Budapesti Hírlap, 1926. október(46. évfolyam, 222–248. szám)
1926-10-01 / 222. szám
6 a nyomozás menetét. A rendőrség új nyomozása valószínűen hosszabb ideig tart. A nyomozásra vonatkozóan illetékes helyen még nem tartják időszerűnek nyilatkozni, mert nem akarnak az esetleg várható eredmény elé vágni. Mindenesetre örvendetes lenne, ha sikerülne ennek a sötét gonosztettnek még földerítetlen részeit S a még szabadon járó bűnrészeseket megállapítani. A két Tisza-gyilkossági per — a katonai és a polgári — bőséges nyomot és adatot tárt fel s csak az akkori közviszonyok tették lehetővé, hogy a bűntett egyik-másik szálát egyeseknek sikerült elhomályosítani s ezzel a bíróság ítéletét szűkebb körre szorítani. Ha ez az új nyomozás ezeket a szálakat is felderítené, azt mindenütt elégtétellel fogadnák. A SAKK írta Maróczy Géza A jatekjáték kézikönyve. Legkiválóbb megyei mesterek játszmái, modern megnyitásokkal és változatokkal, különös tekintettel a vezérosel ée spanyoljátékra. Uj bővített kiadás áré: 560 000 kor. Budapesti Hírlap könyvkereskedése Vili.. .József-körút 6. Budapesti Hírlap 1926 olfetters 1222. sz) A mindenség határai. Massány Ernő dr. rádióelőadása. Magányos óráinkban sokszor megtörténik Velünk az, hogy szinte megfeledkezünk környezetünkről, a körülöttünk végbemenő eseményekről és teljesen önmagunkba mélyedünk. Nagy problémákat forgatunk ilyenkor agyunkban! Eltűnődünk a lét kérdéseiről, földi rendeltetésünkről, arról, hogy mi lesz velünk halálunk után és megkíséreljük elképzelni, milyen is a túlvilági élet. Rendesen amikor elmélkedésünkben ehhez a ponthoz érünk, áruljuk el igaz emberi mivoltunkat, mert önkénytelenül is az égboltra tekintünk, ott fenn, a végtelen magasságokban keressük azt a helyet, ahol az örökkévalóságot megkezdjük, mintha bizony az öröklétnek vae a kezdete és vége, volna külön kitűzött helye. Ugyanakkor azonban ráeszmélünk arra a hiábavalóságra is, amely e kérdések meddő feszegetésében rejlik , vagy visszazökkenünk a hétköznapi valóságba, vagy látszólag hozzánk közelebb álló, talán könnyebben megoldhatóbb feladatokon törjük eszünket. Hiszen ma, amikor a természettudományok olyan hétmérföldes csizmákban haladnak előre, segítségükkel szinte már semmi sem lehetetlen. Amint megoldottuk a legnehezebbeknek, a legképtelenebbeknek látszó problémákat, mint például a repülést, a hangnak elektromos hullámokon való átvitelét s még sok egyéb csodás dolgot, úgy talán biztosabb támpontot nyerünk azokban a kutatásokban is, amelyekben eddig sajnos túlnyomórészt csak feltevésekkel dolgoztunk. Ilyen a többi között maga a csillagászat, amelyről már eddigi előadásaink révén is meggyőződhettünk, hogy ebben a poézissel teli tudományban mily nagy szerepet játszanak a hipotézisek, a feltevések. Pedig a csillagászat tulajdonképpen a száraznak látszó számadatok hihetetlen tömegén épül fel. Akinek véletlenül alkalma nyílik betekintést nyerni valamelyik csillagvizsgáló intézet dolgozószobájába, az ha a számoknak ellensége, szent borzalommal menekül, mert kezdve a távcsövi vizsgálatoktól, az utolsó és a laikus képzelőtehetségét felcsigázó káprázatos eredményekig minden, de minden számokban jut kifejezésre. Ez elvégre természetes is, hiszen olyan méretekkel van az asztronómusoknak dolguk, amiket szavakba foglalni lehetetlenség. Ha például egy-egy csillagászati számadatot ki akarnánk mondani, egyben szólva kificamodnék a nyelvünk. Még nehezebb ezeknek a méreteknek az elképzelése is, merő lehetetlenség, mert az a szűk látókör, amelyben élünk, agyunkat tompulttá teszi a végtelenséggel határos fogalmak átérzésére. Mint tudjuk, a hozzánk legközelebb álló égitest a Hold s ennek közepes távolsága a földtől 384.000 kilométer. Már ennek a távolságnak elképzelése is igen nehéz s fogalmat csak úgy alkothatunk magunknak, ha tudjuk azt, hogy kilenc és félszer kellene Földünket az egyenlítő mentén körülutazni, amíg olyan utat teszünk meg, amely megfelel a Föld és Hold közötti távolságnak. Amikor pedig arról van szó, hogy Napunk milyen távolságban van tőlünk, akkor máris a kilométerek millióival állunk szemben, mert a Nap körül tudvalévően kereken 150 millió kilométernyi távolságban keringünk. Ez azt jelenti, hogy ha valaki születése pillanatában egy modern repülőgépre ülne és egyenesen a Napba szállna, 85—86 éves öregember lenne, amire célhoz jutna. Amint ebből a két leegyszerűsített példából is látjuk, már akkor is, amikor csupán a mi naprendszerünkhöz tartozó, tehát Földünk testvéreinek, mint a Jupiternek, Marsnak és a többi bolygónak távolsága kerül szóba, olyan számokkal kerülünk összeköttetésbe, amelynek hangoztatását a laikus emberek nem szívesen tűrik, gyakori leírásuk pedig még a szakembereknek is fáradságot jelent. Amikor az asztronómusok a csillagtávolságok mérésénél észrevették, hogy minő hatalmas és szóval csak körülményesen leírható hosszúságokkal van dolguk, a könynyebbség kedvéért más mértékegységekre kellett áttérniük, ami elvégre természetes is, hiszen a posztot sem mérhetjük kilométerekkel, hanem csak méterekkel és centiméterekkel, szóval mindent a hozzáillő mértékegységgel. A csillagászok a Föld—Nap közötti távolságot vették föl egységül s ha valamely állócsillag távolságának kifejezéséről volt szó, azt mondották, hogy az például tőlünk kétezerszeres naptávolságban van, ami ugyebár azt jelenti, hogy kétezerszer olyan meszsze van, mint a Nap a Földtől. Azonban, mint minden e világon, úgy a csillagászat is fejlődött, haladt a maga érdekes útjain. Mind mélyebbre hatolt be a világegyetem titokzatos műhelyébe és gyakran tett olyan fölfedezéseket, aminektől néha bizony maga is megdöbbent. Így például a már gyakrabban említett Ticho Brahe dán csillagászról mondják, hogy amikor mérései alapján észrevette, miszerint az állócsillagok tőlünk több mint 3600-szoros naptávolságban vannak, annyira megrémült, hogy megint egy olyan világrendszert gondolt ki, amely, ha elterjed, még akkor a tizenhetedig században is a csillagászati tudományoknak nagy visszafejlődését jelentette volna. Ticho Brahe nem akarta elhinni, hogy az addig bizony szerény méretűnek képzelt világegyetem ily messze határokig terjedjen ki. Todd az ő pompás népszerű csillagászatában igen szemléltető képet nyújt ezekről a távolságokról. Azt mondja, hogy a Földünk déli oldalán látható legfényesebb csillag, az Alfa Centauri — amely az összes állócsillagok közül a legközelebbi szomszédunk — 275.000-nyi naptávolságát úgy ábrázolhatjuk, ha egy kicsiny, a Napot jelentő ponttól csak három és fél méternyi távolságban rajzolunk egy másik pontot. Ezekből a példákból is láthatjuk, hogy még a naptávolságok is túl kicsiny és célszerűtlen mértékegységek, ha az egész nagy mindenséget akarjuk felmérni. A fizikai ismeretek bővülése egy új egység megválasztására módot is adott. Ugyanis megállapították, hogy a fény egy másodperc alatt 300.000 kilométernyi utat tesz meg, azaz a Földet a fénysugár egy másodperc alatt hét és félszer utazhatná körül. Ehez a szédítő sebességhez — mint azt ma már minden rádióamatőr tudja — csak az elektromos hullámé hasonló. Ha már most kiszámítjuk azt, hogy egy évben hány másodperc van s ezt a számot megszorozzuk háromszázezerrel, akkor megkapjuk, hogy egy év alatt a fény minő utat fut be a világűrben. Kilométerekben kifejezve így hihetetlenül nagy számot kapunk, mégpedig kilenc és fél billió kilométert. Fényévekben fejezve ki az álló csillagok számát, azt kapjuk, hogy a már említett s hozzánk legközelebb lévő álló csillag négy és egyharmad fényévnyi távolságban van, ami azt jelenti, hogy ha azon a csillagon ma valami történik, akkor azt csak négy és egyharmad év múlva láthatnék meg. Az Arcturus, a Göncöl szekere rúdjának meghosszabbításában lévő ez a gyönyörűen szikrázó fényes csillagnak a távola százhatvan fényév. Minél mélyebbre hatol be az ember az égbolt titkaiba, annál jobban kitűnik jelentéktelensége s a világegyetemben még a porszemnél is kisebb volta. Amikor az asztronómiának a csillagászati műszerek tökéletesedése révén folyton újabb kutatásokra nyílt alkalma s azt kezdte vizsgálni, hogy tulajdonképpen milyen is a világegyetem és ha vannak, úgy hol vannak határai, akkor folyton megdöbbentőbb adatok birtokába jutott. Még néhány év előtt azt hitték, hogy az égbolton körülfutó és zárt gyűrűt alkotó Tejut milliónyi és milliónyi csillagokból álló rendszere foglalja magában az egész világegyetemet. Ennek a rendszernek az alakja frissen sütött farsangi fánkhoz hasonló. A fánk felülete jelképezheti az égboltot s a fánknak fehér pereme a Tejutat. Kaptayn vizsgálatai szerint ez a fánk olyan irtózatos méretű, hogy magasságában a fénynek 8000 fényévre, szélességében pedig 30.000 fényévre van szüksége, amíg egyik szélétől a másikig az utat megteszi. A Tejút azonban még nem jelenti az eddig általunk ismert világ legszélsőbb ha- tárait. A Tejuton túl is találunk nagy számmal nálánál nagyobb világrendszereket, amelyek közül az egyiknek, amely tőlünk Lundmark szerint 56 millió fényévnyi távolságban van, az átmérője majdnem négyszer akkora, mint a Tejuté, sőt az Androméda csillagképében lévő ködfolt átmérője harminckétszer akkora. Szinte csodálni való, hogy az emberi értelem ezeknek az elképzelhetetlen dimenzióknak láttára össze nem roppan. Hiszen a csillagászatnak eme döbbenetes felfedezései csak azt mutatják, hogy még újabb szédületes meglepetésekre lehetünk elkészülve, mert még az eddig ismert távolságokon túl is kell, hogy legyenek milliónyi más világok, amelyeknek meglátása eddig még a legtökéletesebb messzelátókkal felfegyverzett emberi szemnek, a legérzékenyebb fényérzékeny fotográfiai lemeznek sem sikerült. Talán nem is fog sohasem sikerülni. Ha egy csillagra rátekintve, tudjuk azt, hogy még a fénynek is millió és millió évre van szüksége, amíg hozzánk elér s mi annak a csillagnak nem a jelenlegi, hanem ugyanannyi millió év előtti állapotát látjuk, akkor kell, hogy az időről és térről alkotott korlátolt felfogásunk halomra dőljön és a végtelenségnek, az örökkévalóságának érzete lelkünket azokba a szférákba ragadja, ahol ennek a látszólag kaotikus világegyetem minden pirinyó tagjának örök érvényű útjait megszabják és irányítják. A dunántúli evangélikus Szombathely, szept. 30. A dunántúli evangélikus egyházkerület tegnap és ma tartotta ezidei közgyűlését, amelynek fénypontja a kiváló főpásztor, Kapi Béla ünneplése volt, lelkésszé szentelésének huszonötödik, püspöki működésének tizedik évfordulója alkalmából. Úgy a tegnapi, mint a mai ünnepségeken a szeretet és ragaszkodás számos jelével vették körül a dunántúli evangélikus püspököt, aki egészen kivételes egyházkormányzói és papi erényekkel ékes. A dunántúli evangélikus tanítóegyesület közgyűlésével kezdődtek a tanácskozások. Krug Lajos elnöki beszéde után dísztaggá választották Sas István nyugalmazott tanítót, az egyesület megalakítóját. Deák István, Finta Sándor, Szutter Dániel, Major József tanítók előadása következett, majd kezdetét vette a püspök jubilálására öszszehívott díszközgyűlés, nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében. Egymásután emelkedtek szólásra Jánossy Gábor, Vas vármegye árvaszéki elnöke, Greisinger Ottóné, az evangélikus nőegyesület és Schleiffer Károly ezredes a katonaság nevében, s valamennyien a püspök érdemeit magasztalták. Kapi Béla gyönyörű szavakban válaszolt. A Luther Szövetség ünnepségén is szerepelt a püspök s a napot diszlakoma zárta be, amelyen ismét a püspök mondott emlékezetes pohárköszöntőt a felekezetek egyetértéséről. „Ha — úgymond a többi között — a felekezetek harcba kezdenének, ebből a küzdelemből nem kerülne ki győztes, csupán legyőzött, vesztes fél. Ez pedig a keresztyénség legdrágább eszméje, Krisztus legszentebb hagyatéka: A szeretet és a béke lenne." Csütörtök reggel a templomban tartották meg a kerületi közgyűlést többszáz hivatalos kiküldött jelenlétében. A közgyűlés díszét különösképpen emelte, hogy ezúttal Radvánszky Albert báró egyetemes egyházi és iskolai felügyelő is megjelent, Kuthy Dezső egyetemes főtitkár kíséretében. Mind a kilenc egyházmegye bőven volt képviselve s ott voltak a többi között: Schökl Lajos, Müller Róbert, Németh Károly, Vargha Gyula, Hérints Lajos, Zongor Béla, Mesterházy Sándor, Takáts Elek, Scholtz Ödön nemzetgyűlési képviselő fő-, illetve alesperesek, Ittzés Zsigmond dr., Zergényi Jenő dr. kormányfőtanácsos, Ajkay Béla dr., Mechwart Ernő, László Kálmán dr., Mihály Sándor, Csemez István gazdasági főtanácsos, volt egyházkerület közgyűlése, országgyűlési képviselő, Berzsenyi Jenőő dr. egyházmegyei felügyelők, Szentmártoni Radó Lajos a pénzügyi bizottság elnnöke és sokan mások. Mesterházy Ernő dr. földbirtokos kerületi felügyelő nyitotta meg elnöki beszéddel a közgyűlést, majd az üdvözlések következtek. A kormány nevében Tarányi Ferenc dr. Vas vári megye főispánja, a kultuszminiszter képviseletében Tóth István dr. miniszteri tanácsos, az egyetemes egyház részéről Radvánszky Albert báró szólott, a soproni teológiai fakultás köszöntőjét Pröhle Károly dr. egyetemi professzor, Vas vármegyét Vidos Árpád dr. főjegyző, Sopron városát Thurner Mihály dr. polgármester, Szombathely városáét pedig Kiskos István polgármester mondotta a püspökhöz s az ünnepelt főpap megindult hangon válaszolt. Nagy tetszéssel kisért beszédében foglalkozott Kapi püspök az időszerű jubileumi eseményekkel, majd a lelkészek és tanitók rossz gazdasági helyzetével, végül pedig igy folytatta: — Megemlítem, hogy Ravasz László és Antal Géza püspökökön keresztül a református egyházzal a lehető legbarátságosabb viszonyban vagyunk. Az utolsó esztendők megerősítetted: abban a meggyőződésemben, hogy a két egyháznak közös vonatra kell helyezkednie. Reális összefogásban keressük meg a közös munkaprogramot, teremtsünk egységes védelmi fórumot, építsük ki a protestáns eszmék közös képviseletét. Szólt ezután a püspök az egyetemes egyházfelügyelő hivatalos látogatásáról, az adakozásokról, az egyházi és belmissziói munka eseményeiről. Az evangélikus lelkészek százharminckét gyülekezetben foglalkoztak az ifjúsággal, hétszáznál több vallásos estélyt és emlékünnepséget tartottak. Elismeréssel nyilatkozott a lelkészek, tanárok, tanítók és az összes egyházi tisztviselők odaadásáról. Hangsúlyozta, hogy a kerületi államsegély ma is nem egészen egyhatoda a békebelinekés sajnálni lehet, hogy a lelkészi kárpótlék valorizálásai mindeddig nem történt meg. A nagyszabású jelentést egész terjedelmében kinyomatják. Ezután rátértek a folyóügyek tárgyalására. A közgyűléssel kapcsolatos lelkészegyesületi ülésen Németh Károly esperes, az Evangélikusok Lapja szerkesztője elnökölt. Délben közös ebéd volt, amelyen Mesterházy kerületi felügyelő köszöntötte a püspököt. A sárosdi gyilkosság ügyében őrizetbe vették Eszterházy gróf vadászmesterét. Székesfehérvár, szept. 30. A sárosdi titokzatos gyilkosság ügyében olyan esemény történt, amelynek döntő fordulatot tulajdonítanak a nyomozás vezetői. A gyilkosságot követő napon már jelentette a Budapesti Hírlap, hogy a nyomozás szálai Budapest felé vezetnek. A székesfehérvári rendőrség kérésére a főkapitányság kihallgatta Szeydi Rezsőné honvédszázados özvegyének Budapesten lakó leányát. A fiatal úrileány ugyanis a gyilkosság napján Sárosdon tartózkodott, ahol nővérét, Pfigler Ferenc uradalmi vadászmester feleségét látogatta meg. A székesfehérvári rendőrség utasítása alapján a budapesti detektívek főként arra vonatkozóan hallgatták ki a leányt, hogy nem hallott-e valami olyan adatot, amelyből következtetni lehet a tettes személyére és kérdést intéztek hozzá, hogy nem hozott-e magával Sárosdról Budapestre egy vadászfegyvert. A kihallgatás során a leány igazolta, hogy semmiféle fegyvert nem hozott. Elmondotta, hogy sógorát este 9 óra tájban kihívta egy fiú az udvarra és mikor Pfigler Mihály visszajött, közölte vele és nővérével, hogy most tudta meg azt, hogy Szikszay Ferencet meggyilkolták. Pfigler elmondotta még azt is, hogy az értesítés előtt valamivel, pontosan 9 óra tájban lakásának mellékhelyiségében volt, mikor Szikszay Ferencnek mintegy ötszáz lépésnyire lévő háza irányából fegyverlövést hallott. A dolognak azonban nem tulajdonított nagyobb fontosságot és nem is törődött vele tovább. A budapesti rendőrség ezzel a kihallgatással a maga részéről be is fejezte a vizsgálatot. Annál nagyobb meglepetést keltett most, hogy Jónás rendőrfőtanácsos, a székesfehérvári kapitányság vezetőjének intézkedésére ma délben őrizetbe vették Pfigler Mihályt. Az őrizetbevétel okáról a nyomozás érdekében nem adhat közelebbi felvilágosítást a rendőrség. Az őrizetbe vett Pfigler Mihályt ma több ízben kihallgatták, a vadászmester azonban tiltakozik a gyanúsítás ellen, hogy bármilyen része, vagy tudomása lenne Szikszay Ferenc meggyilkolásáról. Kihallgatását tovább folytatják és valószínű, hogy a gyilkosság ügye rövidesen tisztázódik.