Budapesti Hírlap, 1926. november (46. évfolyam, 249–272. szám)

1926-11-09 / 254. szám

t­t TESTEDZÉS. Lázongó tribünök, sírógörcsbe esett játékosok, megerősített rendőrkordon a Hungária sporttelepen. Tizenötezer ember idegrendszerét zaklatta föl Zsarnóczay János bíráskodása a Hungária - Újpest 1:1 (1:0) arányban döntetlenül végződött mérkőzésén.­­ A mintaszerűen fair és a rendkívül szépen induló játékot zavarta meg a bíró hatalmaskodása. — Zsarnóczay basáskodó rendelkezéseivel előbb a Hungáriát súj­totta, majd minden értelem nélkül, Újpest ellen fordult. — Rebró, Braun és Mol­nár kiállítása után Wilhelmet és K­ünstlert parancsolta le a játéktérségről. — A verseny természeténél fogva is magá­val hozza az izgalmat. A küzdelem láza el­ragadja a versenyzőt, hiszen az idegek és izmok megfeszítése, az erőlködés, a tüdő­nek és szívnek erőteljesebb munkája ön­magában is kivetkőzteti a testet, a lelket, az egész emberi szervezetet a teljes nyuga­lom állapotából. A verseny láza a termé­szet erejénél fogva elönti a versenyző egész lényét s csak a versenyzés szigorú törvé­nyei biztosítják, hogy a versenyző embert hatalmában tartó lázas állapot korlátok kö­zött maradjon és ki ne lépjen a sportsze­rűség medréből. Ide talán a sportszerűség törvényei sem volnának elegendők a ver­­­­seny szabályos lefolyásának a biztosítására,­­ az emberi indulatok megfékezésére, a sport szellemének a fenntartására, ha ott nem lennének minden versenynél a versenyzés törvényeinek őrei, a versenybírák. Egyéni versenyeknek is nélkülözhetetlen tényezői a bírák, mennyivel fontosabb té­nyezője tehát a bíró az olyan küzdelmek­­ne­k, amelyekben nem az egyén küzd a ver­senytársakkal, hanem két csapat áll szem­közt egymással másfél órás vetélkedésben, amelyben nincsen megszabva a versenyzés pályája, nincsen meghatározva a verseny­zés eszköze, de amelyben huszonkét ember vív küzdelmet a labda körül, az emberi ügyesség, az erő, a gyorsaság, a lelemé­nyesség minden fortélyával. A modern kor­nak legnagyobb népszerűségre emelkedett sportra a labdarúgás, amelynek lényege hozta magával, hogy minden sportág kö­zött a labdarúgó mérkőzés bírája tölti be a sportbeli küzdelmek terén a legfonto­sabb, a legnehezebb és a legfelelősségtelje­­sebb funkciót. Nemcsak azért, mert két csapat tagjai­nak verseny­láztól beviteli viaskodását kell a játékszabályoknak a medrében tartani, de azért is, mert a mérkőzés menetét ezrek figyelik a tribünökön, akik még talán a küzdő játékosoknál is nagyobb mértékben kerültek a verseny lázának a légkörébe. A futball-játék rendkívüli érdekességét bizonyítja, hogy a tömegeket ennyire meg tudta hódítani s éppen a futballnak ez a hatalmas hódítása tette, hogy a biró sze­repe oly jelentőségre emelkedett. A pálya és a tribün, a játékos és a néző, b­evitve a küzdelem izgalmaitól, minden pil­lanatban kész a kilengésre, a birónak kell tehát annak a jótevőnek lenni, aki a ver­seny lázát szinte észrevétlenül levezeti s a szabályok szigorú betartásával, intézkedé­seinek biztonságával, gyors közbelépéseivel, de legfőképpen abszolút igazságosságával és szakértelmével, a mérkőzés nyugodt le­folyását biztosítja. A magyar labdarugó sport életében nem egyszer támasztott már súlyos zavarokat a bíráskodás kérdése s nem egy országraszóló botránynak volt okozója a rossz bírásko­dás. S ebben a tekintetben még ma sem jutottunk nyugvópontra és még most is iz­gató problémára labdarugó-sportunknak a bírói kérdés, önálló bírótestület látja el looákkal a mérkőzéseiket, százszámra képe­sítenek új és új bírákat, de csak elvétve jutott felszínre olyan új név, amelyet a futball-sport társadalma új bírói tehetség és t­ekintélyként üdvözölhetett volna. Talán egyedül Zsarnóczay János volt az az uj biró, aki érdeklődést, bizalmat és megbe­csülést tudott szerezni magának s akit úgy emlegettek, mint egy uj, egészséges irányt teremtő iskolának a képviselőjét. Zsarnó­czay János a teljes szigorúság elhalmozá­­sával kezdte meg birói működését s a sok gyöngekezű, megalkuvó, hitelét veszített bí­rák után valóban olyan markáns jelenség volt, akitől a bíráskodás terén új szellemet és a bőn óhajtott javulást lehetett várni. Kérlelhetetlenül elhalmozta a szabályokban előírt megtorlást minden játékossal szem­ben s ez a határozott fellépése a közönség előtt tekintélyt biztosított a részére, a játé­kosokban pedig félelmet gerjesztett. Magunk is örömest láttuk az érett korú tréfia kezében a biró hatalmát, mert nem tudtuk elképzelni, hogy Zsarnóczay János, a Birák Testületének elnöke a budapesti amatőr labdarúgó szövetség alelnöke, a MOVE labdarúgó szövetség elnöke, vala­mint a labdarúgás adminisztrációs életének különböző exponált pontjain működő sport­emberünk annyira meg tudjon feledkezni magáról, hogy egy csapásra lebukhasson az elismerés magas dobogójáról a népsze­rűtlenségi mély örvényébe. A mi részünkre fájdalmas csalódás volt Zsarnóczay Jánosnak a vasárnapi Hungá­ria—Újpest-mérkőzésen kifejtett működése. Nem is tudjuk, az emberi természetnek melyik rejtekében keressük a nyitját Zsar­nóczay tegnapi szereplésének. Rosszaságot, tudatos kártevő szándékot nem tételezünk fel senki embertársunkban, Zsarnóczay ténykedésében sem keresünk ilyen motívu­mokat. Nem tudunk más magyarázatot adni, mint azt, hogy Zsarnóczay egy téves ítélkezésével elvesztette lába alól a lelki­nyugalom szilárd talaját s markánsan fér­fias karaktere és hatalmaskodásra hajló természete annál mélyebbre ragadta a téve­dések ingoványába, mennél félelmetesebb erővel zúgott feléje a közönség lázongó elé­gedetlensége. Elvitázhatatlan tény, hogy Zsarnóczay János birói működésével tönkretette az őszi évadnak egyik legnagyobb érdeklődés­sel várt s egyik legszebbnek indult mérkő­zését. Az esős időben több mint tizenötezer ember fizette le a belépőjegynek az árát, hogy tanúja lehessen a játéknak, de Zsar­nóczay jóvoltából ,sportélvezetben alig fél­óráig volt csak része, a hátralévő időben ellenben az izgalmaknak egész kálváriáját kellett elszenvednie. Pokoli hangzavar ural­kodott a nézőtérségen, eltorzult arcokból kidagadt szemek villogtak a biró felé, sírcgörcsökbe esett játékosok hadonásztak a pályán s mialatt az ügyeletes rendőr­tisztviselő rendelkezésére negyven rendőr sietett a Hungária-pályára, Zsarnóczay János a bíró tekintélyét megcsúfoló ön­­ké­nykedésekkel tetézte jóvátehetetlen bal­fogásait. A játék második félidejében egészen el­tűnt a pályáról a sport s helyébe lépett egy olyan tömegizgalom, amelynek kitörésétől jogosan féltek azok a kevesek, akik hig­gadtságukat az izgalmaknak e haláltánca közepette is meg tudták őrizni. A krónika száraz szavaival ismertetve a történteket, előre kell bocsátani, hogy a Hungária csapata pompás játékkal nyitotta meg a küzdelmet s csakhamar gólt ért el Molnár nagyszerű leadása után Opata re­mek lövéséből. A legszebb Hungária-táma­­dások követték egymást, az Újpest csatár­sora szóhoz sem jutott, a fedezet sora nem tudott megbirkózni a kék-fehérek rohamai­val s csupán a két bégi impozáns védőjá­­téka emelt gátat a támadások sikere elé. Ideálisan fair keretben haladt előre a já­ték, észre sem lehetet venni, hogy bíró is van a pályán, annyira nem volt szükség közbelépésre. Az első félóra leteltével azután az új­pesti támadás közben Kocsis, a Hungária hátvédője egy összecsapás következtében megsérült. Pár pillanatig még kísérletezett, hogy talán rendbejön a lába, amikor azon­ban erre nem volt reménye, megindult a pályán végig az öltöző felé. A következő percben Krinstler harcba bocsátkozott Rebrával, kölcsönösen gátolták egymást. Rebró széles lendülettel a földre eselt, köz­ben azonban Künstler elé vetette a lábát ü­gy, hogy Újpest jobbszélsője is a földre került. Ebb­ől az ártatlan csetepatéból lob­bant ki a botrány szikrája, K­ebró fault­jáért egyszerű szabadrúgás illette volna Újpestet, ám Zsarnóczay ennyivel nem érte be. Mintha észre kellett volna vétetnie ma­gát, nehogy a sima lefolyású mérkőzésben elfelejtődjék, h­ogy a vaskezű Zsarnóczay a bíró . . Tehát Zsarnóczay fütyült, sza­badrúgást itélt Újpest javára, de egyben ki­állította Rebrót is. A kifelé vánszorgó Ko­csis megállóit, K­ebró könyörgésre fogtta a dolgot, a közönség tombolva zajongott.­­ Zsarnóczay pedig ridegen elutasította Reb-­­ rőt, úgyszintén a kétségbeesve magyaráz­­gató csapatkapitányt, Kiébert is. A botrány magva ezzel el volt vetve, de nem történt semmi más, mint az, hogy a közönség nagyobb része ettől kezdve állan­dóan tüntetett a bíró ellen és zajos ováció­ban részesítette az ártatlanul k­iállított Rebrót. Az első félidőből még hiányzó negye­­d­em alatt a játék már­is elveszhette érde­kességét s a megbontott Hungária már csak a vezetés megtartására fordította igyekezetét. A második félidőben már a Hungária egész felállítása magán viseli a Rebró-eset következményeinek a bélyegét. A maródi Kocsis elfoglalja ugyan a he­lyét, de Braun megy baloldali fedezet­nek, Opata jobbszélsőnek, Molnár közép­­csatárnak, a jobbösszekötő helye pedig üresen marad. Újpest rendkívül gyengén funkcionáló csapatával szemben a Hun­gária még így is tartani tudja magát, a 10-dik perc azonban meghozza a gyászos fordulatot, a sportszerűség bukását és magával hozza a botrányt, amelynek elő­szele már végigsöpört a sporttelepen az első félidőben. Ez történt: Reisner megszökött a labdával, Kővágó és Oberhoffer­­közrefogták. Reisner elesett, mire a biró 11-est ítélt. A Hungária já­tékosai protestáltak, de Reisner a labda mögé állott és a biró sípjelére ellőtte. Kropacsek kiütötte s a következő pilla­natban rávetette magát a labdára. Reis­ner ekkor odafutott, de csak annyit lehe­tett látni, hogy Kropacsek a hátára for­dul, elnyúlik és mozdulatlanul fekve ma­rad, a labdát pedig kiengedi a kezéből. Úgy a Hungária, mint Újpest játékosai megállották, civilek futottak be a pá­lyára, a Hungária játékosai a bíróhoz fordultak, de miután Zsarnóczay nem fü­tyült, Reisner újra lőtt és a labda a Hun­gária hálójába jutott. Az így szerzett gól­lal kiegyenlített Újpest, de a derék csa­patnak aligha volt öröme ebben a fölötte kétes sikerben. Ezután drámai gyorsaság­gal fejlődött ki a Hungária—Újpest mér­kőzés botránya. A gól után Braun ször­nyű izgalmában megsértette Zsarnóczayt, aki nyomban kiállította. Braun sietve el­hagyta a játékteret s bennt az öltözőben sir­ógörcs lepte meg. Ezalatt a pályán is idegizgató jelenet folyt le. A Hungária csapata le akart vonulni, a klub vezető­sége azonban visszatartotta a játékosokat ettől a lépéstől. Előbb azonban le kellett csillapítani Monárt, aki hangos zokogás­sal borult az egyik vezető vállára, majd kiszakítva magát az illető karjaiból. Zsar­­nóczayra akarta vetni magát. Az inzul­tusban szerencsére megakadályozták s to­vább folytatták a játékot, ekkor azonban már rendszertelen, ideges kapkodássá sü­­lyedt le a mérkőzés. Kropacsek is elfog­lalta a helyét, de az újpesti csatárok nem tudták foglalkoztatni. A sport tehát vég­legesen száműzetésbe került, az izgalmak ébrentartásáról ellenben Zsarnóczay még mindig tudott gondoskodni. Kiállította ugyanis még Molnárt is, majd minden komoly ok nélkül Wilhelm I-et és végeze­tül Künsztlert, aki tágra meredt szemmel fogadta a bíró rendelkezését. Zsarnóczay még öt perccel meghosszabbí­totta a játékot, szerencsésen eltelt ez az idő is és végére ért a mérkőzés, amelynél rosszabb propagandát a labdarúgás legna­gyobb ellenségei sem eszelhettek volna ki a futballsport ártalmára. A Hungária—Újpest mérkőzés előtt a Ferencváros vívta meg küzdelmét a Vasas csapatával. A Ferencváros az első fél­időben nagyszerű játékot produkált, a má­sodik félidőben azonban visszaesett s ek­kor csak a Vasas balszerencséjén múlott, hogy a két gólos vezetést végig meg tudta tartani. A professzionista liga második osztályá­ban több nagy meglepetést hozott a nap. Ed­dig csupán a BAK és Soroksár volt ve­retlen, de tegnap mind a két csapatot ve­reség érte. Soroksár heves küzdelem után az Attilától kapott ki, míg a BAK-ot Pest­erzsébet ütötte el két ponttal. Az eddig vezető helyen állt Rákospalota saját pályá­ján a Bocskayt látta vendégül. Rákos­palota azonban az eddigi szereplésével el­lentétben olyan gyengén játszott, hogy a B Bacskay 4: 1 (0A­­ arányú súlyos vere­séget m­ért reá. Az amatőr bajnokság első osztályának mind a két csoportjának a mérkőzése reális eredményeikkel végződtek, csupán az UMTE veresége a Főv. T. Ker-től jelent meglepetést. A REAC, a BSE, a TTC és a Postás nagy gólarányú győzelme reális­nak mondható. A vasárnap lebonyolított liga és első­­osztályú amatőrmérkőzések eredménye itt következik: Ferencváros—Vasas 2:0 (2:0). A mérkőzés a Vasasok veszedelmes táma­dásaival kezdődött, de az esőtől átáztatott mély talajon már az első kombináció elrom­lott. A hiábavaló Vasas előretörés után Fe­rencváros került a Vasasok kapuja elé és a 9-ik percben, miután előbb Dán nehéz hely­zetből a kapu fölé rúgta a labdát, Bukovi leadása után újból Dánhoz került a labda, aki ezt Patakihoz emelte és Pataki tizenöt méterről szép lövéssel megszerezte a Ferenc­város első gólját. Az eredmény után rövid ideig erőteljes fölénnyel dolgozott Ferencvá­ros, de a 20-ik percben már sokat engedett a támadásokból és a Vasas a kapu előtti hatal­mas ostromból teljesen felszabadult. Ered­ményt azonban mégis a Ferencváros ért el. A 23-ik percben Kohut lefutott a labdával, a tisztán álló Bukovihoz rúgta, aki azt Király­hoz továbbította. A labda Királyról ismét Bu­­kovihoz került vissza, aki fejessel a hálóba juttatta. A gól után a Vasasok támadásával folytatták a játékot. A 37-ik percben Rottler kézzel megfogta Rázsót, amiért a bíró 11-es büntetőrúgást ítélt. A büntetőrugást Kohut a kapufának rúgta. Ferencváros az utolsó per­cekben újból nagy erőre kapott, de eredmény nélkül támadott. IS Budapesti Hírlap 926 november 9. (254. fez.) A második félidőben a játék lanyhán in­dult meg. Különösen a Ferencváros látszott összeroppantnak, de ez csak az első negyed­órában volt így, mert azután újból megélén­kült a játék és mind a két csapat felváltva sok veszélyes, de eredménnyel nem járó tá­madást intézett egymás kapuja ellen. A 40-ik percben Pataki megsérült és kiállt. Sabaria—III. ker. TVAC 2:1 (1:1). Szombathelyen kétezer főnyi közönség előtt látta vendégül a Sabaria az újlaki elsőosztályú liga-együttest. A játék nem nyújtott nívós sportot, mert sem a Sabaria, sem az újlaki csapat nem állt tudásának a tetőpontján. A győzelmet a Sabaria megérdemelte ugyan, de mégis a szerencséjének köszönheti. A második félidőben ugyanis, közvetelenü­l a játék be­fejezése előtt az újlaki Szabó véletlenül kéz­zel érintette a labdát, amiért a bíró 11-es büntetőrúgást ítélt. Mészáros ebből a bün­­tetőrúgásból szerezte meg a Sabaria győztes gólját. Az első gólt a 2-ik percben az újlaki szerezte meg, Jocke komért rúgott, a labda Kovásznayhoz került, aki Drössler elé fejelte. Drössler éles lövése a kapulécről a kapuba pattant. A kiegyenlítő gólt a Sabaria a 19-ik percben érte el Szladovits lövésével. A második liga- Somogy—Kossuth 4:0 (2:0). Attila—Soroksár 1:0 (0:0). Bocskay—Rákospalota 4:1 (0:0). Pesterzsébet—BAK FC 1:0 (0:0). Turul—Terézváros 4:1 (3:1). Húsos FC—Ékszerészek 3:2 (2:1). Városi AC—Erzsébetváros 1:1 (1:0). Amatőr bajnokság. Első osztály. Springer-csoport. MAC—NSC 3:1 (1:1). FTC—URAK 3:2 (1:1). TTC—BAK 6:0 (4:0). Testvériség—BRSC 2:1 (1:1). BTC—Húsos 1:1 (1:0). UTE—UTE 4:3 (1:2). Főv. Tkör—UMTE 1:0 (1:0). BEAC—BTSC 7:0 (4:0). Oprée-csoport. BSE—Kelenföld 6:0 (3:0). Vasas—Ékszerészek 8:4 (1:2). Postás—ETC 6:0 (3:0). MÁV—RAOE 4:2 (3:0). Törekvés—KAC 2:0 (0:0). Zugló—NTSE 3:1 (1:1). MAFC—III. ker. TVE 3:3 (1:1). MTK—RAC 3:0 (1:0). Barátságos mérkőzés. Nemzeti—Budai Harminchármasok 2:1 (2:1). A két első ligabeli csapat szabadnapos ré­sén, barátságos mérkőzést­ játszott a lóver­­senytéri pályán. Mind a két csapat tartalék­játékosokkal állt fel. A Nemzeti sokkal jobb játékot mutatott és a kivívott győzelmet reá­lisan érte el. A vidéken és külföldön. Pécsett Középmagyarország válogatott csa­pata a délnyugati kerület válogatott csapatát látta vendégül. A győzelem megérdemelten 1:0 (1:0) arányban a vendéglátó csapatnak jutott. A gólt az első félidő 7-ik percében Tomec fejelte. Szegeden a Bástyának nem lévén ligamér­kőzése, barátságos mérkőzést játszott a dél­magyarországi válogatottak ellen. Az első félidőben Bástya hatalmas fölénnyel játszott és négy gólt ért el, de a második félidőben már engedett az erős tempóból és csak egy gólt rúgott az amatőrök két gólja ellen. A végeredmény tehát 5:2 (4:0) Bástya javára. Debrecenben a DV­SC—KIKSE 8:1 (4:0) arányban végződött, míg a DMTE—D. Postás megismételt bajnoki küzdelem eredménye 6:1 (4:0). Szombathelyen 2:2 (1:1) döntetlenül végző­dött a TAC—SzAK találkozása. A Szombat­­helyi MÁV pedig 1:0 (1:0) megérdemelt győ­zelmet aratott a Törekvés ellen. Tatabányán erős küzdelmet vívtak a baj­noki pontokért a DAC és a TSC. A győzel­met 2:1 (1:1) minimális gólkülönbséggel a DAC szerezte meg. Miskolcon a BEAC 2:1 (2:1) arányú meg­­lepetésszerű­ győzelmet aratott az MMTE ellen. Az MVSC annak ellenére, hogy sokkal jobb volt, mint a PTK, mégis csak 0:0 dön­tetlent tudott elérni. Bécsben a negyvenezer főnyi közönség előtt szép időben tartották meg Ausztria és Svédország válogatott labdarúgóinak a mér­kőzését. A győzelmet 3:1 (2:1) arányban Ausztria szerezte meg. A mérkőzés egész ideje alatt az osztrákok voltak fölényben. Ausztria csapatának a svédek ellen Bécsben ez volt az első győzelme, mert az eddigi ta­lálkozások döntetlenül végződtek. A svédek a mai napon Bádenbe utaztak pihenni, ahon­nan pénteken este érkeznek Budapestre, hogy vasárnap teljesen frissen álljanak ki a Ma­gyarország elleni küzdelemre. Salzburgban Bécs város válogatottjai 7:0 (4:0) arányban legyőzték a helyi válogatott csapatot. Pozsonyban a Bratislava—Rapid (Nagy­szombat) mérkőzés eredménye 0:0 (5:0). Grácban Stájerország bajnokságának döntő mérkőzését játszották a GAK és a N­AKOAH. A mérkőzést 3:0 arányban a GAK nyerte meg. Dublinbeli Anglia és Írország amatőr válo­gatottjainak a mérkőzése az angolok 3:0 (1:0) arányú győzelmével végződött. BijtoroSihon csodaszép Kiállítása. Teljes lakberendezések Olcsó, szolid kiszolgálás. Fizetési kedvezmény PoÓpVince Baross-Utca 15 Ralrta-térmél*

Next