Budapesti Hírlap, 1926. szeptember (46. évfolyam, 197–221. szám)

1926-09-28 / 219. szám

IS TESTEDZÉS. 25.000 néző, nagy izgalmak, mérsékelt sport a vasárnapi ligamérkőzéseken.­ ­— A Sabariát Weinhardt pompás védései óvták meg a vereségtől a Vasasokkal szem­ben. — Takács balesete. — A Hungária Orth nélkül is legyőzte a gyenge Nemzetit. — A Budai Harminchármasok egy pontot hoztak haza Szegedről. — Újpest győzött a ja­vuló Kispest fölött. — A vasárnapi mérkőzésekről szóló beszá­molónkat azzal kell kezdeni, amivel a szombati Ferencváros—III. kerület meccs­ről adott referádánkat befejeztük: féltjük a labdarúgó sportot a közönség elkedvetle­­nedésétől, mert nem látjuk a csapatokban azt a játékerőt, amelynek hétről-hétre való bemutatásával a tömegek állandó érdeklő­dését táplálni, sőt fokozni lehetne. Már­pe­dig e nélkül a professzionalizmus nem vet­heti meg szilárdan a lábát, mert az üzem ellátásához milliárdok kellenek, a milliár­­dok pedig csak a közönség zsebéből kerül­hetnek elő. Hiba ugyan ezen a részen nem volna, hiszen a közönségre teljes biztosság­gal lehet építeni, de csak addig, amíg a sportszeretet és az áldozatkészség jó sport­tal, érdekes, nívós, tartalmas mérkőzések­kel honoráltatik. A professzionalizmus bevezetése óta csak néhány hét telt el, de e rövid idő alatt is beigazolódott, hogy profi egyesületeinknek nem kell tartani az anyagi válságtól, mert a labdarúgás közönsége ott áll az oldaluk mellett. Akár a vasárnap, vagy más ün­nepnap, akár hétköznap kínál programot, a közönség a helyén van s megnyitja szi­vét is, de erszényét is a profi csapatok előtt. Nincsen tehát itt szükség másra, mint arra, hogy a játékosok tehetséggel és szorgalommal áldozzanak a sportért, amely immár a létföntartás eszközeit is bizto­sítja a számukra. Nagyobb baj tulajdonképpen még nin­csen, a csapatok csak nemrégen alakultak meg, a szezon nem haladt messzire előre, javítani, faragni, fejlődni még sokat lehet az egész vonalon, nem árt azonban folyto­nos figyelmeztetéssel, komoly kritikával és jóakaratú intelmekkel az egyesületeket, csapatokat és játékosokat sarkalni, ambi­cionálni és biztatni. Most is csak a jószán­­dékú buzdításra szorítkozunk, amikor meg­állapítjuk, hogy a Hungária-sporttelepen egybegyűlt 25.000 főnyi közönséget egyál­talában nem elégítette ki az a két mérkőzés, amelytől pedig oly igen sokat várt. A Sa­­baria—­Vasas-mérkőzés láncolata volt a kellemetlenül izgalmas jeleneteknek, el­riasztó mintája volt, milyennek nem sza­bad lenni egy mérkőzésnek, a Hungária— Nemzeti meccse pedig a játék tartalma szempontjából keltett nagy csalódást. Némi kiábrándulásban és némi csalódás­ban volt tehát része a közönségnek vasár­nap délután. A kiábrándulás kesernyés izét a Sabaria kínálta oda, ám nem olyan mér­tékben, hogy feledni nem lehetne. A ma­gyar közönség hamar lelkesedik és gyor­san felejt s amily hirtelen lánggal lobbant föl a szombathelyi csapat iránt táplált el­ismerése, olyan hamar fogja elfelejteni, hogy vasárnap nem volt a Sabária az a nagy csapat, aminek hitte és látni akarta. Nem is szabad a Sabária tegnapi játéka után a csapat képességeiről kialakult jó véleményt elejteni. Figyelembe kell venni a körülményeket, amelyek hozzájárultak a Sabária gyenge szerepléséhez s be kell várni a későbbi eseményeket, amelyek al­kalmasint rehabilitálni fogják Szombathely csapatát. Való tény, hogy a Sabária vasárnapi já­tékával nem keltette a nagy csapat benyo­mását. A máskor oly stílusosan dolgozó csatársora tespedő tehetetlenségben vergő­dött, hiányzott játékából a hatásos és ered­ményes kombináció, fedezetsora a legkö­zönségesebb csapkodó játékot folytatta, vé­delme pedig erőteljes, sőt erőszakos játék­modorban dolgozott, így azután a Vasasok technikai felsőbbségsége egyre jobban ki­domborodott, egyre jobban hódította a kö­zönséget a maga oldalára s amikor bekö­vetkezett a népszerű Takács jobbösszekötő sajnálatos balesete, a Sabária a közönség kitörő ellenszenvének a pergőtüzébe került. Az első félidő közepén történt, hogy a tá­madó Takács lábára vetette magát Wein­­hardt s miközben a labdát megszerezte, testének a súlya alatt eltörött Takács jobb­lábának a szárcsontja. Takácsot hordozó­­ágyon levitték a pályáról s ettől kezdve a közönség teljesen a Vasasok felé fordult kegyeivel. S a Vasasok csapata megérezte a szimpátiának a nézőtérségről áradó me­legségét, a Sabariának viszont érezni kel­lett az ellenérzés fagyos hullámait, bekö­vetkezett tehát az a nem ritka eset, hogy a küzdelem menetét a közönség hangulata irányította. Ez a helyzet azután útvesztőbe sodorta a mérkőzést vezető bírót is, aki­nek tájékozatlansága, ijedt kapkodása csak még jobban hozzájárult, hogy a mérkőzés teljesen élvezhetetlenné vált a nyugodt szemlélődő számára. Székesfehérvárról hívták meg a meccs vezetésére Strasser bírót, aki egykor neves játékos volt Nagy­váradon, a bíró szerepében azonban nagy bukással végződött első budapesti fellépése. A Vasasok Takács kidőltével tíz játékos­sal küzdöttek, majd a második félidőben Zu­mmer balszélső is megsérült, a sokat ígérő csapat azonban még így is akcióképe­­sebb volt, mint ellenfele. Jellinek vezetésé­vel és a kitűnően dolgozó fedezetsornak a támogatásával egyre-másra támadott a Vasas s nem egy esetben csak Weinhardt vakmerő védése mentette meg a góltól a Sabariát. Weinhardt ezen a mérkőzésen óriássá növekedett s egyszeriben meggyő­ződésévé vált az egész közönségnek, hogy a szombathelyi kapus egyenes utóda a le­tűnt nagy magyar kapuvédő nagyságoknak. Weinhardt mellett egyedül Holczbauer kö­zelítette meg igazi formáját, bár őt is le­törte egy, a szemén szenvedett sérülése. Mészáros csak nagy technikáját mutatta be, hasznot azonban nem hajtott csapatá­nak, Krutzler rendkívül félénken játszott, az új balszárny pedig nem tudott boldo­gulni a Vasasok erőteljes és gyors jobb­oldali védelmével. A Sabaria legnagyobb hibája az volt, hogy fedezetsora megfeled­kezett a passzjátékról s a célnélküli, ma­gas labdákat a csatárok nem tudták el­fogni, mert ebben a jó Vasas-védelem rendre megelőzte őket. A Vasasok védelme és fedezetsora nagyszerűen játszott, jó já­tékos az új jobbszélső is, csatársora azon­ban könnyű és ezért nem is eredményes. Ha a Sabaria—Vasas-mérkőzés nem is nyújtotta a várt sportot, a közönség unal­mát a sok incidens és izgalom elűzte, ami azonban már nem mondható a Hungária— Nemzeti mérkőzéséről. Orth távolmaradása már magában véve is kellemetlenül érte a közönséget s amikor a játék sem nyúj­tott ezért kárpótlást, a kedvetlenség vett erőt a tribünökön. Minden emóció nélkül kisérte figyelemmel a közönség a játékot s egykedvűen vette tudomásul, hogy a Nemzetiek nem szerveztek olyan csapatot, amelynek beleszólása lehetne a bajnokság sorsába. A Hungária sem vívta ki a tet­szést, bár úgy látszott, hogy a kék-fehérek csapata följavult s a látszatból az a re­ménykedés támadt, hogy régi pozícióját a jövőben sem fenyegeti veszedelem. A for­majavulás jeleit a leginkább Szoffián mu­tatta. A klasszikus mozgású center szép fe­jessel a második gólt szerezte meg Braun pontos kornerrúgásából. Az első gólt Gal­­lovich hibájából Braun érte el. Zsarnóczay János biztos kézzel vezette a mérkőzést. Nem tűrt sem szabálytalansá­got, sem durvaságot, de még renitenciát sem. Kocsist izgágaságáért ki is állította. A helyét Nádler foglalta el, Molnár került a födözetsorba s csodálatosképpen Nádler nagyon jó hátvéde, Molnár kitűnő födözet­­nek bizonyult. A Hungária csapatában Braun és Stoffián mellett Tritz nyújtott el­fogadhatót, Kiéber javul, de még nem a régi. A Nemzetiek csatársorában Laukó mozgott ügyesen. Még a két hátvédő mun­káin érdemel említést. Újpestet szorgalmas munkára szorította Kispest csapata, de végül is a nagyobb erő és a a jobb minőség kétgólos győzelemben kifejezésre jutott. A Budai Harminchármasok Szegeden szerencsés körülmények között egy pontot elh­ódítottak a Bástyától. A szerencséjük abból állott, hogy Zsák ismét remekül vé­dett s a bíró a Bástyának egy reális gólját nem adta meg. A ligabajnokság vasárnapi fordulójának eredményei alapján a vezető helyet a Saba­ria tartja, de csak jobb gólarányával, má­sodik a Ferencváros és harmadik a Hun­gária. Pontveszteség nélkül csak a Hun­gária áll. A professzionalista II. liga és az amatőr­­bajnokság vitt még élénk lendületet a va­sárnapi mérkőzésekbe, amelyeknek részle­tei itt következnek. Hungária—Nemzeti 2:0 (1:0). A kilencedik percben érte el a Hungária az első gólt. Molnár a kedvező helyzetben álló Braunhoz tolta a labdát, aki azt könnyen a hálóba helyezte. A harminckettedik perc­ben jó helyzete volt a Nemzetinek, de Laukó III. a labdát a kapu fölé rúgta. A félidő utolsó perceiben a bíró Kocsist kiállította, mert Laukót megrúgta. A második félidő ötödik percében Gallowich kezéből kornerre csúszott a labda. A kornert Braun rúgta, amiből Szoffián fejessel megszerezte a Hun­gária második gólját. Vasasok—Sabária 0:0. A játékot a Sabária kezdte erősen szembe tűző nap ellen. Az első percekben mindekét csapatnak volt gólhelyzete, de kihasználatla­nul maradtak. A hetedik percben Purczfeld sérülten kiállt, három perc múlva azonban folytatta a játékot. A Vasasok többet támad­tak, de Weinhardt nagyszerű védésén az összes támadások meghiúsultak. A huszon­hatodik percben Weinhardt rádobta magát a lövésre készülő Takácsra, aki a földön fekve maradt. Az orvosi vizsgálat megállapí­totta, hogy szárkapocscsonttörés érte. A küz­delem további része izzó hangulatban foly­tatódott, de eredményt egyik csapat sem tu­dott elérni. Újpest—Kispest 2:0 (1:0). Az első félidőben Újpest sűrűn, Kispest pedig csak szórványosan támadott. A har­mincnegyedik percben Dudás szabadrúgásá­ból a labda az újpesti kapuba jutott, de a bíró elnézte és a gólt nem ítélte meg. .A negyvenkettedik percben Szidon leadását Jeszmás, a kapujából kifutó Weisz mellett a hálóba rúgta és ezzel megszerezte Újpestnek az első gólt. A második félidőben a huszon­harmadik percben Szidon a második gólt rúgta. Bástya—Budai Harm­inchármasok 1:1 (1:0). Szegeden 3000 főnyi közönség nézte végig a mérkőzést. A játékot a budai csapat kezdte, de már a negyedik percben Busch megsze­rezte a Bástya gólját. A második félidőben a harmincnegyedik percben a budaiak vezettek támadást és Czumpftnak sikerült Pápay be­adásából a kiegyenlítő gólt megszerezni. Második osztály: Somogy—Turul 2:2 (1:0), Bocskay—Erzsébetváros 3:2 (2:1). Rákospalota—Ékszerész 2:1 (1:0). Pesterzsébet—Húsos 4:2 (1:1). Soroksár—BAKFC 2:2 (2:1). Terézváros—Városi A. C. 3:0 (1:0). Az amatőr­ bajnokság mérkőzései. Első osztály . Springer-csoport: 33 FC—Főv. T. Kör 3:1 (1:1). BEAC—UTE 2:2 (1:1). Testvériség—BAK 2:1 (1:0). NSC—FTC 1:0 (1:0). TTC—Húsos 3:1 (1:0). MAC—UMTE 2:1 (1:0). BRSC—ETSC 1:1 (0:1). URAK—BTC 4:0 (2:0). Oprée-csoport: Zugló—KAOE 8:3 (3:1). RÁC—Kelenföld 3:0 (2:0). KAC—III. ker. TVE 1:1 (1:0). MÁV—UTSE 2:1 (1:0). Postás—MAFC 6:3 (4:2). BSE—MTK 5:2 (4:0). Vasasok—BTC 4:2 (3:1). Ékszerészek—Törekvés 0:0. A külföldön, Bécsben vasárnap az új elsőosztályú Bri­­gittenauer AC 2:1 (0:0) arányban nagy sze­rencsével legyőzte a Rapidot, a Vienna a gyengén játszó Amatőr fölött győzött 1:0 (1:0)-ra és az Admira 3:1 (3:1) arányban verte meg a Fábián nélkül játszó Hakoaht. A többi mérkőzés eredménye: FAC—Simme­­ring 3:1 (2:1), Slovan—WSC 2:2 (1:1), Wacker—Rudolfshn­gel 4:2 (3:0), Belgrádi Beogradsky—Jugoslavia 3:1 (0:0). Zágráb: Gradjansky—HASK 2:0 (0:0). Budapesti Hírlap 1926 szeptember 28. (219. sz.) "1 AAAAÁAAAAAAAAAAAAAáAAAAAAAAAA. Iskolai és preciziós rajzeszközön és gyermekszemélyek a legfinomabb kivitelben Calderoni és Társánál Budapest, V., Vörösmarty (Gizella)-tér 1. Haas-palota. Telefon: S. 973—28. Leventeverseny Gödöllőn. Rákosliget nyerte a gödöllői járás vándor­zászlóját. Vasárnap tartotta a gödöllői járás 18 le­venteegyesülete versenyét az újonnan fel­avatott Erzsébet királyné-parki sportpá­lyán, közel 4000 levente résztvételével. Szombaton voltak az elődöntő mérkőzések, amelyek keretében Szabó Aladár dr. ref. lelkész megáldotta az új pályát. Vasárnap zeneszóval vonultak fel a csapatok az év­százados fákkal övezett pályára. A versenyre érkező kormányzót és fele­ségét vitéz Endre László dr. főszolgabíró fogadta, majd Konek Emil, az országos testnevelési tanács elnöke üdvözölte, amelyre a kormányzó így válaszolt: — Örülök, hogy ismét láthatom a leven­téket. Ezt az intézményt tartom országunk­ban az egyik legfontosabbnak, melyre épít­hetünk. A magyar faj az, melynek ma a legnagyobb szüksége van a testi és lelki fegyelemre a nagy csapások elviselhetése miatt. Örömmel látom, hogy a levente-in­tézmény szeretete terjed az országban. Majd köszönetet mondott a vezetőknek és engedelmet adott az ünnepség megkez­désére. Schlager Árpád apátplébános felszentelte az új pályát, beszédében II. Rákóczi Fe­renc jelszavát vésve a leventék szívébe: dolgozni a hazáért, áldozni a hazáért, fel­építeni a hazát. Utána Konek Emil vezér­főtanácsos szólt a leventékhez, buzdítva őket további eredményes munkára. „Csonka hazánk jobb jövőjéért küzdünk — mon­dotta — s aki élni akar az élni tud és élni is fog. Elöljáróikkal szemben vak engedel­mességet, tiszta, erkölcsös életet és mun­kát kíván a leventéktől." Vitéz Endre László dr. járási főszolgabíró vette ki ezután a leventék fogadalmát, majd a leventék ne­vében értékes ezüst emlékplakettet adott át a kormányzónak. A versenyek előtt a járás híressé vált leány-levente csapatai mutatták be gyakorlataikat. A szabadgyakorlatok után palotást és le­vente-táncokat mutattak be, majd élőképpel fejezték be a nagy tetszést aratott mutat­ványokat. Viola Józsefné lelkes munkájá­nak eredményét. A rákoscsabai leányok Nagy László vezényszavára igen nehéz bor­gyakorlatokat végeztek kifogástalanul, majd nagy ünneplés közepette felvonult a tavalyi favorit, a péceli leányok leventecsapata Takács Béla oktatóval az élén, pompás szabadgyakorlatainak bemutatására. A da­kotai leányok kecses csapata zászlós gya­korlataival ragadta tapsra a közönséget, a valkói leányok nótaszóval gyakoroltak, Haller-Szabó István ügyes vezényletével. Versenyen kívül a zsámboki iskolai zászló­alj vonult fel, akik a múlt évi versenyen is kedvencei voltak a közönségnek s kiket most is szűnni nem akaró tapssal fogad­tak, Méry Mihály oktatóval együtt. A kis 11 éves gyermekek precíz fegyverfogásokat, rajvonal-előnyomulást mutattak be Mezei István vezényszavára. Ezután következett a leventék versenye. A pécsi körzet négy községe (Rákosliget, Rákoscsaba, Rákoskeresztúr és Pécel) vo­nult fel elsőnek Lautner vezénylete alatt, majd négy község egyenként mutatja be sza­badgyakorlatait, amelyek közül különösen a rákosligetiek ,,Nem, nem, soha!" aplikálása keltett dübörgő tapsvihart. A cinkotai kör­zetet Schumacher Antal vezényelte. Cin­­kota, Csömör, Kerepes, Kis- és Nagytarcsa közül Cinkota község csapata messze ki­magaslott. A gödöllői körzet Varga Géza vezényletével mutatta be az előírt­ körzeti gyakorlatokat. Máriabesnyő, Szada, Gö­döllő, Mogyoród és Isaszeg szabadgyakor­latai között Mogyoródé a pálma, mint a legjobb gazda­csapaté. A zsámboki körzet Mattyasovszky János vezényletével vonult fel, itt Valkó emelkedik Vácszentlászló és Zsámbok fölé. A kormányzó feleségével végignézte az egész délelőtti programot és a legteljesebb elismerését fejezte ki vitéz Endre László főszolgabírónak s a versenyt erélyes kézzel irányító Demeczky Miklós tanácsosnak és az egész oktatói karnak. Délután az atlétikai döntő számok ke­rültek lebonyolításra, amelynek igen elő­nyös újítása volt, hogy a gazda- és nem gazda-csapatok külön mérték össze ere­jüket. A verseny befejezése után Endre Lász­­lóné kiosztotta a díjakat, hat hatalmas ser­leget, 20 millió korona értékben, a Király Miklós örökös vándordíj félméteres bronz­szobrát, 3 ezüst koszorút és sok érmet. A járási vándorzászlót, a legelső díjat Rákos­liget csapata nyerte, a körzeti serleget a cinkotai körzet öt községe, az atlétikában a legjobb eredményt elérő csapat serlegét ismét Rákosliget, az egyesületi szabadgya­korlataiért a cinkotai levente-egyesület nyert serleget, amely mint legjobb levente­­egyesület, külön is kapott a budapesti Szent­ István-díjjal azonos serleget. A leg­jobb futó koszorúját Mogyoród, a legjobb dobóét Rákosliget és a legjobb ugróét Cin­kota leventéi nyerték. Az első csoportba osztott leánycsapatok közül Pécel, a második csoportbeliek közül Rákoskeresztúr leányleventéi kaptak egy­­egy értékes ezüstserleget A Király Miklós­­vándordíjat Kistarcsa nyerte. Külön elis­merést érdemelt ki Szada, Valkó, Csömör, Kerepes és Máriabesnyő csapata. Késő este volt, amidőn a csapatok víg énekszóval dí­jakkal megrakva elvonultak. A versenyen ott volt a kormányzón és kíséretén kívül Konek Emil, az OTT elnöke, vitéz Endre László dr. és Kiss Tibor fő­szolgabiró, Seidolf Tibor testnevelési fel­ügyelő, Endre Zsigmond képviselő, Harsá­­nyi László és Pohl Sándor dr. szolgabirák, Czitó Győző koronauradalmi igazgató, Ne­­viczky alezredes, Pintér István ny. huszár­őrnagy és még több előkelőség. MOST JELENT MEG! BALLA ZOLTÁN a legkiválóbb fiatal magyar mester könyve a MODERN SAKK Kérdéseitől, az elemektől kezdve a legújabb mesterfogásokig. Ára 35.000 korona. Kapható és megrer­helhető a BUDAPESTI HÍRLAP könyvkereskedésében, VIII., József­ körút 5. szám

Next