Budapesti Hírlap, 1926. szeptember (46. évfolyam, 197–221. szám)
1926-09-28 / 219. szám
IS TESTEDZÉS. 25.000 néző, nagy izgalmak, mérsékelt sport a vasárnapi ligamérkőzéseken. — A Sabariát Weinhardt pompás védései óvták meg a vereségtől a Vasasokkal szemben. — Takács balesete. — A Hungária Orth nélkül is legyőzte a gyenge Nemzetit. — A Budai Harminchármasok egy pontot hoztak haza Szegedről. — Újpest győzött a javuló Kispest fölött. — A vasárnapi mérkőzésekről szóló beszámolónkat azzal kell kezdeni, amivel a szombati Ferencváros—III. kerület meccsről adott referádánkat befejeztük: féltjük a labdarúgó sportot a közönség elkedvetlenedésétől, mert nem látjuk a csapatokban azt a játékerőt, amelynek hétről-hétre való bemutatásával a tömegek állandó érdeklődését táplálni, sőt fokozni lehetne. Márpedig e nélkül a professzionalizmus nem vetheti meg szilárdan a lábát, mert az üzem ellátásához milliárdok kellenek, a milliárdok pedig csak a közönség zsebéből kerülhetnek elő. Hiba ugyan ezen a részen nem volna, hiszen a közönségre teljes biztossággal lehet építeni, de csak addig, amíg a sportszeretet és az áldozatkészség jó sporttal, érdekes, nívós, tartalmas mérkőzésekkel honoráltatik. A professzionalizmus bevezetése óta csak néhány hét telt el, de e rövid idő alatt is beigazolódott, hogy profi egyesületeinknek nem kell tartani az anyagi válságtól, mert a labdarúgás közönsége ott áll az oldaluk mellett. Akár a vasárnap, vagy más ünnepnap, akár hétköznap kínál programot, a közönség a helyén van s megnyitja szivét is, de erszényét is a profi csapatok előtt. Nincsen tehát itt szükség másra, mint arra, hogy a játékosok tehetséggel és szorgalommal áldozzanak a sportért, amely immár a létföntartás eszközeit is biztosítja a számukra. Nagyobb baj tulajdonképpen még nincsen, a csapatok csak nemrégen alakultak meg, a szezon nem haladt messzire előre, javítani, faragni, fejlődni még sokat lehet az egész vonalon, nem árt azonban folytonos figyelmeztetéssel, komoly kritikával és jóakaratú intelmekkel az egyesületeket, csapatokat és játékosokat sarkalni, ambicionálni és biztatni. Most is csak a jószándékú buzdításra szorítkozunk, amikor megállapítjuk, hogy a Hungária-sporttelepen egybegyűlt 25.000 főnyi közönséget egyáltalában nem elégítette ki az a két mérkőzés, amelytől pedig oly igen sokat várt. A Sabaria—Vasas-mérkőzés láncolata volt a kellemetlenül izgalmas jeleneteknek, elriasztó mintája volt, milyennek nem szabad lenni egy mérkőzésnek, a Hungária— Nemzeti meccse pedig a játék tartalma szempontjából keltett nagy csalódást. Némi kiábrándulásban és némi csalódásban volt tehát része a közönségnek vasárnap délután. A kiábrándulás kesernyés izét a Sabaria kínálta oda, ám nem olyan mértékben, hogy feledni nem lehetne. A magyar közönség hamar lelkesedik és gyorsan felejt s amily hirtelen lánggal lobbant föl a szombathelyi csapat iránt táplált elismerése, olyan hamar fogja elfelejteni, hogy vasárnap nem volt a Sabária az a nagy csapat, aminek hitte és látni akarta. Nem is szabad a Sabária tegnapi játéka után a csapat képességeiről kialakult jó véleményt elejteni. Figyelembe kell venni a körülményeket, amelyek hozzájárultak a Sabária gyenge szerepléséhez s be kell várni a későbbi eseményeket, amelyek alkalmasint rehabilitálni fogják Szombathely csapatát. Való tény, hogy a Sabária vasárnapi játékával nem keltette a nagy csapat benyomását. A máskor oly stílusosan dolgozó csatársora tespedő tehetetlenségben vergődött, hiányzott játékából a hatásos és eredményes kombináció, fedezetsora a legközönségesebb csapkodó játékot folytatta, védelme pedig erőteljes, sőt erőszakos játékmodorban dolgozott, így azután a Vasasok technikai felsőbbségsége egyre jobban kidomborodott, egyre jobban hódította a közönséget a maga oldalára s amikor bekövetkezett a népszerű Takács jobbösszekötő sajnálatos balesete, a Sabária a közönség kitörő ellenszenvének a pergőtüzébe került. Az első félidő közepén történt, hogy a támadó Takács lábára vetette magát Weinhardt s miközben a labdát megszerezte, testének a súlya alatt eltörött Takács jobblábának a szárcsontja. Takácsot hordozóágyon levitték a pályáról s ettől kezdve a közönség teljesen a Vasasok felé fordult kegyeivel. S a Vasasok csapata megérezte a szimpátiának a nézőtérségről áradó melegségét, a Sabariának viszont érezni kellett az ellenérzés fagyos hullámait, bekövetkezett tehát az a nem ritka eset, hogy a küzdelem menetét a közönség hangulata irányította. Ez a helyzet azután útvesztőbe sodorta a mérkőzést vezető bírót is, akinek tájékozatlansága, ijedt kapkodása csak még jobban hozzájárult, hogy a mérkőzés teljesen élvezhetetlenné vált a nyugodt szemlélődő számára. Székesfehérvárról hívták meg a meccs vezetésére Strasser bírót, aki egykor neves játékos volt Nagyváradon, a bíró szerepében azonban nagy bukással végződött első budapesti fellépése. A Vasasok Takács kidőltével tíz játékossal küzdöttek, majd a második félidőben Zummer balszélső is megsérült, a sokat ígérő csapat azonban még így is akcióképesebb volt, mint ellenfele. Jellinek vezetésével és a kitűnően dolgozó fedezetsornak a támogatásával egyre-másra támadott a Vasas s nem egy esetben csak Weinhardt vakmerő védése mentette meg a góltól a Sabariát. Weinhardt ezen a mérkőzésen óriássá növekedett s egyszeriben meggyőződésévé vált az egész közönségnek, hogy a szombathelyi kapus egyenes utóda a letűnt nagy magyar kapuvédő nagyságoknak. Weinhardt mellett egyedül Holczbauer közelítette meg igazi formáját, bár őt is letörte egy, a szemén szenvedett sérülése. Mészáros csak nagy technikáját mutatta be, hasznot azonban nem hajtott csapatának, Krutzler rendkívül félénken játszott, az új balszárny pedig nem tudott boldogulni a Vasasok erőteljes és gyors jobboldali védelmével. A Sabaria legnagyobb hibája az volt, hogy fedezetsora megfeledkezett a passzjátékról s a célnélküli, magas labdákat a csatárok nem tudták elfogni, mert ebben a jó Vasas-védelem rendre megelőzte őket. A Vasasok védelme és fedezetsora nagyszerűen játszott, jó játékos az új jobbszélső is, csatársora azonban könnyű és ezért nem is eredményes. Ha a Sabaria—Vasas-mérkőzés nem is nyújtotta a várt sportot, a közönség unalmát a sok incidens és izgalom elűzte, ami azonban már nem mondható a Hungária— Nemzeti mérkőzéséről. Orth távolmaradása már magában véve is kellemetlenül érte a közönséget s amikor a játék sem nyújtott ezért kárpótlást, a kedvetlenség vett erőt a tribünökön. Minden emóció nélkül kisérte figyelemmel a közönség a játékot s egykedvűen vette tudomásul, hogy a Nemzetiek nem szerveztek olyan csapatot, amelynek beleszólása lehetne a bajnokság sorsába. A Hungária sem vívta ki a tetszést, bár úgy látszott, hogy a kék-fehérek csapata följavult s a látszatból az a reménykedés támadt, hogy régi pozícióját a jövőben sem fenyegeti veszedelem. A formajavulás jeleit a leginkább Szoffián mutatta. A klasszikus mozgású center szép fejessel a második gólt szerezte meg Braun pontos kornerrúgásából. Az első gólt Gallovich hibájából Braun érte el. Zsarnóczay János biztos kézzel vezette a mérkőzést. Nem tűrt sem szabálytalanságot, sem durvaságot, de még renitenciát sem. Kocsist izgágaságáért ki is állította. A helyét Nádler foglalta el, Molnár került a födözetsorba s csodálatosképpen Nádler nagyon jó hátvéde, Molnár kitűnő födözetnek bizonyult. A Hungária csapatában Braun és Stoffián mellett Tritz nyújtott elfogadhatót, Kiéber javul, de még nem a régi. A Nemzetiek csatársorában Laukó mozgott ügyesen. Még a két hátvédő munkáin érdemel említést. Újpestet szorgalmas munkára szorította Kispest csapata, de végül is a nagyobb erő és a a jobb minőség kétgólos győzelemben kifejezésre jutott. A Budai Harminchármasok Szegeden szerencsés körülmények között egy pontot elhódítottak a Bástyától. A szerencséjük abból állott, hogy Zsák ismét remekül védett s a bíró a Bástyának egy reális gólját nem adta meg. A ligabajnokság vasárnapi fordulójának eredményei alapján a vezető helyet a Sabaria tartja, de csak jobb gólarányával, második a Ferencváros és harmadik a Hungária. Pontveszteség nélkül csak a Hungária áll. A professzionalista II. liga és az amatőrbajnokság vitt még élénk lendületet a vasárnapi mérkőzésekbe, amelyeknek részletei itt következnek. Hungária—Nemzeti 2:0 (1:0). A kilencedik percben érte el a Hungária az első gólt. Molnár a kedvező helyzetben álló Braunhoz tolta a labdát, aki azt könnyen a hálóba helyezte. A harminckettedik percben jó helyzete volt a Nemzetinek, de Laukó III. a labdát a kapu fölé rúgta. A félidő utolsó perceiben a bíró Kocsist kiállította, mert Laukót megrúgta. A második félidő ötödik percében Gallowich kezéből kornerre csúszott a labda. A kornert Braun rúgta, amiből Szoffián fejessel megszerezte a Hungária második gólját. Vasasok—Sabária 0:0. A játékot a Sabária kezdte erősen szembe tűző nap ellen. Az első percekben mindekét csapatnak volt gólhelyzete, de kihasználatlanul maradtak. A hetedik percben Purczfeld sérülten kiállt, három perc múlva azonban folytatta a játékot. A Vasasok többet támadtak, de Weinhardt nagyszerű védésén az összes támadások meghiúsultak. A huszonhatodik percben Weinhardt rádobta magát a lövésre készülő Takácsra, aki a földön fekve maradt. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy szárkapocscsonttörés érte. A küzdelem további része izzó hangulatban folytatódott, de eredményt egyik csapat sem tudott elérni. Újpest—Kispest 2:0 (1:0). Az első félidőben Újpest sűrűn, Kispest pedig csak szórványosan támadott. A harmincnegyedik percben Dudás szabadrúgásából a labda az újpesti kapuba jutott, de a bíró elnézte és a gólt nem ítélte meg. .A negyvenkettedik percben Szidon leadását Jeszmás, a kapujából kifutó Weisz mellett a hálóba rúgta és ezzel megszerezte Újpestnek az első gólt. A második félidőben a huszonharmadik percben Szidon a második gólt rúgta. Bástya—Budai Harminchármasok 1:1 (1:0). Szegeden 3000 főnyi közönség nézte végig a mérkőzést. A játékot a budai csapat kezdte, de már a negyedik percben Busch megszerezte a Bástya gólját. A második félidőben a harmincnegyedik percben a budaiak vezettek támadást és Czumpftnak sikerült Pápay beadásából a kiegyenlítő gólt megszerezni. Második osztály: Somogy—Turul 2:2 (1:0), Bocskay—Erzsébetváros 3:2 (2:1). Rákospalota—Ékszerész 2:1 (1:0). Pesterzsébet—Húsos 4:2 (1:1). Soroksár—BAKFC 2:2 (2:1). Terézváros—Városi A. C. 3:0 (1:0). Az amatőr bajnokság mérkőzései. Első osztály . Springer-csoport: 33 FC—Főv. T. Kör 3:1 (1:1). BEAC—UTE 2:2 (1:1). Testvériség—BAK 2:1 (1:0). NSC—FTC 1:0 (1:0). TTC—Húsos 3:1 (1:0). MAC—UMTE 2:1 (1:0). BRSC—ETSC 1:1 (0:1). URAK—BTC 4:0 (2:0). Oprée-csoport: Zugló—KAOE 8:3 (3:1). RÁC—Kelenföld 3:0 (2:0). KAC—III. ker. TVE 1:1 (1:0). MÁV—UTSE 2:1 (1:0). Postás—MAFC 6:3 (4:2). BSE—MTK 5:2 (4:0). Vasasok—BTC 4:2 (3:1). Ékszerészek—Törekvés 0:0. A külföldön, Bécsben vasárnap az új elsőosztályú Brigittenauer AC 2:1 (0:0) arányban nagy szerencsével legyőzte a Rapidot, a Vienna a gyengén játszó Amatőr fölött győzött 1:0 (1:0)-ra és az Admira 3:1 (3:1) arányban verte meg a Fábián nélkül játszó Hakoaht. A többi mérkőzés eredménye: FAC—Simmering 3:1 (2:1), Slovan—WSC 2:2 (1:1), Wacker—Rudolfshngel 4:2 (3:0), Belgrádi Beogradsky—Jugoslavia 3:1 (0:0). Zágráb: Gradjansky—HASK 2:0 (0:0). Budapesti Hírlap 1926 szeptember 28. (219. sz.) "1 AAAAÁAAAAAAAAAAAAAáAAAAAAAAAA. Iskolai és preciziós rajzeszközön és gyermekszemélyek a legfinomabb kivitelben Calderoni és Társánál Budapest, V., Vörösmarty (Gizella)-tér 1. Haas-palota. Telefon: S. 973—28. Leventeverseny Gödöllőn. Rákosliget nyerte a gödöllői járás vándorzászlóját. Vasárnap tartotta a gödöllői járás 18 leventeegyesülete versenyét az újonnan felavatott Erzsébet királyné-parki sportpályán, közel 4000 levente résztvételével. Szombaton voltak az elődöntő mérkőzések, amelyek keretében Szabó Aladár dr. ref. lelkész megáldotta az új pályát. Vasárnap zeneszóval vonultak fel a csapatok az évszázados fákkal övezett pályára. A versenyre érkező kormányzót és feleségét vitéz Endre László dr. főszolgabíró fogadta, majd Konek Emil, az országos testnevelési tanács elnöke üdvözölte, amelyre a kormányzó így válaszolt: — Örülök, hogy ismét láthatom a leventéket. Ezt az intézményt tartom országunkban az egyik legfontosabbnak, melyre építhetünk. A magyar faj az, melynek ma a legnagyobb szüksége van a testi és lelki fegyelemre a nagy csapások elviselhetése miatt. Örömmel látom, hogy a levente-intézmény szeretete terjed az országban. Majd köszönetet mondott a vezetőknek és engedelmet adott az ünnepség megkezdésére. Schlager Árpád apátplébános felszentelte az új pályát, beszédében II. Rákóczi Ferenc jelszavát vésve a leventék szívébe: dolgozni a hazáért, áldozni a hazáért, felépíteni a hazát. Utána Konek Emil vezérfőtanácsos szólt a leventékhez, buzdítva őket további eredményes munkára. „Csonka hazánk jobb jövőjéért küzdünk — mondotta — s aki élni akar az élni tud és élni is fog. Elöljáróikkal szemben vak engedelmességet, tiszta, erkölcsös életet és munkát kíván a leventéktől." Vitéz Endre László dr. járási főszolgabíró vette ki ezután a leventék fogadalmát, majd a leventék nevében értékes ezüst emlékplakettet adott át a kormányzónak. A versenyek előtt a járás híressé vált leány-levente csapatai mutatták be gyakorlataikat. A szabadgyakorlatok után palotást és levente-táncokat mutattak be, majd élőképpel fejezték be a nagy tetszést aratott mutatványokat. Viola Józsefné lelkes munkájának eredményét. A rákoscsabai leányok Nagy László vezényszavára igen nehéz borgyakorlatokat végeztek kifogástalanul, majd nagy ünneplés közepette felvonult a tavalyi favorit, a péceli leányok leventecsapata Takács Béla oktatóval az élén, pompás szabadgyakorlatainak bemutatására. A dakotai leányok kecses csapata zászlós gyakorlataival ragadta tapsra a közönséget, a valkói leányok nótaszóval gyakoroltak, Haller-Szabó István ügyes vezényletével. Versenyen kívül a zsámboki iskolai zászlóalj vonult fel, akik a múlt évi versenyen is kedvencei voltak a közönségnek s kiket most is szűnni nem akaró tapssal fogadtak, Méry Mihály oktatóval együtt. A kis 11 éves gyermekek precíz fegyverfogásokat, rajvonal-előnyomulást mutattak be Mezei István vezényszavára. Ezután következett a leventék versenye. A pécsi körzet négy községe (Rákosliget, Rákoscsaba, Rákoskeresztúr és Pécel) vonult fel elsőnek Lautner vezénylete alatt, majd négy község egyenként mutatja be szabadgyakorlatait, amelyek közül különösen a rákosligetiek ,,Nem, nem, soha!" aplikálása keltett dübörgő tapsvihart. A cinkotai körzetet Schumacher Antal vezényelte. Cinkota, Csömör, Kerepes, Kis- és Nagytarcsa közül Cinkota község csapata messze kimagaslott. A gödöllői körzet Varga Géza vezényletével mutatta be az előírt körzeti gyakorlatokat. Máriabesnyő, Szada, Gödöllő, Mogyoród és Isaszeg szabadgyakorlatai között Mogyoródé a pálma, mint a legjobb gazdacsapaté. A zsámboki körzet Mattyasovszky János vezényletével vonult fel, itt Valkó emelkedik Vácszentlászló és Zsámbok fölé. A kormányzó feleségével végignézte az egész délelőtti programot és a legteljesebb elismerését fejezte ki vitéz Endre László főszolgabírónak s a versenyt erélyes kézzel irányító Demeczky Miklós tanácsosnak és az egész oktatói karnak. Délután az atlétikai döntő számok kerültek lebonyolításra, amelynek igen előnyös újítása volt, hogy a gazda- és nem gazda-csapatok külön mérték össze erejüket. A verseny befejezése után Endre Lászlóné kiosztotta a díjakat, hat hatalmas serleget, 20 millió korona értékben, a Király Miklós örökös vándordíj félméteres bronzszobrát, 3 ezüst koszorút és sok érmet. A járási vándorzászlót, a legelső díjat Rákosliget csapata nyerte, a körzeti serleget a cinkotai körzet öt községe, az atlétikában a legjobb eredményt elérő csapat serlegét ismét Rákosliget, az egyesületi szabadgyakorlataiért a cinkotai levente-egyesület nyert serleget, amely mint legjobb leventeegyesület, külön is kapott a budapesti Szent István-díjjal azonos serleget. A legjobb futó koszorúját Mogyoród, a legjobb dobóét Rákosliget és a legjobb ugróét Cinkota leventéi nyerték. Az első csoportba osztott leánycsapatok közül Pécel, a második csoportbeliek közül Rákoskeresztúr leányleventéi kaptak egyegy értékes ezüstserleget A Király Miklósvándordíjat Kistarcsa nyerte. Külön elismerést érdemelt ki Szada, Valkó, Csömör, Kerepes és Máriabesnyő csapata. Késő este volt, amidőn a csapatok víg énekszóval díjakkal megrakva elvonultak. A versenyen ott volt a kormányzón és kíséretén kívül Konek Emil, az OTT elnöke, vitéz Endre László dr. és Kiss Tibor főszolgabiró, Seidolf Tibor testnevelési felügyelő, Endre Zsigmond képviselő, Harsányi László és Pohl Sándor dr. szolgabirák, Czitó Győző koronauradalmi igazgató, Neviczky alezredes, Pintér István ny. huszárőrnagy és még több előkelőség. MOST JELENT MEG! BALLA ZOLTÁN a legkiválóbb fiatal magyar mester könyve a MODERN SAKK Kérdéseitől, az elemektől kezdve a legújabb mesterfogásokig. Ára 35.000 korona. Kapható és megrerhelhető a BUDAPESTI HÍRLAP könyvkereskedésében, VIII., József körút 5. szám