Budapesti Hírlap, 1926. április (46. évfolyam, 74–97. szám)

1926-04-01 / 74. szám

Budapesti Hírlap 1926 április 1. (74. sz.) Római levél. Harc a drágaság ellen - Az Amund­­sen-expedíció. — Változások — Itt is a kokain. — d'Annunzio levele. Róma, márc. 30. (Római munkatársunktól.) A kormány rendes mederbe akarja most már terelni a háború folyamán kizökkent gazdasági viszonyokat s igy sorra véve az egyes ár­drágító érdekeltségeket, megpróbálja rábe­szélni őket a józanságra. Ha ez nem hasz­nál alighanem keményebb dolgok követ­keznek. A líra — mondja a kormány, — egy év óta fix s ingadozása már csak jobb irányba várható. A szentév is elmúlt, semmi ok tehát arra, hogy mindennek föl­­menjen az ára. Tessék leszállítani az ára­kat s mindjárt nagyobb lesz a vásárló­kedv. Hogyan engedjünk árainkból. — felelik erre a kereskedők. — mikor junius 1 -től a fölszabadult lakás- és boltbérek ötszörö­sére ugranak, mikor egész sereg új adó jött, megdrágult a posta és a vasút?! Nem fogom engedni — replikáz a kor­mány, — hogy a házbérek ötszörösét kér­jék a háztulajdonosok. A háztulajdonosok szervezete azonban erős és sok jó embere van hatalmon. Azonkívül éppen tíz éve isszák a háború levét, az ő konjunktúrá­juk ugyancsak nem állott arányban a la­kóik nyereségi lehetőségeivel. Be akarják végre hozni, amit vesztettek s ha nem tud­ják is elfogadtatni a mai bérek ötszörösét, dupláját ki fogják verekedni. És ez éppen elég, hogy mindennek az ára mégegyszer akkorára növekedjen. Mindez nem lenne baj, ha a világ nem volna olyan pénztelen. A jó békeidőben Róma hemzsegett a milliomosoktól. Ma még az amerikai is megnézi a garast, így aztán üres minden bolt, csak a szórakozó­helyek zsúfoltak, csak a mozi. cukrászbolt. tea-room. bar és persze ahol táncolni le­het, az megy jól. A szegény, agyonzakla­­tott emberiség kimerült idegzete nem bírja többé a felhőt, odatódul, ahol elbolondít­­ják és ahol felejt. A drágaságellenes kormányharc nem na­gyon biztat tehát sikerrel, mert akitől ár­leszállítást követelnek, annak éppen teg­nap emelte az állam kiadásait. Tőkéje ka­matait pedig be kell hoznia, mert hiszen nem dolgozhat ingyen és meg kell élnie. Ez a térda rágódik ma a tálján szíveken, miközben zuhog az eső és nem akar be­köszönteni a tavasz. A fák zöldek, min­den csupa virág, de még hűvös az este és éjjel zuhog. Szerencsére napközben 1—2 órára mindig elönti Rómát a napfény s akkor már érzi az ember a közeledő má­jus illatát.* Április első napjaiban indul útnak .Vo­­bili ezredes pompás kormányozható lég­hajója, melyet egypár jó repülőgép is ki­sérni fog. Amundsen sokat vár ettől az úttól. A norvég Aero Klub elnöke, Th­om­­messen és Sverre őrnagy, a norvég kato­nai repülők kiküldöttje, már itt van Ró­mában és meg is jelentek már a Dacé előtt. Az egész vállalkozást tulajdonképpen ez a Thommessen dr. szervezte meg és ő fogja elindítani. A két előkelő norvég ki­küldött is utasa lesz a léghajónak, mely elsőbben Norvégiát köszönti északon s csak azután indul el a nagy útra. Körül­belül tizennégy utasa lesz a léghajónak, beleértve a mechanikusokat, rádiótávirászt, mozgókép-operatőrt és szolgát. A léghajó — ez persze az időjárástól is függ — 10—14 napon belül hagyja el Ró­mát s Franciaországon, Angiéin, Norvé­gián át Pétervárig megy. Az orosz fővá­rosban nagy kommunista parádé várja, e célból készült új hangárral, hogy minden útközben tapasztalt hibát és sérülést helyre­hozhassanak, innen tovább a Snitzberoá­­kig, azután Alaska, a­mely utóbbi utat 70 óra alatt remélik megtenni. Ez a 70 órás út az egész expedíció clou-ja. — ez alatt mennek át az északi sarkon s ez alatt kell minden mérést, tapasztalatot meg­szerezniük. Itt aztán nem pihen majd senki a léghajón. — hacsak a rettenetes hideg nem hoz olyan meglepetéseket, amelyekre ma még senki nem gondol. Nem lehetetlen, hogy a Spitzbergáktól szánkókon vagy­ repülőn mennek tovább, s hogy Pétervártt vagy Spitzbergán pár hetet még elhúznak. Ez mind attól függ, hogy a célnál mit tapasztalnak. Bizonyos, hogy a szenzációk hajhászai idesereglenek majd Rómába, e történelmi dátumú indulást láthatni. Éppen annyian lesik majd Oslóban az érkező hatalmas égivándorokat.* Politikában sohasem lehet valamire azt mondani: ez bizonyos. Főképpen Itáliá­ban, ahol senki sem siet s a meglepetések napirenden vannak. Mégis megemlítem e hét római pletykáit. Azt beszélik, a Duce már unja azt a sok minisztériumot, amit sorra magára kellett vállalnia, s ahol vala­melyikre megfelelően agilis embert talál, azt boldogan leveszi amúgy is agyonter­helt vállairól. Külügyminiszternek ezek szerint Federzonit szemelte volna ki — az eddigi belügyminisztert — és belügymi­niszternek Farvucccit választotta, akinél energikusabbb kéz egyhamar nem is akadna, a vezér után. A többi név még nem ilyen kialakult, de ha ez a két kinevezés ténnyé válnék, mi magyarok örömmel üdvözöl­hetjük mind a kettőt.* Itt is a kokain­ kórság. Nincs nap, hogy a tengermelléki városokban el ne csípné­nek néhány kokaincsempészt. Csupa kis­ember, akik az óceán járók matrózaitól vá­sárolják Kelet mérgét s esnek áldozatul ők maguk is. Nemcsak a felsőbb körök beteg idegzetűi, nemcsak a félvilág. — egészen kis halaskofák és hordárok is ott vannak már az áldozatok között, akik előbb elkezdték közvetíteni, aztán kíván­csiságból megkóstalák, s most ugyanazon az utón vesznek el, amelyen könnyen és jól meg akartak gazdagodni. * Az olasz polgárnak ma is fórum kell. Ahol órákig elfecseghet, eszmét cserél, ta­­not olvas, sörözik, dühöng és lelkesedik, s ezt Itáliában gallériának nevezik. Kez­dődőtt Milanóban. Már van Rómában, To­rinóban é­s most Firenze készül lebon­tani egy sereg szén kis, régi utcát, hogy a legszebb és leonantsobb itáliai gallériá­nak helye lenne. Rémülten fordul föl erre Montenevolo hercege. D’Annunzio imádja Firen­zét, ott élte virágát s irtózik minden modern tömeg­őrülettől. Lebontani ősi firenzei utcákat, egy ilyen borzalmas monstrumért! S már száll is a levél, heves, keserű, kétségbe­esetten tiltakozó, Firenze polgármesteré­hez. Ezzel aztán jó húsz évre kútba is esett a firenzei gallérja. Pedig már olyan gyönyörű kis telekspekuláció kerekedett ki körülötte... Lorisz. Bethlen csak húsvét után hívja össze a pártközi konferenciát. Bethlen mai tanácskozásai Klebelsberggel és Waikóval A nemzetgyűlés tegnapelőtt történt elna­polása óta a politikai berkekben teljes a csöndesség, de hogy a képviselő urak pi­henőt tartanak e vagy pedig új erőt gyűj­tenek a húsvéti szünet után meginduló po­litikai küzdelmekhez, nem lehet tudni. Egyelőre csak azt a külső jelenséget kell leszögeznünk, hogy teljes a csend és ünnep utánra nem is várható semmi jelentősebb esemény a politikában. A miniszterelnök által tervezett s­p­írtközi konferencia, ame­lyen a titkos társaságok ügyét óhajtja Bethlen a politikai pártok vezetőivel meg­­vitatnni, csak húsv­ét után ül össze, illetve csak húsvét után küldik szét erre a meg­hívókat. A radikális ellenzék egy részében eleinte az volt a hangulat, hogy nem vesz­nek részt ezen a pártközi értekezleten, mára azonban ők is belátták, hogy az or­szág érdekei és főként saját érdekeik el­len vétenének, ha akadékoskodnának és ezért ők is arra az álláspontra jutottak, hogy amennyiben Bethlen ezt a konferen­ciát összehívja, azon ők is meg fognak je­lenni. Bethlen István gróf miniszterelnök egyébként, aki szombaton este két napi tartózkodásra inkepusztai bérletére utazott, tegnap este visszaérkezett Budapestre és ma délelőtt átvette hivatalának vezetését. A délelőtt folyamán adminisztrációs ügye­ket intézett el, majd a még Budapesten tartózkodó miniszterek közül Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter kereste fel és hosszabban tanácskozott vele egyházi ügyekről. A tanácskozásba bevonták a ka­tolikus egyház több vezető férfiát és Gévay- Wolf Nándor kultuszminiszteri állam­t­ikárt is. Úgy értesülünk, hogy a tanácskozás a vallásalap ügyéről folyt. Belli­én ezután Walka Lajos külügyminiszterrel és Khiten- Héderpárti Sándor gróf külügyi államtit­kárral tárgyalt. Végül Percnyi Zsigmond báró v. b. t. t. volt minisztert fogadta. Percnyi báró kihallgatásával kapcsolatban a baloldali körökben olyan hír terjedt el, hogy a miniszterelnök és P­erényi báró ta­­nácskozása a titkos társaságok ügyével van összefüggésben. Erre vonatkozóan Pe­­rényii Zsigmond báró a Budapesti Hírlap munka­társának a következőket mondotta: — Egészen más ügyben mentem fel a miniszterlnök úrhoz és pedig éppen akkor, amikor a nála lefolyt konferen­ciának vége volt. Különben is csak egy­­pár percig időztem nála, mert közben a miniszterelnök úr ebédelni ment. Búd János szabadságon Búd János pénzügyminiszter a húsvéti ünnepeket vidéken tölti el és Szabóky La­jos államtitkár kíséretében tegnap délután hat órakor írtár el is utazott Dinnyésre. Itt vannak a pengőbélyegek. A posta április 1­tól kezdve sok dijleszállítást léptet életbe. — Olcsóbb lesz a távirati díj a szomszédos államokba. — A helyi te­efon­beszélgetés dija 2000­ korona helyett csak 1500 korona. Április 1-e a postaforgalomban lényeges újításokat hoz. Forgalomba kerülnek a pengő- és fillérbélyegek, életbelép számos díjmérséklés és a nemzetközi távhróforga­­lomban ezentúl a legutóbbi nemzetközi ér­tekezleten megállapított új díjtételek lesz­nek fizetendők. A változásokról a posta­­vezérigazgatóság az alábbi tájékoztatást adta ki: Április elsejével a posta-, távirda- és táv­­beszélődíjakban a közgazdasági élet kívá­nalmainak megfelelően díjmérséklések lesz­nek. Ugyanakkor életbe lépnek a Párisban a múlt évben tartott nemzetközi táviróérte­­kezleten megállapított új nemzetközi táviró­­díjak is. Azonkívül a posta úgy az alkal­mazottaknak, mint a nagyközönségnek a pengőértékszámításhoz való szoktatása cél­jából ugyanattól az időponttól kezdve ta­rifáját kereken kifejezhető tételeknél pen­­gőértékben állapította meg és ennek meg­felelően új pengőértékű­ postabélyegeket is ad ki. Egyelőre 4. 8. 16. 20, 32, 40 filléres postabélyegek kerülnek forgalomba. A 4 és 8 filléresek a koronázási jelvényeket, a 16. 20 filléresek a koronázási templomot a Halász-bástyával, a 32 és 40 filléresek pedig a királyi várat ábrázolják. A fillér­­értékű­ bélyegekkel egyidejűleg a megfelelő koronaértékű bélyegek is használatban ma­­radnak, mert az utóbbiakat csak az év vé­gével vonják ki a forgalomból. A lengőértékre szóló új díjtételekről az alábbi adatok adnak felvilágosítást: A postai díjak- A levél díja a helyi forgalomban: 20 gramig 1000 korona (8 fillér), 20—40 gramig 1500 korona (12 fillér), 40—250 gramig 2000 korona (16 fillér), 250—500 gramig 3000 korona (24 fillér); a távol­sági forgalomban 20 gramig 2000 korona (16 fillér), 20—40 gramig 3000 korona (24 fillér), 40—250 gramig 3500 korona (28 fillér), 250—500 gramig 5000 korona (40 fillér). A belföldi forgalomban 500 gram­­nál súlyosabb levelek nem adhatók fel. A levelezőlap díja a helyi forgalomban 500 korona (4 fillér). Az expresszdíj a belföldi forgalomban levelekért, értéklevelekért és utalványokért 5000 korona (40 fillér). A postautalványok díja a békebeli mér­téket megközelítő összegre száll le. A díj a belföldi forgalomban a következő: 500.000 koronáig 3000 korona 124 fillér­, 1.000.000 koronáig 5000 korona (40 fillér), 2.500.000 koronáig 10.000 korona (80 fillér), 7.500 000 koronáig 15.000 kor. (120 fil­.), 15.000.000 koronáig 25 000 korona (200 fillér). Az értéklevelek biztosítási díja a belföldi forgalomban 5.000.000 koronánként vagy ennek töredéke után 5000 koronára (40 fillér) száll le. A csomagokat a belföldi forgalomban a jövőben bérmentetlenü­l is föl lehet adni. Ez esetben a címzettől be­szedendő pótdij csomagonként 2500 korona (20 fillér). A csomagoknál az értéknyilvánítási dij és a biztosítási dij mérsékeltetett. 1,400.000 korona nyilvánított értékig a két dij együtt 5000 korona (40 fillér), 5,000.000 koroná­nál 9000 korona (72 fillér), 7.000.000 ko­rona nyilvánított értékig az értéknyilvání­­tási dij 4000 korona (32 fillér), 7.000.000 koronát meghaladó értéknyilvánítás esetén az értéknyilvánítási dij 5000 korona (40 fillér) és a biztosítási dij 5.000.000 koro­nánként 5000 korona (40 fillér). Az utalványkifizetési díj úgy a bel-, mint a külföldről érkező postautalvány, távirati utalvány, valamint csekkfizetési utalvány összegének háznál történő kifizetéséért, da­rabonként 500.000 korona összeg után 3 1000 korona (8 fillér), ezen felüli összegért 1500 korona (12 fillér). A kifizetési díj jár a hivatalban történő kifizetésnél is úgy a bel-, mint a külföldről eredő postautalvány, távirati utalvány, valamint csekkfizetési utalvány után. A díj darabonként 1000 ko­rona (8 fillér) A távirati dijak A belföldi forgalomban egy dijszó dija 900 korona, amely azonban 1927 január el­sejével 875 koronára (7 fillér) száll le, a helyi forgalomban 450 korona. A távirat­­levél dijszavankint 450 korona, a hirlap­­távirat dijszavankint 450 korona (2 fillér). A belföldi forgalomban valamennyi távirat­nemnél a legkisebb dij (díjminimum) 9000 korona (72 fillér). Ausztriába egy dijszó dija 1375 korona (11 fillér), Cseh-Szlovákiába, Jugoszlá­viába és Romániába egy dijszó dija 2000 korona (16 fillér). Lengyelországba és Né­metországba egy dijszó dija 2500 korona (20 fillér). A szomszédos országokkal való forgalomban a legkisebb díj 9000 koronára (72 fillér) csökken. Egyéb nemzetközi táv­­íróforgalomban a párisi nemzetközi távíró­­konferencia által megállapított új dijak lép­nek életbe. Az­­aranyfrankban megállapí­tott új díjakat külön a ,,Táviródíjszabás" sorolja föl. A rövidített távirati cím nyilvántartási díja Budapesten évi 450.100 kor­­a (36 pengő), vidéken 375.000 korona (30 pengő). A díjmérsékléssel hatályon kívül helyez­ték azt a kivételes intézkedést, amelynél fogva a korábbi de a folyó évre meg nem újított rövidített cimű­ táviratokat címki­­egés­zítési díj ellenében kézbesítik. A meg­jelenő díjkiadása „Táviródíjszabás",a buda­pesti központi táviróhivatal táviratfeladási osztályánál (TV., Petőfi Sándor utca 13— 15.) 12.500 kormáért (1 pengő) kapható. Az új telefondíjszabás. A budapesti hálózatban a főállomások 125.000 korona (10 pengő) havi alapdíja­sai szemben a helyi beszélgetések díja 2000 koronáról 1.100 koronára (12 fillér), a 0-ás díjévből közvetetlenül a budapesti hálózatba bekapcsolt állomások számlált helyi beszél­getéseinek a díja pedig 4000 koronáról 3000 koronára (24 fillér), továbbá a postahiva­talok nyilvános állomásairól, valamint a többi nyilvános állomásokról váltott helyi beszélgetések díja — úgy Budapesten, mint a vidéken — 3000 koronáról 2500 koronára (20 fillér) csökkent. Tetemesen kisebb lett a soronkívüli bekapcsolási díj is, amennyi­ben az eddigi 10, 7, 5, il­letve 2,000.000 ko­ronás fokozatok helyett a két héten belül bekapcsolásnál 5,000.000, a két héten túli bekapcsolásnál pedig csak 2,000.000 koro­nát (400 pengő, illetve 160 pengő) kell fizetni A vidéken 100-nál több előfizetővel biró hálózatokban a főállomás előfizetési díja havi 150.000 korona (12 pengő), a 100-nál kevesebb előfizetővel biró hálóza­tokban pedig havi 75.000 korona (6 pengő) lesz az eddigi havi 160, illetve 80.000 koro­nával szent íven. Végül a távolsági forgalomban a beszél­getési díj a IV. díjévben (100—150 kilomé­ter) az eddigi 32.000 koronáról 28 000 ko­ronára (2 pengő 24 fillér) csökken. A többi helyközi díj változatlan marad. Májusban új román választások lesznek. A román belpolitika nagy események­nek néz elébe. Az Avarescu-kormányt ro­konérzéssel fogadták úgy Romániában, mint Erdélyben, mert általában azt hi­szik, hogy politikájában össze tudja majd egyeztetni a nagyromán törekvéseket az erdélyi és a kisebbségi érdekekkel. Az ü teny hogy Avarescu máris kiírta az új vá­lasztásokat arra vall, hogy a Romániá­ban megin­dult politikai tisztulási folyamat tovább tart. Az Avarescu-kormány spiri­tusz rektorának joggal Bratianut tar­tják, de intr,s a Romániából érkező hírek bizo­nyí­tsak az összes pártok azon a véle­­m­ényei vannak, hogy Avarescu, ha nem is szünteti meg a Bratianu-kormány minden bűnét, mégis közelebb fogja egymáshoz hozni a romániai és az erdélyi pártokat. Mindenesetre már a közeli jövő meg fogja mutatni, várjon Avarescu olyan tisz­telője lesz-e a magyarság paktumban is biztosított jogainak a választások után, mint amilyennek vallja magát most, a vá­lasztások előtt. Az új választások kiírásáról az alábbi táviratunk számol be: Bukarest, márc. 31. (Orien­­sradio.) Avarescu tábornok mi­niszterelnök elnöklésével megtartották az első miniszteri tanácskozást. A tanácsko­záson elhatározták, hogy a választásokat május 25-ére írják ki és hogy az ország­gal manifesztumban köztik a kormánypro­gramot. Az új kormányt a királyság min­den részében bizalommal és megelégedés­sel fogadták.

Next