Budapesti Hírlap, 1926. október(46. évfolyam, 222–248. szám)
1926-10-01 / 222. szám
Budapest, 1926 XLVI. évfolyam, 222. szám. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak : Egy hónapra 50.000 korona, negyedévre 135.000 korona. Ausztriában egy példány ára hétköznap 30 Groschen, vasárnapon 40 Groschen. Egyes szám ára hétköznap 2000 kor. Külföldre az előfizetés kétszerese. Hirdetéseket Budapesten felvesz minden hirdetőiroda. Főszerkesztő: Csajthay Ferenc. Felelős szerkesztő: Sándor Tivadar.ra 2000 korona. Péntek, október 1. ■————————— Szerkesztőségi VI. kerület, Rökk Szilárd utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatalt Vill., József-körút 5. szám. Telefonszámok: J. 43, J. 53, J. 63, J. 23—84. Levélcím: Budapest 4, Postafiók 55. Nemzetközi szövetségek divatja. Budapest, szept. 30. Valamikor a világháború előtti időkben a nemzetközi szerződések és szövetségek komolyságában még hittek az emberek. Ezt a hitet a világháború tapasztalatai alaposan lerombolták. A világháború előtti időkben az európai államok évtizedek alatt nem kötöttek annyi szövetségi és barátsági szerződést, mint mostanában egy pár hónap alatt. Talán azért is vették komolyabban előbb ezeket a szerződéseket, mert ritkábbak voltak, talán azért is voltak ritkábbak, mert komolyabban vették. Alapjuk az érdekek valóságos összeegyeztetése volt s legalább akkor, amikor megkötötték, azzal a szándékkal tették ezt, hogy meg is fogják tartani. Most az alapjuk inkább csak taktikázás és most már maguk a szerződő felek sem veszik nagyon komolyan a szerződésbeli kötelezettségeket, mert igen előkelő példák megtanították őket arra, hogy a meg nem tartásnak nincsen semmi kellemetlen következménye. Ezek a most divatos, különböző elnevezésű szerződések szövegükben ugyan rendszerint a népszövetségi megállapodások folyományaiként jelentkeznek, valósággal azonban ellenmondásban vannak a Népszövetség lényegével és fő céljával. Azok az államok ugyanis, amelyek a Népszövetséget megalakították, vagy abba utólag beléptek, kifejezetten azért tették ezt, hogy „a nemzetek együttműködését előmozdítsák és a nemzetközi békét és biztosságát megvalósítsákAmikor tehát van olyan nemzetközi szervezet, amely ez idő szerint Európa összes államait — Szovjet-Oroszország kivételével — magában foglalja és amely az összes államok békéjét és biztosságát van hivatva megóvni, akkor két-két államnak egymással külön-külön kötött barátsági és biztossági szerződése csakazt bizonyítja, hogy a Népszövetség békét és biztosságot ígérő működése iránt a szerződő felek vajmi csekély bizalommal viseltetnek. Az a barátsági és biztossági szerződés ugyanis, amelyet a Népszövetség kötelékébe tartozó bármely két állam egymással köt, minden esetben valamely harmadik ellen irányul, akár világosan ki van ez fejezve, akár nincs és mindig gyanút és bizonytalanságot ébreszt abban a harmadikban vagy negyedikben, amelyik a szerződő felek szándékait, ha mégannyira elhallgatják vagy letagadják is — mindig felismeri. Ezek az utóbbi időben kötött semlegességi, barátsági, biztossági szerződések tehát a Népszövetségben megszervezett európai koncerttel szemben mindig azt jelentik, hogy a koncertnek két tagja a maga külön nótáját akarja fújni. Ebből a sok külön nótából pedig aligha lesz valami tűrhető harmónia. Érdekes, hogy a diszharmóniát az európai koncertbe éppen az az állam hozta be, amelynek a harmónia biztosítására hivatott Népszövetség megalakításában legnagyobb része volt. Még alá sem volt írva a versaillesi békeszerződés, amikor Franciaország már külön szövetségi szerződéseket kötött Németország keleti szomszédaival, Lengyelországgal és Csehországgal, amelyeknek feladatává tette, hogy szükség esetén hátbavágják a németet és még a trianoni békefeltételek sem voltak készen, amikor Franciaország fővédősége alatt Magyarország fékentartására létrejött a kis-antant hármasszövetsége. Igaz, hogy akkor még sem Németország, sem Magyarország nem voltak tagjai a Nemzetek Szövetségének, de az ebben csoportosult nemzetek öszszességének fegyveres ereje félelmetes hatalom volt a két fefegyverzett és kifosztott legyőzött állammal szemben. A példa követőkre talált és 1922 áprileni se mer se jószágához, se mezővárosához. De a spanyol, meg német zsoldosnak is szivébe mártja pengéjét, ahol éri. Ha meghallja a budai basa ma éjjeli portyánkat, — odaszól Komoróczynak, — mérgében kitépdesi a szakállát. Azon a somosajfalui réten, hol lest vetettünk, sok vitéze harapott a fűbe. Ilyen dús zsákmányt még nem ejtettünk. Elhoztuk a füleki, szécsényi, bujáki török őrségnek szánt vadonatúj gúnyákat, puskákat, szablyákat, puskaport, nem is említve a teli pénztárt. Balassi uram még le sem száll bóka lováról, mikor lelkendezve érkezik Kékkőről anyjának a stafétája azzal a hírrel, hogy a Nagyasszony végső tusára készül az öreg kaszással. Balassi más lovat nyergeltet, lóhalálában Kékkőre nyargal. Szerelmes fiam, kezdi a Nagyasszony, gyógyír a lelkemre, hogy eljöttél. Elnehezültem, nem érem meg a tavasz nyílását, nem látom meg többé a kürtösi völgyet, mikor gesztenyés erdeje, gyümölcsösei virágos ünneplőbe öltözködnek. Nyugodtan hagynálak itt, ha tudnám, hogy nem akasztod össze szekered rudját a Leopoldus császáréval. Kitérhetek-e előle? Ha mindenki gyáván behódol neki, egy emberöltő s a magyar szó a fehér hollónál is ritkább madár lesz. Békére vitelek édes fiam, mikor magam megyek az örök béke elé! Félek, te leszel az utolsó Balassi gróf Divény és Kékkő várában. A bujdosók keserves kenyerére kerülsz, ha nem gondolsz ostorával Istenednek. Imre grófnak anyja elköltözése után — megsárgult írásokban olvassuk — indulatai mind jobban elvadulnak. Életének útját rabló kalandok :a kurucnak a hajaszála kis hónapjában Németország és Oroszország semlegességi szerződést kötöttek. Emlékezünk arra, hogy ez a rapallói szerződés milyen nyugtalanságot, mennyi izgalmat okozott a győztes államokban. Franciaország nem tudott megnyugodni, nem érezte biztonságban magát. Sem a Népszövetség, sem régi szövetségeseivel való szerződései, sem a lengyel szövetség, sem a kisantant szövetsége, sem a Ruhr-vidék megszállása nem tudta lecsillapítani bizsergő idegeit, neki biztossági szerződés kellett Németországgal. Franciaország már akkor érezte, hogy gazdasági összeroppanása fog következni s erre az esetre akarta politikai nyugalmát biztosítani a félelmetes vetélytárssal közvetetlenül és régi szövetségeseinek jótállása mellett megkötendő szerződés által. így jött létre Lokarnó — az európai béke nagyobb erősítésére. Ez a Lokarnó azonban, míg egyfelől megnyugtatóan rendezte a Németország és Franciaország közötti viszonyt s ezáltal Európa békéjét egyelőre biztosította, másfelől jelentékenyen megzavarta azoknak az államoknak a nyugalmát és biztossági érzetét, amelyek politikájukat a német—francia ellentétekre építették föl s minden reménységüket az ő szolgálataikra szoruló Franciaország támogatásába helyezték. Az a Franciaország, amely az ő szemükben előbb a győzelem dicsőségének világításában nagy volt, most a gazdasági válság világításában egyszerre kicsiny lett s az a Franciaország, amelyet előbb a német veszedelem fenyegetett, most barátságosan kezet fogott a némettel s többé nem szorul az ő segítségükre. Magukrahagyatottságuk nyugtalanító érzetében mindegyik keresi a barátokat, a szövetségeseket és szövetségesnek jó az is, akihez nem fűzi semmi érdekközösség, jó még az is, aki esetleg ellenség lehetne, mintha az érdekellentéteket egy szövetségi szerződéssel ki lehetne küszöbölni a valóságok világából. Kötöttek egyre másgai szövet* ségi, barátsági, semlegességi, biztos* sági szerződéseket, vagy legalább is gazdasági és döntőbírósági egyezmé* nyeket, amelyeknek egész sorát külön nyilvántartás nélkül ma már áttekin teni sem lehet. A rapallói és berlini német-orosz és a lokarnói német-francia szerződések mellett s a régebbi francia-lengyel, cseh* jugoszláv, román szövetségek melett ma már van olasz-jugoszláv, olasz-román, görög-román, görög-olasz, orosz-olasz, francia-jugoszláv, francia-román, olasz* spanyol, lengyel-román külön szerződés, vannak Oroszországnak a határállamokkal kötött külön szerződései és legújabban beszélnek egy készülőfél* ben levő angol-olasz külön szövetségi szerződésről. A nemzetek külön szövetségei keletkeznek így egészen függetlenül a Nemzetek Szövetségétől, amely valamennyiüket magába fog* lalja s amely valamennyiüknek a békéjét, nyugalmát és biztosságát van hivatva megvalósítani, amely azonban — amint látszik — valamennyiüket kielégíteni és megnyugtatni nem képes, mert nem tud önmaga iránt bizal* falat ébreszteni. Az európai államok* nak uj csoportosulása van itt folyamat* ban, amelynek egyedüli alapja a bi* zonytalanság, a gyanakvás, a félté* kenykedés érzete. Ezért keresnek szö* vetségest mindenkiben, akit ugyanaz az érzés a szövetkezésre indít. Ideig* óráig tartó szövetkezések ezek, ame* lyek legtöbb esetben nem komoly érdekközösségen alapulnak, csak arra jók, hogy megnyugvást szerezzenek addig, amíg a béke tart azok számára, akik nem bíznak a béke tartósságán bán. Ha ez a béke egyszer megint felborul és bömbölő ágyuk muzsikája mellett ismét megkezdődik a népek véres tusája, akkor legtöbb esetben nem azok lesznek együtt, akik papiros són szerződéseket kötöttek, hanem azok, akiket minden szerződésnél jobban köt egymáshoz az érdekek közössége. Balassi Imre gróf lakomája. . Irta Schmidt Attila. Vulkánusznak, az alvilág sántikáló kovácsmesterének, ugyancsak helyrelegényei valának. Ezermesterek. Hogy egyebet ne említsek, Nógrád vármegyének (nem a mai derékba szakboltnak) északi határán úgy fektették el a Nagykrivánt, mint valami házőrző komondort, hogy idegent ne engedjen a bányavárosok kincsesházához. A gyorsmunkájú legények azonban védtelenül felejtettek egy hágót, melyen könnyű szerrel besurranhat az enyveskezű lator. A szemfüles munkavezető első pillantása e defektusra esvén, kiadá a parancsot: Nosza fiuk, hamar ide egy tűzhányóhegyet! Ekkor emelkedett ki a föld kérgéből az a meredek, északi oldalán megközelíthetetlen sziklakúp, melyen ma a divényi vár össze-vissza töredezett bordái porladoznak. Ködös, borongós őszi délutánon fáradtan poroszkál Divény felé egy fegyveres csapat. Elől lovagol hadnagyával lépésben a vezér. Büszke tartásáról, sastollas bársonysüvegéről Balassi (III.) Imre grófra ismerünk. Portyáról érkezik hadi népével. Nem holmi kényeskedő dámákkal lehetett csetepatéjuk, mert a Balassi hatalmas buzogánya, nemikülönben a talpasok bekötött koponyái megalvadt vértől rozsdásak. Akad nehéz sebesült is, ki hordágyon nyöszörög. A rogyásig megrakott társzekerek, meg a hátrakötöttkezü török foglyok arról tanúskodnak, hogy Balassi uramék nem hiába fáradoztak. Hová őkigyekne saskeselyű módjára lecsap, ott nem ismer irgalmat. Nincs különb törökverő nála e hazában. Fél is tőle a bestya pogány* közeli* sem görbült meg miatta, erőszakosságok, véget nem érő tivornyák, bilincscsörgés kiséri. Mindez nem hagyja nyugodni a Nagyasszonyt a kékkői kriptában. Éjjelenként — ahogy Chalupka András, az öreg kertész nekünk mesélte, ő az öregapjától hallotta — kilép a koporsójából s a kivilágított kápolnában órákon át imádkozik, hogy fia vétkeit lekönyörögje. Távozásakor az Üdvözítő lábát csókolgatja, könnyeivel áztatja. Beteljesült rajta a nagytiszteletü Bertalan!! kivánsága, kit Dévényből világgá kergetett, ki onnan e szókkal távozott: A miatt fulladjon könnyárba a Nagyságod szeme, akit legjobban szeret. Addig jár a kecske a jégre táncolni, mig elvágódik. Balassi uram is erőszakoskodásaival, rablásaival addig feszítgette a Leopoldus türelmének amúgy is vékonyka fonalát, míg elszakadt. Kibékül ugyan a császárral, de ennek a békének nagy az ára. Le kell mondania végleg Divény váráról, melyet német őrség szállt meg. Reverzálist ad, hogy ezentúl szomszédjaival nem erőszakoskodik, panaszra nem ad okot. A várhegy aljában egy lakóhelyet épít magának (fel is építette várszerű kastélyát), hol békében fog élni. Könnyebb a zugó vihart útjában megállítani, mint Balassi Imrét békés életre birni. Egy reggelen hivatja György nevű, kedvelt íródeákját. Tudod-e, mi gyötör engem? Se éjjelem, se nappalom, a bor is megkeseredik a nyelvemen, ha belém villan a gondolat, hogy ősi váramat elvesztettem. Adj tanácsot, miként szerezhetném vissza. Békességet ajánlok. Ha a bécsi király* látja, hogy Nagyságod békességes életre szánja magát, Divény várát visszaadandja. Hej, mindez nem történik vala, ha Nagyságod csak egyszer is reám hallgat. Morogj, morogj, te vén Györgyöm! Balassi-vér buzog bennem, nem tehetek róla. Ha kell, gyilokkal is, de visszaszerzem Divény várát. Most pedig azt kérem Nagyságodtól, eresszen el engem, régi szolgáját, ki pihenni szeretnék tályai kis házamban. Látom öreg, nem akarod itt bevárni nehéz harcomat. Fogadd el emlékbe ezt az aranyláncot. Isten vezéreljen! Az Urnák 1673-ik decemberében ugyancsak kemény tél tette udvarlását a Felvidéken. A szelek királya egyre ott kódorgott a Nagykrivánon, de a fél éles hóban nehéz hátizsákjával nem kiván kutyagolni, kibontotta. Uccu neki! Elvetik magukat acélizmu legényei, a gyorslábú északi szelek. Olyan tisztára söprik a divényi határt, hogy a legszemesebb kaszárnyát pucoráló készültség is magántanfolyamra járhatna hozzá. Balassi uram kastélyának" ebédlőpalotájában hajnal óta bajoskodik két sütőlegény a kandalló tüzével. Nem unatkoznak, mert szélurfi olyan nótákkal mulattatja őket, hogy könnyekig meghatódnak. Nem annyira a mélabús akkordoktól, mint a csípős füsttől, melyet a pajzán fickó szemükbe vagdos. — Galibába kerülünk, Marci, — szól a korosabbik — ha meleg nem lesz itt, mikor ebédre konditják a harangot, olvasatlanul ránk mérik majd a mogyorófa suhogóját, _ fes Mondja csak, András bátyó* urán.