Budapesti Hírlap, 1925. október(45. évfolyam, 220–246. szám)

1925-10-01 / 220. szám

1925 október V. (220. sz.) Budapesti Hírlap Levelek. Egy nő, aki elégtételt keres. • Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A mai esti lapok törvényszéki rovatá­ban olyan hírre bukkantam, amely mel­lett nem tudok szó nélkül elmenni. Elol­vasván ezt a hírt, a következő dolgot lá­tom. A villámláson egy úri nő közelében két úriember megbeszéléseket folytatott a hócipős női lábakról, a bubifrizuráról, a festet ajkakról, az érzéki orrokról és a nőben az a benyomás támadt, hogy a be­szélgetőknek ő volt a céltáblája. Benyo­mását, amely végül lehetett csalóka is, igen élénkké tette az a mozdulat, amellyel a beszélgetők egyike kirántotta az urhölgy hóna alól az ott szorongatott újságot. Ez a mozdulat megerősíteni látszik azt a fel­tevést, hogy a beszélgetők azzal az urinő­­vel foglalkoztak s annak a bájait aposz­trofálták, akinek hóna alól a beszélgetés során támadt ötletből kirántották az újsá­got. Tökéletesen érthető, ha ezek után az illető hölgy sértve érezte magát és az in­zultus elkövetői ellen panaszt emelt. Elin­dult tehát a sértett hölgy az elégtétele után 1924 január 22-én és tegnap végre az­zal az eredménnyel távozhatott a büntető­­járásbiróság épületéből, hogy őt, a sértet­tet marasztalták el négymillió korona összbüntetésben, nem pedig azokat, akik ellene a vélt vagy a valóságos inzultust el­követték, így értem meg a kezdetet és a véget a hírlapok törvényszéki króniká­jából. Biztosítom arról igen tisztelt Szerkesztő u­­rat, hogy ennek a hírnek olvasói közül igen sokan meg fognak botránkozni, vagy legalább is nem értik meg, hogyan végződ­hetett ez a villamos-kaland az elégtételt kereső nő megbüntetésével. Annál na­gyobb zavarba jövünk, mert a lapok köz­lése szerint, a járásbíróság beismerő val­lomás alapján megállapíthatta, hogy az újságot a panaszt tett hölgy hóna alól .Csakugyan kihúzták, ha tehát minden egyéb érzéki csalódás volt is, a tettleges­­ségnek ez a mozzanata kétségtelen. S hogy ennek ellenére a nő ellen elkövetett inzul­tusból a bíróság semmit sem látott iga­zoltnak, ezt ámulva-bámulva olvassa a nagyközönség. És olvasás közben az a gondolata támad, hogy hasonló inzultu­sok megtörténése esetén a panasztevés nem biztató dolog. Az ebből levonható mo­rál a bíróságnak s a bírói eljárásba vet­hető bizalomnak távolról sem kedvez. Ezek az érzések támadnak a közönség­ben a hír elolvasása után. Részemről tartózkodom a bírálattól. Én azt hiszem, hogy a lefolyt esetről azért szereztünk igen kedvezőtlen következteté­sekre vezető benyomásokat, mert a hír­lapi közlés nem tárja fel a kérdésnek ama részleteit, amelyek megismerése után véle­ményünk esetleg másként alakulhatna ki. Részemről nem teszem fel sem a megvá­doló úriemberekről a nekik tulajdonított lovagiatlanságot, sem a bíróság részéről az elfogultságot vagy felületességet. Kétségte­lennek tartom, hogy a panaszos úrinőnek félre kellett értenie a bepanaszolt férfiak magatartását és ez a félreértés annyira bi­­zonyíthatóvá vált, hogy a kérdés elbírálá­sára hivatottak az inzultus szándékát töké­letesen kizártnak vehették. Az is feltehető, hogy a panaszos úrhölgy elkeseredésében­­olyan heves kifakadásokat tett, amelyként most már a bepanaszolt férfiaknak kellett elégtételt venniük,­­ ami jobban sikerült ez úrhölgy elégtételvevésénél. De akárhogyan forgatom a dolgot, sem­­hogyan sem tudok megbékülni a végső eredményből levonható tanulsággal. Mert a valóságban, ha csak egyetlen kézmozdu­lattal is, de mégis csak sértve volt a pana­szos hölgy, ennyiben igazolva van, hogy megbántást szenvedett, elégtételt azonban a sértettség fokával felérő mértékben sem kapott. Ezzel szemben azt a vétséget, amit az úrhölgy követett el heves kifakadásai­­val, teljes mértékben a terhére számítot­tak, így hát a mérleg valahogyan rosszul játszik, egyensúlyozatlan marad, mert le­méri a vétség terhét, de nem tudja lemérni a megbántottság érzésének keserűségét és a női szemekből előszivárgó könnycseppek súlyát. Én azt hiszem, igen tisztelt Szerkesztő Jár, hogy ennek a rendkívül érzékeny­­súlynak a lemérésére alkalmas mérleget hiába keressük a legkitűnőbb bíróságnál is, ezt csak a férfias lovagiasságban talál­hatjuk meg. Pest megyei. Bágyadt, levert, dolgozni képtelen egyének­nél a természetes ,,Ferenc József’’ keserűviz szabaddá teszi a vérkeringést és emeli a gondol­kodó- és munkaképességet. Beható kórházi kísérletek alapján bebizonyult, hogy a Ferenc József víz rendkívül jótékony hatású hashajló. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban és fűszerüzletekben. . Befejezték az elfogott kommunisták kihallgatását. A kommunista-ügy újabb fejleményei. — Nem érkeztek Budapestre külföldi újságírók. — Ausztriában is moszkvai pénzzel dolgoznak a bolusevikok. A főkapitányságon ma végleg befejezték az elfogott kommunisták kihallgatását és megkezdték a vallomások jegyzőkönyvbe foglalását. A jelenleg fogságban levő hat­van kommunista közül néhányat szabad­lábra fognak helyezni, a többieket pedig átszállítják az ügyészségre. Ma reggel újabb előállítás történt a kommunisták ügyében. A rendőrségnek ugyanis már régebben tu­domására jutott, hogy a kommunista agi­tátoriskolában egy Víg István nevű volt fő­városi vámőr előadásokat tartott. Vig Ist­ván Rákosiék elfogatása után eltűnt a fő­városból, ma azonban sikerült a detektí­­veknek ráakadni. Előállították a főkapi­tányságra, ahol őrizetbe vették és azonnal megkezdték kihallgatását. Az elfogott agi­tátor-tanár vallomásáról felvett jegyzőköny­vet Rákosiékhoz csatolják és ügyét egye­sítik velük. Ma különben Bethlen István gróf minisz­terelnök kihallgatáson fogadta Marinovich Jenő főkapitányt és Hetény­i Imre főkapi­­tányhelyettes­t, akik másfél órán át referál­tak a kommunista szervezkedés ügyéről. Közben szó került a külföldi sajtó és a Vö­rös Segítés vádjairól is. Erre vonatkozóan is bőven referáltak a miniszterelnöknek és a leghatározottabban megcáfolták az elfo­­gott kommunisták bántalmazásáról elter­jedt alaptalan híreket. A kormány álláspontja a kommunista táviratok ügyében. Az a két sürgöny, amelyet a meghiúsí­tott kommunista puccs résztvevőinek se­gítőtársai küldöttek tegnap Bethlen István gróf miniszterelnöknek, a mai nap folya­mán is a politikai érdeklődés homlokteré­ben áll. * Illetékes helyen a kormány álláspontjá­ról a következőkben tájékoztatták a Buda­pesti Hírlap munkatársát: — A kormány felháborodással utasítja vissza a külföldi kommunisták részéről történt intervenciót és azt nem tekinti másnak, mint bizonyos politikai körök taktikai fogásának. Célja az, hogy a dolog lényegét, — hogy tudniilik Magyarorszá­gon kompronista puccsot terveztek, — háttérbe szorítsa és hamis vádak koholá­­sával elterelje az európai közvélemény fi­gyelmét az egész Európán végigvonuló boluseviki aknamunkáról, hogy a szovjet megfizetett ügynökei könnyebben végez­hessék robbantó munkájukat.­­ A kormány igazsága tudatában mél­tóságán alulinak tartja, hogy ezekre a för­­medvényekre bármilyen formában is vála­szoljon. Az igazság az, hogy a letartózta­tott kommunistákat senki sem bántal­mazta, erre vonatkozóan a rendőrség is a való tényállásnak megfelelő cáfolatot adott ki és ha még ennek ellenére is lennének olyanok, akik kételkednek, úgy kétségük a rövidesen a szemük előtt lefolyó nyil­vános főtárgyaláson el fog oszlani.­­ Arra a hírre vonatkozóan, hogy kül­földi újságírók és az antibolyesvista ko­­mité tagjai közül többen ez ügyből kifo­lyóan Budapestre érkeztek volna, szüksé­gesnek tartom kijelenteni, hogy erről a kormánynak nincsen tudomása. A szociáldemokraták még nem foglaltak állást. A kommunista ügy legújabb eseményei tárgyában a közönség kíváncsian várja a szociáldemokrata párt állásfoglalását, mert hiszen erősen el van terjedve az a nézet, hogy ez a külföldi mentőakció hazai for­rásból táplálkozott. Alkalmunk volt ebben a kérdésben a szociáldemokrata párt egyik vezetőjével beszélni, aki kijelentette, hogy a párt a legújabb események tárgyában még nem foglalt állást. A dolog még nem került a pártvezetőség elé, de a szociálde­mokrata párt az egész ügyet nem tartja olyan fontosnak, hogy e miatt külön párt­­vezetőségi értekezlet összehívása válna szükségessé. Azt a vádat azonban, mintha a külföldi kommunisták mentőakciója és a magyarországi szociáldemokrata párt kö­zött összefüggés lenne, a párt a maga ré­széről visszautasítja. Bauer dr. hamis vádjai a budapesti rendőrség ellen. Bécs, szept. 30. Bauer dr. szociáldemokrata vezér az Arbeiterzeitungban nyilatkozatot közöl a le­leplezett kommunista puccs dolgában. — Ismerem a kommunistáknak azt a módszerét. — írja a többi között — hogy a szocialista pártok kebelében kommunista sejteket alakítanak. Minden bizonnyal le­hetséges az, hogy ilyen sejtek a Vági-cso­­port kebelében is fennállottak, lehetséges, hogy az ő szervezetükben is voltak burkolt kommunisták, egészen bizonyosan nem igaz azonban az, hogy az egész csoport kommunista volt. Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar rendőrségnek az a beállítása, mintha az egész csoport tuda­tosan a kommunistáknak tett volna szol­gálatot, csupán rendőri fogás. A Budapes­ten letartóztatott és bántalmazott munká­sok között kétségtelenül sok jó szocialista van, akiknek a kommunistákhoz tudato­san semmi közük sincsen. Bauer állításai önkényes kitalálások Bauer szociáldemokrata vezér fenti nyi­latkozatára vonatkozóan illetékes helyen kijelentették a Magyar Távirati Iroda munkatársa előtt, hogy Bauer állítása, hogy a rendőrség kitalálása az, hogy az egész Vágs-párt fedező szervezete a kom­munisták magyarországi pártjának, egé­szen önkényes állítás. Hogy az itt előállí­tottak közül egyetlenegy, beleértve Ráko­sit és Weinbergert is, nem részesült még a legkisebb mértékű fenyegetésben sem, azt azóta illetékesek már megállapították és Bauer részéről semmi egyéb, mint inszi­­nuáció. A bekövetkezendő főtárgyalás, mely teljesen nyilvános­­jellegű lesz, doku­mentálni fogja a következőket: hogy a rendőrségen az előállítottakat a leghumá­nusabb bánásmódban részesítették, hogy a rendőrség politikai csoportja jóval Rákosi elfogatása előtt informálva volt a legkisebb részletekről és amikor az embereket be­hozták, az összegyűjtött bizonyítékok súlya alatt valamenyien beismerő vallomást tet­tek minden külső kényszer nélkül. Ha a magyar törvények nem tiltanák azt, hogy a rendőri eljárás során a gyanú­sítottakkal bárki is érintkezhesék, akkor az összes előállítottakat már régen bemu­tatták volna a külföldi sajtó képviselőinek is. Így is számtalanszor volt alkalmuk az újságíróknak meggyőződni akár Rákosi, akár Weinberger testi épségéről, amikor azokat kihallgatásra vitték és onnan visz­­szakisérték celláikba. A svéd sajtó az összeesküvésről. Stockholm, szept. 30. A svéd sajtó részletesen foglalkozik a magyarországi kommunista szervezkedési kísérletekkel- A Ny a Dagligt Allehanda című lap első oldalán közli Kun Béla arc­képét és bő távirati tudósítások alapján számol be a budapesti eseményekről. A lap közöl ezenkívül egy szófiai táviratot is a Balkánon folyó bolysevista aknamunkáról és megjegyzi, hogy nyilvánvaló az össze­függés e mozgalmak között, amelyek a bé­csi kommunista agitációs központ egységes­­ irányítása alatt állanak. A stájerországi kommunisták és a meghiúsított magyar puccs közötti összefüggés. Gráf, szept. 30. (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi hetek­ben a kommunisták rendkívül élénk pro­paganda tevékenységet fejtenek ki egész Stájerországban és tucatszámra rendezik a népgyűléseket. A gráci és környékbeli ven­déglősök természetesen félnek attól, hogy helyiségeikben összetűzések lesznek s ezért kommunista gyűlések céljaira nem adták ki helyiségeiket. Erre a kommunisták azt a módszert választották, hogy egy öreg asszony utján valami más célra bérlik ki a helyiséget és a tulajdonos csak akkor tudja meg, hogy kommunista gyűlést akar­­nak tartani, amikor már a marcona arcú férfiak ott vannak a teremben. Tegnap a belvárosban csaknem véres ki­menetelű összeütközés történt. Az egyik vendéglőben a kommunisták gyűlést tar­tottak, mire egy nagyobb, nemzeti szocia­listákból álló tömeg be akart nyomulni a terembe. A kommunisták magukra zárták az ajtót és segítségért telefonáltak. A rend­őrség pillanatok alatt nagy készültséggel vonult ki és így sikerült megakadályozni a vérontást. Itteni jól informált körökben rámutat­nak arra, hogy az osztrák kommunisták­nak ez a felfokozott tevékenysége össze­függésben áll a meghiúsított magyarországi puccsal és hasonlóképpen orosz aranyakból táplálkozik. A hatóságok erélyes vizsgála­tot indítottak. Franciaországban általános sztrájkot akarnak a kommunisták proklamálni. Páris, szept. 30. (Saját tudósítónktól.) A kommunista párt és a kommunista szakszervezetek október egyik első napjára huszonnégyórás általá­nos sztrájkot akarnak proklamálni. E sztrájknak az a célja, hogy a kommunisták meggyőződjenek, mennyire terjedt el a for­radalom eszméje Franciaországban. Az angol munkáspárt a kommunisták ellen. London, szept. 30. (Saját tudósítónktól.) A Labour parti Liverpoolban kongresszust tartott, amelyen 3.200.000 munkás képviseletében több mint ezer delegátus jelent meg. Annál a szavazásnál, amelynek arról kellett dönte­nie, hogy a kommunistákat befogadják-e a munkáspártba vagy sem, 321.000 szava­zat a felvétel mellett, 2.954.000 szavazat pedig a felvétel ellen esett. A szavazás eredményeképpen a kommunistákat to­vábbra is kizárják a munkáspártból. 3 Küszöbön van az együttes spanyol­­francia offenzíva. A franciák már ma reggel megkezdték Keleten az előnyomulást.­­ A spanyol támadásnak is meg kell kezdődnie a riffek fővárosa Aidjir ellen. Fezből érkező jelentés szerint a franciák Marokkóban mégis megkezdték az offen­zív hadműveleteket. Ezt a jelentést egy pá­risi híradás azzal a már ismételten felme­rült hírrel egészíti ki, hogy egyidejűen a tengermelléki, tehát északi fronton a spa­nyolok is megkezdik az előnyomulást a riffek fővárosa, Aidjir ellen, amely tudva­lévően mindössze tíz kilométerre van az alhucemasi öböltől, ahol a spanyolok part­­raszálltak. Ezekről a partraszállított csapa­­tokról ellentétes hírek vannak. Egy régibb jelentés szerint az egész kontingens csak nyolcezer főből áll, utóbbi hírek szerint azonban húszezer főből. A közeli napokban mindenesetre tisztázódni kell annak a kér­désnek, csakugyan képesek-e a spanyol­francia szövetségesek még az ősszel mesz­­szemenő offenzív hadműveletre. A N. Fr. Pr.-nek amerikai származású levelezője Abd el Krím főhadiszállásáról, Targhzurt- 1^]] a spanyol és francia tüzérség működé­sének az eredménytelenségéről minden bi­zonnyal annyira meglepő dolgokat közöl, amelyek érthetővé teszik a riffek optimiz­musát és nem sok reményt kelthetnek európai ellenfeleikben. Fez, szept. 30. (Havas.) Pétain marsall és Naulin tábor­nok a keleti szakaszon, ahol az első támadó műveletek ma reggel kezdődtek meg kitűnő körülmények között, előbbre jutottak. Páris, szept. 30. Lyautey marsall lemondásának elfoga­dása alkalmával a minisztertanács sajnál­kozásának adott kifejezést Lyautey elhatá­rozásán, nem zárkózhatik el azonban a kényszerítő okok elől, amelyeket a marsall már 1923-ban és 1924-ben felhozott. Egy­ben az ország háláját nyilvánította a mar­sallnak azért a nagy civilizatorikus mun­káért, amelyet Marokkóban az utóbbi hó­napok zavarai közepette is tanúsított oda­adással és erővel végzett. Fez, szept. 30. (Havas.) A keleti szakaszon ma reggel megkezdett műveletek célja az, hogy ké­sőbbi fontosabb műveletek előkészítésév­­­kibővítsék kiindulási pontjainkat. Hatal­mas tüzérségi tűz fedezete alatt, amely szét­rombolta az ellenség ellenállásának kö­zéppontjait, elértük Kif Tanetól északra Kerkurt, továbbá az Ujsert bal partján Dzsebel ,Azsabot. Az ellenség északi irány­ban vonuul vissza. Lovasságunk összevonása befejeződött. Mellila, szept. 30. (Havas.) Az a'-hucemasi szakaszon ma délelőtt megkezdett hadműveletek szeren­csésen befejeződtek. A­­spanyolok megszál­lották Dzsebel de Las Palomast és még több más pontot. / Fez, szept. 30. (Havas.) Az első csoport Kifanéból ki­­indulva kielégítő módon folytatja előnyök múlását. A második csoport Ben Lassame­ ból, 25 kilométerre Kifanetől északkeleti irányban, indult el és az Ued Mzum völgy mentén észak felé vonul. Madrid, szept. 30. (Havas.) Magaz admirális közölte a ki­rállyal, hogy a spanyol csapatok Alhuce­­masnál ismét támadásba mentek át és bir­s fokukba kerítették a hegyi terepet.­­ *

Next