejezése, mert a vitaminok a tápláló anyagokban forralás vagy hosszas szárítás folytán elpusztulnak. Az embernek valójában nagyon kevés vitamin kell. Az eddig megejtett számítá­sok szerint azt hiszi a , tudomány, hogy egy embernek egész élete foly­amán mind­össze egy negyedliternyi vitaminfélékre van szüksége. Ez a csekély mennyiség azonban feltét­lenül szükséges. Az eddig ismert vitaminok közül — ame­lyekről a Budapesti Hírlap több ízben i­rtt tájékoztató, tan­ulságos cikket — az A-vitamin az angolkór és hasonló fejlő­dési zavarok ellen való védelmül szolgál, a B-vitamin ideges zavarok ellen óv meg, a C-vitamin a skorbut ellen való védő­­szer. A gyü­m­ö­lcs n­ed­ve­k­ben C-vitamin van, ami a hajók száraz tápanyagából hiány­zott. A vitaminok hiánya az oka, hogy a gyári utón előállított mesterséges tápsze­rek nem váltak be. A tudomány mostanság különösen sokat foglalkozik az A-vitaminnal éppen az an­golkór ellen hatásos volta miatt. A-vita­­mint állati zsiradékokban találtak, a nö­vényiekben nem. Éppen ezért a gyermekek táplálkozásában a növényi margarin nem tekinthető a vaj egyenértékű pótlékának. Újabb kísérletek azt a meglepő ered­ményt hozták, hogy a napfény fiatal ál­latokra ugyanolyan hatással van, mint az A-vitamin. Sőt napfény hijján kvarcolás is hasonló hatással volt. Ezeket a tudományos felderítéseket és eredményeket látva, meg lehet érteni, hogy a napfényben szegény sarkvidékek lakói, az eszkimók, lappok, nagy tömegben eszik az állati zsiradékot, ellenben a forró égövi vidékek lakói a növényi zsiradékot, az olajat, jobban szeretik. A napfény tehát táplálkozásunknak az egészséghez, az élethez szükséges kiegészítő részéül tekintendő. Ezek az itj tapasztaltok azt a kerítést vetették fel, hogy vitamin nélkül való élelmiszereket nem lehetne-e a nap által való besugároztatás útján vitamintartal­­múakká tenni. Meflanby tanár, a legnagyobb vitamin­kutatók egyike, megállapította, hogy az élelmiszerekben a vitaminok mellett anti­­vitaminok is vannak, némelyikben pedig csakis antivitaminok vannak. Ezek az anti-vitaminok ellensúlyozzák, illetve lerontják az A-vitamin csontképző hatását. A nö­vények antivitaminjai a napfény behatása alatt meggyengülnek, vagy teljesen hatás­talanokká válnak. Ezek az új kutatások rendkívül érdeke­sen igazolják az emberiségnek évezredek alatt kifejlődött táplálkozási szokásait,­ így nem véletlen, hogy kenyeret eszünk vajjal: a vaj A-vitaminja pótolja­ a kenyérnek vi­taminhiányát vagy ellensúlyozza antivita­­mintartalmát. És ezt a gondolatot végig lehet vinni az emberi táplálkozásnak majd­nem összes változatain; a táplálkozásunk módját a velünk született ösztön, mint az új tudományos megvilágítás mutatja, he­lyesen találta meg. Az A-vitamin fogyasztása és a napfény nemcsak rendkívüli módon erősíti testün­ket, hanem megedzi és ellen­állóképessé teszi a betegségek ellen is. fi cseh szociáldemokraták Benes ellen­­ ­ Hibáztatják, hogy nem mondott le a Va­tikánnal történt konfliktus során. — Új vá­lasztást és minden egyháznak az államtól való elválasztását követelik. — Prágából jelentik, hogy a cseh szociál­demokraták tegnap gyűlést tartottak, ame­lyen megbeszélték a legutóbbi politikai eseményeket. Meissner dr., aki az ötös bi­zottságban képviseli a cseh szociáldemokra­­tákat, Strbrny legutóbbi beszédét nagy po­litikai hibának mondotta. Az lett volna a helyes, ha mindkét párt teljes élességgel lép fel a klerikálisok ellen. A nemzeti szocia­lista párt taktikája hijján van minden ko­molyságnak. A szónok ezután élesen tá­madta Benes miniszter kivételes helyzet­ét. J­enes megmaradt hivatalában, holott párt­­társai lemondottak. Az ötös bizottság meg­bízta Benest, hogy tárgyaljon a nunciussal az ünnepnap szabályozása ügyében. Tény, hogy Benes ezt nem cselekedte meg. A k­­özös bizottság azzal is megbízta, hogy a Vatikán képviselőjével a kettős ünnepna­pok újabb bevezetéséről tárgyaljon. Ennek sem tett eleget. Ha Benes számára túlságo­san nehéz a külügyi tárca terhe, akkor kötelessége visszalépni. A valláshoz való viszonyról a szónok azt mondotta, hogy ellentétben ,,az állam és egyház szétválasz­tása“ jelszóval, követelni kell az állam el­választását valamenyi egyháztól. Aki az el­választást akarja, annak önmagán kell azt megkezdeni. Bed­yné képviselő annak a meggyőződé­sének adott kifejezsét, hogy ismét a szo­­ciáldemokrata pártnak kell a kezdeménye­zést a kezébe venni. Ha a mostani koalíció nem való az egyházpolitikai kérdés meg­oldására, akkor egy másik koalíciónak kell jönni. A szociáldemokrata párt elérkezett­nek tartja az időpontot az új választásokra. ­A garanciális szerződés kérdése. — A belga álláspont sem vonja kétségbe a békerevizióra való jogot — London, júl. 31. (Wolff.) A Times brüsszeli tudósítójának.­ jelentése szerint a belga kormány a brit ügyvivőtől átvette Chamberlainnak egy a biztossági paktumra vona­tkozó jegyzéket, amelyre Vandervelde külügyminiszter ugyancsak jegyzékkel válaszolt, s ebben kifejtette a belga kormány álláspontját. A tudósító különösen jólértesült hely­ről felvilágosításokat kapott a belga állás­pontról. Egyebek között kifejtették előtte, hogy a német nyilatkozatok kétségtelenül nagy óvatosságot igényelnek, azonban nem lehet egyszersmindkorra megakadályozni mindazokat a fáradozásokat, amelyek a népszövetségi alapokmány 19. cikkelyé­ben foglalt revíziós eljárást Németországra törekszenek alkalmazni. London, júl. 31. (Wolff.) A Daily Telegraph diplomáciai tudósítója a biztonsági paktummal kap­csolatos tárgyalásokról a következőket írja: Brit körökben tegnap ismételten szembehelyezkedtek azzal a francia lapok­ban terjesztett állítással, mely szerint, a brit kormány Franciaországnak elismerte azt a jogát, hogy az esetleges német-len­gyel konfliktus alkalmából saját belátása szerint keresztülvonulhasson a le­fegyver­zett ram­andéki zónán.

Next