Budapesti Hírlap, 1926. április (46. évfolyam, 74–97. szám)
1926-04-27 / 94. szám
I IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Az Akadémia hatása a technikai tudományok fejlődésére. Zelovich Kornél műegyetemi tanár művészi formájú, hatalmas tanulmányban számolt be az Akadémia április 26-án tartott összes ülésén a Magyar Tudományos Aka-démia hatásáról a technikai tudományok fejlődésére egy évszázad alatt. A Magyar Tudományos Akadémia tagjainak a technikai tudományok fejlesztése terén kifejtett működését két félszázadra osztotta. Az első félszázadban Széchenyi, Vásárhelyi Pál, Győry Sándor, Jedlik Ányos, Petzvall Ottó, Hollán Ernő, Stoczek József, Nendvich Károly és Kruspér István tudományos működése igen jelentős. Az Akadémia fennállásának második félszázada alatt tudós tagjai közül különösen Szily Kálmán, Lipthay Sándor, Khemdl Antal, Wartha Vince és Bánki Donát működése kimagasló. Az előadó sorba veszi az itt említettek tudományos tevékenységének ismertetését. A tudományos technikai irodalomban Bánki neve világhírű. Zelovich professzor előadását így fejezte be: ,,Alig múlt száz esztendeje, hogy Bolyai János, az abszolút geometriának lángeszű föltalálója, „a semmiből egy új, más világot teremtett.“ A legmélyebb gondolkodók egyike, akit a francia tudományos akadémia elnöke az emberiség díszének nevezett. Nemzeti önérzetünk növekedik, ha az Aldunai-út s a Tisza-szabályozás lángeszű tervezőjére, Vásárhelyi Pálra gondolunk: „Aki csatornát tört az erősb Duna szirtjeink által, S csüggő szirtfalakon tört diadalmi utat." (Garay J.) A budapesti egyetem és a vele kapcsolatos Institutum Geometrikum tanári karának disze volt Jedlik Ányos, a fizikának nagynevű tanára, akinek az elektrotechnika terén két nagy fölfedezést köszönhetünk: az elektromágneses motort és az elektromos dinamógépet. Ilyen előzmények után nem csoda, ha az elektrotechnika hazánkból indult el világhódító útjára. Bláthip Déri, Zipernowszky nevét kerek e világon mindenütt ismerik. Az elektromos nagy vasutak terén Kandó Kálmán az úttörők és magvetők dicsőségének nagyobbik részét magának foglalja le és ma itthon konstruálja hatalmas gépeit. A magyar malomgépipar dicsőségét hirdeti az egész világon a Mechwart-féle hengerszék. A grafosztatika tudományának elsőrangú művelője Khemdl Antal, a motortechnikának úttörője Bánki Donát öregbiti a magyar géniusz dicsőségét. Eötvös Lóránt bárónak a gravitáció és mágnességi erők mérésére vonatkozó kutatásai az emberi kultúra legmagasabb régióiba nyúlnak s el nem hallgatható eredményei a magyar kulturális erőnek. Sursum corda: ,Melyik nemzetnél volt egy évszázad alatt a technikai és természettudományoknak ennyi világitó fáklyája? Tündöklő fényük messze világit a csonka haza határain túl s mutatja Széchenyi jó irányzatáta jövőre." r 1926 'április 27. '(94. sz.)' Budapesti Hírlap Fején sérült meg és agyrázkódást szenvedett. — Gyieróczky József 36 éves bányamunkás a Verpeléti-ut egyik vendéglőjében lugkőoldatot ivott. — Ugyancsak lugkőoldatot ivott .4/Izfrásik József 44 éves gépész (Óhegy utca 16.). — A farkashegyi erdőben, a hűvösvölgyi nagyréten a korcsma mellett egy 40—45 éves jól öltözött ember holttestét találták, aki a mellette heverő pisztollyal mellbelőtte magát. A holttestet a törvényszéki orvostani intézetbe szállították. Miután semmiféle irás nem volt nála, kilétét megállapítani nem sikerült. Zsebében zöldes színü bőrszúvartárcát találtak, amelynek sarkában ezüst lapon F. S. monogram látható. — Harsányi Erzsébet 23 éves cseléd az Erzsébet-körúton 20 gram aszpirint vett be. — Klein Reniga 52 éves munkásnő (Kinizsi utca 3.) ismeretlen méreggel, Klein Mára 48 éves háztartásbeli nő a Rudas-fürdőben ugyancsak ismeretlen méreggel megmérgezte magát. Rádió-műsorok mindenfelől. Szerda, április 28. Budapest. 9.30, 12. 3. Hírek, közgazdaság. — 4. Oszkár bácsi mesedélutánja. — 5. Cigányzene. — 6.15. Hegedűs Vilmos előadása: A szövetkezetekről. — 7. A m. kir. Operaház Hamlet előadása. — 10.30. Grafonoa tánczene. Bécs. (582.5). 4.15. Hangverseny. — 5.50. Májiusi szokások Ausztria alpesi vidékein. — 6.25. Előadás. — 7. Zenetanfolyam. — 5. Népies zenekari hangverseny. Utána vidám tánczene. Grác. (402). 4. Zenekari hangverseny. — 6. Mesék. — 6.45. Szárnyastenyésztés, tanfolyam. — 7.30. Előadás. — 8.15. Zenekari hanverseny. Prága (368). 11.30. Mezőgazdasági előadás. — 4.30. Hangverseny. — 5.30. Gyermekmesék. — 6.15. Mezőgazdasági előadás. — 7. Német leadás. — 8. Hangverseny. — 8.50. Vidám szórakoztató műsor. — 9.30 Zene. Berlin (504). 3.30 Ifjúsági előadás. — 4.30. Hangverseny. — 6.35. Előadás a virágbarátoknak. — 7. Előadás a lyukas fogakról. — 7.25. Előadás a családjogból. — 8. Operett. — 10.30—12. Tánczene. Boroszló (418). 3.30. Zene. — 4.30. Szólista hangverseny. — 6. Könyvismertetés. — 6.35. Rádióközlemények. — 7.20. Szilézia ragadozómadarai. — 8. Operett. — 10.30—12. Tánczene. Königsberg (463). 4.15. Operettszemelvények. — 6.10. Küzdelem a nemi betegségek ellen. — 7.45. Operaelőadás: Traviata. — 10—11. Tánczene. Lipcse (452). 4—5.45. Gyermekelőadás. — 6.30. Rádiótechnikai előadás. — 6.45. Munkaközvetítési hírek. — 7. A földbirtokreform és a kis kertek. — 7.30. A német dráma története. Stuttgart (446). 3. Előadás az ifjúságnak. — 4. Előadás asszonyoknak. — 4.15. Hangverseny. — 6.15. Angol tanfolyam. — 6.45. Rádiótechnikai előadás. — 7.15. A rádió hangképzése. Minister (410). 3.45. Mesék. — 4.15. Felolvasás. — 5. Előadás. — 5.30. Előadás. — 6.30. A test edzése. — 7. Utazás a Szentföldön. — 8. A német idealista szellem története. — 8.30. Castello költeményei. Zürich (513). 3. Hangverseny. — 4. Tánczene. 5.30. Könyvismertetés. — 6.15. Ifjúsági előadás. — 8.15. A régi idők mesebeli állatjai. — 8.30. Hangverseny. London (365). 2. Zenekari hangverseny. — 4.15. Tánczene. — 5.15. Előadás. — 6. Tánczene. — 8.25. Bach hangverseny. — 8. Oktet. — 9. Tánczene. — 10.45. Tánczene. Róma (425). 3. Zenekari hangverseny. — 5. Felolvasás. Jazz-band. — 8.30. Hirek. — 8.40. Klasszikus hangverseny. Oslo (382). 7.15. Hirek. — 7.30. Hangverseny. 9. Norvégia földje és emberei. — 9.30. Thorsen Mimi hangversenyénekesnő énekel. — 10.15—12. Tánczene. a Az orosz színtársulat vendégszereplése. 1. Éjjeli menedékhely. Maxim Gorkij Éjjeli menedékhelyét játszották vasárnap este az oroszok. Tavaly már bőven, hosszú cikkben számoltunk be az előadásról s a darabról s tavalyi ismertetésünkhöz nincs mit hozzátennünk. Amit ezek az oroszok nyújtanak, az a legtisztább, legfinomabb, legmagasabbrendű művészet, melyet csak hódolat illet meg s nem bírálat. Elfelejthetetlen lelki élményünk lesz mindnyájunknak ez az előadás, melyet tavaly két estén láttam s az idén újra elmentem, hogy amihez a legritkább esetben van szerencséje az embernek, a tiszta, nemes, igazi művészet arcába nézzek. A színjátszás csak innen meríthet megújhodást, felfrissülést. Láttam óriási nagy színészalakokat, hazaiakat, külföldieket, de jóval nagyobbakat is, mint az itt szereplő oroszok, de amit összjátékban, levegőben, atmoszférában ezek az oroszok teremtenek, azt soha sehol sem láttam. Hogy a színpad valóban azt jelentse a néző számára, aminek lenni kell, az életnek egy pár méter deszkára összesűrített, művészi lencsén odavetheti képét, azt csakis a moszkvai társaság tudta megcsinálni, legalább is azok között, akiket én eddig láttam. A színészek nevét egyenként vagy külön-külön felsorolni felesleges. Mindegyik tökéletesen ábrázolja az alakot, akit reá bíztak. Az is, akinek hárommondatos a szerepe. Egyesületi hírek. Az Ingyenlej Egyesület tegnap tartotta rendes évi közgyűlését az Izabella utcai székházában. Balassa József elnöki megnyitója után Deutsch Ernő igazgató-főorvos bejelenti, hogy Lukács György v. b. t. t. a megválasztandó díszelnök akadályoztatása miatt meg nem jelenhet a közgyűlésen és kéri, hogy megválasztását ez okból halasszák el. Ezekután az évi jelentéseket hallgatta meg a közgyűlés és jóvá is hagyta. A jelenlevő James Pedrow amerikai kapitány üdvözölte az egyesületet mint Európa legfejlettebb gyermek és csecsemővédő szervezetét. Bakonyi Kálmán alelnök zárta be ezek után a közgyűlést. A Szent Imre Körnek május legelső napjaira tervezett pécsi vándorgyűlését a központ és a helyi előkészítő bizottság egyetértésével őszre halasztották el, mert május 1-re és 2-ra kormányintézkedés tiltott el mindennemű összejövetelt. az is, akin a dráma teste nyugszik. Az a tisztelet, becsület adassák meg nekik, ami kijár az igazi művészet munkásainak. A közönség megilletődve és meghatva nézte, ami előtte történik. Csak a darab végén tört ki az elementáris taps (az oroszok nem is jönnek ki a függöny elé felvonásközökben). Nem igen ismertünk rá a budapesti közönségre, mert most nem rohant kifelé a darab utolsó jeleneténél, nem rendezett nibelungeni csatákat a ruhatár előtt, mint rendesen szokta, hanem a helyén maradt, hogy lelkes tapssal és lelkében mély meghajlással köszönje meg a vendégszereplő művészeknek a feledhetetlen estéi. D. L. L. II. Az élő holttest. Hétfőn a Renaisance-ban vendégszereplő oroszok Tolsztoj „Élő holttest" című drámáját adták. A nagy orosz apostol-írónak ezt a művét a Nemzeti Színház színpadáról is ismerjük. A hosszadalmas, erőltetett logikájú és lélektanilag nem eléggé meggyőzően, de legalább is zavarosan megokolt drámai kompozíció szerkezeti hibáit a kitűnő orosz együttes sem tudta áthidalni. Az első két felvonás menete általában vontatott, kissé kedvetlen és zökkenős volt. A további felvonások azután ismét meghozták a színpadi produkciónak azt a megtévesztően önkéntelennek tetsző, tehát annyira tudatos fokozását, amelyet az orosz színjátszók eddigi előadásai során is megcsodálhatunk. Az ízig-vérig orosz alakok aprólékos részletrajzában, amely e színműnek a legerősebb és legérdekesebb alkotóeleme, azután tökéleteset nyújtott az orosz színészek legtöbbje rácáfolva a kritika által oly egyértelműen hangoztatott megállapításra, hogy az orosz együttes játékereje kizáróan a csodálatos fegyelmezettséggel kifejlesztett összjátékban és a mesteri rendezésben van. A hétfői előadás inkább ad módot arra, hogy egyes szereplőkről megemlékezzünk. A darab főhősét, Fegját, amelyet a Nemzetiben boldogult Pethes Imre játszott, az oroszok hős szerelmese, Vymbov alakította. Fájdalmas büszkeséggel kell újból megállapítanunk, hogy Pethesben valóban az utolsó negyed század egyik legnagyobb magyar színészét vesztettük el. Kitűnő volt a részeges piktor epizód szerepében P. Alexejev és Artyenijev szerepében G. Serov. Bahareva asszony, kit a Párisban hagyott primadonnájuk, Germanova helyett hoztak magukkal, hétfő este nekilendíthette erős talentumának a szárnyait és Sasa szerepében beigazolta az előző előadásokon keltett várakozás jogosságát. Különösebben tetszett még M. Tokarskája és a Masa cigányleányt pompás temperamentummal megjátszó V. Gretsch asszony. A színház félig telt nézőterén érzett a hónap vége. A közönség lelkesedése azonban változatlanul elementáris erővel nyilatkozott meg. Szayma. Ellen Key meghalt. Stockholmból jött a híre, hogy Ellen Key hetvenhatéves korában, falusi birtokán meghalt. Már pár hét óta tudták mindenütt, hogy menthetetlen és így halála Ilre nem jött váratlanul. A gondviselés hosszú, munkás, tartalmas élettel, gondnélküli szép öregséggel s az egész kulturvilág által tisztelt, becsült névvel áldotta meg. Halála nem is kelthet hát diszharmonikus érzést, sőt amennyire halandó emberről — főként asszonyról — ezt el lehet mondani, egy boldog és harmonikus élet fejeződött be, mikor Ellen Key lehunyta fáradt két szemét. Hitt egy eszmében, eltöltötte lelkét ennek az eszmének igazsága, harcolt érte és látta küzdelmeinek eredményét. Magánéletéről nem sokat tudunk, de láttuk, hogy mindenütt közbecsülés, tisztelet vette körül s mikor elindult a nagyvilágba, hogy eszméi érdekében felolvasásokat, előadásokat tartson — nálunk Budapesten is járt, gondolom, úgy két évtizeddel ezelőtt — a társadalom és a kultúra előkelőségei siettek meghallgatására. A stockholmi távirat szerint Ellen Ker falusi birtokán halt meg és ez arra mutat, hogy teljes anyagi függetlenségben, gondok nélkül élt ami mindennél többet jelent s a legfőbb jó, mit halandó ember elérhet. Halála hite szomorúságot kelt mindenfelé, mert egy nagy erkölcsi és szellemi értékkel lettünk szegényebbek. — Ellen a fennálló világrendet féltették a női műndéssel foglalkozni, mikor ez a probléma csak elmés viccekre, epés sarkazmusokra és röpke kis hírlapi krokikra inspirálta az elméket. Aztán jöttek a dörgedelmes frázisok, a jó és rosszhiszeműek. Voltak, akik a fennálló világrendet féltették a női matrikától és előrelépéstől s ezek voltak a becsületesek, a jóhiszeműek. Voltak, akik a nőt akarták megvédelmezni, hogy el ne veszítse báját, kedvességét, üdeségét ha képviselő, tanár, bíró, ügyvéd vagy orvos lesz. Ezek a gyöngéden féltő férfiak sohasem reszkettek a női bájért, kedvességért, üdeségért, ha a mosóteknő, lépcsősorolás, a malterhordás, a többi nehéz fizikai munka mellett látták. Sőt Ellen Keynek és utódainak sikerült az áldott állapotú nők, a szoptatós anyák, a kiskorú gyermekek védelmére szociális és állami intézedéseket hozatni. Ez a második harcos tábor korántsem volt hát olyan jóhiszemű, mint az első. Most nem is beszélek azokról az enyhén szadista felfogású gentlemanekről, kiknek a nőről az volt a véleményük, hogy az a férfi legitim vagy illegitim gyönvörűségvágyának kiszolgálója s a legjobb esetben gyermekeinek anyja, kik sohasem merték vagy akarták elhinni, amit az orvostudomány már hosszú századok óta hirdet, hogy az asszony is ember. Mindez azonban már a múlté. A nők immár nem harcolnak jogaikért mert jóval többet kaptak, mint amiről egyik legnemesebb és legkiválóbb apostoluk, Ellen Key álmodott. Nem tehetnek róla — és 9 az átka a mai üzletembernek. Minden lépés, amit a kemény bőrsarkon teszünk, kis kalapácsütésként hat agyunkra és idegeinkre és tűrhetetlenné fokozza a szenvedést. Kímélje meg szervezetét a felesleges rázkódtatástól és hordjon PÁLMASARKOT és TALPAT. Egyszeri kísérlet meggyőzi, hogy viselésük mily jótétemény és pihenés megkínzott idegeinknek. — Elegáns forma. — Ellentállóbb és olcsóbb a bőrnél.