Budapesti Hírlap, 1927. március (47. évfolyam, 48–73. szám)

1927-03-25 / 69. szám

T927 mSTreius 15. (89. ***) Budapesti Simw Bolner János felszólalása után az előter­jesztést elfogadták. A kerületi vásárfel­­ügyelői személyzet szolgálati ruháit elfo­gadták. A fogyasztási vámvonalak kihelyezésére ▼unatkozó tervet mutatták be ezután a bi­zottság tagjainak. A pénzügyi osztály itt több alternatívát készített, ezek közül itt azt ismertetjük, mely a legtávolabbi részekig terjeszkedik. Hol húzódik végig az új vámvonal. A fogyasztási vámvonal a jövőben az esztergomi vasúti híd újpesti hídfőjénél kezdődik és a pesti oldalon csaknem min­denütt a főváros politikai határán húzódik végig, egészen az összekötő vasúti hídig. Vannak egyes részek azonban, amelyeket technikai okokból kénytelen lesz a főváros a vámvonalon kívülinek minősíteni. Ilyen a keresztúri dűlő a temetőkkel együtt, to­vábbá a felsőrákosi rétek. A budai részen már sokkal komplikál­tabb volt a vámvonal megállapítása a te­repviszonyok miatt, ami azt eredményezte, hogy ott már jelentékeny területeket nem lehet bekapcsolni a főváros belső vámte­rületébe. A fogyasztási vámvonal Erzsébet­­falva határain húzódik, végig, egészen a győri vasúti vonal és a Délivasút szétága­­zásáig. Ezután a tervek szerint a vámkör­zeten kívül maradnának a következő he­lyek a főváros területéből: Péterhegy, Kő-­érberek. A vonal tovább megy Budaörs és Budakesz határain, de ezen a területen is kimarad maga a Csillebérc, a budakeszi erdő, a Hármastető, Jánoshegy. A további részen az Ördögárok, a Petneházy-rét, a Nagyhárshegy, a Fazekashegy, Nyék, Fe­ketehegy. Tovább menve, nem kapcsolhat­ták be a vámon belülre a Csúcshegyet, az Ürömhegyet, Aranyhegyet, a solymári völ­gyet, a Mocsárost, az Amfiteátrumot, a lőpor­­malmi dűlőt, vagyis az esztergomi vasút­nak a solymári völgyből terjeszkedő része lesz itt a határ, egészen a Dunáig. Természetes, ha ez a terv kerül meg­valósításra, akkor minden útvonal végpont­jára hivatalos épületet kell emelni és a terv szerint a fő útvonalak nagyobb hiva­talos épületet kapnak, a mellék­útvona­lakra pedig csak olyan fogyasztási tárcát osztogató őröket rendelnek, mint amilye­nek például Kőbányán teljesítenek szolgá­latot. A nagy útvonalak vámházai termé­szetesen jelentékenyebb pénzösszegeket fog­nak kezelni, miért is úgy tervezik, hogy az ilyen nagy forgalmat lebonyolító őrhá­zakban rendőri őrszoba is lesz, ami a vi­dék közbiztosságát jelentékenyen emelni fogja. A tervezetet most dolgozzák fel és az előterjesztés rövid időn belül az illetékes szakbizottságok elé kerül, ahol esetleg az itt ismertetettnél szűkebbre szabják a vám belső területét-A tárgysorozat utolsó pontja a fajba­romfi-telep létesítése volt Zala Miklós Ugyanis 100 holdat és 2 és félmilliárdot kér a fővárostól e célra. Az ügyosztály a kérést nem tartja teljesíthetőnek, mert ilyen telep létesítése a földmivelésügyi mi­niszter hatáskörébe tartozik. A bizottság a kérést elutasította. Napirend uán több bizottsági tag tett fel kérdést, melyek régen megoldandó ügyekre vonatkoznak. Vajna Ede tanácsos megnyugtató válasza után az ülés 8 óra­kor ért véget. A kormány hozzájárul a főváros húszmillió dolláros kölcsönéhez. Budapest székesfőváros képviselői ma megjelentek a parlamentben Bod János pénzügyminiszternél, aki a belügyminisz­tert képviselő Sztranyavszky Sándor ál­lamtitkár jelenlétében fogadta őket. A tár­gyalások a székesfőváros által felveendő külföldi kölcsönről folytak, valamint arról is beruházási programról, amelynek cél­jából szükségessé vált a külföldi kölcsön felvétele. A székesfőváros tervezetével szemben, amely egy évre szólóan tervezte egy nettó 18 millió dolláros külföldi köl­csön felvételét, a pénzügyminiszter a pénz­ügyi és közgazdasági szempontoknak a székesfőváros érdekeivel való összhangba hozása céljából a székesfőváros megjelent képviselőivel teljes egyetértésben a prog­ram végrehajtását két évre felosztandónak jelölte meg. A miniszter hozzájárulását adta egy húszmillió dolláros külföldi köl­csön felvételéhez, amely két évre egyen­lően felosztva használható fel. A tanács­kozás végén megjelent Bethlen István gróf m miniszterelnök is, aki meghallgatta a ta­­nácskozások eredményeiről szóló jelentést fa azt jóváhagyólag tudomásul vette. Meg akarják venni a Hungária-forrást. — 150 milliárdot kínálnak részletekben. — Nem eladó a forrás. — A Széchenyi-fürdő uszodája után ma a főváros Ásványvíz-üzemeinek megvásárlása került az üzletemberek érdekkörébe. Az üzem, illetve a Hungária-forrás megvétele iránt már régebben is tettek ajánlatot a fővárosnak, de eredménytelenül. Pár évvel ezelőtt egy érdekcsoport jelentkezett a vá­rosházán, amely igen kedvező ajánlatok­kal akarta rábí­nni a főváros vezetőségét arra, hogy a Hungária-víz értékesítését ren­delkezésre bocsássa kedvező pénzügyi fel­tételeik mellett. Most ismét kopogtatnak és állítólag a városházán jelentkezők a konkurrens ás­ványvíz-vállalatoknak a megbízottai, ame­lyek az erős versenytárstól akarnak így megszabadulni. Kétségtelen, hogy az Ás­­ványvíz-üzem­, amely köztudomás szerint tiszta forrásvizet használ teljesen mente­sen a vízvezetéki víztől, igen jó üzlet, hi­szen amellett, hogy a főváros tulajdoná­ban levő minden vendéglő, szálló, kávé­ház szerződéseiben az egyik pont az, hogy csupán a Hungária-vizet tarthatja helyisé­gében, ezer és egy budapesti vendéglős sem akar megválni ettől a jóhírű víztől. Sőt tudjuk azt, hogy ma már az ország nagyobb városaiban teherautomobilokon vi­szik szét, mert a vegyi tartalmú vizet nemcsak mint borvizet, hanem mint gyógy­vizet is értékelik. És amellett olcsó is. Az ajánlattevők közel százötvenmilliárdot kínálnak az üzemért a fővárosnak és pedig olyformán hogy először egy összegben öt­­venmilliárdot adnak, a többi százmilliárdot pedig a befolyó haszonból törlesztenék le huszonöt év alatt. Az üzletből természete­sen semmi sem lesz, éppen úgy, mint a Széchenyi-strandfürdő bérletéből. A fővá­ros tanácsa ugyanis tisztában van azzal, hogy­ az üzemtovábbfejlesztéssel milyen ko­moly jövedelmi forrást jelent a városi gaz­dálkodásban, de tudja azt is, hogy az ilyen eladások ellen maga a kormány is tiltakoz­nék és semmi körülmények között sem en­gednék, hogy ilyen nagy jövedelmi forrást elvonjanak a fővárostól. Hogy ez a tiltako­zás mennyire megokolt, bizonyítja az, hogy kiszámították, a forrás mint nyersérték is közel százmilliárd koronát ér. Úgy mondják, hogy a Hungária-forrás évente átlag négymillió liter vizet ad, amely hu­szonnégy fillérrel számítva, évente közel tíz­­milliárd koronát hoz. Tekintettel azonban az óriási perspektívára, ez az összeg a leg­rövidebb időn belül nagy mértékben meg fog nőni. Hiszen tudvalévő, hogy immár a külföld is érdeklődik a víz kiszállítása iránt és mihelyt a főváros olyan anyagi helyzetbe jut, hogy a forrás nagyobb mér­­tékű kihasználására komoly összeget bo­csáthat rendelkezésre, maholnap — és ez nem álom — talán Délamerikában is be­fészkeli magát a híres, Európa legnagyobb lithiumtartalmú forrásvize. — A Közmunkák Tanácsának elnöki széke. A Fővárosi Közmunkák Tanácsá­nak elnöki széke tudvalévően már igen régen üresedésben van és bár a tanács mai vezetője, Czabalay Kálmán dr. mi­niszteri tanácsos, a tanács alelnöke ki­fogástalanul, mindenki megelégedésére vezeti az ügyeket, a kormány most már szükségesnek tartotta, hogy éppen a mai időben, mikor a fővárosban óriási épí­tési problémák várnak megoldásra, dön­tésre, az elnöki szék be legyen töltve. Mindaddig, amíg Zselinszky Szilárd sze­mélyében műszaki képesítésű ember nem ült az elnöki székben, mindig jogi kép­­zettségűekkel töltötték azt be, bár a mér­n­ökök mindig küzdelmet folytattak, hogy ennek a legelőkelőbb műszaki stallum­­nak a­­betöltője mérnök legyen. Tekin­tettel arra, hogy a kereskedelmi minisz­ternek, Herrmann Miksának mérnöki diplomája van és így a minisztertanács­ban a mérnökök érdekében az állás be­töltésénél talán­ döntő szava lehet, most fokozott mértékben remélik a mérnökök, hogy sikerrel jár akciójuk. A városházán már neveket is kolpor­­tálnak, amelyek a betöltésnél kombiná­cióba jönnek. A mérnöki kamara elnök­ségének jelöltje állítóan Sándy Gyula műegyetemi tanár, mellette Hültl Dezső oitésznek és Petrovácz Gyulának a ne­ A TÖRVÉNYSZÉK. A Széchenyi-fürdő építése dolgában csalás bűn­tettéért rendelték el a bűnügyi nyomozást. A budapesti büntető törvényszéket ismét egy nagyobbszabású bűnügy foglalkoztatja. A királyi ügyészség ugyanis egy átirat alapján, amelyet Ripka Ferenc főpolgár­mester képviseletében Szabó Imre dr. tiszti főügyész intézett a budapesti királyi ügyész­séghez, a mai napon a nyomozást csalás bűntette és csalás bűntettének kísérlete el­etén elrendelte. Sztrache Gusztáv dr. fő­ügyész az ügyről ma munkatársunknak a következő nyilatkozatot tette: — A székesfőváros törvényhatósági bi­zottságáiak elnöke, Ripka Ferenc dr. fő­polgármester képviseletében, Szabó Imre dr. tiszti főügyész egy kimerítő átiratot in­tézett hozzám, melyben az 1927 márc. 9-én tartott törvényhatósági bizottsági­­közgyűlé­sen elhangzott bejelentések és felszólalá­sok, továbbá az azok alapján fölvett jegy­zőkönyvek hiteles szövegét küldötte el hoz­zám és megkeresett, hogy amennyiben a királyi ügyészség az eddig felszínre ju­tott tényállásban bűncselekmények jelenség­­eit észlelné, büntető eljárást tegyen folya­matba. Az ilyképp hozzám juttatott irato­­kat magam is áttanulmányoztam, de ezen­kívül Moldoványi Géza dr. királyi ügyész­ségi alelnök személyében előadót rendel­tem ennek az ügynek, aki a rendelkezésére bocsátott anyagot tüzetesen áttanulmá­nyozta és­­ennek eredményéről nekem re­ferált A hozzám juttatott iratok adatai alapján a nyomozást csalás bűntette és csa­lás bűntettének kísérlete címén a mai na­pon elrendeltem. A kiderített anyagban eme bűncselekmények jelenségei csakugyan fenn­forogni látszanak. A nyomozás foganato­sítása végett a rendőrséget kerestem meg és a nyomozó hatóság részletes utasítást kapott arra, hogy milyen nyomozási cse­lekményeket teljesítsen. vét emlegetik. A három műszaki képesí­tésű jelölt mellett sűrűn hallatszik Czaba­lay Kálmán dr. alelnök neve is, aki közmegelégedésre töltötte be állását és — ezt a mérnökök is elismerik — mindig össze tudta egyeztetni a jogi és a mű­szaki érdekeket egymással Természetes dolog, hogy ezek csak kombinációk, mert végeredményben minden a kormány el­határozásától függ. Prónay Pált rágalmazásért 2500 pengő pénzbüntetésre ítélték. Prónay Pál a Világ című lap egyik ta­valyi számában az időközben elhunyt Nagy Pál gyalogsági tábornokhoz, a hadsereg főparancsnokához nyílt levelet intézett, amelyben a tábornoknak tiszti parancsait személyes élű bírálattal kisérte. Azt irta, hogy a tiszti parancsok hemzsegnek a va­lótlan rágalmazó állításoktól s egyben meg­vádolja a főparancsnokot, hogy kitér az ügyek lovagias elintézése elől. Azzal fejezte be nyilt levelét, hogy Nagy Pál tábornok oldja le a kardját és kössön helyébe pisz­kavasat. A nyilt levélért hivatalból üldözendő rá­galmazásért és becsületsértésért állott ma törvényt Prónay Pál a büntető törvényszék egyik itélőtanácsa előtt, amelyben Schadl Ernő tanácselnök elnökölt — Nem érzem magam bűnösnek, — védekezett Prónay Pál.—A Nagy Pál által kibocsátott tiszti parancsok szemenszedett valótlanságokat tartalmaznak. Hiába éltem bármiféle jogorvoslattal a tiszti parancsok ellen, nem tudtam semmiféle eredményt sem elérni, mert a titkos parancsok értel­mében lovagias elégtételt nem vehettem magamnak és ha a bíróság elé hoztam az ügyet, a kötelező titoktartás mögé bújtak. Darvas János dr. védő terjesztette elő ezután a­­valóság bizonyítására vonatkozó indítványát. — A titkos parancsok kibocsátása után — mondja a védő — Nagy Pál felettes ha­tóságához, a honvédelmi miniszterhez for­dultunk egy kérvénnyel, a honvédelmi mi­niszter azonban nem érzett magában annyi erőt, hogy hatálytalanítsa a honvéd főpa­rancsnok rendelkezéseit Ilyen módon Pró­nay Pál számára nem maradt más hátra, mint a sajtó nyilvánossága. Gertin Lajos dr. ügyészségi alelnök el­lenezte a valóság bizonyítását és kijelen­tette, hogy a honvédelmi minisztérium ér­tesítése szerint a honvédelmi miniszterhez ebben az ügyben soha semmiféle kérvény nem érkezett. Darvas dr.: Hiába jelent valótlanságo­kat a honvédelmi minisztérium, mi igenis kérvénnyel fordultunk a miniszterhez, amelyre választ is kaptunk. A miniszter leplezgeti, hogy tehetetlen a honvédség fő­­parancsnokával szemben. El kell dőlnie annak a kérdésnek, hogy van joga a bí­róságnak fölülbírálni a honvédfőparancs­nok ténykedéseit. Ha ez az alkotmányjogi szerv is megdől, akkor Magyarországon kész a diktatúra. A bíróság a valóság bizonyítására vonat­kozó indítványt elutasította azzal a meg­­okolással, hogy annak elrendelését sem közérdek, sem magánérdek nem okolja meg. Bettin Lajos dr. ügyészségi alelnök ez­után a vádlott megbüntetését kérte. Darvay János dr. védő állott most föl, hogy a védelmet előterjessze. — Érdemben nem terjesztek elő védel­met — mondotta Darvay dr., — mert re­mélem, akad még bíróság, melynek lesz bátorsága arra, hogy a valóság bizonyítá­­s■át elrendelje. Az elnök: Ezért rendreutasítom! Az ügy­véd úrnak ez a kijelentése olyan szigorú elbírálást nyerhet, hogy a törvényszék ta­­nácskozásra vonul vissza. Hosszas tanácskozás után az elnök ki­hirdeti a törvényszék határozatát, amely szerint Darvayt 80 pengő pénzbírsággal sújtja és elrendeli a jegyzőkönyvi kivonat­nak az ügyvédi kamarával és a büntető bírósággal való közlését. Prónay Pál szólalt most fel. — A bizonyítástól elütöttek — mondotta — s igy nem bizonyíthattam be, hogy Nagy Pál koholt és valótlan adatokat tar­talmazó titkos parancsokat bocsátott ki ellenem. Egy rendszer, mely ilyen titkos rendeleteket bocsát ki, magán viseli bé­lyegét. A bíróság Prónay Pált rágalmazás vét­ségéért 2500 pengő pénzbüntetésre ítélte. Enyhítő körülménynek vette a bíróság Pró­nay büntetlen múltját, felindult lelkiálla­potát, valamint azt, hogy az országnak sú­lyos körülmények között kiváló szolgála­tokat tett. Ezzel szemben súlyosbító körül­mény, hogy a cikk rágalmazó tényállításo­kon kívül becsületsértő kifejezéseket is tar­talmaz. Az ítélet ellen úgy az ügyész, mint a védő fellebbezést jelentett be. Darvay dr. még kijelentette, hogy az előbbi felszólalá­sával a bíróság tagjait saját személyükben érinteni nem akarta, nyilatkozata önkéntes kitörés volt, mely bizonyos tényezők ellen irányult és sajnálja, hogy nem megfelelően fejezte ki magát. Ezután a bíróság Prónaynak egy másik ügyét tárgyalta. Prónay ugyanis egy hír­lapi" nyilatkozatban azt mondotta, hogy a nyugatmagyarországi fosztogatások ügyé­ben megindult eljárás során az objektíven eljáró bírót titkos maffiák befolyásolására fölváltották és az ő ügyében a bírák részre­­hajlóan jártak el. Ebben az ügyben a bíróság már egy al­kalommal tárgyalást tartott, amikor is a valóság bizonyítását rendelte el. A mai folytatólagos tárgyaláson kihalgatták Rácz Gábor tábornokot,­ Eckhardt Tibort, majd Börzsönyi Béla hírlapírót, akik a nyugat­magyarországi fosztogatásokról és a fosz­togatással vádolt tisztek ügyében tartott tárgyalás részleteiről tettek vallomást. — Hallottam, — mondotta az utóbbi tanú, — hogy Győrffy tárgyalásvezető had­bíró az egyik vádlottat tárgyalás közben Lacikámnak szólította és egyáltalán az egész tárgyalás olyan benyomást tett, mint egy revü. Prónay: Emlékszik tanú úr, hogy én mint sértett kénytelen voltam az egyik vádlottat rendreutasítani és pofont ígér­tem neki? A tanú: Emlékszem arra. Ez T. főhad­nagy volt, aki sértő, szemtelen magatartást tanúsított. Az elnök- Ezért rendreutasítom. A tanú: Állok elébe. Én a főhadnagy urat sértettem meg. Az elnök: Ezért újra rendreutasítom! Darvay dr. védő kérésére a bíróság a bi­zonyítás kiegészítését rendelte el és a tár­­gyalás folytatását e hónap 29-ére halaszt­­otta. 15

Next