Budapesti Hírlap, 1925. szeptember (45. évfolyam, 195–219. szám)

1925-09-01 / 195. szám

4 fon, méltó feltűnést keltettek s nagyban emelték a pompás kiállítás sikerét. A kiállított propaganda anyagot megte­kintette a kormányzó is, akit a terembe­lépésekor a Magyar Nemzeti Szövetség or­szágos központja képviseletében megjelent küldöttség, s a ceglédi helyi vezetőség élén Szörtsey József m. kir. kormányfőtanácsos, a Szövetség elnöke fogadott. Az államfő elragadtatással szemlélte a Nemzeti Szövetség hatalmas propaganda­munkáját, a szemléltető képeket és kar­tonokat, amelyek megrázó erővel bizonyít­ják a trianoni békeszerződés igazságtalan­ságát s beigazolják azt, milyen szüksé­ges a békerevízió sürgős végrehajtása. A kiállítás látnivalói- 1­­A gazdasági, ipari és kulturkiállítás lát­­nivalóiról a következőkben számolunk be: Bakos József (Budapest, VII., Dembin­­szky­ utca 4.) háztartási cikkeket állít ki, és pedig zöldség- és gyümölcsfeldolgozó eszközöket, zöldségreszelőket, hámozóké­seket, fúrókat, saját készítésű szabadalma­zott habverőket A ceglédi háziasszonyok nagyszámban látogatták meg a kiállítást s már az első napon sokat vásároltak neve­zett cikkekből. Bakos József kiállítása a maga nemében hézagpótló. A Kiállító a kiállítási bizottság részéről is kitüntető el­ismerésben és dicséretben részesült. Bányász József mezőberényi kertész Csonka-Magyarország szimbólumát állítja ki kertművészeti vonatkozásban. Kerté­szeti dombormű ez, igazi kertművészet, melyben kiállító kertész-talentuma és nagy hazaszeretete egyesül. A kiállítási bizott­ság hosszasan szemlélte e szokatlanul szép alkotást. Ifj. Badar Balázs (Mezőtúr) kerámiai iparművészeti tárgyakat állít ki. Dombor­művű díszmagyar korsó, szárnyas dombor­műves váza, nagymagyar váza, ezüsteosin tojásvázát, melyek mind a zseniális ipar­művészet remek példányai, külön ki kell emelnünk az ezü­sleosin tojásvázát, mert ennek a mázkülönlegességnek a kiállí­­tó iparművész a feltalálója és egyedüli készí­tője. A magyar népművészet e ritka pél­dányai a kormányzó úr őfőméltósága magas tetszését is teljesen megnyerték. A Ceglédi Hangy­a Szövetkezet, melynek Cegléden a legnagyobb szövetkezeti­­üzlete van, a Hangya gyártmányait állította ki, még pedig rumok, likőrök, vegyi és kefe­árukat és kozmetikai cikkeket. A Hangya Cegléden igen nagy pártolásnak örvend, mert a legolcsóbbat, de a legjobbat is adja. Kiállított még a Hangya mezőgazda­sági gépeket is, melyek verseny tekinteté­ben más gyártmányokat messze túlszár­nyalnak. A Ceglédi Hangya Szövetkezet üzleti sikerének ritka a példás vezetés. Feltűnik a kiállításon Dresmann Károly Borotva- és Késgyár­­gyár, Budapest, a., (Álmos­ u. 17. Üzlet, VII., Erzsébet-körút 22. sz.) kiállítása. A cég annak idején a milleniumi emlékérem kitüntetést nyerte el. Most a „Frickó“ névvel ellátott borot­váival, késeivel, ollóival stb. vonja magára a közfigyelmet. Különösen említésre méltó a „Frickó“ borotva, melynek jóságáért, tartósságáért a cég teljes reputációjával kezeskedik. Kiállító cég megjegyzi, hogy borotvát, kést, ollót stb. köszörülésre vál­tál, javítást és nikkelezést is eszközöl. A kiállított gyártmányok jósága és szolidsága miatt a bizottság kiállítónak elismerését nyilvánította. Glücksm­ann József (Nagykörös) a ba­­romfikiállításom vezet. A kiállított nyolc darab orpingliton, négy Plymouth, 12 drb első és második díjas valódi alföldi ke­ringő, 3 drl­ törpe csirke, 6 drb kanári­madár a baromfitenyésztés gyönyörű pél­dányai. Annak idején Kecskeméten kama­rai kitüntetésben részesült a kiállító,­­ Debrecenben pedig első díjakat nyert, így nem csoda, hogy a bizottság felkérte őt, hogy baromfitenyészdéjéből még többet is mölcsfa kiállítása is, valami csodaszerű­ kultúra az, amelynek segítségével a gyü­mölcsfákat a cég neveli és gúla, piramis, vigyen fel Kecskemétre, hogy ezáltal is emelje a baromfi kiállítás nívóját. Hay Dezső Ferenc abonyi gazdasága b­avar, különböző sajttermékek, mint rózsapusztai csemegesajt, trappistasajt stb. különlegességeivel keltette föl az érdeklő szakértők figyelmét. Kiállító e kiállításá­val beigazolta, hogy hazai sajttermékeink nemcsak versenyeznek a külföldi gyárt­mányokkal, hanem azokat minőség, zsír­tartalom, élvezetet fokozó kellemes iz­ tápérték tekintetében felül is múlják. Öfő­­méltóságának és a kiállitási bizottságnak elismerését kiállító méltán megérdemelte. Lévay Mihály (Cegléd) teljesen uj göz­­lekombilját mutatja be. E gépet, mint huzatos gépet kiállító közvetetlenül a gyárból vitette saját telepére s aztán át­alakította magánjáróvá. A gépiparnak igen szép vívmánya ez, mert az eredeti magánjárókkal szemben 5—6 kilométer­nyi utat tesz meg óránként és rossz uta­kon is 70—75 méter mázsát húz. És — mint kiállító hangsúlyozta — ez minden körülmények közt megfelel a valóságnak. A tehetséges kiállítót, gazdasági szempont­ból rendkívül előnyös kiállításáért a ki­állító bizottság melegen üdvözölte. Nagy Ferenc úri és női cipész (Cegléd, Gubody­ u. 9.) cipőkülönlegességeivel, fő­ként luxuscipőivel vonta magára a szem­lélők figyelmét. A Nagy Ferenc mester ál­tal kiállított cipők méltán nevezhetők mesterműveknek. Bennük van a form­a­­izlés, az elegancia és a finomság. Úgy lát­szik, hogy kiállító egész szaktudását és legyező, füzér alakban állítja ki. A cég gyü­­mölcsészete és korosztálya az első emele­ten képviselteti magát, ahol egy egész nagy­termet megtölt szebbnél-szebb, elsőrangú csomagolt gyümölcseivel, továbbá palack­os hordóboraival. — A kiállítás fáradha­tatlan szervezője, Unghváry Lászlóné, mindenütt ott van és szeretetreméltó ked­vességgel mindenkit lebilincsel. — Amint láttuk, a cég már az első napon több na­gyobb üzletet kötött, szép iránti érzékét beleadta készítmé­nyeibe; nem csoda, ha úgy a szakértők, mint a bizottság is a Nagy­ Ferenc mester kiállításáról úgy nyilatkoztak, hogy az a magyar cipészipar büszkesége. Palotay Gyula lakatosmester (Cegléd, III., Ikerc­ utca 1.) különböző méretű asz­­tal-takaréktűzhelyeket állított ki. E cég 1897. évben alapíttatott és több kiállítá­son kitüntető érmet kapott. A ceglédi ki­állításon bemutatott asztaltakaréktűzhelyei méginkább szaporítani fogják Palotay mester előbbi sikereit, mert a szakértők megállapítása szerint a kiállított tűzhelyek a legszigorúbb kritika mellett is a lakatos­ipar igazi mesterművei. Rökk—Deák kerámia (Kalocsa, Rok­­kanttelep) graffitta és fájképes, különle­ges eredeti magyar díszedényeivel az egész kiállítás értékét csak emeli. Kiállított tár­gyai fényesen igazolják, hogy a kalocsai Rökk—Deák kerámia a magyar díszedény­­ipar dísze. Ezért van az, hogy állandóan sok­­szemlélője van kiállított tárgyainak. Ha a kiállításnak a ceglédi főgimnázium udvarán levő részére lépünk, már távolról feltűnik Soldai Béla budapesti kocsigyártó mester (VIII., Gólya­ u. 25.) kiállítása. A 33 év óta fennálló cég egy könnyű milord, egy félfedelű photon, egy magyar gummi- s kerekű vadászkocsit és egy­ dockgart kocsit állított ki. E kocsik oly szépek és ok­ ki­váló gonddal készültek hogy a frappáns eredmény már a kiállítás első órájában megnyilvánult: a­­kiállítás megnyitásának reggelén e­gy kocsit Mészáros Lajos és Sán­dor mezőtúri lakosok megvásároltak. Terecskey József vecsési építési vállal­kozó egy, betonból készült egyemeletes model­ épü­letet állított ki a főgimnázium udvarán. Ritka szép produktuma ez az építési kisiparnak. A csinos­­épület­ modell­nek asztalosmunka része, általában teljes tartozéka betonból készült, ebben van szakszerűség szempontjából nagy jelentő­sége. Ifjabb és újabb csoportok állanak meg a kiállítás előtt. Törecskey mesternek szép kiállításáért a bizottság is teljes elis­meréssel adózott. Ahogy kijövünk a kiállítás ipari részé­ből, a tornacsarnokból, szembe találjuk magunkat az Unghváry László faiskola, szőlő- és borgazdasági részvénytársaság csodaszép pavillonjával és kertjével, amely a százszinti ősz százszinti virágaival való­sággal elragadtatja a nézőt és a tornaterem­­ből kilépő kormányzó urat és kíséretét a színek gyönyörű összhatása, a kert elbű­völő bájossága, a sok-sokszáz virág szinte megállásra kényszeríti. A kormányzó urait Unghváry László vezérigazgató és felesége és özv. Unghváry Lászlóné fogadják és kalauzolják végig a pázsitos utón, ahol a kormányzó úr és kísérete megszemléli a virágokat, a kertet és a cégnek legmaga­sabb elismerését fejezi ki. A pavillont és a kerti utat két impozáns és óriási hor­dókból emelt magas torony zárja be, amely a maga nagy méreteiben rendkívül meg­kapó és szembetűnő képet nyújt és állan­dóan a csodálkozó nézők százai állják kö­rül. Itt látható még a cég gyönyörű gyűr Budapesti Wirup 1925 szepteml­CT 1. (195. sz.) Hogyan kell címezni a leveleket a Budapesti Hírlapnak. A kereskedelmi miniszter rendeletet adott ki június 25-ikén, amely szerint július el­sejétől kezdve minden postaküldemény oda kézbesítendő, ahova címezve van. Ez­zel a rendelettel az úgynevezett postafió­kok bérlői elveszítik azt az előnyüket, hogy minden, címükre érkező, s esetleg nem pontosan címzett levelet is megkapnak fiókjuk útján. BUDAPESTI HÍRLAP BUDAPEST 4 Postafiók 55 Séta a budai hegyek között. Irta Nagy Emil. Az emberi természet egyik furcsa alap­vonása az, hogy mindig az után vágyódik, ami nincs és kellőképpen nem becsüli meg azt, ami van. Fokozottabban áll ez a tan­táléi a magyar jellemre. Milyen szépen tu­dunk mi sírni azután, amit elvesztettünk, s milyen kevéssé tudjuk szeretni azt, amink még megmaradt, például ezt a felséges budai vidéket. Ezeken a régi igazságokon gondolkoztam, amikor tegnap este a mi gyönyörű budai hegyeink isteni panorámá­ján k­eresztül-kasul járva eljutottam egy­­egy olyan kiklóponthoz, amilyenhez log­ható alig van a világon. Mit csinálna i’á­­ris, vagy London, ha ilyen környéke lenne, mint amilyen vidéke van a mi ősi Budánk­nak? Gyönyörű tekkintések, egy szépen megindult, s legszebb férfikorában megrok­kant fővárosi fejlődés felé. Oly szép ez a budai vidék, hogy nem tudok semmi hozzá hasonlót mondani. A­merre járok, néma csend, alig vannak sé­tálók, elhagyottak az utak, a fákon már észlelni a közeledő ősz kicsiny sárga lehel­­letét, itt-ott szinte úgy hallom, hogy egy­­egy levél már hullik is a fákról, pedig még nincs itt az ideje. Lent a távolban Buda­vára látszik a lehetetlen formájú levéltári épülettel, idelátszik egy csücske a Margitszi­getnek is, s ezüstösen kanyarog lent a Duna a Lágymányos tájékán. A hegyről lefele, virágos, bokros kertekben elbújt villák között vezetett keresztül az utam. Egyszerre csak egyik kert süni fái kö­zül a nevemet hallom említeni. Odafordu­lok, s egy kedves úriasszonyt pillantok meg, akit nem ma ismertem meg, hanem már olyan régen, hogy reá való tekintet­tel nem is mondhatom meg azt, hogy hány esztendeje annak, amikor kicsiny, fehér pettyes kék ruhában, tizenegy esztendős korában az öreg Balaton partján találkoz­tunk.­­ ..Jöjjön csak be mihozzánk egy szóra, szinte az Isten küldte magát erre, itt van nálunk látogatóban egy amerikai leány, mi csak nagy bajlódva tudunk vele beszél­ni. Maga úgyis már most olyan félangol embernek­­számít, jöjjön be, beszéljen egy pár szót az amerikai leánnyal." Hogyne tettem­ volna eleget ennek a­ kedves hívásnak, amiből azután végül együ­ttvacsorázás keletkezett ,a borok ki­rályának, egy kis somjainak hangulata mellett. Közben az amerikai leánnyal ösz­­szebarátkozva, megoldódott az ő nyelve is, s regélni kezdett nekem sokat, szépet, ér­dekeset. közben nagy barna szemei mind­jobban égtek, amint magyarázott. Semmi egyébről, mindig csak egy témáról.... Slachta Margit szerepléséről Amerikában. Én elbámultam. Futólagosan ismerem Slachta Margitot, s a történelem meg fogja írni róla, hogy ő volt a legelső magyar női képviselő, de mégis töredelmesen be­ismerem, hogy eddig valami kivételes ér­deklődést nem szenteltem neki. Oka ennek az én ősi, atavisztikus magyar paraszt ter­mészetem, amelynél fogva a nőt igazán csak a családi életen, a költészeten és a szerelmen ke­resztül értékeltem és elma­radt lényemben bizony nem volt elegendő élénk fogékonyság a női nem közérdekű működése iránt. Finnek a kis amerikai leánynak kellett idejönni a budai hegyek közé, hogy megtudjam azt a maga való nagyságában, hogy ki az a Slachta Margit. Egy óriási méretekben dolgozó szociális és a nemzeti női apostol képe bontakozott ki előttem mindabból, amit az amerikai leány Schlachta Margitról regélt. Soha még Amerikában sem férfi, sem nő olyan im­pozáns sikereket nem ért el, mint Margit nővér. Csodálatosan hatott az reám, hogy eddig én erről az újságokban semmit se olvastam. Lehet, hogy az én hibám, a közlemények csak kikerülték a figyelme­met. Megtudtam azt, hogy Margit nővér Virginiában oly fulmináns sikerrel tartott előadásokat a társadalom minden rétegé­ben, hogy olyanra még alig volt példa Amerikában. Virginia a 13 eredeti alapító állam egyike, s nagyságáról akkor alkot­hatunk fogalmat, ha azt halljuk, hogy igazgatása 99 grófságra van szétosztva. Virginiában m­a Slachta Margitot vallás­különbség nélkül mint egy valóságos női apostoli ünnepük. Nemcsak a kizárólago­san protestáns Women's Club, hanem a Catholic Women’s Club, sőt a University of Richmond (mind a hárman, hatalmas, nagy társadalmi tényezők) eddig még soha nem tapasztalt módon árasztották el Slachta Margitot a népszerűség, a tiszte­let, rokonszenv és kázbecsülés minden je­lével. Különösen az megható, hogy annak ellenére, hogy az ottaniak legnagyobb ré­sze egészen puritán protestáns, mégis nemcsak a katolikus egyesületek, hanem azok a hatalmas protestáns rétegek is nagy tisztelettel tekintenek föl erre a cso­dálatos energiáin, nagylelkű és nagytudású magyar nemzeti női apostolra, a budapesti katolikus missziónővérre. Az ultrakonzervatív Virginiában elért hatalmas sikerek után Margit nővér Wa­­­sh­ingtonba ment, hogy az International Women Council kongresszusán vegyen részt, de onnan megint vissza kellett neki mennie Virginiába s a Coron­a/Szinház­ban, ebben a gigászi méretű é­pü­letben, mozgóképes előadást tartott Magyarország­ról. Ezen az előadáson ott volt az egész tár­­­sadalom­, élén Virginia kormányzója is családjával. A polgármester s az összes számottevő lakosság ott volt a hallgató­ságban, valamint a presbiteriánus, kato­likus, baptista, methodista, episkopai, Christian és unitárius lelkészi testületek püspökeikkel. Az előadáson nagysikerű gyűjtést hajtottak végre magyar kulturá­lis célokra. Virginia legelső városában, Richmondban, az ottani egyetem kiváló történelmi tanára, D. Mitchell. Magyaror­szág történetét ismertette több előadáson keresztül. Az amerikai leány elbeszélése szerint, soha még olyan megható jelenetet nem képzelt el senki, mikor ezt követőleg meg­jelent az egyetemen Margit nővér is, hogy előadást tartson. Akkor már a diákok Mitebeil professzor előadása révén sokat tudtak Magyarországról és valóságos kér­­déscsővel árasztották el Margit nővért, hogy beszéljen nekik Magyarországról, arról a szép országról, amelynek jobb sorsra méltó kulturális népe olyan gyá­szos sorsra sülyedt, addig, m­íg egyszer ma­jd újra visszahozza a magyarok Istene Szent István és Szent László varázslatos országát. A szabályok szerint 20 percig szabadott volna csak Margit nővérnek be­szélnie, de a diákok viharszerűen köve­telték, hogy hosszabbítsa meg előadását, alig akarták elengedni az egyetemről. Azt is megtudtam, hogy ez az Univer­sity of Virginia baptista intézet, ahol na­gyon keményfejű, vallásilag elfogult em­berek tanyáznak és soha még ott kato­likus vendég, Margit nővért megelőzőleg, előadást nem tarthatott. Az ő lángoló szava, hatalmas keresztény megnyilvánu­lása, s a magyar nemzet Ezeréves tragé­diájából átitatott igéi egyesítették az ösz­­szes felekezeteket, amire még soha nem volt példa Virginiában. Hallgattam, hallgattam a komoly ame­rikai leány elbeszélését, s azt éreztem, hogy ha ilyen valamit történelem könyv­ben visszafelé pillantva olvasnánk, akkor keresztény nemzeti történelmünk egyik nagy alakja bontakoznék ki lelki szeme­ink előtt, de hát Schlachta Margit még él, az élővel úgy van a magyar ember, mint minden mással, ami megvan, addig nem értékeli kellőképpen, amíg élő lény, de sírunk utána, ha majd egyszer nem lesz, úgy mint minden más után, amit újabban elvesztettünk. Ne vegye ezt senki szemrehányásnak, aki nem bűnös benne. Az én szavaim azokhoz szólnak, akik velem együtt bűnö­sök abban, hogy Slachta Margit eme nagy méretekben kibontakozó, hatalmas ame­rikai működéséről nem tudtunk semmit... Késő éjjel hagytam el a kedves úri há­zat, s nem tudom lefesteni azt a nagy lelki hatást, amit ennek az amerikai leánynak, az elbeszélése rám gyakorolt. A távolban már kigyullak mindenfelé a budai és pesti lámpák, s úgy világított felém szép főváro­­sunk éjszakai képe, mintha valami szebb jövő lidércfénye cikáznék zok­in­­atom előtt. Nem becsüljük meg kellőképpen ezeket a nagyszerű budai hegyeket, mint ahogyan nem becsüljük meg kellőképpen azokat, akik a hazáért dolgoznak. De lassú haza­felé lépkedésem közben az optimizmus szelleme uralkodott lelkemben, s angyal­­szárnyakon lebegett előttem a megdönthe­tetlen hit annak a fajnak a jövője irányá­ban, amely fajnak a kebeléből egy ilyen női apostol kiemelkedhetett, akinek hazá­jáért és hitéért való nagyszerű amerikai működését közvetetten szemtanú beszélte el nekem az imént, így végződött az én budai sétám. Nap­közben hatalmas kilátásokat élveztem, lete­kintve a hegyekről Magyarország nagy fő­városára, de most a lelkemben egy ennél még szebb kilátást élveztem, a természet egy másik nagy alkotása felé, mert egy ilyen női apostol, aki távol idegenben sze­rencsétlen hazája sorsát ily nagyszerű mű­ködéssel tudja előrevinni, a természet olyan teremtménye, ami magasabb, fenségesebb minden vadregényes vidéknél, s mindannál, amit az Isten, az örök nagy művész a föld­tekén természeti szépségekben kialakít. G­DN­­] Royal Éttermeiben mától kezdve ismét­ debreceni KISS BÉLA muzsikál.

Next