Budapesti Hírlap, 1927. április (47. évfolyam, 74–97. szám)
1927-04-01 / 74. szám
mi Sprins T. ffi. BiJ1 Budapesti Airup Nem részletre* ellenben készpénzért vásárolhat Kedszer Testvérek Múzeum-körút 2 (Régi Nemzeti Színház épületében)] Tavaszi felSIEO wipecord.. P80 Spinatim...........P 72 Esőköppeny.........P221 Győződjék meg személyesen, minden Tételkényszer nélkül, hogy áraink a részletárakkal szemben legalább 40val olcsóbbak. majdnem százan vannak, akik egyúttal köztisztviselők. (Zaj.) A közélet egészsége követeli, hogy az összeférhetetlenségi törvény idevonatkozó szakaszai ismét életbeléptettessenek. Az összeférhetetlenségnek egy másik faja, mikor képviselők választanak be kereskedelmi, ipari vállalatokba és pénzintézetek igazgatóságába. Ezeket a képviselőket azonban nem tudásukért, hanem azért választják be, hogy befolyásukat aprópénzre lehessen felváltani. Az öszszeférhetetlenségi bizottság zsűrijét is úgy kellene összeállítani, hogy a bekerülők egytől-egyig olyanok legyenek, akiknek semmiféle érdekeltségük nincs. (Élénk helyeslés és taps.) Farkas Géza: Tessék indítványt tenni! Gaal Gaston: Van azonban az összeférhetetleségnek egy sokkal veszedelmesebb neme, az, amely ezeket a vállalatokat az intézkedő tisztviselői karhoz fűzi. Majd kitér Kállay Tibor múltkori felszólalására, amikor a volt pénzügyminiszter kijelentette, hogy összeférhetetlenség esetén kész lemondani mandátumáról. Szerinte ez a kijelentés cinizmus. A költségvetést vizsgálva, megállapítja, hogy az államvasutak igazgatósági létszáma ma ugyanannyi, mint békében volt, és míg egy altiszt fizetése a békebelinek, 90 százaléka, a hivatalnoki fizetés 45—50 százaléka, addig az igazgatói fizetés 130 százalék. (Zajos éljenzés a baloldalon.) Háromszor annyi tisztviselő van, mint kellene. Ezután újból a tisztviselői kérdéssel foglalkozik és kijelenti, hogy ostoba gőg volna tőle, ha ellensége volna ennek a karnak, de kénytelen megállapítani, hogy háromszor annyi tisztviselő van, mint amennyi kellene. Márpedig semmiféle társadalmat arra ítélni nem lehet, hogy azért dolgozzon és fáradjon, hogy a társadalom másik részét, mint a heréket, eltartsa. Azt indítványozná, hogy az állami tisztviselő legyen épp olyan szerződött hivatalnoka az államnak, mint amilyen szerződött hivatalnokai a magántisztviselők a vállalatoknak. Erre Amerika és Svájc már példával is szolgálnak. A nyugdíjkérdést pedig oldják meg egyszerű életbiztosítási kötvényekkel. Felpanaszolja, hogy a nyugdíjakkal is visszaélés folyik, mert miniszteri nyugdíjat adtak ki olyan tisztviselőnek is, aki csak egy napot töltött be miniszteri funkciót. Kitér az adózás problémájára is és abszurdumnak találja, hogy a kereseti adóalanyok ki vannak véve a községi adózás alól. Szóvá teszi azt is, hogy míg a földbirtok majdnem hetvennyolcmillió aranykoronát fizet, a társulati adó mindössze kilencmillió korona. Ennek az adónak a revízióját követeli. Ezzel kapcsolatosan határozati javaslatot is nyújt be, melyben kéri, hogy tegyen közzé a kormány részletes adóstatisztikát. Beszéde utolsó szakaszában a vámkérdéssel foglalkozik. Szóvá teszi a petróleum, a mész, a sodronyszegek és a textiláruk vámtételeit, részletes adatok elősorolásával. És fölhívja a figyelmet arra a méltánytalanságra, amely a magyarországi cégeket éri a bécsiekkel szemben a forgalmi adó kivetésénél. Részletesen ismerteti annak a vámpolitikai ankétnek a lefolyását, melet a Közgazdasági Társaságban tartottak a vámtörvény életbeléptetése előtt és mellyel azt kívánja bizonyítani, hogy a fokozott vámvédelem a magyar agrárérdekeknek és a fogyasztóknak kárára van. Ennek az országnak pedig mindene a magyar föld és épp ezért nem szabad megakasztani a mezőgazdaság fejlődését azért, hogy há romszáz nagytőkésnek juttassák a fogyasztók millióiból kisajtolt milliárdokat. Annak ellenére, hogy sok hibát lát az ország gazdasági vezetésében, amikre mint ellenzéki képviselő rá is mutatott, kötelessége kijelenteni, hogy minden olyan ténykedésében a kormánynak, mely e hibák kiküszöbölésére vezet, mindig a kormány háta mögött fog állani. A költségvetést elfogadja. (Általános helyeslés, a szónokot számosan üdvözlik.) Öt óra után került rá a sor Malasics Gézára, aki külpolitikai kérdésekkel foglalkozott és óva intette a magyar kormányt az olasz barátság kimélyítésétől, mert szerinte az olaszok mai kormányformája, a fasizmus nem más, mint nemzeti jelszavak alatt tobzódó diktatúra. A szociáldemokraták külpolitikája az összes szomszéd államokkal való jóviszony kiépítése. Beszéde végén azt követeli, hogy ha a legitimistáknak megengedték a szervezkedést, engedjék meg a köztársasági propagandát is. Huszár Károly elnök napirendi indítványt tesz, mely szerint a legközelebbi ülést holnap délelőtt tartják, a költségvetés folytatólagos tárgyalásával. Az ülés hat órakor ért véget. * Hadik gróf harca a biztosítási javaslat ellen. A felsőház mai ülése. A mai ülés iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg. Jóval tiz óra előtt benépesültek már a folyosók és ezúttal is eljött, sőt a megjelentek között első volt József királyi herceg, aki fiával, József Ferenc királyi herceggel együtt egyik legszorgalmasabb látogatója a felsőház üléseinek. Az ülés napirendjén három törvényjavaslat szerepelt. Ezek közül a biztosítási törvényjavaslat felé fordult leginkább a figyelem, mert már a bizottsági tárgyaláson heves ellenzői akadtak. Pesthy Pál igazságügyminiszter ismertette elsőnek a javaslatot, majd Hadik János gróf mondott hosszabb beszédet, amelyben szigorúan bírálta a javaslat rendelkezéseit. Különösen a biztosító kartellek ellen fakadt ki és élesen polemizált az igazságügyminiszterrel. Kívüle Somssich László gróf, az OMGE elnöke foglalt állást a javaslattal szemben, míg Nagy Ferenc egyetemi tanár és Bernáth István, a Nemzeti Ban elnöke a javaslat mellett sorakoztatták fel nyomós érveiket. A miniszterek közül Pesthy Pál és Bod János vettek tevékeny részt a vitában és szólaltak fel. Rövidebb-hosszabb időre megjelent az ülésteremben Bethlen István gróf miniszterelnök is és érdeklődéssel hallgatta a vita szónokait. Amikor szavazásra került a sor, a Ház túlnyomó többsége a javaslat mellett szavazott. Feltűnt, hogy a királyi hercegek végig bent maradtak az ülésteremben s amig sokan ki-kimentek egy cigarettára, szivarra a folyosóra és el-ellátogattak a büfsébe, ők híven bentmaradtak szavazni, ami a részletes tárgyalásnál különben éppen eléggé igénybe vette őket. Az ülés lefolyása. Wlassics Gyula báró elnök 10 órakor nyitotta meg az ülést. Bejelentette, hogy a közigazgatási bíróság a közjegyzői kamarák felsőházi tagválasztását megsemmisítette, az Imre József dr., Hódmezővásárhely törvényhatóságának felsőházi tagja ellen beadott panasznak viszont nem adott helyet. Ezután Szmrecsányi Lajos egri érsek, mint a legfőbb fegyelmi bíróság elnöke, letette az esküt, majd Vargha Ferenc az igazolóbizottság jelentését terjesztette elő Huszár Aladár, Somogy vármegye törvényhatósága felsőházi tagjának mandátuma ügyében. Az igazolóbizottság megállapította, hogy törvényeink értelmében az aktív bírói állás, tehát a törvényszéki elnöki állás sem összeférhetetlen a felsőházi tagsággal, ezért Huszár Aladár mandátumát véglegesen igazoltnak jelentette ki. Napirend szerint következett a felsőház 1927—28. évi költségvetésének gazdasági bizottsági jelentése, amelyet vita nélkül elfogadott a felsőház. Pesthy Pál a biztosítási törvényjavaslatról. A biztosítási törvényjavslat tárgyalására áttérve elsőnek Pesthy Pál igazságügyminiszter szólalt fel. Rámutatott arra, hogy az 1875-ös törvényt a bíróságok betűi szerint alkalmazták és minden jogsegítést megtagadtak a biztosítótársaságoktól. Ez teremtette meg az úgynevezett „kikapcsolási rendszer". A társaságok ügynökei bejárták az országot és elszedték egymás elől a biztosító feleket. Ismertette a kikapcsolási rendszer káros következményeit és ezzel kapcsolatosan a javaslat ezeket kiküszöbölő rendelkezéseit. Hangsúlyozta, hogy a biztosítási ügyletet szanálni kell a szerződéses hűség jogelve alapján, azai azt jelenti, hogy a szerződő feleknek kölcsönösen be kell tartaniuk vállalt kötelezettségeiket. A törvény segítséget nyújt arra, hogy a biztosító intézetek a díjakat megkaphassák. De a biztosító felek semmi veszedelemnek nincsenek kitéve, mert részükre minden védelem adva van. A kormány a törvényjavaslatot átmeneti időre tervezi. Ezután a kisebbségi véleménnyel foglalkozott. Kijelentette, hogy a javaslat igenis a közérdeket szolgálja. Nem áll meg az a vád, mintha a kormány ezzel a javaslattal megkötötte volna a biztosítottak kezét. Ami a kartellkérdést illeti, ez a közgazdaságnak igen égető problémája, éppen ezért a kormány behatóan foglalkozik a kérdéssel. Hadik János gróf ismételt közbeszólása után az igazságügyminiszter azzal fejezte be szavait, hogy a javaslat a biztosítottak érdekeit védi, de életlehetőséget ad a biztosító vállalatoknak is. Hadik János gróf éles bírálata. Hadik János gróf, a kisebbségi különvélemény előadója állott föl ezután szólásra. Előrebocsátotta, hogy kész lett volna elfogadni a javaslatot az általános tárgyalás alapjául, ha az igazságügyminiszter figyelembe vette volna azokat a súlyos ellenérveket, amelyeket ő a bizottságban felhozott és hajlandó lett volna a javaslatot módosítani. Miután ez nem történt meg, sajnálattal kénytelen kijelenteni, hogy a javaslatot nem fogadhatja el. Szerinte a javaslat monopóliumot biztosít a kartellben lévő társaságok részére. Kartellek a külföldön is vannak, ahol azonban versenyeznek egymással, nálunk viszont csak egy kartell van és ez a törvényjavaslat valósággal belekényszeríti ebbe azokat a társaságokat, amelyek eddig a kartellen kívül működtek. A törvény életbelépése után tehát lehetetlenné válik a kartellen kívüli társaságok működése. Ez a javaslat nagy árdrágítást fog előidézni. Már most is olyan jelek mutatkoznak, hogy a kartell emelni akarja a díjakat. Arról van tehát szó, hogy amikor a gazdatársadalom, a kereskedelem és az ipar nyög a kartellek túlkapásai következtében, mikor a téglakartell hatvan százalékra emeli az árakat, amikor előáll a kormány egy olyan javaslattal, amely kartellmonopóliumot teremt. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés.) Állítólag a magyar társaságokat akarják erősíteni. Ezzel szemben megállapítja, hogy az egyik társaság angol, a másik osztrák, a harmadik olasz. Még a részvények is mind külföldön vannak. A biztosítási díjak mintegy hetven százalék erejéig szintén külföldre vándorolnak. A szerződési hűségről is lehetne egyet mást mondani. Különösen arról, hogy a kartell tagjai hogyan tartják be egymás között ezt a szerződési hűséget, hogyan igyekeznek egymást hátulról leszúrni. (Derültség.) Kéri a kormányt, hogy a biztosító társaságok ellenőrzésére szervezett felügyeleti hatóságot úgy alakítsa át, hogy abban a biztosítottak kellő számú képviselethez jussanak. (Helyeslés.) Beszéde további során sajnálkozását fejezte ki, amiért szigorú bírálatot kell mondania a javaslatról, de életében még ilyen pongyolán szerkesztett javaslatot nem látott. Az igazságügyminisztérium kitűnő kodifikáló osztályát nem hibáztatja, mert ott kiváló jogászok élnek, de a munkatársak voltak azok, — a biztosító vállalatok, — akik a javaslatot ilyenné formálták. (Derültség.) A biztosított felek érdekeinek védelmét ez a javaslat a semmivel teszi egyenlővé, szemben az osztrák törvénnyel, amely minden vonatkozásban védi a feleket. A javaslatot nem fogadja el. A biztosítási rendszer elfajulásáról. Rövid szünet következett ezután s amikor az elnök újból megnyitotta az ülést, Nagy Ferenc dr. egyetemi tanár emelkedett szólásra. A javaslatot szükségesnek tartja és elfogadja. Külföldön már mindenütt modern szellemben kodifikálták a biztosítási jogot. Utalt arra, hogy nálunk elfajult a biztosítási rendszer. A kis társaságok a már meglévő üzleteket akarják elvenni. Ezt akarja Hadik védeni? Hadik János gróf: Igen, ezt a szabadversenyt. Nagy Ferenc szerint ez a szabadverseny nem kívánatos. Ha reformot alkotunk, mást nem alkothatunk, mint azt, amely ebben a javaslatban le van fektetve. A szabadversenyt ez a törvény csak fokozni fogja. A biztosítási intézményt feltétlenül meg kell erősíteni, mert hiába támasztjuk alá a feleket, ha a vállalatok nem tudnak eleget tenni kötelezettségeiknek. A Gazdák Biztosító Szövetkezete is állást foglalt a javaslat mellett, pedig ők a gazdákat képviselik. Hadik János gróf: Tévedés! EZ már, nem altruista intézmény! Nagy Ferenc rámutat arra, hogy most nyolcvan társaság dolgozik Magyarországon, míg a háború előtt ennek fele sem dolgozott. Ez a törvény módot ad arra, hogy megszűnjön a csúnya, piszkos konkurrencia. Az ügynöki verseny elfajulását tovább tűrni nem lehet. Ezért van szükség visszaható erőre. A javaslatot elfogadja, mert nem akarja, hogy a biztosítás alapjával rendüljön meg. Még egy ellenzéki felszólalás. A tapssal és éljenzéssel fogadott beszéd után Somssich László gróf, az OMGE elnöke szólalt fel. Azzal kezdte beszédét, hogy ha a biztosítottak érdekeit akarta volna a kormány szolgálni, a biztosítási ügy egész komplexumát törvénybe iktathatta volna. Az egyik fél érdeke szerint monopolisztikus előnyöket biztosítani teljesen helytelen eljárás. Mi történik, ha a biztosítottak tudomást szereznek arról, hogy az a biztosító társaság, ahol biztosítva vannak, a bukás szélén áll? A biztosított köteles fizetni a díjakat egy mosochba, amelyről biztosan tudja, hogy nem tudja visszafizetni. A másik kérdése, hogy mi történik háború esetén, amikor itt külföldi biztosító társaságok nem működhetnek. A gazdák is szükségesnek tartják azt, hogy a biztosító társaságok exisztenciája ne rendüljön meg, de nem az ő rovásukra. Nagy Ferenc azt mondotta, hogy a gazdák is a javaslat mellett nyilatkoztak. Tudomása szerint nemcsak a gazda, hanem más széleskörű érdekeltség is ellenezte ezt a javaslatot. A javaslatot nem fogadja el. Bernáth István dr. egyetemi tanár, a Nemzeti Bank alelnöke volt a következő szónok. Felvetette a kérdést, hogy ő, mint a Gazdák Biztosító Szövetkezetének igazgatósági tagja, felszólalhat-e ennek a javaslatnak a tárgyalásánál és nem jelent-e ez ránézve inkompatibilitást? — Nem jelent, nem jelent — hangzott innen is, onnan is, mig Hadik János gróf intett a kezével és igy szólt: — Mi most nem dönthetjük ezt itt el* A Nemzeti Bank alelnöke a javaslatról. Bernáth István szerint, miután a felsőházban nincs megalkotva az inkompatibilitási törvény, lehet erről dönteni. (Halljuk, halljuk!) Nem ismeri el a kisebbségi véleménynek azt az állítását, hogy ez a javaslat közérdekbe ütközik. Éppen az ellenkezője állennek. A javaslat megfelel a szociális és gazdasági követelményeknek, azzal pedig, hogy a szerződési hűséget helyreállítja, az erkölcsi rendet is szolgálja. Hadik János gróf nagyon kevéssé veszi tekintetbe a biztosító társaságok érdekeit, pedig ez nemcsak a társaságok, hanem az egész gazdasági élet érdeke is. Meglepte Hadiknak a Gazdák Biztosító Szövetkezete ellen intézett támadása és az a kijelentése, hogy a szövetkezet nem az, ami volt. Hadiknak tudnia kellene, hogy a szövetkezet igenis altruista alapon áll. Ezzel a megállapítással tartozik a szövetkezet élén álló Zselénszky Róbert grófnak, aki semmiesetre sem maradna a szövetkezet élén, ha az nem közérdeket szolgálna. A javaslatot elfogadja. Az elnök az általános vitát bezárta és jelentette, hogy a pénzügyminiszter kiván szólani. Hadik János gróf, aki feltűnő idegességgel hallgatta úgy Nagy Ferenc, mint Bernáth István felszólalását, ekkor indignálódva felállott helyéről. — Bocsánatot kérek... — fordult az elnök felé. — Bocsánatot kérek... — mondotta szeretetreméltóan Wlassics Gyula báró is, majd hozzátette, hogy mint a kisebbségi vélemény előadójának még módjában lesz felszólalnia, most azonban a pénzügyminisztert illeti a szó. s Pouplin és Oxford Férfi ingekt mérték szerint is legjobb minőség szolid árakban KÉVÉÁRUHÁZI Budapest, IV., Kossuth Lajos utca 20. sz. Mintákat szívesen küldünk.