Budapesti Hírlap, 1926. június(46. évfolyam, 121–144. szám)
1926-06-01 / 121. szám
4 a törököknek és tatároknak 8—3. egyéb nemzetiségeknek (lengyel, szerb, rutén, örmény, görög) 6 képviselői és 2 szenátori mandátumot kapni A gyöngyösapáti tuszkulánum. Irta Köttevényi Olivér. Félszáz évet meghaladó közéleti munkásság után, a patriárka-kor küszöbén, kiüldözve az idegen hatalom által ősei fészkéből, bájos és nyugodt tuszkulánumot talált Magyarország great old man-je, Apnonyi Albert gróf, abban a kastélyban s még inkább gyönyörű parkjában, mely Szombathelytől alig 7—8 kilométernyire, a Gyöngyös nevű patak folyása mentén fekszik. Olyan ez a hely, amilyent egy, a közélet kemény küzdelmében pihenni vágyó ember csak álmában rajzolhat ki magának: a kastély úri csendje, a lakosztályok nagy száma mellett is kínálkozó alkalmat nyújt a visszavonulásra és magábamélyedő gondolkozásra, a hatalmas — 16—17 holdas — park pedig, évszázados fáival, gyönyörű tölgyeseivel, kedves halastavával, árnyékos sétaútjaival, meg a tisztásairól a stájer hegyek felé nyíló pompás kilátásával a superlativusát nyújtja annak, amit a természet ezen a téren adhat a visszavonulni óhajtó embernek. Az angol park szépségei, a virágzó bokrok, a buja pázsit, a kényelmes pihenők és egy szelíd zugban, árnyas fáktól körülvéve egy lourdesi Madonna-szobrocska, előtte imazsámollyal. A távoli a kényszerűségből ott hagyott ősi birtok fájdalmas emlékeinek szent szimbóluma, az eberhardi kastély mementója, mely az imádkozót figyelmezteti a hivő ember, a magyar hazafi szent hitére: feltámadunk! Ide vonult vissza pünkösd hetében a nyolcvanéves Apponyi, de nem azzal a szándékkal, hogy csak néhány napi ünnepi pihenőt tartson, hanem, hogy ezentúl az év nagy részén keresztül valódi, meleg otthont találjon itt. Visszavonulni az aktivitástól? Ő nem, aki Apponyit ismeri, jól tudja, hogy a közéleti tevékenységtől való visszavonulás ennek a férfiúnak ismeretlen fogalom s az is marad mindaddig, mig az Isten erőt és egészséget ad neki. De hogy az ő hagyományaihoz méltó, az ő nagyúri igényeinek megfelelő falusi miliőt találjon, erre Eberhard elvesztése óta mindig valóságos nosztalgiával vágyakozott a legnagyobb élő magyar. Ahol megtalálja úri kényelmét, ahol együtt lehet családjával s ami fő, ahol az örökszép természetet is csodálhatja s ahol ez a harmonikus lélek a nyárnak a pihenésre szánt napjaiban maga köré gyüjtheti az ő szeretteit, nemzetségének apraját-nagyját. Nos, álombéli vágyainak ezt a megtestesülését lelte meg nyolcvanadik életéve betöltésével Apponyi. Itt, Gyöngyösapátiban fogadta a múlt vasárnap annak a négy nagytársadalmi szervezetnek a küldöttségét, amelynek ő az elnöke és vezére és amelyek az ő szívéhez a legközelebb állanak. A Stefánia Nő- és Csecsemővédő Szövetség és az Apponyi Poliklinika hódolatát Szterényi József báró hozta elBókay János és Lobmayer Géza orvostanárokkal, meg Keller igazgatóval, a Magyar Külügyi Társaság tisztelgését Lukács György és e sorok írója, a Nemzeti összetartás Körének üzenetét pedig Lukacsics Géza KÓTÓ tolmácsolta. Ezeket fogadta a jubiláns Apponyi a kastélynak — a Széchenyi-grófok egykori otthonának — a szalonjában. És amikor ott állott a pátriárka egész családjától környezve, amikor körülvették őt, mint a folyondár a hatalmas tölgyet, az ő életének hűséges társa, gondolatainak a megosztója, nagy szellemének méltó osztályosa, a grófné, azután sógora. Mennsdorf-Pouilly gróf, a monarkia egykori londoni nagykövete. Ferenc József érájának egyik legkiválóbb diplomatája, továbbá a jubiláns gyermekei: György gróf a feleségével, született Odescalchi Margit hercegnővel, Mária grófnő, valamint Júlia grófnő a férjével, Pálffy gróffal: akkor olyan felejthetetlen percek zajlottak le, amelyek a jelen voltak mindegyikére mélységes hatással voltak. A Stefánia Szövetség és a Poliklinika gratulációját bensőséges szavakkal tolmácsolta Szterényi báró és átnyújtotta remek kivitelű üdvözlő-feliratukat, vörös bőrbe kötött, az Apponyi címerével ellátott és művészien faragott dui-be elhelyezett peega- mentet. Lukács György hódoló melegséggel rajzolta meg a Magyar Külügyi Társaság érzelmeit, átadva az Apponyi Emlékkönyvet Lukacsics Géza báró pedig néhány keresetlen szóval biztosította a jubilást a Nemzeti összetartás Körének érzelmeiről, átnyújtva neki a tagok hódolatát. És ekkor megszólalt Apponyi, ünnepies pillanat volt, amikor szem nem maradt szárazon, önmagát adta vissza Apponyi: a nagyságában soha nem pózoló s a szerénység inkarnációjaként ható, harmonikus, nagy lelket. A megtisztelés — az ő megállapítása szerint — messze meghaladja érdemeit, mert ő csak a lelke vágyát és hazája iránt érzett kötelességét teljesítette akkor is, amikor ennek a négy szervezetnek az élén állott, amelyekben a munka érdemét és az elért sikereket áthárította a munkatársaira. De elcsukló hangon jelentette ki, hogy a szeretetnek és a ragaszkodásnak ezzel a megnyilvánulásával igen, de igen boldoggá tették őt, amelyért a szive mélyéből mond forró köszönetet.. A társaság elfogódottan állt ott s a lelkünkön átröppent az a gondolat, hogy a Gondviselés adja meg ennek a nemzetnek azt a kegyelmet, hogy Apponyit még igen sokáig vallhassuk a legnagyobb élő magyarnak. Igen sokáig... a magyar feltámadásig. Az emléktárgyakat szerető gonddal vette át a birtokába Apponyi. Rendkívül mély benyomást tett reá a Magyar Külügyi Társaság Emlékkönyve, egy 320 oldalas könyv, melynek minden sora Apponyi közéleti munkásságáról szól. 18 önálló tanulmány van ebben a kötetben, melyet a Külügyi Társaság előkelőségei — élükön Csernoch János hercegprímással, Berzeviczy Alberttel, Wlassics Gyulával és másokkal — írtak s amely tanulmányok mindegyike külön méltatja Apponyinak közéleti téren, elsősorban a külpolitikában kifejtett munkásságát. Nem egyéb tehát ez a könyv, mint a toll 18 hivatott munkásának, köztük Magyarország nem egy szellemi vezérének a hódolata Apponyi nagysága előtt. Azt hisszük, ennél méltóbb megtisztelést nem nyújthatott a jubilánsnak a Külügyi Társaság, mely az Emlékkönyv díszpéldányát gyönyörű, az Apponyiak címerével díszített, reneszánsz stílusú bőrkötésben adta át az ünnepeltnek. A pompásan kiállított könyv nyomdai előállítása a pécsi Dunántúlnyomdát, a bőrkötés pedig Galamb József iparművész-tanárt dicséri. A kötetet Apponyi kitűnő arcképe díszíti. Simogatóan szóródtak szét a nap sugarai, mikor ebéd után az ünneplő társaság, a házigazda vezetésével, sétát tett a fejedelmi parkban. És egy fordulónál egyszerre egy végtelenül bájos jelenet játszódott le. Az Apponyi-nemzetség legifjabb sarja, a 80 éves jubilánsnak alig néhány hetes kis unokája szendergett egy árnyas fa alatt, a kis kocsiban. Pufók arcocskája álmában mosolygott. Vájjon miről álmodhatott? Talán Eberhardról, az ősök otthonáról, az utódok reményéről... Budapesti Hírlap *§26 Június T.(121. sz.) Nagy kegyelettel ünnepelte meg az ország a hősök emlékét. A budapesti ünnepségek. A törvényhozás két évvel ezelőtt a hősök emlékünnepévé avatta minden év májusának utolsó vasárnapját. Ez atörvény a tegnapi napon lépett első ízben a megvalósulás útjára és az ország hazafias okossága mindjárt az első alkalommal díszes keretek között áldozott kegyeletes kötelességének. A fővárosi ünnepségek vasárnap délelőtt az összes templomok harangjának megkondulásával kezdődtek, ezt követték az ünnepi istentiszteletek és a főváros valamennyi iskolájának kegyeletes ünnepségei. Délelőtt tizenegy órakor a rákoskeresztúri hősi temetőben gyülekezett a főváros közönsége. A temetőben felállított emlékoszlop köré sorakoztak az egyetemi bajtársi szövetségek, a különböző társadalmi egyesületek, a hadsereg és a rendőrség kiküldöttei, a Vitézi Szék, a Hadviseltek és Hadirokkantak Szövetségének képviselői, elsősorban pedig a kormányzó, a kormány, a nemzetgyűlés és a német, valamint a török követség megbízottai. Az ünnepségen megjelent Auriazi királyi hercegasszony is Konrád bajor királyi herceg. Bona bajor hercegasszony és Albrecht királyi herceg kíséretében. A vendégeket Sipőcz Jenő polgármester fogadta, majd a honvédzenekar rázendített a Himnuszra. Az első emlékbeszédet P. Szabó Pius dr. tábori püspök mondotta, majd utána Veres Jenő református teológiai tanár és Schmiedt Márton, a német református egyház budapesti lelkésze méltatta a hősök emlékezetét. A lekészek imádsága után megkoszorúzták a hősök emlékoszlopát. Elsőnek a honvédelmi miniszter tette le a kormányzó koszorúját, utána Scitovszky Béla dr., a nemzetgyűlés elnöke a nemzetgyűlés, bárdházi Bárczy István államtitkár a miniszterelnök és a kormány. Jánky Kocsárd tábornok a honvédség, vitéz Hegyessy Géza alezredes a Vitézi Rend, von Schön német követ és Ludfula bei török követségi titkár pedig követségeik nevében koszorúzták meg az emlékoszlopot. Az ünnepséget Sipőcz Jenő polgármester lendületes beszéde zárta be. Emléktáblaleleplezés a belügyminisztériumban. A belügyminisztérium tisztviselői kara ugyancsak délelőtt tizenegy órakor tartotta meg ünnepségét, amelynek keretében leleplezték a háborúban elesett bajtársaknak a minisztérium előcsarnokában felállított emléktábláját. Az ünnepségen megjelent nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója Magasházy László alezredes kíséretében, továbbá Horthy István, Horthy Jenő, Szahlender Béla altábornagy, csendőrségi főfelügyelő, Braun-Wimmer Viktor folyamőrkazpitány, Marinovich Jenő főkapitány, Kószó István államtitkár és még számosan. Az emléktábla, amely Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotása, a minisztérium tizenhat hősi halottjának nevét említi meg, köztük nagybányai Horthy Szabolcsét, Szolnok vármegye egykori főispánjáét. A Hiszekegy eléneklése után Rakovszky Iván belügyminiszter mondott ünnepi beszédet, amelyben kiemelte a kormányzó nemzetségének hazafias és vitézi erényeit, amelyekről ez az emléktábla is ékesen beszél. A belügyminiszter beszéde után Ladik Gusztáv dr. államtitkár emelkedett szólásra, majd Szathmáry István főjegyző, a Petőfi Társaság tagja szavalta el ez alkalomra irt ódáját, amelyből egy részt itt közlünk: Ma ünnepelni jöttünk, nem temetni. Pünkösdi lánggal jöttünk lelkesedni, Márványba vésve nagyszerű tusukat. Babért hozunk ma, nemcsak cipruságat. • Márványba vésve itt ragyog nevük, . Históriát jelentő, zord betűk: Virágzó, boldog ország műhelyében Dolgoztak ők a munka hőseképen. Kattogva zúg az óriási gép, Minden csavarját, Izmát és izét A nemzet adja. Egy-egy emberagy Minden kis része. Én vagyok... Te vagy. Minden, mi szép, mi nagy: a jog, szabadság. Kultúra, jólét mind az ő műve. S bár élni semki sem tud nélküle, Miként a Mestert, őt is megtagadják. Ki hát e nagy varázsló, kérdezed? Ki volna más: az államgépezet. A küzdő ember legszebb alkotása. Az Isten országának földi mása, A hatalommá szervezett haza, Amelynek nemcsak lelke, zászlaja, De karja is van ... S ők, a néma holtak E gépezetnek hű szolgái voltak: Figyelve lesték harsogó zenéjét. Nem egy napallá tette csöndes éjét És úgy vigyázta minden mozdulását. Csavar, kerék, szárny biztos fordulását. Virágzó, boldog ország műhelyében Dolgoztak ők a munka hőseképen Szent, büszke hittel... Az ünnepség a Himnusz eléneklésével ért véget. Egyéb ünnepségek. A budapesti magyar királyi államrendőrség ugyancsak emléktábla-leleplezéssel áldozott hősi halált hallt bajtársai emlékének. Az ünnepséget délelőtt fél tíz órakor tartották a főkapitányság épületében á belügyminisztérium kiküldötteinek és a rendőrség testületének részvételével. Az ünnepi beszédet Marinovich Jenő dr. főkapitány mondotta. Beszédében megemlékezett arról a nehéz és felelősségteljes feladatról, amely a háborúban és a rákövetkező időkben a rendőrség vállára nehezedett. A rendőrség ezt a feladatot hazafias hűséggel oldotta meg, ennek köszönhető, hogy az állam társadalmi rendje ma szu dárdán áll. A főkapitány beszéde után az emléktáblát megkoszorúzták, majd a rendőri énekkar hazafias dalokat énekelt. A II. kerületi érseki főgimnázium szintén ez alkalommal leplezte le az intézet elesett tanulóinak emléktábláját lélekemelő ünnepség keretében. Reggel szentmise volt az intézet kápolnájában, majd a díszteremben szavalatokban és zeneszámokban gazdag ünnepség után Pokorny Emánuel dr. prelátus, az intézet kormányzója és Köttler Ferenc főhadnagy mondott ünnepi beszédet a leleplezett emléktábla előtt. A pesti izraelita hitközség és szentegylet a rákoskeresztúri izraelita temetőben, ahol ezerszáz zsidó hősi halott nyugszik, rendezte meg emlékünnepét. Az ünnepségein részt vett a honvédfőparancsnokság képviselője, Bartha Károly ezredes és a magyar királyi honvédség megbízottja, Neményi Géza ezredes is. Az ünnepi beszédet Fischer Gyula dr. főrabbi mondotta, majd utána a hitközség nevében Aulenburg Salamon emlékezett meg a zsidó hősi halottakról. Az ünnepség a magyar Hiszekegy eléneklésével ért véget. A vidéki ünnepségek Debrecenből jelentik: Debrecenben vasárnap nagyarányú emlékünnepet rendeztek az elesett hősök tiszteletére. Délelőtt Debrecen valamennyi templomában gyászistentiszteletet tartottak, majd megkoszorúzták a világháborúban elesett hősök emlékműveit. Délután a hősök temetőjében volt emlékünnepség. A város lobogódíszt öltött. Zalaegerszegről jelentik: Zalaegerszeg társadalma a Rákosi Viktor Társaság rendezésében impozáns ünnepséggel áldozott az elesett hősök emlékének. A vidéki leventecsapatok stafétáikkal küldték koszorúikat a hősök emlékére emelt emlékműre. Székesfehérvárról jelentik: Székesfehérvár városa vasárnap, május 30-án ünnepelte meg az ellesett hősök emlékezetét. Reggel tábori szentmise volt, ezzel egyidejűen valamennyi templomban ünnepi istentiszteletet tartottak. Délelőtt a Zichyligetben levő oroszlánszobor előtt Büket Ferenc esperes-plébános mondott ünnepi beszédet. Délután a volt 10. közös huszárezred hőseinek emlékművénél tartott aki emlékünnepet és az emlékművet megkoszorúzták. Ezután a hősök temetőjében a hősök emlékművét koszorúzták meg. Este a székesfehérvári műkedvelők „Az obsitos** című népszínművet adták elő. Tatáról jelentik: Tegnap leplezték le a tatai hősök emlékoszlopát Tatán. A leleplezési ünnepségein megjelent József királyi herceg is. A királyi herceg Gonda Henrik tdr. miniszteri tanácsos és Fábry őrnagy szárnysegéd kíséretében autón érkezett a község határához, ahol a felállított diadalkapunál a község képviselőtestületének élén Palkovics dr. alispán üdvözölte, a tatai leányiskola növendékei pedig csokrot nyújtottak át a királyi hercegnek. Innenfogatokon vonultak Tóváros és Tata fellobogózott utcáin a hősi álmékszobor terére. A leleplezés előtt Troykó dr. főszolgabíró fölkérésére József királyi herceg beszéd kíséretében emlékezett meg a hősökről és felhivta a teret zsúfolásig megtöltő ünneplő közönséget a hőskultusz ébrentartására, nemkülönben a hazafiság és az önfeláldozás ápolására. Ezután az Eszterházy-szállóban bankett volt, amelyenHuszár dr. főispán a kormányzóra, Bogya János nemzetgyűlési képviselő pedig József királyi hercegre mondott felköszöntőt. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA (II Móricz-regény A magyar dsentrivilág ultvavigadó életét festi gazdag és ragyogó színekkel ez a regény. Móricz Zsigmond minden új munkája szenzáció s ez a könyv eddigi munkáinak is első sorában áll. Ára 80,000 korona Kapható és megrendelhető a Budapesti Hírlap könyvkereskedésében, Vili., József körút 5.