Budapesti Hírlap, 1925. december (45. évfolyam, 272–295. szám)

1925-12-30 / 294. szám

1923. december 30. (294. sz.)­ Budapesti Hírlap Kommunista kísérlet az angol hadsereg megnyerésére. Valamennyi csapat felháborodással utasította vissza a sértő kísérletet. London, dec. 29. (Reuters) A hadsereg vezetősége az összes parancsnokló tisztekhez intézett rendeleté­ben foglalkozik azzal a kísérlettel, amely­nek során Anglia valamennyi katonai csa­patában kommunista röpiratokat próbáltak szétosztás­. A hadsereg vezetősége elégtétellel álla­pítja meg, hogy valamennyi csapat felhá­borodással utasította vissza azt a sértő kí­sérletet, mellyel a katonákat engedetlen­ségre akarták csábítani. A hadsereg veze­tősége utal arra, hogy a kommunisták azért igyekeznek a legénység körében kö­zömbösséget és megbízhatatlanságot kel­teni, mert azt remélik, hogy ebből hasznot kovácsolhatnak pártjuk céljaira. A rende­let országszerte nagy feltűnést kelt. Eredménytelen a frankhamisítás ügyében folytatott nyomozás. A párisi detektívek Bécsbe utaztak. — Új nyomokon indul el a rendőrség. A frankhamisítás ügyében folytatott nyomozás, bár szinte óráról-órára új nyo­mokon indul el a rendőrség, eddig semmi konkrét eredményre nem vezetett. Meg lehet állapítani, hogy a nyomozás­ megkez­dése óta egyetlen lépéssel sem­­ jutottak közelebb a bűnügy megoldásához, ame­lyen pedig a főkapitányság több főtisztvi­­selőjén kívül a pénzhamisítási ügyekben oly sokszor bevált detektívcsoport is dol­gozik. Mindmáig hiábavaló volt a lázas munka, hátha tartották a házkutatásokat, hiába hallgattak ki egész sereg embert, hasztalan indultak ,s a rendőrségre érke­zett bejelentések alapján, minden egyes nyom eredmény nélkül kicsúszott a detek­tívek kezéből, a kapott adatok nagy része nélkülözte a komoly alapot s ezért ered­ményes nyomozásra alkalmatlannak bizo­nyult. A Francia Nemzeti Bank Budapestre érkezett főtisztviselője és a két detektív Budapestre érkezésük előtt Hágában járt és ott részletesen kihallgatták az elfogott Marsvvszkyékat. A főkapitányságon tegnap történt megbeszélések alkalmával a két párisi detektív a Hágában folytatott kihall­gatások és a nyomozás egyes momentu­mait közölték a főkapitányság tisztviselői­vel. Ez a tájékoztatás azonban nem ölelte föl a külföldi nyomozás teljes anyagát, hanem csupán egyes momentumokra szo­rítkozott. Ez is talán egyik akadálya lesz a budapesti nyomozás eddigi eredményte­lenségének, mert a rendőrség kénytelen csupán a Budapesten szerzett csekély ér­tékű anyagra támaszkodva, folytatni a nyomozást. Jules Emmery és a két párisi detektív ma, értesülésünk szerint, elhagyta a fővárost és valószínűen Bécsbe utazott. A főkapitányságon semmi értesítést nem adnak arról, hogy a párisi detektívek mit végeztek Budapesten, sőt arra vonatko­zóan sem adnak fölváágosítást, hogy való­ban elutaztak-e a párisi idegenek. Erre vall azonban, hogy a Hungária-szállóban bérelt szobájukat fölmondották és ma már nem is jelentkeztek a szállóban. A párisi detektíveknek a főkapitányságon folytatott megbeszéléséről igen érdekes rész­letek szivárogtak ki. Ezek azonban csak a közönség részére lehetnek érdekesek, a rendőrség számára csak csekély értékük van, azonban remélik, hogy ezeken a nyo­mokon elindulva is közelebb juthatnak a bűnügy megoldásához. A francia küldöttek szerint párisi bankköröknek már hónapok­kal ezelőtt feltűnt, hogy különböző ban­kokban egymás után kerülnek elő hamis ezerfrankos bankjegyek. A parid rendőr­­főnökség a legnagyobb titokban erélyes nyomozást indított és a nyomozás során megfigyelték, hogy az ezerfrankosok be­vál­tói rendszerint Párisban letelepedett kül­földiek. Elfogott levelekből megálapították, hogy a hamis frankok terjesztői között ma­gyarok is vannak. Ennek megalapítása után történt, hogy Hágában leleplezték Marsovszkyékat. A leleplezés után a párisi rendőrfőnökség azt a két detektívet, akik most Budapesten jártak, kiküldötte Há­gába és Amszterdamba, ahol Emmeryvel együtt részt vettek a vizsgálatban. Mint már mai számunkban jeleztük, a Budapestre érkezett egyik hamis bankjegy megvizsgálása során fölmerült az a fölte­vés, hogy az nem onnan került ki, ahon­nan Marsovszkyék bankjegyei. Ez a bank­jegy valószínűen a Varsó és Lodz környé­kén annak idején letelepedett hamis bankó­gyár kliséjén készült. Ezzel azután megdőlt az a vélemény, mely szerint Marsovszkyék bankógyára feltétlenül Budapesten volt. A főkapitányságon a Sc­ine­ Z-detektivcsoport más detektivcsoportok bevonásával meg­kezdte az utóbbi években pénzhamisítási ügyekben szerepelt összes egyének felkuta­tását. Ezektől az emberektől elsősorban is arra vonatkozóan fognak felvilágosítást kérni, hogy az utóbbi időben nem járt-e náluk valaki, aki a bankjegy-hamisítás körülményeiről és módozatairól érdeklődöt volna. A délutáni órákig egész sereg ilyen, a bűnügyi nyilvántartóból ismert embert hallgattak ki, azonban egyiktől sem kap­tak a detektívek eredményes felvilágosítást A hivatalos jelentés. A főkapitányság a frankhamisítás ügyé­ben a következő hivatalos jelentést adta ki: Jankovich Arisztid és társai ügyében az amszterdami ügyészség átiratának megér­kezése óta a nyomozás minden irányban megindult annak megállapítására, hogy az Amszterdamban fogva levő egyének hol, kitől szerezték a hamis pénzt s azokat kik és hol készítették. Az amszterdami átirat ez irányban semmi tájékoztatást nem tartal­mazott s igy a nyomozás minden áriat nél­kül volt kénytelen megkezdeni működését. A letartóztatásban lévő egyének lakásán tartott házkutatások semmi bizonyítékot sem eredményeztek s az egyéb irányban le­folytatott nyomozás sem szolgáltatott ada­tot arra, hogy a letartóztatottak miként ju­tottak a hamis ezerfrankosok birtokába és hogy azok Budapesten készültek volna. Erősen foglalkoztatja a nyomozást az a sok bejelentés is, amely az ügyre vonatko­zóan a közönség köréből érkezik. Minden bejelentés, minden gyanúba jöhető személy iránt a legalaposabb kutatás folyik, azon­ban eredmény nélkül. A hamis czerfrankosokról a Magyar Nemzeti Bank pénzjegynyomdája megálla­pította, hogy azok fotomechanikai után, lemezekről könyvnyomdái után készült jól sikerült hamisítványok, melyek alkalmasak­ arra, hogy jegykezelésben jártas egyéneket is könnyen megtévesszenek. Papírja vasta­gabb, mint a valódié, merev, durva fogásu­, vízjeles, az ..1000 Ft vízjel azonban foltos­nak látszik és sötétebb részei élesen hatá­roltak. Ez a vízjeles értékjelzés egy és há­romnegyed milliméterrel nagyobb és egy milliméterrel vastagabb, mint a valódi. A hamisítás jellegzetes ismertető jele az elő­­oldal halványlila színben tartott, két kör­­alakú keretbe foglalt fejek képe. A valódi plasztikusan ható­s hátteréből élesen ki­emelkedő fejekkel szemben a hamisítvá­nyon levők monotonok, arcvonások el­raj­zoltak, árnyékolásuk a háttérrel egybefo­lyik. A baloldali Mercur-fejnél az eredetitől eltérően az orrhegytől az arc széléig balról­­jobbra haladó alig észrevehető gyengén ivott sáv látható, a jobboldali női fej képe pe­dig elnyúlt, az áll és a nyak közötti árnyé­kolás pedig teljesen egybeolvadt. A nyomozás szempontjából nélkü­lözhe­­­­tetlende­ azok az adatok, melyek e tárgyban az amszterdami hatóságinak minden való­színűség szerint, rendelkezésére állnak. Ez adatok megküldésére- egy izben már távirat­ban felkértük az­­Amszterdami hatóságot, s most újból megkerestük az összes nyomo­zási adatok közlése iránt. Ezek megérkezé­séig is a nyomozást tovább folytatjuk. Hóm­­an Bálint nyilatkozata. Felkérettünk az alábbi sorok közlésére: Néhány budapesti lapban olyan hír je­lent meg, mintha a frankhamisítás ügyé­vel kapcsolatban én valaminő bejelentést tettem volna arról, hogy Mészáros Gyula egyetemi tanárt, az angolai török nemzeti múzeum igazgatóját két héttel ezelőtt Bu­dapesten láttam volna. Ez a hír teljes egé­szében valótlan. Mészáros igazgató szep­temberben csakugyan járt nálam s vele több más egyetemi professzor társaságában komoly tárgyalások folytak egy törökor­szági tudományos expedíció kérdésében. Egyébként róla semmit sem tudok. Az sem igaz, mintha én a kultuszminisztert figyelmeztettem volna a vele szemben való viselkedés tekintetében. Hóman Bálint, a Nemzeti Múzeum főigazgatója. A francia rendőrség nyomozása. Paris, dec. 29. (fiaval.) A Petit Parisien szerint az ál­­lamrendőrség elhatározta, hogy a frank­hamisítások ügyében vizsgálatot indít a külföldön. Ezzel a feladattal Benoit rend­őrbiztost bízták meg, aki már elutazott Bécsbe, később pedig valószínűleg Német­országot és Hollandiát is fel fogja keresni. ­ A tegnapi táviratok részletesen beszá­moltak a Belgrádban időző török külügy­miniszter minden lépéséről, de tegnap még nem került nyilvánosságra, hogy tu­lajdon­képpen mi volt legfőbb célja Ruzsdh bég külügyminiszter látogatásának. A mai táviratok azt az igen érdekes és Európa­­szerte meglepetést okozó hírt hozzák, hogy Ruzsdh bég tulajdonképpen elsősorban nem Törökország, hanem Oroszország érdeké­ben és pedig Csicserin üzenetével szállott ki Jugoszlávia fővárosában. Csicserin ugyanis ismét föl akarja venni a diplomá­ciai összeköttetést a belgrádi kormánnyal és megkérte a török külügyminisztert, járjon közbe a jugoszláv kormánynál ab­ban az irányban, hogy közeledés jöhessen létre a két nagy állam között. Csicserin olyan nagy súlyt vet erre a közeledésre, hogy a diplomáciai összeköttetés helyreál­lításának a kedvéért még arról is hajlandó lemondani, hogy Belgrádban de jure elis­merjék Moszkva uralmát. Ez a hír világot vet arra, hogy Csicserin milyen messzemenő célokat tűzött ki maga elé, de egyszersmind arra is enged követ­keztetni, hogy Törökországnak a szovjet­hez való barátsága immár oly erős, hogy a török külügymin­szter is portálja a szov­jet befolyását az európai államoknál. A kísérlet azonban csődöt mondott, mert a7 belgrádi kormány őrlésére adta az al­kalmi követnek, hogy nem hajlandó­ érint­kezésbe lépni a szovjettel. Belgrád, dec. 29. (Saját tudósítónktól.) .Jól informált sze­mélyiség szerint Ruzsdi bég a török kül­ügyminiszter azért, ment Belgrádba, hogy közeledést hozzon létre Jugoszlávia és Szov­­jetoroszország között. Ezt a hírt más oldal­ról is meg­erősítik azzal, hogy Ruzsdi bég Csicserin üzenetét hozta a belgrádi kor­mánynak, hogy a szovjet kész fölvenni a diplomáciai összeköttetést Jugoszláviával még akkor is, ha Belgrádban nem is ismer­­nék el formailag a moszkvai kormányt. A török külügyminiszter hangsúlyozta­­Bel­grádban annak a szükségességét hogy Jugoszlávia függetlenítse magát a nyugati hatalmaktól. Ruzsdh bég Csicserin üzenetét vitte Belgrádba. A Szovjet mindenáron föl akarja venni az összeköttetést Jugoszláviává. Belgrádban visszautasították az ajánlatot. London, dec. 29. (Saját tudósítónktól.) A Times úgy érte­sül, hogy Ruzsdh bég Belgrádban rá akarta bírni Jugoszláviát arra, hogy vegye föl az összeköttetést a szovjet kormánnyal. Jelen­­leg azonban a szerb kormány erre nem hajlandó. A Daily Telegraphnak jelentik, hogy Ruzsdi bég a belgrádi kormánynál igyeke­zett közeledést létrehozni a szovjet iránt. Egyébként pedig Ruzsdi bég azért ment Bel­grádba, hogy eleve akadályokat gördítsen az elé, hogy Görögország ellenségeskedést folytathasson Törökországgal szemben. A török külügyminiszter azzal akarja ezt el­érni, hogy közbenjárt a belgrádi kormány­nál azért, hogy Görögország Jugoszlávia részéről ne kaphasson semmiféle támoga­tást. Jagow megcáfolja Grey emlékiratát. A monarchia ult­mátuma jogos volt­ — A szerb kormány bűne a szerajevói merényletben. Nemrégiben jelentek meg Grey lordnak emlékiratai, aki a háború kitörésekor Anglia külügyminisztere volt. Grey ebben a könyvében a háborúban való bűnösség­­ egész ódiumát Németországra és Auszttria- Magyarországra tolja. A könyv leplezetle­nül állott szolgálatába annak a világpro­pagandának, amelyet a győztesek indítot­tak azért, hogy a történelmet meghami­sítva, a központi hatalmakat tegyék fele­lőssé a világháború bekövetkezéséért s igy hárítsák el magukról a felelősséget. A volt központi hatalmaknál nincs meg ez a szervezett ellenpropaganda, amelyre pe­dig igen nagy a szükség és igy történt, hogy csak most kerül sor Grey könyvének a megcáfolására. Jagow, volt német kül­ügyi államtitkár könyvet irt Anglia és a háború kitörése címmel és sorra megcá­foló­ Grey állításait. Jagow bevezetőben a háború kitörését megelőző idővel, főképpen pedig azzal a szereppel foglalkozik, amelyet az angol politika Grey felelős vezetése alatt abban az időben vitt. Az első rész a monarchia és Szerbia közti konfliktust világítja meg és mindenekelőtt megállapítja, hogy a szerb kormánynak tudomása volt a me­­rénylettervről és hogy a Ferenc Ferdinand ellen elkövetett merénylet csak egyetlen aktusa volt annak a hosszas és rendszeres romboló munkának, amelyet Szerbia Oroszország tudomásával és helyeslésével folytatott a dunai monarchia ellen és amelynek célja a nagyszerb állam megte­remtése volt. A bécsi kormány szerencsét­lensége, illetve sajnálatraméltó mulasztása­­ volt, hogy ezeket az összefüggéseket nem­­ tárta fel idejében a világ előtt, bizonyára­­ azonban túlságosan meg volt győződve ar­­­­ról, hogy eljárásának jogosságát sem­mi­­­­képpen sem lehet kétségbe vonni. Minden­­­­kinek el kellett ismernie a szerb kormány bűnrészességét, amelyet utólagosan a szer­­­­bek beismerése is megerősít. Bécs a szerb propaganda üzelmeit éveken át sóhajtozó melankóliával tűrte. A szerajevói esemé­nyek után kötelessége volt, hogy saját há­­­­zát megvédje a szerb gyujtogatókkal szem­­é­ben. A trónörökös meggyilkolása a monar­­­­chia szíve ellen irányzott lördös­és volt és í­­gy a bécsi államférfiak jogosan határoz­ták el magukat az ultimátumra, amit ösz­­szehasonlítva az angol diplomácia által ha­sonló esetekben követett eljárással, sem elfogadhatatlannak, sem sértőnek nem le­het tekinteni. Angol részről főként azt a követelést ki- k­s fogásolták, hogy osztrák szervek is működ­jenek közre a Szerbiában lefolytatott nyo­mozásban. Ezt a kifejezést megdönti az a tény, hogy Obrenovics Milos szerb fejede­lem meggyilkolása után ugyanaz a Szerbia azt a kérelmet intézte a magyar kormány-­­­hoz, engedje meg a szerb ügyésznek, hogy­­ Magyarország területén kihallgatásokat fol­­­ganatosítson és a magyar kormány ezt a kérelmet teljesítette. A magyar kormánynak természetesen semmi rejtegetni valója ne­m volt, míg a szerajevói esetben a szerb kor­mányra kellemetlen meglepetések vártak. Történelmi tény, hogy a szerajevói merény­letben a nagyszerb eszme, amely mögött az orosz pánszlávizmus állott, a dunai mon­archia életfenntartási ösztönével ütközött össze és hogy ez az összeütközés vezetett az egész Európában felgyülemlett gyújtó­­anyag felrobbanására. Jagow ezután megcáfolja Greynek azo­kat az állításait, amelyek Angliának állító­lagos közvetítői szerepére vonatkoznak, és megállapítja, hogy a háborút okvetetlenül el lehetett volna kerülni, ha Anglia szövet­ségeseivel szemben olyan erélyes hangot használt volna, mint amilyet Németország Bécsben használt. A világháború azért vált lehetségessé, mert Anglia magatartásának Oroszországot és Franciaországot háborús elhatározásában föl kellett bátorítania és meg kellett erősítenie. Az olasz hadsereg­­reform. A hadsereg erejét jelentékenyen megnövelik. Róma, dec. 29. A Tribuna szerint a minisztertanács a hadseregreformmal fog foglalkozni, amely Giorgio volt hadügyminiszter terveitől el­tér. A hadsereg ereje a Giorgio-féle terv lét­számcsökkentéséhez képest jelentékenyen nagyobb lesz; a reform ismertetőjele a há­romlépcsős hadosztály. A hadosztályok száma marad 30, de minden hadosztály egy ezreddel kisebb lesz, úgy n­ogy a had­sereg erejének csökkentése ellenére az ez­­redek létszámát nem csökkentik annyira, mint azt az előző terv előirányozta. A sor­szolgálat legrövidebb időtartama nem há­rom hónap lesz, amint azt Giorgio ter­vezte, hanem hat hónap. Az új hadosztály­szervezet behozatala következtében a dan­dárt, amelynek sztratégiai értéke csekély, megszüntetik. A gyalogsági egység harci erejét főleg az egységes zászlóaljak általá­nos behozatalával emelik amelyeket gép­fegyverekkel és lövészárokszerszámokkal szerelnek fel. Jelentékenyei­ felemelik a lo­vasság és a kerékpáros bersaglierik harci erejét is. Ezenkívül szerves együttműkö­dést létesítenek a gyalogság, a légi had­erők és a tengerészet között. A nemzeti milíciának úgy a béke, mint a mozgósítás esetére pontosan körülírt fel­adatokat szabnak. A vasúti, kikötői és pos­tai milíciának az a feladata, hogy a szol­gálat fenntartását minden körülmények közt biztosítsa.

Next