Budapesti Hírlap, 1926. augusztus (46. évfolyam, 172–196. szám)
1926-08-13 / 182. szám
8 nagy csomaggal, amely a karját majd leszakította. Hát bár ez furcsa kaland volt, eszmél fel Kuli, aztán csak elfogja a kíváncsiság s bemegy egy másik kapu alá, hogy megnézze, mit hurcolt félórán keresztül. Nehéz fatömb esik ki a papiros csomagból, rápingálva a gyalult felére tökéletlen vonásokkal, de felismerhetően egy vén kecske. Nagy Emil mint elnök. Derűs jelenet a jogászok világkongresszusán. A Bécsben ülésezett International Law Association köréből kaptuk az alábbi jóízű kis közleményt: Az angol központ Nagy Emilt kérte föl arra, hogy a léghajózással és a rádióval kapcsolatos jogi kérdéseket tárgyaló bizottság ülésén elnököljön. Nagy Emil németül, franciául és angolul egyformán jól beszélvén, nagyon jó és gyors elnöknek bizonyult ilyen sok nyelven beszélő nemzetközi tanácskozás számára. A német felszólalásokat mindjárt maga lefordította az elnöki székből angolra, az angol felszólalásokat elmondta németül azoknak, akik nem tudnak angolul. A francia felszólalást pedig franciául igazgatta. Barrat amerikai hírneves ügyvéd tréfásan azt indítványozta, hogy tegyék meg örökös elnökké, mert ilyen gyorskezű chairman-t nem kapnak még egyet. A tárgyalás során nagy vita merült föl abban a kérdésben, hogy föntartsák-e a nemzetek, tekintettel a rádióra, azt a régi római jogi tantételt, hogy akié a föld, azé a levegő, az éther tulajdona is, fel egészen a végtelenségig. Az előadó — angol jogász — azt javasolta, hogy a földterület tulajdonosának a nemzeti szuverenitását tartsák fönn az étherre nézve a rádiószikra hatalmának ellenére is s az éther eme régi tulajdonjoga legyen az alapja a jogszabályok alkotásának. Egy másik angol jogász ezzel szemben azt az álláspontot foglalta el, hogy a rádióval szemben föl kell adni az éther tulajdonjogának eme régi római jogi tantételét, hisz úgyse tudja ezt a jogot egyik állam se megvédeni a rádiószikrával szemben, mert még nem pipált olyan csendőrt a világ, amelyik a rádiószikrát meg tudja állítani a határon s igazolásra tudja felszólítani. Végül a szónok így kiáltott föl: „Fel kell adni a jogrendszernek egy olyan jogot, amit úgyse tud megvédeni; a jogrendszer csak olyan jogokat ismerjen el, amikre nézve meg tudja adni a jogosultaknak azt a teljes biztosítékot, hogy joguknak tényleges érvényt is tud szerezni az állam." Melyik álláspont helyes? A kétféle felfogás között választani kellett. A helyzet mármár azzal fenyegetett, hogy szavazással kell eldönteni a vitát, amikor imigyen szólalt meg felülről az elnök: " Az utóbb felszólalt honourable gentleman felfogását nem tehetem egészen magamévá, mert a jogrendszer az étheren kívül bizony ismer még egy igen nevezetes másik dolgot is, ahol az állam nem tud egész bizonyossággal tényleg is érvényt szerezni a jogilag jogosultnak s ez az aszszonyi hűség. A férjnek ehhez kétségtelen joga van a jogrendszer szerint, de kérdem én, hogy ennek ellenére, képes-e arra az állam, hogy jobban biztosítsa a férjek számára a feleség hűségét, mint a rádiószikra ellen az éther tulajdonjogát s ez a tény mégse elég ok arra, hogy föladjuk a házasság intézményét, amit a honourable gentleman az éther tulajdonjogára nézve akar ... Óriási kacajban és tapsviharban végződött az elnöki szó s nem került az éther tulajdonjoga szavazásra, mert mindenkit meggyőzött a hasonlat, hogy bizony azt étheren kívül van a jogrendszer által nem biztosítható egyéb jogosultság is . .. MEGJELENT MOLNÁR FERENC RIVIÉRA A nagysikerű vígjáték a színházi szezon jelentős eseménye. Ára 27,500 korona. Kapható és megrendelhető a BUDAPESTI HÍRLAP könyvkereskedésében, VIII., József körút 5. szám. Budapesti Hírlap 1926 augusztus 13. "(182. sz.) A magyar filmszínészképzés. Néhány nappal ezelőtt még hangos volt a budapesti sajtó a magyar filmügytől. A lapok pártállásra való tekintet nélkül foglalkoztak a magyar filmgyártással és az ezzel kapcsolatos imagus-üggyel. Mindenki visszaemlékezik arra a sajtókampányra, amely megindult a filmgyártást megindító szerv ellen, a Filmipari Alap ellen, csak azért, mert a színpadi szerzők és színészek részvénytársasága, a Mágus R.T., nem kapott filmgyártás céljaira 30.000 dollár kölcsönt anyagi garancia nélkül. Természetesen a nagy garral megkezdett sajtóhadjárat a Filmipari Alap ellen eredménytelen volt. A felsorakoztatott érvek semmivé váltak a Filmipari Alap jegyzőkönyvének nyilvánosságra hozatalával. A közönség a Filmipari Alap jegyzőkönyveinek leközlése után meggyőződött arról, hogy a Mágus-ügy nem volt más, mint néhány ember egyéni ambíciójának kielégítése. A Filmipari Alap pillérei a hadjárat után még szilárdabban állanak. Ennek kizárólag csak az a magyarázata, hogy a Filmipari Alapban tömörült egyének, Pekár Gyulával az élükön, azt a célt tűzték ki maguknak, hogy minden akadályon keresztülviszik a magyar filmgyártás zászlaját. Néhány évvel ezelőtt még teljes erővel folyt a munka a filmgyárakban. A magyar filmek diadalmasan járták be az egész világot, mindenhol dicsőséget és megbecsülést szerezve a magyar névnek. Azóta közbejöttek a rossz gazdasági állapotok, amelyek szinte letörölték az európai filmpiacról a magyar filmeket. Évekig szüneteltek a magyar filmgyárak. Sötétek lettek a még nemrégiben vakító fénnyel kivilágított műtermek és a sokezer filmmel foglalkozó ember kenyér nélkül került ki az utcára. Egy része külföldre vándorolt, ahol legerősebb támaszai lettek a világ filmgyártásának, más része itthon maradt, kínlódni és nyomorogni, mert élt bennük az a fanatikus hit, hogy az elbukott magyar filmgyártás újra fel fog diadalmasan támadni és különb pozíciót fog kivívni, mint amilyent azelőtt a világpiacon elfoglalt. A filmgyártás megszűnésével évenként több mint egymillió dollár ment ki az országból csak idegen filmekért. Éveken keresztül egy-egy millió dollárral csökkent a magyar nemzeti vagyon. Ebből a pénzből Magyarország soha egy garast sem látott és nem is fog látni vissza. Ez a nemzetgazdasági károsodás kényszerítette az illetékes faktorokat, hogy mélyebben foglalkozzanak a filmüggyel. Hosszú hónapokon át ankéteztek az illetékesek, míg végre Pekár Gyula elnökletével megalakult a Filmipari Alap. A Filmipari Alap a folytonos támadások és gáncsoskodások ellenére néhány héttel ezelőtt olyan megállapodásokat kötött, amelyeknek következtében néhány nap múlva megkezdődik a magyar filmgyártás újjáéledése. Néhány nap múlva újra száz és száz munkanélküli magyar ember fog kenyérhez jutni. Néhány nap múlva megkezdődik az a munka, amelynek következtében az építőipar, a fémipar és a faipar újra bekapcsolódik a filmgyártásba, mint egypár évvel ezelőtt. Nemzetgazdasági szempontokból rendkívül óriás horderejű a filmgyártás megindulása. Tudnunk kell, hogy Amerikában, sőt a legyőzött Németországban is a harmadik iparágnak számít a filmipar, amely száz és százezer embernek ad kenyeret. Mivel csak napok választanak el az újjáéledéstől, kénytelenek vagyunk rátérni azokra a filmmel kapcsolatos lehetetlen állapotokra, amelyek a filmszakmában dúlnak. Főképpen a filmszínészképzés körül történnek ma Magyarországon a legnagyobb visszaélések. A magyar filmiskolák áldozatai. Tudvalévően évek óta működnek Magyarország területén, de főképpen Budapesten azok az úgynevezett „filmakadémiák", amelyek gyárilag produkálják az elhelyezkedni nem tudó filmszínészeket. Nagyhangú hirdetésekkel és fizetett kommünikékkel bolondították el aleszegényedett középosztály ideális lelkű gyermekeit. Hiszen mindig megvolt a vágy a fiatalságban „a világot jelentő deszkák" iránt. A csodálatosan elkészített és kitűnően megrendezett amerikai és német filmek piacra kerülése óta ez a vágy a „világot megváltó" filmvászon felé tolódott el. A moziban az emberek önkéntelenül is beleélték magukat a hős, vagy a hősnő szerepébe. Pola Negri, Mary Pickford, Rudolf Valentino és ezeknek száz és száz társa csodálatos álmokat és vágyakat ébresztett az egész világ fiatalságának szívében. Természetesen ezek a vágyak a gazdagság, a hit és a dicsőség felé szálltak. Ezeket a vágyakat csak növelték a színházi krónikások hangulatos cikkei, amelyekben a karriereket túlságosan kiszínezve tálalták fel az olvasóközönség elé. Talán nem rosszakaratból, hanem túlbuzgalomból ezeknek a karriereknek a megírásánál csak a hirt, a dicsőséget, a vagyont emelték ki. Ezzel szemben sajnálatos módon elfelejtették megírni, hogy míg Chaplin elérte mai pozícióját, a addig évekig mint rongyos, kóbor artista nyomorogta keresztül Amerikát. Amikor egyik vagy másik csodálatosan játszó filmszínésznő életrajzáról volt szó, elfelejtették megírni, hogy éhbérért éveikig statisztált egyik vagy másik színháznál, évekig kínlódott, harcolt az érvényesülésért. Elfelejtették megírni, hogy ezer és ezer Pola Negri- és Haroldf Lloydjelölt van, akiknek tehetségük van arra, hogy világhíresek legyenek, még ma is nyomorognak, még ma is küzdenek az érvényesülés reményében. Hogy mikor sikerül nekik feljutni az elsők közé, nem lehet tudni. Lehet, hogy soha. Ezek a gombamódra szaporodó filmakadémiák zsúfolásig megteltek azokkal a hiszékeny emberekkel, akik az érvényesülésért otthagyták tisztességes polgári foglalkozásukat és mint a gyerek a szivárvány után, úgy szaladnak még ma is az után a cél után, amelyet talán sohasem érnek el. Ezek a filmiskolák milliókat szedtekki és szednek ki még mindig ezektől a hiszékeny emberektől és végül elbocsátják őket egy pergamentre írott úgynevezett bizonyítvánnyal, amely tanúsítja, hogy ezt vagy amazt a filmművészeti iskolát látogatták. Természetesen ezekkel a bizonyítványokkal nem mehetnek sehová, már csak azért sem, mert nincs hová menni. Amellett, hogy évekig nem gyártottak Magyarországon filmet, e mellett a filmiskolák évekig gyártották százszámra azokat az embereket, akik filmszínészeknek nevezték magukat, anélkül, hogy filmben valaha is szerepeltek volna. Így következett be azután az a helyzet, hogy száz és száz tisztességes ember került az utca fertőjébe, csak azért, mert hagyta magát elbolondítani azok által az álmok által, amelyeket jól érthető okból a filmakadémiák és iskolák vezetői a tömeg elé varázsoltak. Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy szükség van éppen most a magyar filmgyártás előestéjén, képzett, intelligens filmszínészeikre, szükség van valóban gondosan és lelkiismeretesen tanító filmiskolákra. Azonban ezekbe az iskolákba csak azokat szabad felvenni, akik ugy újok, mint tehetség szempontjából filmre valók. Véget kell vetni ezeknek a lehetetlen állapotoknak, hogy egy pár millió koronáért mindenkit filmszínésszé varázsolnak, természetesen a legcsekélyebb elhelyezés lehetősége nélkül. A Filmipari Alap és Filmtanács elnöke, Pekár Gyula, már régebben látta ezeket a visszás állapotokat és tudomásunk szerint n néhány hónappal ezelőtt beadvánnyal fordult a kultuszminisztériumhoz, hogy ezeket az erkölcsi mételyt okozó filmintézeteket csukják be, vagy helyezzék a legszigorúbb állami felügyelet alá. A magunk részéről legszívesebben látnánk, ha állami támogatással egy münchenihez hasonló filmakadémia alakulna, amelyben kizáróan a filmhez valóban értő és a filmmel valóban foglalkozó emberek oktatnák az arra megfelelőket. A jó színész még nem filmszínész. Nagy csodálkozással látjuk, hogy a Budapesti Színészszövetség szinte kisajátítja magának a magyar filmgyártás területét. Mindenhol, ahol diadalmasan tör utat magának a filmgyártás, a siker abban rejlik, hogy nem színpadi színészekkel dolgoztak, hanem a film szédületes technikáját tudó és megértő filmszínészekkel. Az amerikai filmgyártás csak azért lett naggyá, mert nem beszélő színészekkel dolgoztak. A színpadi színész a hangjával fejezi ki azokat az érzelmi viharokat, amelyeket a filmszínész arcjátékkal produkál. A színpadi színész gesztusa, mozgása mindig a hangjához igazodik. Ennek megfelelően egy színpadi színész soha nem lehet kitűnő a filmen. Ha körülnézünk, mindenhol azt látjuk, hogy ezer és ezer színpadi színész közül csak egykettő tudott óriási eredményeket elérni. Moissi, Paul Wegener, a világ legnagyobb színésznagyságai közé tartoznak. Ezzel ellentétben filmsikerük hallatlanul csekély és aránytalan a színpadon elért sikereikhez. Azonkívül a beszélő színészek szinte hozzánőttek a színpadhoz. Egy Márkus Emília, egy Jászai Mari sohasem kelthet olyan csodálatos illúziót a filmen, mint a színpadon. Hiányzik a behízelgő hang, amellyel a nézőt behunyt szemmel is illúzióba lehet ringatni. Ezért a Színészszövetség mai álláspontjával szemben az illetékeseknek rá kell feküdniük észszerű filmszínészképzésre. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy amint már megírtuk, állami filmakadémiát létesítsenek. Az állami filmakadémiákon csak az arra megfelelőket, a legszigorúbb rostálás után vegyék fel és a tanfolyam vagy az évfolyam elvégzése után biztosítsák azoknak az újjáéledt magyar filmgyártásban az elhelyezést. Akkor majd megszűnik az az erkölcstelen helyzet, ami dúl, akkor majd végeszakad annak az állapotnak, hogy évenként száz és ezer embert bolondutsanak el csak azért, hogy néhány úgynevezett tanár úrnak legyen miből könynyelműen megélnie. Az intelligens középosztály gyermekeire van szó, akiket meg kell menteni nemcsak az anyagi kizsákmányolástól, hanem az utcától is. Ezért a Filmipari Alap és a Filmtanácshoz intézzük ezeket a sorokat. Pekár Gyula eddigi munkásságával megmutatta, hogy nem érdemtelenül került a filmgyártást feltámasztó kormányszerv elnöki székébe. Pekár Gyulának a magyar filmgyártás és a magyar kultúra érdekében a legközelebbi jövőben változtatnia kell ezeken az állapotokon. Ha ez megtörtént, csak akkor beszélhetünk a magyar filmgyártás reneszánszáról és csak akkor beszélhetünk a magyar kultúrát külföld előtt is reprezentáló magyar filmről, amely közelebb visz bennünket nemzetgazdasági és propagandisztikus szempontokból a régi Nagymagyarország határaihoz. Fordulat a cseh vámtárgyalásban? Prága, aug. 12. (Saját tudósítónktól.) A cseh-magyar vámtárgyaláson a mai napon, úgy látszik, fordulat állott be. A cseh kormány, miután a provizóriumra nézve a mai napig megállapodást kötni nem sikerült, holnap pedig lejárnak a magyar lisztre és gabonaneműekre engedelmezett minimális vámok, ez utóbbiak érvényességét e hónap 31-ikéig meghosszabbította. Ezt a meghosszabbítást a csehek a maguk részéről nagy előzékenységnek tekintik s azt hiszik, hogy annak kedvező hatása alatt a hónap végéig a provizórium bizonyosan, sőt esetleg a végleges kereskedelmi szerződés is létrejön. Prága, aug. 12. (Cseh Távirati Iroda.) A Magyarországgal való gazdasági kapcsolatok rendezésére július 31-én Prágában újból megkezdett tárgyalásokat folytatják. Tekintettel arra, hogy a mindkét részről szóvá tett tarifaegyezmény kötésével összefüggő munkálatok befejezése még bizonyos időbe kerül és a tárgyalások technikai okokból nem fejezhetők be az 1926. július 17-iki, 134. számú kormányrendeletben megállapított határidő alatt, a cseh kormány a magyar kormány kérésére hozzájárult ahhoz, hogy e munkálatok befejezése végett ezt a határidőt ez évi augusztus 31-éig meghosszabbítsák. A két küldöttség legközelebbi teljes ülése e hónap 16-án, hétfőn lesz. Csökkentik a francia hadsereg készültségét. Paris, aug. 12. Painlevé hadügyminiszter tegnap a kamarában két törvényjavaslatot nyújtott be, amely a katonai szolgálati idő leszállítását, a hadsereg újoncozásáról szóló új határozatokat és a katonai alakulatok tényleges állományának alakítását öleli fel. London, aug. 12. A Daily News szerint az a határozat, hogy a rajnavidéki megszálló csapatokat csökkentik, a brit csapatokat csak kevéssé, vagy egyáltalában nem érinti. Angliának ezen a területen pillanatnyilag 8—9000 embere vám és ennek a létszámnak a további csökkentését nem tartják szükségesnek. A megszálló csapatok létszámcsökkentésének végrehajtására irányuló tervezetek kidolgozása előrehaladott állapotban van, azonban még számos részletet kell kidolgozni, mielőtt a tényleges visszavonás elkezdődhetnék. Az első csapatokat valószínűleg augusztus utolsó hetében szállítják el és a létszámcsökkentés szeptemberben fejeződik be. A létszámcsökkentést mindenesetre végrehajtják a Nemzetek Szövetsége szeptemberi ülésezése előtt, amelynek legfontosabb pontja Németország felvétele. London, aufg. 12. A Morning Post tudósítójának jelentése szerint a rajnai megszálló csapatok csökkentését elrendelő határozat nagy riadalmat keltett a rajnavidéki katonai körökben. A rajnavidéki francia csapatok aranymárkában kapják fizetésüket, úgyhogy a francia valuta ingadozását nem érzik. Számos rajnavidéki francia tiszt és katona kénytelen azzal a lehetőséggel számolni, hogy vissza kell térnie egy kis franciaedlvérségbe és a frankból kell megélnie. A parlament októberben ül össze. Paris, aug. 12. Poincaré az Echo de Paris tudósítójának kijelentette, hogy a parlamentet október 10-e táján szándékozik összehívni a londoni és washingtoni egyezmények tárgyalására.